Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-07 / 154. szám

14 HAPSUGÁR MacymSic 'MAIIL/@ivaitokról Különös találkozás Ó, mennyi híres ember! Az ízléstelen Madonna, az érzéki Basinger, a jóképű Donovan. Egy féléve még álmodni se mertem, volna hogy egyszer majd e fé­nyes sztárok buliján lehetek. Minden akkor kezdődött, amikor egy írásom megjelent a helyi la­oban, majd azt a New York Times is átvette és onnan már nem sok kellet, hogy felérjek a csúcsra. A magyar füzeteimet már na­pok óta hamisítják. Csak most értettem meg, milyen is a sztárok élete, amikor már én is azzá lettem . .. Ez a terem, ahol vagyunk, csodálatos. A házigazda, Bruce Willis igazán kitett magáért. Hangulatos zene, finom vacso­ra, előkelő társaság. Csak Tom üres fe­csegését ne hallanám. Pedi® amikor, még megismerkedtünk, azt hittem, hogy Fortuna istennő mellém állt Tom Cruise és én! De ez a lehetetlen dumá­ja kibírhatatlan. — Szia, Tomi! Hogy vagy? Istenien áll rajtad ez az extravagáns ruha! — szólt hozzám az énekesnők üdvöskéje. Kidic Minogue. — Kösz. Kytie. Te is szuper vagy! — feleltem mosolyogva. — Hte pe­sze a Chanel divatház — az divatház! Most a jó öreg Bruce mint vendéglá­tó mond rövid, de velős köszöntőt. — Ladys and gentlemen! Szeretet­tel köszöntöm Önöket e kis, szerény összejövetelen. Remélem, hogy jól ér­zik magukat és kívánom, hogy az est folyamán ez az érzés csak fokozódjon! A­­diszkrét taps után Tom megint el­kezdte unalmas szövegét. Ekkor hirte­len kinyílt a nagy kétszárnyú ajtó. A lakáj bejelentette az érkezőt: — Mr. Jeff Laurance olajmágnás! A belépő 22 év körüli férfi veteked­hetett volna Adonisszal. Fekete, göndör haján végigfutott a csillárok fénye csil­logó szemei a kék óceánra emlékeztet­tek. A jól szabott fehér frakk elegánsan simult kisportolt testéhez. Ekkor valami furcsa dolog történt. Mintha a zene las­­san elhalkult volna. Már Tom fecsegé­sét sem hallottam -A lábam lassan meg­­indult feléje, és egy egészen más z­enét hallottam egy olyat, amit az ember ta­lán csak egyszer hall életében. Ő is lassan megindult felém. Fino­man átölelt, mélyen egymás szemébe néztünk, aki­mra már mindent tudtunk egymérc­­ól. Hirtelen megértettem, mi ez a csodálatos érzés. Szerelem első látás­ra! A szánk lassan, gyöngéden összeért. PESTI Tamara L­e Cook Kámly iskola. Ada Véleményezte: TART ISTVÁN Álmodozás nélkül nincs irodalom. Álmaink álmodozásaink is tükrözik a valóságunkat, a valónkról szólnak. Mert nem véletlenül sóvárog az em­ber! Sóvárvárgásával nem véletlenül veszi célba az el­érhetőt, az törhetetlent. Te a szerelem után sóvá­rogsz, kedves Pesti Tamara. Nagyon szeretnél már sze­relmes lenni — írásod erről szól. Tizenéveseinknek igen zord, embertelen környe­zetben kell felnőniük, nagy­korúvá válniuk —­ bizonyá­­ra ezért szeretnének annyi­ra a mi világunktól, anyagi lehetőségeinktől teljesen, el­ütő világban élő sztárok között mozogni. A sztárois élete sem könnyű, felhőtlen élet. Az anyagi bőség a n' ii vártok szereplés még nem szavatolja a boldogságot, a szerelmet — sok esetben épp a boldogságnak, a sze­relemnek a kerékkötője. A szerelemre, a