Magyar Szó, 1992. szeptember (49. évfolyam, 240-269. szám)
1992-09-01 / 240. szám
1992. szeptember 1., kedd Vajdaság: demokrácia vagy menekülés A VMDK elnöke nyilatkozik a budapesti Népszabadságnak - Ha a nemzetközi nyomás rábírja Belgrádot erőszakos politikájának megváltoztatására, akkor elkerülhető, hogy 100 000-150 000 magyarnak el kelljen menekülnie Vajdaságból - nyilatkozta lapunknak Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. - A londoni konferencia a vajdasági magyarság számára mérföldkő a politikai jogalanyiság elismertetéséért vívott küzdelmünkben. Már maga az is eredmény, hogy - noha másik teremben ülve - megfigyelőként ott lehettünk Londonban. Sok politikussal tárgyalhattunk és sajtóértekezletet is tarthattunk. A legfontosabb beszélgetést a Jugoszlávia-értekezlet kisebbségi különbizottsága elnökével folytattuk. Ő is rámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdés bekerült a rendezés alapdokumentumába, így a jövőben a jugoszláv, illetve a szerb kormány nem térhet ki a velünk folytatandó párbeszéd elől azzal az ürüggyel, hogy ez szimpla belügy. Nagyon remélem, ez a dialógus nemsokára létrejön. ■ Londonban találkozott valamelyik szerb, jugoszláv politikussal? - Nem. Találkoztunk viszont az ENSZ menekültügyi főbiztosával és részletesen ismertettük azt a veszélyt, ami a Vajdaságra leselkedik akkor, ha megvalósul a szerb kormány terve és harmincezer menekült szerb betelepül a magyarlakta településekbe. Elmondtuk: tudjuk, milyen nehéz a menekültek sorsa, mi magunk is segítünk nekik, pénzzel, építőanyaggal, használati cikkek gyűjtésével. Ám a menekültek sanyarú helyzetét nem szabad kihasználni az etnikai összetétel megváltoztatására - ezt nemzetközi előírások is tiltják. Megértésre találtunk, a menkültügyi főbiztosság figyelni fog erre. ■ Ha Szerbia elhatározza Vajdaság etnikai összetételének megváltoztatását, akkor képes-e ezt külső tényező megakadályozni? - Ezt én nem tudhatom. Nekünk mindent meg kell tennünk, ami rajtunk múlik. Hiszen a háború kitörése óta semmi nem fenyegette meg a vajdasági magyarságot olyan súlyosan és konkrétan, mint a szerb menekültek betelepítése. ■ Mit jelent a londoni dokumentumokban említett különleges státus, amit a nemzeti kisebbségeknek szánnak? - Miután a délszláv térségben a kisebbségek helyzete rossz, a határokat pedig nem lehet megváltoztatni, így különleges jogállás kell. Azaz: területi, kulturális és személyi elvű autonómia, ahogy mi jó ideje javasoljuk. Londonban mostantól nemzetközi bizottság foglalkozik ezzel. ■ A másik feszültséggóc az albánok lakta Kosovo. - Vezetőjükkel, Rugovával Londonban találkoztam, de nem tárgyaltunk, csak beszélgettünk. Ők eleve más elképzeléseket vallanak, önállósítani akarják Kosovót. Mi pedig azt kívánjuk, hogy a meglevő határok között kapjuk meg azokat a jogokat, amelyek immár a londoni dokumentum szerint is járnak a kisebbségeknek. ■ Szerb részről azzal vádolják a VMDK-t, hogy az észak-bácskai autonómia követelése nem más, mint az első lépés a magyar-szerb határ módosítása felé. Szerb részről ez az ürügy arra, miért nem hajlandóak érdemben tárgyalni velünk. Természetesen az ilyen feltételezés minden alapot nélkülöz. Most csak egyetlenegy logikai bizonyíték: nekünk semmiképpen nem érdekünk, hogy akadályozzuk Magyarország integrálódását az Európai Közösségbe. Hiszen e felzárkózás azonos érdeke a vajdasági és az egyetemes magyarságnak. Márpedig határvitákkal terhelve szó sem lehetne arról, hogy Magyarország az európai unió kapuján