Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-19 / 166. szám
2 Képben szélesm Z. I. Vidám hangulatú bál Vörösmarton Jó alkalom a lebarnulásra (Jozo PETRIC felvétele) (Záradó ülés felvételei) Visszadják-e a földet a korábbi tulajdonosoknak? Nagy sikerrel szerepeltek a zombori kistechnikusok a nemrég Nišben megtartott köztársasági, illetve szövetségi szemlén. A köztársasági szemlén a hét zombori versenyző hét, a szövetségin három tanuló négy érmet szerzett és ezzel ez ideig a szervezet legnagyobb sikerét érték el. Ebből az alkalomból a Népi Technika községi szervezetében Pluzarev Petar elnök fogadást adott a versenyzők, tanáraik és szüleik részére, megköszönte mindannyiuk munkáját, amellyel öregbítették a zomboriak jó hírnevét. Képünkön a sikeres kistechnikusok hatan, a hetedik hiányzott Továbbra is rendkívül nehéz a Dunatáj anyagi helyzete. A Magyar Szó gazdasági osztályának képviselői az elmúlt héten a hódsági és az apatini községben folytattak megbeszélést a lap pénzelésének lehetőségeiről. Hódságon a község illetékes vezetői elmondták, hogy a jövőben nem lesznek alapítói a Dunatájnak, de szerződéses viszonyt hoznak létre majd a Magyar Szóval és az anyagi lehetőségektől függően pénzelik a szerdai mellékletet. Apatinból gyorssegélyt kap a Dunatáj, hogy a nyári időszakban legalább négy oldalon megjelenhessen. Felvételeink az apatini, illetve a hódsági meg--------------------------beszélésen készültek DUNATÁJ Az én életem A kendergyár teljesen kikezdte az egészségemet, lábam, derekam, karom állandó gyulladásban van, gyakran nyomom az ágyat, élettársam pedig orvos módjára gondoskodik rólam. Volt, ahogy volt, most már szinte minden elmúlt. Napi apró kis örömök, egy-egy lopva elszívott cigaretta vagy egy pohár ború ünepnapon, ez jelenti számomra a vigaszt, meg a gyerekek persze, az unokák. Mert akármilyen nehezen is, de a két lányom befejezte az iskolát, oklevelük van és rendezett családi életet élnek. A négy unoka pedig mindannyiunk szeme fénye a családban. A magamfajta kétkezi munkásember egész életében úgy érzi, hogy kevesebb jutott neki az élet örömeiből, napos oldalából, mint másoknak, nem futotta sem szép, változatos öltözékre, sem luxuscikkekre, csupán a mindennapi megélhetésre jutott, néha esetleg jobb ebédre, vacsorára. Az ünnepnapot, a jólétet az jelezte, ha a leves mellé hús is volt az asztalon. Tudatában voltam, hogy mások sokkal jobban élnek, de mit tehettem, örökölni nem örököltem, iskolába nem jártam, maradt tehát a két kezem, erőm meg az ügyességem. Az elkeseredést pedig, ami természetes következménye volt mindennek, a hozzám hasonló munkásember módjára az italba fojtottam. A délelőtti pálinka kábulatát a délutáni borozás váltotta fel, az esti mámor pedig a családi civakodás mellett azt eredményezte, hogy félholtan estem az ágyba. Mégis úgy éreztem, az ital erőt ad és mindig két ember helyett dolgoztam is. Úgy ismertek, mint akinek pár liter bor lehörpintése nem jelent gondot. Gyakran betértem egy kisvendéglőbe, ahol a kocsmáros hitelbe is adott inni. Cseperedtek közben a lányaim, az egyik már oklevelet szerzett és munkába is állt a helyi szövetkezetben. Könnyebb lett a családomnak, egy kenyérfogyasztóval kevesebb, ha nem is egy kenyérkeresővel több. Időközben a lányom szórakozni kezdett egy komoly, ugyancsak iskolát végzett fiúval. Mint később kiderült, az én kocsmárosom jómódú fia volt a szíve választottja. — Nem, egy olyan embernek a lánya, mint a kendergyári munkásé, nem kell a családomba. Szereted, az lehet, de ide közénk nem való — mondogatta a családon belül kocsmáros ismerősöm. " Mindannyiunknak fájtak ezek a szavak, különösen a lányomnak, aki már tizenéves korában megfontolt, magabiztos és önálló