Magyar Szó, 1991. március (48. évfolyam, 58-88. szám)
1991-03-30 / 87. szám
20Magyar Sió 1991. március 30., szombat Vár állott, most kőhalom ötszáz-hatszáz évvel ezelőtt Szerémségben Nem földrengésveszélyes ez a vidék, de ha a föld nem is reng gyakran a Duna folyásának ezen a szakaszán, hát ami reája épült, a társadalom szerkezete, megremegett párszor az utolsó ezer évben, amióta errefelé éldegélünk... Ezekkel a szavakkal kezdi beszámolóját Burány Nándor azokról az eseményekről, amelyek ötszáz-hatszáz évvel ezelőtt játszódtak le ezen a vidéken, a Szerémségben és környékén. (12) Most már tudjuk, hogy nem egészen így lett, ahogy nőtt a gazdagság, ezzel együtt fokozódott az emberek romlottsága, nőtt a kapzsiság, az irigység ... Már korábban szóltunk a szentgergelyi apátságról, annak romlásáról, a vele kapcsolatos vizsgálatokról. Egy 1135-ös keltezésű okmány még említi, hogy jellemző, hogy ez éppen egy peres ügy kapcsán történik. Maróti Mátyás azt az esküt, melyet Mátyás király ítéletlevele szerint a Péter szentgergelyi apát elleni perben le kellett tennie, a péterváradi konvent tagjainak jelenlétében Szent György napján letette. Igaz nyilván az is, hogy általában a peres iratok maradtak fenn, a tűzzel-vassal errefelé pusztító évszázadokban vidékünkön ezekből sem sokat lehetett megőrizni, sok olyan van viszont, amit a szentszékhez küldtek, s ami ma is a vatikáni levéltárban található meg, ezekből sokféle vonatkozására következtethetünk az akkori életnek, elődeink hétköznapjainak, ünnepeinek ... Albert király segítségével Jakab inkvizítor elűzte a huszita eretnekeket Szerénységből, a királynak itt-tartózkodása és a főuraknak Titelen való összegyűlése az itt élőkben felébresztette a reményt, hogy egy új, nagyszabású török elleni hadjárat van készülőben, a remény azonban gyorsan szertefoszlott. Albert király még abban az évben elhunyt. Az előállt helyzet megint nem kedvezett a különösen a déli végeken annyira állított biztonság, bizonyosság visszaállításának. Közben megváltoztak az erőviszonyok, az Újlaki család hatalma tovább növekedett, de ugyancsak megerősödtek a Cilleiek, s elsősorban hadvezetési képességeinek köszönhetően, a török elleni harcokban elért sikereinek, jelentős földbirtokokhoz és befolyáshoz jutott Hunyadi János is. Mindenekelőtt a nagy nándorfehérvári győzelem kapcsolóink a nevéhez. 1456- ban volt ez, mikor Kapisztrán János kereszteseinek segítségével messze űzte a vár alól az ostromló török seregeket. Ez aztán jó pár évtizedig távol tartotta a magyaroktól a török veszedelmet, s miután a vezér fia, Mátyás került a magyar trónra, úgy látszott, sok-sok viszontagságos év után megint létrejönnek a feltételek, hogy folytatódjon az ország felvirágzásának az a folyamata, amely Nagy Lajos halálával szakadt meg. A zűrzavaros, zilált viszonyok után megkezdődött a rendcsinálás, a Kárpát-medencében élő nemzet megpróbált pótolni valamit abból a lemaradásból, amibe az előző évek, évtizedek fejetlensége sodorta. No, a mi vidékünknek mintha ezek az évek is újabb civakodást, újabb zűrzavart hoztak volna. Váradi Péter kalocsai érseket Mátyás börtönbe veti, s így az érsekségnek megint nélkülöznie kell azt a tudós humanista férfiút, aki sokat tett és tehetett volna éppen ekkor a vidék felvirágoztatása érdekében. A király halála után kiszabadul, de a bácsi várból keltezett leveleiből látni, hogy nincs nyugta, birtokait állandóan