Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)
1991-06-18 / 165. szám
16 BURÁNYI NÁNDOR Forradalmi igazságtalanságok nyomában Nemzetisége: üzletember Konen Vilmosnál Neumünsterben a kezdetekről, a sikerekről, a háborúról, az ellenállók és a zsidók megsegítéséről, a börtönökről, a halálos ítéletekről, a Szent Antalról, a szenvedésről, s egyáltalán az egész értelméről Elismerő nyilatkozatok halmaza Ugyancsak jugoszláv vonatkozása Van Bognár István 1945. augusztus 1-én adott nyilatkozatának: „Conen Vilmost hosszabb idő óta ismerem. Már a német vorosz háború kitörése előtt találkoztam vele Kiadó Imre és Déri (Deutsch) Gyula társaságában. Conen Vilmosabban az illőben beszámolt nekünk azokról tűrhetetlen és jogellenes állapotokról, amelyek az 1942. évben Délvidék-szerte uralkodtak. Határozottan emlékszem, hogy a magyar csendőrségi túlkapásokat elítélte és földalatti német imperialista háborúellenes kis csoportjainkat arra igyekezett megnyerni, hogy legyünk segítségükre a délvidéki bonyevác-, szerb-, horvát- és zsidóellenes intézkedések kiparírozásában, vagy legalábbis annyit vállaljunk, hogy azokat, akik ellen eljárást indítanak odalenn, és valamiképpen sikerül megszökniük a letartóztatás és üldözés elől, azokat lássuk el Budapesten hamis iratokkal, hogy elbújhassanak. Ez sok esetben meg is történt anélkül, hogy az elbújtatottakkal személyi kapcsolatba kerültem volna. Ezek az emberek álnéven a Magyar Ellenállás Mozgalomban életüket veszélyeztetve politikai munkát, majd 1944 október végétől fegyveres tevékenységet is vállaltak. Conen Vilmossal 1944 november első hetétől kezdve több ízben találkoztam, annak idején ott volt azon a beszámolón, amelyen Magyary Ferenc, a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségének vezetője beszámolt az első moszkvai delegáció útjának eredményeiről ... ...S később, amikor az ellenállási mozgalomban nehéz feladatokat kellett vállalnia, Budapest körülzárása után ezt vállalta, pedig akkor nyilvánvalóvá vált már, hogy akit elfognak, azt agyonlövik vagy felakasztják .. Nevek, dátumok, események. A legnehezebb volt 1944. március 10-e, ekkor szállták meg a németek Magyarországot, nemcsak a zsidóüldözés kezdődik meg kíméletlenül, de olyan katonai tekintélyeket is leváltanak, mint volt Szombathelyi Ferenc, a vezérkar főnöke, aki maga is kinn járt Klessheimben, itt folytak a tárgyalások a megszállásról, egy hónappal később menesztik, majd októberben pert indítottak ellene az angolszász hatalmakkal való kapcsolatkeresés miatt. A másik, a helyzetet tovább súlyosbító dátum 1944. október 16-a volt, a nyilas hatalomátvétel napja ez. Mint a magyar ellenállók nyilatkozataiból is látszik, az ezt követő időszak nagy veszélyeket hozott, sok áldozatot követelt. Csak a legbátrabbak tudták vállalni ekkor a veszélyt és a kockázaot. S köztük volt Konen Vilmos is. A fokozódó veszedelemtől sem riadt vissza, pénzt, rejtekhelyet, fegyvert adott az üldözötteknek. Elég beleolvasni a korabeli újságokba, hogy érezzük az 1944. esztendő hangulatát. Már februárban bejelentik, hogy a zsidóktól megvonják az iparigazolványokat, hamarosan arról tájékoztatnak, hogy miként döntik el, kiknek juttatják majd a zsidó üzleteket, áprilisban megjelenik a hír: minden hat évesnél idősebb zsidó személy köteles a sárga hatágú csillagot viselni, majd a deportálás előtt, másnap reggel öt órától nem hagyhatják el otthonukat ... S persze mindez szépen körítve, hogy a zsidók összeharácsolt vagyona így most majd a becsületes magyar emberek kezébe kerülhet... Mindez 1944-ben, amikor pedig már mindenki tudhatta, hogy „1944 tavaszára az általános hadihelyzet Németország számára igen kedvezőtlenre fordult. A háborúból még 1943-ban kivált Olaszország, a szovjet Vörös Hadsereg jelentősen előrenyomult Nyugat irányába, nagy német erőket kerített