volt, aki — látva rendezetlen családi életünket — egy határozott férfi szeretetére vágyott, alkalmi szeretője pedig senkinek sem tudott lenni. Érzékenysége arra kényszerítette, miután tudomást szerzett a féi szüleinek szavairól, hogy elköltözzön a nagyvárosba. A fiú alig fél év múlva ugyancsak elbúcsúzott szüleitől, külföldön talált munkát magának. Ott is nősült meg, ott alapított családot, évente esetleg egyszer haza is látogat pár napra. Mindez már feledésbe is merült volna a magamfajta munkásember életében, ha nem történik valami olyan, amire sohasem számítottam. Levelet hozott az egyik napon a postás, teljesen ismeretlen kézírással. Nagy izgalommal bontottam fel és csodálkozva láttam, a kocsmáros ismerősöm írta, aki ugyancsak ágyhoz kötött beteg ember már. Ügyetlen szavakkal csupán ennyit írt a papírra: „Barátom, bocsájtsd meg nekem, hogy elrontottam gyermekeink életét. Engem büntet a sors, hiszen évente csak egyszer láthatom gyermekemet, unokáimat, te pedig amikor akarod. Ha a fiamnak akkor megengedem, hogy a lányodat vegye el, hát bizony . ..” Nem volt ereje befejezni sorait, de így is mindent megértettem, persze a levélről a feleségemen kívül a családban sohasem tud senki sem. TÓTH Lali 1991. június 19., szerda VÉRSZEGÉNYES REFORMMENET Hogy az élet sokkal gyorsabban és keményebben építi saját törvényeit, mint a társadalmi tényezők a maguk előírásait, jól szemlélteti a testnevelési és sportszervezetek átalakításáról szóló vita menete, a meglátások lényege és a reális körülményekhez való alkalmazkodás mibenléte. Mert amíg a valósághelyzet senkit sem áltat a fennmaradás csalóka érzetével, addig a tanácstermekben úgy látszik, nemigen mernek szembenézni a tényállással. Nem mintha nem ismernék, de milyen más következtetés vonható le, amikor az átszervezés szinte egy helyben topog. Zomborban a közelmúltban volt ugyan egy körzeti megbeszélés a palánkai, verbászi, apatini és az itteni szakmabeliek részvételével, de ezúttal is jobbára formaságokkal foglalkoztak, hogyan hangozzék a társadalmi szervezet definíciója, hány tagja legyen a közgyűlésnek, hány évre válasszák meg az igazgató szerveket. Azon már nem törték a fejüket, hogyan kiépíteni egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az átállást a sportpolitikában, amely a helyére rak mindenkit és kiküszöböli az eddigi fogyatékosságokat. Bács, Hódság és Kula képviselői el sem jöttek erre a tanácskozásra, mintha jeleznék: tanácstalanok ők maguk is. Időközben a teljes pénztelenség fenyegeti a klubok legnagyobb hányadát, amelyek egyre hangosabban kérik az eddigi finanszírozási mércék módosítását. És teszik ezt olyan hangnemben, melyből kiérezni az eddig érvényben levő gyakorlatot, miszerint aki hangosabban követelődzik, annak erősebbek az érvei. Rendszerint abból indulnak ki, hogy az illető közösség többet fizet be a közösbe, mint amennyit onnan visszakap. Persze, mindenkinek megvan a maga számadása. Aztán az ideológia utóhangja is kicseng az érvelésekből, mert a klub létét a sokoldalú ifjúságnevelés tézisének szolgálatában látják továbbra is, és úgy érzik, a társadalom köteles eltartani valamennyiüket. Nos, az ilyen és hasonló meglátások ellenpontozásaként hiányzik egy olyan koncepció, amely világosan kimondja, mi a közösség érdeke és mi az, aminek a gyakorlásától senkit sem tilt el az állam, de fenntartását nem vállalja. A testnevelés és a sport átszervezésének is csak akkor lesz értelme, ha sikerül az érdekszférákat különválasztani, ha tudjuk, mik az egyéni jogok és hol kezdődik az állam kötelessége. VIRÁG István Mások ennyi! Nem vitás, hogy egyre nehezebb a megélhetés, mindinkább növekszik a munkanélküliek száma, Hódság községben azonban mégsem élveztek többen