Magyar Szó, 1995. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1995-04-02 / 77. szám

1995. április 2., vasárnap Magyar Szó Nem adjuk iskoláink nevét!(?) Most már igazán senki sem tudja, hogy a zentai községben léteznek-e magyar személyekről elnevezett általános iskolák - A táblákat kicserélték, a pecséteket „magyarosították” - Mit mond a parlamenti képviselő, a gyerekek és mások Tavaly október táján írtunk először arról, hogy­ a zentai Május 25-e Általános Iskola nevét az isko­laszék javaslatára Stevan Sremacra változtatják. Mindenki tudja, hogy politikai ok miatt született ez a javaslat, de mivel Stevan Sremac Zenta szülötte, senki nem emelt szót a névváltoztatás ellen, annak ellenére sem, hogy a község lakosságának több mint 80 százalékát magyarok alkotják. Nagy felháborodást keltett viszont az a hír, hogy enel együtt számokat adnak a központhoz tartozó isko­láknak (a Thurzónak, a Csokonainak, a Tömörkénynek, a November 11-nek és az Emlékiskolá­nak), ami egyben azt is jelenti, hogy a továbbiakban nem lesz magyar személyről elnevezett általá­nos iskola (illetve úgynevezett munkaegység). Akkoriban Matykó Károly, az iskolaközpont igazga­tója azt nyilatkozta, hogy félreértésről van szó: „belső­leg” eddig is számokat emlegettek, de valójában a nevek is megmaradnak. Néhány perccel az újságíró előtt járt az iskolaköz-­­pont igzzgatójánál dr. Körmendi Ferenc egyetemi ta­nár, köztársasági képviselő, hogy tájékozódjon a tényál­lásról. Az igazgatóval folytatott beszélgetésről és a továb­bi lépésekről az alábbiakban beszámol. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a tényt, hogy az igazgató kijelen­tette: valójában semmi sem változik. FÉLBEMARADT TILTAKOZÁS Mielőtt azonban dr. Körmendi szavait közölnénk, a témával kapcsolatban jó néhány kérdésre ki kell tér­nünk. Tavaly november 8-án a községi képviselő-testü­let végrehajtó bizottsága megvitatta Tóth Emília bead­ványát is, melyben kérte, hogy a városháza előcsarno­kában engedélyezzék egy tiltakozó jegyzékhez az alá­írásgyűjtést. A tiltakozó szöveg így szólt: „Nem adjuk iskoláink nevét! Tiltakozzunk a zentai Május 25. Álta­lános Iskola iskolaszékének döntése ellen, amely sze­rint a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola új neve Stevan Sremac III., a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskoláé Stevan Sremac IV. és a tornyosi Tö­mörkény István Általános Iskoláé Stevan Sremac V. Általános Iskola lett. Aláírásunkkal tiltakozzunk a méltatlan döntés elleni Felkérjük a tisztelt polgárokat a minél tömegesebb rész­vételre!” A kérelem­re-beadványra az a válasz érkezett, hogy a Körmendi Ferenc köztársasági képviselő által szolgálta­tott információ szerint lépéseket tettek az ügy megoldá­sa érdekében, s a végkifejlettől függ, hogy a végrehajtó bizottság értelmét látja-e az aláírásgyűjtésnek. (Meg­jegyzés: a végrehajtó bizottság válasza nem szó szerinti fordítás, hanem a lényeg rövid összefoglalása.) Ezek után abbamaradt az aláírásgyűjtés. Néhány hét­tel ezelőtt azonban új névtáblák kerültek az iskolák fa­lára egységes szöveggel. „Magyarul” a rómaiakon, a fel­­sőhegyin és a tornyoson is az van ráírva, hogy „Szénia", meg Stevan Sremac, és magyar nyelven (is), hogy „Ál­talános