be és semmisített meg ... (Gosztonyi Péter). Sokan nem tudták ezt. Vagy nem akarták, nem merték tudomásul venni a várható következményeket. Az üldözés fokozódott, csak kevesen voltak, akik az üldözöttek oldalára mertek állni. Konen Vilmos eme kevesek közé tartozott. Nevezzük pusztán a sors kegyetlen iróniájának, hogy amíg 1945 augusztusában a Konen Vilmos antifasiszta magatartását bizonyító nyilatkozatok (mintegy tanúvallomások) elhangzottak, őt a már jól bevált módszerekkel a szabadkai börtönben arra akarták rávenni, ismerje be, hogy a háború alatt együttműködött a megszállókkal. Nem volt ez tréfa, akit akkor ilyen vád ért, amellett kiállni is veszélyes volt, aki az ilyen embert védeni próbálta volna, arra is könnyen ráfogták, hogy ő is együttműködött a megszállókkal . . . Ebben az időben, tehát még a bírósági ítélet előtt, adott ki egy úgynevezett karakterisztikát Ivan Vuković, mint a szabadkai népbizottság (N.rcon) titkára. Ebben az áll, hogy Konen Vilmos együttműködött a megszállókkal és erkölcsileg romlott ember. Ugyanebben az időben azonban a Mortus faiskola dolgozói ezzel a beadvánnyal fordulnak a szabadkai népfelszabadító bizottsághoz: „Alulírott alkalmazottak közüik a népfelszabadító bizottságot. engedélyetze számunkra, hogy munkásgyűlésünkön nyílt szavazással Konen Jakobcsics Vilmost válasszák mz igazgatóságunk egyik tagjává. Munkakörébe tartozna: a szervezés, az eladás, az anyagbeszerzés, az építkezés és a pénznevek. Ezekben a donakhao 5 olyan pagyanasztalatokkal tudással rendelkezik, hogy a vállaltunk — amilyen nincs még pPV Közép-Európában, s amely egész országunk büszk esésre — megrázkódtatás nélkül ki fog lábalni a mai nehéz gazdasági helyzetből. Konen Jakobcsics Vilmos tíz éven keresztül a lehető legjobb volt irántunk, munkások iránt, mindazt, amit elértünk, testvéri és baráti módon megosztotta velünk, ezért mi alulírott munkások akarjuk, hogy továbbra is velünk dolgozzon.” (1945. IV. 17.) Mintegy 25 aláíró. Visszatérünk a pesti évekhez. Valóban „halál a németekre” köszöntéssel üdvözölte a barátait? — Bizony így volt! • De miért? — Azért, mert azokban az időkben ott ők csinálták a zrít. Én nem tehettem róla, hogy létezett egy Hitler, akinek az emberei engem a berlini irodából kidobtak .. . • De maga jól állt akkor anyagilag is, semmi problémája nem volt Pesten, akkor miért csinálta ezt? — Mert rotarista voltam. 1928-tól kezdve. S a rotaristák azt mondják, azért vagyunk rotaristák, hogy segítsünk az embereknek, És szabadkőműves voltam. • De sokan voltak, akik másképp éltek akkor, nem törődtek az ellenállással ... — Hát ez volt az én életem . .. • Nem bukott le soha? Nem volt gyanús, hogy embereket rejteget a lakásában? — Nem volt az egyszerű dolog. Minden a szervezéstől függ. Hogy miként szervezi meg az ember a dolgokat. Az pedig úgy volt megorganizálva, hogy Pesten a Nádor utcában az iroda ajtaján ott állt a tábla: hadiüzem. Előbb jöttek oda piszkálódni a németek is, meg minden, de mikor rájöttem és kitettem, hogy hadiüzem, egy se jött be többet az irodába szaglászni. Erre kellett rájönni. Ezért volt lehetséges bevinni a ládákat munícióval, pisztolyokkal úgy, hogy senkinek se legyen feltűnő. Már hadiüzem ... • S vittek be pisztolyokat? — Semmit nem mondok, amit nem tudok igazolni — idézet egy újabb nyilatkozatból : fegyverrel, kézigránáttal segítetted a mozgalmat ... Konen Vilmos, a háború előtti huszárkapitány MARGUERITE DURAS A szerető (9) kínai. A kínai származású pénzembereik kisebbségéhez tartozik, amely a gyarmatokon teljesen a kezében tartja a bennszülöttek közti ingatlankereskedelmet. Íme, a férfi, aki aznap átkelt a Mekongom, Saigon felé. A lány beszáll a fekete autóba. Az ajtó becsukódik. Egyszerre valami tompa szorongás sajdul meg benne, fáradtságra emlékeztető érzés, de tompán, mint amikor