Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-05 / 152. szám

" . Ilyenek vagyunk ... A napokban két prigrevicai diák, egy hetedikes és egy nyolcadikos fiú, ki tudja, milyen gondolatoktól vezérel­ve átruccant Szilágyira és ellopott egy kisebb motorkerékpárt. Gazdája nem­sokára észrevette, hogy a vendéglő elöl „el­kötött­ék” a járgányt. Egyik barát­jával traktorra pattant és a tolvajok után eredtek. Időközben a vendéglőből értesítették a rendőröket is. Utolérték az egyik fiút, mert volt egy kis sze­rencséjük, ugyanis kifogyott a motor­­kerékpár tartályából az üzemanyag. Visszahozták a vendéglőbe, majd a rendőrökkel együtt a másik fiú után eredtek. Meglett a motor, megtalálták az időközben eldobott dokumentumo­kat, a hajtási jogosítványt és a for­galmi engedélyt is, meg az egyik fiú­nál találtak még valamit: egy pisz­tolyt. Pisztolyt egy­ tizenöt éves fiú­nál. Kik lehetnek a szülei, vajon ho­gyan nevelik, vajon mi keresnivalója van Szilágyin egy pisztollyal felfegy­verkezett nyolcadikosa diáknak? TANÁR úr, adja vissza a FIZETÉSÉT! Talán nem is fontos, melyik iskolá­ban történt, hogy агок a diákok, aki­ket már néhány éve tanít egy törté­nelemtanár felszólították a tanár urat, adja vissza a fizetését, amit eddig fel­vett. Adja vissza azért, mert eddig másképp tanította a történelmet, más­ra mondta azt, hogy igaz, elhitette ve­­kinte a­­hazugságokat, szóval most más­képp tanítja, valószínűleg azért, mert másképp szabad, vagy másképp kell. Hát ezért szólították fel a diákok, hogy adja vissza a fizetést, amit az elmúlt évek során felvett. Érdekes, nemden SZAVATOLT KERESET A legtöbb vállalatban kijátsszák a szavatolt keresetek kifizetésével kap­csolatos törvényes előírásokat. Arról van szó, hogy egy-egy gyár mindegyik dolgozójának joga van arra a bizo­nyos 3800 dinárra. Azonban mi tör­ténik? A dolgozók egy részének 1,000­~ 2500 dinárt fizetnek ki, a főnökök, igazgatók pedsig 5000—6000 dinárt kap­nak. Az átlag így nem haladja meg a 3800 dinárt. Amennyiben a munká­sok bírósághoz fordulnának, megkap­nák­ a különbözetet, de ezt nem so­kan tudják, így, legalábbis egyelőre minden marad a régiben. BETÖRIK A KIRAKATOT Ki tudja, hányadszor törték már be az egyik zombori albán nemzetiségű cukrász kirakatát. Betörik az üveget, pár napig úgy ál, utána emberünk mestereket hív, azok újra üvegeznek és akkor minden kezdődik elölről. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: egyeseknek csak azért van útban az a bizonyos kirakat, mert egy albán tulajdonában van? Holnap kik követ­keznek: a magyarok, vagy a horvá­­tok? Ki tudja? _________________ (bi) Ismét termel a takarmány­keverő Több mint húsz év kellett ah­hoz, hogy az egykori nemesmiliti­­csi takarmánykeverő ismét elkezd­je termelését. Két évtizede, az akkori szövetkezeti vezetés zom­bori nyomásának engedve meg­szüntette termelését, mondván, hogy a kis üzemekben nem kifi­zetődő a munka. Most a nemesmiliticsi Zadrugar Földműves-szövetkezet kezdemé­nyezésére ismét termelnek, takar­mány készül a helybeli és kör­nyék állattartóinak megrendelésé­re.