Magyar Szó, 1991. május (48. évfolyam, 120-147. szám)

1991-05-11 / 127. szám

1991. május 11., szombat Kik szerzik meg a Magyar Szó trófeáit? Mintegy 250 atléta vesz részt Zentán az atlétikai kupaversenyünkön Négy ország (Bulgária, Magyaror­szág, Szovjetunió, Jugoszlávia) mintegy 250 atlétája vesz részt ma délután Zentán (15.30 órai kezdet­tel) a már hagyományossá vált at­létikai kupaversenyünkön. A Ma­gyar Szó eddigi 30 kupaversenyé­ből 15-öt Szabadkán, Újvidéken és Zomborban, a többit mind Zentán rendezték meg. Amióta a zentai futópályát korszerűsítették, és a Magyar Szó Kupát állandóan itt tartják (1980 óta), egyre több hazai és külföldi ismert, sőt országos vá­logatott atléta lép fel. Tegnapi számunkban közöltük a kupaversenyeink legeredményesebb rekordjait (amelyeket főleg belgrádi és magyarországi atléták tartanak), s meg kell említenünk, hogy több vajdasági atléta is van a rekorde­rek között. Így például a legjobbak között­­a tegnap már említett Arko­­vic (Vojvodina) mellett a kikindai Pavlovic, a pancsovai Stoilovic, az újvidéki Zoric és Tamara Malešev, valamint a zrenjanini Danica Ziva­­nov is. A Magyar Szó trófeáit a legjobb eredményt elérő atléta és atlétanő kapja. Tavaly a 30. kupaversenyün­kön a belgrádi Dragan Despotovic és Svetlana Stotic, az előző évben a budapesti Horváth Viktória és a kikindai Slavol­jub Nikolic érdemel­ték ki. Az utóbbi években a nagyon erős mezőnyben is jó néhány vaj­dasági atléta hazavitte a legjobb­nak járó serleget, köztük a zrenja­­nini Danica Zivanov 1984-ben és 1986-ban is. Vajon kiknek lesz alkalmunk az idén serleggel és egyéb ajándék­kal gratulálni a legjobb teljesít­ményért? A belgrádi Petakovićnak, Radmanovicnak, Mandaricnak, Sce­­kićnek, Cveticaninnak, a kikindai Pavlovicnak, Nikolicnak, az újvidé­ki Tamara Maleševnak, vagy valaki másnak? A válaszra nem kell sokáig vár­ni. A csaknem háromórás — re­méljük izgalmas és látványos — vetélkedő után ma este megtudjuk. P. J. SAKK MENNI VAGY MENNI? Bonyodalmak a pulai májusi sakkfesztivál körül (Állandó fővárosi tudósítónktól) nökségi tagjait nyomban telefonon konzultálták, de valamennyien amellett szavaztak, hogy a halasztásra nincs ok, annál is inkább, mert Pulában nyu­­galom uralkodik. A belgrádi csapatok és a Nova Pa­­zova-iak ettől függetlenül kitartottak halasztási követelésük mellett, függet­lenül attól, hogy időközben összeült a Szerb Testnevelési Szövetség is, am­ely szintén határozottan amellett foglalt állást, hogy a szerbiai sakkcsapatok utazzanak el Pulába. Miután a helyzet a kibogozhatatlan­­ságig összekuszálódott, pénteken dél­után már nyilvánvalónak látszott, hogy a részvevők végleges névsorát lehetet­len lesz a korábbi évekhez hasonlóan jó előre összeállítani, és az minden bizonnyal csupán a hétfő délelőtti sorsoláskor és csapatösszeállítások át­adásakor lesz ismeretes. A D­ zvezda férfi- és női csapata közben bejelentette, hogy lemondása végleges, lemondta részvételét a JIK Beograd és a Nikité is, a Nik mak­kel pedsig lapzárta után pénteken este sor­­ra­ kerülő elnökkéni’-ülésén hozott vég­leges határozatot, így történhetett meg, hogy a ószövetségi­­ kupadöntő tizenhat részvevője közül elsyelőre a férfiak­nál csupán 14, a nőknél pedig mind­össze 11 csapat nevezése számít vég­­legesnek. Az is nyilvánvalónak lát­szik, hogy