Magyar Szó, 1994. február (51. évfolyam, 29-48. szám)

1994-02-03 / 29-31. szám

2 KÜLPOLITIKA I A BBC világszolgálatának hírösszefoglalójából idézünk: Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága azzal vádolja Szerbiát és Horvátországot, hogy erőszakkal toborozza hadseregét. A menekültügyi főbiztos szóvivője szerint Szerbiában és Crna Gorában a boszniai menekültek táboraiból teherautón a frontra vitték a férfiakat, és hasonló események történtek Horvátországban is. Az ENSZ különmegbízottja a volt Jugoszláviá- ban, Jaszusi Akasi szarajevói megbeszéléseit követően kijelentette, Boszniában fokozódik a háborús feszültség. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár síkraszállt a boszniai békéről szóló megbeszélések folytatásáért. Sajtókonferenciáján közölte, hogy csakis tárgyalással lehet megoldani a helyzetet, ám nem zárta ki a légicsapások engedélyezését sem. Egy magas rangú francia katonai tisztre hivatkozva szintén az angol rádió világszolgálata jelentette, hogy egy holland ENSZ-katonákból álló csapat már bejutott a szerbek által ostromlott Srebrenicába, ők fogják felváltani az ottrekedt kanadai alakulatokat. Az ENSZ főtitkára egy interjúban úgy fogalmazott, hogy mindaddig, amíg a nemzetközi közösség nem mutat szándékot a katonai beavatkozásra Boszniában, a tárgyalások folytatása az egyedüli még megmaradt lehetőség. Ám a világszervezet főtitkára megismételte azt is, kész felhatalmazást adni a boszniai ENSZ-akciót támogató légi beavatkozásokra is. Egyetlen módját sok folytatása. A kegyetlenkedések, a nemzetközi közvélemény nyomása és a megbeszélések sorozatos kudarca ellenére is azt mondom, folytatni kell a béketárgyalásokat. A világszervezet főtitkára beszédében megemlítette, hogyha kell, hajlandó erőt is alkalmazni, mert ez legalább hitelt adna a további fenyegetéseknek. Butrosz Gáli azt is kinyilvánította, hogy most már nem zárkózik el a légierő bevetésétől sem. A főtitkár nem rejtette véka alá, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai között egyre nagyobbak a nézetkülönbségek Bosznia ügyében. Franciaország és Nagy-Britannia például a Boszniában levő békefenntartó erőinek teljes kivonását fontolgatja. Azt is közölte, hogy számára nagyon vonzó az az angol-francia elképzelés, amely szerint a nagyhatalmak közösen gyakorolnának nyomást a hadban álló felekre a megbékélés érdekében. Mindebből a BBC ENSZ-tudósítója arra következtet, hogy a világszervezet új, kettős megközelítést alkalmaz a boszniai válság esetében. Egyfelől tovább szorgalmazza a béketárgyalások folytatását, másfelől katonai erő alkalmazásával fenyeget. Mindebben csak az a gond, teszi hozzá, hogy egyelőre nincs tisztázva: az Egyesült Államok milyen messzire hajlandó elmenni a válság rendezésében. Az angol rádió katonai ügyekkel foglalkozó megfigyelője, Jonathan Marcus szerint nincsenek pontos adatok arról, hány horvát katonai egység harcol a boszniai horvát erők oldalán. Az ENSZ zágrábi hivatalos képviselői szerint hat gyalogosalakulatot, közel háromezer embert vontak be a har-cokba, ám az amerikai külügyminisz- tériumi források tízezerre becsülik a Boszniában harcoló horvát katonák számát. A Boszniában harcoló szerb egységekről még kevesebb adat van, ám nyilvánvaló, hogy több elit egység és jól felszerelt alakulat tartózkodik Bosznia területén. Mind a horvát, mind a szerb hivatalos körök azonban cáfolják ezeket a jelentéseket. Nyilván- való viszont, hogy megváltozott a harcok jellege. A téli idő inkább a gyalogításalakulatoknak kedvez, és ebben a térségben a muzulmánok kevésbé van- nak hátrányos helyzetben a jobban fel- szerelt boszniai szerb és horvát egyséijekkel szemben. A muzulmánok nem régen több sikert is elértek, a horvátokra most nagy nyomás nehezedik. Ez magyarázza a külső