Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-16 / 163. szám
16 SPORT Hazugságok és interjúk A világsajtó (de a hazai is) semmitől sem riad vissza, ha Szeles Mónikáról van szó Huzamosabb ideje Martina Navratilova, tavalyelőtt Gabriela Sabatini, tavaly Steffi Graf, az idén pedig Szeles Mónika áll a nemzetközi sajtó érdeklődésének központjában. Világos, kezdte a bulvársajtó kezdte, de a téma akkora érdeklődést keltett, hogy lassan a komoly lapok és a hírügynökségek is haraptak rá. Az pedig, hogy a megpendítettekből mi az igaz, azzal már kevesen foglalkoznak. Szeles Mónika így a hazugságok, találgatások és rosszindulat örvényébe került, de a jelek szerint jobban feltalálja magát, mint a többi, ugyanígy „népszerűsített" játékosnő. Kezdődött az egész az ún. németországi üggyel, amely ugyan nem egészen tiszta, de annyi biztos, hogy a német cég követelésének nincs jogi alapja, így az egészből puszta háborgatás lett. Amikor belátták, hogy az ügyből semmit sem hozhatnak ki, a német lapok közölték, hogy Mónikát már nagyon idegesíti az ügy, és nem tud a mérkőzésekre összpontosítani. A párizsi eredmények talán elegendő bizonyíték, hogy nem éppen így van... A Roland Garros előtt merült fel Szeles Eszter szüleinek esete, vagyis a német sajtó újabb „mesterműve", amely szerint Mónika nagyszülei Szabadkán (!) nagy nyomorban élnek. Az bizonyos, hogy Milutinovicsék nem hollywoodi villában laknak, nem stílbútorral rendezték be kis lakásukat, és nem tiitkos körülöttük a cselédek hađa, dea nyomor azért mégiscsak túlzás. 10 Megtörténhetett volna, hogy Kanizsa turizmusa komoly fellendülést jegyez, mert nem is egy újságírótól hallottuk, hogy ők bizony ellátogatnak Mónika nagyszüleihez, hogy saját szemükkel győződjenek meg róla, Szelesék mennyire elhanyagolják a nagyszülőket. Kanizsán természetesen becsukták a kaput. Párizsból tanácsolták ezt, mert valóban semmi értelme, hogy nagyszülővizitre érkezzen a fél világ. Eleinte, persze, ez különféle kommentárokat vált majd ki, de az elcsendesedés is gyorsabb lesz. A Tanjug párizsi tudósítója azzal foglalatoskodott, hogy belemagyarázzon a Liberation című lapban megjelent kommentárba, és azt a következtetést vonja le saját gondolataiból, hogy Mónika kijelentette, ezentúl nem játszik jugoszláv zászló alatt, hanem csatoltatja hozzá az amerikait is. Gyorsan jött a cáfolat, szombaton benevezték Mónikát a jugoszláv válogatottba. Mellesleg érthetetlen, hogy egy esetleges állampolgárságcsere miért kavarna fel nagy port. Nem Mónika lenne az első. S ha egy napon majd úgy látja jónak, hogy amerikaivá tegyen, az tisztán az ő dolga lesz és senki sem szólhat bele. Tetézte az egészet Mensud Bahraminak, az egykori iráni játékosnak, Mónika párizsi edzőpartnerének a nyilatkozata, hogy Szelesék megkérték, legyen Mónika hivatásos edzője. A nyilatkozatot egy spanyol kollégának adta, aki mellesleg jó viszonyban van jugoszláviai kollégáival, és azonnal jött is hozzánk érdeklődni, tudunk-e erről valamit. Mi mást válaszolhattunk volna, mint hogy a veterán önreklámozási hadjáratba kezdett. Mónika ugyanis, ha akarna, sokkal nevesebb edzőt is szerződtethetne. Elvégre ki állította vagy állíthatja, hogy Bahrami egyálta'lán rendelkezik edzői képesítéssel , így zajlik az élet Mónika körül. Ő pedig sok mindenről nem is tud. Miért is érdekelné? CSORDÁS Árpád Mindig az érdeklődés homlokterében - Szeles Mónika Magyar Szó 1991. június 16., vasárnap Nem lesz mindenkiből Tesla (De Darko Pancsevból is csak egy termett a Vardar partján) a Darko, igaz, hogy az általános iskola utolsó két osztályát esti tagozaton, már futballistaként fejezted be? A kérdés kissé szemtelenül hangzik, de óriási tévedés azt hinni, hogy szégyenlős lesz rá a válasz. Nem lehet mindenkiből Tesla. Egyébként igaz. Aminthogy az is, hogy csupán tanulmányi előmenetelét tekintve Darko Pancsev tényleg nem sorolható a zsenik közé. A könyvnél az ő