­­ Mindenük megvan, mégis lopnak Tavaly 102 kiskorú követett el bűncselekményt Zombor község területén. Van köztük egy gye­rek, aki ellen összesen 30 felje­lentés érkezett! Az elkövetőknek csaknem a fele zombori, a többi­ek falusiak. A lopások száma 34, a betöréses lopásoké pedig 27. Legalábbis ennyi esetre derítet­tek fényt. Nem csoda, hogy egyre többen vetemednek lopásra, hiszen mind nehezebb a megélhetés, modanák a kevésbé beavatottak. Az ada­tokból azonban kiderül, szó sincs arról, hogy a kiskorúak kényszer­ből vétenek a törvény ellen. Hat­vanhat százalékuknak együtt él­nek a szülei és elenyésző (16 szá­zalék) a munkanélküliek száma. Legtöbbjük rendezett családi kö­rülmények között él, igen kevesen vannak albérletben. Növekvőben van a 14 évvel fiatalabb elkövetők száma, tavaly 40 százalékuk nem érte el ezt az életkort! Az illetékesek megállapí­tották, egyetlen lopás sem történt létszükségletből. Élelmiszert sose vittek magukkal, műszaki árut azonban annál inkább. A lopott holmit eladták, a pénzt viszont leginkább a játékkaszinókban köl­tötték el. Elgondolkoztató, hogy az elköve­tők jelentős része tehetős szülők gyereke. A szülőknek azonban a jelek szerint minden fontosabb a nevelésnél, inkább futnak a pén­zük után, minthogy a csemeté­jükkel foglalkoznának. Méginkább elgondolkoztató, hogy egyesek odáig mennek, hogy szociális ott­honba viszik gye­rek­üket, csakhogy ne kelljen vele bajlódniuk. Ilyes­mire korábban sose akadt példa de tavaly ez is előfordult. Mind több az iskolakerülő. Té­ved, aki azt hiszi, hogy ez külö­nösebben izgatja Szüleiket. Azt «■ un­um­­jcuv, nun krcij, ma­lik az osztályt, majd befejezik a felnőttek általános iskoláját. Akik­re viszont szigorúbban rászólnak, egyszerűen elszöknek hazulról és csavarognak. Szöknék a szociális otthonból is. A rendőrségnek egyre nehezebb dolga van velük, mert nem egy esetben a kiskorú lányok Boszniában kötnek ki, és ilyen esetekben már nincs kizárva a prostitúció se. Tudomásuk van az illetékeseknek arról is, hogy az ideiglenesen errefelé dolgozó al­bánok csopotjai erőszakoskodnak a gyerekekkel... Valamennyire talán megnyug­tató, hogy a legújabb kimutatá­sok szerint csökkent a kiskorú bűnözés. A községi közvádlóság­­ra ugyanis május 28-áig „mind­össze" 35 bűnvádi följelentés ér­kezett 49 kiskorú ellen, míg a ta­valyi azonos időszakban 50 följe­lentés volt 65 elkövető ellen. Köztük sokan nem először­ vétet­tek a törvény ellen. Tény, hogy a politikai és a gaz­dasági válság a családok válságát is előidézi, a gyerekneveléssel azonban mégis többet kellene tö­rődnünk otthon és az iskolában is ... H. A. Nem sikerült a referendum Eleddig szinte elképzelhetetlen "volt Hódság községben (is), hogyig ne sike­rüljön a referendum, azaz a helyi já­rulék bevezetése illetve meghosszabbí­tása. Úgy tűnik azonban, hogy elmúl­tak azok az idők, amikor az öntuda­tos polgárok tömegesen járultak az urnák elé és túlnyomó többségük he­lyeselte a pótadót. A községhez tartozó Ratkovón má­sodik nekirugaszkodásra se sikerült a referendum. Ez mindenesetre komoly gondok elé állítja a helyi közösséget, mert a közművesítés folytatásából ily módon nem lesz semmi, de a megle­vő létesítmények karbantartását sem tudják majd miből finanszírozni. Hódság községben a ratkovóihoz ha­­sonló eset eddig még nem fordult elő, tekintettel azonban az egyre súlyo­sabb megélhetési körülményekre, a jövőben alighanem semmilyen szenzá­ció nem lesz abban, egy-egy he­lyi közösségben sikertelenül végződik a referendum. Sajnos azonban egyelőre senki se­m tudja megválaszolni a kér­dést, milyen forrásokból teremtsék elő a helyi közösségek zavartalan­ítakö­ idő­jéhez szükséges pénzt, ha a polgárok nem fizetnek pótadót. .. H. A. ünnepség a Tájékoztatási Központban Harminchét évvel ezelőtt jelent meg a zsombori Somborske n­ovine első száma. A zombori Tájékoztatási Köz­pontban ünnepséget tartottak az el­múlt pénteken az évforduló alkal­mából­. Zombortban a helyi népszínház nagy­termében Boro Canak, a Tájékozta­tási Központ igazgatója szólt az el­múlt harminchét évről, elmondta­, hogy a Zombori Tájékoztatási Köz­pont hamarosan közvállalattá, majd