Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)

1991-06-19 / 166. szám

2 Képben szélesm Z. I. Vidám hangulatú bál Vörösmarton Jó alkalom a lebarnulásra (Jozo PETRIC felvétele) (Záradó ülés felvételei) Visszadják-e a földet a korábbi tulajdonosoknak? Nagy sikerrel szerepeltek a zombori kistechnikusok a nemrég Niš­­ben megtartott köztársasági, illetve szövetségi szemlén. A köztár­sasági szemlén a hét zombori versenyző hét, a szövetségin három tanuló négy érmet szerzett és ezzel ez ideig a szervezet legnagyobb sikerét érték el. Ebből az alkalomból a Népi Technika községi szer­vezetében Pluzarev Petar elnök fogadást adott a versenyzők, ta­náraik és szüleik részére, megköszönte mindannyiuk munkáját, amellyel öregbítették a zomboriak jó hírnevét. Képünkön a sikeres kistechnikusok hatan, a hetedik hiányzott Továbbra­ is rendkívül nehéz a Dunatáj anyagi helyzete. A Magyar Szó gazdasági osztályának képviselői az elmúlt héten a hódsági és az apatini községben folytattak megbeszélést a lap pénzelésének le­hetőségeiről. Hódságon a község illetékes vezetői elmondták, hogy a jövőben nem lesznek alapítói a Dunatájnak, de szerződéses vi­szonyt hoznak létre majd a Magyar Szóval és az anyagi lehetősé­gektől függően pénzelik a szerdai mellékletet. Apatinból gyorsse­gélyt kap a Dunatáj, hogy a nyári időszakban legalább négy olda­lon megjelenhessen. Felvételeink az apatini, illetve a hódsági meg­­--------------------------beszélésen készültek DUNATÁJ Az én életem A kendergyár teljesen kikezdte az egészségemet, lábam, derekam, karom állandó gyulladásban van, gyakran nyomom az ágyat, élettár­­sam pedig orvos módjára gondos­kodik rólam. Volt, ahogy volt, most már szinte minden elmúlt. Napi apró kis örömök, egy-egy lopva elszívott cigaretta vagy egy pohár bor­ú ünepnapon, ez jelen­ti számomra a vigaszt, meg a gye­rekek persze, az unokák. Mert akármilyen nehezen is, de a két lányom befejezte az iskolát, okle­velük van és rendezett családi éle­tet élnek. A négy unoka pedig mindannyiunk szeme fénye a csa­ládban. A magamfajta kétkezi munkás­ember egész életében úgy érzi, hogy kevesebb jutott neki az élet örömeiből, napos oldalából, mint másoknak, nem futotta sem szép, változatos öltözékre, sem luxus­cikkekre, csupán a mindennapi megélhetésre jutott, néha esetleg jobb ebédre, vacsorára. Az ünnep­napot, a jólétet az jelezte, ha a leves mellé hús is volt az asztalon. Tudatában voltam, hogy mások sokkal jobban élnek, de mit te­hettem, örökölni nem örököltem, iskolába nem jártam, maradt tehát a két kezem, erőm meg az ügyes­ségem. Az elkeseredést pedig, ami természetes következménye volt mindennek, a hozzám hasonló munkásember módjára az italba fojtottam. A délelőtti pálinka ká­bulatát a délutáni borozás váltotta fel, az esti mámor pedig a csalá­di civakodás mellett azt eredmé­nyezte, hogy félholtan estem az ágyba. Mégis úgy éreztem, az ital erőt ad és mindig két ember he­lyett dolgoztam is. Úgy ismertek, mint akinek pár liter bor lehör­­pintése nem jelent gondot. Gyak­ran betértem egy kisvendéglőbe, ahol a kocsmáros hitelbe is adott inni. Cseperedtek közben a lányaim, az egyik már oklevelet szerzett és munkába is állt a helyi szövetke­zetben. Könnyebb lett a családom­nak, egy kenyérfogyasztóval ke­vesebb, ha nem is egy kenyérke­­resővel több. Időközben a lányom szórakozni kezdett egy komoly, ugyancsak is­kolát végzett fiúval. Mint később kiderült, az én kocsmárosom jó­módú fia volt a szíve választottja. — Nem, egy olyan embernek a lánya, mint a kendergyári munká­sé, nem kell a családomba. Sze­reted, az lehet, de ide közénk nem való — mondogatta a családon be­lül kocsmáros ismerősöm. " Mindannyiunknak fájtak ezek a szavak, különösen a lányomnak, aki már tizenéves korában meg­fontolt, magabiztos és önálló