Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 163-177. szám)

1991-06-16 / 163. szám

14 MŰVELŐDÉS Magyar Szó Krimi a szezon végén Bemutató előadás az Újvidéki Színházban Nem véletlen, hogy egy krimi-vígjá­tékkal zárja az Újvidéki Színház az éva­dot, programot sejtünk mögötte, a tö­megkultúra-robbanáshoz való igazodást. Mert azt észre kell venni, hogy vége an­nak a korszaknak, amely egyfajta kultú­rát erőltetett, hátrányosan megkülön­böztetett egyes műfajokat, de egész szubkultúrákat is. Nem is olyan régen még „távozz, sátán" felkiáltással illett fo­gadni az alacsonyabbrendűnek és igény­telennek tartott műfajokat. Mára vissza­vonulót fújt az agresszív, általában kon­zervatív fölénytudat, látszik ez abból is például, hogy színpadainkon elszapo­rodtak a kabarék, táncos, zenés darabok stb. Most egyenlő esélyekkel indul az elit­kultúra és a tömegkultúra, azzal, hogy ebben a pluralizmusban kezdetben biz­tosan a tömegkultúra fog tombolni, mert visszaszorított, elfojtott igényeknek tesz eleget. Hogy ezt az ízléspluralizmust mi váltotta ki, pontosan meg nem mon­danám, talán a posztmodernizmus is hozzájárult, amely nagy kedvvel kever értékest és értéktelent, de nyilván a rendszerváltás is, amely Európának eb­ben a felében lejátszódott, és aminek egyik következménye a gazdasági számí­tásoknak, azaz a piacnak a felülkereke­­dése. Jól fogalmaz az egyik magyar lap, miszerint „a kulturális termékről kide­rült, hogy az minden párthatározat elle­nére áru". A színháznak sincs más vá­lasztása, mint hogy megtanul gazdasági logikával gondolkozni, esetleg ha erre nem hajlandó, akkor szegény marad. Talán kasszasikernek szánta az Újvi­déki Színház Marcel Achard század eleji francia bulvárszerző A bolond lány című darabját. Csakhogy túlságosan terhelt a szöveg, és még inkább a rendezés az üzenettel, a tanítással, egyszóval a „ko­molykodással", ahhoz, hogy könnyed, lezser este kerekedjék az egészből. Jól jellemezte Kosztolányi Achard-t, amikor azt mondta róla, hogy francia, de néha olyan tartalmas, mint egy német. Kicsit unalmas is, fűzzük hozzá. A történet kö­zéppontjában egy fiatal vizsgálóbíró áll, akit Kovács Frigyes játszik higgadtan, a tőle megszokott színvonalon, minden vígjátéki manír nélkül. Ez a bíró olyan ember, aki nem hagyja faképnél az igaz­ságot, még akkor sem, ha kutyaszorítóba kerül. Emberére talál benne a „bolond" lány, aki angyalian együgyű és hiszé­keny lélek, naiv meséivel nevetve szedi ízekre a hazug társadalmat. Ideális áldo­zat lenne, ha a véletlen nem tenné a vizsgálóbíró tenyerére. A lányt mai tiné­dzser-érzékenységgel formálja meg Szántó Valéria, az újvidéki Színművé­szeti Akadémia végzős növendéke. In­telligens és ízléses színésznek ígérkezik. Marilyn Monroe és egy kamaszfiú keve­réke ez a lány, habkönnyű, örökké röp­ködő szoknyájával. El lehet képzelni, milyen botrányosan hatottak szabados kijelentései a századelőn, miszerint soha nem visel bugyit, vagy hogy mit csinálna egy meztelen nő a férfi ágyában, ha nem szeretkezne vele stb. Mára ezek a botrá­nyos kijelentések bonbonná szelídültek. Itt említem meg Annamária Mihajlovic jól sikerült jelmezeit, amelyek jellemez­nek. A „bolond" lány habkönnyű, fekete pöttyes narancssárga ruhája világít a ko­mor, színszegény bírósági irodában. A díszletet szintén Annamária Mihajlovic tervezte, eklektikus bútorhalmazzal jelzi a bírósági hangulatot. A többi hölgyet is kedvvel öltöztette, a rendezői elképze­léssel összhangban ironikusan kihangsú­lyozva a figurák gyönge pontjait. Ladik Katalin­­képviselőnél és Szilágyi Rövid Eleonóra (vizsgálóbíróné) epizódalakítá­sára a szereplők jellemének a leleplezése jellemző. Ugyanez mondható el Balázs Piri Zoltán ügyészhelyetteséről, Banka János képviselőjéről és Simon Mihály törvényszéki írnokáról, azzal, hogy Si­monnak rengeteg jó némajátéka van a székkel, zsebkendővel, az