segítség szüksé ígességét. Minden jel arra utal, a boszniai szerbek új offenzívát terveznek a muzulmánok ellen, és bármilyen külső segítség, ez esetben a szerb hadsereg részéről, a konfliktus veszélyes kiterje- j déséhez vezethet. Elemzők véleménye szerint tehát, mivel a béketárgyalások megfeneklet- t tek, nagyobb az esély a háború kiterje- désére. Ennek tükrében fontos fejle- í mény, hogy lord Owen és Thorvald Stoltenberg, a két nemzetközi békeközel vetítő Moszkvában egyebek mellett a Boszniában levő ENSZ-erők védelmére tervezett légicsapásokról tárgyal And-rej Kozirjev orosz külügyminiszterrel. (D.) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Boszniában fokozódik a háborús feszültség Az ENSZ egyfelől a béketárgyalások folytatását sürgeti, másrészt katonai erő alkalmazásával fenyeget t látjuk a megoldásnak, és ez a tárgyaló A Magyar Köztársaság kormánya kiemelt jelentőséget tulajdonít az Európai Megállapodás 1994. február 1-jei hatályba lépésének. A megállapodással európai integrálódásunk folyamatában a korábbi kapcsolatainkat minőségileg meghaladó új típusú kapcsolatrendszert létesít az Európai Unióval és tagállamaival. Ez áll többek között a magyar külügyminisztérium által február elseje - Magyarországnak az Európai Unióval kötött társult tagságára vonatkozó szerződés életbe lépésének időpontja - alkalmából közzétett kormánynyilatkozatban. A társulási szerződés életbe lépése kapcsán Csóti György, a Magyar Demokrata Fórum külügyi szóvivője, az országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke sajtóértekezleten kifejtette, hogy február elsején új fejezet kezdődött Magyarország történelmében, mert intézményesen kapcsolódik az EU-hoz, ez pedig lehetővé teszi a teljes jogú tagságra való fölkészülést és azt, hogy a magyar gazdaság további fellendülése töretlen legyen, ami viszont nemcsak a magyarokon múlik, hanem attól is függ, megszűnik-e a recesszió a nyugati országokban. A szóvivő szerint a megállapodás biztató perspektívát nyújt. Ezen túl azonban olyan konkrét feladatok vannak, amelyeket eddig csak a tervezgetés szintjén emlegettek, ám a következő fél évben már meg lehet és meg is kell valósítani. Egyrészt nagyon rövid időn belül be kell nyújtani a teljes jogú tagságra vonatkozó kérelmet, másrészt be kell kapcsolódni az EU minden politikai intézményének munkájába; harmadsorban fontos volna elérni, hogy a Nyugat-európai Unió júniusi közgyűlésén Magyarországnak mint társult tagnak tartalmilag megfelelő státust adjanak. A szomszédos országokkal fenntartott viszonyokról a magyar kisebbségek helyzetének függvényében beszélve a szóvivő elmondta, hogy a hét szomszéd közül néggyel problémamentesek a magyar kapcsolatok, rendezett a viszony és noha ezen országok között is van olyan, amelyikben nincs megoldva teljes mértékben a magyar kisebbség helyzete, a tendencia pozitív, a megoldás irányába halad, és nincs semmiféle akadálya a jószomszédi, baráti kontaktusoknak. Sajnos ez nem mondható el a Szlovákiához, a Romániához és a Szerbiához fűződő viszonyokról. Ezekkel az országok(Budapesti tudósítónktól)kal kapcsolatban a magyar külpolitikának történelmi megbékélésre kell törekednie, de a jószomszédságnak csak akkor lehet alapja, ha az ott élő nemzeti kisebbségek élhetnek önrendelkezési jogukkal és kollektív jogaikat is biztosítják. Csóti György rámutatott, hogy Európaszerte elismeréssel adóznak a magyar külpolitikának türelmes, toleráns, de határozott és elkötelezett voltáért. Európa ugyanúgy elismeréssel adózik a mintegy négy és fél milliós kisebbségben élő magyarságnak, mert méltósággal viseli sorsát és felelősségteljesen politizál. Csóti szerint a magyar külpolitikának állandóan készen kell állnia a tárgyalásokra, a megegyezésekre a szomszédokkal, de ez nem mehet a magyar nemzeti