Magyar Szó, 1994. szeptember (51. évfolyam, 185-210. szám)

1994-09-01 / 185. szám

II. évf., 185. (16914.) szám Újvidék, 1994. szeptember 1., csütörtök Ara 50 pars Elvpróba Régi és új ebekkel folyik a kísérlete­sés a balkáni harctéren és az a körüli zöldasztaloknál Egyelőre azonban csak a ravaszul adagolt erőszak bizo­nyult sikeresnek. A tavasszal létrehozott öthatalmi összekötő csoport legalább három dip­lomáciai stratégiára épült: 1. önké­nyes szuperhatalmi döntés helyett a szövetségesek érdemi bevonása és rész­érdekeiknek a legmesszebbmenőkig va­ló figyelembevétele; 2. a volt ellenfél szövetségessé emelése; 3. döntő katonai erőfölény alkalmazása helyett a bünte­tések és jutalmak kétvágányú perspek­tívája. Az első említett elv egyrészt annak az új nemzetközi döntéshozatali rend­szernek a megalapozására hivatott, amelyben senki sem fogja diktálni a lé­péseket, hanem közös elhatározással lép fel a nemzetközi közösség kisebb vagy nagyobb része egy adott probléma megoldásában. Ugyanakkor Washing­tonnak nincs is más választása egy olyan konfliktus esetében, ahol nincse­nek létfontosságú érdekei, szövetsége­sei pedig más megközelítést részesíte­nek előnyben. A második elv már kockázatosabbnak tűnik annak ellenére, hogy a második világháború után fényes sikerek ková­csa volt. A hidegháború után Moszkva van hasonló helyzetben, mint Berlin és Tokió 1945 után: a csatát elvesztette és újra helyet szeretne biztosítani ma­gának a „nagyok asztalánál”. Az ame­rikaiak azzal segítenek ebben a Kreml­nek, hogy éppen a Balkánon újra meg újra olyan helyzetbe hozzák, amelyben döntő módon hozzájárulhatnak a béke megteremtéséhez. Ez az orosz rulett azonban más kö­rülmények között folyik, mint ötven év­vel ezelőtt. Amerika akkori félkatonjai katonailag, erkölcsileg, gazdaságilag és minden téren teljesen szétvert ál­lamroncsok voltak. Jelcin és emberei viszont nem tartják magukat legyőzöt­teknek (Oroszország természeti forrá­sai hosszú távon páratlanok!), és az USA nyújtotta „ziccerhelyzetekben” mindenképpen saját céljaikat is meg­próbálják megvalósítani, mint például a balkáni konfliktus egyik részvevőjé­nek a megmentése. A harmadik eb - az egyetlen, amely valódi erélyt mutathatna - a legkérdé­sesebb: a kilátásba helyezett jutalmak, illetve büntetések elodázása arra val, hogy az öthatalmi csoport minden jól lefektetett eb ellenére továbbra sem tudja, mitévő legyen. PURGER Tibor Távozott az utolsó orosz katona Négy évig tartott a 340 000 fős hadsereg kivonása Németországból - Ünnepség Berlinben Matvej Burlakov tábornok, a Né­metországban állomásozott orosz csapatok parancsnoka tegnap hiva­talosan is befejezettnek nyilvánította a szovjet, majd az orosz csapatok csaknem ötvenéves küldetését né­met területen. A szovjet csapatok ideiglenes né­metországi tartózkodásáról majd maradéktalan kivonulásukról kötött nemzetközi szerződést teljes mér­tékben teljesítettük, mondta Burla­kov a berlini ünnepségen, amelyen részt vett Borisz Jelcin, Oroszország elnöke és Helmut Kohl német kan­cellár is. A berlini fal leomlása és a kelet­­európai kommunista rezsimek összeomlása után Oroszország, az Egyesült Államok,­ Nagy-Britannia és Franciaország egyetértésre jutott abban, hogy kivonja haderőit Né­metországból Négy évig tartott a több mint 540 000 orosz katona hazaszállítása. Németország az alakulatok evakuá­lásának finanszírozására Moszkvá­nak 9 milliárd dollárt fizetett. (Folytatása a 3. oldalon) MAGYARORSZÁG Az idén még tandíj nélkül Pánikhangulat a kürrigyben - Sugárzó feketekereskedelem: Pakson nem kell tartani a lopástól (Budapesti tudósítónktól) Szeptember 1-jével Magyarorszá­gon is megkezdődik az új tanév, ezút­tal az egyetemeken és a főiskolákon még elmarad a tandíj bevezetése. Fo­dor Gábor művelődési és közoktatási miniszter szerint nem dolgozták ki a megfelelő kompenzációs rendszert, annak hiányában viszont a tandíj ki­­rekesztené a felsőoktatásból a­ hátrá­nyosabb anyagi helyzetűeket A koalí­ciós kormányprogramban egy­ébként az szerepel, hogy a tandíjat az 1995/96-os iskolaévben vezetnék be. A parlamenti ülésen bejelentet­ték, hogy a kormány a közeli napok­ban előterjeszti azt az anyagot, amely minden kalkulációt tartalmaz az expóval kapcsolatban. Házsza­bály nélkül maradt viszont a T. Ház, miután a vita annyira felforróso­dott, hogy a témát egyszerűen le kellett venni napirendről. Változatlanul politikai jellegű tisztogatások folynak a külügymi­nisztériumban - állítja tegnapi szá­mában az Új Magyarország c. napi­lap, elvetve a tárca azon érvelését, hogy a leépítést a