Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-21 / 168. szám
14 BURÁNYI NÁNDOR Forradalmi igazságtalanságok nyomában emzetisége: üzletember Konen Vilmosnál Neumiinsterben a kezdetekről, a sikerekről, a háborúról, az ellenállók és a zsidók megsegítéséről, a börtönökről, a halálos ítéletekről, a Szent Antalról, a szenvedésről, s egyáltalán az egész értelméről Az állam iránti jóakaratból... Az Újvidéki Kerületi Bíróságon 1950. X. 21-én Ivan Ivanic bíró egy referátumot készített az elítéltről. Érdemes ezt itt egészében idézni: Konen Jakobcsics Vilmos, az állami sertéshizlalda volt igazgatója, 1903. május 25-én született Szabadkán, ott is él, apja Vilmos, anyja Jakobcsics Jelena, nős, 4 gyermek apja, magyar, a JSZSZK állampolgára, munkára alkalmas, van 4,5 háza, befejezte a kereskedelmi akadémiát, reszolgálta a katonaidőt, a nemzeti becsületbíróság a megszállókkal való gazdasági együttműködés miatt egyévi javító munkára és vagyonának elkobzására ítélte. A megszállás idején a megszállók letartóztatták. Később Budapesten élt. Szabadkára a felszabadulás után tért vissza. Nem vesz részt a tömegszervezetek munkájában. Nem volt rabságban és nem menekült a népfelszabadító seregek elől. Az Újvidéki Kerületi Bíróság 1950. július 8-án kényszermunkával egybekötött szabadságvesztésre ítélte, mégpedig két év és két hónap kötelezte a bűnvádi eljárás községeinek megtérítésére és 5000 dinár pausatra, mivel: 1. 1948 tavaszán, pontosan meg nem állapított napon és hónapban Szabadkán, mint az állami sertéshizlalda igazgatója, a nem evidentált malacok közül hetet eladott, darabonként 1000 dináros áron, és ezen a pénzen vett két süldőt Marusics István kanásznak, s ugyanezen nem evidentált malacok közül kettőt Antal Nikolának adományozott, kettőt pedig Bosnyák Albertnek. 2. 1948 őszén mint igazgató 10 000 dinár névleges értékű bűnt kapott Malagurski Lokától a vállalat számára ajándékként, s ezekért a vállalat pénztárán felvett 10 000 dinárt. 3. 1949 áprilisában ugyancsak igazgatói minőségben utasítást adott ki, hogy vigyenek házához három malacot, darabonként 15 kilósakat, ezeket nem fizette ki, s így 4500 dinárral károsította meg a vállalatot. 4. 1349 elején ajándékot fogadott el Gece Józseftől, amiért a vállalat számára Boros József Nándortól vett talami berendezést, az ajándék értéke 8000 dinár. A kerületi bíróság döntése ellen nem fellebbezett. Büntetését 1949. április 26. óta tölti, és a péterváradi büntető-javító otthonban van, a Kolubarai Veliki Crljen szénbányában dolgozik, viselkedése jó, egészségi állapota elég jó. A kegyelmi kérelmet az anyja nyújtotta be. Kéri, hogy az elítéltnek engedjék el a büntetés még le nem töltött részét. Elmondja, hogy az elítélt több mint két évig dolgozott az említett vállalatban és azt a kitűzött tervek szerint fejlesztette. A megszállás idején Budapesten kellett rejtőzködnie mert a megszálló, mint jugoszlávot üldözte. Pesten többemeletes házát a népfelszabadító mozgalom és az üldözött zsidók rendelkezésére bocsátotta. Ezeket anyagilag is segítette. A bűnügyi iratok között erről bizonyítékok is vannak. A felszabadulás után, visszatér hazájába, hogy dolgozzon. A nemzeti becsületről szóló törvény alapján fejelt, mert a megszállók használták a gyárait. Vagyonát, mintegy 80 000 000 dinár értékben elkobozták. A hatóságok kérésére elfogadja a hizlaldák igazgatói állását, ennek megalapításához azokat a sertéstenyésztési egységeket vették igénybe, amelyek előbb az ő tulajdonában voltak. A munkások és más polgárok mellékelt nyilatkozatainak sokaságából világosan kirajzolódik magatartása a munkásság iránt, és az a határtalan segítség, amit a