Magyar Szó, 1994. július (51. évfolyam, 132-158. szám)
1994-07-01 / 132. szám
1994. július 1., péntek Közép-Európa határozza meg a kontinens állapotát Erhard Busek osztrák alkancellár, tudományos- és kutatásügyi miniszter írja az Európában (a Magyar Hírlap, a Gazeta Wyborcza, a Ludové Noviny és a Sme közös havi mellékletében) A vasfüggöny idején Közép-Európa valójában nem létezett. Annál inkább alakult irodalmárok, értelmiségiek, másként gondolkodók és álmodozók fejében. Konrád György szavaival „metaszint” volt. A közép-európaiként való létezést, a vasfüggönyön és a kor méltánytalanságain való túllépést segítette az egymás mellett élés a történelem során, az életfelfogásban és filozófiában megnyilvánuló közös vonások. Közben sok minden keletkezett, néhány dolgot újra felfedeztek, és feledhetetlen kapcsolatok alakultak ki. 1989 óta újra létezik Közép-Európa, a kontinens közepe. Bizonyosan eltérő körülmények között ugyan, de közös a sorsa. Akadnak, akik úgy gondolják, hogy Közép-Európa elvesztette aktualitását, mivel mindenki az Európai Unióba, a NATO-ba vagy még ennél is tovább törekszik. Ők azonban elfeledkeznek arról, hogy Közép-Európa állapota meghatározza a kontinens állapotát. Ha sikerül megteremteni a demokráciát és érvényesíteni az emberi jogokat, az igazságosságot és működtetni a piacgazdaságot, létrehozni a politikai rendet és a békét, akkor kontinensként Európa stabil marad. Ha nem sikerül Európa veszélybe kerül, miközben délkeleten amúgy is nagy veszedelem fenyeget. Közép-Európa zsanérszerepe továbbra is adva van. Nem beszélhetünk arról, hogy a reformországok már teljes mértékben demokratikusak lennének, és gazdaságuk jó teljesítményt nyújtana. Néhány választási eredmény, valamint a szociális nyugtalanság jelei érzékeltetik, hogy még messze vagyunk ettől. Nacionalizmus és bűnözés, agresszivitás és kölcsönös tudatlanság egyaránt jellemzik a helyzetet. A válasz nem lehet a bezárkózás, hanem csakis a párbeszéd. Hiszen a párbeszéd annyira lenyűgöző: Európát éppen a sokszínűség jellemzi. Mindenekelőtt a nyelvről kell beszélnünk, mivel a nyelvi sokszínűség megnehezíti a megértést. Ám a szellemi és a politikai fejlődésből adódó különböző tartalom is nehezíti, hogy szót értsünk. Béke és jog, piacgazdaság és szociális biztonságon nem mindenki ugyanazt érti. A társadalomtudományokban ez még inkább így van. Feltételezhető lenne, hogy az egyházak az evangéliumból élnek, és mégis: nyelvezetük még az ökumenikus egyház korában is nagyon különböző. Nem kellene ezt megszüntetni, de meg kellene tanulni megérteni egymást. Ha a közép-európaiak eljutnak egymás megértéséig, Európában is létrejön a megértés. Senki sem végzi el ezt a feladatot helyettünk, közép-európaiak helyett; magunknak kell cselekednünk. Ezért éppenséggel kényszerítő módon aktuális Közép-Európa. Otthontalan színház írók, színházi emberek követelik, tűzze napirendre a Parlament a Nemzeti ügyét (Budapesti tudósítónktól) Lajtai Lajos örökbecsű slágerének dallamára ma már csak kevesen méláznak el a múltról, hiszen a Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll... kezdetű evergreen lényege, a Nemzet Színház csaknem harminc évvel ezelőtt szó szerint eltűnt a Blaha Lujza térről. Ma már kideríthetetlen „fontos ember” szóbeli utasítása