Magyar Szó, 1991. augusztus (48. évfolyam, 209-234. szám)
1991-08-23 / 231. szám
12 MŰVELŐDÉS Magyar Szó Máskor tíz év alatt sem... Újra aktív a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület - Félezernyi néző egy előadáson - Mégsem minden a tévé? A Tisza menti falvakban - kevés kivétellel - gyakran panaszolták, hogy a televízió miatt befellegzett a művelődési életnek, sőt a kisvárosi mozik is lassacskán bezárnak a tévé és a video térhódítása miatt. A Zentától mindössze öt kilométerre levő, kétezernyi lakosú Felsőhegy „megelőzte korát”, másutt még táncoltak, énekeltek, előadásokat szerveztek, itt viszont - ha nem lettek volna politikai összejövetelek - bezárhatták volna a szövetkezeti otthont, ami egyben művelődési ház is. Évtized ek)ben mérhetjük azt az időt, amióta igazán szervezett művelődési élet nincs a kétezernyi lakosú faluban, legföljebb a Tanyaszínház föllépését láthatták és néhány más előadást nézhettek meg az érdeklődők. Sokan töprengtek azon, hogy Zenta közelsége vagy a tévévideó okozta-e a kulturális aszályt, esetleg egy tevékeny szervező hiánya. Úgy tűnik, nem kis mértékben ez utóbbi is. Amióta ugyanis Ősz Szabó Imre géplakatos szabad idejét nem sajnálva munkához látott, újjáalakult a művelődési egyesület. Nem is akármilyen eredménnyel... - Régebben az ifjúsági szervezetben tevékenykedtem, és évekkel ezelőtt számos rendezvényt szerveztünk - mondta Ősz Szabó Imre, akit a régen megszűnt, s nemrég újjáalakult Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökévé választottak. - Nos, az emlékekről sokszor beszélgettünk, így született meg az elképzelés, hogy talán újrakezdhetnénk. Nem sokan hittek benne. NEM FÉRTEK A TEREMBE - Mivel korábban a Ki mit tud? vetélkedő igen népszerű volt, úgy gondoltam, ezzel kell kezdeni a művelődési élet újraélesztését. Meglátogattam a régi, díjazott szereplőket, s kiderült, hogy kilencven százalékuk most is színpadra lépne. Így jött létre március közepén a Ki mit tud? vetélkedő mintegy 150 részvevővel és 450 nézővel. Ennyien szinte be sem férnek a terembe. Igyekeztünk jó szakemberekkel felkészíttetni a versenyzőket, akik többsége nem felsőhegyi. Katona Edit a szavalókat, Sloboda János a hagyományápolás kategóriájában szereplő versenyzőket, Sándor Lajos pedig a lakodalmas zenét játszókat készítette föl. Bodor Anikó és Csonti Melinda a népdalénekesekkel és az asszonykórussal foglalkozott, Szabó Erzsébet a magyarnóta-énekesekkel, Becskei György és Tóth Imre pedig a citerásokkal. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy a zsűri kiemelkedő teljesítménynek értékelte a szavalok, az asszonykórus és a szájharmonikán játszó Raffai László föllépését. Jött utána az újabb Ki mit tud?, a felsőhegyiek mellett péterrévei, oromhegyesi és tornyosi műkedvelőkkel. Ezt a zsűri elismerte a Durindó és a Gyöngyösbokréta községi versenyének, s az asszonykórus, a citerazenekar és három egyéni versenyző eljutott az adai körzeti szemlére. A kanizsai Durindón a felsőhegyi asszonykórust a három legjobb közé sorolták, s részt vehet a verseci nemzetiségi találkozón, mint ahogyan Kálmán Ilona és Szabó Hajnalka népdalénekes is. Tornyoson májusban ifjúsági Ki mit tud?