Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)

1993-03-01 / 58. szám

2 KÜLPOLITIKA TISZTEK, HAZAFIAK, PUCCSISTÁK Összf­egyvernem­i mozgolódás Nagyon rossz lehet annak az ál­lamnak, amelyet mindenki meg akar menteni. Amióta Borisz Jelcin került Oroszország élére, másról sem halla­ni, csak a végveszélybe sodródott, egykor szebb napokat megélt állam megmentőinek kísérleteiről. És ter­mészetesen sorozatos kudarcairól, Jel­cin is nagyreményű tervekkel látott hozzá a dicsőség visszaszerzéséhez, de mint kiderült, lehetetlen máról hol­napra megváltoztatni azt, amit hét év­tized alatt módszeresen tönkretettek. Ezt csak a gomba módra szaporo­dó szélsőséges csoportok, pártocskák nem akarják belátni, s a mindig külön kiváltságokat élvező hadsereg. Annak is a legelszántabb és legelvakultabb rétege. A demagógia eszközével ugyanis bármikor fel lehet bolygatni a kedélyeket. Különösen olyan idők­ben, amikor a lakosság kedélyállapota már réges-régen a normális szint alá süllyedt. Miközben a világ a Gorba­csov elleni perre figy­el, Oroszország­ban megtartotta első tanácskozását az úgynevezett összfegyvernemi tiszti gyűlés. KOMOLYAN KELL VENNI ŐKET Gracsov honvédelmi miniszter fi­gyelmeztetése és tiltása hiábavalónak bizonyult, mert a magukat igazi haza­fiaknak feltüntető tisztek semmibe vették parancsát. A hadseregen belüli csendes puccs nyilvánvalóan Jelcin és hatalmi köre ellen irányul. Teljesen új jelenség, hogy a 91-es puccs óta a hadsereg egy része nyíltan szembe­száll az állami vezetéssel és fellépésé­vel zavart kelt a fegyveres testület so­raiban is. Arra számtalan példa akadt már az utóbbi években - a Jelcin el­nök vezetéséből való kiábrándulás so­rán -, hogy radikális csoportok, egye­sületek jöttek létre, és fennhangon követelték a vezetés távozását. Zsiri­­novszkijról, aki talán a leghangosabb közöttük, jóformán mindenütt hallot­tak már. Az önjelölt diktátor egyszer 72 óra alatt, másszor néhány hónap alatt akarja helyreállítani a birodal­mat. A szószátyár Zsirinovszkij tucat­nyi hasonszőrű társához hasonlóan a legtöbb orosz szemében holmi kísérte­ties bohócnak szám­ít. Lehet, hogy az új tiszti szövetség, illetve az összfegyvernemi tiszti gyűlés - ahogyan magukat elnevezték - ha­sonlóképpen m­osolyogtatta meg az embereket, amikor egy héttel ezelőtt haditanácsot tartottak Moszkvában. Csakhogy jelen esetben mégis kato­nákról van szó, akik között nem egy­nek fontos beosztása van a hadsereg­ben, s fegyveres alakulatok felett ren­delkezik, leplezetlen célkitűzéseiket is sajátos eszközökkel akarják megvalósí­tani. Az ország politikai palettáján ta­pasztalt eddigi vita és kisebb- nagyobb csatározások az összfegyvernemi tiszti gyűlés színre lépésével a társadalom pluralizmusáról egyértelműen a hazafi­asságra tevődött át. Márpedig ahol még a nyár politikai vita is törékeny je­lenségnek számít, a tisztek mozgolódá­sa fölöttébb veszélyes lehet. PÁRHUZAMOS PARANCSNOKLÁSI RENDSZER Ha ők kezdenek­­egyre indulato­sabban kiabálni, akkor az már nem csupán egyszerű handabandázásként értékelhető. Márpedig fenyegetőzése­ik azt követően erősödtek fel, hogy a közelmúltban újjászerveződött a Jel­cin által betiltott kommunista párt. A párthoz hasonlóan a zendülő tisztek is az egykori nagy Szovjetunió újjá­élesztéséről ábrándoznak. Olyan ma­gabiztosak, hogy az egy héttel ezelőt­ti tanácskozásukat ellenző Gracsov véderőminisztert lemondásra szólí­tották