Magyar Szó, 1994. június (51. évfolyam, 106-131. szám)
1994-06-01 / 106. szám
2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó Az ígéretek bűvöletében A szocialisták győzelmének s az MDF kudarcának okait elemzi a magyar sajtó (Budapesti tudósítónktól) A magyarországi napilapok tegnapi számukban közük a vasárnapi választási fordulóval kapcsolatos első kommentárokat, a győzelem, illetve a vereség okairól szóló fejtegetéseket. Az Új Magyarország, az eddigi kormányzáshoz közel álló napilap vasárnap óta ellenzékbe kényszerült. A nép nevében? című terjedelmes elemzésében megállapítja, hogy a várakozásoknak megfelelően elúsztak a konzervatív pártok reményei, majd hozzáfűzi:, A szocialisták abszolút többsége csak újabb és nyomatékosabb bizonyíték: Kelet-Európa belepirul a változásokba". Ennek okát abban látja, hogy a térség „majdnem fél évszázadon át nem tudta, mi az, hogy jobboldal”. A lap a továbbiakban utal arra, hogy a szavazók nem a szellem szabadságát, a nemzeti önbecsülést, a függetlenséget értékelték, hanem a gyors gazdagodásra, a jólétre, a létbiztonságra vonatkozó ígéreteket. „Ha a távozó koalíció - írja a lap - csupa bűvészből, nem szakértőkből állt volna, ezt akkor is képtelen lett volna teljesíteni. A választópolgárban (...) hirtelen fölrémlett az a két-három év a langyos Kádár-korszakból, amikor úgy érezte, egészen jól él. Jól is élt a folyvást fegyverkező Szovjetunióhoz, a lepusztult Romániához, az összeomlott Lengyelországhoz képest vagy az ’56 előtti kemény diktatúrához képest”. A lap úgy értékeli, hogy a nép ,jó pocsolyában élt, és ezzel elégedett volt (...)” BETARTJÁK A DEMOKRÁCIA JÁTÉKSZABÁLYAIT Az Új Magyarország meggyőződése, hogy a leendő szocialista kormány „meg fogja tartani a demokrácia játékszabályait”, mert elit érdekei „be vannak ágyazva a privát gazdasági szférába, valóban bolondok lennének ártani saját maguknak”. A szocialisták életstílusával kapcsolatban megjegyzi: „ők aztán végképp nem csak igével élnek, hanem lehetőleg minél nagyobb kenyérrel”. Győzelmük magyarázata, hogy „kiépítették gazdasági hadállásaikat”. A szocialista gazdaságfilozófiát így foglalja össze az Új Magyarország: „...a szocializmus minden ízében parazita rendszer. A mintegy negyvenesztendős első fölvonása (...) abból állt, hogy lelakták azt, amit ez az ország a megelőző ezer esztendő alatt megteremtett, fölhalmozott (...), fogyasztottak és pusztítottak”. A lap végül leszögezi, szeretné hinni, „hogy az abszolút többség nem vezet abszolutisztikus kormányzáshoz”. A végnapjait élő Pesti Hírlap állítólag tegnap jelent meg az utolsó száma, ezt azonban a szerkesztőség cáfolja - kommentárjában megállapítja, hogy lényegében az ellenzék (és nem a kormányzat) szította a gyűlöletet. Az efféle híresztelések keltése „az ellenzék természetes viselkedésformája (...), látványos és hatékony taktikai fegyvere volt”. A lap úgy értesült, hogy a hatalomra lépők első dolga az lesz, hogy megszavaztassák az úgynevezett gyűlölettörvényt. Ez pedig azt jelenti, hogy „nincs többé ellenzéki sajtó, kritikai hang, nincs bírálat és ellenvélemény”. Ettől kezdve ugyanis „minden, ami nem tetszik a hatalomnak, a gyűlöletkeltés kategóriájába fog tartozni”. A Pesti Hírlap egy másik írásban úgy fogalmaz, hogy „a magyar demokrácia a baloldal kénye-kedvének van kitéve (...), mert az MSZP és az SZDSZ most már olyan , paktumot (...) köthet, amellyel a következő nemhogy 4 vagy 8, de akár 12 évre is bebetonozhatja magát”. A lap utal a köztársasági elnök személyére, megállapítva, biztosra vehető, hogy „nem a legerősebb ellenzéki párt politikusát választja jövőre államfőnek az elvörösödött parlament.” LEHETSÉGES A PARTNERI VISZONY