Magyar Szó, 1993. május (50. évfolyam, 116-144. szám)
1993-04-30 -1993-05-03 / 116. szám
4 KÖZELET Beszéljünk az autonómiáról Közösségi tudatának erősödésével talpra állt a magyarság Interjú Ágoston Andrással, a VMDK elnökével Az utóbbi hetekben a Magyar Szó Közös író- ХЛ, asztalunk rovatában több ízben is jelentkezett véleményével Ágoston András, a VMDK elnöke. Leveleinek kicsengése elsősorban a VMDK által kidolgozott autonómiakoncepció elfogadtatásának szorgalmazása volt. A levelezések helyett beszéljünk hát az autonómiáról! A Magyar Szóra vonatkoztatott észrevételeit is figyelembe véve erről a témáról kérdeztük a VMDK elnökét. ■ A VMDK az utóbbi hetekben több, a vajdasági magyar autonómia létrehozásával kapcsolatos kezdeményezésével hívta fel magára a figyelmet... - A magyar autonómia politikai szárnya létrejött, a VMDK teljes legitimitással megfogalmazta a vajdasági magyarság érdekeit, azt is képviseli. A választások után megalakult helyi önkormányzatok között jó együttműködés alakult ki, ezt a területi autonómia csírájának tekinthetjük a gyakorlatban. Tíz-egynéhány helyen VMDK-s helyi közösségek jöttek létre, mégpedig az esetek felében, ahol a kisebbségi szórvány-önkormányzatokat akartuk megvalósítani. A nagy nyomás közepette úgy gondoltuk, nem védekezünk, hanem inkább bátran lépünk. ■ Milyen nagy nyomásra gondol? - A lélektani hadviselésére, az erőszakos mozgósításra, a hatósági képviseletek intézkedéseire. Az utóbbi hónapokban a hatalom 17 olyan törvényt hozott, amellyel csökkentik vagy megszüntetik az egyes kisebbségi jogokat. Tehát a VMDK lépett... - Ilyen körülmények között gondoltuk, hogy lépni kell, mégpedig a kormányzatok mert világossá vált, hogy a kisebbségi intézmények a magyar állam támogatása nélkül nehezen tudnak fennmaradni. Úgy gondoltuk, hogy még egy kezdeményezéssel fordulunk a szerbiai kormányzat felé, gondolván, hogy felméri: egy ilyen demokratikus lépéssel jó pontokat szerezhet a nemzetközi közvélemény előtt. Önök ezt a kezdeményezést a vajdasági magyar közintézmények vezetőinek aláírásával akarták támogatni? Két okból gondoltuk, hogy fontos ez a támogatás. Egyrészt, hogy a vajdasági magyar nyilvánosság lássa, a fontos intézmények élén álló emberek közül ki az, aki támogatja a koncepciót. Mi ezt demokratikus kezdeményezésnek tartjuk, mert a vajdasági magyarságnak joga van arra, hogy lássa, ki az, akit támogatni tud. Másrészt azért kértük fel az intézmények vezetőit, mert úgy gondoltuk, hogy mivel a személyi elvű autonómiáról van szó, az intézmények jelentős ingatlannal való rendelkezését is számba véve fontos lenne, hogy kezdeményezésünket azok is támogassák, akik érdekeltek a kérdésben. Ez a fajta támogatás tehát azt jelenti a szerb kormányzat előtt, hogy nemcsak politikai követeléssel álltunk elő, hanem az intézmények vezetői állnak a kezdeményezés mögött. Mi tudjuk azt, hogy amíg a polgárháború tart és amíg a dialógus el nem kezdődik a kisebbségek képviselőivel, addig ez a kezdeményezés deklaratív jelentőségű, de a politikai közvélemény felvilágosítása érdekében ezt a lépést most mégis megtettük. A KISEBBSÉGEK POLITIKAI SZUBJEKTIVITÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI AZ ALKOTMÁNYBAN ■ A vajdasági magyar autonómia koncepciója kapcsán a szerb politikusok azt róják fel a VMDK-nak, hogy kilépett az alkotmányos keretből, vagyis, hogy kezdeményezése nincs összhangban Szerbia Alkotmányával. Mi a válasza e megjegyzésekre? - A szerbiai alkotmány egy szakasza lehetővé teszi, hogy a köztársaság átruházzon bizonyos egy kis statisztika teknek. Tehát van alkotmányos lehetőség. Közöttünk is vannak eltérő nézetek, hogy jogi formában milyenek a lehetőségek, de