a kupadöntő mellett, sorra kerülő hagyományos sakkfesztiválon is jóval kevesebbe­k­ vesznek majd részt, mint a korábbi évekbe­n. Miképp Milan Pfilintől, verseny igazgatójétól megtudtuk, jelenleg két­ezer sakkozó nevezett be a fesztivál­ra, de valószínűnek látszik, hogy szá­muk az érkezéskor már jóval kisebb lesz, mert elsősorban a szerbiaiak sor­ra mondják le a benevezést. Pedig időközben a pulai belügy szavatossá­got vállalt a sakkozók biztonságáért, s függetlenül attól, hogy értékelésük szerint Asztria déli csücskében jelen pillanatban semmiféle politikai és egyéb konfliktus nincs, pótintézkedé­­seket foganatosítanak a sakkozók ma­ximális biztonsága érdekében. Mégis a sakkberepekben felkavarta a kedélyeket, hogy épnen a belügy köz­leményének napján történt az az eset, ami után egy harci repülőgépből öt ágyúprojektilt lőttek ki. Az illetéke­sek szerint a lövedékek meghibásodás miatt kerültek kilövésre és különben is né®y lakatlan területre esett, úgy viszont a premanturai futballpálya mellett landolt és megsebesített egy ti­­zen­egyéves kisfiút. Nem csoda, hogy sakk­berkekben az most a kérdés: menni vagy nem men­ni .. . SIMONYI Zoltán Ha William Shakespeare netalán, négyszáz évvel később született volna­­ és átérezné a mai jugoszláv sportolók­ életbe vágó kérdéseinek lényegét, ak­­­­kor az 1-betű helyet minden bizonnyal , az m-et használta volna: menni vagy í nem menni, ez itt a kérdés néhány nappal a szövetségi kupadöntő és a pulai májusi sakkfesztivál rajtja előtt. A bonyodalmak május másodidea óta tartanak, azóta a nap óta, amikor Bo­­­­rovo Selóban kirobbantak a véres csat­­­tározások. A Vrdniken folyó vajdasági­­ csapatbajnokságon Milan Skoko, a­ Nova Pazova-i Mladost csapatkapitá­nya a hír hallatán nyomban bejelent Utazzanak a vajdasági sakkozók! Dušan Marjan, a Vajdasági Sakkszövetség Pulában tartóz­kodó titkára fehívta a tarto­mány csapatainak figyelmét, ar­ra, hogy bátran és nyugodtan induljanak útnak, mert az elő­jelek igen biztatóak, és a világ legnagyobb fesztiválját egész biztosan jó feltételek közepette tartják majd meg. tette, hogy a kupadöntőre a legjobb vajdasági címért részvételi jogot szer­ző gárdája a történtek után valószí­nűleg nem utazik el. Akkor még nem sejtette, hogy sze­let vetett és vihart aratott, pedig az azóta eltelt vaaamivel több mint egy hét során óriási bonyodalmak kelet­keztek az ügyből, és a sakkozók­­ immár elsősorban nem is a hatvan­négy kockás táblán csatároznak. A Jugoszláv Sakkszövetségben szerdán megjelentek a szerbiai csapatok kép­viselői és követelték, hogy a biztonsá-­­­gi szempontból meglehetősen aggasztó­­ körülmények miatt halasszák el a hét- ■ főn kezdődő májusi sakkfesztivált, vagy legalábbis a 34. szövetségi kupa­döntőt. A jugoszláv Sakkszövetség el- SKA—MEPHISTO NAGYMESTER­ TORNA, MÜNCHEN Herb­eck, Christiansen és Polgár Judit győzelme (Különtudósítás a Magyar Szónak) Az első szünet után folytatódtak a SKA—Mephisto torna küzdelmei. Az ötödik fordulóban a következő ered­mények születtek: Christiansen—Kin­dermann 1:0, Nunn—Hübner remi, Pol­gár Zs.—Hert remi, Beljavszkij—Gel­­fand remi, Hertneck—Wals 1:0, Polgár J.