rászorulóknak nyújtott. Négy ellátatlan gyermek apja. Az elkövetett tettek természetüknél fogva nem súlyosak, mert az állam iránti jóakaratból következtek be.” Ez a hizlalda kis híján az életébe került. Miért vállalta el csakugyan? Nem gondolta, hogy így akarják tőrbe csalni? — kérdezem most már újra tőle, amire az iratok között nem találhatunk választ. — Könyörögtek, hogy vállaljam el ezt. S hiába figyelmeztettek mások a veszélyre. De miután hizlaldáról van szó, s miután tudtam, hogy én ezt a szakmát nagyszerűen ismerem, nyugodtan átvettem, mert azt gondoltam, nem történhet semmi baj. Szakmailag nem is történt. Politikailag viszont — erre én nem számítottam .. . — Fantasztikus eredményekkel dolgoztunk, az egyetlen bűnöm az volt, hogy két malacot elvittem haza, a Kató szülei házába, s ott hizlalták meg nekünk. Mikor már minden jól ment a vállalatban, akkor úgy gondolták, nem kell a Konen, majd átveszik ők, jött Újvidékről egy Aksenyijevic, az kereste az okot, de nem talált semmit, minden rendben volt. Természetesen bezártak, s olyan dolgokat fogtak rám, amik sosem történtek meg, és én azokat nem voltam hajlandó elismerni, de a Kolónián Stipiének mondhattam, amit akartam, ő mint előbb a Krdžalić is, csak írta a jegyzőkönybe, amit ő akart ... • A rendőrségen, a kihallgatás, a vallatás? Megverték vagy? — — Nem, a rendőrségen nem bántottak. No, egy eset volt, de különben az UDBA-n se, ott pláne nem ... De azért nem volt kellemes. • S az az egy eset? — Verni nem vertek, de egyszer ... Ez nem akkor történt. Megfogtak, megkötöztek lánccal, s levitték a pincébe, sem aztán nem vertek össze, hanem verték a tökeimet, gumibottal, fájt rettenetesen, s amikor azt hittem, hála istennek, ezen most már túl vagyunk, akkor még jöttek, hároman voltak, felhúzták a bőrt a Jánosomról és ott oltották el az égő cigarettát, rettenetes fájdalmak voltak, rettenetes fájdalmak, hónapokig nem múlt el a seb, mér most is látszik a nyoma ... Ezt csinálták velem. • Mindezt azért, hogy ismerje be, hogy bűnös? És nem ismerte be soha? — Nem. Soha! Sehol, senkinek! Mindig mondtam, hogy nem, nem, ez hazugság ! — Elég sokat volt börtönben, ez volt a legszörnyűbb? — Ez volt a legszörnyűbb. • Ezt nem lehet megbocsátani? — Te mondod. S ezzel nem lett vége. A tojásaim megdagadtak, s amikor levittek Újvidékre, ott volt a dr. Jašo Jujić. Ő operált meg. El akart altatni, mondtam ne, látni akarom, mit csinálsz, s néztem, hogy vágja föl. azt hittük, hogy az egyik tojás szétfakadt az ütésektől, de nem, csak tele volt gennyel, nem bírtam ki végig, kértem, altasson el, annyira fájt. — Megáll az ész. Egy ember, aki mérhetetlen sok jót tett másoknak, segített a bajba jutottaknak, elrejtette az üldözötteket, s egy országban, amely a szabadságot ünnepli, éppen ott ennyire megalázzák? — Nem vertek, már ahogy szokták ezt, de embertelen dolgokat vittek velem véghez... Családi kép, itt már az alapító nélkül MARGUERITE DURAS A szerető (12) Az égetett cukor illata szivárog a szobába, a pörkölt földimogyoró, a kínai levesek, pecsenyék, füvek, a jázmin, a por, a tömjén meg a parázsló faszén szaga, mert a tüzet is kosarakban hozzák-viszik, árulják utcahosszat, a város szaga olyan, mint a vadonban megbúvó falvaké, az erdőé. Amikor ismét ránéztem, már fekete fürdőköpenyben volt. Ott ült, pohár whiskyvel a kezében cigarettázva. Azt mondta, amíg aludtam egy kicsit, lezuhanyozott. Nem is éreztem, hogy elnyom az álom. Meggyújtotta a lámpát az alacsony asztalon. Hirtelen eszembe jut, biztosan olyan férfi, akinek megvannak a szokásai, és hogy elég sűrűn járhat ebbe a lakásba, biztosan sokat szeretkezik, valami félelem motoszkál