Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)

1991-06-16 / 163. szám

16 SPORT Hazugságok és interjúk A világsajtó (de a hazai is) semmitől sem riad vissza, ha Szeles Mónikáról van szó Huzamosabb ideje Martina Navratilova, tavalyelőtt Gabriela Sabatini, tavaly Steffi Graf, az idén pedig Szeles Mónika áll a nemzetközi sajtó érdeklődésének központjában. Világos, kezdte a bulvársajtó kezdte, de a téma ak­kora érdeklődést keltett, hogy lassan a komoly lapok és a hír­­ügynökségek is haraptak rá. Az pedig, hogy a megpendítettekből mi az igaz, azzal már kevesen foglalkoznak. Szeles Mónika így a hazugságok, találgatások és rosszindulat örvényébe került, de a jelek szerint jobban feltalálja magát, mint a többi, ugyanígy „népszerűsített" játékosnő. Kezdődött az egész az ún. né­metországi üggyel, amely ugyan nem egészen tiszta, de annyi biz­tos, hogy a német cég követelésé­nek nincs jogi alapja, így az egészből puszta háborgatás lett. Amikor belátták, hogy az ügyből semmit sem hozhatnak ki, a né­met lapok közölték, hogy Móni­kát már nagyon idegesíti az ügy, és nem tud a mérkőzésekre össz­pontosítani. A párizsi eredmé­nyek talán elegendő bizonyíték, hogy nem éppen így van... A Roland Garros előtt merült fel Szeles Eszter szüleinek esete, vagyis a német sajtó újabb „mes­terműve", amely szerint Mónika nagyszülei Szabadkán (!) nagy nyomorban élnek. Az bizonyos, hogy Milutinovicsék nem holly­woodi villában laknak, nem stíl­bútorral rendezték­ be kis lakásu­kat, és nem tiitkos körülöttük a cselédek hađa, de­­a nyomor azért mégiscsak túlzás. 10 Megtörténhetett volna, hogy Kanizsa turizmusa komoly fellen­dülést jegyez, mert nem is egy újságírótól hallottuk, hogy ők bi­zony ellátogatnak Mónika nagy­szüleihez, hogy saját szemükkel győződjenek meg róla, Szelesék mennyire elhanyagolják a nagy­szülőket. Kanizsán természetesen becsukták a kaput. Párizsból ta­nácsolták ezt, mert valóban sem­mi értelme, hogy nagyszülővizit­re érkezzen a fél világ. Eleinte, persze, ez különféle kommentá­rokat vált majd ki, de az elcsen­­desedés is gyorsabb lesz. A Tanjug párizsi tudósítója azzal foglalatoskodott, hogy bele­magyarázzon a Liberation című lapban megjelent kommentárba, és azt a következtetést vonja le saját gondolataiból, hogy Mónika kijelentette, ezentúl nem játszik jugoszláv zászló alatt, hanem csa­­toltatja hozzá az amerikait is. Gyorsan jött a cáfolat, szombaton benevezték Mónikát a jugoszláv válogatottba. Mellesleg érthetetlen, hogy egy esetleges állampolgárságcse­re miért kavarna fel nagy port. Nem Mónika lenne az első. S ha egy napon majd úgy látja jónak, hogy amerikaivá tegyen, az tisz­tán az ő dolga lesz és senki sem szólhat bele. Tetézte az egészet Mensud Bahraminak, az egykori iráni já­tékosnak, Mónika párizsi edző­partnerének a nyilatkozata, hogy Szelesék megkérték, legyen Mó­nika hivatásos edzője. A nyilatko­zatot egy spanyol kollégának ad­ta, aki mellesleg jó viszonyban van jugoszláviai kollégáival, és azonnal jött is hozzánk érdeklőd­ni, tudunk-e erről valamit. Mi mást válaszolhattunk volna, mint hogy a veterán önreklámozási hadjáratba kezdett. Mónika ugyanis, ha akarna, sokkal neve­sebb edzőt is szerződtet­hetne. Elvégre ki állította vagy állíthatja, hogy Bahrami egyálta­'­lán rendelkezik edzői képesítés­sel , így zajlik az élet Mónika kö­rül. Ő pedig sok mindenről nem is tud. Miért is érdekelné? CSORDÁS Árpád Mindig az érdeklődés homlokterében - Szeles Mónika Magyar Szó 1991. június 16., vasárnap Nem lesz mindenkiből Tesla (De Darko Pancsevból is csak egy termett a Vardar partján) a Darko, igaz, hogy az általános iskola utolsó két osztályát esti tago­zaton, már futballistaként fejezted be? A kérdés kissé szemtelenül hang­zik, de óriási tévedés azt hinni, hogy szégyenlős lesz rá a válasz.