Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-01 / 270. szám
2 KÜLPOLITIKA I Ćosić és Tuđman tegnapi genfi találkozója, valamint Milan Panic békeerőfeszítései az USA-ban, a boszniai események és a horvát menekültek visszatérési szándéka Baranyába - a külföldi tömegtájékoztatási eszközök ezekkel a témákkal foglalkoztak a legtöbbet. A Radio France Internacionale francia rádió a genfi megbeszélésről megjegyzi, hogy Dobrica Costc és Franjo Tudman horvát elnök korábban, amikor még disszidensnek számítottak az egykori JSZSZK-ban, több ízben találkozott egymással. Most, amikor a két ország áll egymással szemben, ismét jó tárgyalópartnerek lehetnek. Párbeszédüknek azonban bizonyos korlátai lesznek, hiszen egyikük sem tanúsít komolyabb megértést a szerb és a horvát nép tényleges egysége iránt, ami évtizedeken keresztül úgy tűnt, hogy fontos részét képezi a politikai, gazdasági és kulturális életnek. A francia rádió arra is felhívja a figyelmet, hogy ha Szerbiából valaki más ült volna tárgyalóasztalhoz Tudmannal, hazaárulóvá nyilvánít t tották volna. Ezt Ćosićnak senki sem vetheti a szemére, bár politikája veszélyezteti a szerbiai hatalmat, s egyáltalán nincs kizárva, hogy a JSZK államfőjét élesen bírálják majd emiatt. A Párizsban megjelenő Liberation tegnapi számában úgy értékelte, hogy a megannyi nehézség ellenére tovább folytatódik a genfi Jugoszlávia-értekezlet, amit a Ćosić-Tuđman találkozó is igaol. A Le Monde úgyszintén utal a két elnök megbeszélésének jelentőségére, s hangsúlyozza, hogy tárgyalásuk egyik központi témája a belgrád- zágrábi autóút megnyitása. A jugoszláv és a horvát államfő találkozóját a német lapok kedvezően értékelték, jóllehet nemtetszésüket fejezték ki Bosznia-Hercegovina esetleges felosztása miatt. A berlini Tageszeitung „Belgrád és Zágráb egy asztal mellett” címmel megjelentetett írásában üdvözölte a két elnök genfi találkozóját, jóllehet azt állítja, hogy „Cosic és Tuđman Bosznia- Hercegovina felosztásának gondolatát és felveti”. A Frankfurter Rundschau cikkírója üdvözölte a Szarajevó demilitarizálására vonatkozó elképzelést, de helytelennek tartja a „téli tűzszünetet”, hiszen a háborút be kell fejezni. „Izetbegovic már most egy olyan király benyomását kelti, akinek nincs országa, s a téli szünettel időt nyerhet, muzulmán testvérei segítséget nyújthatnak neki, ami a háború kiterjedéséhez vezethetne. Európának együttesen kell fellépnie, mert saját becsülete forog kockán”, olvasható egyebek között a frankfurti lapban. A Bonnban megjelenő Die Welt tegnapi számában a boszniai harcok elhatalmasodásáról számol be. Felveti a kérdést, vajon a visszavonuló belgrádi vezetés harca-e ez, amely az etnikai tisztogatások és hódítás ellenére sem nyerheti meg ezt a háborút. Esetleg arról van-e szó, hogy a szerb táboron belül súlyos belső összetűzések robbantak ki, ahol Pánié és a hozzá hű erők meg akarnak szabadulni a Milosevicrendszer béklyóitól és bűncselekményeitől. Alighanem a megoldás nem lesz fájdalommentes. A népirtás és a boszniai muzulmánok ellen elkövetett szerb háborús bűnök nem merülnek hamar feledésbe, s ezért valakinek felelnie kell. Milan Panic szövetségi miniszterelnök közben a szankciók enyhítését szorgalmazza, sőt azt szeretné elérni, hogy oldják fel a Szerbiával szemben életbe léptetett