kisebbségek rovására; a jószomszédságnak nem lehet soha a magyar kisebbség az ára. Ez persze nem jelent valamiféle ultimátumot a szomszédok irányába. Magyarország mindössze annyit vár el például Szlovákiától és Romániától, hogy tartsa tiszteletben az Európa Tanács nem is olyan túlzó, sőt nagyon is enyhe és visszafogott elvárásait, mondta a szóvivő. Csóti György sajtótájékoztatón szólt a Kis-Jugoszláviával szemben foganatosított embargóról és kijelentette, hogy a zárlat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Éppen ellenkezőleg, negatív hatásai vannak: egyrészt rendkívüli mértékben sújtotta a lakosságot, ezen belül főleg a vajdasági magyarságot. Másrészt a várt eredmények elmaradtak, a fegyverembargó sem volt hatásos, hiszen voltaképpen az esélyegyenlőtlenséget növelte a harcoló felek között: a bosnyák felet sújtotta, a szerb felet pedig jóformán egyáltalán nem. Felül kell tehát vizsgálni az embargópolitikát, annál inkább, mert noha Magyarország teljes mértékben betartotta az embargó előírásait - és ezentúl is be fogja tartani, amennyiben a nemzetközi szervezetek ezt elvárják tőle -, sem Magyarország, sem a Szerbiával szomszédos többi ország nem kapott semmiféle kárpótlást azokért a károkért, amelyek ebből erednek. Magyarországnak például eddig mintegy 1,3 milliárd dollár közvetlen kára van. Ha eredményes lenne az embargó, akkor könnyebb szívvel lehetne elviselni a kárt, de mivel nem érte el célját, és az ebből eredő kárt sem fizetik meg a kívülállóknak, felül kell vizsgálni és új szankciórendszert kialakítani azokkal a délszláv utódállamokkal szemben, amelyek háborúban állnak egymással, illetve amelyek agressziót követtek el. A szóvivő újságírói kérdésre válaszolva cáfolta, hogy az embargó felülvizsgálását szorgalmazó álláspont összefüggésben lenne Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter minapi belgrádi látogatásával. Véleménye szerint az embargóról nincs mit tárgyalni Szerbiával, és annak feloldását sem egymagának Budapestnek kell kezdeményeznie. T. KOVÁCS JánoS Szorosabb együttműködés a Nyugattal Életbe lépett Magyarország és az Európai Unió között megkötött társulási szerződés A Kis-Jugoszlávia elleni embargó nem érte el célját Magyar Szó A tizedik letartóztatás Ügyészségi közlemény a macedóniai albánok fegyveres szervezkedése ügyében folytatott nyomozásról (Szkopjei tudósítónktól) Szerdán délben Szkopjéban bombaként hatott a hivatalos ügyészségi közlemény, hogy az állam biztonsága elleni bűncselekmény és fegyveres szervezkedés vádjával letartóztatták Mithat Emini ismert ügyvédet, a PDF, a legtömegesebb albán párt nemrégiben lemondott titkárát. Eminit demokratikus elkötelezettségű, szélsőségektől mentes politikusként tartották számon, aki a végtelenségig taktikázott azért, hogy pártjában ne történjen szakadás. S miután ezt nem tudta megakadályozni, lemondott tisztségéről. Mivel abban az időszakban eddig ismeretlen tettesek fizikailag bántalmazták és a kezét is eltörték, igen visszavonultan élt. Jól értesültek szerint Emmni volt a novemberben leleplezett fegyveres csoport egyik, mások szerint a fő szervezője. A bűncselekmény ügyében ő a tizedik letartóztatott. A PDF köreiben is megdöbbenést kelthetett az esemény, mert a parlament 12 órára összehívott ülését a frakció vezetőjének kérésére másfél órával elhalasztották. Sz. M. 1994. február 3., csütörtök BOSZNIAI GUBANC Amikor minden lehetséges Vakító fényességgel ragyogott fel a balkáni égbolton a keleti csillag, majd fényerősségét a média a napi szükségleteknek megfelelően megsokszorozta. Tündöklésének ereje, hatása és időtartama a jövő titka, s minden attól függ, mekkora társadalmi energiát tud felszabadítani saját környezetében politikai programcéljaihoz. Vannak, kik egyetlen kézlegyintéssel minősítik