—Anand 1:0, Lobron—Judaszin 1:0. Negyedik győzelmének köszönhetően az élen álló német nemzetközi mester, Gerald Hertneck megtartotta vezetését. Ezúttal kitűnő stratégiával hozta hon­fitársát, Matthias Walsot kilátástalan állásba. Az első helyért folytatott küz­delemben az amerikai Larry Christian­sen a megnyitás során gyalogot áldo­zott és tempóelőnybe került, minek­utána Stefan Kindermannak lisztet kellett adnia két gyalogért. A forduló legszebb győzelmét Polgár Judit arat­ta. Az indiai nagymester ellen egy spanyol játszmában gyalogot áldozott, majd egy erőteljes támadás során tisz­tet is, s a végjátékban azonos színű futárokkal gyalogelőnye volt. Ezt megnyerni már csak rutin kérdése volt. A táblázat pillanatnyi állása: Hert­neck 4,5, Christiansen 4, Hübner, Nunn, Polgár J. 3, Hort, Polgár Zs., Be­ljavszkij, Wals 2,5, Anand 2, Gelfand, Lobron, Judaszin 1,5, Kindermann 1 pont. A hatodik forduló párjai: Kinder­mann—Judaszin, Anand—Lobron, Wals —Polgár J., Gelfand—Hertneck, Hort— Beljavszkij, Hübner—Polgár Zs., Chris­tiansen— Nunn, Dušan BUCAN Tekintettel, hogy a pancsovaiak már a harmadik ligára készülnek — igaz, a hírek szerint az egész csapat el­hagyni készül őket — a legizgalma­sabb dolog továbbra is az alagsorban történnek. A mai 27. fordulóban két szinten is két-két menekülni igyekvő gárda néz farkasszemet. Zrenjaninban a 20 pontos Banat a Zitištei Begejt várja és reméli a legjobbakat, annál is in­kább, mert a Begej öt standard em­bere nélkül kénytelen fellépni, már­pedig köztudott, hogy sokszor egyet­lenegy kulcsember kiesése is pótolha­tatlan tud lenni. A žitišteiek elnöke, Dragan Vlassavljevic e tények isme­retében mindössze annyit jósolt, hogy csapata a Banat pályáján csak a szerencsében bízhat. A másik alagsori csatában a Koza­­ra—Vršac találkozón is a vendéglátót illeti meg az elsőbbség. Ezt mondja a papír. A Kozara az elmúlt körben Zitišten aratott győzelmével megle­hetősen jó pozícióba került (20 pont­tal a 12-dik), így amennyiben most is nyer, feljut az aranyközépre. Eb­ben az esetben a verseciek kénytelen­kelletlen az utolsó előtti helyen ma­radnak. Persze, azok után, hogy a múltkor négyet rámoltak be a Ru­sandának, nem kizárt, hogy a Vršac most is megtáltosodik, mert, ugye, akinek ég a talpa alatt, forr a fe­jében. A jelek szerint a két román erősítés felfrissítette a csapatot, így egészen könnyen megtörténhet a meg­lepetés is. A lassacskán már eltemethető Nje­­goš a szabadkai Bácskát látja ven­dégül. A lovcenaciak számára ez a meccs az egyik utolsó esély arra, hogy megkíséreljék a lehetetlent. Nyer, vagy sem, a Njego, ez a for­duló után biztos marad az utolsó. A fentebb említettekhez hasonlóan komolyan veszélyeztetett zrenjanini Radnicki újabb megpróbáltatások elé néz. Most Cservenkán kellene bizo­nyítania. Ha azt vesszük, hogy a szomszédos Banatnak két körrel ez­előtt ez éppen Cservenkán sikerült, akkor a Radnicki reménykedhet, ám nehezen hihető, hogy a cukorfalviak mindkét Bega-partival szemben elné­zőek lesznek. A minőségileg legjobb felvonásokra a Srem és a zombori Radnicki, va­lamint a Rusanda—Agromnija és Di­namo—D­ zvezda meccseken van ki­látás. A hazai pálya nyújtotta előny­ből kifolyólag mindhárman házán győzelmet jósolunk. G. T. Akinek ég a tajga alatt, forr a lesében * 1» Az alagsorban (most is) nagy lesz a hajtás — A Begej öt standard nélkül Zrenjaninban ..." Martina vagy Mónika nyer Navratilova szerint Szeles és Sabatini esélyei a legnagyobbak