megfakulnak a folyó fényei. Valami enyhe süketség is rátelepszik, akár a köd, körös-körül. Attól fogva sohase utazom egy buszon a bennszülöttekkel. Az autóval megyek a gimnáziumba, utána meg haza, a leányotthonba. A város legelőkelőbb éttermeiben fogok vacsorázni. És örökösen gyötör majd a lelkiismeret-furdalás, bármit csinálok is, mindenért, amit olthatok, és mindenért, amit elfogadok, azért éppen úgy, mint a rosszért, az autóbuszért, a buszsofőrért, akivel nevetgélni szoktam, a hátsó ülésen ücsörgő bételrágó vénasszonyokért, a csomagtartóba fektetett gyerekekért, a sadeki családért meg a család felháborodásáért és zseniális hallgatásáért. A férfi egyre csak beszélt. Azt mondta, megunta Párizst, pedig azok џг imádni való nők, hej, micsoda dáridók, micsoda tivornyák voltak, a Coupole-ban meg elmondta, micsoda „pazar" élete volt két évig. A lány csak hallgatta, főleg azokra az adatokra figyelt a történetben, amelyek a férfi gazdagságával voltak kapcsolatosak, és amelyekből valamiféle útmutatást lehetett kiolvasni az elköltött milliók nagyságrendjéről. A férfi tovább mesélt. Az anyja meghalt, testvére nincs. Az apja még él, ő kezeli a vagyont. Bizony, szörnyű csapás az ilyesmi, azóta se vette ki az ópiumpipát a szájából, tíz éve ott ül, szemben a folyóval, tábori ágyából irányítja az üzleti ügyeket. Az apa sohase fog beleegyezni, hogy a fia feleségül vegye azt a kis európai szajhát. A jelenet nem akkor kezdődött, amikor a férfi megszólította a korlát előtt álldogáló fehér bőrű kislányt, hanem jóval előtte, amikor a férfi kiszállt a fekete autóból, és lassan elindult a kislány felé, ő pedig, a kislány, tudta, hogy a férfi fél tőle. Már az első pillanatban megsejt valamit, azt, hogy a férfi ki van neki szolgáltatva. Tehát mások is ki lennének szolgáltatva neki, ha úgy adódik. Valami mást is tud, hogy alighanem eljött az ideje, amikor már nem térhet ki az önmaga iránti kötelezettségek elől. És arra is ezen a napon ébred rá, hogy anyjának semmiről se szabad tudnia, de a két bátyjának sem. Mihelyt beszállt a fekete autóba, ráébredt, hogy elszakadt ettől a családtól, először, de örökre. Mostantól fogva nem szabad tudniuk, mi történik vele. Ha elveszik, elrabolják is tőlük, ha bántják, ha megrontják is, nekik semmit se szabad megtudniuk. Sem az anyjának, sem a két testvérének. Ez lesz az ő sorsuk. Ezért fojtogatja a lányt a sírás, már a fekete autóban. A gyereknek most már ezzel a férfival kell megküzdenie, az elsővel, azzal, akivel a kompon találkozott. Azon a csütörtöki napon minden villámgyorsan történt. A férfi mindennap elment érte a gimnázium elé, hogy hazavigye a leányotthonba. Aztán egy csütörtök délután eljött a leányotthon elé. És a lányt elvitte a fekete autón. Cselenben történt. Az ellenben a kínai negyedet a városközponttal összekötő bulvárokkal,, ezekkel az amerikai módra épített,széles sugárutakkal, amelyeken villamosok, riksakulik, autóbuszok rohannak. Kora délután. A kislány megszököt a sétáról, pedig ez kötelező a leányotthona lakóinak. (Folytatjuk) J Hjkkm&c 1991. június 18-, kedd HOLNAPI SZÁMUNKBAN: Vissza Szabadkára — az első ítélet KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Műanyaghártya. 7. Tenger németül. 8. Idegen női név. 9. Celjei gyár. 11. Howard színész nevének kezdőbetűi. 13. Yale betűi keverve. 15. Meglapulva rejtőzik. 17. Fundamentum. 18. Azonos magánhangzók. 19. Makacs ellenszegülés. 21. Daney neve. 23. Elköltöz. 25. FestékféleFüggőleges: X. Nyugtat, 2. Azonos magánhangzók, 8. ... Cooper, 4. Vékony falú üvegcse gyógyszerek tartására. 5. Cipészszerszám.. 6 Földbirtokos, 10. Térkép régiesen. 12. Vízi állat. 14. Begovic színésznő neve, 16. Ülőalkalmatosságom, 20. Angol futó, Sebastian. 22. Velence autójelzése, 24. L.R. г 30 1 5 6 1 n HH e UH 9 10Ш m n 12 m 13 14 IS 1? Ш 18 Ш 19 20P 21 22 m 25 25