jelenségét, mások gondterhelten figyelmeztetnek a történelemből ismert intő példák tanulságaira, míg megint mások máris világméretű társadalmi tektonikus mozgások veszélyét sejtetik. HADÜZENET OROSZORSZÁGNAK... Nos Vlagyimir Zsirinovszkij - mert kiről másról lehetne szó — mielőtt a szerb államokba látogatott volna, köztudomásúan parlamenti választásokat nyert Oroszországban, s ami már kevésbé volt ismert, időnként térképrajzolással is elütötte idejét. Ezt a párizsi Le Monde derítette ki róla néhány nappal ezelőtt, amikor az általa álmodott Európa térképét megjelentette hasábjain. Habár térképén már nincs rajta Szlovénia, mivel Ausztriával együtt látomásának megfelelően Németországhoz csatolta, balkáni körútját Zsirinovszkij mégis Szlovéniával kezdte. Talán, hogy egy utolsó búcsúpillantást vessen még Ljubljanára, Riedre? Ezek után nem csoda hát, hogy az orosz szélsőséges nacionalista pártvezér nem számított szívesen látott vendégnek az egykori jugoszláv alpesi köztársaságban, s a hatóságok szállodai duhajkodás miatt mielőbbi távozásra szólították fel. De mint a szlovén sajtó kiderítette, az indoklás nem felelt meg a valóságnak, Zsirinovszkij nagyon is rendes magaviseletű szállodai vendégnek bizonyult, s inkább arról lehet beszélni, hogy a szlovén külügyminisztérium nem merte nevén nevezni a gyereket, így az orosz vendég nem is zavartatta magát, saját útiprogramjának ütemezése szerint távozott. Időközben közölték, hogy elmarad Zsirinovszkij tervezett lengyelországi látogatása. Ezen sem kell különösebben meglepődni, ha még egy pillantást vetünk térképére: ceruzája a mai Lengyelországból jókora darabot (Gdanskot és Sziléziát) lekanyarított Németország javára (hozzácsatolta még a Cseh Köztársaságot is), a keleti részt pedig az észt, lett és litván köztársasággal együtt - Tallinnak és környékének kivételével - netán a térképszerkesztésért járó tiszteletdíj fejében az orosz határok mögé vonta. De hogy a lengyelek mégse érezzék kisemmizettnek magukat, Ukrajnából Lvovot és vidékét kapnák meg Zsirinovszkijtól. Ez az adakozó nagylelkűség Vojislav Seselj radikális pártvezetőre emlékeztet, aki annak idején bizonyos területi kompenzációként Rijekát ígérte oda a magyaroknak. Annak ellenére azonban, hogy Zsirinovszkij Bulgáriát Görögország és Törökország egyes részeivel, továbbá Románia déli tartományaival (benne Bukaresttel!) szándékozik kiegészíteni, a bolgár hatóságok kiutasították az országból. (Romániával kapcsolatosan még annyit, hogy az orosz pártvezér térképén Erdély is határain kívülre került.) Így jutott el Zsirinovszkij az egykori Jugoszláviához, amelynek legnagyobb részét kétfelé osztva a szerbeknek és a horvátoknak ítélte oda. Az itteniek azonban tisztában vannak azzal, hogy csak azt mondhatják a magukénak, amit minden ígérettől függetlenül, fenyegetésekkel is dacolva megszereznek. Ezért az orosz pártvezér üdvözlésére kivonult tömegeket Bijeljinától Vukovárig, majd pedig Podgoricáig az lelkesítette fel, hogy egyfajta sorsközösséget vállalva velük, korábbi stílusán mit sem változtatva, leszögezte: „Hogyha akár egyetlen bomba is valamelyik szerb városra hullik, az orosz parlament legerősebb pártjának nevében figyelmeztetek rá, hogy ez hadüzenetet jelent Oroszországnak, amiért megtorlás jár.” Vukováron bejelentette a szláv népek Vlagyivosztoktól Kninig terjedő államának megteremtését, s a Krajinai Szerb Köztársaságnak nemcsak egy hadosztályt, hanem szükség esetén egy egész hadsereget is segítségül kínált. Podgoricában pedig, ahol Svetozar Marovic, az uralkodó párt, a Szocialisták Demokratikus Pártjának főtitkára is fogadta, az egybegyűlteknek arról szónokolt, hogy „Oroszországnak ma ismét történelmi küldetése van megakadályozni a katolicizmusnak és az iszlámnak a szláv népek feletti