Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-07 / 154. szám

6 V ,, Sokk- Szlovénia’ ’ Most már senki sem emlegeti Svájcot Nem is olyan régen a szlovén nemzeti állam projektumának meg­szállottjai azt ígérték, hogy Szlové­nia, ha sikerül kimenekülnie a kom­munizmusból és Jugoszláviából, va­lóságos kis Svájc lesz. Most, a „D" nap előtt, amikor a beígért önálló Szlovéniától csak néhány nap választ el bennünket, már senki sem emle­geti Svájcot, ellenkezőleg, a nehézsé­gekről beszélnek, amelyekkel Szlové­nia szemben találhatja magát. Mi több, Peterle kormányelnök kezdeti sokkot emleget, írja Vlado Miheljak a ljubljanai Neodvisni Dnevnikben. Peterle, Malešič és Šešek kijelen­téseiből, amelyeket a szakszervezet képviselőivel tartott ülésen tettek, azt a következtetést lehet levonni, hogy Szlovénia hasonló módon bo­csátkozik az önállósulás kalandjába, mint azok a fiatalemberek, akik a Camel Trophy-ra jelentkeztek, nagy reményekkel, de gyenge kilátásokkal a sikerre. Bárhogy is legyen, folytat­ja a cikkíró, Szlovénia június 26-a után nem lesz második, de harma­dik Svájc sem. Az előkészületek hiva­talos értékelése alapján nyilvánvaló, hogy Szlovánia teljesen felkészületle­nül lép az önállóságba, állapítja meg a ljubljanai lap. Szlovénia nemzetközi elismerésé­nek kérdése talán még a legkisebb probléma. Nagyobb baj a széthulló­­ban levő nemzetgazdaság. Tény, hogy egyetlen, gazdaságilag kime­rült ország sem lehet ténylegesen önálló, így Szlovénia sem lehet az. Az is tény, hogy minden nehézség ellenére Szlovénia, gazdasági fölénye alapján Jugoszláviában kiváltságos helyzetet foglal el. Ha Európa és a világ politikai közvéleménye gyakor­lati, pragmatikus okokból „minden­áron" egységes Jugoszláviát kíván, Szlovéniának saját elképzeléseit más­képp kellene lefektetnie. Követelése­ket kellene támasztania, amelyek mellett Jugoszláviában hajlandó ma­radni. Az emberi jogok, a piac, a szu­verenitás és a parlamenti demokrá­cia olyan kategóriák, amelyeket az Európai Közösség vitathatatlan civi­lizációs vívmányként ismer el. Szlo­vénia ilyen alapokra építhetné álla­miságát, és noha nem lenne második Svájc, olyan ország lehetne, amely­ben elviselhető módon élhetnének az emberek. Mivel az elmúlt hónapokban nem építettük ki az önálló állam szo­lid alapjait, még az erőszakosan fel­lépő M­H is egy kicsit unalmassá vált számunkra, folytatja a Neodvisni Dnevnik. Mivel primitivizmusa és erőszakossága ellenére erélytelenül lép fel Szlovénia elszakadása ellen, elkezdtük mi magunk provokálni. Napról napra világosabb, hogy a je­lenlegi hatalmat az eltúlzott ígére­tekkel szemben már csak a hadsereg erőszakos fellépése mentheti meg. Ezért számolnunk kell azzal, hogy egyesek mindent megtesznek majd azért, hogy idejében reagálásra kész­tessék, írja a cikkíró, és hozzáfűzi, hogy ez nem lesz nehéz, legalábbis erre utalnak az utóbbi hetek esemé­nyei. A Szerb Képviselőházban több mint öt órát tartott a heves vita ar­ról, hogy kilenc szerbiai kisvárosban megmaradjon-e a gimnázium vagy sem, de ugyanakkor jóval kisebb ér­deklődést váltott ki annak a több mint 250 000 albán tanulónak a sor­sa, akik esetleg elveszítik az évet, sőt a továbbtanulás jogát is, írja a belg­rádi Vreme. Arról van szó, hogy az általános iskolások és középiskolások ezreinek kellene e hó végéig osztályvizsgát tenniük szerbhorvát és albán nyelv­ből, valamint irodalomból, történe­lemből, földrajzból és zeneművészet­ből, mert nem a szerbiai oktatásügyi tanács, hanem a felfüggesztett koso­­vói oktatásügyi tanács tantervei alapján tanultak. Akik nem állnak ki az osztályvizsgára, elveszítik a tan­évet. Mint azonban egy szülő mond­ja, a nemzeti szolidaritás és a meg­sértett nemzeti büszkeség, úgy tű­nik, az osztályvizsga tömeges boj­kottjához vezet majd. Miközben a horvát vezetőség