Magyar Szó, 1992. február (49. évfolyam, 30-58. szám)

1992-02-01 / 30. szám

2 KÜLPOLITIKA A JSZSZK Elnökségének tegnap megtartott bővített ülését a külföldi tájékoztatási eszközök kulcsfontosságúnak tartják az ENSZ további béketörekvései és a kéksisakosok bevetése szempontjából. A Reuter például közölte, hogy „a horvátországi szerb vezetőket döntő találkozóra hívták Belgrádira”, miközben egyre nagyobbak az nézeteltérések az ENSZ béketerve miatt. A Reuter megállapítja, hogy Milan Babic és a horvát vezetők ellenállása hiúsította meg Marrack Goulding ENSZ-különmegbízott kísérleteit, hogy megállapodást érjen el a békeerők elhelyezéséről. A BBC rádió megállapította, hogy Marrack Goulding pesszimista volt a kéksisakosok bevetésével kapcsolatban, és „a horvátországi szerbek helyi vezetői képezik a legnagyobb akadályt az ENSZ- erők sürgős bevetése előtt”. A BBC még hozzátette, hogy jelentős álkatonai erők állnak Babic parancsnoksága alatt, amelyekkel veszélyeztetheti az ENSZ egész akcióját a volt Jugoszláviában. „Babic úrnak jelentős befolyása van a szövetségi hadsereg egyes részeiben is, amelyeket ezen a területen mozgósítottak, és jelenleg Nyugat- vagy Dél-Horvátországban állomásoznak. Köztudomású, hogy Milosevic szerbiai elnök nyomást szeretne gyakorolni Babicra, de eddig semmi sem utal arra, hogy ez sikerült volna” - állapította meg a BBC rádió. A lengyel Gazeta Wyborcza kommentátora megjegyezte, hogy Marrack Goulding „rossz hangulatban” hagyta el Jugoszláviát. A horvátországi szerb kisebbség nem ért egyet az ENSZ béketervével, Zvonimir Separovic horvát külügyminiszter pedig követeli, hogy egy évben szabják meg a kéksisakosok jelenlétét a válságövezetben. A szintén lengyel Trybuna hangsúlyozza, hogy „Jugoszlávia kérdésében ismét kiábrándulás történt és a kéksisakosok érkezésére valószínűleg tovább kell várni”, a Rzeczpospolita pedig A szerbek és a horvátok is bűnösek című cikkében megállapítja, hogy a Balkán sorsa továbbra is bizonytalan. A bolgár sajtó tegnap címoldalakon közölte a hírt a macedóniai szerbek szándékáról, hogy referendumot szerveznek a politikai és területi autonómia ügyében. „Tekintettel arra, hogy Slobodan Milosevic tolerálja a Szerb Radikális Pártot, amely az ő politikáját folytatja, a macedóniai szerbek referendumáról szóló hír több, mint aggasztó” - írja az Otecsesztveni Veszítik. A kormánypárti Demokracija A szófogadó szerbek referendumot tűztek ki címmel közölt cikkében azt állítja, hogy „a szerbek következő stratégiai célpontja Macedónia, ahol legalább egy szerb bázist kell kialakítani, hogy megakadályozzák e köztársaság útját a függetlenség felé”. A szocialista hangvételű Dusa azt állítja, hogy „csütörtökön tankelhárító ágyúkat vontató, letakart katonai teherautók konvoja haladt a Bela Palanka-Pirot-Dimitrovgrad vonalon”. A kommentátor azt találgatja, hogy a hadsereg ilyen megmozdulása összefüggésben áll-e a macedóniai szerbek meghirdetett referendumával. A szófiai tájékoztatási eszközök többsége közölte azt a hírt is, hogy a sztrumicai Emberi Jogok Pártja felszólította a szkopjei kormányt: hatalmazza fel Bulgária diplomáciai képviseleteit, hogy világszerte képviseljék Macedónia érdekeit is. A bulgáriai sajtó egyébként tegnap is megvádolta a „horvátországi szerb szeparatistákat”, hogy egyetlen akadályát jelentik a kéksisakosok érkezésének. Jugoszláviába, illetve a „megszállt horvát területre”. A budapesti Magyar Hírlap tegnapi számában megállapította, hogy „Marrack Goulding jugoszláviai látogatása után szertefoszlott az illúzió, hogy hamarosan megérkeznek