kőolajembargót is. Ki tudja azonban szavatolni, hogy a kőolaj, amely óvodák, iskolák, kórházak és egyéb közintézmények fűtésére kell, nem kerül-e a harckocsik üzemanyagtartályaiba. A jugoszláv vezetésnek minél előbb világosan el kellene határolnia magát azoktól a bűntettektől, amelyeket a szerbek követtek el Boszniában, hogy valamilyen formában számítani merjenek a Nyugat bizalmára, vélekedik a Die Welt. Az Amerika Hangja rádióállomás Milan Panic keddi washingtoni megbeszéléseiről beszámolva arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy Eagleburger megbízott külügyi államminiszter támogatásáról biztosította a jugoszláv kormányfőnek a vérontás megszüntetésére tett erőfeszítéseit. Eagleburger azt is elmondta, nagyra értékeli Panicnak azt a törekvését, hogy átalakítsa a szerb politikát, de figyelmeztetett, hogy Washington a konkrét eredmények alapján fogja kialakítani Belgrád iránti álláspontját. A magas rangú amerikai politikus arra szólította fel Panicot, hogy személyesen vegyen részt az emberi jogok megsértésének kivizsgálásában. A Reuter hírszolgálati iroda tegnap beszámolt arról, hogy az UNPROFOR képviselői a keleti szektorban nagy feszültséggel várják, hogy felhívásuk és a horvát kormány üzenete jobb belátásra tudja-e bírni a Baranyába mindenáron visszatérni akaró menekülteket. A Reuter értesülései szerint csaknem 77 000 horvát és magyar menekült el tavaly Baranyából, és nagy többségük a tél beállta előtt vissza akar térni otthonába. Az UNPROFOR azonban úgy ítélte meg, hogy ennek még nincsenek meg a feltételei, és megpróbálta rábírni a zágrábi kormányt, akadályozza meg a békemenetelést. Egyelőre nem tudni, hogy a Baranyából elmenekült lakosságot sikerült-e lebeszélni arról a szándékáról, hogy a lehető legrövidebb időn belül visszatérjen szülőföldjére. A Hszinhua kínai hírszolgálati iroda értékelése szerint a menekültek nagy tömegének visszatérése Baranyába újabb horvát-szerb konfliktust idézne elő, ami tovább fokozná Zágráb és Belgrád egyébként is rossz viszonyát. „A Horvátország és Szerbia közötti törékeny béke, ame-lyet a boszniai háború árnyékol be, ismét veszélybe kerül, ha a két fél politikai vezetői nem tudnak komp-romisszumos megállapodást kötni”, állapítja meg a kínai hírügynökség. A továbbiakban arról is beszámol, hogy erről a problémáról tegnaposić és Tuđman is véleményt cse-rélt Genfben. A moszkvai rádió tegnapi adásában azt hangsúlyozta, hogy a Boszniában elkövetett tömeggyilkosságok hírét nemzetközileg is ellenőrizni kell. Ha ezek a hírek igaznak bizonyulnak, a bűnösöket a legszigorúbban meg kell büntetni. A Boszniában elkövetett háborús bűncselekményeket az ENSZ-nek a legnagyobb figyelemmel kell kezelnie, ha el akarjuk kerülni, hogy a világ a barbarizmus korszakába térjen vissza. A JSZR kizárása az ENSZ munkájából „nem más, mint a kudarc politikája, amelyet Slobodan Milosevic eddig oly sikeresen folytatott, s amely politika most végre vereséget szenvedett. A Bosznia elleni agreszszió további folytatásában a politikai kérdéseket háborúval fogják rendezni, de ez egy katasztrofális politika. Bosznia esetében azonban egész más a helyzet. A felszabadító háború az egyedüli elfogadható politika”. Ez a megállapítás a zágrábi Večernji list című lapban jelent meg. A cikk írója arra a megállapításra