Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)

1991-06-21 / 168. szám

14 BURÁNYI NÁNDOR Forradalmi igazságtalanságok nyomában emzetisége: üzletember Konen Vilmosnál Neumiinsterben a kezdetekről, a sikerekről, a háborúról, az ellenállók és a zsidók megsegítéséről, a börtönökről, a halálos ítéletekről, a Szent Antalról, a szenvedésről, s egyál­talán az egész értelméről Az állam iránti jóakaratból... Az Újvidéki Kerületi Bíróságon 1950. X. 21-én Ivan Ivanic bíró egy referátu­mot készített az elítéltről. Érdemes ezt itt egészében idézni: Konen Jakobcsics Vilmos, az állami sertéshizlalda volt igazgatója, 1903. má­jus 25-én született Szabadkán, ott is él, apja Vilmos, anyja Jakobcsics Jelena, nős, 4 gyermek apja, magyar, a JSZSZK állampolgára, munkára alkal­­mas, van 4,5 háza, befejezte a kereske­delmi akadémiát, reszolgálta a katona­időt, a nemzeti becsületbíróság a meg­szállókkal való gazdasági együttműkö­dés miatt egyévi javító munkára és va­gyonának elkobzására ítélte. A megszállás idején a megszállók le­tartóztatták. Később Budapesten élt. Szabadkára a felszabadulás után tért vissza. Nem vesz részt a tömegszerve­zetek munkájában. Nem volt rabságban és nem mene­kült a népfelszabadító seregek elől. Az Újvidéki Kerületi Bíróság 1950. július 8-án kényszermunkával egybe­kötött szabadságvesztésre ítélte, még­pedig két év és két hón­ap kö­telezte a bűnvádi eljárás községeinek megtérítésére és 5000 dinár pausatra, mivel: 1. 1948 tavaszán, pontosan meg nem állapított napon és hónapban Szabad­kán, mint az állami sertéshizlalda igaz­gatója, a nem evidentált malacok közül hetet eladott, darabonként 1000 dináros áron, és ezen a pénzen vett két süldőt Marusics István kanásznak, s ugyanezen nem evidentált malacok közül kettőt Antal Nikolának adományozott, kettőt pedig Bosnyák Albertnek. 2. 1948 őszén mint igazgató 10 000 di­nár névleges értékű bűnt kapott Mala­­gurski Lokától a vállalat számára aján­dékként, s ezekért a vállalat pénztárán felvett 10 000 dinárt. 3. 1949 áprilisában ugyancsak igaz­gatói minőségben utasítást adott ki, hogy vigyenek házához három mala­cot, darabonként 15 kilósakat, ezeket nem fizette ki, s így 4500 dinárral ká­rosította meg a vállalatot. 4. 1349 elején ajándékot fogadott el Gece Józseftől, amiért a vállalat szá­mára Boros József Nándortól vett ta­­lami berendezést, az ajándék értéke 8000 dinár. A kerületi bíróság döntése ellen nem fellebbezett. Büntetését 1949. április 26. óta tölti, és a péterváradi büntető-javító otthon­ban van, a Kolubarai Veliki Crljen szénbányában dolgozik, viselkedése jó, egészségi állapota elég jó. A kegyelmi kérelmet az anyja nyúj­totta be. Kéri, hogy az elítéltnek en­gedjék el a büntetés még le nem töl­tött részét. Elmondja, hogy az elítélt több mint két évig dolgozott az emlí­tett vállalatban és azt a kitűzött ter­vek szerint fejlesztette. A megszállás idején Budapesten kellett rejtőzködnie mert a megszálló, mint jugoszlávot ül­dözte. Pesten többemeletes házát a nép­felszabadító mozgalom és az üldözött zsidók rendelkezésére bocsátotta. Ezeket anyagilag is segítette. A bűnügyi ira­tok között erről bizonyítékok is van­nak. A felszabadulás után, visszatér hazá­jába, hogy dolgozzon. A nemzeti be­csületről szóló törvény alapján fejelt, mert a megszállók használták a gyá­rait. Vagyonát, mintegy 80 000 000 dinár értékben elkobozták. A hatóságok ké­résére elfogadja a hizlaldák igazgatói állását, ennek megalapításához azokat a sertéstenyésztési egységeket vették igénybe, amelyek előbb az ő tulajdo­nában voltak. A munkások és más pol­gárok mellékelt nyilatkozatainak soka­ságából világosan kirajzolódik magatar­tása a munkásság iránt, és az a határ­talan