KIALAKÍTÁSA A Népszabadság - amelynek fejléce alól az MSZP győzelmének másnapján levették a Szocialista napilap megjelölést, és helyette az áll, hogy Országos napilap - terjedelmes kommentárokban foglalkozik a választások eredményével. A koalícióra vonatkozó találgatásokkal kapcsolatban megállapítja, hogy a partneri viszony kialakítását éppen a szocialisták abszolút győzelme teszi lehetővé. Óva int attól a lehetőségtől, hogy az MSZP egyedül alakítson kormányt, mert „az eufória hamar véget ér, az illúziók gyorsan szertefoszlanak. Mire itt az ősz, kiderül, hogy a szocialista kormány sem képes csodákra.” A másik kommentár megállapítja: Horn Gyula vitathatatlanul a legnépszerűbb politikus, de a győzelem után „ígéretek formájában fedezet nélküli csekkek sorát bocsátotta ki”. A lap azt is nehezményezi, hogy a szocialisták a szakszervezetekkel társulva nyertek, s ez a tény megnehezíti majd a Békesiféle gazdaságpolitika érvényesítését. Ennek egyik része ugyanis „nem túl népszerű, de az ország számára” nagyon fontos. A lap elképzelhetőnek tartja, hogy Békesi magára marad, „(...) a siker bűvöletében lebegő politikusok fordítanak hátat neki. ” A Népszava megítélése szerint Magyarország közelebb került Európához. A külföld „mára már nemcsak azt értette meg a szocialistákról és a szabaddemokratákról, ami a nyugati sablonokba beillik, hanem azt is, ami sajátosan magyar, illetve ami sajátosan magyar-európai (...), mivelhogy a Nyugatnak már nincs veszélyérzete a vörös színnel kapcsolatban”. A POLGÁRI ERŐK SÚLYOS VERESÉGE A Magyar Hírlap részletesen elemzi az MDF, a KDNP és a Fidesz kudarcának okait, míg a győztessel nem foglalkozik. Megítélése szerint az MDF csak részben „vigasztalhatja magát, hogy nagyarányú térvesztése az elkerülhetetlen népszerűtlen feladatok vállalásából fakad. A veszteség okai sokkal mélyebbek” - írja a lap. A Fidesz kudarcával kapcsolatban kidomborítja, a fiatalok „leszereplése mögött is az Antall-vonal bukása keresendő”. A Magyar Nemzet a polgári erők súlyos vereségét taglalja. „A polgár cselekedete - írja - nem minősíthető ideológiai alapon (...), hiszen egyetlenegy cél lebegett a szeme előtt: saját sorsának jobbá tétele”. A lap hosszan fejtegeti a koalíciókötés esélyeit, majd kimondja: a koalíció „ma a legnyomatékosabb parancs és kényszer”. Az újság arra is figyelmeztet, hogy a szocialisták megosztottsága - legalább öt irányzat lelhető föl közöttük - a koalíciós partnerek (MSZP—SZDSZ) közötti ellentétek, nézetkülönbségek forrása lehet. HORVÁTH András Wörner nagybeteg Manfred Wörner, a NATO rákban megbetegedett főtitkára jövő héten nem utazik Isztambulba, s nem vesz részt e nyugati katonai szövetség külügyminisztereinek rendkívül fontos találkozóján. A nyári szabadság után azonban előreláthatólag továbbra is betölti tisztségét, közölte tegnap Brüsszelben Wörner szóvivője. Ismertette, hogy a főtitkár tájékoztatta a NATO tagországait: elfogadta orvosainak tanácsát, s nem utazik Isztambulba. A múlt héten Wörner nem vett részt a NATO véderőminisztereinek megbeszélésén. A Reuter távirati iroda közlése szerint akkor találgatások hangzottak el, hogy egészségi okokból Wörner hamarosan lemond főtitkári tisztségéről. Manfred Wörner az első német a NATO élén, amióta megalakították e katonai szövetséget. Szankciókkal fenyegetik Észak-Koreát A Biztonsági Tanács követeli az üzemanyagcsere leállítását a jongbjoni atomreaktorban A Biztonsági Tanács felszólította Észak-Koreát, hogy szüntesse be az üzemanyagcserét a jongbjoni atomreaktorban, s engedélyezte, hogy a létesítményben részletes vizsgálatot végezzenek az ENSZ szakemberei. A BT hétfő késő este elfogadott elnöki közleménye felkérte