Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)
1993-03-01 / 58. szám
2 KÜLPOLITIKA TISZTEK, HAZAFIAK, PUCCSISTÁK Összfegyvernemi mozgolódás Nagyon rossz lehet annak az államnak, amelyet mindenki meg akar menteni. Amióta Borisz Jelcin került Oroszország élére, másról sem hallani, csak a végveszélybe sodródott, egykor szebb napokat megélt állam megmentőinek kísérleteiről. És természetesen sorozatos kudarcairól, Jelcin is nagyreményű tervekkel látott hozzá a dicsőség visszaszerzéséhez, de mint kiderült, lehetetlen máról holnapra megváltoztatni azt, amit hét évtized alatt módszeresen tönkretettek. Ezt csak a gomba módra szaporodó szélsőséges csoportok, pártocskák nem akarják belátni, s a mindig külön kiváltságokat élvező hadsereg. Annak is a legelszántabb és legelvakultabb rétege. A demagógia eszközével ugyanis bármikor fel lehet bolygatni a kedélyeket. Különösen olyan időkben, amikor a lakosság kedélyállapota már réges-régen a normális szint alá süllyedt. Miközben a világ a Gorbacsov elleni perre figyel, Oroszországban megtartotta első tanácskozását az úgynevezett összfegyvernemi tiszti gyűlés. KOMOLYAN KELL VENNI ŐKET Gracsov honvédelmi miniszter figyelmeztetése és tiltása hiábavalónak bizonyult, mert a magukat igazi hazafiaknak feltüntető tisztek semmibe vették parancsát. A hadseregen belüli csendes puccs nyilvánvalóan Jelcin és hatalmi köre ellen irányul. Teljesen új jelenség, hogy a 91-es puccs óta a hadsereg egy része nyíltan szembeszáll az állami vezetéssel és fellépésével zavart kelt a fegyveres testület soraiban is. Arra számtalan példa akadt már az utóbbi években - a Jelcin elnök vezetéséből való kiábrándulás során -, hogy radikális csoportok, egyesületek jöttek létre, és fennhangon követelték a vezetés távozását. Zsirinovszkijról, aki talán a leghangosabb közöttük, jóformán mindenütt hallottak már. Az önjelölt diktátor egyszer 72 óra alatt, másszor néhány hónap alatt akarja helyreállítani a birodalmat. A szószátyár Zsirinovszkij tucatnyi hasonszőrű társához hasonlóan a legtöbb orosz szemében holmi kísérteties bohócnak számít. Lehet, hogy az új tiszti szövetség, illetve az összfegyvernemi tiszti gyűlés - ahogyan magukat elnevezték - hasonlóképpen mosolyogtatta meg az embereket, amikor egy héttel ezelőtt haditanácsot tartottak Moszkvában. Csakhogy jelen esetben mégis katonákról van szó, akik között nem egynek fontos beosztása van a hadseregben, s fegyveres alakulatok felett rendelkezik, leplezetlen célkitűzéseiket is sajátos eszközökkel akarják megvalósítani. Az ország politikai palettáján tapasztalt eddigi vita és kisebb- nagyobb csatározások az összfegyvernemi tiszti gyűlés színre lépésével a társadalom pluralizmusáról egyértelműen a hazafiasságra tevődött át. Márpedig ahol még a nyár politikai vita is törékeny jelenségnek számít, a tisztek mozgolódása fölöttébb veszélyes lehet. PÁRHUZAMOS PARANCSNOKLÁSI RENDSZER Ha ők kezdenekegyre indulatosabban kiabálni, akkor az már nem csupán egyszerű handabandázásként értékelhető. Márpedig fenyegetőzéseik azt követően erősödtek fel, hogy a közelmúltban újjászerveződött a Jelcin által betiltott kommunista párt. A párthoz hasonlóan a zendülő tisztek is az egykori nagy Szovjetunió újjáélesztéséről ábrándoznak. Olyan magabiztosak, hogy az egy héttel ezelőtti tanácskozásukat ellenző Gracsov véderőminisztert lemondásra szólították