Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-01 / 270. szám

2 KÜLPOLITIKA I Ćosić és Tuđman tegnapi gen­fi találkozója, valamint Milan Panic békeerőfeszítései az USA-ban, a boszniai esemé­nyek és a horvát menekültek visszatérési szándéka Baranyá­ba - a külföldi tömegtájékozta­tási eszközök ezekkel a témák­kal foglalkoztak a legtöbbet. A Radio France Internacionale francia rádió a genfi megbeszélés­ről megjegyzi, hogy Dobrica Costc és Franjo Tudman horvát elnök korábban, amikor még disszidens­­nek számítottak az egykori JSZSZK-ban, több ízben találkozott egymással. Most, amikor a két or­szág áll egymással szemben, ismét jó tárgyalópartnerek lehetnek. Pár­beszédüknek azonban bizonyos korlátai lesznek, hiszen egyikük sem tanúsít komolyabb megértést a szerb és a horvát nép tényleges egysége iránt, ami évtizedeken ke­resztül úgy tűnt, hogy fontos részét­­ képezi a politikai, gazdasági és kul­­t­­urális életnek. A francia rádió arra is felhívja a­­ figyelmet, hogy ha Szerbiából valaki­­ más ült volna tárgyalóasztalhoz­­ Tudmannal, hazaárulóvá nyilvánít t tották volna. Ezt Ćosićnak senki sem­­ vetheti a szemére, bár politikája ve­­­­szélyezteti a szerbiai hatalmat, s­­ egyáltalán nincs kizárva, hogy a JSZK államfőjét élesen bírálják majd emiatt.­ A Párizsban megjelenő Libera­tion tegnapi számában úgy érté­kelte, hogy a megannyi nehézség­­ ellenére tovább folytatódik a gen­­f­­i Jugoszlávia-értekezlet, amit a­­ Ćosić-Tuđman találkozó is iga­­­­­ol. A Le Monde úgyszintén utal a két elnök megbeszélésének je­lentőségére, s hangsúlyozza, hogy tárgyalásuk egyik központi témá­ja a belgrád- zágrábi autóút meg­nyitása. A jugoszláv és a horvát államfő találkozóját a német lapok kedvező­en értékelték, jóllehet nemtetszésü­ket fejezték ki Bosznia-Hercegovina esetleges felosztása miatt. A berlini Tageszeitung „Belgrád és Zágráb egy asztal mellett” címmel megjelentetett írásában üdvözölte a két elnök genfi találkozóját, jóllehet azt állítja, hogy „Cosic és Tuđman Bosznia- Hercegovina felosztásának gondolatát és felveti”. A Frankfurter Rundschau cikk­írója üdvözölte a Szarajevó demili­­tarizálására vonatkozó elképzelést, de helytelennek tartja a „téli tűz­szünetet”, hiszen a háborút be kell fejezni. „Izetbegovic már most egy olyan király benyomását kelti, aki­nek nincs országa, s a téli szünettel időt nyerhet, muzulmán testvérei segítséget nyújthatnak neki, ami a háború kiterjedéséhez vezethetne. Európának együttesen kell fellép­nie, mert saját becsülete forog koc­kán”, olvasható egyebek között a frankfurti lapban. A Bonnban megjelenő Die Welt tegnapi számában a boszniai harcok elhatalmasodásáról számol be. Fel­veti a kérdést, vajon a visszavonuló belgrádi vezetés harca-e ez, amely az etnikai tisztogatások és hódítás ellenére sem nyerheti meg ezt a háborút. Esetleg arról van-e szó, hogy a szerb táboron belül súlyos belső összetűzések robbantak ki, ahol Pánié és a hozzá hű erők meg akarnak szabadulni a Milosevic­­rendszer béklyóitól és bűncselek­ményeitől. Alighanem a megoldás nem lesz fájdalommentes. A népirtás és a boszniai muzulmánok ellen elköve­tett szerb háborús bűnök nem me­rülnek hamar feledésbe, s ezért va­lakinek felelnie kell. Milan Panic szövetségi minisz­terelnök közben a szankciók enyhí­tését szorgalmazza, sőt azt szeretné elérni, hogy oldják fel a Szerbiával