háborgatják. A péterváradi apátság élére a pápa saját kormányzóját nevezte ki, noha az apátság jövedelme az érseket illette volna meg, később a pápa ezt visszaadta, de Váradi Péternek még utána is sok gondja-baja volt a kormányzóval. íme mire panaszkodik: „ ... Angelo úr, péterváradi apátsági kormányzó idézésekkel és perekkel zaklatja rendneki polgáraimat, sőt amikor ez ügyben kéréssel fordultam hozzá, és elégtételt ajánlottam embereim helyett, még csak válaszra sem méltatott.. Angelo kormányzónak: „Ha előre tudtam volna, amint most már kézzelfoghatóan tapasztalom —, milyen köszönettel viszonzod, hogy bortizededet szíves-örömest mérsékeltem (jobban is, mint kellett volna), minden bizonnyal már akkor másképp gondolkodom, a jövőben pedig kétségtelenül másként fogok gondolkodni. Mert nem számítottam részedről ilyen erőszakosságra, amit tanúsítottál. Azt írják tizedszedőim, erőszakkal vétettél el tőlük három hordó bort, talán azért, hogy ha még nem dézsmálták volna meg eléggé, hát magad vagy mások tegyék azt meg garázda módra .. Egy másik péterváradi kormányzóhoz: „ ... Említetted azokat az embereimet, akiket kiküldtem egyházmegyém felülvizsgálására. Azért küldtem őket az egyházmegye ellenőrzésére, hogy — mivel már hosszú ideje nem volt vizitátora — eleget tegyek eme kötelességemnek. Amikor Kamenica városába érkeztek, olyan gyalázattal illették őket (magad is tudsz róla), amit nemhogy az én embereimnek nem lett volna szabad okozniok, elvégre egyházmegyémbe küldtem őket, de még zsidókat vagy pogányokat sem lett volna szabad hasonló gyalázattal illetni! Tudniillik a panok is, világiak is egyaránt úgy léptek fel ellenük, mintha pogányok lennének s hitünk ellenségei, és úgy elkergették s kiebrudalták őket, hogy puszta életüket is alig tudták megmenteni. Ez pedig a te kormányzóságod idejében történt ...” A kalocsai érsek és a szerémi püspök között szinte állandó volt a viszály. IX. Gergely pápa ugyanis 1229- ben alapította a szerémi püspökséget, ezt maga az érsek kérte, mivel nagy kiterjedésű a bács-kalocsai érsekség. A pápai bulla szerint az érsek megígérte, hogy a maga jövedelméből és a kői kolostor jövedelméből is juttatni fog a püspök ellátására, s utána az utódai is ugyanígy. Az érsekek azonban nem fizettek, s szerémi püspökök sürgetésére sem, így ezek többször panasszal fordultak a pápához, így tett 1464-ben Orbán szerémi püspök is, a pápa az esztergomi érseket bízza meg, vizsgálja ki az ügyet, s ha kell, egyházi fenyítékkel kényszerítse az érsekét . .. Pénzből kevés volt mindig, nemcsak most van így. Viszály, igazságtalanság akadt bőven, akkor is. Garázdaság is. A következményeket érezhetjük ma is, mi is. Üzenetnek talán nem is kell több: a magatartásunkra, a viselkedésünkre, a felelősségvállalásunkra vonatkozóan levonhatjuk magunknak mi is a tanulságot. (Vége) Th. Scott Saunders Dollárvilmi* (47) Felfokozott elővigyázatosságának a temetőőr lett az első áldozata. És ki lesz még...? Úgy szállt az ügyvéd rozoga kocsijába, mintha egy kuvaiti olajsejk meseautójában látnák vendégül. De sajnos ez volt az egyetlen kocsi a városban, amely nem volt felszerelve légkondicionáló berendezéssel. Az ügyvéd arcán azonban nem tükröződött felhőtlen jókedv. Ellenkezőleg. — A főnök mindent tud. Hogy bent voltam magánál az éjszaka — suttogta. — ... És most nem lát a pipától, csak jól leplezi. De én ismerem. Mi lesz még ebből, atyaúristen ... — Már