fel, leplezetlen céljuk az ellenőrzés megszerzése az egész hadsereg felett, hiszen a hazaszeretetet tettekkel akarják bizonyítani, nem pedig szavakkal. Máris megkezdték a felkészülést, mert meggyőződésük szerint egy hatalmas és fondorlatos ellenséggel kell megküzdeniük. Jelcintől még csak megszabadulnának valahogy, mert egy rakétaegység közreműködésével ezt gyerekjáték lenne megtenni, de számtalan másik, külső és belső ellenséggel kell még megküzdeni. Az összfegyvernemi tiszti gyűlés tagjai erre is felkészültek. Akcióik összehangolása sem okozhat már gondot, hiszen az orosz hadseregen belül létrehozták saját, párhuzamos parancsnoklási rendszerüket, amelynek irányítása az összfegyvernemi tiszti gyűlés központi tanácsának kezében van. Ennek titkos szervezetei működnek minden katonai körzetben, a városokban és minden alakulatnál. A háromfős csoportokba szerveződő illegális sejtek fő feladata előkészíteni és kibontakoztatni a tömegek harcát Jelcin elnökrendszere ellen. Ha pedig sikerül megbuktatni a hatalmat, akkor mindenképpen részt kell venniük a nemzeti megmentés kormányának megalakításában. A magukat hazafiaknak nevező tisztek meg vannak róla győződve, hogy a hadsereg, az állambiztonsági szolgálat és a kozákok hathatós támogatásával meg tudják védeni az országot a belső és a külső ellenséggel szemben egyaránt. Hogy ki a belső ellenség? Mindenki, aki nem hazafi. Ezt természetesen a hazafias tisztek döntik el. A külső ellenség meghatározása már nem ilyen bonyolult, hiszen a legutóbbi tanácskozáson elfogadott okmányaikban az Egyesült Államok neve előkelő helyen szerepel. Óva intik Washingtont egy esetleges Oroszország ellen irányuló fegyveres akciótól. MEKKORA A VESZÉLY? Ha egyelőre komolytalannak is tűnik az elégedetlenkedő katonák szervezkedése, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni őket. Akik rakétaegységgel akarják eltávolítani az államfőt, bármikor „átküldhetnek” egy-két atomtöltetű robbanószerkezetet a szomszédba is. Ha az éppen nem úgy viselkedik, vagy nem akar csatlakozni a majdani Szovjetunióhoz. A cári idők anarchistáit könynyen az atom terroristák válthatják fel, akiket nem is annyira a mély illegalitásban kell keresni, hanem a hadsereg köreiben. Egyelőre elképzelhetetlen, hogy a nyomorban élő lakosságot meg tudják nyerni maguknak azok a hazafiak, akik szent célok nevében még nagyobb rombolást és pusztítást ígérve akarnak megnyerni embereket céljaiknak. J. SZABÓ József Február 26. Sorszám 39. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 518,7130 520,2738 521,8346 OSZTRÁK SCHILLING 100 6472,3303 6491,8057 6511,2811 KANADAI DOLLÁR1 597,8161 599,6149 601,4137 FRANCIA FRANK 100 13424,5658 13464,9607 13505,3556 NÉMET MÁRKA 100 45580,5131 45717,6661 45854,8191 GÖRÖG DRACHMA 100 337,0779 338,0891 OLASZ LÍRA 100 46,7708 46,9115 47,0522 , JAPÁN JEN 100 634,2225 636.1309 638,0393 HOLLAND GULDEN 100 40534,9551 40656,9259 40778,8967 SVÉD KORONA 100 9480,5294 9509,0566 9537,5838 SVÁJCI FRANK 1O0 49177,7913 49325.7686 49473,7459 ANGOL FONT1 1068,7566 1071,9725 1075,1884 USA-DOLLÁR1 749.7500 750,0000 752,2500 VAJDASÁGI BANK Rt. DEVIZÁT PIACI ÁRFOLYAMON LAKÁSFELVÁSÁRLÁSRA 35% ENGEDMÉNYI A német marsaeke*epaci árfolyama Szabadkár, eladási 13 000, 14 000 dinár Újvidéken eladási 12 500, vétel 13 000 dinár A forínt 230-240 dinár, vétel k (Befejező rés*) A csehek