döntőnek a politikai elhatározást tartjuk. Nem zárom ki, hogy az alkotmányt is módosítani kell, a kisebbségi közösségek politikai szubjektivitását kellene az alkotmányban elismerni. Az autonómia kialakításának egyik lépéseként a vajdasági sajtó esetében nemrégiben még egyet léptek: az alapítói jogokat kérték. A Magyar Szóhoz éppen akkor juttatták el a kezdeményezést, amikor a szerkesztőség a legnehezebb helyzetben volt, vagyis, amikor papírhiány miatt négy napig nem jelent meg- A miáltalunk vallott autonómiakoncepció megvalósítására törekszünk, a konkrét problémákkal nem foglalkozunk, ehhez pénzünk sincs, mi egy politikai folytonosságot akarunk végigvinni, aminek eredményeként az anyagi problémák is megoldódnak. A mi kezdeményezésünk politikai jellegű. S miközben eredmény lenne, addig a többoldalú politikai nyomás alatt leépülnek ezek az intézmények. • Ha a személyi elvű autonómia létrehozására megkaptuk a támogatást a kisebbségi intézmények részéről, akkor tiszta vizet öntünk a pohárba, mert így világossá válik a szerb hatalom számára, hogy egyes személyekkel egyezkedni nem lehet. Ennek több következménye lehet. Az egyik, hogy nem adnak pénzt az intézményeknek és bekövetkezik a csőd, a másik, hogy elgondolkodnak, mennyire fizetődik ki a szerb hatalom számára, hogy megszűnjenek a kisebbségi intézmények. Ezt a kockázatot a rajtnál vállalni kell, hogy tiszta helyzet álljon elő. Ha bekövetkezne egy ilyen csőd a magyar kisebbségi intézmények politikai állásfoglalása miatt, akkor mi a magunk részéről az ezzel járó szociális problémákat enyhíteni tudjuk. "I i I I P' I Ha a vajdasági magyarok nem kapnak autonómiát, a következő népszámlálásig, tehát 2001-ig számuk akár felére is csökkenhet - állítja Ágoston András. - Ez az irányzat nem újkeletű. 1961 és 1965 kö- —— —----—---------------------—--------—-----— —-------volt 5, ’71 és '81 között 10, ’81 és ’91 között 13 százalékkal | U , I w** ’ 4 ' * csökkent a vajdasági magyarok lélekszáma. Utána jött a pol- I* nGlCIfOITt ©S СИЈ10И©ГП1СЗ ... gázháború... j H Az autonómia lényegében a központi haza Ágoston András Magyar Szó 1993. április 30., május 1., 2., 3. k szeme gi e vu on _____________________________________ | lom befolyását csökkenti az adott szellemi szférafunkciókat más szervekre, például a közigazgatsban vagy TM adotterületen. A jelenlegi viszotási szervek is átadhatnak fimkciókat a körze- 1 'оо" között, amikor a őrségben szerb nemzetállam van kialakulóban erős központosított hatalommal, az autonómia létrehozására a helyzet nem sok esélyt kínál... - Ebben a pillanatban autonómiát követelni optimizmusra vall, de politikai optimizmus nélkül nem lehet. Optimizmusunknak alapja is van. Egyrészt a polgárháború egy negatív modell a külső szemlélőnek, valószínű az is, hogy a megoldásra törekedve olyan demokratikus rendszerszervezési modell kerül előtérbe a nemzetközi tényezők részéről, amely biztosítja a határok sérthetetlenségét úgy, hogy a kisebbségek megkapják a kollektív jogokat, amelyek biztosítják számukra a fennmaradást. A Carrington-dokumentum tartalma bizonyítja ezt a tendenciát. A nemzetközi porondon minden kezdeményező partner aláhúzza, hogy nem engedi meg a kettős mérce alkalmazását a kisebbségek esetében. A térség problémáját rendezni demokratikus politikai rendszer nélkül nem lehet, a piaci viszonyok is megkövetelik ezt. A magyarok esetében minden autonómián kívüli megoldás olyan helyzetbe hozná a vajdasági magyarokat, hogy súlyos anyagi problémák miatt az egyéni megoldások felé terelődnének, kivándorolnának, ami terhelné a befogadó országokat. Nemcsak a méltányosság vezeti tehát a nemzetközi közösséget a probléma rendezésében, hanem