szemben életbe léptetett kőolajem­bargót is. Ki tudja azonban szava­tolni, hogy a kőolaj, amely óvodák, iskolák, kórházak és egyéb közin­tézmények fűtésére kell, nem ke­­rül-e a harckocsik üzemanyagtartá­lyaiba. A jugoszláv vezetésnek mi­nél előbb világosan el kellene hatá­rolnia magát azoktól a bűntettek­től, amelyeket a szerbek követtek el Boszniában, hogy valamilyen for­mában számítani merjenek a Nyu­gat bizalmára, vélekedik a Die Welt. Az Amerika Hangja rádióállo­más Milan Panic keddi washingtoni megbeszéléseiről beszámolva arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy Eagleburger megbízott külügyi ál­lamminiszter támogatásáról biztosí­totta a jugoszláv kormányfőnek a vérontás megszüntetésére tett erőfe­szítéseit. Eagleburger azt is elmond­ta, nagyra értékeli Panicnak azt a tö­rekvését, hogy átalakítsa a szerb po­litikát, de figyelmeztetett, hogy Was­hington a konkrét eredmények alapján fogja kialakítani Belgrád iránti álláspontját. A magas rangú amerikai politikus arra szólította fel Panicot, hogy személyesen vegyen részt az emberi jogok megsértésé­nek kivizsgálásában. A Reuter hírszolgálati iroda teg­nap beszámolt arról, hogy az UN­­PROFOR képviselői a keleti szektor­ban nagy feszültséggel várják, hogy felhívásuk és a horvát kormány üze­nete jobb belátásra tudja-e bírni a Baranyába mindenáron visszatérni akaró menekülteket. A Reuter érte­sülései szerint csaknem 77 000 hor­vát és magyar menekült el tavaly Baranyából, és nagy többségük a tél beállta előtt vissza akar térni ottho­nába. Az UNPROFOR azonban úgy ítélte meg, hogy ennek még nincse­nek meg a feltételei, és megpróbálta rábírni a zágrábi kormányt, akadá­lyozza meg a békemenetelést. Egye­lőre nem tudni, hogy a Baranyából elmenekült lakosságot sikerült-e le­beszélni arról a szándékáról, hogy a lehető legrövidebb időn belül vissza­­térjen szülőföldjére. A Hszinhua kínai hírszolgálati iroda értékelése szerint a menekül­tek nagy tömegének visszatérése Baranyába újabb horvát-szerb konf­liktust idézne elő, ami tovább fokoz­ná Zágráb és Belgrád egyébként is rossz viszonyát. „A Horvátország és Szerbia közötti törékeny béke, ame-­­­lyet a boszniai háború árnyékol be,­­ ismét veszélybe kerül, ha a két fél­­ politikai vezetői nem tudnak komp-­­­romisszumos megállapodást kötni”,­­ állapítja meg a kínai hírügynökség.­­ A továbbiakban arról is beszámol,­­ hogy erről a problémáról tegnap­­­­osić és Tuđman is véleményt cse-­­­rélt Genfben. A moszkvai rádió tegnapi adásá­ban azt hangsúlyozta, hogy a Bosz­niában elkövetett tömeggyilkossá­gok hírét nemzetközileg is ellenőriz­ni kell. Ha ezek a hírek igaznak bi­zonyulnak, a bűnösöket a legszigo­rúbban meg kell büntetni. A Boszni­ában elkövetett háborús bűncselek­­­ményeket az ENSZ-nek a legna­gyobb figyelemmel kell kezelnie, ha el akarjuk kerülni, hogy a világ a barbarizmus korszakába térjen vissza. A JSZR kizárása az ENSZ mun­kájából „nem más, mint a kudarc politikája, amelyet Slobodan Milo­sevic eddig oly sikeresen folytatott, s amely politika most végre vereséget szenvedett. A Bosznia elleni agresz­­szió további folytatásában a politikai kérdéseket háborúval fogják ren­dezni, de ez egy katasztrofális politi­ka. Bosznia esetében azonban egész más­ a helyzet. A felszabadító háború az egyedüli elfogadható politika”. Ez a megállapítás a zágrábi Večernji list című