Magyar Szó, 1993. december (50. évfolyam, 326-355. szám)
1993-12-02 / 326-328. szám
1993. december 2., csütörtök A Genfi dilemmák annak biztató jelek. Az ellenkező hatást kiváltó szankciókkal - Iraktól Líbiáig - szerzett keserű tapasztalatok után a Jugoszlávia elleni szankciók végérvényesen meggyőzték a kontinens politikáját formálókat arról, hogy a világ, elsősorban Európa biztonságát nem lehet a szankciókra alapozni. Felújultak a két hónapja szünetelő tárgyalások, sőt a bilaterális megbeszélések egész sorával bővültek azzal, hogy a legkonkrétabb kérdésekre összpontosítanak. A szemben álló felek eléggé kimerültek ahhoz, hogy a fél jelenthessen annyi fenyegetést, amennyi elég ahhoz,hogy engedményeket tegyenek. Ennyi elég is volna ahhoz, hogy reménykedve nézzünk a hétfőn magas szinten felújított, azóta is folytatódó genfi tárgyalásokra. A reményeket azonban lelohasztja, hogy még mindig túl sok a mellébeszélés, amelyek feladata leplezni, hogy a dilemmák a régiek maradtak. Túl sokat beszélnek az új európai külpolitikáról, a szankciók feloldásáról, a Szerbia iránti politika megváltoztatásáról stb. Mindez azonban csak leplezni akarja a sok nyilatkozat, elemzés, találgatás mögül nem egyszer kisejlő lényeget: Európa továbbra is csak két lehetőség között választhat, mint hónapokkal ezelőtt, amikor a jugoszláviai polgárháborúkkal kapcsolatban már minden tisztázódott. És a választás: vagy erőszakot alkalmaz Boszniában, és belekeveredik a polgárháborúba, vagy sorsára hagyja Európának ezt az egész térségét. A dilemmára pedig az egyik oldalon az utal, hogy az Európai Unió külügyminisztereinek a közös európai külpolitika kidolgozására tartott ülésén sok javaslat és terv született, de egyetlen konkrét döntés: a boszniai segélyszállítmányokat a most kialakuló közös európai haderő erőszakkal biztosítja. És a héten tartott genfi értekezleten sok minden elhangzott, de egyetlen konkrétummal: a hadviselő felek és az érdekelt Szerbia és Horvátország képviselői jóváhagyásukat adták a segélyszállítmányok katonai erővel való biztosításához. A dilemma másik oldalára pedig Franciaországnak az a hivatalos bejelentése utal, hogyha tavaszig nem születik eredmény, Európa leveszi kezét a jugoszláviai polgárháborúkról. Nem változott az sem, hogy Európa - éppúgy, mint előzőleg az ENSZ, az USA, a NATO stb. - azért választhat csak két lehetőség közül, mert semmi sem dőlt el sem Boszniában, sem Horvátországban. Mert a sokszor tehetetlennek mutatkozó világ egy dolgot elért: megakadályozta, hogy a fölényben levő szerbek Boszniában a polgárháborút a muzulmán területek teljes felszámolásával - erre szolgált a nemzetközileg védett övezetek létrehozása - vagy a muzulmán erők teljes szétverésével - amit a sokszor komolyan sem vett katonai megtorlás kilátásba helyezése akadályozott meg fejezzék be. A tehetetlenség akkor vált nyilvánvalóvá, amikor kiderült, hogy ez nem elegendő a területek szerzésére és az etnikai tisztogatásra alapuló politika megállítására, mert most már a horvátok és a muzulmánok akarták fegyverrel tisztázni, hogy a mindig is vegyes lakosságú területek melyiküket illetik meg. Mivel viszont katonailag semmi sem dőlt el, a továbblépést megakadályozza, hogy a szerbek hallani sem akarnak az eddigi katonai győzelmek feladásáról, a muzulmánok pedig meg vannak győződve arról, hogy csak hetekig kell kibírniuk és nyilvánvaló lesz, hogy a szerbek a háborút elveszítették, hiszen Szerbiában már olyan az infláció, amilyen csak a vesztes háborúk velejárója lehet. Amíg ezek a dilemmák megmaradnak, nem sok sikert várhatunk a genfi tárgyalások újabb változatától sem. BÁLINT István AIDS-VILÁGNAP Leginkább a férfiakat sújtja Magyarországon száznegyven beteget tartanak nyilván, de több mint kétezren fertőzöttek (Budapesti tudósítónktól) Magyarországon eddig 81-en haltak meg AIDS-ben. A betegek száma jelenleg 140, az ismert fertőzötteké 360, míg a becsült adatok alapján legalább 2-2,5 ezer HIV-pozitív - köztük számos külföldi - él Magyarországon. Mindez azon a sajtótájékoztatón hangzott el, amelyet a december 1-jei