Magyar Szó, 1992. szeptember (49. évfolyam, 240-269. szám)

1992-09-01 / 240. szám

1992. szeptember 1., kedd Vajdaság: demokrácia vagy menekülés A VMDK elnöke nyilatkozik a budapesti Népszabadságnak - Ha a nemzetközi nyomás rá­bírja Belgrádot erőszakos politiká­jának megváltoztatására, akkor el­kerülhető, hogy 100 000-150 000 magyarnak el kelljen menekülnie Vajdaságból - nyilatkozta lapunk­nak Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössé­gének elnöke. - A londoni konferencia a vajda­sági magyarság számára mérföldkő a politikai jogalanyiság elismerteté­séért vívott küzdelmünkben. Már maga az is eredmény, hogy - noha másik teremben ülve - megfigyelő­ként ott lehettünk Londonban. Sok politikussal tárgyalhattunk és sajtó­­értekezletet is tarthattunk. A leg­fontosabb beszélgetést a Jugoszlá­­via-értekezlet kisebbségi különbi­zottsága elnökével folytattuk. Ő is rámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdés bekerült a rendezés alapdo­kumentumába, így a jövőben a ju­goszláv, illetve a szerb kormány nem térhet ki a velünk folytatandó párbeszéd elől azzal az ürüggyel, hogy ez szimpla belügy. Nagyon re­mélem, ez a dialógus nemsokára létrejön. ■ Londonban találkozott vala­melyik szerb, jugoszláv politikus­sal? - Nem. Találkoztunk viszont az ENSZ menekültügyi főbiztosával és részletesen ismertettük azt a ve­szélyt, ami a Vajdaságra leselkedik akkor, ha megvalósul a szerb kor­mány terve és harmincezer mene­kült szerb betelepül a magyarlakta településekbe. Elmondtuk: tudjuk, milyen nehéz a menekültek sorsa, mi magunk is segítünk nekik, pénz­zel, építőanyaggal, használati cik­kek gyűjtésével. Ám a menekültek sanyarú helyzetét nem szabad ki­használni az etnikai összetétel meg­változtatására - ezt nemzetközi elő­írások is tiltják. Megértésre talál­tunk, a menkültügyi főbiztosság fi­gyelni fog erre. ■ Ha Szerbia elhatározza Vaj­daság etnikai összetételének meg­változtatását, akkor képes-e ezt külső tényező megakadályozni? - Ezt én nem tudhatom. Ne­künk mindent meg kell tennünk, ami rajtunk múlik. Hiszen a háború kitörése óta semmi nem fenyegette meg a vajdasági magyarságot olyan súlyosan és konkrétan, mint a szerb menekültek betelepítése. ■ Mit jelent a londoni doku­mentumokban említett különleges státus, amit a nemzeti kisebbségek­nek szánnak? - Miután a délszláv térségben a kisebbségek helyzete rossz, a hatá­rokat pedig nem lehet megváltoz­tatni, így különleges jogállás kell. Azaz: területi, kulturális és személyi elvű autonómia, ahogy mi jó ideje javasoljuk. Londonban mostantól nemzetközi bizottság foglalkozik ez­zel. ■ A másik feszültséggóc az al­bánok lakta Kosovo. - Vezetőjükkel, Rugovával Lon­donban találkoztam, de nem tár­gyaltunk, csak beszélgettünk. Ők eleve más elképzeléseket vallanak, önállósítani akarják Kosovót. Mi pedig azt kívánjuk, hogy a meglevő határok között kapjuk meg azokat a jogokat, amelyek immár a londoni dokumentum szerint is járnak a ki­sebbségeknek. ■ Szerb részről azzal vádolják a VMDK-t, hogy az észak-bácskai au­tonómia követelése nem más, mint az első lépés a magyar-szerb határ módosítása felé.