az ENSZ békefenntartó erői és ugyanakkor megingott a szerb egység látszata is, mert az önfejű krajinai vezérek egyre inkább önállósulnak Szerbiától”. Goulding kijelentését idézve, amely szerint pillanatnyilag nincsenek meg a feltételek a kéksisakosok küldéséhez, a lap hangsúlyozza, hogy „neki is be kellett vallania, hogy a Babtictal való találkozója eredménytelennek bizonyult”. Másfelől - állapítja meg a Ma■ gyár Hírlap - „bizonyos jelek arra utalnak, hogy Szerbia is módosítja eddigi politikáját, amelyet a legtömörebben a minden szerbet egy hazába jelszó fejez ki”. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Ellenállásba ütközik a béketerv alkalmazása Szertefoszlott az illúzió a kéksisakosok gyors küldésén . Vuk Draskovic Határátszabási javask A Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke washingtoni látogatáson (Washingtoni tudósítónktól) Athén, Moszkva és London után, valamint Bonn, Párizs és Róma előtt Vuk Draskovic, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke Washingtonba is ellátogatott, hogy az ameikai kormány képviselőinek, a kongresszus külügyi bizottsága tagjainak és az észak-amerikai szerb emigráns szervezeteknek előadja pártja legújabb javaslatait a jugoszláviai válság rendezésével kapcsolatban. Legfontosabb nyilvános szereplésén, az Országos Sajtóklubban Draskovic „bírónak, pártelnöknek, de mindenekfölött hazátlannak” nevezte magát. „Jugoszláv útlevéllel jöttem Szerbia fővárosából, de egyik ország sem létezik” - panaszkodott, és arra kérte az amerikai nyilvánosságot, hogy segítsen a szerb népnek megteremteni saját államát. Annak bizonyítására, hogy az USA felé tekintés nem új keletű, hanem a szerbek történelmi törekvése, Draza Markovic tábornokot idézte, aki 1944 nyarán a csetnikek által megmentett amerikai repülősöknek azt mondta: leghőbb vágya, hogy „a háború végén az amerikai demokrácia elvei érvényesüljenek” hazájában. Vuk Draskovic a következő két-, illetve háromlépcsős rendezési tervet terjeszti elő a washingtoni politikusoknak: A fegyverszünet véglegesítése és az ENSZ-csapatok megérkezése után az első lépés a megegyezésen alapuló minimális határmódosítás lenne, amely három köztársaságot érintene. Krajinát Bosznia-Hercegovinához csatolnák, Horvátország pedig cserében megkapná Nyugat-Hercegovinát, így a lakosság kicserélődésével a horvátok homogénabbá tehetnék saját államukat, a kényes bosznia-hercegovinai hárompólusú egyensúly pedig muzulmán-szerb együttélésre redukálódna 40:39 arányban. A másik kiigazítás Baranyában, illetve Északkelet-Boszniában történne. Az előbbi részt megkapná Szerbia az utóbbit pedig Horvátország, ami szintén a fenti télt szolgálná. Területileg sem H. НЧi.i.lg. sem Bosznia-Hercegovina nem károsodna meg, hangsúlyozza Vuk Draskovic. (Azt azonban nem teszi hozzá, hogy Szerbia viszont, ha nem is jelentősen, de megnövekedne területileg.) Második lépésként az SZMM azt javasolja, hogy Szerbia, Bosznia- Hercegovina, Crna Gora és Macedónia (valamennyi önálló, független és nemzetközileg elismert államként) alapítsa meg a Délszláv Államok Szövetségét. A harmadik fokozat pedig az lehetne, hogy ez a szövetség vám- és esetleg gazdasági unióra lép Horvátországgal meg Szlovéniával, egyfajta Jugoszláv Nemzetközösséggé. A kosovói problémával kapcsolatban Draskovic elokvens történelmi párhuzamokkal bizonyítja, hogy a tartomány csakis Szerbia része lehet. Határmódosításról hallani sem akar, és az albánok önállósulási törekvéseiről sem, de megszüntetné a szerb állam által alkalmazott rendőri és katonai elnyomást, valamint azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a hatóságok erőszakkal Szerbia iránti hűségesküre kötelezik az albán nemzetiségű polgárokat. Ehelyett területi és politikai autonómiát kínál nekik. Az SZMM elnöke külön felhívással fordult az USA kongresszusához is. Arra kéri a törvényhozókat, hogy vessék el a Horvátország elismerésére vonatkozó indítványt. Ehelyett mind a hat köztársaság egyidejű elismerését sürgeti, de csak a politikai rendezés után. A kongresszus előtt jelenleg az eddigieknél jóval szigorúbb szankciókat kilátásba helyező javaslat szerepel Szerbiával kapcsolatban, amit Draskovic szerint a szerb nép nem úgy értelmezne, mint a Milosevic-kormány megbüntetését, hanem mint személyes sértést. - Az én népem nem akar háborút, és nem akar kommunizmust. Szereti az Egyesült Államokat, és szereti a demokráciát - áll Vuk Draskovic kiáltványában. Az SZMM elnökét, Milan Mikovic alelnököt és Dragan Milicic főbizottsági tagot pénteken délután fogadta Lawrence Eagleburger, az USA külügyminiszter-helyettese is. PURGER Tibor Ш .yr* Ш-Ж monaon \ m\ % 'r-h* er? A Magyar Demokrata Fórum vezetőség a január 16-ai sajtóértekezleten tett nyilatkoz A szerbiai sajtóban nagy visszhangot váltott ki, és egyes kommentárok területi igények támasztásaként értelmezték Nahimi Péternek, az MDF vezetőségi tagjának január 16-ai sajtóértekezleten tett nyilatkozatának azt a részét, amely a jugoszláviai válsághelyzettel kapcsolatban Vajdasággal foglalkozott. Több lap is visszatért a nyilatkozatra, bár annak eredeti szövege nem állt rendelkezésére. A Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének jóvoltából lapunk megkapta a vitatott nyilatkozat integrális szövegét, s ezt az alábbiakban közöljük. „A második kérdéskör a majdani rendezésre vonatkozik. Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a majdani rendezés eredményétől függetlenül Magyarország jó kapcsolatokra törekszik valamennyi volt tagköztársasággal. A reálpolitika igénye arra szorít minket, hogy belássuk különbözőképpen alakulhatnak majd a jövőben felek pozíciói. Ha úgy tetszik, nagyon durván leegyszerűsítve lehetnek a majdani rendezésnek győztesei és lehetnek vesztesei. Ki kell azonban jelentenünk, hogy nem lehet olyan rendezés és nem lehet annak olyan győztese vagy vesztese, amely Magyarországot arra szoríthatja, hogy ne legyen fogadókész bármelyik volt tagköztársaság felé. A jó viszony feltételrendszere igencsak kiterjedt és egymásba ágyazott rendszer. S két fő elemet szeretnék ebből kiemelni. 1. Kisebbségi kérdés . 1g 2. Rendszerváltozás kérdése " 1. Megítélésünk szerint a két kérdés összefügg. A kisebbségi szervezetek egyszerre küzdenek a nekik otthont adó államokban, egyéni és kollektív jogokért, s az egyéni jogokért való küzdelem óhatatlanul „demokratikus rohamcsapattá”, ha úgy tetszik, a demokrácia kicsi szigetévé szervezi őket még totalitárius államokban is (legyen elég számomra talán legbeszédesebb példaként a két világháború alatti Szlovákiában Eszterházy Jánosnak a zsidótörvények kapcsán elfoglalt álláspontjára utalni). A kisebbségi szervezetek - és megítélésünk szerint az elmúlt évek történései, az elmúlt egy-két év történései ebben a térségben erre utalnak - a demokrácia kovászaiként működtek az elmúlt időkben. A vajda,sági magyarság a harcokból nagyon-nagyon kivette a részét. Voltak olyan értesülések, melyek arról szóltak, hogy a halottak 20 százaléka a vajdasági magyarság köréből származik. Legutóbbi értékelések azt mondják, hogy a frontkatonáknak 10-15 százaléka került ki a vajdasági magyarság sorai