fel, leplezetlen céljuk az ellenőrzés megszerzése az egész hadsereg fel­ett, hiszen a hazaszeretetet tettekkel akarják bizonyítani, nem pedig sza­vakkal. Máris megkezdték a felké­szülést, mert meggyőződésük szerint egy hatalmas és fondorlatos ellenség­gel kell megküzdeniük. Jelcintől még csak megszabadulnának vala­hogy, mert egy rakétaegység közre­működésével ezt gyerekjáték lenne megtenni, de számtalan másik, külső és belső ellenséggel kell még meg­küzdeni. Az összfegyvernemi tiszti gyűlés tagjai erre is felkészültek. Akcióik összehangolása sem okozhat már gon­dot, hiszen az orosz hadseregen belül létrehozták saját, párhuzamos pa­­rancsnoklási rendszerüket, amelynek irányítása az összfegyvernemi tiszti gyűlés központi tanácsának kezében van. Ennek titkos szervezetei működ­nek minden katonai körzetben, a vá­rosokban és minden alakulatnál. A háromfős csoportokba szerveződő il­legális sejtek fő feladata előkészíteni és kibontakoztatni a tömegek harcát Jelcin elnökrendszere ellen. Ha pedig sikerül megbuktatni a hatalmat, akkor mindenképpen részt kell venniük a nemzeti megmentés kormányának megalakításában. A magukat hazafi­aknak nevező tisztek meg vannak róla győződve, hogy a hadsereg, az állam­biztonsági szolgálat és a kozákok hat­hatós támogatásával meg tudják véde­ni az országot a belső és a külső ellen­séggel szemben egyaránt. Hogy ki a belső ellenség? Mindenki, aki nem hazafi. Ezt természetesen a hazafias tisztek döntik el. A külső ellenség meghatározása már nem ilyen bonyo­lult, hiszen a legutóbbi tanácskozáson elfogadott okmányaikban az­ Egyesült Államok neve előkelő helyen szerepel. Óva intik Washingtont egy esetleges Oroszország ellen irányuló fegyveres akciótól. MEKKORA A VESZÉLY? Ha egyelőre komolytalannak is tűnik az elégedetlenkedő katonák szervezkedése, mégsem lehet figyel­men kívül hagyni őket. Akik rakéta­egységgel akarják eltávolítani az ál­lamfőt, bármikor „átküldhetnek” egy-két atomtöltetű robbanószerke­zetet a szomszédba is. Ha az éppen nem úgy viselkedik, vagy nem akar csatlakozni a majdani Szovjetunió­hoz. A cári idők anarchistáit köny­­nyen az atom terroristák válthatják fel, akiket nem is annyira a mély ille­galitásban kell keresni, hanem a hadsereg köreiben. Egyelőre elkép­­zelhetetlen, hogy a nyomorban élő lakosságot meg tudják nyerni ma­guknak azok a hazafiak, akik szent célok nevében még nagyobb rombo­lást és pusztítást ígérve akarnak megnyerni embereket céljaiknak. J. SZABÓ József Február 26. Sorszám 39. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP ELADÁSI AUSZTRÁL DOLLÁR1 518,7130 520,2738 521,8346 OSZTRÁK SCHILLING 100 6472,3303 6491,8057 6511,2811 KANADAI DOLLÁR1 597,8161 599,6149 601,4137 FRANCIA FRANK 100 13424,5658 13464,9607 13505,3556 NÉMET MÁRKA 100 45580,5131 45717,6661 45854,8191 GÖRÖG DRACHMA 100­ 337,0779 338,0891 OLASZ LÍRA 100 46,7708 46,9115 47,0522 , JAPÁN JEN 100 634,2225 636.1309 638,0393 HOLLAND GULDEN 100 40534,9551 40656,9259 40778,8967 SVÉD KORONA 100 9480,5294 9509,0566 9537,5838 SVÁJCI FRANK 1O0 49177,7913 49325.7686 49473,7459 ANGOL FONT1 1068,7566 1071,9725 1075,1884 USA-DOLLÁR1 749.7500 750,0000 752,2500 VAJDASÁGI BANK Rt. DEVIZÁT PIACI ÁRFOLYAMON LAKÁSFELVÁSÁRLÁSRA 35% ENGEDMÉNY­I A német marsa­­eke*epaci árfolyama Szabadkár, eladási 13 000, 14 000 dinár Újvidéken eladási 12 500, vétel 13 000 dinár A forínt 230-240 dinár, vétel k (Befejező rés*) A csehek elszakadnak