­­ Szerb részről ez az ürügy arra, miért nem hajlandóak érdemben tárgyalni velünk. Természetesen az ilyen feltételezés minden alapot nélkülöz. Most csak egyetlenegy lo­gikai bizonyíték: nekünk semmi­képpen nem érdekünk, hogy aka­dályozzuk Magyarország integráló­dását az Európai Közösségbe. Hi­szen e felzárkózás azonos érdeke a vajdasági és az egyetemes magyar­ságnak. Márpedig határvitákkal ter­helve szó sem lehetne arról, hogy Magyarország az európai unió ka­puján kopogtasson. ■ Sokan tartanak attól, hogy a háború továbblép. Bosznia katonai legyűrése után a szerbek „figyel­me” Kosovo és Vajdaság felé for­dul. - Szerintem nagyon hamar el fog dőlni, mennyit ért a londoni konferencia. Ha a megbeszélt ha­táridőn belül nem kerülnek ENSZ-ellenőrzés alá azok a nehézfegyve­rek, amelyek a boszniai tragédiát okozták, akkor az egész konferencia kudarcot vallott. Ha így lesz, akkor bekövetkezhet Vajdaságban is a még súlyosabb politikai nyomás időszaka, amely tarktíva lesz külön­böző kisebb-nagyobb erőszakos cse­lekményekkel. Mi már korábban tudattuk az ENSZ menekültügyi fő­biztosával - és ezt Londonban is megerősítettük -, hogy amennyi­ben atrocitások érik a vajdasági ma­gyarságot, akkor mi felszólítjuk a magyarokat, hogy meneküljenek, mentsék az életüket, hiszen szá­munkra ez a legfontosabb. A vajda­sági magyaroknak fegyverük nincs. Ha ilyesmi bekövetkezik, akkor egy hét alatt 100 000-150 000 ember menekül Magyarországra. E ve­széllyel a nemzetközi szervezetek tisztában vannak, azt nem tudom, van-e elképzelésük arról, mit tesz­nek ilyen atrocitások esetén. Én nem merek jósolni, mégis úgy gon­dolom, hogy a jelenlegi helyzetben mégsem ez lesz a következő lépés a szerb hatalom részéről, noha köny­­nyen megtörténhet, hogy kisebb­­nagyobb atrocitások érik a VMDK- t, annak személyiségeit. Ismétlem: most nagyon fontos az aktív nem­zetközi fellépés is azért, hogy ne kö­vetkezzen be a szerb menekültek betelepítése a vajdasági magyar községekbe.­­ Szerb részről mondhatják azt, hogy kérem, Vajdaság Szerbia te­rületének része, és a kormány azt tesz, amit jónak lát.­­ ENSZ-dokumentumok is tilt­ják a kisebbségek által lakott vidé­kek etnikai összetételének meg­­vátoztatását.­­ Azt is mondhatják, hogy ez nem szerb erőszak, hanem horvát és bosnyák erőszak űzte Vajdaság­ba a menekülő szerbeket.­­ Az, hogy valahol valaki jogta­lanságot követ el, senkit nem hatal­maz fel arra, hogy ő maga is jogta­lan lépéseket tegyen. Itt pedig arról van szó, hogy a szerb állam intézke­dik. ■ Lehet „spontán” népmozgást is ösztönözni. Volt erre példa az el­ső és a második világháború után is, amikor rengeteg szerb betele­pült Vajdaságba.­­ Ismétlem: a menekültekről a magyarlakta települések is gondos­kodnak. Itt nem erről a humanitá­rius kérdésről van szó, hanem ar­ról, hogy a szerb kormány utasítot­ta e helységek hatóságait, gondos­kodjanak a szerb menekültek lete­lepítéséről. Mi ezt nem tudjuk elfo­gadni, főleg, ha az „adásvételi szer­ződéseket” erőszak kényszeríti ki. ■ A VMDK furcsa helyzetbe ke­rülhet. Kisebbségi érdekvédelmi szervezetként ma termé­szetszerűleg ellenzéki, parlamenti frakciója azonban mégiscsak ad egy minisztert, Várady Tibort, a szövetségi igazságügyi tárca gazdá­ját. - Választási eredményeink alap­ján egyértelmű, hogy a VMDK a vajdasági magyarság politikai ér­dekvédelmi szervezete. A magyar­ság problémáit a belgrádi kormány­zat csakis a VMDK-val tárgyalhatja meg. Reméljük, ezt segíti, ha a kor­mányzatban olyanok is vannak, akik a VMDK vagy a magyar ki­sebbség tagjai és demokratikus el­veket vallanak.­­ Sok vajdasági magyar értel­miségi idegenkedik a VMDK-tól, etnocentrikusnak, radikálisnak tartja.