-ot tartottak, amelyen Csetle Judit szavalásban első helyet szerzett. Róla korábban is azt mondták a hozzáértők, hogy kiváló versmondó. ZENÉLNEK, TÁNCOLNAK, DE SAKKOZNAK IS Kétségtelen, hogy Felsőhegyen a művelődési életben az idén több történt, mint korábban akár egy évtized alatt. A további munka alapját a Petőfi-egyesület szolgáltatja. Mit mond erről az elnök: - Mintegy 110 taggal alakultunk újjá, s azóta hússzal bővült a tagság. Szakosztályokban szervezzük meg a munkát. Fontosnak tartjuk a néphagyományok ápolását, ennek a szakosztálynak az elnök Bán József, a népzenészeket Győre István, a lakodalmas zenekart és a magyarnótaénekeseket Szabó Erzsébet vezeti. Az asszonykórust Csonti Melinda irányítja, a sakkozókat pedig Juhász Béla. Az ifjúsági szakosztályt Nagy Zoltán vezeti. A régi egyesületben is volt sakkcsoport, ezért nem hagytuk ki most sem tevékenységünkből. Az ifjúsági szakosztályt pedig azért tartjuk fontosnak, mert jóformán teljesen megszűnt a fiatalokkal foglalkozó szervezet. Ők szervezhetnek szórakoztató, de más, az ifjúságot felkaroló rendezvényeket is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az utánpótlást a fiatalok szolgáltatják. A folyamatban levő tánciskolát sem kizárólag azért szerveztük, hogy a gyerekek megtanulják (elsősorban a klasszikus) táncokat, hanem azért, mert a tehetségeseket be szeretnénk vonni a népitáncszakosztályba, mely most van megalakulóban Szabó István és Recskó Valéri szervezésében. A tánciskolába meglepően sokan, több mint ötvenen járnak. - A nyár nemigen kedvez a kulturális életnek... - Az említettek mellett mi is inkább csak készülünk, gyakorolunk. Három csoportban a citerások számára tanfolyamot tartunk Tóth Imre és Szollár Lukács vezetésével. Huszonöten gyakorolnak, persze a már korábban megalakult zenekar mellett. Célunk az, hogy a legjobbakat egy zenekarba egyesítsük. A tambura zenekar is megalakult tíz taggal. Ők sem tétlenkednek, s várják az új jelentkezőket. ■ A fölkészülésnek milyen eredménye várható ősztől? - Szeptember elsejére citeraest megrendezését tervezzük, amelyen föllép mindegyik helyi zenekar, továbbá meghívtuk a csókás citerásokat és a népi tánccsoportot, a temerini citerásokat meg a zentai III. helyi közösség együttesét, a péterrévei táncosokat, továbbá az ismert, számos díjat nyert adai filharmonikusokat. Azok is föllépnek, akiket már említettem, hogy részt vesznek a verseci nemzetiségi szemlén. Rácz Péternek, a régi felsőhegyi színházi élet nagy szervezőjének emlékére színházi estet szándékozunk szervezni, s természetesen az amatőr színjátszást is föllendíteni Recskó Péter vezetésével. Emellett tervbe vettük egy Petőfi-est megrendezését, mivel róla kapta a nevét egyesületünk. Természetesen jóval több rendezvény megtartását tervezik a felsőhegyi egyesületben, amelyeket most nem sorolhatunk föl, mint ahogyan azt sem részletezhetjük, csupán megemlíthetjük, hogy az egyesület újraéledésének köszönve megszervezték - két esten - a Szabadkai Rádió Csendül a nóta c. vetélkedőjét a magyar nótaénekesek számára (51 fellépővel a Vajdaság különböző településeiről Szabadkától Kikindáig, sőt magyarországi részvevőkkel), s a palicsi döntőn a felsőhegyiek közül hárman felléphettek: Papp Ilona, Kálmán Ilona és Csikós Béla. Az egyesület vezetője