­­ Nem lehet mindenkiből Tesla. Egyébként igaz. Aminthogy az is, hogy csupán tanulmányi előmene­telét tekintve Darko Pancsev tény­leg nem sorolható a zsenik közé. A könyvnél az ő életében, már a leg­elejétől, fontosabb volt például a pecabot, aztán pedig, hogy a vélet­len folytán rájött, miszerint van még valami, amihez tényleg és vala­milyen furcsa, veleszületett érzék folytán jobban ért, mint bárki a tár­sak közül - mármint a futballnak nevezett játék -, végképp nem volt mást tennie, mint választani: a hor­gászás, a labda vagy az iskola. Választott. Amint az ábra utólag bizonyítja, ha éppenséggel példaké­pet kell a kis elsősnek is választani, aligha ő lesz az, akire felnézhet.­­ Pedig véletlenül kerültem a já­tékba. Körülbelül negyedikes koro­mig egy csöppet sem vonzott, míg­nem az iskolabajnokságon hiányzott az osztálycsapatból a hetedik. A Vardar partjáról cipeltek el a bará­taim, s hogy közben minél kevesebb vizet zavarjak, előreküldtek a kapu elé. Megtetszett. Futni nem kellett sokat, viszont a gólok potyogtak, s egyik percről a másikra népszerű emberke lettem. Ne felejtse, azokat a meccseket a kislányok szurkolták végig, a gólokkal járó elismeréstől így még inkább hízott a májam.­­ Tehát így kezdődött? - így. Aztán a többi már a szok­ványos formában haladt a maga út­ján. Hatodikos lehettem, amikor megláttak a Vardarból, s ezzel együtt a horgászbotoknak is vég­képp búcsút mondhattam... Szerencsére? Ahogy vesszük. A halak némák, nem panaszkodnak, sok- sok kapus viszont nyilván nem ujjong azért, mert Darko a víztükör nyugalmát feláldozva az ide-oda pattogó pöttyös nyugtalansága mel­lett döntött. Még huszonhat sincs, de már nyolc és fél bajnoki idénye annak, hogy keseríti a jugoszláv és európai futballelit legjobb kapusainak életét. Szabadkán a múlt vasárnap a 142. bajnoki gólját lőtte be, de ami a legszebb, az idei 32.-et is, s ezzel együtt övé az Aranycipő. A France Football alapítványának (1968 óta vezetik) halhatatlan góllövői között Darko a második jugoszláv (Josip Skoblar 1971-ben, a Marseille színe­iben 44 találattal volt első), minden idők legveszélyesebb jugoszláv csa­tárainak örökranglistáján pedig Santrač (218), Bajevic (166), Kostic (158), F. Matošić (151) és Veselino­­vic (145) mögött a hatodik. Ragyo­gó sorozatának szinte nem látni a végét. Azaz - helyesbítve - itthon azért mégis. - Egy idényt még játszok a Zvez­­dában, beérem Bajevicot, s utána irány külföld. Az embernek élnie is kell valamiből később. - A Zvezdában talán gyengén fi­zetnek? - Nem arról van szó, abból is nagy lábon meg lehet élni, s nem is panaszkodok, de más az, amit az ember külföldön kaphat és kap is. - Önnek a Fiorentina állítólag kétmillió dollárt ajánl. - Még semmit sem írtam alá. - Nem is arról van szó, hanem arról, hogy tényleg hozzájuk men­ne, s tényleg csak ennyiért? - Csak?! - Arra gondoltam, hogy Prosi­­neckiért ennek a többszörösét kínálják nagy klubok. Egy góllövő csatár még­iscsak más, mint egy középpályás. - Tévedés. A kettő együtt jár. Ro­bi nagy futballista, és ha sokat kap, annyit meg is ér. Ami viszont en­gem illet, a legfontosabb, hogy leen­dő munkaadómban megbízhassak, hogy amiben majd megegyezünk, azt teljesítse is. - És Ön? - Csak természetes, hogy a góljai­mat én mindenütt meglövöm. o Prosinečki, Savičević és a többi­ek labdái nélkül is? - Miért? A Vardarban játszva nem voltam gólkirály? Ez a mi szak­mánk egészen más, mint a többié a pályán. Ehhez érzés kell elsősorban, a többit meg lehet tanulni. - Az edzéseken láttam, hogy mi­lyen gyorsan ki tudja hozni a sodrá­ból Belodedicet, ő „asszisztál" a ta­nulásban? - Mire fantasztikus játékos és em­ber. Európa talán legjobb védője, s tőle rengeteget lehet tanulni. Mondja, néha dühös rám? Hogyne lenne, amikor labdaközelben senkit sem kímélek. Tulajdonképpen az van, hogy nem hagyom magamat. A csatárt sem babusgatják, nekünk is rengeteg alattomosságot el kell tűrnünk, s én ezt a magam módján kompenzálom, a durvaságot meg­torlom. o Úgy, hogy a bíró ne lássa? - Úgy. Ha csak lehet, úgy. o Van olyan védő, aki ellen nem tud játszani? - Lehet, sőt biztos, hogy van, de még nem találkoztam vele. Gólt bárki mellett lehet lőni. Ha más­hogy nem, tizenegyesből. o Az idei bajnokságban mégsem tolakodott, amikor arra került a sor. - Miért tolakodtam volna? Prosi­­necki ezt nálam jobban csinálja, s az én gólomnál is fontosabb a siker, a győzelem, a pont.