­­ Mi erre okot nem adunk. Mi tesszük azt, amiről úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben tennünk kell. Majd a történelem eldönti, he­lyesen cselekszünk-e. Az bizonyos, hogy a vajdasági magyarok tömegei bennünket támogatnak. És mi tár­gyalni szeretnénk, örülök, hogy Pá­nnc jugoszláv kormányfő megígérte, találkozik velünk. Miért lenne „et­­nocentrikus és radikális” a mi auto­nómiatervünk? Nemzetközi nor­mákra alapul, az a célja, hogy a ma­gyar kisebbség maga intézze önazo­nosságának megőrzésével kapcsola­tos ügyeit. Mi erről szeretnénk pár­beszédet, de készek vagyunk meg­vitatni a kormány más elképzelését is. Azt akarjuk, hogy sem Vajdaság­ban, sem máshol ne legyen háború, erőszakos konfliktus, blokád - ha­nem demokratikus fejlődés, boldo­gulás a szerbeknek és másoknak is. Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 Goulding Zágrábban Az ENSZ altitkára zárt ajtók mögött tárgyalt Tuđmannal­­ Körutat tesz az UNPROFOR védelme alatt álló területeken - Ellátogat Szarajevóba és Belgrádba (Folytatás az 1. oldalról) Lord Owen körútjának megkezdése előtt kijelentette, hogy a volt Jugoszlávi­ában a problémák máról holnapra nem oldhatók meg, s nem áll rendelkezésére varázspálca. Szerinte a békefolyamatban az összes fél kölcsönösen függ egymástól a megoldás kutatásában. IZETBEGOVIĆ BÍRÁLJA A NYUGATOT Alija Izetbegovic, Bosznia-Hercego­vina elnöke tegnap azzal fenyegetőzött, hogy bojkottálni fogja a genfi béketár­gyalásokat, ha nem vetnek véget a Sza­rajevó népe elleni gyilkos támadások­nak. Az AP amerikai távirati irodának adott rövid nyilatkozatában Izetbegovic a vasárnapi szarajevói vérfürdőt előre megfontolt szándékkal elkövetett gyil­kosságnak nevezte. Hozzáfűzte, miként lehet tárgyalni ilyen emberekkel, ezek gyilkosok, nem akarnak békét, hanem vért. Más jelentés szerint Alija Izetbegovic nyilatkozatot adott a Newsweek hírmaga­zinnak is. Kifejtette, hogy a Nyugat poli­tikai szándékának hiánya kellemetlenül meglepte a bosnyákokat. Úgy fogalma­zott, hogy a Nyugat elárulta saját elveit. Úgy ítélte meg, ha a második világhábo­rú előtt a Nyugat ennyire habozott vol­na, akkor ma a nácik uralkodnának a vi­lágban. Csalódásának adott hangot a londoni értekezlettel kapcsolatban, noha szerinte elértek bizonyos előrehaladást. A KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉN A SOR Az USIA, az amerikai kormány hí­rügynöksége tegnap a londoni okmá­nyokkal összhangban közzétette a Szer­biáról és a Crna Goráról szóló nyilatko­zatot. E jelentésből nem állapítható meg, vajon az okmányt formálisan is el­fogadták az értekezleten. A nyilatkozat egyebek között öröm­mel nyugtázta, hogy az értekezlet vala­mennyi részvevője aláírta a közleményt Bosznia-Hercegovináról, s valamennyi­üknek teljesíteniük kell vállalt kötele­zettségüket, főleg Szerbia és Crna Gora áll egyértelmű választás előtt. Az ok­mány szerint Szerbia és Crna Gora vál­lalta az alábbiakat: - meggátolják az intervenciót Bosz­nia és Horvátország határain át; - képességeikhez mérten mindent megtesznek, hogy meggátolják a bosz­niai szerbeket abban, hogy erőszakkal területet foglaljanak el, s elűzzék a helyi lakosságot; - teljes mértékben tiszteletben tart­ják Kosovo és Vajdaság lakosságának polgári, alkotmányos jogait, szavatolják Sandžak lakosságának polgári jogait; - latba vetik befolyásukat a boszniai szerbeknél, hogy felszámolják fogolytá­boraikat, lehetővé tegyék a menekültek hazatérését. A boszniai horvátok és muzulmánok vállalták annak kötelezettségét, hogy maradéktalanul tiszteletben tartják a BT határozatait, elfogadják Bosznia-Herce­govina integritását a meglevő határok keretében. Szerbia és Crna Gora vállalta, hogy szavatolja az etnikai, nemzeti közösségek és kisebbségei­ jogait összhangban az ENSZ, az EBEÉ és az EK Jugoszlávia-ér­­tekezletének megállapodásai alapján. Elősegítik a horvátországi helyzet rendezését, a Vance-terv alkalmazását, amelynek alapján a krajinai szerbek el­fogadják a speciális státust, ahogyan azt előirányozta az EK Jugoszlávia- értekez­letének megállapodása.