Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-12 / 159. szám

1991. június 12., szerda Két Vuk-díjasa van Doroszlónak Az oklevelet Komáromi Szuzi és Lovász Eszter érdemelte ki A doroszlói Petőfi Sándor Álta­lános Iskola nyolcadikos tanulói számára június 6-án befejeződött a tanítás. A 9 ballagó — 5 leány és 4 fiú — kis táskával a v­állu­kon meghatódva hallgatták ÓDRY Teréz igazgatónő szavait, aki út­­ravalóul többek között annak a kívánalmának adott kifejezést, hogy bárhova is veti őket a sors, mindenütt érezzék magukat ott­hon, de a legszebb az lenne, ha a szeretteik között, a szülőfalujuk lenne továbbra is az otthonuk. Az iskola tanulóinak részvételé­vel rendezett alkalmi műsort kö­vetően az igazgatónő kiosztotta az okleveleket, diplomákat, el­s­­meréseket és a jutalomkönyveket. Az általános iskola valamennyi osztályát színötössel fejezte be és Vuk-díjat kapott Komáromi Szűzi és Lovász Eszter. Ezenkívül meg­kapták a Kosztolányi Dezső iro­dalmi és az Alas matematikai dí­jat, valamint számos más elismerő oklevelet és jutalomkönyvet. Ok­levelet, illetve jutalomkönyvet ka­pott még Stock Evelin, Dékány Ilonka, Ugrovics Piroska és Oro­­vec István. A búcsúzó nyolcadi­kosok nevében Komáromi Szuzi olvasta fel alkalmi írását. Ezután a végzősök a szülőktől és a ro­konságtól kapott virágcsokrokkal a kezükben, a Lejárt az óra, bal­lagunk című dalt énekelve végig­vonultak a folyosón, bemen­te­k a náriba, aztán az osztályokba, elköszöntek a tanáraiktól, oktató­iktól, a pajtásaiktól, búcsút vet­tek az iskolától. D. Z. Z.­­ Zsúfolásig megtelt múlt szerdán Zomborban a Konjovic kép­tár, az idős mester önarcképeiből készült kiállítás megnyitóján. Csak az igazán nagy festők dicsekedhetnek ennyi önarcképpel mint Ko­­njovié — mondta Lang Irma, a képtár igazgatónője. A képeken vé­gigkísérhető a festő alkotói pályája 1915-től, gimnazista korától napjainkig. — Minden Konjovic-kiállítás valami szenzációt hordoz magá­ban, mint a mai is — mondotta egyebek között dr. Draško Redjep a megnyitón. — Harmincöt képről néz ránk a festő, s igazi élmény mindezeket együtt látni. A kiállításon megjelent maga a festő is. Valaki szellemesen megjegyezte, hogy a mester nemcsak mint a képek alkotója, hanem mint modell is jelen van. TALLÓZÓ Bárczi Géza, a zombori nyelvtudós Zombor környékének nyelvi tarkasága kiváló lehetőséget kínál a nyelvekkel, nyelvjárásokkal foglalkozni kívánók számára. Még­sem mondhatjuk, hogy városunk, vagy Nyugat-Bácska több ki­emelkedő nyelvésszel dicsekedhet. Azonban a nyelvtudomány XX. századi történetében az egyik legjelentősebb nyelvtudós éppen zombori származású. Bárczi Géza 1894. január 9-ére született e városban. Iskoláit is itt végezte, és 1911-ben érettségizett gimnáziumunkban. Ezután egyetemi évei következtek, amelyek elszólítottá­k Zomborból. Ak­kor még nem sejtette, hogy örökre. A budapesti egyetem bölcsé­szettudományi karán magyar, latin és görög, majd francia nyelvet tanult. A nyelvtudás szépségének felfedezését hazulról vitte ma­gával, ami a világnyelvek felé terelte érdeklődését, főleg a klasszi­kus műveltséget megismerni segítők irányába. Ezenkívül tudott még németül és törökül, valamint az eszperantót is megtanulta a zombori gimnáziumban. Bárczi Géza 1911-től a neves budapesti Eötvös Kollégium nö­vendéke. Franciaországban is járt tanulmányúton, majd Svájc­ban tanult két évig. Feleségül is francia nőt választott, és von­zalma a francia nyelvhez és irodalomhoz, a francia kultúrához éle­te végéig elkísérte. Középiskolai tanárrá 1920-ban nevezték ki. Első tudományos dolgozata pedig már 1923-ben megjelent. 