Magyar Szó, 1995. április (52. évfolyam, 76-99. szám)
1995-04-02 / 77. szám
1995. április 2., vasárnap Magyar Szó Nem adjuk iskoláink nevét!(?) Most már igazán senki sem tudja, hogy a zentai községben léteznek-e magyar személyekről elnevezett általános iskolák - A táblákat kicserélték, a pecséteket „magyarosították” - Mit mond a parlamenti képviselő, a gyerekek és mások Tavaly október táján írtunk először arról, hogy a zentai Május 25-e Általános Iskola nevét az iskolaszék javaslatára Stevan Sremacra változtatják. Mindenki tudja, hogy politikai ok miatt született ez a javaslat, de mivel Stevan Sremac Zenta szülötte, senki nem emelt szót a névváltoztatás ellen, annak ellenére sem, hogy a község lakosságának több mint 80 százalékát magyarok alkotják. Nagy felháborodást keltett viszont az a hír, hogy enel együtt számokat adnak a központhoz tartozó iskoláknak (a Thurzónak, a Csokonainak, a Tömörkénynek, a November 11-nek és az Emlékiskolának), ami egyben azt is jelenti, hogy a továbbiakban nem lesz magyar személyről elnevezett általános iskola (illetve úgynevezett munkaegység). Akkoriban Matykó Károly, az iskolaközpont igazgatója azt nyilatkozta, hogy félreértésről van szó: „belsőleg” eddig is számokat emlegettek, de valójában a nevek is megmaradnak. Néhány perccel az újságíró előtt járt az iskolaköz-pont igzzgatójánál dr. Körmendi Ferenc egyetemi tanár, köztársasági képviselő, hogy tájékozódjon a tényállásról. Az igazgatóval folytatott beszélgetésről és a további lépésekről az alábbiakban beszámol. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül azt a tényt, hogy az igazgató kijelentette: valójában semmi sem változik. FÉLBEMARADT TILTAKOZÁS Mielőtt azonban dr. Körmendi szavait közölnénk, a témával kapcsolatban jó néhány kérdésre ki kell térnünk. Tavaly november 8-án a községi képviselő-testület végrehajtó bizottsága megvitatta Tóth Emília beadványát is, melyben kérte, hogy a városháza előcsarnokában engedélyezzék egy tiltakozó jegyzékhez az aláírásgyűjtést. A tiltakozó szöveg így szólt: „Nem adjuk iskoláink nevét! Tiltakozzunk a zentai Május 25. Általános Iskola iskolaszékének döntése ellen, amely szerint a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola új neve Stevan Sremac III., a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskoláé Stevan Sremac IV. és a tornyosi Tömörkény István Általános Iskoláé Stevan Sremac V. Általános Iskola lett. Aláírásunkkal tiltakozzunk a méltatlan döntés elleni Felkérjük a tisztelt polgárokat a minél tömegesebb részvételre!” A kérelemre-beadványra az a válasz érkezett, hogy a Körmendi Ferenc köztársasági képviselő által szolgáltatott információ szerint lépéseket tettek az ügy megoldása érdekében, s a végkifejlettől függ, hogy a végrehajtó bizottság értelmét látja-e az aláírásgyűjtésnek. (Megjegyzés: a végrehajtó bizottság válasza nem szó szerinti fordítás, hanem a lényeg rövid összefoglalása.) Ezek után abbamaradt az aláírásgyűjtés. Néhány héttel ezelőtt azonban új névtáblák kerültek az iskolák falára egységes szöveggel. „Magyarul” a rómaiakon, a felsőhegyin és a tornyoson is az van ráírva, hogy „Szénia", meg Stevan Sremac, és magyar nyelven (is), hogy „Általános Iskola”. A régi iskolanevek tehát mégis eltűntek. Vagy mégsem? A MINISZTÉRIUM HALLGAT Dr. Körmendi Ferenc, a szerbiai parlament tagja, miután tudomást szerzett az általános iskolák elnevezésének esetleges változtatásáról, járt a zentai Május 25. Általános Iskolai Központ igazgatójánál. Az igazgató akkor egyértelműen közölte vele, hogy az iskolaszék határozata értelmében olyan beadvánnyal fordultak az illetékes köztársasági minisztériumhoz, melynek értelmében a zentai Május 25. Általános Iskolai Központ nevét Stevan Sremac Általános Iskolai Központra változtassák, de szó sincs a Thurzó Lajos, a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály és a