­­ Tiszteletben tartják az összes nem­zetközi megállapodást és okmányt. A közlemény szerint, ha Szerbia és Crna Gora gyakorlatilag bizonyítja, hogy teljesíti kötelezettségeit, visszasze­rezheti a nemzetközi közösség bizalmát, felújíthatja kereskedelmi kapcsolatait, segélyt kaphat, s maradéktalanul együtt­működhet a nemzetközi közösség min­den tagjával. Ha a kötelezettségeket nem tartja tiszteletben, a Biztonsági Ta­nácsot felkérik, hogy még szigorúbb szankciókat hozzon, amelyek Szerbiát és Crna Gorát nemzetközileg teljesen elszi­getelik. AZ ETNIKAI TISZTOGATÁS ELLEN Sohasem fogadjuk el az olyan megol­dást Bosznia-Hercegovinában, amely el­ismeri a szerb hatóságok által elkövetett etnikai tisztogatást, jelentette ki Lon­donból való hazaérkezése után Lawren­ce Eagleburger amerikai megbízott ál­lamtitkár. Szerinte a béke csak akkor szilárdít­ható meg Boszniában, ha hazatérhetnek az elüldözött muzulmánok. Értékelve a londoni értekezlet kimenetelét, Eagle­burger hangsúlyozta, azzal a céllal hív­ták össze, hogy véget vessen a katonai akcióknak, közös nevezőre jussanak szá­mos más kérdésben, közülük az egyik az, hogy nagymértékben megszigorítják a szankciók ellenőrzését. HOSSZÚ, NEHÉZ TÁRGYALÁSOK VÁRHATÓAK A francia külügyminisztériumhoz kö­zel álló hivatalos körök szerint a Genf­­ben kezdődő béketárgyalások hosszúak és nehezek lesznek. Ezt azzal támasztják alá, hogy a londoni értekezlet valójában csak a béke katalógusát fogadta el, ame­lyet ezután kell konkretizálni a tárgyalá­sokon. A genfi tárgyalások előtt bátorító jel­ként értelmezték, hogy a tárgyalási fo­lyamat mégis megindult. Ezt tartják a londoni értekezlet legnagyobb sikeré­nek. Hozzáfűzik, hogy a kezdeti idő­szakban a szemben álló felek nem fog­nak közvetlenül tárgyalni, az ENSZ és az EK képviselői konzultálnak mindenki­vel, s ha majd úgy értékelik, hogy kar­nyújtásnyira vannak az érintkező pon­toktól, akkor ülnek valamennyien tár­gyalóasztalhoz. Párizsban figyelmeztetnek arra, hogy a londoni megállapodás igen in­gatag, s megbuktathatja a hirtelen, gyorsan rosszabbodó terepi helyzet. Morillon francia tábornok, az UNPRO­FOR parancsnokhelyettese úgy nyilat­kozott, a vállalt kötelezettségek ellené­re sem várható el, hogy néhány napon belül fegyverszünet lesz Bosznia-Her­cegovinában. Szerinte nagyobb haté­konyság várható el a genfi munkacso­portoktól, amelyek kutatni fogják a megoldást. Reményének adott hangot, hogy a Londonban elindított folyamat olyan megoldást eredményez, amely elfogadható lesz a hadviselő felek szá­mára. Aggodalmának adott hangot, hogy a kéksisakosok megbízatását ki­terjesztik egész Boszniára. Szerinte ugyanis a rendelkezésre bocsátott újabb ötezer katona nem elegendő ilyen nagy feladatra. RIJÁD.­­ Az Iszlám Értekezlet tag­országainak külügyminiszterei e hónap 12-én és 13-án Szaúd-Arábiában rend­kívüli ülésszakot szentelnek a boszniai helyzetnek. Megvitatják, milyen mó­don segíthetnek a boszniai muzulmá­noknak. . A jugoszláv válság amerikai megkö­zelítését klasszikus megalkuvásnak neve­zi most megjelent dolgozatában az a 33 éves George Kenney, aki rövid diplomá­ciai karrier után egy héttel ezelőtt felad­ta állását a külügyminisztériumban, mert nem értett egyet a tétlenséggel. A széthullás első jelei óta, írja Ken­ney, a Bush-kormány ismételten kinyil­vánította, hogy nem fog katonailag köz­belépni, amit a szerbek „gonosztevő ve­zetői” zöld fényként értelmeztek: „Mód­szerük a népirtás, az USA reakciója pe­dig a végtelen és erélytelen diplomáciai tárgyalások’. Kenney a Miért?