pedig részvénytársasággá a­lakul át, azzal a célkitűzéssel, hogy körzeti jellegű legyen, ide csatlakoznak majd az apa­tini,­­a hódsági és a kör­nyező községek tájékoztatási eszkö­zei is. — Ha elismeri Szerbia, ha nem, Zombor körzeti központ volt és ma­rad is, és ezt szem előtt tartva fej­lesztjük a tájékoztatási központot. Az újság és a rádió m­elllett hamarosan TV központot nyitunk, hogy még kö­zelebb kerüljünk a polgárokhoz — mondotta­­ Đuro Canak. Az ünneplő Tájékoztatási Központ dolgozóit és a szép számú vendé­é­get Milan Rakas, a zombori községi­­ képviselő-testület elnöke is köszön­tötte. Milan Lučić tartományi tájékoztatá­si titkár a vajdasági tájékoztatási eszközök nevében köszöntötte az ün­neplőket. — Csa­k a pártatlan, szabad, elfo­gulatlan tájékoztatásnak van jövője. Támogatjuk, hogy körzeti TV közpon­tot nyissanak ebben a városban, re­méljük sikerrel jár majd a munkáink — mondotta Milan Lučka. Elismerésben részesítették azokat, akik tíz éve dolgoztak a központban, ezek I Ljubica Dokic és Mirko Terzić, tizenöt éve dolgoznak: Marica Srem­­cevic, Sava Kövein, Hám Károly és­­ Petar Gugleta, húsz éve pedig Dusán Kolundzija. Tegnap bemutatták a központ újság­­írójának, David Keeman költőnek a sorrendben hetedik verseskötetét, majd pedig megnyílt Petar Gugleta festő tárlata. Harmincegy alkotását mutat­ta be. (-a) Bolac Gu­gleta tárlatának megnyitója DUNATÁJ Leállt a munkával a zombori gyepmestertelep Az illetékesek már korábbam fi­­gyelmeztették a zombori gyepmest­er­­telepet,­ illetve dögha­r­vas­ítóf- és pro­teinévá­rat, küszöböl­ték ki a műszaki fogyatékossá­gok­a­t, ellenkező esetben félbe kell szakítaniuk a termelést. Sokat panaszkodtak ugyanis a pol­gárok az elviselhetetlen bűzre, a kör­­nyezet folya­ma­tos szennyezésére, pénz hiányában, azonban képtelenek voltak az előírásokna­k megfelelő felszerelés­sel ellátni a hamvasátót. A községi egészségügyi felügyelőség határozata értelmében ideiglenese­n le kellett ál­lni a munkával. Egyelőre bi­zonytalan, mikor folytathatják a ter­melést, mivel tetemes összeg, mintegy 13 millió dinár hiányzik ahhoz, hogy megvásárolhassák és fölszereljék a szükséges berendezéseket. Elhangzottak egyébként olyan meg­állapítások is, hogy beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek a termelés bel­tiltásának, ily módon ugyanis még fo­kozottabb lehet a szennyeződés. Ez a föltevés különben nem alaptalan, ha igaz, hogy a polgárok éppen akkor panaszkodtak az elviselhetetlen bűz­re, amikor szünetelt a munka a hamvasztóban! Honnan előteremteni az említett összeget? A községi végrehajtó ta­nács szerint, sürgősen kell intézked­ni ennek érdekében. A tartományi kormány, továbbá azon vállalatok se­gítségére számítanak, amelyek már régóta üzleti kapcsolatban vannak a zombori gyepmesterteleppel. II. A. Siklóson járt a kupuszinai tantestület A kupuszinai József Attila Általános Iskola dolgozói a siklósi Hajdú Já­nos Általános Iskola munkaközösségé­nek meghívására részt vettek a peda­gógusnapon. A vendégeket Mecseki Jó­zsef, az iskola igazgatója köszöntötte, majd a tanulók kedveskedtek alkalmi műsorral. Guzsvány József, a kupuszi­nai iskola igazgatója megköszönte a meghívást és­­ kifejezte reményét, hog­y a baráti találkozó alkalom a kölcsö­nös tapasztalatcserére a nevelő- és oktatómunkában. A siklósi tanárok kedvesen elkalauzolták a kupuszinai pedagógusokat a városban és megte­kintették a híres siklósi várat. A kel­lemes és hasznos időtöltés után a két iskola dolgozói megbeszélték, hogy a hasonló találkozásokra a jövőben is szükség va­n. M. G. Szemétbe fulladunk? Az utak­ mentén egy-két