­­ Elégedett ember? - Hogyne lennék az. Mindenem megvan. Európa legjobb csapatá­ban játszom, Európa legjobb góllö­vője vagyok, anyagi gondjaim nin­csenek, mire panaszkodhatnék. - Azt mondják, Szkopjéból Belg­­rádba kerülve megváltozott? - Jóra vagy rosszra? - Azt én nem tudhatom, de állí­tólag annak idején szerényebb volt. - Lehet, de én azt nem vettem észre magamon. Ha kérdeznek, vá­laszolok, ha nem, hallgatok. Társa­immal a Zvezdában ragyogóan kijö­vök, a szurkolókkal még inkább, szóval nem értem.­­ Nem is fontos, csak úgy eszem­be jutott, hogy látom a szemében a gúnyos mosolyt, ha körüludvarol­ják.­­ Milyent? Gúnyosat? Ugyan már. Higgye el, én tényleg jól ér­zem magam a népszerűségben, s a tumultus közöttem szinte sohasem idegesítő. Ellenkezőleg. - Akkor még csak egy kérdés: tényleg nem áll szándékában Sant­­iacot is elhagyni? - Tényleg nem. Hacsak... Ha­csak jövőre nem lövök legalább öt­­venet. Úgy, akkor egy fél évet még a szerződés ellenére is kibírnék - ígéri ismét csak „furcsán" mosolyog­va. Ahogy azt mifelénk mondanák: a szeme sem áll jól. Ez persze nem is fontos. Az ő tudományához a mo­soly milyensége a legkevésbé sem az. GÁSPÁR Mihály Egy Pancsev-grimasz LOVASSPORT Csak az idő is kedvezzen! Ma délután három órakor kezdődnek a futamok az adai lóversenypályán­­ A jugoszláv ügetőderbi selejtezője öt órakor van műsoron Minden készen áll az idei első hi­vatalos lóverseny lebonyolítására Adán. Több mint száz versenyló várja már türelmetlenül a futamok kezde­tét. A ma délelőtti adai-mohoki közös vásáron megjelent kisiparosok közül pedig többen eleve úgy érkeztek Adá­­ra, hogy délután is kirakják árujukat a lóversenypályán. A szervezők most már csak azért fohászkodnak, hogy az időjárás ne rontsa el a rendkívülinek ígérkező versenyt és a közönség jó szórakozását. Az évad első hivatalos adai futamá­ra 15 órakor kerül sor. Ebben és fél órával később kezdődő m­ásodik fu­tamban a 3-tól 15 éves lofók verse­nyeznek, amelyek 1,33- 1,35-ös időt jegyeztek már 2100 méteren. A díj­alap az egyik és a másik futamban is külön-külön 10 000 dinár. A harma­dik és negyedik futam az 1,27-1,29-es idővel rendelkező versenylovaké, a díjalap pedig 14 000-14 000 dinár. A mai lóverseny fő futamára 17 órakor kerül sor, ez a jugoszláv ügetőderbi hivatalos selejtezője is egyben. Szer­bia, Szlavónia és Vajdaság legjobb 12 négyéves ügetője 2400 méteres távon fut az országos döntőn való részvétel jogáért, és a 60 000 dináros díjalapon­­való osztozásért. Ezek után még to­vábbi 61 futam lesz műsoron, melyek közül kétségkívül az egyik legizgalma­­sabbnak az Ada elnevezésű ígérkezik. Ebben a futamban az 1,23-as vagy en­nél jobb idővel rendelkező 3-15 éves ügetőlovak versenyeznek 2100 méte­ren. A 20 000 dináros díjalapért olyan nagy nevű versenylovak állnak rajt­hoz, mint például: Davos (Pacsér), Ina II (Becse), Ferari (Kikinda), Sesil (Szenttamás), Parmhas (Szabadka), Ida Hill (Becse), Norguson (Ada), Darkes­­ton (Palics), Firan (Zombor). A lóverseny utolsó, sorrendben ti­zedik futamára a program szerint 19.30 órakor kerül sor. A belépődíj 100 dinár. 7. Adidas-jutalom a Magyar Szónak Megírtuk már, hogy a lab­darúgó BEK döntő eredmé­nyét a Bariban akkreditált több mint hétszáz újságíró közül csak a szovjet televízió riporte­re találta el. A hétvégén érke­zett az értesítés az Adidas sportszergyártó cégzfifva tippe­­lés védnökétől, hogy a reklám­akciónak két díjazottja van. Az emített szovjet újságírón kívül Gásffar Mihály, a Magyar Szó újságírója is jutalomban (250 márka értékű Adidas-szerelés) részesül, mert a Crvena zvez­­da- Marseille mérkőzés előtt jól tippelt, s eltalálta, hogy a belgrádiak tizenegyesek után nyerik a serleget.

Next