ajtóval, az ak­tákkal, a „kesztyűvel" és így tovább. Szi­lágyi Nándor az ügyefogyott ügyvéd szerepében szintén sok tréfás ötlettel gazdagítja a játékot. Ha ők ketten nem lennének, talán végképp leülne az előa­dás, a néző lelkiismeret-furdalás nélkül hátradőlne a székben, és aludna egy jót, a levegőtlen nyári este úgyis erre csábít. Vajda Tibor rendező újra felfedezte ezt a francia krimivígjátékot, lefújta róla a port, a ritmusát azonban nem gyorsí­totta fel a mai ember dinamikus érzés­világához, inkább talán még lelassította, azzal, hogy a bíró fausti tépelődéseire helyezte a hangsúlyt. Túlságosan is hitt a társalgási konvenciók gördülékeny dramaturgiájában. Egyébként a bemutató közönsége tü­relmes volt és hálás, mint mindig. Nem nagy siker az előadás, de nem is bukás. Hogy végül kasszadarab lesz-e belőle, azt majd az őszi felújítás közönsége dön­ti el, ebben a szezonban ugyanis még csak június 17-én játsszák. BARTUC Gabriella Jelenet az előadásból (Lazukić Kati felvétele) A BITEF New York-i promóciója A New York-i Jugoszláv Művelődési Központban tegnap ünnepélyesen is­mertették a 25. Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál műsorát, amelyet az idén szeptember 9-e és 30-a között tar­tanak meg a jugoszláv fővárosban. Jo­­van Cirilov, a fesztivál művészeti igazga­tója meghívta a New York-i kritikusokat és más színházi szakembereket, látogas­sanak el Belgrádba, hogy megtapasztal­ják az új irányzatokat és exprimentumo­­kat, amelyekhez a BITEF mindvégig hű maradt. Az ezüstjubileum alkalmából színházi maratont szerveznek a BITEF- en, YU teátrum non-stop címmel. Egyébként részt vesz a fesztivál műsorá­ban a moszkvai Taganka Színház, a Svéd Királyi Drámai Színház, egy krak­kói színház, továbbá belga, amerikai, francia és német csoportok, valamint a maribori Szlovén Nemzeti Színház. Az amerikai színházi szakemberek különösen nagy érdeklődést mutattak a bejelentett nemzetközi tanácskozás iránt, amelynek a BITEF hatása a világ­színházra lesz a témája. A beszélgetés fo­lyamán a New York-iak elismerésüket fejezték ki Jovan Cilk­ovnak, aki a feszti­vál megalapításától kezdve személyesen is hozzájárult ennek a kortárs színházi rendezvénynek a sikeréhez. (Tanjug) Lemondták a Yes-koncertet A jegyek egyik fő forgalmazójától, a Dalmacijaturisttól tegnap szerzett érte­süléseink szerint, a június 18-ára Belg­rádba és 19-ére Zágrábba bejelentett brit Yes együttes koncertjét lemondták. Az okok mindeddig ismeretlenek, ám valószínűleg politikai színezetűek, nem az első eset ugyanis, hogy az országban uralkodó bizonytalan helyzet miatt egyik-másik előadó visszalépett. Mind­azok, akik erre a nagy eseményre jegyet váltottak, a vásárlás színhelyén vissza­válthatják őket. G. T. Útban Európa felé ELMÉLETBEN LEHETETLEN, hogy most, mély gazdasági és szellemi válságunk idején bármely hazai tévé­stúdió sikerrel felvegye a versenyt az európai nagyokkal, s műsoraival beke­rüljön a kontinens televíziós vérkerin­gésébe. A műszaki hiányosságokon és az anyagiak hiányán kívül egyik fő oka ennek az ötletnek, az alkotói szellem devalválódása. Európa a legkevésbé sem kíváncsi a nemzeti mitológiák élesztgetésére, az elzárkózás és kizáró­lagosság teremtette törpe nemzet szel­lemi nagyságokra, végsőkig provincia­­lizálódott „művészeti" produktumaink­ra. Szerencsére a gyakorlatban a lehe­­tetlen is megvalósítható, ha a legmegfe­lelőbb emberek kerülnek a legmegfele­lőbb helyekre. Mint ahogyan ezt az Új­vidéki Televízió gyakorlati eredményei bizonyítják. A Mozart point című ko­molyzenei sorozat, amelyben legjobb fiatal művészeink, Kemal Gekic, Alek­­sandar Madžar, Kinka Rita, Aksin Lé­vai Laura és a többiek mutatkoztak be, a határokon túl is figyelmet keltett. A belgák és a franciák szeretnék megvá­sárolni, a La sept érdeklődik iránta, az olaszok felajánlották: a híres Santa Cecilia együttes ingyen szerepel