elszakadnak k iszakadni Kelet-Európából - mind nyíltabban ez a törekvés határozza meg a nemrégiben teljesen önállóvá vált Csehország politikáját. Kezdetben úgy tűnt, hogy a csehek csak a szlovákoktól akarnak elszakadni. Úgy mérték fel ugyanis, hogy a fejletlenebb Szlovákia csak visszafoghatja fejlődésüket. Figyelembe vették az általános elmaradottság mellett azt is, hogy Szlovákiában tavaly az ipari termelés 17 százalékkal csökkent, a munkanélküliség pedig 13 százalékkal nőtt, míg náluk a termelés visszaesése megállt és a munkanélküliség is csak 3 százalékos. Ennek következménye lett, hogy a szlovákok addig harcoltak önállóságukért, amíg egyszerre rádöbbentek, hogy a csehek egyszerűen lerázták őket. Az elszakadást teljessé tette, hogy a különváláskor adott ígéreteket a csehek sorra szegték meg Azt ígérték, hogy a két ország között nem lesznek vámok és vámellenőrzés, de alig lépett életbe a két ország teljes önállósága, máris kezdték felállítani a vámellenőrzés bódéit. Azt ígérték, hogy legalább fél évig megmarad a közös pénz, az addigi csehszlovák korona, ehelyett mindössze néhány hét múlva már bekövetkezett a pénzváltás, és a külön cseh pénz bevezetése. A szakemberek ezt a döntést elég szókimondóan meg is indokolták: „Ha Csehország engedett volna Szlovákia nyomásának, a közös pénz gyorsan romlott volna. Jobbnak látta tehát lerázni magáról a követelőző szegény rokont, csináljon magának otthon olyan inflációt, amilyent csak akar.” Ez az elszakadási folyamat még be sem fejeződött teljesen, a csehek máris a világ tudtára adták, hogy itt nem akarnak megállni, hanem hasonló eréllyel egész Kelet-Európától el akarnak szakadni. Csak a fejlett világ tartotta fontosnak az egykori Kelet- Európa országai közötti együttműködési formák, köztük a visegrádi csoportnak nevezett együttműködés létrehozását. Nemcsak abból indultak ki, hogy ha ezek az országok szorosabbra fűzik együtemű ködésüket, akkor nekik kevesebb lesz a gondjuk, hanem abból is, hogy az egymás közti kereskedelem fejlesztése pótolhatja azt a hiányt, amely az egykori KGST összeomlásával támadt. A három visegrádi ország - Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia - már kezdetben sem tulajdonított nagyobb jelentőséget ennek az együttműködésnek, különösen gazdasági téren. Magyarország külkereskedelmi forgalmában ugyanis a két másik visegrádi ország csak 4,7-4,8 százalékkal, Csehszlovákia forgalmában 10 és Lengyelország forgalmában 4,1-4,3 százalékkal szerepel. Ennek alapján állította Josef Zieleniec cseh külügyminiszter, hogy jó visegrádi megállapodás a nyugatiak találmánya". A három, később négy ország közül még Magyarország alkalmazkodott leginkább ahhoz a követelményhez, hogy Kelet-Európával szorosabb kapcsolatot kell fönntartani. Ennek alapját az adta meg, hogy az egykori Szovjetunió országai továbbra is második helyen maradtak a magyar kivitelben és behozatalban, sőt külkereskedelmük az egykori Szovjetunió utódállamaival 1092-ben 6-8 százalékkal nőtt, Oroszországgal az idei évre kereskedelmi egyezményt kötöttek, Ukrajnával, Belorussziával, Kazahsztánnal, Moldáviáid és Üzbegisztánnal pedig aláírták a gazdasági alapszerződést. Ezzel szemben a csehek kezdettől fogva elsődlegesnek tarálták a kapcsolatok leépítését, újabban mind nyíltabban kimondják, hogy őket csak Nyugat-Európa, elősorban az Európai Közösség érdekli. Nem