k­ iszakadni Kelet-Euró­­pából - mind nyíltab­ban ez a törekvés határoz­za meg a nemrégiben tel­jesen önállóvá vált Csehor­szág politikáját. Kezdetben úgy tűnt, hogy a csehek csak a szlovákoktól akarnak elszakadni. Úgy mérték fel ugyanis, hogy a fejletlenebb Szlovákia csak vissza­foghatja fejlődésüket. Figyelembe vették az általános elmaradottság mellett azt is, hogy Szlovákiában ta­valy az ipari termelés 17 százalékkal csökkent, a munkanélküliség pedig 13 százalékkal nőtt, míg ná­luk a termelés visszaesése megállt és a munkanélküli­ség is csak 3 százalékos. Ennek következménye lett, hogy a szlovákok addig harcoltak önállóságukért, amíg egyszerre rádöbbentek, hogy a csehek egysze­rűen lerázták őket. Az elszakadást teljessé tette, hogy a különváláskor adott ígéreteket a csehek sorra szegték m­eg­ Azt ígér­ték, hogy a két ország között nem lesznek vámok és vá­mellenőrzés, de alig lépett életbe a két ország teljes önállósága, máris kezdték felállítani a vámellenőrzés bódéit. Azt ígérték, hogy legalább fél évig megmarad a közös pénz, az addigi csehszlovák korona, ehelyett mindössze néhány hét múlva már bekövetkezett a pénzváltás, és a külön cseh pénz bevezetése. A szak­emberek ezt a döntést elég szókimondóan meg is in­dokolták: „Ha Csehország engedett volna Szlovákia nyomásának, a közös pénz gyorsan romlott volna. Jobbnak látta tehát lerázni magáról a követelőző sze­gény rokont, csináljon magának otthon olyan infláci­ót, amilyent csak akar.” Ez az elszakadási folyamat még be sem fejeződött teljesen, a csehek máris a vi­lág tudtára adták, hogy itt nem akarnak megállni, hanem hasonló eréllyel egész Kelet-Európától el akar­nak szakadni. C­sak a fejlett világ tartotta fontosnak az egykori Kelet- Európa országai közötti együttműködési formák, köztük a visegrádi csoportnak nevezett együtt­működés létrehozását. Nemcsak abból indultak ki, hogy ha ezek az országok szorosabbra fűzik együtemű ködésüket, akkor nekik kevesebb lesz a gondjuk, ha­nem abból is, hogy az egymás közti kereskedelem fejlesztése pótolhatja azt a hiányt, amely az egykori KGST összeomlásával támadt. A három visegrádi or­szág - Lengyelország, Magyarország és Csehszlová­kia - már kezdetben sem tulajdonított nagyobb je­lentőséget ennek az együttműködésnek, különösen gazdasági téren. Magyarország külkereskedelmi for­galmában ugyanis a két másik visegrádi ország csak 4,7-4,8 százalékkal, Csehszlovákia forgalmában 10 és Lengyelország forgalmában 4,1-4,3 százalékkal sze­repel. Ennek alapján állította Josef Zieleniec cseh külügyminiszter, hogy jó visegrádi megállapodás a nyugatiak találmánya". A három, később négy ország közül még Magyaror­szág alkalmazkodott leginkább ahhoz a követelmény­hez, hogy Kelet-Európával szorosabb kapcsolatot kell fönntartani. Ennek alapját az adta meg, hogy az egyko­ri Szovjetunió országai továbbra is második helyen ma­radtak a magyar kivitelben és behozatalban, sőt külke­reskedelmük az egykori Szovjetunió utódállamaival 1092-ben 6-8 százalékkal nőtt, Oroszországgal az idei évre kereskedelmi egyezményt kötöttek, Ukrajnával, Belorussziával, Kazahsztánnal, Moldáviáid és Üzbeg­isztán­nal pedig aláírták a gazdasági alapszerződést. Ezzel szemben a csehek kez­dettől fogva elsődlegesnek tarálták a kapcsolatok leépí­tését, újabban mind nyíltab­ban kimondják, hogy őket csak Nyugat-Európa, elősorban az Európai Közösség érdekli. N­em keltek versenyre a