jutott, hogy a háború ebben a köztársaságban tetőfokára ért, mert a hercegovinaiak és Bosznia központi térségében harcoló erők csaknem valamennyi állását megsemmisítették a szerb-Crna Gora-i fasiszta hadseregnek és a Radovan Karadžić vezetése alatt álló csatlósaiknak. A zágrábi lap szerint „Milosevic és fasiszta apparátusa csak akkor hosszabbíthatja meg fennmaradását, ha továbbra is megszállva tartja az ideiglenesen elfoglalt területeket. Katonai szemszögből nézve Milosevic és Karadžić alakulatai hullócsillagok, másfelől Bosznia-Hercegovina felszabadító erőinek csillaga most van feljövőben. „A vezető jugoszláv politikusok az utóbbi hetekben egymásnak ellentmondó kijelentéseket tettek Prevlaka ügyében”, állapítja meg az RFI podgoricai tudósítója. Másrészt a félelmeket számos híresztelés fokozza. Vučurević, a kelet-hercegovinai autonóm körzet elnöke azt találta mondani, hogy a Jugoszláv Hadsereg Prevlakáról Kumborba, majd Ulcinjba vonul vissza. Az ulcinji lakosok azt is tudni vélik, hogy a közelmúltban verőfényes nappal azért borította el hirtelen köd a tengerpartot, hogy a hadsereg ennek leple alatt szállítsa oda a katonai felszerelést. Erre és hasonló eseményekre már máskor is sor kerül. Tavaly az év végén hasonló ködfelhő borított be több mint tíz hajót, amelyek a bari kikötőben vetettek horgonyt fegyverekkel megrakva. Sokan teszik fel a kérdést, hogy Prevlaka esetében ugyanez a forgatókönyv ismétlődik-e meg. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Aligha jutnak közös nevezőre Ćosić és Tuđman genfi találkozója a külföldi hírközlő eszközök érdeklődésének homlokterében Szeptember 30. Sorszám 171. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 142,4310 142,8596 143,2882 OSZTRÁK SCHILLING 100 2013,6283 2019,6874 2025,7465 KANADAI DOLLÁR1 158,8840 159,3621 159,8402 FRANCIA FRANK 100 4184,6705 1497,2623 4209,8541 NÉMET MÁRKA 100 14149,8403 14192,4176 14234,9949 GÖRÖG DRACHMA 100 110,4969 110,8284 OLASZ LÍRA 100 16,5065 16,5562 16,6059 JAPÁN JEN 100 166,8615 167,3636 167,8657 HOLLAND GULDEN 100 12578,0326 12615,8802 12653,7278 SVÉD KORONA 100 3772,1486 3783,4991 3794,8496 SVÁJCI FRANK 100 16215,3005 16264,0928 16312,8851 ANGOL FONT1 356,6660 357,7392 358,8124 USA-DOLLÁR1 199,4000 200,0000 200,6000 FŐ KÉPVISELETEI AZ ALÁBBI VÁROSOKBAN: ÚJVIDÉK, BELGRÁD, ZRENJANIN, SREMSKA MITROVICA, SZABADKA, ZOMBOR, KIKINDA, BECSE, ZENTA, TOPOLYA A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 290, ÚJVIDÉKEN 300 dinár. A forint 5,5-6 dinár (de nem lehet kapni) Magyar Szó Leváltották a brazil elnököt A parlament döntése - A szenátus hivatali visszaélés és korrupció miatt ítélkezik Collor de Mello felett A brazil kongresszus kedden este óriási szavazattöbbséggel megfosztotta hatalmától Fernando Collor de Mello elnököt, elfogadta ugyanis a procedúrát, amelynek alapján korrupció vádjával leváltható az államfő - jelentik a hírügynökségek. A kongresszus képviselőháza jóváhagyta az alkotmányos eljárást, amelynek értelmében a szenátusnak joga van ítélkezni Collor de Mello felett hivatali visszaélés és korrupció miatt. Eszerint Collor de Mellónak azonnal vissza kell vonulnia tisztségéről, és hat hónapon belül a szenátus ítélkezhet felette. Megfigyelők szinte biztosra veszik, hogy az elnöki tisztet Itamar Franco, az eddigi alelnök tölti majd be, aki rögtön a szavazás után beszédet intézett a nemzethez és egységre, békére és fegyelmezett munkára szólította fel. A brazil kormány kollektív lemondott. A hír hallatán több százezer ember vonult fel a nagyvárosok utcáin. A kongresszus döntését éljenzéssel, dallal és tánccal üdvözölték, szinte karneváli hangulatban. 