megkereste az ötezret. Akarja a százezret is? Az ügyvéd mereven bámulta az országutat. — A főnök senkiben sem bízik — motyogta nagy sokára. — Holnap megint estély lesz nála. Majd ott igyekszem megtudni valamit. Ha ugyan ... Most hová vigyem? — Természetesen a nagy kaszinóba. — Maga megőrült. Maga kötözni való bolond. De tőlem ... A lány hangja erőtlenül csengett, de érződött benne valami új szín is: bensőséges és hívogató melegség. — Jobban vagyok — nyugtatta meg. — Sokkal jobban. Megoperáltak. De a kezeimet most egy ideig nem is láthatom, mert óriási kötés van rajtuk! Mindenki végtelenül kedves hozzám. Hallod? Az orvos aranyos ember, tegnap azt mondta, hogy minden rendben lesz. A férfi megígérte neki, hogy hamarosan ismét felhívja meleg, szerelmes szavakkal vett búcsút tőle, aztán letette a kagylót. De jó is volna, gondolta, ha most itt lenne. De a lány egy messzi kórházi ágyon fekszik tehetetlenül, ő pedig egyedül hadakozik a gonosz kísértetekkel ebben az átkozott városban. És mennyi mindent kell még elvégeznie. 17. Az ügyvéd beletúrt az egyik füstölt hering-halomba, mely sok egyéb rafinált ínyencség társaságában a végeláthatatlan büféasztalon tornyosult. Azután valóságos légihidat formált szája és a heringhegy között, hihetetlen mennyiségű hal tűnt el elképesztő gyorsasággal. Aznap nem is ebédelt, hogy minél többet fogyaszthasson az ingyentraktából. Ugyanis az öreg gengszter estélyein egyetlen jó barát sem maradt soha éhesen. Aztán, még tele szájjal, a nagy úszómedence felé fordult. Ezt a mai fogadást a szokottnál is fényűzőbben rendezték meg, mert akit az öreg meg akart tisztelni, a keleti tartományok kápója volt A medence fala mentén, köldökükig a langyos vízbe merülve, egymástól másfél méterre lebegtek a város legpazarabb testű kurvái. Hátukat a mozaikkal borított falfelületnek támasztották, két karjukat szélesen kitárták, és a korláton pihentették. Igazi vénuszi hadsereg volt, amely mosolyogva várta a híres vendégek látogatását. A lányok tudták, hogy az öreg estélyein a leggazdagabb maffiózók szoktak összeseregleni és ha jól szolgálják ki őket, bankjegy- és ékszereső hull isteni idomaikra. Az ügyvéd elgyönyörködött a kábító látványban, aztán eszébe jutott látogatásának igazi célja, no és a kilátásba helyezett százezer... Elvegyült a meghívottak között, és közben lázasan törte a fejét, miképp tudná megszerezni a férfi által kért információkat. Kissé távolabb megpillantotta a főnököt, aki ezúttal hófehér szomkingban feszített; az egyik büféasztal mellett álldogált, mely roskadozott a rárakott kaviárhegyek alatt. Leszámítva a medencében magukat kellető csinibabákat és a nem kevésbé kívánatos felszolgáló lányokat, gyakorlatilag csak férfiakból állt a vendégsereg, olyan személyiségekből, akiknek fényképei a nagy állami tegvházak fotóalbumának díszlapjaira kívánkoztak. Az öreg maffiózó eltávolodott az asztaltól, és kacsázva sétára indult a villa belső helyiségei felé. A düh még egyre forrt benne. Nem sikerült kiverni a fejéből a barna hajú férfit, aki ilyen csúnyán borsót tört az orra alá. Egy ideig szemével követte az ügyvéd téblábolását, de az öreg látványa csak fokozta rettenetes hangulatát. Egyre több jel mutat arra, hogy régi munkatársa is őellene dolgozik. Egyszerre barátnője elárvult szobája elé ért, és a lélegzete is elakadt, mert hirtelen minden eszébe jutott. A lány árulása ... őrjöngő düh öntötte el, szinte rázta