a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, hogy hosszabbítsa meg két felügyelőjének tartózkodását Észak-Koreában még abban az esetben is, ha Pjongjang beleegyezik a világszervezettel való együttműködésbe. Az észak-koreai reaktor körül pénteken éleződött ki a helyzet, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelői megszakították a tárgyalásokat vendéglátóikkal, mivel Pjongjang nem engedélyezte a töltő rudak ellenőrzését. A szakemberek azt szerették volna megállapítani, vajon e rudakból kivonható-e plutónium, amely az atombomba előállításának fontos eleme. A BT közleménye - a Reuter jelentése szerint - nem említett gazdasági szankciókat Pjongjang ellen, de a világszervezet diplomatái azt állítják, várható az említett lépés, ha Észak-Korea közömbös marad az utolsó figyelmeztetésre. Kim Szu Man, Észak-Korea ENSZ- képviselője az elnöki közlemény elfogadása után azt nyilatkozta, hogy hazája az esetleges szankciókat a háború egy formájának fogja tekinteni. Dél-Korea állandó kontaktusban áll az Egyesült Álamokkal, s érvelése szerint észak nukleárisan fenyegeti. Szöul tegnap készültségbe helyezte katonaságát és rendőrségét. Igaz, e lépés nem áll közvetlen kapcsolatban az Észak-Koreára gyakorolt mind nagyobb nemzetközi nyomással. Dél-koreai tisztségviselők azt állítják, hogy a fegyveres erők harckészültsége fokának növelése meghonosodott gyakorlat, ha az államfő nem tartózkodik az országban. Ezúttal Kim Jung Szam elnök egy hétig Oroszország vendége. A látogatás ma kezdődik. Kim elnök néhány órával a BT közleményének nyilvánosságra hozatala után telefonbeszélgetést folytatott Bill Clinton amerikai elnökkel, aki úgy értékelte, hogy az Észak-Korea körüli helyzet rendkívül veszélyes szakaszba jutott. A két elnök megállapodott abban, hogy szorosan együttműködnek a probléma megoldásában. A helyzet kiéleződésével kapcsolatban állást foglalt Japán is. Az AP közlése szerint Tokió felkérte Pjongjangot, szüntesse be azoknak az okmányoknak a megsemmisítését, amelyek alapján megállapítható, vajon titokban fejleszti-e nukleáris katonai rendszerét. Tokió továbbá kérte, hogy engedélyezze a vitás reaktor megtekintését az ENSZ részéről. A figyelem Pekingre összpontosul. Kínát ugyanis Észak-Korea szövetségesének tekintik, s mint a BT állandó tagja élhet vétójogával, s meggátolhatja a Pjongjang elleni büntetőintézkedések elfogadását. 1994. június 1., szerda ENYHÉN CINIKUS TUDÓSÍTÁSOK „Lenin újra a magyarok között” Amerikai reakciók a magyarországi választások után (Washingtoni tudósítónktól) Igazi meglepetést nem okozott a magyarországi választások eredménye az Egyesült Államokban, hiszen a közvélemény-kutatások elég szavahihetően jósolták meg az eredményt. Azonkívül a litván és a lengyel precedens is azt sugallta, hogy Kelet-Európában most a kormányra visszatérő, szocialistává önreformálódott pártok korszaka kezdődik. Amin mégis meglepődtek egyesek, az a magyarországi szocialisták győzelmének, illetve a kormányon levő MDF vereségének az aránya. A vezető amerikai napilapok budapesti tudósítói igyekeznek külső és belső megfigyelők idézésével, hírelemzésekkel feltárni a választók baloldali reményeinek az okát. A népszerűségre való mindenároni törekvés azonban nem egy esetben a magyarázatok mélységének és hitelének a kárára megy, így a New York Times tegnapi címoldalán „Isten hozott újra köztünk, Lenin” címmel jelent meg egy elemző igényű írás, amely feltárja ugyan a magyarok millióinak félelmeit és kiábrándultságát, de elmulasztja azt megindokolni, miért éppen valamiféle Lenin-kultuszt vár újra azon a Magyarországon, ahol az egész átalakulás a legsimábban ment, köszönve az emberek józan politikai fellépésének és