Iskola”. A régi iskolanevek tehát mégis eltűntek. Vagy mégsem? A MINISZTÉRIUM HALLGAT Dr. Körmendi Ferenc, a szerbiai parlament tagja, miután tudomást szerzett az általános iskolák elnevezé­sének esetleges változtatásáról, járt a zentai Május 25. Általános Iskolai Központ igazgatójánál. Az igazgató ak­kor egyértelműen közölte vele, hogy az iskolaszék ha­tározata értelmében olyan beadvánnyal fordultak az il­letékes köztársasági minisztériumhoz, melynek értel­mében a zentai Május 25. Általános Iskolai Központ nevét Stevan Sremac Általános Iskolai Központra vál­toztassák, de szó sincs a Thurzó Lajos, a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály és a tornyosi Tömörkény István Általános Iskola nevének eltörléséről.­­ Az igazgató azt is elmondta, hogy az illetékes körzeti pedagógiai megbízott telefonon felhívta és in­formációt kért tőle arról, hogy ki volt Csokonai Vitéz Mihály, Thurzó Lajos és Tömörkény István, s miután közölte vele, hogy kiemelkedő magyar irodalmárok­ról van szó, a megbízott azt mondta, hogy rendben van a dolog — magyarázta dr. Körmendi Ferenc, majd így folytatta: — Ettől függetlenül én 1994. november 3-ai keltezés­sel beadvánnyal fordultam a Szerb Köztársaság Oktatás­ügyi Minisztériumához. Ezt aláírta dr. Páll Sándor köz­­társasági képviselő is. A beadványban arról tájékoztat­tam, illetve tájékoztattuk a minisztériumot, hogy már korábban három olyan iskolanevet töröltek el Zentán, amelyek kiemelkedő magyar személyek nevét viselték, ez az újabb kísérlet a fentebb említett három név eltör­lésére mélyen sérti és elkeseríti a zentai község polgá­rait, és egyébként sincs összhangban a Szerb Köztársa­ság alkotmányával, amely ezen a téren is szavatolja a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát. Éppen ezért kér­jük a minisztériumot, hogy ne hagyja jóvá a magyar személyekről elnevezett iskolanevek eltörlését, vagy ha már ezt megtette, akkor vonja vissza az ilyen ér­telmű jóváhagyását. Arról is tájékoztattuk a minisz­tériumot, hogy az iskolanevek önkényes eltörlése sérti az itt élő magyarokat és bizalmatlanságot idéz elő a nemzetek és nemzetiségek viszonyában, amit mindenképpen el kell(ene) kerülni. S végül, de nem utolsósorban arra kértem a minisztériumot, hogy az ezzel kapcsolatos határozatáról, álláspontjáról, mint népképviselőt, értesítsenek. Sajnos mind a mai na­pig választ nem kaptam.­­ S mint kiderült, a zentai iskolaközpont igazgatója nem volt őszinte, amikor azt bizonygatta, hogy az emlí­tett iskolaneveket nem törlik, hiszen minden iskola be­járatánál olyan táblát függesztettek ki, amelyek arra utalnak, hogy a zentai községben, tehát a városban, Fel­sőhegyen és Tornyoson is Stevan Sremac Általános Is­kola működik. Abban az esetben viszont, ha megmarad­tak a korábbi iskolanevek, azokat mindenképpen fel kell tüntetni a névtáblákon is. Ebben az elhatározásunkban szilárdnak kell lennünk, és nem szabad feladni a harcot — hallottuk dr. Körmendi Ferenctől. SZENTA HELYETT ZENTA Czabaly Ágnes, a zentai képviselő-testület végrehaj­tó bizottságának tagja arról tájékoztatott, hogy az álta­lános iskolai központtól hivatalosan is kérték az iskola­nevek megváltoztatásáról szóló döntést. Az iskolaköz­pont azonban annak ellenére, hogy a