benne, és azért szeretkezik sokat, hogy védekezzék ellene. Azt mondom, nekem nem is olyan ellenszenves a gondolat, hogy annyi barátnője van, és hogy be kell állnom a sorba, a többi közé. Nézzük egymást. Érti, hogy mit mondtam. A tekintete egyszerre elváltozik, képmutatás lesz, a fájdalom foglya, a halálé. Azt mondom, feküdjön mellém, megint övé akarok lenni. Odajön. Érződik rajta az angol cigaretta a drága kölni, a bőrének méz- és selyemszaga van, mintha magába itta volna a selyemtusszer gyümölcsös illatát, az aranyét ellenállhatatlan Megmondom neki, hogy kívánom. Azt mondja, még várjak. Beszél azt mondja, rögtön tudta, már ott a kompon hogy ilyen leszek az első szeretkezésem után, hogy szeretni fogom a szerelmet azt mondja, most már tisztában van vele hogy meg fogom csalni, hogy nem lesz mellettem olyan férfi akit meg ne csalnék. Ami őt illeti, csak önnön balsorsának eszköze. Örülök a jóslatának meg is mondom neki. Erre elveszti a fejét, elkeseredésében rám veti magát, gyerek mellemet harapdálja, ordít, sérteget. Lehunyom a szememet, annyira jólesik. Erre gondolok, már megszokta, mármint a szeretkezést, semmi mást nem csinál az életben, csak ezt. A simogatásán érződik a tapasztalat, olyan nagyszerű, olyan tökéletes. Óriási a szerencsém, nem vitás, mint egy szakma, a kisujjában van az egész, olyan pontosan tudja, bár ösztönösen, mikor mit kell csinálni, mit kell mondani. Lekurváz, ocsmány kis nő vagyok, mondja, a n ő egyetlen szerelme, és így is van rendjén, mindenki ezen a hangon beszél, amikor önállósul a szó, és önállósul a test is, és azt csinálja, azt keresi- kutatja, találja és veszi el, amihez kedve van, ilyenkor minden tökéletes, nincsen selejt, a selejtet eltakarja, viharos örvényébe rántja a vágy.. A város morajlása olyan közel, szinte karnyújtásnyira, hogy hallani, amint nekicsapódik a zsalugáter deszkáinak. Úgy hallani, mintha átzubogna a szobán. Ebben a zajban, ebben a jövés-menésben simogatom a testét. A tenger, a végtelenség összesűrűsödik, eltávolodik, visszatér. Megkértem, hogy kezdje újra, még és még. Hogy csinálja még egyszer. Megtette. A csatakos vérben. Ezt nem lehetett túlélni. Csak belehalni lehetett. Rágyújtott egy cigarettára, és ideadta És suttogva beszélni kezdett, szája az ajkamat súrolta. Mivel ő maga nem tud róla, az ő érdekében nekem kell elmondani, őhelyette, hogy van benne valami vérbeli előkelőség, ezt az ő érdekében mondom. Én is suttogva beszéltem. Ez már az este. Azt mondja, sohase fogom elfelejteni ezt a délutánt, akkor is emlékezni fogok rá, amikor őneki az arcát is meg a nevét is rég elfelejtettem. Azon tűnődöm,, vajon a házra emlékezni fogok-e. Azt mondja: nézd meg jól. Megnézem. Azt mondom, nincs rajta semmi különös. Azt mondja, igen, mindig így van. (Folytatjuk) Magyar Szó 1991. Június 21., p Péntek HOLNAPI SZÁMUNKBAN: A Szent Antalban bíztam... KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Csapja a szelet. 7. Az olasz tévé rövidítése. 8. Bábelben van!, 9. Év. 11. Martin zágrábi énekes nevének kezdőbetűi. 13. Tot újvidéki újságírónő neve, 15. Vissza: spanyol férfinév. 17. Mérgező anyag (ék. h ). 18. Bróm vegyjele, 19. Basinger színésznő neve. 21. Kép betűt keverve. 23. Ezen a helyen.. 25. Város a Szovjetunióban. Függőleges: 1. Szovjet női röplabdaklub, 2. Daruvár autójelzése, 3. Egy sporttal foglalkozik. 4. Ráhajít, 5. Folyó a Szovjetunióban, 6. Ismert spanyol kerékpározó. 10. Paradicsombeli. 12. Magyar hírügynökség rövidítése. 14. Ütős hangszer, 16. Teszem. 20. Farrow színésznő neve, 22 Például, 24. Azonos mássalhangzók: 2 3 4 5 * 1 B a m 9 10 Tszfül 13 14 1S v> 17Ш Ш1 18 H 19 20ü 21 22Ш 25 24 25