volt, aki — látva rendezetlen családi életünket — egy határozott férfi szeretetére vágyott, alkalmi szere­tője pedig senkinek sem tudott lenni. Érzékenysége arra kénysze­rítette, miután tudomást szerzett a féi szüleinek szavairól, hogy el­költözzön a nagyvárosba. A fiú alig fél év múlva ugyan­csak elbúcsúzott szüleitől, külföl­dön talált munkát magának. Ott is nősült meg, ott alapított családot, évente esetleg egyszer haza is lá­togat pár napra. M­indez már feledésbe is merült volna a magamfajta munkásember életében, ha nem történik valami olyan, amire sohasem számítottam. Levelet hozott az egyik napon a postás, teljesen ismeretlen kézírás­sal. Nagy izgalommal bontottam fel és csodálkozva láttam, a kocs­máros ismerősöm írta, aki ugyan­csak ágyhoz kötött beteg ember már. Ügyetlen szavakkal csupán ennyit írt a papírra: „Barátom, bocsájtsd meg nekem, hogy elrontottam gyermekeink éle­tét. Engem büntet a sors, hiszen évente csak egyszer láthatom gyer­mekemet, unokáimat, te pedig ami­kor akarod. Ha a fiamnak akkor megengedem, hogy a lányodat ve­gye el, hát bizony . ..” Nem volt ereje befejezni sorait, de így is mindent megértettem, persze a levélről a feleségemen kívül a családban sohasem tud senki sem. TÓTH Lali 1991. június 19., szerda VÉRSZEGÉNYES REFORMMENET Hogy az élet sokkal gyorsabban és keményebben építi saját törvényeit, mint a társadalmi tényezők a maguk előírásait, jól szemlélteti a testnevelési és sportszervezetek átalakításáról szóló vita menete, a meglátások lényege és a reális körülményekhez való alkalmazkodás mibenléte. Mert amíg a valósághelyzet senkit sem áltat a fennmaradás csalóka érzetével, addig a tanácstermek­ben úgy látszik, nemigen mernek szembenézni a tényállással. Nem mintha nem ismernék, de milyen más következtetés vonható le, amikor az­ átszervezés szinte egy helyben topog. Zomborban a közelmúltban volt ugyan egy körzeti megbeszé­lés a palán­kai, verbászi, apatini és az itteni szakmabeliek rész­vételével, de ezúttal is jobbára formaságokkal foglalkoztak­, ho­gyan hangozzék a társadalmi szervezet definíciója, hány tagja le­gyen a közgyűlésnek, hány évre válasszák meg az igazgató szerve­ket. Azon már nem törték a fejüket, hogyan kiépíteni egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az átállást a sportpolitikában, amely a helyére rak mindenkit és kiküszöböli az­ eddigi fogyaté­kosságokat. Bács, Hódság és Kula képviselői el sem jöttek erre a tanácskozásra, mintha jeleznék: tanácstalanok ők maguk is. Időközben a teljes pénztelenség fenyegeti a klubok legnagyobb hányadát, amelyek egyre hangosabban kérik az eddigi finanszí­rozási mércék módosítását. És teszik ezt olyan hangnemben, mely­ből kiérezni az eddig érvényben levő gyakorlatot, miszerint aki hangosabban követelődzik, annak erősebbek az érvei. Rendszerint abból indulnak ki, hogy az illető közösség többet fizet be a kö­zösbe, mint amennyit onnan visszakap. Persze, mindenkinek meg­van a maga számadása. Aztán az ideológia utóhangja is kicseng az érvelésekből, mert a klub létét a sokoldalú ifjúságnevelés té­zisének szolgálatában látják továbbra is, és úgy érzik, a társada­lom köteles eltartani valamennyiüket. Nos, az ilyen és hasonló meglátások ellenpontozásaként hiány­zik egy olyan koncepció, amely világosan kimondja, mi a közös­ség érdeke és mi az, aminek a gyakorlásától senkit sem tilt el az állam, de fenntartását nem vállalja. A testnevelés és a sport átszervezésének is csak akkor lesz értelme, ha sikerül az érdek­szférákat különválasztani, ha tudjuk, mik az egyéni jogok és hol kezdődik az állam kötelessége. VIRÁG István Mások ennyi! Nem vitás, hogy egyre nehezebb a megélhetés, mindinkább növek­szik a munkanélküliek száma, Hódság községben azonban még­sem élveztek többen szociális se­gélyt