segítség, amit a rászorulóknak nyújtott. Négy ellátatlan gyermek apja. Az elkövetett tettek természetüknél fog­va nem súlyosak, mert az állam iránti jóakaratból következtek be.” Ez a hizlalda kis híján az életébe került. Miért vállalta el csakugyan? Nem gondolta, hogy így akarják tőrbe csalni? — kérdezem most már újra tő­le, amire az iratok között nem találha­tunk választ. — Könyörögtek, hogy vállaljam el ezt. S hiába figyelmeztettek mások a veszélyre. De miután hizlaldáról van szó, s miután tudtam, hogy én ezt a szakmát nagyszerűen ismerem, nyugod­tan átvettem, mert azt gondoltam, nem történhet semmi baj. Szakmailag nem is történt. Politikailag viszont — erre én nem számítottam .. . — Fantasztikus eredményekkel dol­goztunk, az egyetlen bűnöm az volt, hogy két malacot elvittem haza, a Kató szülei házába, s ott hizlalták meg ne­künk. Mikor már minden jól ment a vállalatban, akkor úgy gondolták, nem kell a Konen, majd átveszik ők, jött Újvidékről egy Aksenyijevic, az kereste az okot, de nem talált semmit, minden rendben volt. Természetesen bezártak, s olyan dolgokat fogtak rám, amik so­sem történtek meg, és én azokat nem voltam hajlandó elismerni, de a Koló­nián Stipiének mondhattam, amit akar­tam, ő mint előbb a Krdžalić is, csak írta a jegyzőkönybe, amit ő akart ... • A rendőrségen, a kihallgatás, a vallatás? Megverték vagy? — — Nem, a rendőrségen nem bántot­tak. No, egy eset volt, de különben az UDBA-n se, ott pláne nem ... De azért nem volt kellemes. • S az az egy eset? — Verni nem vertek, de egyszer ... Ez nem akkor történt. Megfogtak, meg­kötöztek lánccal, s levitték a pincébe, sem­ aztán nem vertek össze, hanem verték a tökeimet, gumibottal, fájt ret­tenetesen, s amikor azt hittem, hála is­tennek, ezen most már túl vagyunk, akkor még jöttek, hároman voltak, fel­húzták a bőrt a Jánosomról és ott ol­tották el az égő cigarettát, rettenetes fájdalmak voltak, rettenetes fájdalmak, hónapokig nem múlt el a seb, mér­ most is látszik a nyoma ... Ezt csinál­ták velem. • Mindezt azért, hogy ismerje be, hogy bűnös? És nem ismerte be soha? — Nem. Soha! Sehol, senkinek! Min­dig mondtam, hogy nem, nem, ez ha­zugság ! — Elég sokat volt börtönben, ez volt a legszörnyűbb? — Ez volt a legszörnyűbb. • Ezt nem lehet megbocsátani? — Te mondod. S ezzel nem lett vé­ge. A tojásaim megdagadtak, s amikor levittek Újvidékre, ott volt­ a dr. Jašo Jujić. Ő operált meg. El akart altatni, mondtam ne, látni akarom, mit csinálsz, s néztem, hogy vágja föl. azt hittük, hogy az egyik tojás szétfakadt az üté­­sektől, de nem, csak tele volt gennyel, nem bírtam ki végig, kértem, altasson el, annyira fájt. — Megáll az ész. Egy ember, aki mérhetetlen sok jót tett másoknak, se­gített a bajba jutottaknak, elrejtette az üldözötteket, s egy országban, amely a szabadságot ünnepli, éppen ott ennyire megalázzák? — Nem vertek, már ahogy szokták ezt, de embertelen dolgokat vittek ve­lem véghez... Családi kép, itt már az alapító nélkül MARGUERITE DURAS A szerető (12) Az égetett cukor illata szivárog a szo­bába, a pörkölt földimogyoró, a kínai levesek, pecsenyék, füvek, a jázmin, a por, a tömjén meg a parázsló faszén szaga, mert a tüzet is kosarakban hoz­­zák-viszik, árulják utcahosszat, a város szaga olyan, mint a vadonban megbúvó falvaké, az erdőé. Amikor ismét ránéztem, már fekete für­­dőköpenyben volt. Ott ült, pohár whis­­kyvel a kezében cigarettázva. Azt mondta, amíg aludtam egy kicsit, lezuhanyozott. Nem is éreztem, hogy el­nyom az álom. Meggyújtotta a lámpát az alacsony asztalon. Hirtelen eszembe jut, biztosan olyan férfi, akinek megvannak a szokásai, és hogy elég sűrűn járhat ebbe a lakásba, biztosan sokat szeretkezik, valami féle­lem motoszkál