pénzhiány teszi szükségessé, hiszen egyre több már nyugdíjas diplomatát hívnak vissza, miközben az elmúlt négy évben az előző vezetéshez túlzottan lojálisnak mondott aktív kül egyeseket nyugál­lományba küldi. " ^ (Frl.gtaffcse a 5. oldalon) MÁTÓL Egy csekkre 80 dinár Mától a polgárok áruvásárláskor legfeljebb 80 dinárra állíthatnak ki csekket, közölte a Jugoszláv Bankok Társulása. Egy-egy csekk nem állít­ható ki 1 dinárnál kisebb összegre, más bankok vagy a postatakarék pe­dig csekkre legfeljebb 40 dinárt fi­zethetnek ki. A látra szóló betétről a fedezet ellenőrzése nélkül a polgá­rok maximálisan 40 dinárt vehetnek fel naponta. (Tanjug) Elsősök fogadása Temerinben A temerini Kókai Imre Általános Iskolában, ahová az új tanévben már a Petar Kocsé iskola magyar tagozatainak tanulói is járnak, kedden délután fogadták az elsősöket. A 101 kisdiáknak és szüleiknek alkalmi művelődési műsorral kedveskedtek idősebb társaik. Az újdonsült elsősök izgulva várták ezt a napot, és fokozott figyelemmel kísérték a szavalatokat, zeneszámokat, mesejátékot és táncot Az ünnepi műsor után névsorolvasást tartott Pálinkás Éva, Ökrész Ilona, Garbac Magdolna és Gábor Márta tanító néni. Felvételünk az elsősök fogadásán készült. mmmm A VMSZ vezetői a Magyar Szóban Kölcsönös tájékoztató jellegű, találkozó - 5. oldal Tanévnyitó A diákok ma ismét benépesitik a tantermeket. Hurráoptimizmusra semmi ok, mert nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű ez a tanév sem. Senki sem tudja szavatolni, hogy a kis- és nagydiákok nem fognak fagyoskodni a télen, nem ácsorog­­nak órák hosszat hóban-fagyban a buszmegállóban, vasútállomáson. Az iskolák ugyanolyan szegények, mint voltak, sok helyütt igencsak elkelne az új szék, pad, beázik a tető... A szülőknek igencsak fő a fe­jük, mert az albérletek drágábbak, mint tavaly voltak. Remélhetőleg nem jön vissza az az abnormális inflációs időszak, amikor a múlt év végén a szülő gyakran a fél fi­zetését odaadta, hogy a gyereke egy füzetet vehessen. Most szeren­csére elfogadható áron beszerezhe­tő a könyv, a füzet és egyéb tan­szer, bár sok kicsi sokra megy, s kiürül a szülő pénztárcája, mire mindent megvesz. Ezek a napok, mondani sem kell, rohangálással telnek el, mert a tanulók, szülők most próbálják beszerezni a hiány­zó könyveket és egyéb tanfelszere­lést. A magyar ajkú középiskolá­sok hiába is reménykednek, az iro­dalom- és a nyelvtankönyvön kí­vül továbbra sincs semmiféle tankönyvük. Egyelőre még az is elérhetetlen álom számukra, hogy anyanyelvükön íródott - például Magyarországról beho­zott - tankönyvből sajátítsák el a fizikát, vegytant, biológiát vagy például a szaktantárgyakat. Pe­dig nagy szükség lenne erre, hisz sok fiatal szakember nemigen tudja magyarul szakmája szakki­fejezéseit. Úgy tűnik, megint csökkent azoknak a száma, akik anyanyel­vükön taníthatják őket, mert né­­hánnyal ismét kevesebb magyar ajkú vajdasági tanár áll ma a ka­tedrán, ugyanis a határon tú­lra távoztak - s ehhez az anyagi okok mellett az is mindenképpen hozzá­járult, hogy iskolarendszerű n­­agyon központosiottsága egyre job­ban érezteti hatását, egyre több ti­lalomfával találkozik a pedagó­gus, s jaj annak, aki szorgalmá­val, tenniakarásával, tehetségével kitűnik. Az iskolák vezetőitől az utóbbi időben mind gyakrabban lehet arról hallani, hogy csökkent a tanulók elvándorlása, kevesebb diák kezdi meg magyarországi kö­zépiskolában a tanulmányait, s szép számban vannak olyanok, akik egy-két ott elvégzett tanév után itt kívánják folytatni a tanu­lást. Ezt még nem érzékeljük, in­kább azok hiányát érezzük, akik elmentek... S ha már a középiskolai beirat­kozásnál tartunk: vannak olyan helységek, ahol a magyar tagoza­tokra elenyésző szántban iratkoz­tak be, másutt pedig szűkmarkúan tervezték a tagozatok számát. A lányok egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, hisz gyorsan betelik a létszám a „lányos” tago­zatokon. Egy iskolaigazgatót a minap megkérdeztek, hogy be tud­na-e írni létszám feletti lányt. Igen - hangzott a válasz fém­esztergályosnak, marósnak... Vé­gül is, úgy tűnik, megoldódott a gondjuk, bár arról csak sejtése­ink lehetnek, hogy hány fiatal választ kényszerből, kedv és rá­termettség nélkül szakmát. El­kedvetlenítő helyzetünkben az tölthet el reménnyel bennünket, hogy számos, tudásvágytól szom­jazó, szorgalmas, tehetséges kis- és nagydiák van Vajdaságban, s szép számban vannak olyan pe­dagógusaink, akik a tudást olyan lelkiismerettel, magas fokú hivatástudattal adják át, mint a legnagyobb kincset. MIHÁLYI Katalin LÉPHAFT Pd rajza

Next