lapban jelent meg. A cikk írója arra a megállapításra jutott, hogy a háború ebben a köztársaság­ban tetőfokára ért, mert a hercego­­vinaiak és Bosznia központi térségé­ben harcoló erők csaknem vala­mennyi állását megsemmisítették a szerb-Crna Gora-i fasiszta hadse­regnek és a Radovan Karadžić veze­tése alatt álló csatlósaiknak. A zágrábi lap szerint „Milosevic és fasiszta apparátusa csak akkor hosszabbíthatja meg fennmaradását, ha továbbra is megszállva tartja az ideiglenesen elfoglalt területeket. Katonai szemszögből nézve Mi­losevic és Karadžić alakulatai hulló­csillagok, másfelől Bosznia-Herce­govina felszabadító erőinek csillaga most van feljövőben. „A vezető jugoszláv politikusok az utóbbi hetekben egymásnak el­lentmondó kijelentéseket tettek Prevlaka ügyében”, állapítja meg az RFI podgoricai tudósítója. Másrészt a félelmeket számos híresztelés fo­kozza. Vučurević, a kelet-hercegovi­­nai autonóm körzet elnöke azt talál­ta mondani, hogy a Jugoszláv Had­sereg Prevlakáról Kumborba, majd Ulcinjba vonul vissza. Az­ ulcinji la­kosok azt is tudni vélik, hogy a kö­zelmúltban verőfényes nappal azért borította el hirtelen köd a tenger­partot, hogy a hadsereg ennek leple alatt szállítsa oda a katonai felszere­lést. Erre és hasonló eseményekre már máskor is sor kerül. Tavaly az év végén hasonló ködfelhő borított be több mint tíz hajót, amelyek a bari kikötőben ve­tettek horgonyt fegyverekkel meg­rakva. Sokan teszik fel a kérdést, hogy Prevlaka esetében ugyanez a forga­tókönyv ismétlődik-e meg. NEMZETKÖZI FIGYELŐ Aligha jutnak közös nevezőre Ćosić és Tuđman genfi találkozója a külföldi hírközlő eszközök érdeklődésének homlokterében Szeptember 30. Sorszám 171. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 142,4310 142,8596 143,2882 OSZTRÁK SCHILLING 100 2013,6283 2019,6874 2025,7465 KANADAI DOLLÁR1 158,8840 159,3621 159,8402 FRANCIA FRANK 100 4184,6705 1497,2623 4209,8541 NÉMET MÁRKA 100 14149,8403 14192,4176 14234,9949 GÖRÖG DRACHMA 100­ 110,4969 110,8284 OLASZ LÍRA 100 16,5065 16,5562 16,6059 JAPÁN JEN 100 166,8615 167,3636 167,8657 HOLLAND GULDEN 100 12578,0326 12615,8802 12653,7278 SVÉD KORONA 100 3772,1486 3783,4991 3794,8496 SVÁJCI FRANK 100 16215,3005 16264,0928 16312,8851 ANGOL FONT1 356,6660 357,7392 358,8124 USA-DOLLÁR1 199,4000 200,0000 200,6000 FŐ KÉPVISELETEI AZ ALÁBBI VÁROSOKBAN: ÚJVIDÉK, BELGRÁD, ZRENJANIN, SREMSKA MITROVICA, SZABADKA, ZOM­BOR, KIKINDA, BECSE, ZENTA, TOPOLYA A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 290, ÚJVIDÉKEN 300 dinár. A forint 5,5-6 dinár (de nem lehet kapni) Magyar Szó Leváltották a brazil elnököt A parlament döntése - A szenátus hivatali visszaélés és korrupció miatt ítélkezik Collor de Mello felett A brazil kongresszus kedden este óriási szavazattöbbséggel megfosztotta hatalmától Fernando Collor de Mello elnököt, elfogadta ugyanis a procedú­rát, amelynek alapján korrupció vád­jával leváltható az államfő - jelentik a hírügynökségek. A kongresszus képviselőháza jóvá­hagyta az alkotmányos eljárást, amely­nek értelmében a szenátusnak joga van ítélkezni Collor de Mello felett hivatali visszaélés és korrupció miatt. Eszerint Collor de Mellónak azon­nal vissza kell vonulnia tisztségéről, és hat hónapon belül a szenátus ítélkez­het felette. Megfigyelők szinte biztos­ra veszik, hogy az elnöki tisztet Ita­­mar Franco, az eddigi alelnök tölti majd be, aki rögtön a szavazás után beszédet intézett a nemzethez és egy­ségre, békére és fegyelmezett munká­ra szólította fel. A brazil kormány kol­lektív lemondott. A hír hallatán több százezer ember vonult fel a nagyvárosok utcáin. A kongresszus döntését éljenzéssel, dal­lal és tánccal üdvözölték, szinte karne­váli hangulatban. 