AIDS-világnap alkalmából rendeztek a Népjóléti Minisztériumban. A tájékoztatón közreadott kimutatások szerint az AIDS Magyarországon leginkább a férfiakat, közülük is elsősorban a homo- , illetve a biszexuálisakat sújtja. A HIV-pozitívok és a betegek között viszonylag kevesebb a hemofíliás, valamint az olyan, aki transzfúzió útján fertőződött meg, a kábítószeresek aránya azonban még mindig elenyésző. A korcsoportok közül a legveszélyeztetettebbek a 20 és 39 év közöttiek, akik a HIV- fertőzöttek és az AIDS-betegek között is igen magas arányt képviselnek. A legtöbb HIV-pozitív egyébként a fővárosban és Pest megyében él, de viszonylag sokan fertőződtek meg az ország nyugati, illetve északkelet felében is. Elhangzott, hogy korunk két jelensége: a szexipar előtérbe kerülése és a migráció kiszélesíti az AIDS-fertőzés lehetőségét. A külföldön és Magyarországon is nagy vihart kavart fertőzött vérrel és vérkészítményekkel kapcsolatban István Lajos miniszteri biztos elmondta: a HIV-vel fertőzött németországi vérplazmából nem, csak az abból készített gyógyszerekből érkezett Magyarországra szállítmány. Ezt azonban - a további vizsgálatokig - a hatóságok azonnal lefoglalták. Magyarországon egyébként - mint mondta - nem fordulhat elő a németországihoz hasonló eset, mivel nemcsak a véradókat ellenőrzik szigorúan, hanem megbízható vizsgálatnak vetik alá a levett vért is, még mielőtt felhasználnák. • * * Az AIDS világnapja alkalmából december 1-jén Budapesten a metró több kijáratánál anonim AIDS-szűrést tartottak - nyálteszt segítségével. Magyarországon - a világnaptól függetlenül - 146 helyen lehet AIDS-szűrésre jelentkezni: a vérvételi helyeken, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézeteinél, valamint a bőr- és nemibeteg-gondozókban. Szintén a világnaphoz kapcsolódóan december 1-jén gálaestet rendezett az AIDS-betegek megsegítésére a Thália Szekere Színházi Alapítvány. A Telefondoktor december 6-a és 12-e között szintén az AIDS-szel, illetve a HIV-fertőzés megelőzésével foglalkozik. T. KOVÁCS János SZELI Miklós Japán segély a JSZK-nak A japán Szaszakava Alapítvány 1,5 millió dollár értékű gyógyszersegélyt hagyott jóvá Jugoszláviának. Ezt Joheo Szaszakava, az alapítvány elnöke közölte Ranko Radulovic jugoszláv nagykövettel. Ugyanez az alapítvány néhány évvel ezelőtt egymillió dollárt ajándékozott a Belgrádi Egyetemnek, BRÜSSZEL. - Az Európai Unió közölte, hogy 70 millió dollár humanitárius segélyt fog adományozni a volt Jugoszlávia területén élő hadi károsultaknak - jelenti az AP. Az összeget élelemre, gyógyszerre, ruhaneműre és az érintettek téli ellátására fordítják majd. Magyarázó Senki sem hajlandó engedményekre Távol a megegyezéstől a Bosznia-konferencia újabb muzulmán területi követelések - Szerb (Folytatás az 1. oldalról) F.szerin a muzulmánok túl sokat követelnek, a szerbek keveset hajlandók adni, a horvátok pedig hallani sem akarnak arról, hogy a muzulmánok kijáratot kapjanak a tengerre. Mindez nem sok reménnyel kecsegtet a béke dolgában. A boszniai háborúból azonban már mindenkinek elege van, Európának is. Éppen Európa határozik el, hogy politikai nyomást gyakorol minden érdekeltre, hogy véget vessenek a háborúnak. Ilyen nyomás azonban volt régebben is. Az új mozzanat az, hogy a nyomás most mindhárom fél ellen irányul. Még Klaus Kinkel német külügyminiszter is azt nyilatkozta a Le Figarónak, hogy most már nyilvánvaló: mindhárom fél megszegte az emberi jogokat és katonai agressziót hajtott végre. A Nemzetek Palotájában tegnap délelőtt folytatódtak a szerb- muzulmán tárgyalások a területi felosztásról. Radovan Karadžić és Alija Izetbegovic, akik munkatársaik kíséretében tegnap tárgyalóasztalhoz ültek, nem nyilatkoztak a találkozó előtt, talán ők is tisztában voltak a helyzet komolyságával és felelősségükkel. A tegnapelőtti tárgyalásokon nem történt előrehaladás. Sőt úgy tűnik, hogy a nézetek még jobban eltávolodtak egymástól. Diplomáciai körökből kiszivárgott értesülések szerint a muzulmán küldöttség új térképet hozott, a köztársaság keleti és nyugati részeiben követel