tarka domb. Vajon mi lehet? A síkság­ból kinövő piros, sárga, kék dom­bok mesterségesen épülnek, sze­­métmagaslataik, melyek egyre emelkednek az ég felé. Nagy darab föld pihen a hulla­dék alatt, várva megmentőjét, de ahogy múlnak a napok, úgy fogy a reménye. A föld idővel bele­törődik a sötétségbe, ahova a nap lágy sugarai nem hatolhat­nak át a szeméten. A­ föld alatt élő állatok elme­nekülnek erről a helyről, amikor pedig már nem lesz hova, akkor belepusztulnak. A növények gyö­kerei elrothadnak. A hegynyi hul­ladék alatt megszűnik az élet. A felszínen élők sem marad­hatnak fel a sok szemét és hul­ladék tetején. Puszta föld marad, mely erejét vesztette az emberre való várako­zásban. Ha el is jön, már késő lesz, nem lesz kit és mit meg­mentenie. Csak tehetetlenül áll­hat a szemétdombon és maga is belefull. Az ember a „tarka” domboldal­ról szürke vízbe csúszik, és hány­kolódik, míg a szennyes víz part­ra nem veti. _______ ТЛКН tanyé 1991. június 5. szerda Mindennapi egészségünk add meg nekünk ma Évről évre betegebben köszönti az emberiség június 3-01. ^ a ^ környeztet­­védelm­i világnapot,­­ s az egyre inkább nyomasztó gondokat csak­­ tiezíti a természetes létterünket, folyamatosan és ^szinte mod­eresen romboló emberi tevékenység. Alig győzni a súlyosnál súlyosabb kataszt­rófák jegyzését, azok körny­ezetveszélyes, egészségromoló hátasát. Akár az év valamennyi napját környezetvédelmi nappá nyilváníthat­nánk, akadna mindegyikre egy-egy világgá kürtölt vagy éppen agyon­hallgatott baleset. A különböző rákfenék elleni küzdelem napjai, hetei, hónapjai arányosan sokasodnak az egész világot veszélyeztető karos en­­­beri tevékenység terjedésével. Csak az a kérdés, mi fog !‘,fo­­ga­mészetbarátok mozgalma vagy az ,,élőnment° közgazdászok ” [ miszerint : letet, vagyis élelmet, védelmet ás­z.A mázával a sokasodó emberiségnek. A term­észet meg tolródjon saját magára. A végzetes következményekkel járó esetek száma és milya­ra­­nt bennünket hogy nem verhetjük meg, amíg eldől, ki kerekedik Elük azon egyszerű oknál lógva, hogy a földi P“TM*" régen felül vannak. A term­ér­zet ezt olyképpen mutatja szemléletesen, h­ogy képtelen elviselni az egyre fokozódó terhelést, elnyelni, amivel kíméletlenül tömjük, nincs már ereje minduntalan száállítani a dolgok rendjéi. ... Egy tudós ember mondása jut eszembe mindennek kapcsán, aki tö­mören úgy fogalmazott, hogy az embert gondolkodásképessége külön­bözteti meg az állattól, de nem tanult meg tőle mindent. Az alat nem teszi tönkre a környezetét, mert fajta is tönkremenne, hanem kölcsönösen hasznos együttélési formát hozolt létre. . Az ember maga körül igyekszik mindent ésszerűen megszervezni, szeb­bé, jobbá és könnyebbé tenni. n.iközben saját tetterét rombolja. Kor­szerű kísértethajók cirkálnak a tengereken és kísértetvonatok .­Bar­­doznak a szárazföldem mérgező hulladékanyaggal, a bar­lan­gok­ban már­nem csillogó aranyat és kalózét­szert rejtegetnek, hanem atomhulladékot, tömegpusztító fegyvereket. Az ökológiai egyensúlyban oly nagyméretű zavarok tapasztalhatók, hogy végkép is elérkezett az ideje, tegyünk meg mindent, amíg nem ké­sőt változtassunk szemlélte­t vi­l­á­g­unkon, mert a természettől függőnk, mondjunk le egy kicsit kényelmünkről, amúgy is hamis. Nehogy a reg­geli imánk úgy hangozzék: mindennapi egészségünk add meg nekünk md. VIRÁG István ik vasúton . A falut érintő fontos útvona­­­­laival számos gombosi család éle­tében játszott és játszik nagy sze­repet a vasút. Nem egy családfő a vasút szolgálatában biztosítja családjának a megélhetést. Az 1918-as születésű Bajcsi Ádám is a Vasútnál