eluralkodását”. ...DE KARADZICÉK MOZGÓSÍTANAK Ez a felfűtött közhangulat egyenesen kínálkozott ahhoz a bejelentéshez, hogy a boszniai Szerb Köztársaság főparancsnoksága általános mozgósítást rendelt el, amely a fegyverbe szólító parancson túl számos más rendszabályt is tartalmaz. Tévedés lenne azt feltételezni, hogy ehhez Zsirinovszkijnak bármi köze van. Az általa keltett hangulat szerencsés véletlenként kapcsolódott Karadjicék szükségszerű lépéséhez. Az általános harci tevékenység fokozódása a térségben és a szerb állások ellen kilátásba helyezett légicsapások emlegetése nyomán katonailag kézenfekvőnek látszik a fend intézkedés. Amikor pedig minden jel szerint érvényesül az az amerikaiak által vallott elv, hogyha a bosnyákoknak futja erejéből, esélyt kell nekik adni a területfoglalásra, amit Bosznia-Hercegovina felosztásakor nem lehet majd figyelmen kívül hagyni, akkor a szerbek nemcsak politikai önigazolást látnak az eddigi területfoglalásért, hanem az esetleges továbbiakért is. Mindhárom boszniai fél egyforma nemzetközi elbírálásának követelése részükről tulajdonképpen ezt foglalja magába. Az általános mozgósítási parancsnak azonban más belpolitikai vonatkozása is van. A zugkereskedelem, a csempészés és más hasonló cselekmények szigorú tiltása és a büntetések kilátásba helyezése arról tanúskodik, hogy a boszniai szerb társadalmat nyomorító betegségekre is csak egy ilyen rendelkezés keretében tudnak már gyógyírt keresni. S miközben a Jaszusi Akasi ENSZ- megbízott szavaival élve - Bosznia-Hercegovinában fokozódik a feszültség, a háttérben folytatódnak a szerb-muzulmán tárgyalások. Momcilo Krajianik, a szkupstina elnöke és Haris Silajdzic bosnyák miniszterelnök tanácskozott az elmúlt hétvégén, s most szombatra beszélték meg az újabb találkozót. A szerb vezető benyomásairól szólva arról beszélt, úgy véli, a muzulmán fél fegyverszünetet szeretne, amit szerinte a szerbek készséggel el is fogadnak. Kétségét fejezte ki azonban, hogy a muzulmán vezetés egységes lenne a béke megteremtésének szándékában. Mintegy válaszként kívánkozik ide Alija Izetbegovicnak a Jaszusi Akasival megtartott találkozója után tett kijelentése, miszerint a bosnyákok csak a becsületes békeajánlatot fogadják el. Azt, hogy ez mit jelent, csak találgatni lehet. Thorvald Stoltenberg a Jugoszláviaértekezlet társelnöke a minap a Biztonsági Tanácsban referált. Szerinte a szerbek, horvátok és a muzulmánok továbbra is egyetértenek a három nemzetállamból álló Bosznia-Hercegovina létrehozásával, azzal, hogy a bosnyákok e területnek legalább az egyharmadát birtokolják, és hogy kijáratot kapjanak a tengerre, valamint a Szávára. Stoltenberg állítása szerint decemberben a szerbek olyan felosztást javasoltak, amely a muzulmánoknak 33,56 százalékos területbirtoklást tett volna lehetővé, ugyanakkor a muzulmánok még egy százalékot követeltek maguknak. A norvég diplomata a térségben érezhetően fokozódó háborús feszültség ellenére derűlátó nyilatkozatot adott, amelynek az a lényege, hogy Boszniában a béke még sohasem volt ennyire közel, mint éppen most. Miért most, amikor rövid idő alatt annyi minden történt, amiből pont az ellenkezője kellene, hogy következzen? Hogyha a muzulmánok minden erőfeszítésük ellenére sem tudnak lényeges területfoglalást elérni, de (a térségtől magát távol tartó Amerika kivételével) egyre elutasítóbban viseltetik velük szemben a nyugati világ, továbbá, ha Horvátország számára a boszniai beavatkozás miatt valóban küszöbön áll az elrettentő embargó, amitől a szerbek most már mindenáron szabadulni igyekeznek, s a jelek szerint a tuzlai repülőtér problémájának áthidalására is hajlandóságot mutatnak, megtörténhet, hogy Thorvald Stoltenbergnek lesz igaza? Sokaknak bánatára, de még többeknek végtelen örömére. ERDÉLYI Károly