tornyosi Tömörkény István Általános Iskola nevének eltörléséről. Az igazgató azt is elmondta, hogy az illetékes körzeti pedagógiai megbízott telefonon felhívta és információt kért tőle arról, hogy ki volt Csokonai Vitéz Mihály, Thurzó Lajos és Tömörkény István, s miután közölte vele, hogy kiemelkedő magyar irodalmárokról van szó, a megbízott azt mondta, hogy rendben van a dolog — magyarázta dr. Körmendi Ferenc, majd így folytatta: — Ettől függetlenül én 1994. november 3-ai keltezéssel beadvánnyal fordultam a Szerb Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumához. Ezt aláírta dr. Páll Sándor köztársasági képviselő is. A beadványban arról tájékoztattam, illetve tájékoztattuk a minisztériumot, hogy már korábban három olyan iskolanevet töröltek el Zentán, amelyek kiemelkedő magyar személyek nevét viselték, ez az újabb kísérlet a fentebb említett három név eltörlésére mélyen sérti és elkeseríti a zentai község polgárait, és egyébként sincs összhangban a Szerb Köztársaság alkotmányával, amely ezen a téren is szavatolja a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát. Éppen ezért kérjük a minisztériumot, hogy ne hagyja jóvá a magyar személyekről elnevezett iskolanevek eltörlését, vagy ha már ezt megtette, akkor vonja vissza az ilyen értelmű jóváhagyását. Arról is tájékoztattuk a minisztériumot, hogy az iskolanevek önkényes eltörlése sérti az itt élő magyarokat és bizalmatlanságot idéz elő a nemzetek és nemzetiségek viszonyában, amit mindenképpen el kell(ene) kerülni. S végül, de nem utolsósorban arra kértem a minisztériumot, hogy az ezzel kapcsolatos határozatáról, álláspontjáról, mint népképviselőt, értesítsenek. Sajnos mind a mai napig választ nem kaptam. S mint kiderült, a zentai iskolaközpont igazgatója nem volt őszinte, amikor azt bizonygatta, hogy az említett iskolaneveket nem törlik, hiszen minden iskola bejáratánál olyan táblát függesztettek ki, amelyek arra utalnak, hogy a zentai községben, tehát a városban, Felsőhegyen és Tornyoson is Stevan Sremac Általános Iskola működik. Abban az esetben viszont, ha megmaradtak a korábbi iskolanevek, azokat mindenképpen fel kell tüntetni a névtáblákon is. Ebben az elhatározásunkban szilárdnak kell lennünk, és nem szabad feladni a harcot — hallottuk dr. Körmendi Ferenctől. SZENTA HELYETT ZENTA Czabaly Ágnes, a zentai képviselő-testület végrehajtó bizottságának tagja arról tájékoztatott, hogy az általános iskolai központtól hivatalosan is kérték az iskolanevek megváltoztatásáról szóló döntést. Az iskolaközpont azonban annak ellenére, hogy a helyi önkormányzat finaszírozza anyagi költségeit, ezt eddig nem tette meg. ‘ , j - Enyhén szólva is felháborító, hogy például önkényesen megváltoztatták helységünk nevét, vagyis a táblák magyar nyelvű szövegén Zenta helyett Szentát tüntettek fel törvénytelenül. Arról van szó ugyanis, hogy a zentai képviselő-testület már 1992. december 2-án határozatot hozott Szenta község statútumának módosításáról, amelyben a következőkről döntöttünk: „1. szakasz: Ezzel a határozattal módosítjuk Szenta község statútumát (Szenta község Hivatalos Lapja 14/91. szám). 2. szakasz: Szenta község statútuma 2. szakaszának 2. bekezdésében a magyar nyelvű szövegben a „Gornyi Breg" szavak helyett „Felsőhegy” szónak kell állni, a „Szenta" szó helyett pedig a „Zenta" szónak. Tehát addig, amíg ez a határozat érvényben van, a magyar nyelvű szövegekben hivatalosan is Zentát és Felsőhegyet kell feltüntetni. Azt is el kell mondani, hogy a törvény értelmében olyan, hogy „belső használatra” nem létezik. Amennyiben az iskolanevek megmaradtak, a táblákon is fel kell tüntetni őket. Egyébként nagy felháborodással vettük tudomásul az új névtáblák kifüggesztését, amelyekkel nemcsak az itt élő magyar lakosság identitására mértek csapást, hanem zűrzavart okoztak a polgárok körében, hiszen valójában azt sem