1992. október 1., csütörtök IDŐZÍTETT TALÁLKOZÓ Minden út Genf be vezet, de onnan hová? Miután hétfőn este, alig pár perccel a híradó kezdete előtt, a Tanjug hírügynökség továbbította a szerdára tervezett Cosic-Tudman genfi találkozó hírét, a Szerbiai Televízió ezúttal sem mulasztotta el ismételten a nézők tudomására hozni, kit is tart valójában fajsúlyos politikai tényezőnek ebben az országban. Amíg ugyanis Dobrica Costc, a JSZK elnöke a genfi Jugoszlávia-értekezlet két társelnökével, Cyrus Vance-szel és lord David Owennel csak későbbi hírként szerényen nyilatkozott aznapi tárgyalásaik eredményeiről, addig Slobodan Milosevic szerb elnök berobbanó első hírként hosszan és magabiztosan ecsetelte mindazt, miket is közölt a két társelnökkel, minek következtében a két diplomata most már sokkal világosabban láthatja az itteni helyzetet. Az első erőteljes és elsöprő híresemény láttán és hallatán óhatatlanul felmerülhetett a nézőben a sugallt kétely: hogyha már így állnak a dolgok, mi az ördögöt kell Dobrica Costc államfőnek - aki az utóbbi egy-két hónapban egyébként szinte mást nem tesz, mint már bámulatos zsonglőrmutatványokkal felérő kétségbeesett erőfeszítésekkel igyekszik biztosítani Milan Panic miniszterelnök és kormányának túlélését - ezek után még Franjo Tuđman horvát elnökkel is leállnia. Az államfő helyzete semmiképpen sem irigylésre méltó, a jelek szerint ugyanis mind összetettebbé válik számára az az egyensúlyozás, amelyet a szövetségi kormány béketörekvései és a vele szembehelyezkedő harcias keményvonal között igyekszik elérni úgy, hogy mégiscsak a helyzet békés rendezése felé történjen előrelépés. Nem tudni, meddig lesz erre elegendő politikai súlya és ereje a, szemmel láthatóan növekvő belső feszültség közepette. Dobrica Cosié államelnök genfi útjában hétfőn a két társelnök számára rendezett munkaebéden állapodtak meg, majd pedig Cyrus Vance közvetített Franjo Tuđman és Dobrica Cosié között. MIT TARTALMAZ ĆOSIĆ ELNÖK DIPLOMÁCIAI POGGYÁSZA? A JSZK elnökének útipoggyászában a szerb—horvát viszony minden kérdése benne volt teljes összetettségében készen arra az eshetőségre, hogy a tárgyalóasztalhoz ülő felek készségétől függően előkerüljenek. Túlzott lett volna vérmes elvárásokat fűzni az első találkozóhoz, ezért a kis lépések képletének megfelelően nagyobb volt annak a valószínűsége, hogy elsősorban a gyakorlati kérdések kerülnek megvitatásra, amelyeknek a polgárok széles köre számára nagy jelentősége van, s talán éppen ezért elősegíthetik a rendezés folyamatát. Ilyen kérdések a zágráb-belgrádi autóút megnyitása, a vasúti közlekedés beindítása a két főváros között, a telefonkapcsolat helyreállítása, a nyugdíjak kölcsönös folyósítása, a pénzforgalom újbóli beindítása és hasonlók, amelyek a mindennapi gazdasági és emberi kapcsolatok tekintetében döntő fontosságúak, s a kezdeti kölcsönös kommunikáció tovább szélesítheti a megkezdett utat. Mint ismeretes, Dobrica Ćosić már