a sorozatban, ha cserébe Olasz­ország­ban is bemutathatják a Mozart poin­­tot A magyarok az újvidékiekkel közö­sen forgatnak sorozatot Danilo Kis A holtak enciklopédiája című műve nyo­mán, a németek jelentős támogatásával készül Dusan Makavejev A gorillák dél­ben fürdenek című filmje és tévésoroza­ta, amelynek társproducere szintén az újvidéki stúdió, román-magyar-jugo­szláv (újvidéki) koprodukció lesz A Du­nán című politikai paródiasorozat is, szerepel a további tervekben egy ro­­mán-német-szovjet-jugoszláv kopro­dukció azoknak a bánáti románoknak sorsáról, akik 48-ban szöktek át Romá­niába, és életük az ott élő németekével fonódott össze. Gyermekeik súlyos identitászavarral küszködnek: egy­szerre érzik magukat románnak, jugo­­szlávnak és németnek is. Folytatódik az újvidéki stúdió mű­velődési sorozata a közép-kelet-euró­­pai kultúra helyzetéről. Szerzője, Aleksandar Tisz­a ismert írónk és aka­démikusunk Prágában Václav Havellel készít interjút, s a sorozat befejező részé­ben a lengyelországi kultúra jellegzetes­ségeivel is foglalkozik. Ez a sorozat a Pentagonálé tévéstúdió számára külö­nösen érdekes. A TERVEK és javarészt már kész projektumok sora ezzel korántsem zárul le. Az újvidéki stúdió nagy lépést tett afelé, hogy integrálódjon a közép-euró­pai tévékörben, s mindez hídként fel­használva lépjen egy nagyot Európa felé. Nagy kár volna, ha ez a lendület megtörik. Aminek veszélye fennáll, s amit Zelimir Zilnik, a művelődési és művészeti műsorok fő- és felelős szer­kesztője tömören így fogalmazott meg: ha a belgrádi és az újvidéki stúdió terv­be vett integrációja mechanikus egyesí­tés lesz, ez magát a katasztrófát jelenti számukra. Hiszen az újvidéki stúdió minden szempontból specifikus: öt nyelven sugározza műsorait, s gyakor­latilag öt tévécsatornán. Ha már a fenti­ekért nem, hát ezért az utóbbiért is kü­lönleges státust érdemel. P. KECZELI Klára 1991 . június 16., vasárnap Programterv-javaslat a JMMT alakáló képzőművészeti szakosztálya számára PÉTER LÁSZLÓ (A KÉPZŐMŰ­VÉSZETI SZAKOSZTÁLY MEGBÍ­ZOTTJA), SZÉKELYKEVE, BOL­­MÁN U. SZ. N. - 1. Felhívjuk a vajda­sági, a muravidéki és a horvátországi magyar képzőművészeket, iparművé­szeket és fotósokat (hivatásosakat és amatőröket), valamint a képzőművé­szeti kritikusokat és esszéírókat, hogy társuljanak be, ill. aktív, segítő külta­gokként támogassák a JMMT alakuló szakosztályát. 2. A JMMT képzőművészeti szak­osztálya a társaság közös tevékenységi programjának szellemében sajátos fel­adatokat vállal, nem zárkózik el azon­ban szűkebb és tágabb környezete képzőművészeti életétől. Ellenkező­leg: szorgalmazza az állandó együtt­működést a hivatásos és amatőr kép­zőművészek egyéb társulásaival, min­denekelőtt a TAKT-tal, az ULUV-val, a zentai és a topolyai művésztelepek­kel stb. 3. A képzőművészeti szakosztály KÖZÖS és ÖNÁLLÓ kiállítások meg­szervezését vállalná. Évi két közös (egy tavaszi, egy őszi) tárlatot, vala­mint számos önálló kiállítást lehetne megszervezni számos település létező, de nem eléggé kihasznált kiállítóter­mében, kisgalériájában, múzeumá­ban, olvasótermében, művelődési egyesületében (vagy iskolák előcsar­nokaiban) is. Elsősorban mégis a „rangosabb" kiállítótermekre pályázhatunk, mint pl. a zentai múzeum, a becsei múze­um, szabadkai Képzőművészeti Talál­kozó kiállítóterme, Kanizsa Munkás­­otthona, a topolyai galéria stb., de több mint elfogadható a Forum-ház klubhelyisége, a Petőfi ME Újvidéken, a topolyai könyvtár olvasóterme, szín­házaink előcsarnokai és sok más, nem eléggé kihasznált, kiállítási célra alkal­mas helyiség is. Kérjük az ezen és hasonló intéz­­­ményekben dolgozó felelős értelmisé­gieket, mérlegeljék és munkhelyükön vitassák meg munkatársaikkal a kiállí­tási lehetőségeket és a meglévő felté­teleket, s kedvező hozzáállás esetén le­vélben jelentkezzenek a JMMT, illet­ve a szakosztály megbízottjának címé­re. 4. Felhívjuk azon művelődési egyesületek vezetőit, akik egy-egy művelődési rendezvény mellé képző­­művészeti kiállításokat is megszervez­nének, küldjék meg igénylésüket, hogy szakosztályunk idejében összeál­líthassa a kiállítani tudó és óhajtó kép­zőművészek listáját. 