közül, és ha meggondolják, a térképen hogy helyezednek el a hadviselő felek, a horvátországi front természetes hátországa volt a Vajdaság térképe, s ez nem csupán a mozgósításra, nem csupán a személyi állományra vonatkozik, hanem vonatkozik a gazdasági terhekre is, elég legyen itt utalni az irreálisan magas, 36 százalékos hadiadó tényére. Megítélésünk szerint, ha a hágai békeértekezlet elfogadja a vajdasági magyarok közösségének álláspontját, amelyet szó szerint idéznék ,a vajdasági magyarság helyzete nyílt és megoldatlan”,ez azt jelenti, hogy a majdani politikai megbeszéléseken a vajdasági magyarságnak is helyet kell biztosítani. A vajdasági magyarság kérdéskörének 3. eleme, hogy véget kell vetni a kettős mércével való mérésnek, lehetetlen az, hogy Szerbia másként viszonyuljon a határain kívül élő szerbekhez, mint a határain belül élő magyar közösséghez. 2. A másik kérdés a rendszerváltozás kérdése. Ennek csak egy elemét emelném ki, az alkotmányosság kérdését; úgy gondoljuk, hogy Szerbiának tiszteletben kell tartani a saját magának szabott alkotmányos normákat. A legutóbbi hírek között szerepel az is, hogy az egyik vajdasági székhelyű jugoszláv szervezet, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga beadvánnyal fordult az alkotmánybírósághoz, alkotmányellenesnek tartván az 1990-ben elfogadott szerb alkotmányt, amelynek az egyik legfontosabb, sőt, talán legfontosabb része az volt, hogy eltörölte az autonóm tartományok régi jogállását, ez a szerb alkotmány ellentétes az 1974-ben elfogadott és ma is hatályban levő jugoszláv alkotmánnyal, éppen az autonóm tartományok kérdésében, holott - és ez a sors fintora már - éppen Szerbia az, amely ennek az 1974-es alkotmánynak hátrál neki a nemzetközi jogi viták során. Végezetül aggaszt minket a Vajdaságba menekült, hajdan Horvátországban, Boszniában stb. élő szerbek kérdése. A vajdasági szerbek, tehát a Vajdaságba menekült szerbek helyzete ma is megoldatlan, való veszélyként kell felhívnunk a figyelmet írtra az általánosan palesztin szindrómának nevezhető fogalomra, mely abban áll, hogy nem is igyekszik a kormány rendezni ezeknek a tagjának a f a Vajdaságról •enekültekrek a helyzetét. Ezek a merjébek összezárva, tábori körülmének között élnek, közöttük mindenféle agresszivitásnak bő táptalaja lehet, hiszen indíttatásuk hasonló és könnyen alkalmazható zsoldoscsapatokat, k könnyen alkalmazható alakulatokat jelenthetnek, tartalékai lehetnek bármilyen majdani offenzív politikának. A másik a határkérdés, Jugoszlávia belső határainak kérdésköre. Ebben csak azt mondhatom, hogy mi a Szerbia és Horvátország közötti határ tekintetében álláspontot nem alakítottunk ki. Ha mi ezekben a kérdésekben időnk előtte nyilatkoznánk, az nem csupán véleménynyilvánítás lenne, hanem politikai tett, amely visszahatna majdani politikai történésekre is, és ezt bizonyos helyzetekben mindenképpen el kívánjuk kerülni. Amit leszögezhetünk, és amit már több ízben is megtettünk, az, hogy a Vajdaság, tehát a szerbiai autonóm tartományok autonómiájának csorbítását nem tudjuk igazán elfogadni, és ebben a vonatkozásban pozitív várakozásaink vannak a jövőben. Ha már szóba került a dolog, engedjék meg, hogy hivatkozzak a miniszterelnök úr annyit emlegetett kijelentésére is, nevezetesen, hogy a Vajdaság nem Szerbia részevolt, nem Szerbia kapta a Vajdaságot, hanem Jugoszlávia. Ez nemcsak hogy történelmi jogilag is teljesen helytálló érlelés, hanem ezt az elmúlt időkben jugoszláv politikusok is kimondták és kijelentették. A Vajdaság ugyanolyan tartománya volt először Jugoszláviának, illete a Szerb- Horvát-Szlovén Államnak, mint amilyen Horvátország, Szerbia, akkor még Dalmácia és így tovább, és Szerbiáéval azonos jogállása volt az első időben. 