az elmúlt esztendőben, mint korábban, összesen 204 személy­nek folyósítottak rendszeresen pénzsegélyt. Másoktól eltérően egyébként eb­ben a községben törvénnyel ha­tározzák meg a szociális segély összegét, azaz a rászorulók a sza­vatolt személyi jövedelem 50 szá­zalékára jogosultak. A segély nagyságát tekintve a tartomány élvonalában foglalnak helyet. Ta­valy nem kevesebb, mint 2 mil­lió 717 ezer dinárt fordítottak er­re a célra. Ha nem is növekedett a szociális segélyt élvezők száma, december­ben meglehetősen sokan jelentkez­tek pénzsegélyért. A községi kép­viselő-testület határozata értelmé­ben ugyanis a szociális biztonság megvédéséért pénzért folyamod­hattak a rászorulók a Szociális Központhoz. Összesen 546 kérvény érkezett be, azaz a vártnál jóval több. Ezt azzal magyarázzák, hogy tovább súlyosbodott a község gaz­dasági helyzete, késve fizették ki a szavatolt személyi jövedelme- sem kapnak két is, 31000-ra növekedett a mun­kanélküliek száma ... A beérkezett kérvények bő­ 514-et hagytak jóvá és a rászo­rulóknak összesen 886 ezer 759 di­nárt fizettek ki. H. A. Hirđessen a Duna­­tájban! Felhívjuk olvasóink, a magániparosok, magánbolto­­sok és mások figyelmét, hogy érdemes, kifizetődő a Duna­tájban hirdetni. Méltányos áron közhírré tehetik üzle­tük kínálatát, va­lmint azt hogy vásárolni vagy elad­ni szeretnének. Gyászjelen­téseket és egyéb jellegű hir­detéseket, pályázatokat is közöl a Dunatáj. Ne feled­jék az árjegyzék méltányos Hirdessen a Dunatájban! Zombori bírósági krónika ÉLETÉT VESZTETTE EGY TANÍTÓNŐ Súlyos közúti baleset történt az elmúlt hét végén a Zombor— Csonoplya közötti útszakaszon. Tekenyős Ferenc Zastava 128-as személygépkocsijával letért az útról és a fának ütközött. A bal­esetben életét vesztette a 29 éves Tekenyős Anna csonoplyai taní­tónő. Az autóban ült Áron nevű gyermekük is, könnyebben megsérült. A vizsgálat folyamat­ban van ÚTONÁLLÓKAT ÍTÉLTEK EL A zombori kerületi bíróság ötös tanácsa 3 és fél évi börtön­­büntetésre ítélte Haris Besim (37) Djakovica környéki lakost. Ko­lompár Aranka (24 éves zombori lakos), 3. Tahir Seljatin (32 éves Szkopje krenyeki lakos) 2 évi börtönbüntetést kapott. Március 6-án megismerkedtek egy belgrá­di egyénnel, majd később az ut­cán megtámadták és pénzt vettek el tőle. Rövid nyomozás után le­tartóztatták őket. ELÍTÉLTEK EGY ERŐSZAKOSKODÓT Több bűncselekmény elköveté­se miatt került bíróság elé Pred­­rag Bulatovic 36 éves zombori pincér. Tavaly decemberben az egyik szavazóhelyen súlyosan meg­sebesítette Drágán Tomic 27 éves zombori lakost, ezt követően egy kiskorút támadott meg, majd ja­nuárban gorom­b­áskodott törvény­telen feleségével. A bíróság hat­hónapi szabadságvesztésre ítélte. A­­RAIC Tagtoborzás Zomborban Június 16-án a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben a legfiatalabb tagok összegezték az elmúlt évad eredményeit. A jelenlévő vezetőség arra hívta fel a 7—15 éves egyesületi tagokat, hogy készítsenek a nyár folyamán színpadon előadható írásokat.­­ Döntés született arról, hogy a­­ nyári szünidőben is lesznek ta­­­­lálkozók, mégpedig július első het­i­­étől minden csütörtökön délután öt órakor jönnek össze, amikor könyveket vehetnek majd ki az egyesületi könyvtárból. Júliustól minden érdeklődő fiatalt szeretet­tel várnak az egyesületbe. —0— Folytatódnak a nyugdíjas­ dél­utánok. A nyugdíjasokhoz csatla­koztak az énetcarosok is. Az összejöveteleket szerdánként 17 órától tartják. _______ A Kaszinóban folyik tovább a tagtoborzás. Akik már tagok, be­fizethetik az idei tagsági díjukat, akik pedig most kívánnak belépni minden munkanapon megtehetik ezt, 10—12 óráig az egyesület iro­dájában. A tagsági díj egy évre dolgozóknak 120, munkanélküliek­nek, diákoknak és nyugdíjasok­nak pedig 60 dinár. F. C. Zs.

Next