kopogtasson. ■ Sokan tartanak attól, hogy a háború továbblép. Bosznia katonai legyűrése után a szerbek „figyelme” Kosovo és Vajdaság felé fordul. - Szerintem nagyon hamar el fog dőlni, mennyit ért a londoni konferencia. Ha a megbeszélt határidőn belül nem kerülnek ENSZ-ellenőrzés alá azok a nehézfegyverek, amelyek a boszniai tragédiát okozták, akkor az egész konferencia kudarcot vallott. Ha így lesz, akkor bekövetkezhet Vajdaságban is a még súlyosabb politikai nyomás időszaka, amely tarktíva lesz különböző kisebb-nagyobb erőszakos cselekményekkel. Mi már korábban tudattuk az ENSZ menekültügyi főbiztosával - és ezt Londonban is megerősítettük -, hogy amennyiben atrocitások érik a vajdasági magyarságot, akkor mi felszólítjuk a magyarokat, hogy meneküljenek, mentsék az életüket, hiszen számunkra ez a legfontosabb. A vajdasági magyaroknak fegyverük nincs. Ha ilyesmi bekövetkezik, akkor egy hét alatt 100 000-150 000 ember menekül Magyarországra. E veszéllyel a nemzetközi szervezetek tisztában vannak, azt nem tudom, van-e elképzelésük arról, mit tesznek ilyen atrocitások esetén. Én nem merek jósolni, mégis úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben mégsem ez lesz a következő lépés a szerb hatalom részéről, noha könynyen megtörténhet, hogy kisebbnagyobb atrocitások érik a VMDK- t, annak személyiségeit. Ismétlem: most nagyon fontos az aktív nemzetközi fellépés is azért, hogy ne következzen be a szerb menekültek betelepítése a vajdasági magyar községekbe. Szerb részről mondhatják azt, hogy kérem, Vajdaság Szerbia területének része, és a kormány azt tesz, amit jónak lát. ENSZ-dokumentumok is tiltják a kisebbségek által lakott vidékek etnikai összetételének megvátoztatását. Azt is mondhatják, hogy ez nem szerb erőszak, hanem horvát és bosnyák erőszak űzte Vajdaságba a menekülő szerbeket. Az, hogy valahol valaki jogtalanságot követ el, senkit nem hatalmaz fel arra, hogy ő maga is jogtalan lépéseket tegyen. Itt pedig arról van szó, hogy a szerb állam intézkedik. ■ Lehet „spontán” népmozgást is ösztönözni. Volt erre példa az első és a második világháború után is, amikor rengeteg szerb betelepült Vajdaságba. Ismétlem: a menekültekről a magyarlakta települések is gondoskodnak. Itt nem erről a humanitárius kérdésről van szó, hanem arról, hogy a szerb kormány utasította e helységek hatóságait, gondoskodjanak a szerb menekültek letelepítéséről. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, főleg, ha az „adásvételi szerződéseket” erőszak kényszeríti ki. ■ A VMDK furcsa helyzetbe kerülhet. Kisebbségi érdekvédelmi szervezetként ma természetszerűleg ellenzéki, parlamenti frakciója azonban mégiscsak ad egy minisztert, Várady Tibort, a szövetségi igazságügyi tárca gazdáját. - Választási eredményeink alapján egyértelmű, hogy a VMDK a vajdasági magyarság politikai érdekvédelmi szervezete. A magyarság problémáit a belgrádi kormányzat csakis a VMDK-val tárgyalhatja meg. Reméljük, ezt segíti, ha a kormányzatban olyanok is vannak, akik a VMDK vagy a magyar kisebbség tagjai és demokratikus elveket vallanak. Sok vajdasági magyar értelmiségi idegenkedik a VMDK-tól, etnocentrikusnak, radikálisnak tartja. Mi erre okot nem adunk. Mi tesszük azt, amiről úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben tennünk kell. Majd a történelem eldönti, helyesen cselekszünk-e. Az bizonyos, hogy a vajdasági magyarok tömegei bennünket támogatnak. És mi tárgyalni szeretnénk, örülök, hogy Pánnc jugoszláv kormányfő megígérte, találkozik velünk. Miért lenne „etnocentrikus és radikális” a mi autonómiatervünk? Nemzetközi normákra alapul, az a célja, hogy a magyar kisebbség maga intézze önazonosságának megőrzésével kapcsolatos ügyeit. Mi erről szeretnénk párbeszédet, de készek vagyunk megvitatni a kormány más elképzelését is. Azt akarjuk, hogy sem Vajdaságban, sem máshol ne legyen háború, erőszakos konfliktus, blokád - hanem demokratikus fejlődés, boldogulás a szerbeknek és másoknak is. Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Goulding Zágrábban Az ENSZ altitkára zárt ajtók mögött tárgyalt Tuđmannal Körutat tesz az UNPROFOR védelme alatt álló területeken - Ellátogat Szarajevóba és Belgrádba (Folytatás az 1. oldalról) Lord Owen körútjának megkezdése előtt kijelentette, hogy a volt Jugoszláviában a problémák máról holnapra nem oldhatók meg, s nem áll rendelkezésére varázspálca. Szerinte a békefolyamatban az összes fél kölcsönösen függ egymástól a megoldás kutatásában. IZETBEGOVIĆ BÍRÁLJA A NYUGATOT Alija Izetbegovic, Bosznia-Hercegovina elnöke tegnap azzal fenyegetőzött, hogy bojkottálni fogja a genfi béketárgyalásokat, ha nem vetnek véget a Szarajevó népe elleni gyilkos támadásoknak. Az AP amerikai távirati irodának adott rövid nyilatkozatában Izetbegovic a vasárnapi szarajevói vérfürdőt előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságnak nevezte. Hozzáfűzte, miként lehet tárgyalni ilyen emberekkel, ezek gyilkosok, nem akarnak békét, hanem vért. Más jelentés szerint Alija Izetbegovic nyilatkozatot adott a Newsweek hírmagazinnak is. Kifejtette, hogy a Nyugat politikai szándékának hiánya kellemetlenül meglepte a bosnyákokat. Úgy fogalmazott, hogy a Nyugat elárulta saját elveit. Úgy ítélte meg, ha a második világháború előtt a Nyugat ennyire habozott volna, akkor ma a nácik uralkodnának a világban. Csalódásának adott hangot a londoni értekezlettel kapcsolatban, noha szerinte elértek bizonyos előrehaladást. A KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉN A SOR Az USIA, az amerikai kormány hírügynöksége tegnap a londoni okmányokkal összhangban közzétette a Szerbiáról és a Crna Goráról szóló nyilatkozatot. E jelentésből nem állapítható meg, vajon az okmányt formálisan is elfogadták az értekezleten. A nyilatkozat egyebek között örömmel nyugtázta, hogy az értekezlet valamennyi részvevője aláírta a közleményt Bosznia-Hercegovináról, s valamennyiüknek teljesíteniük kell vállalt kötelezettségüket, főleg Szerbia és Crna Gora áll egyértelmű választás előtt. Az okmány szerint Szerbia és Crna Gora vállalta az alábbiakat: - meggátolják az intervenciót Bosznia és Horvátország határain át; - képességeikhez mérten mindent megtesznek, hogy meggátolják a boszniai szerbeket abban, hogy erőszakkal területet foglaljanak el, s elűzzék a helyi lakosságot; - teljes mértékben tiszteletben tartják Kosovo és Vajdaság lakosságának polgári, alkotmányos jogait, szavatolják Sandžak lakosságának polgári jogait; - latba vetik befolyásukat a boszniai szerbeknél, hogy felszámolják fogolytáboraikat, lehetővé tegyék a menekültek hazatérését. A boszniai horvátok és muzulmánok vállalták annak kötelezettségét, hogy maradéktalanul tiszteletben tartják a BT határozatait, elfogadják Bosznia-Hercegovina integritását a meglevő határok keretében. Szerbia és Crna Gora vállalta, hogy szavatolja az etnikai, nemzeti közösségek és kisebbségei jogait összhangban az ENSZ, az EBEÉ és az EK Jugoszlávia-értekezletének megállapodásai alapján. Elősegítik a horvátországi helyzet rendezését, a Vance-terv