alapján egyszerűen felrobbantották, mert... ki tudja, miért. A rendszerváltás utáni pesti sajtó (egy része) nem kis iróniával teszi szóvá, hogy terroristák biztosan nem lehettek, mert azokban van annyi betyárbecsület, hogy tettükért vállalják a felelősséget. Akkoriban a színészek és egyáltalán színházi emberek közül sokan mérhetetlen keserűséggel vették tudomásul, hogy a magyar színjátszás egyik alappillére és jelképe már nincs. Éveknek kellett elmúlnia és a posztsztálinista diktatúrának némileg enyhülnie ahhoz, hogy elsőként Gobby Hilda megpendíthesse ezt a kényes témát. Gyűjtést szervezett a tehetségéről és nem szépségéről híres színésznő, hogy legalább a kovászát megteremtse egy nagy, országos összefogásnak. Nagyon fájhatott a művésznőnek a Nemzet Színház hiánya, mert haláláig nem tudott belenyugodni, s ahol lehetett, szóvá tette a dolgot. A kezdeményezésnek meglepően nagy visszhangja volt, hiszen már az új Nemzet Színház eszmei terve is elkészült, de azt nemcsak Thália szentélyének szánták, hanem szolgálnia kellett volna az össznépi felvonulások politikai hitvallását is. A legnagyobb tér felőli oldalára ugyanis az akkori politkai csúcsvezetés dísztribünt álmodott, ahonnan ők fogadhatják a pórnép hódolatát. Sok hozzáértőnek nagyon nem tetszett ez a terv, s minden bizonnyal ezért is abbamaradt a Téglajegy-mámor. Akkoriban ugyanis bizonyos körök, nyilván a leendő épület jellegének elpolitizálása miatt, hagyták elaludni a lángoló lelkesedést. Azóta megtörtént a rendszerváltás. A volt kommunisták a társadalmi élet második vonalába kerültek (majd a napokban ismét előretörtek), de senki sem melegítette föl a témát. A polgárok egyre szélesebb rétege a mindennapi létfenntartás megteremtése felé fordult, viszont az újgazdagok legnagyobb részének kisebb gondja is nagyobb, mint hogy színházat építsen. Arról nem is szólva, hogy a gazdasági élet megroppanása, a már kritikussá váló költségvetési deficit egyszerűen ellehetetlenített volna minden ilyen kezdeményezést. A napokban azonban mintha megtörni látszana a jég. Páskándi Géza a Nemzeti Színház vezetősége nevében levelet írt az új Országgyűlésnek, s szorgalmazza a Nemzeti Színház ügyének a Tisztelt Ház elé való vitelét. Törekvésében nincs egyedül. Csatlakozott hozzá Határ Győző és az immár legendává vált Sütő András is. Ők és minden bizonnyal mások sem tudnak belenyugodni abba, hogy van egy Nemzet Színház nevű intézmény, amely három évtizeden keresztül az otthontalanok keserű kenyerét eszi. Pedig Soraiban ma is megtalálhatók a legnevesebb magyar színművészek. Többen közülük már-már eszelől csakazértisből kitartanak a patinás társulat mellett. Ugyanakkor még mindig rangot jelent Pesten tagja lenni a Nemzeti Színháznak. Pályakezdők reménykednek, hogy egyszer szerződésajánlatot kapnak az intézmény igazgatójától, s talán eszükbe sem jut, hogy álmuk esetleges megvalósulása egyben hivatásuk otthontalanságának kezdetét is jelenti. Ők és sokan mások azonban reménykednek. Talán... majd... egyszer eljön a pillanat, amikor Magyarországnak igazi Nemzet Színháza lesz. BOTH Mihály Magyar Szó Maradnak-e a brit kéksisakosok? Akasi tárgyal a brit vezetéssel A londoni katonai vezetőség úgy véli, hogy a brit katonáknak Bosznia- Hercegovinában kell maradniuk az ENSZ békefenntartó