Rómában, de sze­rinte még néhány játékosnő lehetne első (Különtudósítónk jelentése) Amiikor a Piccolini elleni meg­nyert mérkőzés után elmondtam Szeles Karcsinak, hogy lánya ez­úttal a világranglista első helyé­ért játszott, hisz ezen az immár nyárias csütörtökön még egy hét­re meghosszabbította elsőségét, arcán őszinte meglepődést tapasz­talhattam. — Tehát, ha veszített volna, már nem első? Jaj, de jó, hogy nem mondtad ezt tegnap, mert így nyugodtan aludtam. De mondd csak, hogy számoltad, mi lesz tovább ? Rt. magánbank! Bizony a világranglista alaku­lását a szép tenyeresek és foná­kok nem befolyásolják, csak a végeredményeket kell számításba venni és hetekre előre tudni, ki hányadik lesz, ha így vagy úgy végződik egy-egy torna. De hogy ne nyújtsuk a mondanivalót, már ismert, hogy Szeles Mónikának Rómában legalább döntőbe kell jutnia, és akkor elsőségét június 3-áig megőrzi. Hogy aztán mi lesz, arról a Roland Garros eredmé­nyei mondanak ítéletet. Még va­lami biztos. Egyre­­inkább játék­ban van az első helyért Gabriela Sabatini, aki, ha Rómában döntős lesz, meghaladja a 200 pontot. Az argentin lány nagy előrenyomu­lásával azonban nemcsak saját magának tesz óriási szolgálatot, hanem Mónikának is. Ha Saba­tini ugyanis a jövő héten Ber­linben folytatná idei sorozatát, és újra legyőzné Gráfot, Mónika első helye még szilárdabb le®z, és Gráfnak azután valóban csak az segítene, ha Párizsban ő lenne az első, de ezt követően Wimble­donban újból retteghetne Szelestől és Sabatinitól is.­­ Továbbra sem zavar, hogyan fest a világranglista. Bizonyos mértékig kielégített a tudat, hogy annak az öt nőnek az egyike va­gyok, aki első tudott lenni a WTA komputeres ranglistáján (Evert, Navratilova, Austin, Graf és Szeles — szer. megj.). Sokkal inkább aggaszt, hogy kimerült­séget érzek, s ezért nem játszom olyan lendülettel, és kedvvel, mint szeretnék. A tenisznek vi­szont jó, hogy nagyobb a k­vali­tás, mint egy ideig Graf korsza­kában volt. Megnövekedett az érdeklődés, töb­b a reklám és mi­, nők joggal harcolhatunk azért, hogy tornadíjainkat legalábbis a Grand Slam tornáikon kiegyenlít­sék a férfiak díjalapjával — nyilatkozott Mónika. Szeles Mónikát az olasz sajtó és közvélemény meleg szavakkal fogadta. A lapokban egyetlen bí­rálatot sem találni. A l’Unita például „Mónika a leghar­­ciasabb és legkedvesebb cím­mel számol be idei római rajtjáról, az Il Tempo címe pe­dig „Egy óra tenisz és egy óra báj”. A többi lap főcímbe az olasz Renzo Furlan váratlan ham­burgi sikerét, Lendl feletti győ­zelmét emeli ki a teniszihasábo­­kon, a szövegben azonban Móni­káról csak felsőfokban beszélnek. Sabatininak azért felelne meg, mert állandóan úgy nyilatkozik, hogy Olaszországban otthon érzi magát, és mert talán nincs egy római újságíró sem, aki egy kicsit is ne lenne szerelmes a bájos Gabiba. Capriati viszont a leg­fiatalabb, tetejében olasz szárma­zású, a vér pedig köztudottan nem válik vízzé. Hallottunk persze néhány szak­avatott véleményt is arról, mi lenne itt a várható sorrend. Er­ről kelllett nyilatkoznia Björn Borgnak is, aki előbb játszani óhajtott a jövő héten kezdődő férfitornán, végül meggondolta magát, és csak két napra ma­radt. Mint mondta, régi barátját, Adriano Panattát, az egykori sztárt ma olasz kapitányt láto­gatta meg, és egy délutánt a le­látókon