helyi önkormány­zat finaszírozza anyagi költségeit, ezt eddig nem tette meg. ‘ , j - Enyhén szólva is felháborító, hogy például önké­nyesen megváltoztatták helységünk nevét, vagyis a táb­lák magyar nyelvű szövegén Zenta helyett Szentát tün­tettek fel törvénytelenül. Arról van szó ugyanis, hogy a zentai képviselő-testület már 1992. december 2-án ha­tározatot hozott Szenta község statútumának módosítá­sáról, amelyben a következőkről döntöttünk: „1. szakasz: Ezzel a határozattal módosítjuk Szenta község statútumát (Szenta község Hivatalos Lapja 14/91. szám). 2. szakasz: Szenta község statútuma 2. szakaszának 2. bekezd­ésében a magyar nyelvű szövegben a „Gornyi Breg" szavak helyett „Felsőhegy” szónak kell állni, a „Szenta" szó helyett pedig a „Zenta" szónak.­­ Tehát addig, amíg ez a határozat érvényben van, a magyar nyelvű szövegekben hivatalosan is Zentát és Felsőhegyet kell feltüntetni.­­ Azt is el kell mondani, hogy a törvény értelmében olyan, hogy „belső használatra” nem létezik. Amennyi­ben az iskolanevek megmaradtak, a táblákon is fel kell tüntetni őket. Egyébként nagy felháborodással vettük tudomásul az új névtáblák kifüggesztését, amelyekkel nemcsak az itt élő magyar lakosság identitására mértek csapást, hanem zűrzavart okoztak a polgárok körében, hiszen valójában azt sem tudják, hogy most az említett helységekben hogyan is nevezik az oktatásügyi intézmé­nyeket. •­­ Éppen ezért a zentai helyi önkormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaálljon a korábbi állapot: az ilén nincs kifogásunk, hogy az iskolaköz­pont nevét Május 25. helyett Stevan Sremacra változ­tatták, de azt igenis kitartóan követeljük, hogy tovább­ra is a táblán szerepeljen Thurzó Lajos Általános Isko­la Zenta, és nem Szenta, valamint Csokonai Vitéz Mi­hály Általános Iskola, Felsőhegy, és Tömörkény István Általános Iskola, Tornyos - vélekedett Czabaly Ágnes. A RENDES NEVE... . A felsőhegyi iskolába látogattunk el (bár a táblán Szenta szerepel). Hogy Zákné Piroska pedagógiai veze­tőtől érdeklődjünk a tényállásról. Az új tábláról nem sok mondanivalója volt, hiszen azt mi is láthattuk, legföljebb az­ a fontos, hogy a központból küldték ki a régi helyet­tesítésére. Meggyőződhettünk viszont arról, hogy az is­kola pecsétjén más szöveg olvasható, olyan, amely ha a táblára is felkerül, mindenki elégedett lehetne vele. Saj­nos, a pecsétet kevesen látják, és „belső használatra" szól, pl. versenyekre való benevezés hitelesítésére stb., míg a „cégtábla" napról napra minden járókelő szeme előtt áll. A pecséten ugyanis az is helyet kapott, hogy „Csokonai Vitéz Mihály, Felsőhegy”. Zák­é tanárnő azt a véleményét is elmondta, hogy egy ceruzavonással a köztudatból senki sem tudja törölni az iskolaneveket A szocialista korszakban a számtalan át­szervezés (egyesítés és szétválasztás) után is megmarad­tak a régi nevek. Zentán például, ha hivatalosan nincs is, a köztudatban és nyelvhasználatban létezik a Dózsa­­iskola. A pedagógiai vezető (egyébként magyartanárok) vé­leménye szerint nagyobb gond az, hogy Csokonai egyál­talán nem szerepel a tantervben, ami talán több kánál jár, mint egy táblacsere. (Véleményünk szerint mind­kettő nagy kárt okoz.) Ottjártunkkor éppen tanfel­ügyelő is volt a felsőhegyi iskolában, s tudjuk, ilyenkor feszélyezettebb a hangulat, ezért néhány gyereket csak a folyosón, kutyafuttában kérdeztünk meg, tudja-e, kiről nevezték el iskoláját. - Hogy hívják az iskoládat? - Csokonai Vitéz Mihály. (Ötödikes és hetedikes diák válasza.) - Mi az iskolád neve? - Stevan Sremac. - Mióta? - Amióta kitették a táblát. Azelőtt Csokonai Vitéz Mihály volt. - És ő ki volt?