boldog­­ságra nincs recept. A szere­lem titkai, a boldogság tit­kai ki­fürkészh­etetl­enek — bármennyire is szeretnénk ezekről a titkokról többet tudni. És ez itt van jól! J4ESÍERDEGE f^CÍMEI^E A fazekas A fazekasság az egyik legősibb mester­ség. Már az ősember is rájött, hogy az agyag milyen jól formálható. Különféle edényeket formált meg belőle, megszárí­totta, és különféle magvak, gyümölcsök tárolására használta. A későbbiek során egy­ véletlen tűzvész folytán rájött, ha ki­égeti az edényeket, nem törnek olyan könnyen, és alkalmasak folyadék tárolá­sára is. Az agyagedény minden család elengedhetetlen kelléke volt, később az edényeket főzésre is használták, olajok, zsírok tárolására. Egészen a középkorig minden család vagy a nagyobb közösség saját részére egye­dül állította elő ezeket az edényeket. Ké­sőbb, a középkorban megjelenik a faze­kasság mint mesterség; ott, ahol jobb agy­aglelőhelyek voltak, több mester is foglalkozott az edények készítésével, messzebb vidékekre parasztszekéren el­szállították, és vásárokon értékesítették. Vidékektől függően más és más formájuk volt az edényeknek, különféle mintákkal és színekkel díszítették őiket, a nemzeti­ségi és a néni hagyom­ányok szerint. A fazekasok maguk állították elő a színe­ket, később a zománcot is az edények díszítésére, ezt az edény szárítása után vitték rá. Utána keményben kiégették az edényeket, és ifjú tetszetős használati tár­gyak váltak belőlük. A mi vidékünkön Bácsföldvár Kikinda és Hódmezővásár­hely környékén alakultak ki fazekasmű­helyek, mert jó pffv­tzie’ASen­rrv voltak Az agyarat általában bara mellett bányász­ták ki. ásóval, kapával anróra vagdalták, meglocsolák, és kúpszerű alakúra össze­taposták. Utána hűvös Direében tárolták, érlelték, majd sarlóval vékonyra farag­ták, lábbal többször megtaposták, kézzel meggyúrták míg sima, egyenletes, haj­­lékony, nyúlékony agyagot nem kaptak. Ezután a masszát korongra tették, amely korona két kerékből állt. Fölül a kisebb, amin formálták az a kivágót, alul a na­gyobb, amit a mester lábbal forgatott. Az agyagot megvizelték, majd a korona kö­zepére helyezték, és kézzel, egy darab bőr meg egy háromszög alakú fakés segítsé­gével formálták meg a kívánt alakra, közben e korongot lábbal állandóan for­gatták. Ez a munka nagy ügyességet kí­vánt. Később ezeket az edényeket meg­szárították, és különféle színnel meg min­tával díszítették, főleg a sárga, a barna és a zöld színek domináltak, mert ezeket a színeket tudta a mester maga előállí­tani. A száradás után az agyagedényt kemencébe rakták, és nagy tűzön kiéget­ték. Tüzelőanyagnak leginkább fát hasz­náltak. Valamikor a mester több segéd­del és inassal dolgozott. A munka reggel­től késő estig tartott. Az agyag megmun­kálása, kibányászása igen nehéz volt, fő­képp a na­gy meleg miatt. Az inasok há­rom évig tanulták a mesterséget, és ez alatt az idő alatt a mesternél laktak és kosztot is kaptak. Mikor felszabadultak, akkor más vidékre, más mesterekhez mentek dolgozni, és több évig így ván­doroltak, hogy megtanulják a szakma összes fortélyát. Utána leginkább letele­pedtek olyan