-re is választ kínál. Véleménye szerint a Bush- adminisztrá­ció legmagasabb szintű vezetői alapvető döntésüket arra a felmérésre építették, hogy többet nyernek, ha nem kevered­(Washingtoni tudósítónktól) nek bele a balkáni problémába, mintha sikerülne azt megoldaniuk - aminek el­maradása esetén vállalniuk kellene a fe­lelősséget. Egy másik szinten - minden ellenkező hangzású szónoklat ellenére - az amerikai kormányt egyszerűen nem érdekli Bosznia. A State Department Jugoszlávia-osz­­tályának volt főnöke elismeri, hogy nem katonai szakértő, de megkísérli felvázol­ni, miért érzi mesterséges kifogásnak azt, hogy a beavatkozás végtelen ingo­ványba rántaná az amerikai erőket. Kenney szerint ez csak egy teljesen felelőtlenül tervezett és kivitelezett akció esetén jelentene veszélyt, mert a bosz­niai szerb erők, az ő információi alapján, gyengén fegyelmezett, lazán szervezett bandákból állnak, amelyeknek fő célja a fosztogatás és a féktelen gyilkolás. „Többnyire elvadult, elégedetlen sihe­­derek ezek, akiknek nincs semmi veszte­nivalójuk egy normális boszniai vagy akár szerbiai társadalomban. Most az ő kezükben van a fegyver, az ellenállás erőtlen, hát nincs, ami elriassza őket. De egy határozott támadással nem lenné­nek képesek szembeszállni.” Mindemellett Kenney nem is egy in­­váziós hadsereg odaküldését tartja leg­fontosabbnak. Szárazföldi csapatok nél­kül is jelentős eredményeket lehetne el­érni, állítja, minimális és korlátozott ka­tonai akciókkal. Első intézkedésként a boszniai légitér lezárását említi, ami aránylag egyszerű és jogilag is simább ügy lenne, mint mondjuk a dél-iraki hasonló kaland. Másodszor, alacsony költséggel és szinte veszteségmentesen ki lehetne lőni az ostromgyűrűk szerb ütegeit, ha az előzetes felszólítás után sem hagynak fel a városok lövésével. Harmadszor, Bosznia szerb határai­nak ellenőrzésével meg lehetne állítani a katonai utánpótlás beszivárgását. Negyedszer, fel lehetne fegyverezni a legitim boszniai kormány csapatait, és segíteni lehetne tisztjeik kiképzésében. „Ha az el sem ismert afgán felkelők ese­tében ezt gondolkodás nélkül megtettük - kérdezi Kenney -, akkor nem látom az okát, hogy az ENSZ- embargót miért ne lehetne Bosznia esetében feloldani - ki­véve azt az egyet, hogy Afganisztánban nagyhatalmi szembenállásról is szó volt...” Kenneyt, saját szavai szerint, az kese­rítette el legjobban, hogy az amerikai kormány tulajdonképpen nem is akart tudomást venni azokról a tényekről, amelyek a tétlenség elhagyására késztet­ték volna. Ezzel szemben gondosan igyekezett minden egyes alkalommal a lehető legarányosabban elosztani az el­ítélő szavakat a konfliktus minden rész­vevőjére, és tárgyalóasztalhoz lökni a boszniai kormányt olyanokkal, akiknek háborús bűnökért kell felelniük. George Kenney előkelő munkahelyé­ről is inkább lemondott azért, hogy nyil­vánosan rámutathasson a megalkuvás helytelenségére, és arra, hogy egészen másféle megközelítésnek jött el az ideje. PÜRGER Tibor AZ USA BOSZNIA-POLITIKÁJA: „Klasszikus megalkuvás” - mondja George Kenney, a State Department egy héttel ezelőtt lemondott osztályvezetője gadta . (Reuter telefotó) Ma kezdődik Jakartában, Indonézia fővárosában az el nem kötelezettek csúcstalálkozója. Jugoszlávia státusa változatlan marad szeptember dere­káig, a New York-i miniszteri találkozóig. A képen: Hassanal Bolkiar brunei szultánt (balról) a jakartai repülőtéren Suharto indonéz elnök fő­

Next