alkalmazását, amelynek alapján a krajinai szerbek elfogadják a speciális státust, ahogyan azt előirányozta az EK Jugoszlávia- értekezletének megállapodása. Tiszteletben tartják az összes nemzetközi megállapodást és okmányt. A közlemény szerint, ha Szerbia és Crna Gora gyakorlatilag bizonyítja, hogy teljesíti kötelezettségeit, visszaszerezheti a nemzetközi közösség bizalmát, felújíthatja kereskedelmi kapcsolatait, segélyt kaphat, s maradéktalanul együttműködhet a nemzetközi közösség minden tagjával. Ha a kötelezettségeket nem tartja tiszteletben, a Biztonsági Tanácsot felkérik, hogy még szigorúbb szankciókat hozzon, amelyek Szerbiát és Crna Gorát nemzetközileg teljesen elszigetelik. AZ ETNIKAI TISZTOGATÁS ELLEN Sohasem fogadjuk el az olyan megoldást Bosznia-Hercegovinában, amely elismeri a szerb hatóságok által elkövetett etnikai tisztogatást, jelentette ki Londonból való hazaérkezése után Lawrence Eagleburger amerikai megbízott államtitkár. Szerinte a béke csak akkor szilárdítható meg Boszniában, ha hazatérhetnek az elüldözött muzulmánok. Értékelve a londoni értekezlet kimenetelét, Eagleburger hangsúlyozta, azzal a céllal hívták össze, hogy véget vessen a katonai akcióknak, közös nevezőre jussanak számos más kérdésben, közülük az egyik az, hogy nagymértékben megszigorítják a szankciók ellenőrzését. HOSSZÚ, NEHÉZ TÁRGYALÁSOK VÁRHATÓAK A francia külügyminisztériumhoz közel álló hivatalos körök szerint a Genfben kezdődő béketárgyalások hosszúak és nehezek lesznek. Ezt azzal támasztják alá, hogy a londoni értekezlet valójában csak a béke katalógusát fogadta el, amelyet ezután kell konkretizálni a tárgyalásokon. A genfi tárgyalások előtt bátorító jelként értelmezték, hogy a tárgyalási folyamat mégis megindult. Ezt tartják a londoni értekezlet legnagyobb sikerének. Hozzáfűzik, hogy a kezdeti időszakban a szemben álló felek nem fognak közvetlenül tárgyalni, az ENSZ és az EK képviselői konzultálnak mindenkivel, s ha majd úgy értékelik, hogy karnyújtásnyira vannak az érintkező pontoktól, akkor ülnek valamennyien tárgyalóasztalhoz. Párizsban figyelmeztetnek arra, hogy a londoni megállapodás igen ingatag, s megbuktathatja a hirtelen, gyorsan rosszabbodó terepi helyzet. Morillon francia tábornok, az UNPROFOR parancsnokhelyettese úgy nyilatkozott, a vállalt kötelezettségek ellenére sem várható el, hogy néhány napon belül fegyverszünet lesz Bosznia-Hercegovinában. Szerinte nagyobb hatékonyság várható el a genfi munkacsoportoktól, amelyek kutatni fogják a megoldást. Reményének adott hangot, hogy a Londonban elindított folyamat olyan megoldást eredményez, amely elfogadható lesz a hadviselő felek számára. Aggodalmának adott hangot, hogy a kéksisakosok megbízatását kiterjesztik egész Boszniára. Szerinte ugyanis a rendelkezésre bocsátott újabb ötezer katona nem elegendő ilyen nagy feladatra. RIJÁD. Az Iszlám Értekezlet tagországainak külügyminiszterei e hónap 12-én és 13-án Szaúd-Arábiában rendkívüli ülésszakot szentelnek a boszniai helyzetnek. Megvitatják, milyen módon segíthetnek a boszniai muzulmánoknak. . A jugoszláv válság amerikai megközelítését klasszikus megalkuvásnak nevezi most megjelent dolgozatában az a 33 éves George Kenney, aki rövid diplomáciai karrier után egy héttel ezelőtt feladta állását a külügyminisztériumban, mert nem értett egyet a tétlenséggel. A széthullás első jelei óta, írja Kenney, a Bush-kormány ismételten kinyilvánította, hogy nem fog katonailag közbelépni, amit a szerbek „gonosztevő vezetői” zöld fényként értelmeztek: „Módszerük a népirtás, az USA reakciója pedig a végtelen és erélytelen diplomáciai tárgyalások’. Kenney a Miért?