5. A szakosztály vezetői fenntartják maguknak azt a jogot, hogy a kiállítá­sok megszervezésekor szelektáló bi­zottságot nevezzenek ki (legalább há­rom ember személyében), a kiállítási anyag kellő szakértelemmel történő elbírálására. 6. Fontosnak tartjuk a képzőművé­szet szakos tanárok bekapcsolódását a munkába (főleg, ha gyakorlott szerve­zők és alkotó képzőművészek is). Azon kívül, hogy bekapcsolódhatná­nak a kiállításszervezői munkába, ők azok, akik a diákok tömegesebb kiállí­táslátogatását megszervezhetik. 7. A szakosztály által szervezett egyéni és közös kiállításokra meghívó­kat, meghívó-katalógusokat kellene nyomtatni. Kipróbált, jó megoldás (és olcsó is) pl. a xeroxozott, vastagabb gépírópapírra sokszorosított, három­ba hajtható katalógusforma. (Ajánla­tokat kérünk még ezen probléma megoldására.) 8. Javasoljuk továbbá, hogy azok a képzőművészek, akiknek egyéni tárla­tot szervezünk, egy-egy alkotásukat ajándékozzák a JMMT-nek. Ily mó­don állandóan gyarapodó műkollek­ciót hoznánk létre. (Az adományozott műalkotások számára állandó kiállítá­si helyet kellene biztosítani, idővel, amennyiben ténykedésünk sikeres­nek bizonyul.) 9. A szakosztály a társaság közös pénzforrásain kívül saját céleszközö­ket is óhajt teremteni, egyebek között tagjai műmellékleteinek képeslapso­rozatok formájában történő reprodu­kálása, ill. forgalmazása révén is. Az ily módon szerzett anyagiak egy részét a szakosztály további tény­kedésére fordítanánk. Javaslom azonban, hogy ezekből a pénzeszkö­zökből hozzuk létre az Ács József-dí­­jat, melyet évente ítélnénk oda a JMMT által megszervezett kiállítások legjobbikának. A díjat háromtagú zsűri ítéli oda. 10. Felkérjük szakosztályunk tag­jait, valamint azokat az értelmiségie­ket, akik művelődési tevékenységük során hazai képzőművész-ismerősök címeinek birtokában vannak, legye­nek segítségünkre a tagtoborzásban, amennyiben nem kívánnak ily mó­don hozzájárulni aktivitásunkhoz, úgy a címek megküldésével segítse­nek az Jugoszláviai Magyar Képző­művészek CÍMTÁRÁNAK (állandó­an bővíthető) összeállításában. Mivel ajánlatunk korántsem mondható tel­jesnek és átfogónak, kérjük elsősor­ban a címtárunkban szereplő képző­művésztagokat, tegyék közzé (küld­jék meg) ajánlataikat egy teljesebb tervezet megfogalmazása érdekében. Ezek után sort kerítenénk a szakosz­tály alakuló gyűlésére s egyben mun­katervünk kidolgozására, és hozzá­foghatnánk az őszi kiállítási idény megszervezéséhez is. 11. Az előzetes megbeszélés július 2-án délután lesz a június 29-én kez­dődő és július 14-én tárlatmegnyitó­val záruló TAKT és az I. Néprajzku­tató Tábor színhelyén, a Hevér-ta­­nyán. 12. Reméljük, működésünkkel egy fokozottabb, a képzőművészeti éle­tünket folyamatosabbá és nyitottabbá, ezzel pedig eredményesebbé tevő művelődési ténykedés hordozóivá le­hetünk. ÚJVIDÉK A Szülők Fórumának felhívása A Szülők Fóruma kéri a pályaválasztás előtt álló gyereme­­kek szüleit, hogy gyermekeik érdekében megbeszélésen je­lenjenek meg. A Mihajlo Pupin villamossági szakközépiskolába jelentke­zőket és szüleiket ebben az iskolában várják június 17-én, hét­főn 17 órakor. Mikes Teréz tanárnőt keressék. Az Április 7. egészségügyi, a fémipari, a kereskedelmi és más középiskolába készülők és szüleik az újvidéki Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesületben jelentkezzenek június 17-én, 18 órakor. A Szülők Fóruma közös beiratkozást tervez annak érdeké­ben, hogy biztosítsák a magyar tagozatok megnyitásához szükséges létszámot. Várjuk az újvidéki középiskolák iránt érdeklődőket (vidé­kieket is)!

Next