1926-ban doktorált fran­cia nyelvészetből a szegedi egyetemen. Egyetemi tanár először — 1932-ben — Szegeden lett, majd 1938-ban már a pesti egye­tem magántanára; 1919-ben a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagja; 1941-től a debreceni egyetem rendes tanára; 1952-től tanszékvezető tanár Budapesten, 1947-ben lett igazi akadémikus. Bárczi Géza főműve a Magyar Szófejtő Szótár, mely debre­ceni évei alatt jelent meg. Jelentős munkája még A magyar nyelv életrajza című összefoglaló könyv. A magyar nyelv francia jöve­vényszavai című tanulmány; az ő szerkesztésében jelent meg A Magyar Nyelv Értelmező Szótára hét kötetben; lektora volt A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának. Bárczi Géza volt a Magyar Nyelvtudományi Társaság irányítója egészen haláláig, 1975- ig. Ha a vajdasági származású magyar nyelvészek számbavételére vállalkoznánk, úgy az o.dai Szarvas Gáboré mellett Bárczi Gé­záé jelentené a másik kimagasló életművet, de nemcsak vajda­sági viszonylatban. Mindketten a­ nyelvtudomány határköveit je­lentő szótárakat alkották meg, amelyek pedig a nyelvészek legne­hezebb, de legméltóbb feladatai Most, amikor három év múlva talán megünnepeljük Bárczi Géza születésének centenáriumát, jó lenne elgondolkodni egy zom­bori Bárczi Géza nyelvtudományi emléknapról is, melyen évente vagy tágabb időközönként találkoznának a szélesebb régió nyel­vészei eszmecserére, baráti beszélgetésre. TALLCtjönk első hála kereken egy éve jelent meg. Reméljük, az eltelt esztendő alatt kedvüket tették a régi eseményekről, szűkebb hazánk néhai­smert embereiről szóló írásokban. Minden kedves olvasónak kellemes nyári pihenést kívánva búcsúzunk a rovattól. SILLING István DUNATV LADY-LADY-LOMOK A közönség kudarca A KASZINÓ szavalóversenyén csak maroknyi néző volt jelen. A zombori magyarság zöme igazoltan távolmaradt! Mint megtudtuk, éppen az évti­zedek óta halaszthatatlan teendői­ket végezték. Rövid utánjárással kiderítettük azt is, hogy mivel voltak elfoglalva a kérdéses idő­pontban: — A humán értelmiségünk ép­pen kereste a gyökereit, — a munkásság betegszabadsá­gon volt, mert megsérült, amikor önigazgatást kísérelt meg elkövet­ni maga ellen, — a diákság diszkólkodott, — a középkorúak éppen öreged­tek, — a nyugdíjasok az unokáikkal voltak elfoglalva; azt tanították nekik, hogyan lehet a legkönnyeb­ben elfelejteni a nagyanya­nyel­vet, — a magyartanárok szimultán fordítót kerestek, hogy megértsék Petőfit, — iparosaink a cégtábláikat fes­tették át. A tábla egyik felére szerbül írták ki a cégjelzést, a másik felére magyarul. Aztán ez az oldal került a fal felé, amikor újból fölszegezték, — politikusaink a kulturális au­tonómiát követelték megint, de csak kultúrálatlant kaptak ... — mérnökeink tovább szakosod­tak a szakbarbár szakon, — orvosaink gyengélkedtek vagy elaludtak, — tanáraink még nem ébredtek föl, — a földművesek kihúzták ma­gukat azzal, hogy éppen törik a kukoricát (május), — a többiek.... a többiek ép­pen törik — a magyart... Csődeljárások Apatinban Úgy látszik, legalábbis nem áll meg a lejtőn az apa­tini község gazdasága. Nagyon sok vállalat gazdasága vált­­kérdésessé, a dol­gozók több mint egyharmada sza­vatolt fizetést kap. Az Užarija kö­télgyár, az Istra cipőgyár, az Izo­terma nevű vállalat, valamint egy szántai magánvállalat ellen meg­indították a csődeljárást, mert több mint 60 napig volt egyfolytában zárolva a folyószámlájuk. Az Uža­­rija kötélgyárban a legsúlyosabb a helyzet, hiszen az üzem­ mint­egy 500 dolgozót foglalkoztat. A cipőgyárban 200-an keresik meg kenyerüket. Az Izoterm vállalat­ban, valamint a szántai magáncég­ben­­kevesebben dolgoznak. Még nem tudni, mi lesz az említett vállalatok sorsa, azonban nem vár rájuk fényes jövő, hiszen mint is­meretes, a bankok is fizetésképte­­lenek, de talán még ennél is fon­tosabb, hogy a jövőben nem sza­nálhatják a veszteségesen dolgozó vállalatokat. A bankok tehát to­vább nem hajlandók a feneketlen zsákba önteni a pénzt. Ezek szerint várható, hogy