iránti hűségnyilatkozat aláírását so­kan „tiszta fasizmusnak" ítélik meg, de mindenesetre olyan politikai lé­pésnek, amely példátlan a háború utáni Európában, a kosovói iskolák­ban hasonló hűségnyilatkozat aláírá­sát követelik a tanároktól a Szerb Köztársaság iránt Vajon ez lenne-e a logikus befejezése a tanévnek Ko­­sovóban, ahol „az általános bizalmat­lanság és nemzeti megosztottság sú­lyosabb, mint bármikor volt", mint ahogy februárban a szerb kormány YU-PRESS Veszélyes játékok . Kosovóban az albán tanároktól hűségnyilatkozat ij aláírását követelik,­­ és több mint 250 000 albán­­ tanulónak kellene is osztályvizsgát tennie jelentésében megállapította? A szerb kormány e kérdésben nyíltan beis­merte kosovói politikájának csődjét. A bűnöst ugyan kizárólag a másik oldalon keresi, amely nem fogadta el az egységes oktatási politikát. Nem szól azonban arról a politiká­ról, amely Kosovóban „apartheidet" csinált az iskolákban, emeletenként, bejáratonként, hogy aztán a szerb és albán gyerekeket „biztonsági okok­ból" külön váltásokba ossza be. Nem kérdőjelezi meg azt a lépést sem, amellyel „példamutatási szándékkal” még az év elején bezárták a poduje­­vói, lipljani és obilici középiskolákat, amelyekbe 5500 diák járt. A poduje­­vói községben minden tanártól, aki nem a szerbiai oktatásügyi tanács tantervei alapján dolgozott, meg­vonták a személyi jövedelmet, a ká­derrekonstrukciók radikálisak vol­tak: több száz tanár, több mint száz igazgató, valamint az oktatásügyi, pedagógiai intézetek számos dolgo­zója kapott felmondást. Megszűnt mindazoknak az iskoláknak a finan­szírozása, amelyek nem alkalmazták a hivatalos tanterveket. Hivatalosan a „téves foglalkoztatási politika" kö­vetkeztében további kétezer albán tanítót bocsátanak el... A viszály oka formálisan a tan­tervek. Anka Budimlija, a köztársa­sági oktatásfejlesztési intézet taná­csosa azt állítja, hogy a Kosovóban hozott tantervekből kihagyták a ju­goszláv írókat, kultúrát, történelmet. A másik fél ugyanakkor a szerbiai oktatásügyi tanács tanterveit „meg­különböztető és asszimilációs" jelle­gűnek ítéli meg, amelyek „ignorál­­ják az albán kultúrát és történelmet, tudományos valótlanságokat tartal­maznak", vagy például a zenei okta­tásban a dalok 98 százaléka nem al­bán. A kosovói problémák kiéleződé­séhez minden bizonnyal hozzájárul­tak a bejelentett „racionalizálási" in­tézkedések is: a kosovói oktatásügyi tanács döntése értelmében az albán tannyelvű középiskolák nem kisebb mint 70 százalékos „racionalizálását" tervezik. Az albán tanárok egyesüle­tében azt állítják, hogy az egyenlőt­lenséget talán a legjobban illusztrálja az a tény, hogy a 36 000 végzős nyolcadikos számára (természetesen, ha leteszik az osztályvizsgát) csupán hatezer helyet irányoznak elő a kö­zépiskolákban, a négyezer szerb és Crna Gora-i nemzetiségű végzős szá­mára ugyanennyi helyet biztosíta­nak. Az ilyen felvételi politika tehát 26 000 diákot foszt meg a továbbta­nulás lehetőségétől. Igaz, az albánok elméletileg tanulhatnak szerbhorvát nyelven az általános iskolától az egyetemig, de az albánok előtt itt is csak résnyire nyitják ki az ajtót: a ba­­iratkozási paritás azt jelenti, hogy egyesek csak azért maradnak lecke­könyv nélkül, mert­­ albánok. S miközben a nemzetközi szakér­tők megpróbálják megállapítani, hogy Kosovóban megszegik-e az emberi jogokat, egy dolog biztos: a felnőttek politikai érdekösszeütközé­seinek árát a legártatlanabbak, a gyerekek fizetik meg. A szerb okta­tásügyi miniszterhelyettes önelégül­ten jelenti ki, hogy Szerbia emelt fő­vel nézhet a világközvélemény sze­mébe, hiszen a nemzetiségek tagjai­nak a lehető legnagyobb jogokat ad­ták. Arrogancia vagy ignorancia a hatalom részéről? - teszi fel a kérdést a Vreme. Magyar Szó Pokol mások számlájára Talán paradoxonnak