erőinek keretében - közölték tegnap a kormányhoz közel álló körök. Katonai források szerint további boszniai tartózkodásukat meggátolná, ha feloldanák a bosnyák kormányra kivetett fegyvervásárlási tilalmat, s London szerint az utóbbi nem zárható ki. Akasi Jaszusi, az UNPROFOR vezetője tegnap Londonban a brit katonák boszniai jövőjéről tárgyalt Douglas Hurd külügyminiszterrel és Malcolm Rifkind véderőminiszterrel. Diplomáciai források szerint Akasi kérte a londoni kabinetet, hogy katonái maradjanak Boszniában, s ezt támogatta a katonai vezetőség. E források felhívták a figyelmet több nyugati ország hírszerző szolgálatának elemzésére, amely szerint Boszniában a háború folytatása valószínűbb a békénél. Ennek alátámasztására megemlítették, hogy a mostani egy hónapos fegyverszünet alatt nem hallgattak el a fegyverek, a muzulmán fél nem állt el szándékától, hogy háborúval foglalja el a kívánt területet. Londonban jelenleg az egyedül Michael Rose tábornok derűlátó, továbbra is úgy véli, hogy Boszniában lehetséges a békés megoldás. (Tanjug) KÜLPOLITIKA 3 Magyarázat és garanciák a térképekhez Milosevic fogadta Nyikiforovot Párizsi értesülések az összekötő csoport munkájáról Slobodan Milosevic, Szerbia elnöke tegnap Belgrádban fogadta Alekszej Nyikiforovot, Oroszország külügyminisztériumának magas rangú tisztségviselőjét, Moszkva képviselőjét az összekötő csoportban. Nyikiforov szerdán este érkezett Belgrádba Párizsból, ahol részt vett az összekötő csoport legutóbbi ülésének munkájában. Ennek alapján feltételezik, hogy Milosevic és Nyikiforov elsősorban a boszniai válságot vitatta meg. Hivatalosan meg nem erősített jelentések szerint az orosz diplomata tájékoztatta Szerbia elnökét a párizsi megbeszélés eredményéről, elsősorban a térképekről, amelyeket véglegesnek mondanak. Nem hivatalos párizsi értesülés szerint a Bosznia 51:49 arányban való felosztására vonatkozó terven kívül az összekötő csoport javaslatai közé tartozik az a nyilatkozat, amelyet Amerika, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország külügyminiszterei e hó 5-én Genfben fogadnak el, továbbá a magyarázatokat és garanciákat tartalmazó okmány, amelynek serkentenie kell a hadviselő feleket a javasolt megállapodás elfogadására. A harmadik okmányt különösen nagy titok övezi, sajátos jegyzőkönyv az ún. genfi ötök megbeszéléséről, amelynek rendelkezéseit akkor alkalmazzák, ha a három hadban álló fél valamelyike vagy mindegyike elveti a béketervet. A serkentő intézkedések között emlegetik annak lehetőségét, hogy fokozatosan feloldják a Szerbia elleni szankciókat, újabb haderőket vezényelnek Boszniába, amelyek korábbi bejelentésekkel összhangban főleg amerikaiakból állnának. Párizsi hírmagyarázók úgy értékelték, hogy nem teljesen világos a Kreml álláspontja. Állítólag Vitalij Csurkin moszkvai megbízott olyan benyomást tett az összekötő csoport párizsi megbeszélésének néhány résztvevőjére, „mintha nem lenne világosan meghatározott megbízatása", s mintha arra számítana, hogy ha az öt külügyminiszter elfogadja a béketervet, felújítanák a tárgyalásokat a hadban álló felekkel. Ez különösen Párizst aggasztja, mert az a véleménye, hogy a hadviselő felek elé ultimátumszerűen kell terjeszteni a béketervet. Az okmányt egyébként még meg kell