korábban is javasolta e kérdések közös megvitatását. A tegnapi találkozó időzítése és megtartása azonban semmi esetre sem a véletlen műve. Cyrus Vance az ENSZ képviselőjeként társelnöke a genfi értekezletnek, és kezdeményezésekor elsősorban a szeptember 30-ára bejelentett horvát menekült-visszatéréssel járó óriási veszélyt tartotta szem előtt. Efelől semmi kétséget sem hagyott Goran Hadžić krajinai vezető, kijelentette ugyanis, hogy a menekültek tömeges visszatérését csak a szélsőségesek szervezhetik meg, de ezt felkészülten várják be, mint legutóbb azt a tíztagú horvát terrorista csoportot, amelyet lehetetlenné is tettek Baranyában. A fenyegető veszély és saját felelősségének tudatában az UNPROFOR meghúzta a vészharangot és közölte, saját érdekükben feltartóztatja a visszatérni kívánó menekülteket, mivel nincsenek meg a feltételek e lépéshez. A dolog odáig fajult, hogy a jugoszláv katonaság vezérkarának tájékoztatási szolgálata is közleményt adott ki, miszerint a menekültek tömeges visszatérését a horvát katonaság saját céljaira kívánja kihasználni. E célból mintegy tizenötezer főt számláló kilenc dandárt és ötven tankot vontak össze Szlavóniában, ezenkívül további két páncélos tüzérségi és rakétázó zászlóaljat. A fentiekkel párhuzamosan mozgósítás is folyik Horvátországban, amelynek célja a Szlavóniában állomásozó horvát katonaság harmincezer főre való növelése. A közlemény leszögezi, a jugoszláv katonaság nem szemlélheti mindezt tétlenül, megfelelő ellenintézkedésekre kényszerül. Végül a horvát kormány, amely már hónapok óta folytatja e vállalkozás előkészületeit és négyszer hirdette meg az indulást, a Horvát Rádió útján az utolsó pillanatban lefújta az indulás időpontját. Ehhez azonban alibiként felette szükséges volt a Ćosić-Tuđman találkozó azzal a megokolással, hogy meg kell várni, vajon milyen eredménnyel fog járni. Ezek után az is világos, miért is volt olyan gördülékeny a szervezés és szinte percek alatt lehetséges a beleegyezés horvát részről is a szerdai találkozóhoz. ELÉRKEZETT-E A SZERB ÁLLAMOK SZÖVETSÉGÉNEK IDEJE? Dobrica Cosic államelnök diplomáciai poggyászát azonban olyan nehezékek is súlyosbítják, amelyek sok mindenben akadályozhatják a tárgyalások folyamán és a későbbiekben is jelentősen bonyolíthatják helyzetét, így valószínűleg nem éppen a legjobbkor jött számára Goran Hadžić krajinai vezető minapi kijelentése, miszerint nincs ok a további várakozásra, halogatás nélkül létre kell hozni a szerb államok szövetségét, ezenkívül a területvédelmi egységeket szerb milíciává kell átalakítani, sapkájukon a fehér sassal. Zdravko Zecevic, a másik rangos krajinai tisztségviselő ezt azzal toldotta meg, szó sem lehet e területek különleges státusáról, amit a világ hatalmasságai rájuk akarnak erőszakolni. Kormányának elsődleges feladataként jelölte meg a Milan Panic szövetségi miniszterelnök vezette bizottság menesztését, amelynek feladata az UNPROFOR-ral való egyezkedés egyeztetése. A másik fogas kérdés Prevlaka problémája. Ezzel kapcsolatosan Cosic államfő egy héttel ezelőtt panaszosan nyilatkozta a podgoricai Pobjedának: „íme, ez a Horvátország, ez a nagyhorváti Horvátország, amely Ante Starcevic, Radic, Bakaric, Tito, Miroslav Krleža és Franjo Tuđman, de nemcsak Franjo Tuđman, hanem korunk egész horvát