1929- ben volt az alkotmánymódosítás központosító törekvések következtében, amely a Vajdaságot egy nagy egységbe, a Dunai Bánságban olvasztotta bele, amelynek elsöprő szerb többsége volt, és ez volt a jogállás csorbításának első jele. A világháború idején, a jugoszláv terminológia szerint a népfelszabadító harcok idején voltak újra vajdasági autonomista törekvések, amelyek a régi jojgállást törekedtek visszaállítani és nemcsak magyar, hanem pl. szerémségi szerb részéről is. 1945-ben éppen egy Tito-beszéd következtében került sor arra, hogy Jugoszlávia föderalista átszervezése alkalmával valamelyik ilyen föderális egység - és egy későbbi beszédében nevesítette, hogy éppen Szerbia - keretén belül képzelik el a Vajdaság jövőjét, de ekkor és ebben az időben is kijelentették vezető szerb politikusok is, hogy ezaz a pillanat, amikortól fogva lesz csak Szerbia része a Vajdaság. Magyar Szó s /-ЧВ 1992. februárszombat A gazdasági gondok tartják össze a FÁK-ot? Abel Aganbegian moszkvai közgazdász Interjúja Abel Aganbegjan, a moszkvai közgazdasági akadémia rektora, aki annak idején a szovid gazdasági reform atyjaként vált ismertté, tegnap Davosban a gazdasági világfórumon kijelentette, hogy a volt szovjet köztársaságok többsége lemondott a teljes függetlenségről, s a szilárdabb szövetség mellett döntött, hogy meggátolja a teljes gazdasági összeomlást A Reuternak adott interjújában Aganbegjan kifejtette, hogy a volt szovjet köztársaságok gazdasági integrációja szilárdabb, mint az Európai Közösségé, mert a súlyos gazdasági gondok erre kényszerítették őket. A moszkvai közgazdász a hetvenes években a radikális gazdasági reform híveként vált ismertté. Szerinte a Független Államok Szövetsége olyan struktúrákat alakít ki, amelyek lehetővé teszik a közös gazdasági, pénzügyi politika irányítását, mint az Európai Közösségben. A FÁK-nak nem tagja Lettország, Észtország és Litvánia, s ha a gazdasági kapcsolatok felbomlanának, Oroszország bruttó nemzeti termelése 45 százalékkal csökkenne, hangsúlyozta Aganbegjan. Értékelése szerint, ha Oroszország és a többi köztársaság árucsere-forgalma az eddigi szinten maradna, a nemzeti össztermék a közeljövőben akkor is 30 százalékkal csökken. Felrótta az orosz kormánynak, hogy vontatottan hajtja végre a földreformot, az ipar és a gazdaság más területének privatizálával közismert svájci téli üdülőközpontban tegnap folytatóák a gazdasági világfórumot. A munkában hozzávetőleg 2000 neves közgazdász és politikus vesz részt. Megvitatják az egyetemes gazdasági problémákat és a volt szocialista országok mostani helyzetét. Az értekezlet február 6-án zárul, a világ minden részéről nagyszámú politikus megjelent, közöttük Edith Cresson francia miniszterelnök, Václav Havel, a Cseh és Szlovák Köztársaság elnöke, ManfredWörner, a NATO főtitkára, s az 1989. évi pekingi véres események óta első ízben magas rangú kínai személyiség is, Li Peng miniszterelnök. (Reuter) . Washington európai bázisokat zár be Tegnap a Pentagon közzétette további 83 Európában levő amerikai támaszpont jegyzékét, amelyet bezárnak vagy nagymértékben csökkentik tevékenységét. Ezzel összesen 463 amerikai bázis szünteti be vagy csökkenti tevékenységét. A hidegháború idején az amerikai hadsereg Európában 1402 katonai támaszpontot létesített. A tegnap nyilvánosságra hozott jegyzéken három kivételével németországi támaszpontok szerepelnek.