tudják, hogy most az említett helységekben hogyan is nevezik az oktatásügyi intézményeket. • Éppen ezért a zentai helyi önkormányzat mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaálljon a korábbi állapot: az ilén nincs kifogásunk, hogy az iskolaközpont nevét Május 25. helyett Stevan Sremacra változtatták, de azt igenis kitartóan követeljük, hogy továbbra is a táblán szerepeljen Thurzó Lajos Általános Iskola Zenta, és nem Szenta, valamint Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Felsőhegy, és Tömörkény István Általános Iskola, Tornyos - vélekedett Czabaly Ágnes. A RENDES NEVE... . A felsőhegyi iskolába látogattunk el (bár a táblán Szenta szerepel). Hogy Zákné Piroska pedagógiai vezetőtől érdeklődjünk a tényállásról. Az új tábláról nem sok mondanivalója volt, hiszen azt mi is láthattuk, legföljebb az a fontos, hogy a központból küldték ki a régi helyettesítésére. Meggyőződhettünk viszont arról, hogy az iskola pecsétjén más szöveg olvasható, olyan, amely ha a táblára is felkerül, mindenki elégedett lehetne vele. Sajnos, a pecsétet kevesen látják, és „belső használatra" szól, pl. versenyekre való benevezés hitelesítésére stb., míg a „cégtábla" napról napra minden járókelő szeme előtt áll. A pecséten ugyanis az is helyet kapott, hogy „Csokonai Vitéz Mihály, Felsőhegy”. Záké tanárnő azt a véleményét is elmondta, hogy egy ceruzavonással a köztudatból senki sem tudja törölni az iskolaneveket A szocialista korszakban a számtalan átszervezés (egyesítés és szétválasztás) után is megmaradtak a régi nevek. Zentán például, ha hivatalosan nincs is, a köztudatban és nyelvhasználatban létezik a Dózsaiskola. A pedagógiai vezető (egyébként magyartanárok) véleménye szerint nagyobb gond az, hogy Csokonai egyáltalán nem szerepel a tantervben, ami talán több kánál jár, mint egy táblacsere. (Véleményünk szerint mindkettő nagy kárt okoz.) Ottjártunkkor éppen tanfelügyelő is volt a felsőhegyi iskolában, s tudjuk, ilyenkor feszélyezettebb a hangulat, ezért néhány gyereket csak a folyosón, kutyafuttában kérdeztünk meg, tudja-e, kiről nevezték el iskoláját. - Hogy hívják az iskoládat? - Csokonai Vitéz Mihály. (Ötödikes és hetedikes diák válasza.) - Mi az iskolád neve? - Stevan Sremac. - Mióta? - Amióta kitették a táblát. Azelőtt Csokonai Vitéz Mihály volt. - És ő ki volt? — író-költő (Ötödikes tanuló.) - Tudod, milyen nevű iskolába jársz? - A Stevan Sremacka, de a rendes neve Csokonai Vitéz Mihály. Ez utóbbi feleletet szintén egy ötödikes tanuló adta. : FODOR István PERTICS Péter MŰVELŐDÉS 11 Kosztolányi köszöntése • A szabadkai irodalmi sétán bizony többen is lehettek volna Többek egybehangzó véleménye szerint valóban színvonalas volt a szabadkai Kosztolányi-napok csütörtöki tudományos ülése és az esti ünnepi műsor, de - úgy tűnik - ilyen kevesen még nem voltak az immár hagyományossá váló rendezvényen. Ács Károly költő élvezetes szabadkai irodalmi sétára invitálta a közönséget, bemutatva, hogyan írt a városról Mikszáth 1880-ban, majd a 16 éves Kosztolányi és 1910 újévére napvilágot látott szellemes krokijában Csáth Géza, s nemrégiben megjelent kötetében Lovas Ildikó. Dr. Bodnár György, az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója a húszas, harmincas évekbeni lélektani felfedezéseknek az irodalmi művekre gyakorolt hatásáról értekezett. Dr. Penavin Olga a palicsiak nyelvhasználatát vizsgálta, s ennek eredményeit ismertette. Dr. Pomogáts Béla Az ifjúság romjai - Kosztolányi 1919-ben című előadásában azt taglalta, hogyan élte meg a költő, hogy felbomlott körülötte a történelmi ország, elveszítette szülővárosát, s ez hogyan tükröződött alkotásaiban. Dr. Ágoston Mihály nyelvi provincializmusunkat vette górcső alá. A kiutat a független magyar közoktatásban, a megfelelő nyelvi életfeltétdek megteremtésében, az átfogó anyanyelvápolásban és a színvonalas anyaországi