Magyar Szó, 1992. január (49. évfolyam, 1-29. szám)

1992-01-17 / 15. szám

A Magyar Szó gyermekrovata FEHÉR KÁLMÁN VERSEI A stréberek, a stréberek... Vidám versike Sárikámnak és mások örömére A stréberek, a stréberek, Azok mindig éberek. Kisszünetben pisálnak, Nagyszünetben kakálnak. Nadrágjukon nincsen folt, Szoknyájukon semmi rojt. Rugdalódzót hordanak, Ötösökért magolnak. Tanáruk az istenük, Csirizes a fenekük. Nyújtogatják a kezük, Majd kicsordul az eszük. Szemükkel is árulkodók, Puskázásra egy sem gondol. Fülük, mint a nyúlnak, De sohasem súgnak. A stréberek, a stréberek, Ők mindenre képesek. Kisujjaddal megbököd, Elgurulnak, mint a tök. A tél dicsérete A trópusokon Csak álmomban fáztam, Álmaim csontjai Örökre átfáztak. Mikor felébredtem, A tél nem volt sehol, Csak a hólé Csörgött az arcomról. Itt vagyok most Veletek a télben, Esik a hó, Hullik feketére. Csernik Attila illusztrációi Rej­tvény fej­tők figyelmébe Múlt heti rejtvényeink helyes megfejté­se - Kenguru-szavak: 1. feLE Éles, 2. piS­­KÓTa, 3. mARABu, 4. kaLAPPántlika, 5. skOLASZtika, 6. meGRÚZsor, 7. méhkaSVÉ­­Dő, 8. bíRó, 9. keLENGYE Láda, 10. barAN­­GOL. Hétszer négy: 1. sakk, 2. irka, 3. varr, 4. Emma, 5. elem, 6. jobb, 7. olló - KARAM­BOL. Könyvjutalmat nyert: Rajic Sandra és Mészáros Hajnalka, Kikinda, Mosa Pijade is­kola, valamint Nagy Abonyi Csaba 1. o., Zen­­ta, Ljubica Popovic u. 16. Népünk múltjából Hunyadi harcai a törökkel Alig telt el száz esztendő a tatárok kivo­nulása és az ország újjáépítése után, amikor még veszedelmesebb ellenség jelent meg az ország déli határán: a török. A magyar népnek kiváló hadvezére tá­madt Hunyadi János személyében, aki halálá­ig sok győzelmes csatában verte vissza a török szultánok meg-megújuló dühös támadásait. A rettenthetetlen törökverő vitéz első harcait Erdélyben vívta a magyar földet pusz­tító és népét sanyargató ellenséggel. 1456. július 10-én Hunyadi serege Nándorfehérvár előtt állott. Mellette Kapiszt­­ráni János keresztesei, legtöbbjük jobbágypa­raszt. A várba akartak bejutni, hogy a körül­zárt magyar seregnek segítséget vigyenek. A Dunát török hajóhad zárta el. Még alig kelt fel a nap, amikor a ke­resztesekkel megrakott hajók elindultak a török hajóhad ellen. A két parton Hunyadi és Kapisztráni hadai vonultak, s ezzel bá­torságot adtak a hajósoknak. Hunyadi lo­von, Kapisztráni gyalog, mezítláb és fedet­­len fővel. Amikor a törökök meglátták a folyó ka­nyarulatában feltűnő hajókat, gúnyos szava­kat kiabáltak feléjük. A magyarok nem törőd­tek a gúnyolódókkal, egyenesen nekikormá­nyozták hajóikat a törökök összeláncolt hajó­hadának. Az összeütközés olyan heves volt, hogy az összekötő láncok és kötelek sok helyen el­szakadtak, s a török hajók közül sok megron­gálódott. A víz árjától összekeveredett hajó­kon szörnyű küzdelem fejlődött ki. A keresztesek halált megvető bátorság­gal küzdöttek. Kiegyenesített kaszájukkal tö­megestül taszigálták a törököket a Dunába. A törökök is elkeseredetten védekeztek. Már-már úgy látszott, hogy megtörik a ke­resztény támadás, amikor a parton táborozó magyar sereg egyszerre egetverő kiáltásban tört ki: a török hajóhad házában feltűnt a vár­beliek serege. A két tűz közé szorult török sereg elve­szítette fejét. Már csak azon voltak, hogyan tud­nák épségben maradt hajóikat megmenteni. Szétoldozták, szétvagdalták az összekötött lán­cokat és köteleket, rábízták magukat a folyó sodrára, és hanyatt-homlok menekültek. A folyó tele volt halottal, fuldokló, jajga­tó emberrel, törökkel és magyarral vegyesen, de a várba vezető út szabad volt. Másnap a törökök úgy viselkedtek, mintha szándékuk sem lenne a