szerint az igazi művelődési élet csak ezután kezdődik, mivel erre a tél a legalkalmasabb időszak. FODOR István A két Ki mit tud? után gálaműsort is tartottak, amelyen a zsűri tagjainak a gyakorlatban is bizonyítaniuk kellett szakértelmüket. Dr. Burány Béla sem vallott szégyent Felsőbb osztályba lépnek? A kosovói oktatásügy gondjairól Kosovo és Metohija tartományi középiskolai oktatási alapja közzétette, hogy a gimnáziumokban és szakközépiskolákban mindenütt van szabad hely mindhárom tannyelven, vagyis a szerbhorvát, albán és török tagozatokon is. Tegnaptól várják a jelentkezőket, s ma lesz a minősítő vizsga. Mint ismeretes, a júniusi beiratkozási időszak után az albán tannyelvű tagozatokon minden hely betöltetlen maradt. Az albán nemzetiségű tanárok és diákok tavaly elutasították, hogy az egységes szerbiai tantervek és óratervek szerint folyjon az oktatás. A tanulók ezért nem kaphattak bizonyítványt, amíg nem tesznek különbözeti vizsgát. A napokban új vizsgaidőpontot állapítottak meg, ami lehetővé teszi, hogy a tanulók felsőbb osztályba lépjenek, de az első információk szerint ezt szintén bojkottálják, így kérdésessé válik az albán tagozatokon a tanévkezdés. Az albán politikai pártok és csoportok képviselői egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, hogy az iskolát minden eszközzel megvédik, kilátásba helyezték, ha nem lesz tanítás albán nyelven, akkor nem lesz iskola a szerbeknek és a Crna Gora-iaknak sem. Amíg a prištinai Jedinstvo szerbhorvát nyelvű napilap tájékoztatót közöl a középiskolai szabad helyekről, az albán nyelvű lapok is megjelentetik hirdetéseiket és pályázataikat. A Skendija pedagógiai újság azt sugallja, hogy az albán tanulók a tavalyi kosovói tanterv és óraterv szerint tanuljanak. Mivel - áll a lapban - tavaly történelmi döntések születtek, Kosovo köztársasággá való kikiáltásáról, Kačanikban minden szükséges dokumentumot meghoztak a fennállásához, tehát akkor az albán tanároknak is tiszteletben kell tartaniuk Kosovo köztársasági oktatásügyi tanácsának döntéseit. - Most, amikor megteremtettük az albán államunkat, a szerbiai oktatásügyi felügyelőknek nincs mit keresniük a kosovói köztársaság iskoláiban - áll a Skendije egyik írásában. Habár elismerik, hogy az említett módon folyó munkához hiányoznak az anyagiak, amelyet egyes vélemények szerint a polgároknak kellene előteremteni. Más albán álláspontok értelmében a párhuzamos iskolarendszer megteremtése lehetetlen, egyrészt az anyagiak hiányában, másrészt azért, mert nincs elég tanterem. (Tanjug) Még egy folyóiratunk van életveszélyben? Bizonytalan az Oktatás és Nevelés sorsa Az első, a volt és a mostani főszerkesztő mondja el véleményét KÖZEL HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT jelent meg az Oktatás és Nevelés című folyóirat első száma. Az indulást komoly harc előzte meg, melyben részt vettek a tartomány pedagógusai. Szükségét érezték, hogy az 1955-ben megszüntetett Népoktatás helyett létrehozzanak egy magyar nyelvű folyóiratot, melyben a magyar nyelvű oktatás egyes kérdéseivel behatóbban foglalkozhatnak. A folyóirat első főszerkesztője dr. Tóth Lajos, felelős szerkesztője dr. Bodrogvári Ferenc volt. - Nagy lendületet adott a munkánknak, hogy egyre