hat, de ha a köztársasági vezéreknek sikerül Szara­jevóban valamilyen megállapodásra jutni, nemcsak hogy nagy megköny­­nyebbülésnek leszünk tanúi, hanem nagy politikai átejtésnek is azoknak a részéről, akik hónapokon keresztül egyet beszéltek, de mást csináltak, s vé­gül valami egészen harmadikról állapodtak meg, hja a szarajevói Oslobo­­denje. Ha viszont az említett uraságok dolgavégezetlenül térnek haza, ami­ben nem sokan kételkednek, akkor június vége számos értékelés szerint kri­tikus lehet rájuk és Jugoszláviára nézve is, mivel senki sem tudja megjósol­ni Horvátország és Szlovénia bejelentett kiválásának közvetlen következmé­nyeit. Stipe Mesic, az ország alkotmányos elnöke, nem zárja le a katonaság intervenciójának lehetőségét sem, ami gyakorlatilag az eddigi közös állam végét jelentené. Mindezt jól tudja Miložević, Tud­man és Kucan, hiszen elsősorban róluk van szó. Ha jelentősebb engedményeket tesznek egymásnak, legtüzesebb híveik veszteseknek kiáltják ki őket, ami politikai sorsukra nézve végzetes, ha viszont nem jutnak semmilyen megállapodásra, azt kockáztatják, hogy magukra vállalják a politikai, erkölcsi, de történelmi felelősséget is azoknak a népeknek a sorsáért, amelyeket képviselnek. Ha mindehhez még hozzá­fűzzük azt is, hogy eltérően értékelik és értelmezik az aktuális európai poli­tikai környezetet, megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen saját politikai projektumaik rabjai. Ebből adódik, hogy Milošević egyre bizonytalanabb és visszafojtottabb, Tudman egyre határozatlanabb és konfúzabb, Kucan pedig egyre mogorvább, hangsúlyozza az Oslobođenje. Az emberek, akik a tömeges nemzeti hipnózis hatására olyan állapotba kerültek, hogy többé nem képesek békésen együttélni, nem tudnak békésen el sem válni. Más szóval normális állapotba kell hozni őket, de ki fogja ezt megtenni? Nehezen képzelhető el, hogy ebben az országban lehet béke és javulás mindaddig, amíg nem változnak meg a jelenlegi rézsűnek, amelyek a nemzetek közötti viszályok szításával tartják fenn magukat, általános moz­gósítást hirdetve saját népük körében. Optimizmusra kétségkívül szükségünk van, de az egyik helyzetelemző kérdése mégis nyugtalanít bennünket: ha annyi könnyre, verésre és vérre volt szükség, hogy lebukjon egy televíziós szolga, mennyire lesz szükség az uraságok bukásához? - íja egyebek között a szarajevói Oslobodenje. A HOBBIS HÍREK Szombaton Hajdújáráson szervezik meg a Petőfi iskolák XIX. találkozóját. Ezen a találkozón a gyűjtők és kézimun­­kázók is bemutatkoznak. Minden iskolá­ból három kézimunkát és egy-egy gyűj­teményt hoznak az iskolák tanulói. A következő iskolák részvételét jelen­tették: Petőfi Sándor iskolák: Becse, Do­­roszló, Kórógy, Laskó, Magyarcsernye, Újvidék, Petőfi Brigád iskolák: Hajdújá­rás, Kula, Kiss Ferenc iskolák: Szilágyi, Telecska és Trešnjevac. Minden iskolából egy-egy tanuló részt vesz a Bolmáni csata emlékezete cí­mű írásbeli vetélkedőn, melyet a Vajda­sági Gyűjtők Szövetsége szervez. KIÁLLÍTÁS TOPOLYÁN A topolyai Nikola Tesla Általános Is­kola gyűjtői június 8-án szombaton, hobbikiállítást szerveznek. A gyűjtők 1991. június 7.,péntek A MIKK’QI TEMERIN Staro Đurđevo Aranyjelvény: Zorié Mira, Erős Ernő Ezüst jelvény: Živković Jela Bronzjelvény: Nagy Franciska, Lju­­bica Zokic, Stoja Vlaisavljevic, Milka Mi­­ličić. Diploma: Bujdosó Éva, Dragica I­­lié, Erős Magdolna, Andra Obradovic. A Staro Đurđevo Helyi Közösség kézi­­munkakörének elnöksége felajánlotta a lehetőséget, hogy 1992- ben ők szervez­zék meg a MIRK ’92­-et. Ennek nincs semmi akadálya, csupán az anyagi hozzájárulást kell szerződés­ben meghatározni. Temerinben 1981-ben szervezték meg a MIRK ’81-et az első helyi közös­ség kézimunkakörének tagjai és a Vaj­dasági Gyűjtők Egyesületeinek Szövetsé­ge. Temerinben a