támadásra. Még a falak, bástyák rontását is abbahagyták. Az ágyúk sötét torokkal hallgattak, a kődobá­­ló gépek nyugodtak. Alkonyat felé egyszerre megmozdult az óriási embertömeg, és a török sereg halálos biztonsággal megindult a vár felé. Elöl vonul­tak a bivalyoktól vontatott ágyúk, utánuk a tengernyi turbános török harcos. Adott jelre megszólaltak az ágyúk, mű­ködésbe léptek a kődobálók, és iszonyú pusz­títással hullott a tűz, a kő a falakra és a várvé­dőkre. A török harcosok ordítása az ágyúk dörgését is elnyomta. A gyalogosok rohama mindent elsöprő erővel indult meg. A várvédők még magukhoz sem tértek, az ellenség már a fal­ alatt állt. Ellepte a go­lyók szakította réseket, és hosszú létrákon igyekezett feljutni a várfalakra. Óriási küzdelem kezdődött. Hunyadi mindenütt ott volt, ahol a veszély a legna­gyobb volt. Széles, kétélű kardját két marokra fogva kaszabolta a törököket. Közben dörgő hangon biztatta katonáit. Kapisztráni János az egyik magas bás­tyára kapaszkodott fel. Meglobogtatta a ke­resztes zászlót, és tüzes szóval biztatta paraszt­jait, akik felkúsztak a falakra, és marokra fo­sott kaszájukkal borzalmas aratást vittek vég­­e az ellenség soraiban. Az újra és újra neki­­szilajodó emberhullámok mint törhetetlen szikláról hullottak a mélységbe. Éjfél felé a törökök új csapatokat vetet­tek harcba. Hunyadi mintha nem is hatvan évet hordozna a vállán, fürgén vetette magát az ellenségre. Sok törököt lekaszabolt, kardja és páncélja csupa vér volt már. De a túlerő­ben levő ellenség - minden hősiessége mel­lett - felülkerekedett rajta. A várvédők a le­eresztett hídon át a belső várba húzódtak. HAJ­DEN - A híd körül fejvesztett kavarodás tá­madt. A keresztesek egymást gázolva törtet­tek befelé. Az ellenség már a belső vár falait rohamozta. Egy török harcosnak sikerült feljutnia a belső vár falára, és kitűzte a félholdas lófarkas zászlót. A magyar katonák közül ekkor Dugo­­vics Titusz halálos bírókra kelt a törökkel. Mivel nem tudta letaszítani a falról, zászlóstul magá­val rántotta az ellenséget a szédítő mélységbe. Nemsokára újult erővel lángolt fel a harc. Kapisztráni János visszatért segítő csapatatával. Közben a várvédőknek elfogyott a őszerük, ezért forró szurokba mártott égő rőzsekötegeket dobáltak a falakon felfelé kú­szó törökökre. A támadók úgy hullottak, mint a megperzselt legyek. A Göncölszekér rúdja még alig fordult ke­let felé, jelezve, hogy éjfél van, amikor már a külső várban sem volt török, csupán a halottak... Török íjászok Rej­tvény virág Mint az ábrán látszik, hatbetűs szavak­ból áll a rejtvény, s ezek több betűjükkel érintkeznek egymással. Azt tanácsoljuk te­hát, hogy grafitceruzával fogj munkához, így könnyebben javíthatsz, ha nem jut eszedbe mindjárt a kellő szó. Mindig a kis nyíllal jelölt hatszögből kiindulva kell kez­dened a beírást. Meghatározások: 1. Cérnaorsó. 2. Meg­megránt. 3. Te is ez vagy még. 4. Győzöget, valamire rá akar beszélni (politikai műszó). 5. Tarkává tesz. 6. A Bánk bán című opera szer­zőjének fia, keresztnevének első betűjével. 7. Debrecen melletti faluból való. 8. Festő-má­­zoló. 9. Türelmesen kiállott valamit, pl. pró­bát. 10. Ez a Magyar Szó is. 11. Lábbal hajtott kétkerekű hajtány, újrafelfedezett gyermekjá­ték. 12. Német női név. !Z­ai­t S­ZE­R­­­ESZT­I 1992.1. 17. A rejtvény alapján arra a kérdésre vála­szolt: mi a Magyar Szó? A feleletet az Egy kis földrajz megfejtésével együtt a következő cí­men várjuk: Magyar Szó, Napsugár, 21000 Novi Sad, Vojvode Misica 1. Egy kis földrajz Kis keresztrejtvényünkben a többi kö­zött öt földrajzi név szerepel. Remélhetőleg nem fog gondot okozni a megfejtésük, hiszen eligazítanak a meghatározások.