erősítenie az iparilag legfejlettebb hét ország nápolyi csúcstalálkozójának, amelynek politikai részében részt vesz Borisz Jelcin, Oroszország elnöke is. Arafat elhalasztotta történelmi útját Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője tegnap egy nappal elhalasztotta egyiptomi látogatását, ahonnan Gázába kellett volna utaznia, első ízben az 1967. évi izraeli megszállás óta, közölte Amr Musza egyiptomi külügyminiszter. A MENA kairói távirati iroda jelenti, hogy Arafatnak ma találkoznia kellett volna Mubarak államfővel, hogy megállapodjanak a gázai történelmi látogatását megelőző lépésekről. Gáza övezetében egyébként nagyszabású előkészületek folynak, hogy fényűzően fogadják Arafatot. Gaza és Jerikó ötéves időszakra került palesztin önkormányzat alá az Izraellel aláírt tavalyi washingtoni megállapodás alapján. A palesztin vezető látogatását e térségben május 4-e óta tervezik, amikor Kairóban aláírták a megállapodás alkalmazásának megkezdéséről szóló okmányt. Az izraeli jelentések szerint az ottani hatóságokat bosszantja, hogy későn kaptak információt a látogatásról, hogy megszervezhessék az átfogó biztonsági intézkedéseket. Attól tartanak ugyanis, hogy a palesztin vezető látogatása kiprovokálhatja a szélsőséges zsidó és palesztin csoportokat, amelyek szemben állnak a palesztin önkormányzatról szóló megállapodással. A megfigyelők feltételezik, ez az egyik oka a látogatás elhalasztásának. Nem hivatalos értesülés szerint Arafat holnap utazik Gázába, s valószínűleg Jerikóba is, amely a palesztin hatóságok önkormányzat alá 27 éves izraeli megszállás után került. Dr. Nabil Shat, a palesztin kormány tervezési és nemzetközi együttműködésügyi minisztere tegnapelőtt Kairóban azt nyilatkozta, hogy Arafat július 6-áig marad Gázában, utána Párizsba utazik, ahol átnyújtják neki az UNESCO díját. Nem kell több idénymunkás Svájc megszigorítja az előírásokat A szövetségi kormány javaslatára Svájcban hatályba lépett a jogszabály, amely 1996-ig gyakorlatilag lezárja határait a JSZK területéről érkező munkaerő előtt. A Tribune de Génévé című újság azt írta, hogy a kormány gyakorlatilag alkalmazni kezdte a már három éve elfogadott okmányt, amely meggátolja az Európai Unió tagországain kívüli területről érkező munkaerő befogadását. E lap közlése szerint az év végéig az idénymunkásoknak joguk van kérni az ún. B státust, egyéves munkavállalási engedélyt, amely 1995-ben lenne érvényes. Azok, akik Svájcban az utóbbi 40 hónapban megszakítás nélkül 36 hónapot dolgoztak, könnyítésben részesülnek, s a B státust 1996 végéig kérhetik. E határidő után azok, akik több mint nyolc éve az építőiparban, a mezőgazdaságban, az idegenforgalomban és a vendéglátóiparban dolgoznak, egyéni kérelemmel fordulhatnak a kantonok kormányzataihoz, amelyek minden egyes esetben külön döntenek a munkaengedély meghosszabbításáról vagy megszüntetéséről Svájc területén. A szövetségi kormány ajánlása az, hogy ott-tartózkodásukat nyilvánítsák befejezettnek.