életében, már a legelejétől, fontosabb volt például a pecabot, aztán pedig, hogy a véletlen folytán rájött, miszerint van még valami, amihez tényleg és valamilyen furcsa, veleszületett érzék folytán jobban ért, mint bárki a társak közül - mármint a futballnak nevezett játék -, végképp nem volt mást tennie, mint választani: a horgászás, a labda vagy az iskola. Választott. Amint az ábra utólag bizonyítja, ha éppenséggel példaképet kell a kis elsősnek is választani, aligha ő lesz az, akire felnézhet. Pedig véletlenül kerültem a játékba. Körülbelül negyedikes koromig egy csöppet sem vonzott, mígnem az iskolabajnokságon hiányzott az osztálycsapatból a hetedik. A Vardar partjáról cipeltek el a barátaim, s hogy közben minél kevesebb vizet zavarjak, előreküldtek a kapu elé. Megtetszett. Futni nem kellett sokat, viszont a gólok potyogtak, s egyik percről a másikra népszerű emberke lettem. Ne felejtse, azokat a meccseket a kislányok szurkolták végig, a gólokkal járó elismeréstől így még inkább hízott a májam. Tehát így kezdődött? - így. Aztán a többi már a szokványos formában haladt a maga útján. Hatodikos lehettem, amikor megláttak a Vardarból, s ezzel együtt a horgászbotoknak is végképp búcsút mondhattam... Szerencsére? Ahogy vesszük. A halak némák, nem panaszkodnak, sok- sok kapus viszont nyilván nem ujjong azért, mert Darko a víztükör nyugalmát feláldozva az ide-oda pattogó pöttyös nyugtalansága mellett döntött. Még huszonhat sincs, de már nyolc és fél bajnoki idénye annak, hogy keseríti a jugoszláv és európai futballelit legjobb kapusainak életét. Szabadkán a múlt vasárnap a 142. bajnoki gólját lőtte be, de ami a legszebb, az idei 32.-et is, s ezzel együtt övé az Aranycipő. A France Football alapítványának (1968 óta vezetik) halhatatlan góllövői között Darko a második jugoszláv (Josip Skoblar 1971-ben, a Marseille színeiben 44 találattal volt első), minden idők legveszélyesebb jugoszláv csatárainak örökranglistáján pedig Santrač (218), Bajevic (166), Kostic (158), F. Matošić (151) és Veselinovic (145) mögött a hatodik. Ragyogó sorozatának szinte nem látni a végét. Azaz - helyesbítve - itthon azért mégis. - Egy idényt még játszok a Zvezdában, beérem Bajevicot, s utána irány külföld. Az embernek élnie is kell valamiből később. - A Zvezdában talán gyengén fizetnek? - Nem arról van szó, abból is nagy lábon meg lehet élni, s nem is panaszkodok, de más az, amit az ember külföldön kaphat és kap is. - Önnek a Fiorentina állítólag kétmillió dollárt ajánl. - Még semmit sem írtam alá. - Nem is arról van szó, hanem arról, hogy tényleg hozzájuk menne, s tényleg csak ennyiért? - Csak?! - Arra gondoltam, hogy Prosineckiért ennek a többszörösét kínálják nagy klubok. Egy góllövő csatár mégiscsak más, mint egy középpályás. - Tévedés. A kettő együtt jár. Robi nagy futballista, és ha sokat kap, annyit meg is ér. Ami viszont engem illet, a legfontosabb, hogy leendő munkaadómban megbízhassak, hogy amiben majd megegyezünk, azt teljesítse is. - És Ön? - Csak természetes, hogy a góljaimat én mindenütt meglövöm. o Prosinečki, Savičević és a többiek labdái nélkül is? - Miért? A Vardarban játszva nem voltam gólkirály? Ez a mi szakmánk egészen más, mint a többié a pályán. Ehhez érzés kell elsősorban, a többit meg lehet tanulni. - Az edzéseken láttam, hogy milyen gyorsan ki tudja hozni a sodrából Belodedicet, ő „asszisztál" a tanulásban? - Mire fantasztikus játékos és ember. Európa talán legjobb védője, s tőle rengeteget lehet tanulni. Mondja, néha dühös rám? Hogyne lenne, amikor labdaközelben senkit sem kímélek. Tulajdonképpen az van, hogy nem hagyom magamat. A csatárt sem babusgatják, nekünk is rengeteg alattomosságot el kell tűrnünk, s én ezt a magam módján kompenzálom, a durvaságot megtorlom. o Úgy, hogy a bíró ne lássa? - Úgy. Ha csak lehet, úgy. o Van olyan védő, aki ellen nem tud játszani? - Lehet, sőt biztos, hogy van, de még nem