községben, ahol nem volt fazekas, és műhelyt nyitottak. A­ faze­kasság ma kihaló szakma, mert az agyag­­tárgyakat a háztartásban fölváltották a fém- és a műanyag edények. A ma dol­gozó fazekasok főleg virágcserepet készí­­vagy pedig dísztárgyat. VASAS Gabriella Petar Kočić iskola, Temerin Ro­ssz főt tettem a tűzre Sziasztok, gyerekek! Kérdezitek, hogy hol vagyok? Az űrben. Jó nekem itt. Csi­nálhatok, amit akarok. Nincs lecke, nincs kiabálás. Amikor elmentem szüleimtől április volt, éppen április 1-je... Mikor visszatértem a földre, volt ám nemu­lass! Apu rám nézett, és elkezdett ordi­­bálni. Hallgattam, s csak akkor fogtam fel, hogy mit csináltam. Rossz fát tettem a tűzre. Apám haragosan kérdezte: — Miért csinálsz ennyi gondot nekünk? — Azért — feleltem —, mert mindig ivott, amikor mama az üzemben volt. Én ezt nem bírtam tűrni tovább, s elmene­kültem itthonról. Apám lehajtotta a fejét, s csak hallga­tott. TOPCSOV Katarina 2. a Moša Pijade iskola, Debelyacsa Bohóc, Omászta Attila 2.a, Moša Pijade iskola, Debelyacsa Röhög az egész osztály Hétfőn magyaróra előtt érdekes ese­mény történt. A gyerekek szaladgáltak a folyosón. Csak egypár gyerek maradt a magyar szaktanterem előtt. Andor, Józsi és a lá­nyok. Andor és Józsi a cipősládán ült, mi pedig melettük állunk. Andornak eszébe jutott, hogy elrom­lott a tö’.tőtől­ a­ Elhatározta, hogy megné­zi, miért nem ír, és majd megjavítja, amíg nem jön a t­ec’mnő. Elővette, néze­gette, hogy mihez is kezdjen. Először szétszedte, cérnáit valamit rsíri, de nem használt. Már nagyon mérges volt, és m­egpróbált egy új tintabetétet beletenni, így sem akart írni. Nem tudott mit csi­nálni, szívni kezdte. És ahogy nagyon megszívta, a szitába szaladt a tinta. Csupa kék volt a keze, foga, nyelve, szá­­ja, mindene. Ekkor megérkezni­ a többi fiú és kérdezték tőle, hogy mit csinált, de ő csak azt válaszolta, hogy semmit. A­kkor látták meg, milyen kék mindenfe­lől. Olyan nevetés tört ki az osztályban, hogy ő sem bírta ki nevetés nélkül, és velünk együtt nevetett. DELJ Mónika 5,, Petőfi Sándor iskola, Drea Rém? jártam Egy nap unatkoztam. Elvettem édes­apám önszállóját. Sippromta-­m óvatosan a gyi­nfó gombját, és így a fülemhez tet­tem. Hallgattam, hogy sustoros belőle a gáz. Még egyszer lepyomtam a gombot, és ismét a fülemhez tettem. Abban a pil­lanatban láng keletkezett. Beégettem a hasam és megperzseltem a fülem. Azóta sem bántom a graf­tót. BÍRÓ András 2.a Moša Pijade iskola, Debelyacsa Az én szobám Az én szobám nem túl nagy helyiség, mégis nagyon kedves nekem. Nagyon világos, meleg. Falai sárgás színűek. A szekrényem barna, a ruháim vannak benne. Szobám ablaka az utcára néz. Sok a játékszerem. Még óvodás ko­romban kaptam őket, de most már nem játszom velük, csak díszítik a helyiséget. Vannak köztük babák, mackók. Nagyon kedvesek. A babáknak selyem ruhájuk van. Egy kis nyúl a sarokban gubbaszt. Egyik fülét lerágtam, mikor kicsi voltam. Szekrényem legfelső polcán sok szép könyv sorakozik- Delfinek, pöttyösek, csí­kosak. Valamennyit már olvastam. A há­zi olvasmányok sem hiányoznak. Igaz, azok nem olyan érdekesek. Nekem