min­denhol csökkentik a dolgozók szá­mát és olyan termelésbe kezdenek, mely szavatolhatja a jövedelmet, illetve a dolgozók keresetét. Az nem valószínű, hogy lakat kerül a gyárkapukra, annál valószínűbb az a változat, hogy kisebb terme­léssel, de azért üzemelnek majd a gyárak. Azonban felvetődik a kérdés, hogy mi lesz a munka nél­kül maradt dolgozókkal és család­tagjaikkal. Szociális segélyből már úgy is sokan tengődnek. A szo­ciális segély nem lehet megoldás. K. A. Halpaprikás Újságírók halászléje... Mi lesz ebből, mi a vége? Oh! Te árva Duna tája ... Kit uszítsak a harcsára? Kinek kössem föl a kontyot, Hogy elkapja a szép pontyot? És ha meglesz minden majd ... [óh... Mit szól hozzá a Magyar Szó? Egyszerű a felelet, Erőltesd meg eszedet! Vigadalom, tarkabarka, A hölgyeké lesz a farka. Nagy szeletet a szép halból, Újságírók szednek a kondérból. A legjobbat kitüntetik, ő kapja meg a hal fenekit. Majd a bornál, s itt a vége... Közvélemény: ez megérte! H. Géza, Frankfurt, Németország Zombori bírósági krónika Könnyelműségből vagy gondat­lanságból kifolyólag végzetesnek mondható baleset érte a 44 éves zombori Dorosz Laci Trotty Gé­zát! Az áldozat egy ártatlan nátha­lázra, C-vitamin helyett hashajtót vett be... Innen már tragikus irányt vettek az események. A szemtanúk egybehangzó állítása szerint a malőr rendkívül gyors lefolyású volt!____________ Folynak a találgatások. A hát­térben többen politikai indíttatást véltek fölfedezni, és az eseményt a BELÜGYEKBE való durva be­avatkozásnak minősítették. A BELÜGYI szervek folytatják a nyomozást. Addig is, az eredmé­nyes nyomozás érdekében, a szo­bán forgó hasnak szigorúan meg­tiltották, hogy menjen ... DOROSZ Lari. 3 Mi késztette arra, hogy esti tagozaton fejezze be az általános iskolát? Frank Károly, Telecska: — A sok hiányzás miatt nem fejezhettem be az iskolát. No meg nem is nagyon figyeltem oda. Minden más érdekelt, csak a tanulás nem. Most meggon­doltam, mégis csak jobb lesz, ha megvan az embernek a nyolc­osztályos iskolája. Telecskáról jártunk minden este iskolába Bezdánba. Kicsit problematikus volt az utazás, de végül is meg­érte. Földműveléssel foglalko­zom, maradok tovább a föld mellett. Természetesen örülök, hogy elvégeztem az iskolát a kollégákkal együtt. Varga Tibor, Telecska: — Engem a labdarúgás érdekeit jobban mint az iskola. Azt hit­tem, hogy ott majd elérek va­lamit. Most rájöttem, hogyha munkába akarok állni, nyolc­osztályos bizonyítvány nélkül ez lehetetlen. Előbb kellett volna gondoskodnom erről. A Krivaja birtokon van lehetőségem mun­kába állni. Otthon földművelés­sel foglalkozom, de nincs nagy jövője. Az iskolában azért si­került valamit megtanulnom és lehetőségem nyílt a továbbtanu­lásra. Pamela Bubalo, Kolut: — Abban az időben a szüleim ki­vettek az iskolából, mert azt hitték, hogy nincs szükségem rá. Pedig most már kilenc éve va­gyok a munkaközvetítőn és az iskola nélkül semmi esélyem sincs az elhelyezkedésre. Fér­jem dolgozik, én otthon vagyok a két gyerek mellett. Nem is volt olyan nehéz az iskola. Merem ajánlani mindenkinek, aki még nem fejezte be, hogy használja ki az alkalmat. Leg­főbb vágyam, hogy munkába álljak. Vida Katalin. Bezdán: — Jó régen abbahagytam az iskolát, de későn is kezdtem, már tízéves koromban. Mert kint laktunk a tanyán és azt hitték, hogy nem is kell isko­lába járni. A kislányom már hetedikes, én meg most fejez­tem be a nyolcadikat. Két évig jártam, mert először az 5. osztályt, az idén meg a 7—4. osztályt fejeztem be. Egyelőre csak ideiglenesen vagyok alkal­mazásban a gyógyfürdő konyhá­ján, de remélem, hogy felvesz­nek állandóra. Férjem sincs munkaviszonyban. A végén már egész jól ment a tanulás. Kez­detben jól meg kellett fogni, na­­gyon elszoktam már tőle. ZAMBÓ Ülés Frank Károly Varga Tibor Pamela Bubalo Vida Katalin

Next