különféle reformintézkedé­sekben a csehek egyetlenegy másik kelet-európai országgal sem. Igaz, hogy ragaszkodtak a Sachs nevé­vel jelzett sokkterápiához, de rendkívül óvatosan köze­ledtek minden problémához, hogy a várható megráz­kódtatásokat a minimumra csökkentsék. Ezzel magya­rázható többek között az is, hogy még mindig nincs csődtörvényük. Az a véleményük ugyanis, hogy a többi kelet-európai országban a sokszor átfogó koncepció nél­küli, nemegy­szer kapkodó, nem eléggé átgondolt intéz­kedések csak megnehezítik a gazdaság talpra állását. Az ő tételüket látszik alátámasztani az is, ami mond­juk a magyar mezőgazdaságban ezekben a napokban történik. A rendszerváltás előtt a nyugati piacokon is olyan sikeresen szereplő magyar mezőgazdaság ugyan­is nem a várt lendülettel fejlődött, sőt a mezőgazasági kivitel 20-50 százalékkal visszaesett, több cikkből - ser­téshúsból, fagy­asztott csirkéből stb. - nem tudták ki­szállítani még azt a mennyiséget sem, amelyet az Eu­rópai Közösség engedélyezett számukra, mert nem volt elegendő kiszállítható áru. Nem csoda hát, hogy amikor a napokban kiderült, hogy az ország 300 000 tonna búzahiánnyal számol, a lapok már arról kezd­tek cikkezni, hogy ilyen árat kell fizetniük a nem eléggé átgondolt mezőgazdasági politikáért. A cse­hek azt hiszik, hogy ők mindezeken a példákon ta­nultak, és olyan gazdasági politikára képesek, amely ezeket a megrázkódtatásokat kizárja. T­udják a receptet a helyzet rendezésére - ez a véle­ményük a cseheknek, és ez­ a hajtóereje annak a tö­rekvésüknek, hogy semmilyen közösséget ne vállalja­nak azokkal az országokkal, amelyek legjobb esetben is mellékes kérdések körüli heves vitáikkal, rosszabb eset­ben a nemzeti ellentétek fölszításával saját gazdasági lendületük alatt vágják a fát. Nemrég még úgy nyilat­koztak: „Uraim, el tudnak képzelni szebb jövőt annál, mint kisebbségi sorsban lenni a Német Szövetségi Köz­társaságban?” Most pedig mind világosabban szomszé­daik és a világ tudtára adják: egyetlen céljuk annak el­érése, hogy a Nyugat részének tekintsék őket, olyan or­szágnak, amelynek semmi köze Kelet- Európához. Nem tudni, hogy ez a cseh politika sikeresebb lesz-e akkor, amikor nyilvánvaló, hogy az egykori kelet-euró­pai országok egymással állnak versenyben az Európai Közösség tagságának elnyeréséért. Nem tudni elsősor­ban azért, mert nem lehet kiszámítani, hogy milyen fejlemények várhatók Csehországban, hogyan alakul a gazdasági helyzet az új politika érvényesítése után, sőt még az is megesik, hogy Csehországnak többet kell foglalkoznia az általa annyira megvetett nemzeti kérdé­sekkel, annak alapján, hogy jelentős szlovák kisebbség maradt a területén. Mindez még a jövő citka, a cseh ál­láspont azonban mindenesetre figyemeztetés a többi kelet-európai országnak arra, hogy melyek az igazán lényeges problémák a világnak ebben a részében. BÁLINT István Magyar Szó 1993. március 1., hétfő Vigyázat: hamis forint! Tapintással megállapítható, a magyar bankó valódi-e A múlt héten 4 millió forint érték­ben 1000 forintosokat, valamint 6,2 millió forint értékben 5000 és 10 000 forintos kárpótlási jegyeket foglaltak le Budapesten. Az Országos Rendőr­­főkapitányság jelentése szerint: Kiss Tibor és Losó György foglalkozás nél­küli budapesti lakosok Óbudán a Zab utcában béreltek egy lakást, és vásá­roltak egy színesfénymásoló-gépet Az 1000 forintosok másolása nagyon jó minőségben sikerült. A kárpótlási je­gyek előállításához pedig egy szobrász, Kerekes István nyújtott segítséget, a fénymásolóval nem lehetett­ dombor pecsétet készíteni. Az értékpapírok el­adását Grimmer János kráter vállalta, de nagy valószínűséggel sikerült meg­előzni a hamis papírok forgalomba ho­zását. Ugyanez nem mondható el az 1000 forintosokról, amelyekből eddig ismeretlen mennyiséget kivittek Ma­gyarországról. Valószínűleg a környező­­ országokat­­járták el a hamis forinttal.