a jól felfogott érdek is. ■ Szerintem egyénenként vállalni lehet a kockázatot, de ha kollektív véleményt akarnak kicsikarni, az a régi egypártrendszerű munkamódszerre hasonlít. Ha tehát politikai támogatásról és a politikai kockázatvállalásról beszélünk, akkor hogyan lehet azt most kollektíváktól elvárni? - A történelmi helyzet változott meg. Ha a vajdasági magyarságnak egy napilapjuk van, akkor a Magyar Szó elsődleges funkciója, hogy a vajdasági magyarság lapja legyen, olyan érdekeket kellene képviselni, amit a vajdasági magyarság a szavazataival bizonyított. Itt nem arról van szó, hogy a Magyar Szó hogyan ír az egyik vagy a másik pártról, hanem arról, hogy az életbe vágó kérdésekben, mint az autonómia, hogyan foglal állást. Az autonómiát megszavazták a magyarok, mi a választásokon nem árultunk zsákba macskát. Azt hirdettük, ha a VMDK-ra szavaz, az autonómiára szavaz. Amikor a helyzet ilyen, nem lehet semleges ítélőbíróként viselkedni. A kommunista-szocialista rezsimbeli szituációval a mi felszólításunkat nem lehet összehasonlítani, mert nem azt kértük, hogy a Aagyar Szó másról ne írjon, nyisson meg minden kérdést. Mi a VMDK-ban meg is akarunk nyitni minden kérdést nyilvánosan, ha a Magyar Szó és a Napló ezt lehetővé teszi. Ha nem, akkor annyi pénzünk még van, hogy kiadjunk egy rendkívüli Hírmondót, mert a jövőnkről van szó. CSAK AZ ÁLTALÁNOSSÁG SZINTJÉN . Ami a Magyar Szót illeti, a VMDK tehát a koncepciójának megfelelő politikai harc felvállalását várja el. Az általános elvárásról most mégis konkrét kérdésekre is kitérnék. A VMDK a magyar tájékoztatási eszközök alapítói jogának átvételére tett kezdeményezésekor azt is kimondta, hogy a szerkesztőséget a szerkesztéspolitika meghatározásakor csak a vajdasági magyarok legalapvetőbb kollektív érdekei kötik. Mégis azt tapasztaltam, hogy a VMDKt . parlamenti képviselői és polgármesterei az utóbbi hónapokban hivatalos összejöveteleken konkrét szervezési kérdéseket rónak fel, pl. miért nem jelentetünk meg írást a zágrábi Vjesnikből (kemény valuta kell a beszerzéséhez), vagy miért nem voltunk ott egy képviselőházi mezőgazdasági bizottság ülésén, vagy a Tanjugon kívül miért nem használunk más hírügynökségi anyagot (hogyan a pénzhiány és az embargó miatt?)... — Nem véletlen, hogy a VMDK Tanácsa a megnyilatkozásaiban, dokumentumaiban csak az általánossági szinten marad. Mi abból kiindulva, hogy a részletekről szóló vita eltereli a lényeget, megmaradtunk az autonómiával kapcsolatos követeléseink mellett. Az Elnökségben és a Tanácson is felmerült azonban, hogy a VMDK-s önkormányzatokban fönnáll az egypártrendszer szindrómája. Mi a veszéllyel , tisztában vagyunk, de mi ebbe hatékonyan nem tudunk beleavatkozni, mert az egész politikai konstelációt bolygatnánk meg, ha mi most ebben a pillanatban a magyar helyi önkormányzatoktól a többpárti fölépítést követeljük meg. Ha létrejön az autonómia, megvan az esély, hogy ezt a problémát levegyük a napirendről. Vagyis már a személyi elvű kisebbségi tanács létrejöttével megjelenik a pártoskodás jele a magyar kisebbségi társadalomban, ami egyben a hatékony versengés csírája. Sajnos tapasztalnom kellett az önkormányzatokban, hogy ha bármilyen kis hatalomról van is szó, az emberek élni akarnak vele... ■ Visszatérek mégis a konkrétumokra. Pontosabban egy szemléltető adatra. A zentai önkormányzat a költségvetésben 10 millió dinárt hagyott jóvá a Tiszavidék egész évi pénzellátására, hivatalos utazásokra pedig 4 és fél milliárd dinárt! Mire számíthatnak hát az intézmények az önkormányzatoktól? A polgármestereknek a sajtó képviselőivel való kishegyesi megbeszélés után már tettek lépéseket a polgármesterek, hogy a szerény