legmegfelelőbb hely a jelenleg a Sportközpont lenne. Várjuk a Staro Djurdjevóiak jelentkezését és má­ris kezdődhetnek az előkészületek. FELSŐHEGY A kézimunka és gyűjtő klub tagjai Ezüst: Kis L. Ilona, Torma Éva Bronz: Gergely Margit, Kállai Teréz, Mácsai Erzsébet, Papp Magdolna. Dip­loma: Fülöp Cecília, Horváth Verona, Csikós Klára, Kazinci Irén. A felsőhegyi kézimunka klub tagjai 1984-től vesznek rendszeresen részt a nemzetközi kiállításokon és otthon is minden évben megszervezik a községi kézimunka kiállítást VÖRÖSMART A nőszervezet k­ézimunka klubja Arany: Varadinka Fink, Beke Júlia Ezüst: Májer Jolán Bronz: Angyal Márta, Angyal Ilona, Szabó Margit Diploma: Martin Katalin, Keszler Magdolna, Gyurin Aranka. „A vörösmarti nőszervezet kézimun­kázó! 1970 óta ápolják községük népi hagyományait. Azóta készítik a népi hímzéseket. Baranyában ebből a szem­pontból az elsők, igyekeznek a tájegység jellegzetes mintáit elkészíteni, megőriz­ni. 1979-ben Vörösmarton szervezték meg az első baranyai jellegű kézimunka kiállítást. Részt vettek és szervezői voltak a következő kiállításoknak: MIRK ’81. Temerin, Slavonska Požega 1982., Pél­­monostor 1983., Eszék 1984., Zenica 1985., MIRK’86 Moravica, MIRK’87 Zenta, Vörösmart-Zenica 1988. Minden kiállításon igyekeztek új kézimunkákkal szerepelni” - írták jelentésükben Bisztri­­cán Hajnalka elnök és Mility Brigitta titkár. szalvéta, jelvény, bélyeg, képeslap és más érdekes gyűjteményeket mutatnak be. A kiállítás reggel 8-tól 12 óráig tart. A FEHÉR FERENC KÖNYVBARÁTOK KÖRE címére megérkeztek a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egye­sülésének ajándékcsomagjai. A könyvek az újvidéki vámhivatal raktárában várják az ügyintézést. Ezeket a könyveket a Gyermekrádió szerkesztősége, a Jó Pajtás, a Napsugár és a Fehér Ferenc könyvbarátok köre vezetőségének tagjaiból álló bizottság osztja ki. Az idei tanévben jól működő önkép­zőkörök F.F.K.K. kapják az iskolai könyvtárak részére. A Jó Pajtás szerkesz­tősége a következő iskoláknak javasolt könyvcsomagot: a kupuszinai József At­tila iskola, a muzslyai Szervó Mihály is­kola, a szabadkai Ivan Goran Kovacsc is­kola, a kanizsai Zmaj, a moravicai idős Kovács Gyula, a becsei Petőfi Sándor, az adai Cseh Károly, és a pártosfalvi Test­vériség Egység iskola. A könyvcsomago­kat az iskolákba szállítják, ha a vám ki­adja őket. MI ÉR TÖBBET, A KÉZIMUNKA VAGY A GYŰJTEMÉNY Ezt a kérdést minden nemzetközi ké­zimunka kiállítás alkalmából felteszik a „kezdő" kiállítók. Nem értik meg, hogy miért van már 125 gyűjtő nagymester és ezek közül csak 15 kézimunkázó nagy­mester. A kézimunkázók arra esküsznek, hogy milyen nehéz egy-egy kézimunkát elkészíteni. Ez így is van, de a kézimun­kázó keze nincs megkötve. Annyi csip­két, térítőt, szőnyeget készít, amennyit akar és amennyi ideje van. Egy-egy nagymesteri gyűjtemény tel­jessé tételéhez pedig 25-30 év állhatatos kutatás, gyűjtés kell. Különben sem kell a két nagy tábort összehasonlítani. Az egyik az alma a má­sik a körte. Mindenesetre szeretném, ha az érin­tettek elküldenék érveiket, javaslataikat. A Vajdasági Gyűjtők Egyesületeinek Szövetsége, ha lesz elég javaslat, napi­rendre tűzheti ezt a kérdést Leveleiket küldjék a következő cím­re: SUKV 21 000 Novi Sad, p£ 260. GYŰJTŐNAGYMESTER Balanovics Terézia szabadkai gyűj­tőnagymester több mint 600 emlékkana­lat állított ki a MIRK’91-en. Gyűjtemé­nyeiben az öt kontinens úgyszólván minden országából van egy-egy érdekes értékes emlékkanál. Ezek a kanalak fá­ból, csontból, elefántcsontból, műanyag­ból és ezüstből, aranyból készülnek. Ezt a gyűjteményt három évtizede gyűjti a gazdája HÁROM EMLÉKPECSÉT Hajdújáráson és Bácsszöllősön a Pe­tőfi iskolák XIX. találkozója alkalmából a hajdújárási, bácsszöllősi és szabadkai postákon alkalmi pecsétet használnak.

Next