a testét. Az öltözőasztalról felragadott egy nehéz ólomkristály hamutartó és teljes erejéből belevágta a drága és pompás velencei tükörbe, ami csörömpölve tört ezer szilánkra. (Folytatjuk) KÉRDEZZ - FELELÜNK Szerkeszti: Dr. Kovács Károly SÜRGŐS, BÁCSKA. — Mivel kifejezetten kéri, hogy kérdését ne közöljük rovatunkban, eleget teszünk kívánságának. Feltételezzük, elkerülné figyelmét, hogy olvasóink külön kérésére díjtalanul levélben is válaszolunk az olyan jellegű kérdésekre, amelyek esetleg bizalmas, családi természetűek és olvasónk nem szeretné, ha esetleg ráismernének. Csupán azt tanácsolhatjuk, ha átvette a sérelmesnek vélt határozatot, panasszal élhet ellene, és végső sorban a társult munka bíróságához is folyamodhat panaszával. Az a körülmény, hogy valaki betegszabadságon vagy szülési szabadságon van, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy munkahelyét megszüntessék, vagy munkaerő-felesleggé nyilvánítsák. Ilyen dolgozónak is, mint mindenki másnak jogában van jogorvoslati eszközöket igénybe venni. DÉSI ILLÉS, SZABADKA. — Néhányan egy távoli, egyedül élő rokonunktól ingatlant örököltünk. Az ingatlan egy házból és három hold földből áll. A házat illetőleg megegyeztünk, és nincs közöttünk vita. A földre vonatkozólag azonban vita merült fel, mert az egyik örökös azt tartja, neki több jár, mint a többieknek, mert állítólag bizonyos szolgálatokat tett az örökhagyónak és ennek címén követel magának több jogot. Vajon érvényesítheti-e vélt jogát a többi örökös beleegyezése nélkül? — Ha nincs végrendelet, akkor az összes érdekelt a törvény szerint jogosult örökölni, és a nekik járó részt megkapni. Senki sem követelhet többet annál, mint amennyi őt a törvény szerint megilleti. Akihez követelése van (amit a többi örökösök nem ismernek el), akkor a bíróságon hitelt érdemlő bizonyítékok felmutatásával kísérelje meg érvényesíteni a jogát. Ha sikerül állításait bebizonyítani, akkor a többi örökös örökrészei arányában köteles őt kártalanítani, illetve a rájuk eső adósságot törleszteni. KALMÁR DÉNES, ZOMBOR. — Köteles-e a szülő minden esetben jótállni nagykorú gyermeke adósságáért? Fiam, aki nagykorú, tudtom és beleegyezésem nélkül adósságokba keveredett, és távollétemben az egyik hitelező kérelmére a bírósági végrehajtó lefoglalta lakásom egyes berendezési tárgyait. Igaz, egy ideig fiam nálam élt, de akkor is az én tulajdonomban voltak ezek a tárgyak. Mit tehetek? — Furcsálljuk, hogy a bírósági végrehajtó járt a lakásában, de ha ez megtörtént, akkor is jogosult ellene védekezni. A bíróságon úgynevezett igénypert kell indítania (szlučna tužba), melynek keretében be kell bizonyítania, hogy a lefoglalt tárgyak az ön tulajdonában vannak. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Hívatják, 7. Zanicchi énekesnő neve, 8. Szántóeszköz, 9. Egyik légitársaságunk, 11. Kutya, 13 Ezekből áll az ABC, 15. Valamely helyen, 17. Pénzért elcserél, 18. Nova Gradiška autójelzése, 19. Adnak neki, 21. Női név, 23. Azon a helyen, 25. Sejteni engedi. Függőleges: 1. Posztra beiktatás. 2. Tévében van! 3. Repülős egység, 4. Vissza, hatnál, többet, 5. Sorszám jele, 6. Körbejárja. 10. Francia rúdugró. Patrick, 12. Egyik láb 14. Ilyen hal is van, 16. Személyes szolga (ék. h.). 20. Amerikai költő. Edgar Alan, 22. Velence autójelzése. 24. Azonos mássalhangzók: 1.2 3 4 5 * 7 ■Ш m 8 ■ 9 10 m 11 12 m 13 14 IS 1b 17 0 13 1.’6 13 200 21 22 71 24 25