benne, és azért szeretke­zik sokat, hogy védekezzék ellene. Azt mondom, nekem nem is olyan ellenszen­ves a gondolat, hogy annyi barátnője van, és hogy be kell állnom a sorba, a többi közé. Nézzük egymást. Érti, hogy mit mondtam. A tekintete egyszerre el­változik, képmutatás lesz, a fájdalom foglya, a halálé. Azt mondom, feküdjön mellém, megint övé akarok lenni. Odajön. Érződik rajta az angol cigaretta a drága kölni, a bőré­nek méz- és selyemszaga van, mintha ma­gába itta volna a selyemtusszer gyümöl­csös illatát, az aranyét ellenállhatatlan Megmondom neki, hogy kívánom. Azt mondja, még várjak. Beszél azt mondja, rögtön tudta, már ott a kompon hogy ilyen leszek az első szeretkezésem után, hogy szeretni fogom a szerelmet azt mondja, most már tisztában van vele hogy meg fogom csalni, hogy nem lesz mellet­tem olyan férfi akit meg ne csalnék. Ami őt illeti, csak önnön balsorsának eszköze. Örülök a jóslatának meg is mondom neki. Erre elveszti a fejét, elkeseredésében rám veti magát, gyerek­ mellemet harapdálja, ordít, sérteget. Lehunyom a szememet, annyira jólesik. Erre gondolok, már meg­szokta, mármint a szeretkezést, semmi mást nem csinál az életben, csak ezt. A simogatásán érződik a tapasztalat, olyan nagyszerű, olyan tökéletes. Óriási a sze­rencsém, nem vitás, mint egy szakma, a kisujjában van az egész, olyan pontosan tudja, bár ösztönösen, mikor mit kell csi­nálni, mit kell mondani. Lekurváz, ocs­­mány kis nő vagyok, mondja, a n­ ő egyet­len szerelme, és így is van rendjén, min­denki ezen a hangon beszél, amikor ön­állósul a szó, és önállósul a test is, és azt csinálja, azt keresi- kutatja, találja és ve­szi el, amihez kedve van, ilyenkor minden tökéletes, nincsen selejt, a selejtet elta­karja, viharos örvényébe rántja a vágy.. A város morajlása olyan közel, szinte karnyújtásnyira, hogy hallani, amint neki­csapódik a zsalugáter deszkáinak. Úgy hal­lani, mintha átzubogna a szobán. Ebben a zajban, ebben a jövés-menésben simo­gatom a testét. A tenger, a végtelenség összesűrűsödik, eltávolodik, visszatér. Megkértem, hogy kezdje újra, még és még. Hogy csinálja még egyszer. Megtette. A csatakos vérben. Ezt nem lehetett túl­élni. Csak belehalni lehetett. Rágyújtott egy cigarettára, és ideadta És suttogva beszélni kezdett, szája az aj­kamat súrolta. Mivel ő maga nem tud róla, az ő érdeké­ben nekem kell elmondani, őhelyette, hogy van benne valami vérbeli előkelőség, ezt az ő érdekében mondom. Én is suttogva beszéltem. Ez már az este. Azt mondja, sohase fo­gom elfelejteni ezt a délutánt, akkor is emlékezni fogok rá, amikor őneki az ar­cát is meg a nevét is rég elfelejtettem. Azon tűnődöm,, vajon a házra emlékezni fogok-e. Azt mondja: nézd meg jól. Megné­zem. Azt mondom, nincs rajta semmi kü­lönös. Azt mondja, igen, mindig így van. (Folytatjuk) Magyar Szó 1991. Június 21., p Péntek HOLNAPI SZÁMUNKBAN: A Szent Antalban bíztam... KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Csapja a szelet. 7. Az olasz tévé rövidítése. 8. Bábelben van!, 9. Év. 11. Martin zágrábi énekes nevé­nek kezdőbetűi. 13. Tot újvidéki újság­írónő neve, 15. Vissza: spanyol férfinév. 17. Mérgező anyag (ék. h ). 18. Bróm vegyjele, 19. Basinger színésznő neve. 21. Kép betűt keverve. 23. Ezen a he­lyen.. 25. Város a Szovjetunióban. Függőleges: 1. Szovjet női röplabda­klub, 2. Daruvár autójelzése, 3. Egy sporttal foglalkozik. 4. Ráhajít, 5. Folyó a Szovjetunióban, 6. Ismert spanyol ke­rékpározó. 10. Paradicsombeli. 12. Ma­gyar hírügynökség rövidítése. 14. Ütős hangszer, 16. Teszem. 20. Farrow szí­nésznő neve, 22 Például, 24. Azonos mássalhangzók:­ ­ 2 3 4 5 * 1 B a m 9 10 Ts­­zfül 13 14 1S v> 17Ш Ш1 18 H 19 20ü 21 22Ш 25 24 25

Next