keltek versenyre a különféle reformintézkedésekben a csehek egyetlenegy másik kelet-európai országgal sem. Igaz, hogy ragaszkodtak a Sachs nevével jelzett sokkterápiához, de rendkívül óvatosan közeledtek minden problémához, hogy a várható megrázkódtatásokat a minimumra csökkentsék. Ezzel magyarázható többek között az is, hogy még mindig nincs csődtörvényük. Az a véleményük ugyanis, hogy a többi kelet-európai országban a sokszor átfogó koncepció nélküli, nemegyszer kapkodó, nem eléggé átgondolt intézkedések csak megnehezítik a gazdaság talpra állását. Az ő tételüket látszik alátámasztani az is, ami mondjuk a magyar mezőgazdaságban ezekben a napokban történik. A rendszerváltás előtt a nyugati piacokon is olyan sikeresen szereplő magyar mezőgazdaság ugyanis nem a várt lendülettel fejlődött, sőt a mezőgazasági kivitel 20-50 százalékkal visszaesett, több cikkből - sertéshúsból, fagyasztott csirkéből stb. - nem tudták kiszállítani még azt a mennyiséget sem, amelyet az Európai Közösség engedélyezett számukra, mert nem volt elegendő kiszállítható áru. Nem csoda hát, hogy amikor a napokban kiderült, hogy az ország 300 000 tonna búzahiánnyal számol, a lapok már arról kezdtek cikkezni, hogy ilyen árat kell fizetniük a nem eléggé átgondolt mezőgazdasági politikáért. A csehek azt hiszik, hogy ők mindezeken a példákon tanultak, és olyan gazdasági politikára képesek, amely ezeket a megrázkódtatásokat kizárja. Tudják a receptet a helyzet rendezésére - ez a véleményük a cseheknek, és ez a hajtóereje annak a törekvésüknek, hogy semmilyen közösséget ne vállaljanak azokkal az országokkal, amelyek legjobb esetben is mellékes kérdések körüli heves vitáikkal, rosszabb esetben a nemzeti ellentétek fölszításával saját gazdasági lendületük alatt vágják a fát. Nemrég még úgy nyilatkoztak: „Uraim, el tudnak képzelni szebb jövőt annál, mint kisebbségi sorsban lenni a Német Szövetségi Köztársaságban?” Most pedig mind világosabban szomszédaik és a világ tudtára adják: egyetlen céljuk annak elérése, hogy a Nyugat részének tekintsék őket, olyan országnak, amelynek semmi köze Kelet- Európához. Nem tudni, hogy ez a cseh politika sikeresebb lesz-e akkor, amikor nyilvánvaló, hogy az egykori kelet-európai országok egymással állnak versenyben az Európai Közösség tagságának elnyeréséért. Nem tudni elsősorban azért, mert nem lehet kiszámítani, hogy milyen fejlemények várhatók Csehországban, hogyan alakul a gazdasági helyzet az új politika érvényesítése után, sőt még az is megesik, hogy Csehországnak többet kell foglalkoznia az általa annyira megvetett nemzeti kérdésekkel, annak alapján, hogy jelentős szlovák kisebbség maradt a területén. Mindez még a jövő citka, a cseh álláspont azonban mindenesetre figyemeztetés a többi kelet-európai országnak arra, hogy melyek az igazán lényeges problémák a világnak ebben a részében. BÁLINT István Magyar Szó 1993. március 1., hétfő Vigyázat: hamis forint! Tapintással megállapítható, a magyar bankó valódi-e A múlt héten 4 millió forint értékben 1000 forintosokat, valamint 6,2 millió forint értékben 5000 és 10 000 forintos kárpótlási jegyeket foglaltak le Budapesten. Az Országos Rendőrfőkapitányság jelentése szerint: Kiss Tibor és Losó György foglalkozás nélküli budapesti lakosok Óbudán a Zab utcában béreltek egy lakást, és vásároltak egy színesfénymásoló-gépet Az 1000 forintosok másolása