­­ — író-költő (Ötödikes tanuló.) - Tudod, milyen nevű iskolába jársz? - A Stevan Sremacka, de a rendes neve Csokonai Vitéz Mihály. Ez utóbbi feleletet szintén egy ötödikes tanuló adta. : FODOR István PERTICS Péter MŰVELŐDÉS 11 Kosztolányi köszöntése •­­ A szabadkai irodalmi sétán bizony többen is lehettek­ ­ volna Többek egybehangzó véleménye szerint valóban színvonalas volt a szabadkai Kosztolányi-napok csütörtöki tudományos ülé­se és az esti ünnepi műsor, de - úgy tűnik - ilyen kevesen még nem voltak az immár hagyományossá váló rendezvényen. Ács Károly költő élvezetes sza­badkai irodalmi sétára invitálta a közönséget, bemutatva, hogyan írt a városról Mikszáth 1880-ban, majd a 16 éves Kosztolányi és 1910 újévére napvilágot látott szellemes krokijá­ban Csáth Géza, s nemrégiben meg­jelent kötetében Lovas Ildikó. Dr. Bodnár György, az MTA Irodalomtu­dományi Intézeté­nek igazgatója a hú­szas, harmincas évekbeni lélektani felfedezéseknek az irodalmi művekre gyakorolt hatásáról értekezett. Dr. Pe­­navin Olga a palicsi­­ak nyelvhasználatát vizsgálta, s ennek eredményeit ismer­tette. Dr. Pomogáts Béla Az ifjúság rom­jai - Kosztolányi 1919-ben című előa­dásában azt taglalta, hogyan élte meg a költő, hogy felbomlott körülötte a történelmi ország, elveszítette szülő­városát, s ez hogyan tükröződött al­kotásaiban. Dr. Ágoston Mihály nyelvi provincializmusunkat vette górcső alá. A kiutat a független ma­gyar közoktatásban, a megfelelő nyelvi életfeltétdek megteremtésé­ben, az átfogó anyanyelvápolásban és a színvonalas anyaországi diáktá­boroztatásban és pedagógus-to­vábbképzésben látja. Dr. Juhász Er­zsébet Egy sivár életvitel többlete cí­mű előadásában a távolságtartások rendszerét vizsgálta Kosztolányi Pa­csirta című regényében.­­ Több középiskolás, tanár is ott volt a (tizenegy órakor kezdődött) tudományos ülés kezdetén, de min­den bizonnyal hívta őket a köteles­ség, vissza kellett menni órára, így sajnos már (két óra tájban) nem hallhatták Ágoston Mihály megszív­lelendő szavait. Juhász Erzsébet Pa­csirta-elemzése a diákoknak, egyete­mistáknak, tanároknak, de az átla­gos olvasónak, televíziónézőnek (so­kan épp előző napon látták a Pacsirtát a Duna tévén) is sok hasznos ismerettel szolgált volna, ha ak­korra (fél három kö­rül) nem­ maradunk már csak huszonvala­­hányan a teremben. Kár, hogy nem hal­lották többen a ran­gos irodalomtörté­nész, Pomogáts Béla élvezetes fejtegetését. Jó, hogy Penavin Ol­ga előadása is megje­lenik az Üzenet máju­si számában, hátha valamely egyetemis­ta, ifjú nyelvész, fiatal tanár kedvet kap, hogy a saját falu­jában megvizsgálja a nyelvhasznála­tot Az esti ünnepi műsorra csak félig telt meg a Városháza díszterme, a tanárok közül csak néhányan voltak jelen, s mindössze két-három sza­badkai színész volt kíváncsi a buda­pesti kollégák vendégszereplésére. Ami általában nagyon zavaró a kü­lönböző rendezvényeken: a közön­ség, miközben zajlik az előadás, úgy mászkál ki-be, mintha otthon a szo­ba és a konyha között ingázna tévé­nézés közben, nem pedig egy díszes teremben hallgatná egy élő ember produkcióját, gondolatait. •• • l‚v. ›T.