dolgozott legtöbbet életében és onnan is ment nyug­díjba. Ezekben a bizonytalan időkben, amikor egyre több ke­nyérkereső helyzete válik bizony­talanná munkahelyén, ha mást nem is, de a mindenkori kitar­tás és helytállás tanulságát szűr­hetjük le idősebbjeink beszédé­ből. — Én először csak három ele­mi osztályt jártam ki — mond­ta Bajcsi Ádám. — Akkoriban volt az a biznyos névelemzés és nekem a nevem alapján szerb osztályba kellett m­enni, hát mondhatom, hogy nemigen tud­tam szerbül és nem ment a ta­nulás, meg hát a szüleim bére-e­sek voltak és kellett nekik a se­gítség. Bár így mikor vissza­gondolok rá, legalább annyira futhatta volna, hogy valami mes­terséget tanulhatok. Azt hiszem, a mesterségek közül a borbé­lyé állt legközelebb hozzám, azt gondoltam gyerekként,­ hogy a borbély csak kölnivizekkel tesz­vesz, illatosít. A szüleim külön­­­böző helyeken álltak béresnek: Veprődön, Bolmánban, Brúd­­pusztán és nekem is ki kellett vennem a munkából a részemet, így voltam cseléd-, pásztor-, csor­dás- és kanászgyerek. Sohasem felejtem el, hogy mennyit kín­lódtam a disznókkal, örökké a kukoricába mentek. Nem volt ci­pőm vagy csizmám, mezítláb, fapapucsban meg bocskorban jártam. Aztán később kubikos­nak is elszegődtem, de nem volt az egy biztos kereset, meg ál­landó munka sem, egyik nap be­jelentettek, másnap kijelentettek mint alkalmazottat. A rokonsá­­gaimból többen is a vasúton dol­goztak, úgyhogy azt gondoltam, én is megpróbálom. Fel is vet­tek, dolgoztam Újvidéken, de a munkaidőm legnagyobb részét a falumban dolgoztam le. Különbö­ző munkafeladatokat láttam el, voltam pályafenntartó, kocsiren­dező, váltókezelő és kalauz. Köz­ben az esti iskolában tanultam, sőt később jó eredménnyel vas­utasként is szakképesítést sze­reztem. Aztán a páromat is meg­találtam, megházasodtam és gyer­mekünk született. Az egyik leg­kedvesebb élményem is a vas­úttal kapcsolatos. A háború ide­jén behívtak katonának, Kecs­keméten teljesítettem szolgálatot és hétvégén szabadságot kaptunk, egy napot. Nekem mindjárt mondta a feljebbvalóm,­­ mivel messzebb lakok, nem érdemes ha­zamenni. Én meg arra hivatkoz­tam, hogy jól ismerem a vasutat és az összeköttetéseket, lesz időm haza- és visszatérni. Jó sokat utaztam, már csak éjjelre értem haza. A kisfiam a bölcsőben aludt, piros volt, egészséges. Ak­kor úgy éreztem, hogy mégis ér­demes volt hazajönni ilyen rö­vid időre is. Kezdetben a szü­lőknél laktam a feleségemmel, majd hat évig a vasútállomáson levő lakásban. 53-ban vettünk házat a faluban. Házvételben és­­ építésben volt részem elégszer. Csak a nagyvíz kétszer vitte el a házamat. Nem volt egy virá­gos az életem. Talán a fiatal­korom volt a legszebb — fejezte be Bajcsi Ádám. B. E. Bajcsi Ádám Fogadónap a nép­képviselőnél Mint ismeretes, az apa­tini község lakosságát Đuro T­va­ric, a Szerbiai Szocialista Párt tagja képviseli a szerb parlamentben. Hogy munká­­ja minél jobb és eredmé­nyesebb legyen, minden pén­teken fogadónapot tart a Szerbiai Szocialista Párt apatini székházában. Az em­lített napokon 12 és 15 óra között lehet vele beszélgetni. Remélhetőleg segíthet majd azokon, akik ügyes-bajos gondjaikkal felkeresik. ” . Sok a kóbor­i ШШ kutya, kevés a Ш­­ sintér. Ezért a Љ zombori községi v­­­égrehajtó tanács ф ISP 3 polgárságot is —­­ felhatalmazta kut­ yavadászatra. Ne csodálkozzunk hát, ha vasvillával, csúzlival vagy valóságos lőfegy­verrel látunk embereket rohan­­gászni városszerte a megszeppent csavargók után. Ha a módszer beválik, lehet­séges, hogy alkalmazni fogja az adóhivatal is, mivel sok az adó­eltitkoló. kevés a pénzellenőr (vi)

Next