­­ Vízszintes: 1. Női név. 8. USA-beli állam. 9. Ravaszdi. 10. Sav­­csepp! 11. Hamis. 12. Loholni kezd! 14. Név­elő. 15. Tárgyrag. 16. Férfinév. 18. Francia festőművész volt. 19. Lebont páros betűi. 20. Ilyen film is van. 21. Sorozat. 23. Kisváros az Isztriai-félszigeten. 25. Kérdőszócska. 26. Éktelen szamárhang. 27. Zombori gépkocsi­jelzés. 28. Helyhatározórag. 30. .. út, fel is út. 32. Börtönlakó. 34. Baranya megyei fürdő­hely a Mecsekben. Függőleges: 1. Somogy megyei falu. 2. Névutó. 3. Fél órahang. 4. Névelős folyami hal. 5. Lantán vegyjele. 6. Fohász. 7. Törté­nelmi tartomány Spanyolországban. 13. Ha­zai hűtőszekrénymárka. 16. Rátesz még egy lapáttal. 17. Olivia egynemű hangzói. 18. Be­cézett női név. 19. Egyházi rang. 22. Velence fő hídja. 24. Küldeményközvetítő intézmény. 27. Sapkaellenző. 29. Török férfinév. 31. Fel­érne páros betűi. 33. Igerag. 1 2 3 4 5 6 7 a 3 ■ 10 11 ■ 12 13 ■ 14 15 ■ 16 17 ■ 18 19 ■ 20 21 22 ■ 23 ■ 24 25 ■ 26 ■ 27 29 29 ■ 30 31 32 33 34 Nemes Nagy Ágnes A magyar nyelvről Szeretem a magyar nyelvet. Amikor ezt le­írom, nem riaszt meg Gide intelme, amit olvasói­nak címzett: Örülök, ha értenek, de könyörgök, ne értsenek meg olyan gyorsan.­­ Nem értettem meg túlságosan gyorsan az anyanyelvemet. Való­színűleg ma sem értem eléggé. De szeretem, mint az élet feltételeit, szeretem nem felejtő kamasz módra, és szeretem egy edzett műfordító fanyar megfontolásaival egyaránt. S szeretném, ha mások is szeretnék. Az okos lány Népmese Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnár­nak egy takaros, okos leánya. Olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallja ezt a ki­rály. Odaizen, hogy van neki a padlásán százesz­tendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának. A leány erre visszaizen, hogy van nekik egy száesztendős sövénykerítésük. Csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat. Mert azt csak nem kívánhatja a ki­rály, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faor­són fonja meg. Tetszett a királynak a felelet. Megint izén a leánynak. Van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja. Megint visszaizen a leány, hogy fordíttasa ki a király a korsót. Mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldozták volna meg a valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a király­nak. Most meg már azt szente, hogy menjen el a le­ány őhozzá. De menjen is meg ne is, köszönjön is meg ne is, vigyen is ajándékot meg ne is. Erre a leány elkérte az apjától a szamarát. Felült a hátára, úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita közé tette, és el­vitte magával. Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtotta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette, így aztán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is. A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségül. Imec Ági AZ OPERA A rengeteg dalos, zenész hangoskodik, bomlik az ész, a csendnek hát behódolok, inkább leszek halk monológ. AZ ESSZÉ Nem értenek az emberek, komoly szavak megterhelnék; ha nem lennék olyan félénk, humoreszkkel de cserélnék. A CIGARETTA Meggyújtanak, elégetnek, elpusztulok, mint eretnek; sokan szidnak bűzöm miatt, irigyellek, virágillat. A KARSZÉK Lábam sajog, karom renyhe, sokat tűrtem, vágyom mennybe; testem lankad, lelkem meg ég, segíts rajtam, testvér, szentszék. A MŰHOLD Rohanok a világűrben, de már unom, sokat tűrtem; lassan járnék, szépen élnék, a műlábbal de cserélnék. A KENYÉR Megnyomkodnak, kettéz­ágnak, préda vagyok éhes szájnak, éles fogak felőrölnek, jobb sorsa van minden kőnek.

Next