szociális segélyt az elmúlt esztendőben, mint korábban, összesen 204 személynek folyósítottak rendszeresen pénzsegélyt. Másoktól eltérően egyébként ebben a községben törvénnyel határozzák meg a szociális segély összegét, azaz a rászorulók a szavatolt személyi jövedelem 50 százalékára jogosultak. A segély nagyságát tekintve a tartomány élvonalában foglalnak helyet. Tavaly nem kevesebb, mint 2 millió 717 ezer dinárt fordítottak erre a célra. Ha nem is növekedett a szociális segélyt élvezők száma, decemberben meglehetősen sokan jelentkeztek pénzsegélyért. A községi képviselő-testület határozata értelmében ugyanis a szociális biztonság megvédéséért pénzért folyamodhattak a rászorulók a Szociális Központhoz. Összesen 546 kérvény érkezett be, azaz a vártnál jóval több. Ezt azzal magyarázzák, hogy tovább súlyosbodott a község gazdasági helyzete, késve fizették ki a szavatolt személyi jövedelme- sem kapnak két is, 31000-ra növekedett a munkanélküliek száma ... A beérkezett kérvények bő 514-et hagytak jóvá és a rászorulóknak összesen 886 ezer 759 dinárt fizettek ki. H. A. Hirđessen a Dunatájban! Felhívjuk olvasóink, a magániparosok, magánboltosok és mások figyelmét, hogy érdemes, kifizetődő a Dunatájban hirdetni. Méltányos áron közhírré tehetik üzletük kínálatát, valmint azt hogy vásárolni vagy eladni szeretnének. Gyászjelentéseket és egyéb jellegű hirdetéseket, pályázatokat is közöl a Dunatáj. Ne feledjék az árjegyzék méltányos Hirdessen a Dunatájban! Zombori bírósági krónika ÉLETÉT VESZTETTE EGY TANÍTÓNŐ Súlyos közúti baleset történt az elmúlt hét végén a Zombor— Csonoplya közötti útszakaszon. Tekenyős Ferenc Zastava 128-as személygépkocsijával letért az útról és a fának ütközött. A balesetben életét vesztette a 29 éves Tekenyős Anna csonoplyai tanítónő. Az autóban ült Áron nevű gyermekük is, könnyebben megsérült. A vizsgálat folyamatban van ÚTONÁLLÓKAT ÍTÉLTEK EL A zombori kerületi bíróság ötös tanácsa 3 és fél évi börtönbüntetésre ítélte Haris Besim (37) Djakovica környéki lakost. Kolompár Aranka (24 éves zombori lakos), 3. Tahir Seljatin (32 éves Szkopje krenyeki lakos) 2 évi börtönbüntetést kapott. Március 6-án megismerkedtek egy belgrádi egyénnel, majd később az utcán megtámadták és pénzt vettek el tőle. Rövid nyomozás után letartóztatták őket. ELÍTÉLTEK EGY ERŐSZAKOSKODÓT Több bűncselekmény elkövetése miatt került bíróság elé Predrag Bulatovic 36 éves zombori pincér. Tavaly decemberben az egyik szavazóhelyen súlyosan megsebesítette Drágán Tomic 27 éves zombori lakost, ezt követően egy kiskorút támadott meg, majd januárban gorombáskodott törvénytelen feleségével. A bíróság hathónapi szabadságvesztésre ítélte. ARAIC Tagtoborzás Zomborban Június 16-án a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben a legfiatalabb tagok összegezték az elmúlt évad eredményeit. A jelenlévő vezetőség arra hívta fel a 7—15 éves egyesületi tagokat, hogy készítsenek a nyár folyamán színpadon előadható írásokat. Döntés született arról, hogy a nyári szünidőben is lesznek találkozók, mégpedig július első hetiétől minden csütörtökön délután öt órakor jönnek össze, amikor könyveket vehetnek majd ki az egyesületi könyvtárból. Júliustól minden érdeklődő fiatalt szeretettel várnak az egyesületbe. —0— Folytatódnak a nyugdíjas délutánok. A nyugdíjasokhoz csatlakoztak az énetcarosok is. Az összejöveteleket szerdánként 17 órától tartják. _______ A Kaszinóban folyik tovább a tagtoborzás. Akik már tagok, befizethetik az idei tagsági díjukat, akik pedig most kívánnak belépni minden munkanapon megtehetik ezt, 10—12 óráig az egyesület irodájában. A tagsági díj egy évre dolgozóknak 120, munkanélkülieknek, diákoknak és nyugdíjasoknak pedig 60 dinár. F. C. Zs.