nem utolsósorban a reformkommunisták korai helyzetfelismerésének, amivel lényegében megindították a Varsói Szerződés önfeloszlatását. Attól persze nem tart senki sem, hogy az MSZP visszafordítja a történelem kerekét, és újra parancsuralmi rendszert vezet be (ezért érthetetlen a lenini célzás, méghozzá címben), sőt attól sem, hogy jelentősebb akadályt gördítene az új kormány a piacgazdálkodás továbbfejlesztésének útjába. A vita, illetve a találgatás arról folyik, hogy az MSZP melyik frakciója kerekedik felül, és hogy maga Horn Gyula voltaképpen melyik szárnnyal rokonszenvez: a Nagy Sándor-féle szakszervezetiekkel vagy a pénzügyminiszternek várt Békesi Lászlóval. A nagyobb aggodalmat az első változat okozná, mert abban az esetben - itteni vélemények szerint - a leendő kormány kettészakadna abbéli igyekezetében, hogy kielégítse a szociális igényeket, illetve hogy továbbépítse a piacgazdálkodást, minthogy az aligha teszi lehetővé az állami kiadások növelését. A hírmagyarázatok folyamatosan összehasonlításokat végeznek a kelet-európai országok posztkommunista fejlődése között. A legnagyobb stabilitást senki sem vitatja el Magyarországtól, de ami a magyar gazdaság teljesítőképességét és a privatizáció eddigi ütemét illeti, ott az adatok legalábbis tarkák, de akár megbízhatatlannak is nevezhetők. Az amerikai sajtóban továbbra is a cseh „gazdasági csoda” meg a lengyel gazdaság növekedése számít szenzációnak vagy legalábbis mérföldkőnek. Budapest itteni képviselői pedig igazán igyekeztek arról meggyőzni a washingtoni sajtót, hogy a magyar gazdaság is a növekedés útjára lépett, és hogy a privatizáció tervszerűen folyik, de ennek nemigen volt itt visszhangja. Mindenképpen hozzájárult a magyar viszonyok kissé árnyékosabb amerikai szemléletéhez - és ennek következményeit még most is érezni lehet —, a Csurka-féle nemzetieskedő politika, illetve az attól való hivatalos elhatárolódás halogatása. Az MDF-et egy tekintélyes amerikai napilap még a közelmúltban is a „legjobboldalibb” kelet-európai kormánypártnak nevezte! Annak sem volt pozitív visszhangja, amikor az amerikai befektetéseket támogató vegyes alap vezetőinek csillagászati fizetései kiderültek, vagy például az USA-ból Pestre költözött, és ott állami munkahelyeket szerzett magyar-amerikai üzletembereknek sikerült rövid idő alatt bámulatos nyereségre szert tenniük a saját bankszámlájukon! Ha valaki a mai Magyarországon állami vagy kvázi- állami funkcióban többet keres, mint bármelyik washingtoni kabinettag, akkor az az Egyesült Álamokban enyhén szólva furcsállásra talál. Mindamellett nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a választások kapcsán Magyarországról festett amerikai sajtókép nem tűnik eléggé plasztikusnak és dinamikusnak. Hogy ezt az új kormány hogyan lesz képes módosítani - az a jövő titka. PURGER Tibor (Reutertelefotó) Tizenöt tagú chilei katonai küldöttség, élén Augusto Pinochet tábornokkal, volt diktátorral, a szárazföldi erők jelenlegi parancsnokával Prágában tartózkodik, s hadfelszerelés, fegyverzet, elsősorban harckocsik, szállítójárművek vásárlásáról tárgyal, írta tegnapi számában a Rudé Právo. Az egykori diktátor nagy titoktartással látogatott a cseh fővárosba, nem repülőgépen, ahogyan előzőleg bejelentették, hanem gépkocsin érkezett. A repülőtéren hiába vártak rá hétfőn az újságírók, több párt és a csehországi chilei közösség képviselői. Autóval érkezett Hollandiából, ahol állítólag Guzman álnéven tartózkodott. Pinochet volt diktátor csehországi látogatásától elhatárolta magát az összes hivatalos, állami, katonai és politikai tényező Csehországban, mondván, hogy magánlátogatásról van szó. A képen: Pipochet Prágában