-re is választ kínál. Véleménye szerint a Bush- adminisztráció legmagasabb szintű vezetői alapvető döntésüket arra a felmérésre építették, hogy többet nyernek, ha nem kevered(Washingtoni tudósítónktól) nek bele a balkáni problémába, mintha sikerülne azt megoldaniuk - aminek elmaradása esetén vállalniuk kellene a felelősséget. Egy másik szinten - minden ellenkező hangzású szónoklat ellenére - az amerikai kormányt egyszerűen nem érdekli Bosznia. A State Department Jugoszlávia-osztályának volt főnöke elismeri, hogy nem katonai szakértő, de megkísérli felvázolni, miért érzi mesterséges kifogásnak azt, hogy a beavatkozás végtelen ingoványba rántaná az amerikai erőket. Kenney szerint ez csak egy teljesen felelőtlenül tervezett és kivitelezett akció esetén jelentene veszélyt, mert a boszniai szerb erők, az ő információi alapján, gyengén fegyelmezett, lazán szervezett bandákból állnak, amelyeknek fő célja a fosztogatás és a féktelen gyilkolás. „Többnyire elvadult, elégedetlen sihederek ezek, akiknek nincs semmi vesztenivalójuk egy normális boszniai vagy akár szerbiai társadalomban. Most az ő kezükben van a fegyver, az ellenállás erőtlen, hát nincs, ami elriassza őket. De egy határozott támadással nem lennének képesek szembeszállni.” Mindemellett Kenney nem is egy inváziós hadsereg odaküldését tartja legfontosabbnak. Szárazföldi csapatok nélkül is jelentős eredményeket lehetne elérni, állítja, minimális és korlátozott katonai akciókkal. Első intézkedésként a boszniai légitér lezárását említi, ami aránylag egyszerű és jogilag is simább ügy lenne, mint mondjuk a dél-iraki hasonló kaland. Másodszor, alacsony költséggel és szinte veszteségmentesen ki lehetne lőni az ostromgyűrűk szerb ütegeit, ha az előzetes felszólítás után sem hagynak fel a városok lövésével. Harmadszor, Bosznia szerb határainak ellenőrzésével meg lehetne állítani a katonai utánpótlás beszivárgását. Negyedszer, fel lehetne fegyverezni a legitim boszniai kormány csapatait, és segíteni lehetne tisztjeik kiképzésében. „Ha az el sem ismert afgán felkelők esetében ezt gondolkodás nélkül megtettük - kérdezi Kenney -, akkor nem látom az okát, hogy az ENSZ- embargót miért ne lehetne Bosznia esetében feloldani - kivéve azt az egyet, hogy Afganisztánban nagyhatalmi szembenállásról is szó volt...” Kenneyt, saját szavai szerint, az keserítette el legjobban, hogy az amerikai kormány tulajdonképpen nem is akart tudomást venni azokról a tényekről, amelyek a tétlenség elhagyására késztették volna. Ezzel szemben gondosan igyekezett minden egyes alkalommal a lehető legarányosabban elosztani az elítélő szavakat a konfliktus minden részvevőjére, és tárgyalóasztalhoz lökni a boszniai kormányt olyanokkal, akiknek háborús bűnökért kell felelniük. George Kenney előkelő munkahelyéről is inkább lemondott azért, hogy nyilvánosan rámutathasson a megalkuvás helytelenségére, és arra, hogy egészen másféle megközelítésnek jött el az ideje. PÜRGER Tibor AZ USA BOSZNIA-POLITIKÁJA: „Klasszikus megalkuvás” - mondja George Kenney, a State Department egy héttel ezelőtt lemondott osztályvezetője gadta . (Reuter telefotó) Ma kezdődik Jakartában, Indonézia fővárosában az el nem kötelezettek csúcstalálkozója. Jugoszlávia státusa változatlan marad szeptember derekáig, a New York-i miniszteri találkozóig. A képen: Hassanal Bolkiar brunei szultánt (balról) a jakartai repülőtéren Suharto indonéz elnök fő