(Tanjug) A ház levelet kaptam egy bosnyák fiútól, akit tavaly ismertem meg riportutam során. Akkor tizenhárom éves volt, az egyik hazai menekülttábor lakója, aki a nagyszüleivel érkezett hozzánk kis batyuval. A szülei elvesztek a háborúban, apja a harcok közben, anyja meg betegségben, vagy szomorúságában táblán a szíve szakadt meg. Ott kellett hagynia a kis házat,, amely Szarajevótól néhány kilométerre épült fel (még nagyapja, Alija építette a szomszédok segítségével). „Tudja, ott, azon az úton, amely Taréin felé vezet ki a városból, ha Mostarba megyünk... Van róla egy fényképem is, megmutatnám magának. Majd ha újra erre jár... De hol leszünk mi már akkor? Azt mondják, rövidesen viszszamehetünk. Majd írok magának, hagyja itt a címét..." A kis Izmail mondta ezt nekem, mert nagyon megörült, hogy az anyanyelvén beszélgettem vele. Jól ismerem hazáját, a hegyeket, a völgyeket, ahol békés birkanyájak legeltek, ismerem az utat Mostar filé, a füstölgő csevapcsicsasütőket s a teraszokat, a hideg vizű patakokat. Az asszonyok az utak mentén árulták már május elején a cseresznyét, aztán később a dinnyét és a korai szőlőt. A levél, amit Izmail küldött, rövid volt nagyon. „Magyarul írok, már beszélek, és küldök magának képet a házunkról. A nagyapa gyenge, és még mindig itt vagyunk..." Elképzelem, amint a bosnyák fiú nekiveselkedik a levélírásnak a tábor közös nagy termében, s magyarul fogalmazza meg, talán viszonzásképpen, amiért szerbül szóltam hozzá. Aztán forgatom a fényképet a házról. Kissé halovány már a kép, de azért tisztán kivehető a balkáni stílusjegyeket viselő épület. Görbe cserép fedi a tetőt, három ablaka néz a völgyre, ahol fürge patak beszélget a madarakkal. Partjára járnak a juhok inni. A patak nincs ugyan a képen, de én elképzelem, talán híd is van rajta, azon jártak át a túlsó partjára azok, akik gyalogosan a városba igyekeztek. Vállukon vitték az átalvető tarisznyát, bosnyák motívumokkal kihímezve, bojtosan, rojtosan, benne az elemózsia, a kenyér, a szárított hal, a birkahús, mert errefelé muzulmánok élnek, s nem esznek disznóhúst, szalonnát és sonkát. Forgatom a képet a kezemben, az egyik ablakban mintha virág lenne. Talán cserepes muskátli? Mert ott is divat a muskátli. Az ablakot ott pendzsemnek nevezik. Török szó, ami meghonosodott az évszázadok folyamán. Az udvar: avlija. Azon az avliján játszott valaha, nem is olyan régen, Izmail mint kisgyerek. Az utcán, amit szokáknak neveznek, sudár fák zúg ,nak, ha lecsap rájuk a hegyekről a szél. A kép hátán Izmail írása, ceruzával csak ennyi: A ház eljehet, hogy már nincs is ház, megszűnt otthon lenni. Szétlőtték vagy lerombolták, esetleg más költözött bele, más ül ki estelejtre, az alkonyt várva a szakákra, a ház elé, más gyereke játszik az avliján. (Illés Sándor a Magyar Nemzetben) Segítség a megosztott családoknak A Nemzetközi Vöröskereszt és a BBC akciója A Nemzetközi Vöröskereszt és a BBC londoni rádióállomás akciót indított a volt Jugoszlávia területén elszakított családok és rokonok közötti kapcsolatok helyreállításához. Július 3-ától kezdve a külföldnek szánt program keretében félórás adást sugároznak szerb, horvát és szlovén nyelven, s továbbítják azok üzeneteit, akik keresik elvesztett hozzátartozóikat. A Nemzetközi Vöröskereszt eddig kilencmillió üzenetet kapott a volt Jugoszláviából, 5 százalékát nem továbbíthatták, mert a címzettnek nyoma veszett. A BBC adásának elő kell segítenie azok kontaktusát, akik nem tudják, hol van legközelebbi hozzátartozójuk. A brit rádióállomás hasonló műsort sugároz Szomáliába és Jemenbe. (Tanjug)