nagyon jó minőségben sikerült. A kárpótlási jegyek előállításához pedig egy szobrász, Kerekes István nyújtott segítséget, a fénymásolóval nem lehetett dombor pecsétet készíteni. Az értékpapírok eladását Grimmer János kráter vállalta, de nagy valószínűséggel sikerült megelőzni a hamis papírok forgalomba hozását. Ugyanez nem mondható el az 1000 forintosokról, amelyekből eddig ismeretlen mennyiséget kivittek Magyarországról. Valószínűleg a környező országokatjárták el a hamis forinttal. Minden bizonnyal Jugoszláviával sem tettek kivételt-Magyarországon a nyolcvanas években alig hamisítottak pénzt, tavaly viszont már havonta átlagosan 50 darab fénymásolt forint bukkan fel a pénzintézeteknél. A hamisítók „munkakedve" egyre nő. A közelmúltban a posta mindössze 300 darab hamis bankót fogott el, az ország keleti megyéiben - benzinkutaknál, boltokban, presszókban, piacokon is pedig februárban több száz hamis (Budapesti tudósítónktól) pénz tűnt fel. Elriasztó példaként adta hírül a rendőrség, hogy egy külföldi turistára - páratlan leleménnyel - ezressé alakított valódi papír tízforintost sóztak rá. A magyar valuta hirtelen támadt népszerűsége abból ered, hogy a magyar piacon ma már jóformán mindent kapni lehet érte, de az is hozzájárul még, hogy a nyugati országok bankjai beváltják a forintot. Ezzel magyarázható a következő: a Magyarországgal szomszédos - főképpen keleti - országok polgárai előszeretettel „vadásszák” a forintot, amely sokkal szélesebb körben felhasználható és biztonságosabb fizetőeszköz számukra, mint a sajátjuk. A gazdasági szempontok mellett azonban a technikai is ellenállhatatlanul csábít a bűnre, mert mostanság olyan „okos” színesfénymásoló-gépek vannak, amelyek szinte tökéletes minőségben reprodukálják a bankjegyeket. A pénzhamisítás térhódítása Magyarországon pillanatnyilag a postának több „kellemetlenséget” okoz, mint a rendőrségnek. Azért van ez így, mivel máig a legnagyobb - évente csaknem 3000 milliárd forintos készpénzforgalmat lebonyolító szervezet. Oroszlánszerepet kell vállalnia a mások bankók kiszűrésében. A legegyszerűbb és a leghatékonyabb védekezés nyilvánvalóan a hozzáértő pénztárosok szemfülességében rejlik egyelőre. Nekik kellene ugyanis minden egyes bankót megtapogatniuk és megnézniük, erre viszont a postahivatalok zsúfoltsága miatt alig jut idő. Nem marad más hátra, mint hogy kinek-kinek saját magának kell meggyőződnie róla: vajon hamis-e a pénz, amit elfogadott vagy rásóztak. Ha igen, akkor bűnözői zsargonban szólva neki kell elvinnie a balhét. A hamisítvánnyal fizető - egyébként teljesen ártatlan - polgár ugyanis a „lefülelt” pénze helyett semmiképpen sem kaphat valódiakat. (Nemcsak Magyarországon van ez így, hanem mindenütt a világon.) A tanulság: tessék odafigyelni, hogy milyen forintot váltanak, vesznek. A hamis bankók felismerése nem ördöngösség, hiszen dörzsöléssel, tapintással, vizezéssel biztosul kiszűrhető a rossz pénz. Verzár Péter, a Magyar Nemzeti Bank illetékese, miután elmondta, hogy új bankjegysorozatot csak 1995- ben bocsátanak ki, addig is a következőket tanácsolta: mindenki gondosan hosság figyelmét, hogy ellenőrizze a papírpénzt, különösen tapintását és a nagyon éles vonalhálózatát. A hamisított forint jellegzetessége: általában síkos tapintású és a vonalhálózata nem elég tiszta. Jó ezt tudniuk a jugoszlávoknak is. VARJÚ Márta