̋. 4 JEGYZET Gagarin órája -N­emcsak a szocialisták szidták évtizedekig a rothadó kapitalizmust, az ú­j ellenszenv kölcsönös volt. Nyugaton évtizedekig „tartottak­" az oro- JL­Y szektái, az Egyesült Államokban pz Arthur Mater csak feleségének, Marilyn Monroe-nak köszönhette, hogy útlevelet kapott - merthogy bői műkö­désében káros baloldalságot véltek felfedezni. Nem is lenne érdemes emlékezni erre a korra, ha nem éppen mostanság válna nosztalgia tárgyává. Évtizedek kellettek ahhoz is, hogy egészen morbid dolgok váljanak divat­tá. Felhördült a füviág decemberben, amikor az egyik japán divatcég olyan pizsamákat gyártott, melyeken hétjegyű szám szerepelt nemcsak úgy, vizuális gesztusként, hanem színében és szabásában is kísértetiesen emlékeztetett az egykori mauthauseni haláltábor lakóinak egyenruhájára. Az új pizsamákat természetesen feltűnő, beesett arcú manökenek mutatták be. (Bármilyen fanyar irónia rejlik emögött, ez is a holocaust-évforduló része lett.) A mai nyugat-európai termékek egyike-másika egyértelműen azt sugallja, hogy már az oroszoktól sem kell félni, sőt némely vonatkozásban még egzo­tikusok is lehetnek. Már nem a svájci óra a divat, nem is az agyondigita­­lizált, sőt komputerizált japán sem. Hanem egy orosz mintára készült karóm a legszebb és legdrágább ajándék mondjuk a családfő születésnapjára. El­készítették ugyanis Jurij Alekszejevics Gagarin 1961. április 12-én, az űr­ben hordott karórájának pontos mását, sorozatban gyártják a garantáltan mechanikus szerkezetet, amely kizárólag eredeti fémeket tartalmaz, semmi műanyag, semmi modernizálás. Szellemében is tömény dialektikus materia­lizmus: első ránézésre olyan ormótlan a sok kiálló csavarjával, mint Kolum­busz rézbarométere. M­iután szét­oszlott egy abszurd­ nagy ország, megszűnt félelmetes­nek lenni minden, ami orosz. Egyszeriben nosztalgikus bája lett eledeleiknek, tajgai receptjeiknek, szakácskönyvet adtak ki Rasz­­putyin kedvenc csemegéiből. És még nem is beszéltünk az italokról. Nyugaton a télen a szamovár volt a divat. És nem múlt el vodkareklámok nélkül egyetlen valamirevaló akci­ófilm sem. Robusztus jéghegyeket döntött a Vodka Gorbatsov. Ugyancsak havas tájon játszódik a Moskovskaya reklámklipje. Mellettük szintén gyak­ran előfordult a Davidoff after shave. Fis mit ad Isten, a német adókon egymást követő napokon ment a Sztálin című film, majd egy románc, vagy minek is nevezzük, mindenesetre Nagyezsda volt a főhőse. A budapesti Rockszínház társulata nemrégiben színre vitte az Anna Ka­renina musicalváltozatát, a közeljövőben német és angol nyelven is bemu­tatják Európa zenés színpadain, a­z angolok most forgatnak filmet Variam Salamon Kolimájából. No- ZM lünk pedig nemrég Limonov vendégeskedett, nyilván a már említett JL JL divathullám hatására, annak idején a tévében is látható volt, hogy tarackágyúból kilőtt néhány lövedéket Szarajevóra, széles mosollyal, mintha ez éppen egy íróhoz méltó tett volna. KONTRA Ferenc

Next