keretek között segítsenek. Mi a VMDK-ban általános síkon akarunk maradni. Ha mi beavatkozunk a napi pénzelési gondok megoldásába, ködös helyzethez járulunk hozzá. ■ Pedig a nagy elvándorlást figyelembe véve, a sok megoldatlan kérdés is visszás helyzetet teremt. Hogy ne a sajtóval példálózzak, tudomásunk van róla, hogy néhány VMDK-s vezető gyermeke külföldön tanul, hogyan mutatnak példát az ittmaradásban, az autonómia csírájának létrehozásában. De talán jobb lenne, ha nem is említeném ezt a kérdést... - Dehogynem, csak beszéljünk róla! Elvándorlás van. Először a polgárháború, majd a mozgóanost a gazdasági nehézségek folytán. A kivánegyedül az autonómiával állítható meg, magyarság közösségi tudatának a polgárháború közepette való megerősödésével talpra állt. Vándorlás mert ! FRIEDRICH Anna ! ! Egy tál meleg étel - tál nélkül Azt mesélték és állítólag ЈГЋ, igaz is volt, hogy a felszabadulás utáni években Belgrádban létezett egy, a Bizalomhoz címzett étterem és népkonyha, amelyben a pléh tányérok oda voltak csavarozva az asztalhoz a kanál és villa pedig vékony, de erős láncon lógott. Időközben lényegesen javult a helyzet és minden polgárnak lett saját tányérja, sőt volt is mit bele aprítani. Esetleg csak a hecc kedvéért emeltünk el néha egy-egy szebb poharat és evőeszközt, de csak akkor ha rajtuk volt a hotel jelvénye. Szomszédom kislánya annak idején egy tíznapos iskolai kirándulásról tizenkét személyes evőeszköz-készlettel jött haza. Még a kis kávéskanalak sem hiányoztak. Úgy tűnt, hogy a probléma fokozatosan le is kerül a napirendről, hiszen az utóbbi időben nem az evőeszköz és a tányér a probléma, hanem az,hogy mit is együnk belőle. Éppen ezért meglepő, hogy a jagodinai kábelgyárban amiatt verték félre a harangot, mert az üzemi étkezdében elfogyott az evőkészlet! Mintegy 3000 tányért és többezer evőeszközt írnak a derék dolgozók lelkére, akik úgy látszik félreértették az egytál meleg étel fogalmát: a meleg ételt megették, a tányért pedig hazavitték. Talán azért, hogy később mutogathassák majd unokáiknak valamikor ilyen nagy tányérokból ettek az üzemben és még dolgozni sem kellett a blokád miatt. Bizony nem könnyű egy üzemi étkezde helyzete, amikor 3000 tányér hiányzik. Ugyanennyi munkás hiányát talán észre sem vennék manapság, de ezek a tányérok a porcelánt imitáló, úgynevezett kemény plasztikából készültek, ráadásul behozatali nyersanyagból. A zárlat miatt tehát lehetetlen a pótlás, meg hát pénz sem nagyon van tányérokra, sőt a belevalóra is mind kevesebb. A jagodinai kábelgyár üzemi étkezdéjének igazgatója ezért szolidaritási felhívással fordult a dolgozókhoz, hogy tekintet nélkül párt-hovatartozásukra, szép csendesen lopják vissza a tányérokat és a kanalakat. Különben a munkások a markukba kapják a bablevest és a spenótot. Valóban nehéz állást foglalni az ügyben. Én azonban mégis megdicsérném a kábelgyár derék dolgozóit, akik ily módon igyekeztek megmenteni a lassan széthulló üzem alapeszközeinek egy részét. Ha az igazgatók és a vezető beosztottak a gyárakat veszik meg mint részvényesek, akkor miért sajnálnánk a tányérokat és a kanalakat a dolgozóktól? Legalább nyugodtan az asszony fejéhez vághatják, ha ebédre üres marad, nem törik össze, hiszen behozatali, kemény plasztikából készült. Az egytál meleg étel pedig bevonul a szépirodalomba és csak írott formában lehet majd találkozni vele. A fizetési borítékon tüntetik fel, hogy ennyi lenne, ha lenne. Ki-ki gondoskodjon a saját egy táljáról és azért ne felejtsük el, hogy ha könyv a legjobb barát, akkor a szakácskönyv a legjobb barátnő! Ebben találhatjuk azt a szerelmi amely a babról csülökről szól, például ínetet is, a füstölt NAGY Nándor