értelmiségének ideológiáját követi, nem képes lemondani néhány hektár kopár szikláról és kőről a Crna Gora-i nép javára, hanem zsarolja és veszélyezteti létét, kínozza, gyűlöletet szít. Hogy miért van ez így, az lenne a legjobb, ha erre maguk a horvátok válaszolnának.” Remélhetőleg Franjo Tuđman nem mulasztotta el feleletet adni e kérdésre. Ettől függetlenül a szerb Radikális Párt is feleletet követel, természetesen a saját maga fogalmazta kérdésekre, mégpedig a Szövetségi Képviselőházban, s neheztelő hangvétellel le is szögezi: az eddigi tárgyalásokban hivatalosan a szövetségi kormány elnöke és az államfő vett részt, az alkotmány alapján azonban a Szövetségi Képviselőház az illetékes a JSZK határainak ügyében. Ennyi bonyodalom láttán talán nem is annyira meglepő Slobodan Milošević növekvő magabiztossága. A MEREV KOMMUNISTA HAGYOMÁNYOK JEGYÉBEN Papírforma szerint ezzel szemben sokkal kedvezőbbnek látszanak Franjo Tudman tárgyalási pozíciói. Nemcsak azért, mert nem csukták a nemzetközi szankciók kalodájába, bár egy s másért ő is rászolgált volna. Továbbá nemcsak azért, mert a Zadarban, majd pedig Vinkovciban nyilvánosan elhangzott állítása szerint - „titkos megállapodásom van a Mindenható Istennel” (Vjesnik, 1992. július 19. és Večernji list, 1992. július 23.). Mindenekelőtt azért, mert bel- és külpolitikai téren több olyan húzást tehetett, amely pillanatnyilag némi lépéselőnyt biztosít számára: az ellenzék tiltakozása mellett ugyan, de a szábor megszavazta az abolíciós törvényt a háborúban a másik oldalon résztvevők ügyében; néhány látványos fogással arról igyekszik meggyőzni a nyilvánosságot, keményen fellép a félkatonai alakulatok ellen, s még Dobrosav Paraga főhadiszállásán is házkutatást tartottak a pártvezér jelenlétében, s ez alkalommal félmillió márka értékű fegyvert, valamint pártokmányokat foglaltak le. Alija Izetbegovictyal újabb megállapodásokat kötött, mint elhangzott, az agreszszorral szembeni közös magatartásról és a háború befejezésének módozatairól. Genfbe utazása előtt kijelenthette hát a már látott magabiztossággal, azzal a feltétellel ül le tárgyalni, ha a jugoszláv katonaság kivonul a Dubrovniktól délre eső horvát vidékekről és a JSZK elismeri Horvátországot. S ez az ismétlődő magabiztosság lord Peter Carrington egy minapi nyilatkozatát kívánja ide: „Milošević és Tuđman olyan emberek, akik a legmerevebb kommunista hagyományokon nevelkedtek. Milosevic klasszikus apparátcsik, Tuđman pedig a titkosszolgálat volt tábornoka. Mi más mondható róluk?” A lord másról hallgatott. A tegnapi Cosic-Tudman találkozó sajátos előjátékának vehető a szerb pravoszláv és a horvát katolikus egyházi főméltóságok múlt heti genfi tárgyalása, amely a kölcsönös nyilatkozatokból ítélve rendkívül erdményesnek mondható. A küldöttségek Pál pátriárkával és Kuharic bíborossal az élén a békés együttélés mellett álltak ki, és leszögezték: a népnek és a püspököknek vissza kell térniük otthonukba. Nikolaj boszniai mitropolita, a pravoszláv egyház küldöttségének tagja azonban rezignáltan állapította meg: „Az egyház nyilatkozott, de nincs abban a helyzetben, hogy nyomást gyakoroljon a politikára. Mi korábban is békére szólítottunk, de mint tudják, a politikusok erre ügyet sem vetettek.” Vajon most hová vezet az út Géniből? ERDÉLYI Károly