1992. október 1., csütörtök IDŐZÍTETT TALÁLKOZÓ Minden út Genf be vezet, de onnan hová? Miután hétfőn este, alig pár perccel a híradó kezdete előtt, a Tanjug hírügy­nökség továbbította a szerdára tervezett Cosic-Tudman genfi találkozó hírét, a Szerbiai Televízió ezúttal sem mulasztot­ta el ismételten a nézők tudomására hozni, kit is tart valójában fajsúlyos poli­tikai tényezőnek ebben az ország­ban. Amíg ugyanis Dobrica Costc, a JSZK el­nöke a genfi Jugoszlávia-értekezlet két társelnökével, Cyrus Vance-szel és lord David Owennel csak későbbi hírként szerényen nyilatkozott aznapi tárgyalá­saik eredményeiről, addig Slobodan Mi­losevic szerb elnök berobbanó első hír­ként hosszan és magabiztosan ecsetelte mindazt, miket is közölt a két társelnök­kel, minek következtében a két diplo­mata most már sokkal világosabban lát­hatja az itteni helyzetet. Az első erőteljes és elsöprő híresemény láttán és hallatán óhatatlanul felmerülhe­tett a nézőben a sugallt kétely: hogyha már így állnak a dolgok, mi az ördögöt kell Dobrica Costc államfőnek - aki az utóbbi egy-két hónapban egyébként szinte mást nem tesz, mint már bámulatos zsonglőr­mutatványokkal felérő kétségbeesett erőfe­szítésekkel igyekszik biztosítani Milan Panic miniszterelnök és kormányának túlélését - ezek után még Franjo Tuđman horvát el­nökkel is leállnia. Az államfő helyzete sem­miképpen sem irigylésre méltó, a j­elek sze­rint ugyanis mind összetettebbé válik szá­mára az az egyensúlyozás, amelyet a szö­vetségi kormány béketörekvései és a vele szembehelyezkedő harcias keményvonal között igyekszik elérni úgy, hogy mégis­csak a helyzet békés rendezése felé tör­ténjen előrelépés. Nem tudni, meddig lesz erre elegendő politikai súlya és ereje a, szemmel láthatóan növekvő belső feszültség közepette. Dobrica Cosié államelnök genfi útjában hétfőn a két társelnök számára rendezett munkaebéden állapodtak meg, majd pedig Cyrus Vance közvetített Franjo Tuđman és Dobrica Cosié között. MIT TARTALMAZ ĆOSIĆ ELNÖK DIPLOMÁCIAI POGGYÁSZA? A JSZK elnökének útipoggyászában a szerb—horvát viszony minden kérdése benne volt teljes összetettségében készen arra az eshetőségre, hogy a tárgyalóasz­talhoz ülő felek készségétől függően elő­kerüljenek. Túlzott lett volna vérmes el­várásokat fűzni az első találkozóhoz, ezért a kis lépések képletének megfele­lően nagyobb volt annak a valószínűsé­ge, hogy elsősorban a gyakorlati kérdé­sek kerülnek megvitatásra, amelyeknek a polgárok széles köre számára nagy je­lentősége van, s talán éppen ezért előse­gíthetik a rendezés folyamatát. Ilyen kérdések a zágráb-belgrádi autóút meg­nyitása, a vasúti közlekedés beindítása a két főváros között, a telefonkapcsolat helyreállítása, a nyugdíjak kölcsönös fo­lyósítása, a pénzforgalom újbóli beindí­tása és hasonlók, amelyek a mindennapi gazdasági és emberi kapcsolatok tekinte­tében döntő fontosságúak, s a kezdeti kölcsönös kommunikáció tovább széle­sítheti a megkezdett utat. Mint ismere­tes, Dobrica Ćosić már