növekedett a munkatársak és előfizetők száma - mondja dr. Tóth Lajos. - Viszont bosszantó volt, hogy a hetvenes évek végétől a helybeli politikusok (a folyóirat Szabadkán jelenik meg - a szerző megjegyzése) mindinkább beleavatkoztak a folyóirat sorsába, semmibe vették az alapító, a Pedagógiai Társaság véleményét, ők jelölték ki a főszerkesztőt, hagyták jóvá a szerkesztőség tagjainak megválasztását. Dr. Bodrogvárit és engem ez arra késztetett, hogy ne vállaljuk a folyóirattal való további együttműködést. - Az utóbbi években új lendülettel, új emberek irányításával dolgoztak a folyóirat kiadásán. A tartalom a bizonyíték, hogy a szerkesztőség valóban igyekezett az időszerű kérdéseket feldolgozni - folytatja dr. Tóth Lajos. - Az elmúlt hónapokban azonban komoly válságba jutott a kiadvány, melynek, szerintem, két oka van. Az egyik a pénzügyi helyzet, a másik az új főszerkesztő személye. Az előbbi általános jelenség, ilyen szempontból bizonytalan a Pedagoška stvarnost sorsa is. Az utóbbi esetében csak anynyi a megjegyzésem: fontos, hogy a főszerkesztő megfeleljen bizonyos kritériumoknak és bizonyos tapasztalattal rendelkezzen, előzőleg írásai jelenjenek meg különböző lapokban; fontos a munkához való viszonyulás, az odaadás, a felelősségérzet. Ennyi. GYENGE A LAP... és ezzel nem a főszerkesztőre és a szerkesztőbizottságra akarok kígyótbékát kiáltani — magyarázza dr. Sárai Pál, a volt főszerkesztő. - Gyenge volt akkor is, amikor én szerkesztettem, idejét múlta a profilja, ritkán jelenik meg (idén még csak egy kettős szám látott napvilágot - a szerző megjegyzése), késik, az olvasótábor és a lap munkatársai között nincs meg a vérkeringés. Elképzelésem szerint a nyomdaköltségeket is csökkenteni lehetne igénytelenebb kiadással, puha fedéllel, hisz most a nyomda viszi el a pénz 75-80 százalékát. A tiszteletdíjakra nevetségesen kevés marad. A tanítók, tanárok már így is sok társadalmi munkát végeznek, nem várhatjuk el tőlük, hogy még ide is ingyen írjanak, habár tele vannak élettel, újításokkal, amit jó lenne közkinccsé tenni. A lap új arculatának kialakításához elengedhetetlenül szükséges, hogy havonta-másfél havonta elkészüljön egy szám. Akkor bevezethetnénk a kérdezz-felelünk rovatot (a kérdések nem veszítenének időszerűségükből), kerekasztal-beszélgetéseket kellene szerveznünk, és gondolatébresztő anyagot közölnünk a lapban, majd a tanácskozás anyagát is leközölhetnénk. Nem tartom jó megoldásnak, hogy fordításanyagot közöljön a folyóirat, vagy hogy magyarországi kiadványból vegyen át anyagot, mert azok nem tükrözik az itteni állapotokat. Tavaly fél év alatt háromszor változott a köztársasági óra- és tanterv. Az Oktatás és Nevelésben kellene közölni a szakmai magyarázatokat, módszertani leveleket. A folyóirat feladata többek között az új tankönyvek elemzése, a szülők, a tanfelügyelőség, a Pedagógiai Intézet, az egészségügyi felügyelőség közötti kapcsolat kialakítása. - A pénzügyi helyzet javítására is lenne elképzelésem - teszi hozzá dr. Sárai Pál. - A folyóiratot most az általános és középiskolai alap támogatja havi 10-10000 dinárral. Ez elenyészően kevés. De senkit sem terhelne túlságosan például az a megoldás, ha azok a községek, melyekben olvasóink többsége