találkoztam vele. Gólt bárki mellett lehet lőni. Ha máshogy nem, tizenegyesből. o Az idei bajnokságban mégsem tolakodott, amikor arra került a sor. - Miért tolakodtam volna? Prosinecki ezt nálam jobban csinálja, s az én gólomnál is fontosabb a siker, a győzelem, a pont. Elégedett ember? - Hogyne lennék az. Mindenem megvan. Európa legjobb csapatában játszom, Európa legjobb góllövője vagyok, anyagi gondjaim nincsenek, mire panaszkodhatnék. - Azt mondják, Szkopjéból Belgrádba kerülve megváltozott? - Jóra vagy rosszra? - Azt én nem tudhatom, de állítólag annak idején szerényebb volt. - Lehet, de én azt nem vettem észre magamon. Ha kérdeznek, válaszolok, ha nem, hallgatok. Társaimmal a Zvezdában ragyogóan kijövök, a szurkolókkal még inkább, szóval nem értem. Nem is fontos, csak úgy eszembe jutott, hogy látom a szemében a gúnyos mosolyt, ha körüludvarolják. Milyent? Gúnyosat? Ugyan már. Higgye el, én tényleg jól érzem magam a népszerűségben, s a tumultus közöttem szinte sohasem idegesítő. Ellenkezőleg. - Akkor még csak egy kérdés: tényleg nem áll szándékában Santiacot is elhagyni? - Tényleg nem. Hacsak... Hacsak jövőre nem lövök legalább ötvenet. Úgy, akkor egy fél évet még a szerződés ellenére is kibírnék - ígéri ismét csak „furcsán" mosolyogva. Ahogy azt mifelénk mondanák: a szeme sem áll jól. Ez persze nem is fontos. Az ő tudományához a mosoly milyensége a legkevésbé sem az. GÁSPÁR Mihály Egy Pancsev-grimasz LOVASSPORT Csak az idő is kedvezzen! Ma délután három órakor kezdődnek a futamok az adai lóversenypályán A jugoszláv ügetőderbi selejtezője öt órakor van műsoron Minden készen áll az idei első hivatalos lóverseny lebonyolítására Adán. Több mint száz versenyló várja már türelmetlenül a futamok kezdetét. A ma délelőtti adai-mohoki közös vásáron megjelent kisiparosok közül pedig többen eleve úgy érkeztek Adára, hogy délután is kirakják árujukat a lóversenypályán. A szervezők most már csak azért fohászkodnak, hogy az időjárás ne rontsa el a rendkívülinek ígérkező versenyt és a közönség jó szórakozását. Az évad első hivatalos adai futamára 15 órakor kerül sor. Ebben és fél órával később kezdődő második futamban a 3-tól 15 éves lofók versenyeznek, amelyek 1,33- 1,35-ös időt jegyeztek már 2100 méteren. A díjalap az egyik és a másik futamban is külön-külön 10 000 dinár. A harmadik és negyedik futam az 1,27-1,29-es idővel rendelkező versenylovaké, a díjalap pedig 14 000-14 000 dinár. A mai lóverseny fő futamára 17 órakor kerül sor, ez a jugoszláv ügetőderbi hivatalos selejtezője is egyben. Szerbia, Szlavónia és Vajdaság legjobb 12 négyéves ügetője 2400 méteres távon fut az országos döntőn való részvétel jogáért, és a 60 000 dináros díjalaponvaló osztozásért. Ezek után még további 61 futam lesz műsoron, melyek közül kétségkívül az egyik legizgalmasabbnak az Ada elnevezésű ígérkezik. Ebben a futamban az 1,23-as vagy ennél jobb idővel rendelkező 3-15 éves ügetőlovak versenyeznek 2100 méteren. A 20 000 dináros díjalapért olyan nagy nevű versenylovak állnak rajthoz, mint például: Davos (Pacsér), Ina II (Becse), Ferari (Kikinda), Sesil (Szenttamás), Parmhas (Szabadka), Ida Hill (Becse), Norguson (Ada), Darkeston (Palics), Firan (Zombor). A lóverseny utolsó, sorrendben tizedik futamára a program szerint 19.30 órakor kerül sor. A belépődíj 100 dinár. 7. Adidas-jutalom a Magyar Szónak Megírtuk már, hogy a labdarúgó BEK döntő eredményét a Bariban akkreditált több mint hétszáz újságíró közül csak a szovjet televízió riportere találta el. A hétvégén érkezett az értesítés az Adidas sportszergyártó cégzfifva tippelés védnökétől, hogy a reklámakciónak két díjazottja van. Az emített szovjet újságírón kívül Gásffar Mihály, a Magyar Szó újságírója is jutalomban (250 márka értékű Adidas-szerelés) részesül, mert a Crvena zvezda- Marseille mérkőzés előtt jól tippelt, s eltalálta, hogy a belgrádiak tizenegyesek után nyerik a serleget.