korábban is java­solta e kérdések közös megvitatását. A tegnapi találkozó időzítése és meg­tartása azonban semmi esetre sem a vélet­len műve. Cyrus Vance az ENSZ képvise­lőjeként társelnöke a genfi értekezletnek, és kezdeményezésekor elsősorban a szep­tember 30-ára bejelentett horvát mene­kült-visszatéréssel járó óriási veszélyt tar­totta szem előtt. Efelől semmi kétséget sem hagyott Goran Hadžić krajinai veze­tő, kijelentette ugyanis, hogy a menekül­tek tömeges visszatérését csak a szélsősé­gesek szervezhetik meg, de ezt felkészül­ten várják be, mint legutóbb azt a tíztagú horvát terrorista csoportot, amelyet lehe­tetlenné is tettek Baranyában. A fenyegető veszély és saját felelőssé­gének tudatában az UNPROFOR meg­húzta a vészharangot és közölte, saját ér­dekükben feltartóztatja a visszatérni kí­vánó menekülteket, mivel nincsenek meg a feltételek e lépéshez. A dolog odáig fajult, hogy a jugo­szláv katonaság vezérkarának tájékozta­tási szolgálata is közleményt adott ki, mi­szerint a menekültek tömeges visszaté­rését a horvát katonaság saját céljaira kí­vánja kihasználni. E célból mintegy ti­zenötezer főt számláló kilenc dandárt és ötven tankot vontak össze Szlavóniában, ezenkívül további két páncélos tüzérségi és rakétázó zászlóaljat. A fentiekkel pár­huzamosan mozgósítás is folyik Horvát­országban, amelynek célja a Szlavóniá­ban állomásozó horvát katonaság har­mincezer főre való növelése. A közle­mény leszögezi, a jugoszláv katonaság nem szemlélheti mindezt tétlenül, meg­felelő ellenintézkedésekre kényszerül. Végül a horvát kormány, amely már hónapok óta folytatja e vállalkozás elő­készületeit és négyszer hirdette meg az indulást, a Horvát Rádió útján az utolsó pillanatban lefújta az indulás időpontját. Ehhez azonban alibiként felette szüksé­ges volt a Ćosić-Tuđman találkozó azzal a megokolással, hogy meg kell várni, va­jon milyen eredménnyel fog járni. Ezek után az is világos, miért is volt olyan gördülékeny a szervezés és szinte percek alatt lehetséges a beleegyezés horvát részről is a szerdai találkozóhoz. ELÉRKEZETT-E A SZERB ÁLLAMOK SZÖVETSÉGÉNEK IDEJE? Dobrica Cosic államelnök diplomáciai poggyászát azonban olyan nehezékek is súlyosbítják, amelyek sok mindenben akadályozhatják a tárgyalások folyamán és a későbbiekben is jelentősen bonyolít­hatják helyzetét, így valószínűleg nem éppen a legjobbkor jött számára Goran Hadžić krajinai vezető minapi kijelentése, miszerint nincs ok a további várakozásra, halogatás nélkül létre kell hozni a szerb államok szövetségét, ezenkívül a terület­­védelmi egységeket szerb milíciává kell át­alakítani, sapkájukon a fehér sassal. Zdravko Zecevic, a másik rangos krajinai tisztségviselő ezt azzal toldotta meg, szó sem lehet e területek különleges státusá­ról, amit a világ hatalmasságai rájuk akar­nak erőszakolni. Kormányának elsődle­ges feladataként jelölte meg a Milan Panic szövetségi miniszterelnök vezette bizott­ság menesztését, amelynek feladata az UNPROFOR-ral való egyezkedés egyez­tetése. A másik fogas kérdés Prevlaka prob­lémája. Ezzel kapcsolatosan Cosic állam­fő egy héttel ezelőtt panaszosan nyilat­kozta a podgoricai Pobjedának: „íme, ez a Horvátország, ez a nagyhorváti Hor­vátország, amely Ante Starcevic, Radic, Bakaric, Tito, Miroslav Krleža és Franjo Tuđman, de nemcsak Franjo Tuđman, hanem korunk egész horvát értelmisé­gének