­­ Minden bizonnyal Jugoszláviával sem­­ tettek kivételt-M­agyarországon a nyolcvanas­­ években alig hamisítottak pénzt, ta­­­­valy viszont már havonta átlagosan 50 darab fénymásolt forint buk­ka­n­ fel a pénzintézeteknél. A hamisítók­­ „munkakedve" egyre nő. A közel­múltban a posta mindössze 300 da­­­­rab hamis bankót fogott el, az ország­­ keleti megyéiben - benzinkutaknál,­­ boltokban, presszókban, piacokon i­s pedig februárban több száz hamis (Budapesti tudósítónktól) pénz tűnt fel. Elriasztó példaként adta hírül a rendőrség, hogy egy külföldi turistára - páratlan leleménnyel - ez­ressé alakított valódi papír tízforintost­­ sóztak rá. A magyar valuta hirtelen támadt népszerűsége abból ered, hogy a ma­gyar piacon ma már jóformán min­dent kapni lehet érte, de az is hozzá­járul még, hogy a nyugati országok bankjai beváltják a forintot. Ezzel ma­gyarázható a következő: a Magyaror­szággal szomszédos - főképpen keleti - országok polgárai előszeretettel „va­dásszák” a forintot, amely sokkal szé­lesebb körben felhasználható és biz­tonságosabb fizetőeszköz számukra, mint a sajátjuk. A gazdasági szempon­tok mellett azonban a technikai is elle­nállhatatlanul csábít a bűnre, mert mostanság olyan „okos” színesfény­­másoló-gépek vannak, amelyek szinte tökéletes minőségben reprodukálják a bankjegyeket. A pénzhamisítás térhódítása Ma­gyarországon pillanatnyilag a postá­nak több „kellemetlenséget” okoz, mint a rendőrségnek. Azért van ez így, mivel máig a legnagyobb - évente csaknem 3000 milliárd forintos­­ készpénzforgalmat lebonyolító szerve­zet. Oroszlánszerepet kell vállalnia a mások bankók kiszűrésében. A legegy­szerűbb és a leghatéko­nyabb védekezés nyilvánvalóan a hoz­záértő pénztárosok szemfülességében rejlik egyelőre. Nekik kellene ugyanis minden egyes bankót megtapogatni­uk és megnézniük, erre viszont a pos­tahivatalok zsúfoltsága miatt alig jut idő. Nem marad más hátra, mint hogy kinek-kinek saját magának kell meg­győződnie róla: vajon hamis-e a pénz, amit elfogadott vagy rásóztak. Ha igen, akkor bűnözői zsargonban szól­va neki kell elvinnie a balhét. A hami­sítvánnyal fizető - egyébként teljesen ártatlan - polgár ugyanis a „lefülelt” pénze helyett semmiképpen sem kap­hat valódiakat. (Nemcsak Magyaror­­szágon van ez így, hanem mindenütt a világon.) A tanulság: tessék odafigyelni, hogy milyen forintot váltanak, vesz­nek. A hamis bankók felismerése nem ördöngösség, hiszen dörzsöléssel, ta­pintással, vizezéssel biztosul kiszűrhe­tő a rossz pénz. Verzár Péter, a Magyar Nemzeti Bank illetékese, miután elmondta, hogy új bankjegysorozatot csak 1995- ben bocsátanak ki, addig is a követke­zőket tanácsolta: mindenki gondosan hosság figy­elmét, hogy ellenőrizze a papírpénzt, különösen tapintását és a nagyon éles vonalhálózatát. A hamisí­tott forint jellegzetessége: általában sí­kos tapintású és a vonalhálózata nem elég tiszta. Jó ezt tudniuk a jugoszlá­­voknak is. VARJÚ Márta

Next