is eltöltött. Később kitu­dódott, hogy valamiilyen orvosi vizsgálaton is volt, hogy alapjá­ban véve rendezte életét Lored­a­­na Berte olasz énekesnővel, aki­vel együtt láthattuk a Cavalieri Hilton Szállodában és hogy nem mással, mint a 15 éves Jennifer Capriatival is edzett. — Én Capriatinak szurkolok, ennyi biztos, de amint láttam, annak alapján állíthatom, hogy itt csak Navratilova vagy Szeles nyerhet — nyilatkozott Borg. Éppen azért, mert itt sohasem volt első, eddigi három döntőjét pedig simán elveszítette (1977, Evert 6:3,, 6:3; 1975, Evert 6:1, 6:0; 1990, Szeles 6:1, 6:1). Navra­tilova sem kerülhette el a vá­laszt a fenti kérdésre: — Fogadjanak Sabatinire vagy Szelesre, ez az én tippem. Ők játsszák a legjobb teniszt, azon­kívül a salakos pálya nekik fe­lel meg a legjobban. Nem kizárt azonban a meglepetés sem, van itt játékosnő még, aki képes jó sorozatot elérni — mondta Nav­ratilova. Arra már viszont csak egy mo­sollyal felelt, hogy itt saját ma­gára gondolt-e. Ami pedig Szélesék itteni éle­tét illeti, számukra csak a szállo­da és a pályák léteznek. —­ Sok helyre hívnak bennün­ket,, de Mónikának most nincs kedve sem a kimenőkhöz, sem a fogadásokhoz. Az üzleti ügyeket még futtában megtárgyalja a menedzserrel, s ha nincs itt a pályán, a szállodai szobából ki sem mozdul. Azt hiszem, nagyon jól jön majd nem­ a Roland Gar­ros előtti kéthetes szünet, hogy visszanyerje frissességét — mond­ja Szeles Karcsi, akit igencsak jó kedvre derített, hogy melegre for­dult az­ idő,é­s így nem kell fa­­gyoskodnia. Az időjárás azonban csak 48 órára változott meg, péntekre vir­radó reggel megint, zuhogott. Az idő esős, szeren­csére az időszak továbbra is „Szeles”. CSORDÁS Árpád Mindössze 41 percig tartott a tegnapi első negyeddöntő mérkőzés, amelyet Szeles Mónika 6:0, 6:1-re nyert meg a szovjet Leila Meszhi ellen. A vi­lág legjobbjának mai ellenfele az elő­döntőben az amerikai Mary Joe Fer­nandez lesz, ha csak az esti műsorban az argentin Bettina Falco, a rang­lista 139. helyezettje nem okozott még egy meglepetést, mint ahogyan elég vá­ratlanul nyert az első fordulóban honfitársnője, Mercedes Paz, majd a nyolcaddöntőben valóságos szenzációt okozva a svájci színeket védő bolgár Manuela Maleeva ellen. Ez volt az eddigiek egyetlen igazi meglepetése, így az olasz nemzetközi bajnokság történetében először fordult elő, hogy az első nyolc kiemelt kö­zül hét is negyeddöntős lett. Hiába, esélyesek óvatosabbak lettek, hiszen a múlt héten Hamburgban mind a nyolc kiemelt negyeddöntős volt. Szeles Mónika tegnapi játékával minden tekintetben elégedettek lehe­tünk. Alaposan kiismerte ugyanis Messhi játékát, változatossággal gya­korolt rá óriási nyomást. Így a szovjet lány az első játszmában szinte szóhoz sem jutott, csak a másikban szabadult fel, de mindössze egyetlen játék erejéig, akkor is Mónika hibá­jából, aki 5:0 után erővel akart nyerni, és kapkodásában két kettős adogatási hibát is vétett. Mónika fö­lényéről szól a mérkőzés statisztikája is. A 13. játékban összesen 73 pontot játszottak le. Mónika ebből 52-öt megnyert, Meszhi pedig az első játsz­mában csak 6-szor szerzett pontot. — Ma elégedett vagyok, azt hi­szem, egészen jól játszottam, és gyor­san Meszhinek a kedvét szegtem. Ha így folytatom, nem lesz baj. Azt hiszem végleges, hogy a Roland Gar­ros után a római a kedvenc tornám — nyilatkozott Szeles Mónika. Szeles párosban is jól rajtolt, Cap­­riatival a nyolcaddöntőben 6:2, 6:3-ra nyertek az olasz Daduone, Picco­lini páros ellen és tegnap este az amerikai Benjámin. Helseson kettőssel találkoztak az elődöntőbe jutásért! 