ideológiáját követi, nem képes le­mondani néhány hektár kopár szikláról és kőről a Crna Gora-i nép javára, ha­nem zsarolja és veszélyezteti létét, kínoz­za, gyűlöletet szít. Hogy miért van ez így, az lenne a legjobb, ha erre maguk a horvátok válaszolnának.” Remélhetőleg Franjo Tuđman nem mulasztotta el feleletet adni e kérdésre. Ettől függetlenül a szerb Radikális Párt is feleletet követel, természetesen a saját maga fogalmazta kérdésekre, mégpedig a Szövetségi Képviselőházban, s nehez­telő hangvétellel le is szögezi: az eddigi tárgyalásokban hivatalosan a szövetségi kormány elnöke és az államfő vett részt, az alkotmány alapján azonban a Szövet­ségi Képviselőház az illetékes a JSZK ha­tárainak ügyében. Ennyi bonyodalom láttán talán nem is annyira meglepő Slobodan Milošević növekvő magabiztossága. A MEREV KOMMUNISTA HAGYOMÁNYOK JEGYÉBEN Papírforma szerint ezzel szemben sok­kal kedvezőbbnek látszanak Franjo Tud­man tárgyalási pozíciói. Nemcsak azért, mert nem csukták a nemzetközi szankci­ók kalodájába, bár egy s másért ő is rá­szolgált volna. Továbbá nemcsak azért, mert­­ a Zadarban, majd pedig Vinkovci­­ban nyilvánosan elhangzott állítása szerint - „titkos megállapodásom van a Minden­ható Istennel” (Vjesnik, 1992. július 19. és Večernji list, 1992. július 23.). Minde­nekelőtt azért, mert bel- és külpolitikai té­ren több olyan húzást tehetett, amely pil­lanatnyilag némi lépéselőnyt biztosít szá­mára: az ellenzék tiltakozása mellett ugyan, de a szábor megszavazta az abolí­­ciós törvényt a háborúban a másik olda­lon résztvevők ügyében; néhány látvá­nyos fogással arról igyekszik meggyőzni a nyilvánosságot, keményen fellép a félka­tonai alakulatok ellen, s még Dobrosav Paraga főhadiszállásán is házkutatást tar­tottak a pártvezér jelenlétében, s ez alka­lommal félmillió márka értékű fegyvert, valamint pártokmányokat foglaltak le. Alija Izetbegovictyal újabb megállapodá­sokat kötött, mint elhangzott, az agresz­­szorral szembeni közös magatartásról és a háború befejezésének módozatairól. Genfbe utazása előtt kijelenthette hát a már látott magabiztossággal, azzal a felté­tellel ül le tárgyalni, ha a jugoszláv kato­naság kivonul a Dubrovniktól délre eső horvát vidékekről és a JSZK elismeri Horvátországot. S ez az ismétlődő magabiztosság lord Peter Carrington egy minapi nyilatkoza­tát kívánja ide: „Milošević és Tuđman olyan emberek, akik a legmerevebb kommunista hagyományokon nevelked­tek. Milosevic klasszikus apparátcsik, Tuđman pedig a titkosszolgálat volt tá­bornoka. Mi más mondható róluk?” A lord másról hallgatott. A tegnapi Cosic-Tudman találkozó sajátos előjátékának vehető a szerb pra­voszláv és a horvát katolikus egyházi fő­méltóságok múlt heti genfi tárgyalása, amely a kölcsönös nyilatkozatokból ítél­ve rendkívül erdményesnek mondható. A küldöttségek Pál pátriárkával és Ku­­haric bíborossal az élén a békés együtté­lés mellett álltak ki, és leszögezték: a népnek és a püspököknek vissza kell térniük otthonukba. Nikolaj boszniai mitropolita, a pravoszláv egyház kül­döttségének tagja azonban rezignáltan állapította meg: „Az egyház nyilatkozott, de nincs abban a helyzetben, hogy nyo­mást gyakoroljon a politikára. Mi koráb­ban is békére szólítottunk, de mint tud­ják, a politikusok erre ügyet sem vetet­tek.” Vajon most hová vezet az út Géni­ből? ERDÉLYI Károly

Next