területeket. A muzulmánok Kelet-Boszniában a Goražde, Žepa és Srebrenica mellett Višegradot, Zvornikot és Rogaticát is követelik, nyugaton pedig Prijedort és Sanski Mostot. A szerb fél továbbra is azon inszisztál, hogy előbb Szarajevó státusát oldják meg, mert véleményük szerint ezután gyorsabban lehetne rendezni a többi kérdést. Várható a muzulmán-horvát tárgyalások folytatása is. Itt a tét a tengeri kijárat Neumnál. Itt is teljesen ellentétesek a nézetek, ami arra utal, hogy nehéz lesz megoldást találni. Genfi megfigyelők meglepetéssel veszik tudomásul, hogy a muzulmán küldöttség ezúttal nem hajlik az együttműködésre. Azt találgatják, ki serkenti őket az ilyen magatartásra, amely a háború folytatását, sőt újbóli elmérgesedését okozhatja. Az nyilvánvaló, hogy egyik céljuk a szankciók minél további fenntartása Jugoszláviával szemben, mert azt remélik, hogy így gyengül majd a boszniai szerbek helyzete és egy újabb erőösszemérésben megkaphatják azt, amit fegyverrel nem tudtak megvalósítani. Haris Silajdžić bosnyák kormányfő a délelőtti tárgyalások sikertelen befejezése után kijelentette, hogy az este folyamán ismét találkoznak a muzulmán, illetve szerb vezetők. Szerinte délelőtt nem volt szó Szarajevóról. A szerb küldöttség szóvivője ezzel szemben azt állította, hogy a tárgyalások konstruktívak voltak és szó volt Szarajevó státusáról is. Bárhogy volt is, nyilvánvaló, hogy semmivel sem kerültek közelebb a megoldáshoz. A muzulmánok egyes vélemények szerint olyasmit is kérnek, amiről tudják, hogy nem kaphatják meg, a szerbek viszont az utolsó pillanatig hajlandók tárgyalni, de elsősorban Szarajevóról. Az egyetlen megállapodás az, hogy a tárgyalásokat folytatják. Genfiben már azt találgatják, ki és mi lesz a döntő, és ki lesz a felelős a kudarcért. Ettől függ ugyanis a Jugoszlávia elleni szankciók sorsa is. Ha a muzulmán-szerb tárgyalásokon nem találnak kompromisszumot, a genfi béketárgyalások ismét zsákutcába jutnak. Az Európai Unió álláspontja szerint a szankciókat fokozatosan csak genfi fordulóján - Újabb taktizálás a békekötés után fogják feloldani. Erről viszont szó sem lehet, amíg a területek kérdésében nem születik megoldás. Lord Owen, a konferencia társelnöke tegnap kijelentette, egyetért Christopher amerikai államtitkár véleményével, amely szerint a szankciókat nem kell feloldani, amíg nincs békemegállapodás. „A szankciók még mindig a leghatékonyabb eszköz. Senki sem javasolta elhárításukat, amíg nem lesz haladás a boszniai rendezésben” - mondta lord Owen. Véleménye szerint a területi tárgyalások rendkívül nehezek, de hangsúlyozta, hogy szó sincs blokádról. „Nem is vártunk könnyű tárgyalásokat, nincs azonban kizárva, hogy végül megállapodásra jutnak.” A társelnök hangsúlyozta, „kár, hogy nem kedden állapodtunk meg, amikor itt volt Slobodan Milošević szerb elnök is, mert távollétében nincs, aki befolyásolja a boszniai szerbeket”. Ők ilyesmit nem tehetnek, tette hozzá, mert csupán közvetítő szerepük van. Lord Owen véleménye szerint az Európai Unió külügyminiszterei érthetően közölték, hogy a muzulmán államnak meg kell kapnia Bosznia összterületének egyharmadát. „Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a hadviselők tudatában vannak ennek a t.nek, noha kétlem, hogy végül elutasítanák” - mondta lord Owen. Genfi megfigyelők szerint a muzulmánok a jelenlegi tárgyalásokon megpróbálnak időt nyerni, hogy felkészülhessenek a tavaszi offenzívára. Eszerint őket kielégíti a humanitárius segélyszállítmányok biztonságára vonatkozó nyilatkozat és akadályozzák a békemegállapodás aláírását. Ezzel kapcsolatban a szerb-muzulmán összetűzések kiújulását is jósolják, ami bizonyára csökkentené a muzulmán erők nyomását a horvát állások ellen, elsősorban Bosznia középső részein. A GYŐZTES NATO A VESZTES MOSZKVA TÚSZA? Második Jaltára várva Hogyan ölelheti magához a Nyugat Oroszországot anélkül, hogy megfogva kellene éreznie magát - „Béketársulás" Vancouvertől Vlagyivosztokig, mínusz a Balkán... (Folytatás az 1. oldalról) Tegnap az egykori Carter-kormány nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski jelentkezett egy dolgozattal, amelyben ő is arra biztatja Washingtont, hogy ne feledkezzen meg az Észak-atlanti Szövetségről, hanem alakítsa ki annak új céljait, arculatát és feladatait. Brzezinski szerint minden komoly tényező azt kívánja, hogy a NATO ne szűnjék meg, de semmilyen stratégiai vízió nem nőtt ki a Szovjetunió széthullása óta arról, hogy a kommunizmussal farkasszemet néző nyugati katonai és politikai szövetségnek miféle dolga marad a nagy ellenfél bukása után. A három nyugat-európai hatalom újra fokozódó egymás közti versengése mindenesetre nem könnyíti meg a dolgot. A NATO közép- európai, illetve kelet-európai bővítését természetszerűleg Németország támogatja a leglelkesebben, mert éppen ott érzékelik legjobban, hogy a szovjet fenyegetés egyik állandó - és a mai napig fennálló - összetevője az orosz imperialista szellem volt. Párizst viszont jobban izgatja Németország növekvő közép-európai befolyása, mint Moszkváé, ezért inkább a belső, nyugat-európai szálak szorosabbra fűzését szorgalmazza a tömb terjeszkedésével szemben. London ugyanakkor mindkét nagy partnerét gyanakodva nézi, de legeslegjobban mégiscsak attól tart, hogy Párizs és Berlin valamilyen módon közös nevezőt talál és összefog egymással. A Downing Street ezért inkább az óceán nyugati partjára tekintget. A NATO leghatalmasabb pillére ugyanakkor hallgat vagy olyan homályos elképzeléseket vet fel, mint amilyen a béketársulás terve. Ennek keretében Amerika megőrizné a meglevő nyugat-európai szövetséget, Oroszországnak speciális biztonsági szerep jutna a volt szovjet területeken. Közép-Európát pedig a NATO-n kívül tartanák mint különleges orosz érdekövezetet! Brzezinski szerint ez a lényege annak a tervnek, amelynek megtárgyalására január közepén a NATO csúcsértekezlete összeül. Már ez is elég azonban ahhoz, hogy a volt nemzetbiztonsági tanácsadó - méghozzá abból az időből, amikor Warren Christopher ugyanannak az elnöknek a harmadik külpolitikai segédje volt - megállapítja: „Ha a NATO nem hajlandó arra, hogy Amerikának és Európának megfelelő konstruktív szerepet biztosítson, akkor az egész társulás üres szólamokban merül majd ki. Ennél továbbmenve azonban az amerikai és az orosz elnök kölcsönös igyekezete, hogy egymást minél jobb színben tüntessék fel, egyenesen olyan képlethez vezethet, amely alááshatja az európai stabilitás kilátásait.” Az új képlet nem kell hozzá Brzezinski formátumú külügyi szakértőnek lenni — arra utal, hogy Washington nem idegenkedik Jalta szellemének újjáélesztésétől. Oroszország újból privilegizált helyzetbe jutna Közép-Európában, és történne mindez az amerikai kormány áldásával. Brzezinski elismeri, hogy Moszkvát be kell vonni az európai és a világpolitika kollektív alakításába, de nem úgy, hogy az a kisebb európai partnerek kárára történjék. Moszkva, szerinte, legújabb katonai doktrínájával is bizonyította, hogy a régi álmok nehezen tűnnek el, és hogy az oroszok tulajdonképpen azt szeretnék, ha a NATO amolyan EBEÉ- féle, nehezen mozduló, igazi hatalommal alig rendelkező konzultatív testületté válna. Amit ez a szakértő ehelyett javasol, az mégiscsak a szelektív NATO- tagságot jelenti azon országok számára, amelyek arra szilárduló demokratikus berendezésükkel rászolgálnak, és nem ássák alá a nyugati szövetség alapelveit és szerepét A rendezetlen balkáni ebben az egész nagy átalakul csak annyira játszik szerepet, amennyire esetleg fenyeget egy NATO-tagállamot. A legalkalmasabb módszer ennek kezelésére az, hogy a Nyugat egyszerűen nem szól bele hathatós módszerekkel, hogy ne kavarja fel még jobban azt ami úgyis bűzlik... A Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő társulás kényelmesen kikerüli Európa legújabb zsákutcáját, és egyszerűen nem hagyja, hogy fontosabb terveit a balkáni kellemetlenségek elrontsák. Warren Christopher római beszéde is erre utalt, amelyben az amerikai külügyminiszter - immár ki tudja hányadszor fordítva egyet ügyvédi köpönyegén - egyszerűen nem is foglalkozott érdemében semmiféle rendezési javaslattal. PURGER Tibor KÜLPOLITIKA 3