dolgozik, havonta 2-3000 dinárt utalnának át nekünk a költségvetésből. Aprópénz, viszont számunkra óriási segítség lenne. VÁLLALOM A HARCOT - Szinte egész tevékenységem abban merül ki, hogy pénz után szaladgálok - kezdi mondanivalóját Savovic Margit, a folyóirat jelenlegi főszerkesztője. - Naponta írom a leveleket, telefonálgatok. Innen-onnan csurran-cseppen néha valamennyi pénz, de ez édeskevés. Évi költségvetésünk mindössze 800 000 dinár, de amíg az ország gazdasági és egyéb helyzete ilyen bizonytalan, addig a lap pénzelésében sem várhatunk javulást. Kénytelenek voltunk az előfizetést is drasztikusan emelni, most 500 dinár egy évre. Emiatt sokan lemondták a lapot, pedig ez az egyetlen kiadvány hazánkban, melyből a magyar nyelven tanítók szakmai tudásukat bővíthetik. Azt elképzelhetetlennek tartom, hogy a folyóirat megszűnjön, de ennél többet már nem tehetek. Savovic Margit elmondta, saját sikertelenségének is tartja, hogy a Pedagógiai Akadémiát végzett fiatal tanítók, annak ellenére, hogy tanulmányéveik alatt vásárolták a lapot, előadásokon feldolgozták a szakcikkeket, miután munkába lépnek, nem hajlandók írni tapasztalataikról az Oktatás és Nevelésben. - Lehangoltak, csalódottak, közömbösek ezek a fiatalok? - tűnődik a főszerkesztő. - Szerintem erkölcsi kötelességük, hogy közreműködjenek a lap készítésében. Hallgatnak a Pedagógusok Egyesületének tagjai is, így sokszor anyaghiány miatt nem jelenhetünk meg, vagy pedig olyan írások kerülnek be a lapba, amilyenek, mert nem lehetünk tekintettel a minőségre. El is fogadom a minőségre vonatkozó bírálatot. A Pedagógiai Intézet munkatársaival megbeszéltem, hogy segítenek a cikkírók toborzásában, körutaik során felhívják a tanítók, tanárok figyelmét a folyóiratba való bedolgozásra. Nem kizárólag szakcikkeket várunk. Az írások szólhatnak a neveléssel kapcsolatos kérdésekről, a nemzetiségi oktatás helyéről tartományunkban, a felnőttoktatásról, a kétnyelvű oktatásról. Befejezésül visszatérnék a pénzhiányra: a pedagógusok nyári szemináriumának anyaga már készen áll, de nincs pénzünk, hogy kinyomtassuk, és még a szeminárium előtt eljuttassuk az olvasókhoz, így majd csak októberben vehetik kezükbe a következő számot. Helyénvaló-e az írás címében felvetett kérdés? Ezt döntsék el olvasóink, és gondolkozzanak el rajta mindazok, akiknek kötelességük lennek gondoskodni a vajdasági magyar pedagógusok lapjának „életben tartásáról”. RÉVÉSZ Erika A NIŠI EGYETEMEN Mintegy ezer szabad hely A Niši Egyetemre még 922 elsőéves hallgató iratkozhat be, rendes hallgatóként 417-en, távhallgatóként 270- en, a külföldi állampolgárok részére pedig 235 szabad hely van. A közgazdasági, villamossági, építészeti, gépészeti, munkavédelmi, bölcsészettudományi karon van még hely, valamint a leskovaci technológiai karon is várják a pályázókat. Legtöbb betöltetlen hely a gépészeti karon van, itt 159 rendes és 80 távhallgató nyerhet felvételt. Az egyetemi kar a horvátországi veszélyeztetett területekről a meghatározott létszámon felül vesz fel hallgatókat, de a többi pályázóhoz hasonlóan ők is szeptember 5-én és 6-án tesznek minősítő vizsgát. A Niši Egyetem szeptember 2-án és 3-án várja a jelentkezőket. (Tanjug) 1991. augusztus 23., péntek