a csí­kos könyvek tetszenek legjobban. Fiata­lokról, gyerekekről szólnak. Az ablak előtt áll az íróasztalom. Fehér színű. Né­ha rendetlenség van rajta. A fiókokban a tankönyvek gubbasztanak. Mindig az íróasztalomon tanulok. Nagyon szeretem. Azok a legszebb pillanatok, amikor a szobámban tanulok-NÉMETH Andrea Dózsa György iskola, Gunaras Az est Sötét van már, leszánt az éj, Susog a fákon a levél. Ezernyi árny surran elő, S alszik a házakon a tető. SZABÓ Bernadett 7-e Néphősök iskola, Csantavér (911. Június 7., péntek ' ^«^WX-av-svv?- y •••<- • - “ v^r Az év végi hajrá ellenére nagyon lelkiis­meretesen gondját viselitek a Napsugár­nak, és hálás is vagyok ezért nektek na­gyon. Mind a Mesterségem címere, mind az Olvasd el te is rovataink számára ér­keztek munkák, csupán rejtvénymegfej­tés van kevés ezekben a hetekben. Na­­gyzor, kérlek benneteket, írjátok meg, hogy túl nehéznek tartjátok-e a feladvá­­nyokat, vagy csak arról van szó, hogy túl sokat tanultok mostanság, és nincs idő­tök rejtvényt fejteni. A következőktől kaptam levelet a hé­ten. ittabéi OKTÓBER 2. iskola: Simon Szilvia, Visnyei Anikó, Simon Péter, Kö­kényi Zoltán, Oláh Tibor, Vass Ibolya, Szakál Gizella és Jovanovic Júlia; becsei LEXZEK DURKIC iskola: Bagi Andrea, Komáromi Zsolt, Péter Melinda Bobán Zoltán, Blazsanik Judit, Albaházi Kornél, Fehér Eszter, Pulai Emőke, Berkes Orso­lya, Kalmár Ferenc, Szilágyi Attila, Kiss Viktor, Rákos Andor, Tóth Enikő, Ricz László, I­jukovic Sasa, Ricz Valéria, Tóth K­ona, Börcsök Imre, Finicz Györgyi és Vörös Márta. kanizsai .1. J. ZMA­T iskola 1. b. osztálya: Törteli Ágnes, Oláh Lóránt, Tripolszki Margit és Domonkos Edvard; becsei PETŐFI SÁNDOR iskola: Miklós Mónika, Ma­jer Mónika, Makra Eszter és Gyurinka Elvira; lekindai MOL­A PIJADE iskola: Dömötör Ilona, Pénzes Elvira, Martonosi Valéria, Kovács Elizabetta, Raffa Boglárka, Szokolai Brigitta, Bor­bély Melinda, Sziráki Hajnalka, Tálai El­vira és Mészáros Hajnalka; moheji NO­VAK RADONJÁÉ iskola: Miklós Melánia, Solymosi Kornélia és Bóka Anasztázia. Ezenkívül: György I. Adrián, Szabadka, Fakó László, Székelykeve, Moln­ár Anasz­tázia, Kanizsa, Milkovnac Attila, Budisza­va, Gedovics Violetta, Szabadka és Sze­keres István, Zrortá. Várom legújabb élménybeszámolóitokat, sikeres tanulást kívánok, baráti szeretettel üdvözöllek valamennyieteket. Zsuzsa Tavasz a barátocskánk Tavasz, tavasz, te csintalan tavasz, te vagy most már a legnagyobb tavasz. Egész télen aludtál reánk a naiv hidegben nem is gondoltál. Hű, de szép vagy, ravasó tavasz, benned van minden: fű, fa, gyermek és kamasz. Csak maradj velünk, csintalan baráton­skánk. sét-ssrgk velünk, s ragyogj ránk. SZABÓ Csilla 4/5 Moša Pijade iskola, Kikinda Irodalmi arcképcsarnok Kedves Könyvbarátok! Ezt a szelvényt is tessétek el és a jövő héten megjelenővel együtt küldjétek be. Most i­s az a feladatotok, hogy a nyereményszelvényre ráírjátok a két író teljes nevét. 21. 22. MŰVÉNEK CÍME: 21. RÖG ESZMÉLET 22. EGY IFJÚSÁG ALMA 10. Irodalmi arcképcsarnok 21. CS-----------------------------------22. SZ-----------------------------------

Next