5 :Z A római negyeddöntőben Szeles Mónika 6:0, 6:1-re nyert a szovjet Leila Mes­­hi ellen Nem vitá­s, hogy a 28. forduló legér­dekesebb és legizgalmasabb csatáját a Tisza-parton a Becse és pillanatnyilag a negyedik helyezett topolyai AIK küzdelme ígéri. A két fél k­valitása vitathatatlan, s ez már „ősidők” óta ismeretes. Általában mindkét fél ki­tűnő játékot produkál az egymás köz­ti csatákban. Ebből kifolyólag Becsén okkal és joggal várják, hogy megtel­nek a lelátók. Sajnos, az éllovast bal­­szerencse kíséri, legalábbis az utóbbi időben.­­ A sérülések a legrosszabbkor jöt­tek. A Hajdúk elleni meccsen Zoran Babic ro­sszul esett és immár két he­te gipszben van a válla, Beli­cében a fő „kreátor”, Dragan Krsmanovic ma­radt ki a csapatból, szintén sérülés miatt, s kérdéses, hogy ma felléphet-e. Hogy a baj még nagyobb legyem, ka­pusunk, Cedo Maras az egyik minapi edzésen eltörte a lábát. Mindezek a dolgok nyugtalanságot okoznak so­rainkban, de ennek ellenére hiszem, hogy megfelelő helyetteseket tudunk találni. Hiszem azt, hogy szurkolóink­nak ezúttal sem okozunk csalódást — mondta a becsesek edzője, Jovan Kovrlija. Maras sérülése után kijelentette, hogy az orvosok háromheti gipszre „ítélték”, de hiszi, hogy annak levé­tele után ismét visszatérhet a csapat­ba. Most helyettesén, Bratislav Nikoli­­con a sor, hogy megmutassa, mit tud. V. J. A KANÁRIK NEM FÉLNEK A második számú rangadón a Novi Sad a Hajdukot várja. Edzőjük, Bek­­valac szerint a Szlavonbródban és Be- Kellős vajdasági rangadó lidrében elszenvedett vereség után itt az ideje, hogy megörvendeztessék szur­kolóikat. A csapatból Havim hiányzik majd, akit behívtak katonáskodni. A többiek mind tettre készek. A vendé­gek, azok után, hogy hét standardjá­tékost szuszpendáltak, a valószínűleg ezúttal is az ifikkel töltik fel soraikat. Hogy ez jó-e vagy sem, az majd ki­derül. Megjegyzendő, hogy ez a mér­kőzés a Vojvodina—Buducnost találko­zó miatt a megszokott időpont helyett 14.30 órakor kezdődik. A focihoz sajnos, semmi köze, ám valóság, hogy a Kolubara a szlavóniai szitu miatt kérte az Olimpia elleni el­halasztást. Az illetékesek ezt nem hagyták jóvá, ám a hírek szerint a la­­zareváciak ennek ellenére sem indul­nak útnak, csapatukban ugyanis zöm­mel 17—18 éves srácok játszanak, aki­ket a szülők nem hajlandóak elen­gedni a bizonytalanba. Ha a dolgok így alakulnak, a Kolubara a hivata­los eredménnyel veszít. A másik két kérdéses csapat, a szlavonbródi BSK és a Belišće jelezte, hogy a megadott időpontban ott lesz a mérkőzések szín­helyén. Végezetül még csak annyit, hogy a múltkori topolyai megszakítás ügyét a VLSZ versenybizottsága hétfőn dél­előtt vitatja meg. Teljesen mindegy, hogy történetesen az AIK-ról és Klin­­csarszkiról van szó, az eset annyira egyértelmű, hogy egyértelműbb már nem lehet. Ha az illetékesek is így gondolják — márpedig így gondolják —, a meccset az Obilic 3:0-ás győzel­mével hitelesítik, Klincsarszkit pedig egy időre (három hónaptól egy évig terjedően) letiltják. G. T. SPORT 23

Next