diáktáboroztatásban és pedagógus-továbbképzésben látja. Dr. Juhász Erzsébet Egy sivár életvitel többlete című előadásában a távolságtartások rendszerét vizsgálta Kosztolányi Pacsirta című regényében. Több középiskolás, tanár is ott volt a (tizenegy órakor kezdődött) tudományos ülés kezdetén, de minden bizonnyal hívta őket a kötelesség, vissza kellett menni órára, így sajnos már (két óra tájban) nem hallhatták Ágoston Mihály megszívlelendő szavait. Juhász Erzsébet Pacsirta-elemzése a diákoknak, egyetemistáknak, tanároknak, de az átlagos olvasónak, televíziónézőnek (sokan épp előző napon látták a Pacsirtát a Duna tévén) is sok hasznos ismerettel szolgált volna, ha akkorra (fél három körül) nem maradunk már csak huszonvalahányan a teremben. Kár, hogy nem hallották többen a rangos irodalomtörténész, Pomogáts Béla élvezetes fejtegetését. Jó, hogy Penavin Olga előadása is megjelenik az Üzenet májusi számában, hátha valamely egyetemista, ifjú nyelvész, fiatal tanár kedvet kap, hogy a saját falujában megvizsgálja a nyelvhasználatot Az esti ünnepi műsorra csak félig telt meg a Városháza díszterme, a tanárok közül csak néhányan voltak jelen, s mindössze két-három szabadkai színész volt kíváncsi a budapesti kollégák vendégszereplésére. Ami általában nagyon zavaró a különböző rendezvényeken: a közönség, miközben zajlik az előadás, úgy mászkál ki-be, mintha otthon a szoba és a konyha között ingázna tévénézés közben, nem pedig egy díszes teremben hallgatná egy élő ember produkcióját, gondolatait. •• • l‚v. ›T.̋. 4 JEGYZET Gagarin órája -Nemcsak a szocialisták szidták évtizedekig a rothadó kapitalizmust, az új ellenszenv kölcsönös volt. Nyugaton évtizedekig „tartottak" az oro- JLY szektái, az Egyesült Államokban pz Arthur Mater csak feleségének, Marilyn Monroe-nak köszönhette, hogy útlevelet kapott - merthogy bői működésében káros baloldalságot véltek felfedezni. Nem is lenne érdemes emlékezni erre a korra, ha nem éppen mostanság válna nosztalgia tárgyává. Évtizedek kellettek ahhoz is, hogy egészen morbid dolgok váljanak divattá. Felhördült a füviág decemberben, amikor az egyik japán divatcég olyan pizsamákat gyártott, melyeken hétjegyű szám szerepelt nemcsak úgy, vizuális gesztusként, hanem színében és szabásában is kísértetiesen emlékeztetett az egykori mauthauseni haláltábor lakóinak egyenruhájára. Az új pizsamákat természetesen feltűnő, beesett arcú manökenek mutatták be. (Bármilyen fanyar irónia rejlik emögött, ez is a holocaust-évforduló része lett.) A mai nyugat-európai termékek egyike-másika egyértelműen azt sugallja, hogy már az oroszoktól sem kell félni, sőt némely vonatkozásban még egzotikusok is lehetnek. Már nem a svájci óra a divat, nem is az agyondigitalizált, sőt komputerizált japán sem. Hanem egy orosz mintára készült karóm a legszebb és legdrágább ajándék mondjuk a családfő születésnapjára. Elkészítették ugyanis Jurij Alekszejevics Gagarin 1961. április 12-én, az űrben hordott karórájának pontos mását, sorozatban gyártják a garantáltan mechanikus szerkezetet, amely kizárólag eredeti fémeket tartalmaz, semmi műanyag, semmi modernizálás. Szellemében is tömény dialektikus materializmus: első ránézésre olyan ormótlan a sok kiálló csavarjával, mint Kolumbusz rézbarométere. Miután szétoszlott egy abszurd nagy ország, megszűnt félelmetesnek lenni minden, ami orosz. Egyszeriben nosztalgikus bája lett eledeleiknek, tajgai receptjeiknek, szakácskönyvet adtak ki Raszputyin kedvenc csemegéiből. És még nem is beszéltünk az italokról. Nyugaton a télen a szamovár volt a divat. És nem múlt el vodkareklámok nélkül egyetlen valamirevaló akciófilm sem. Robusztus jéghegyeket döntött a Vodka Gorbatsov. Ugyancsak havas tájon játszódik a Moskovskaya reklámklipje. Mellettük szintén gyakran előfordult a Davidoff after shave. Fis mit ad Isten, a német adókon egymást követő napokon ment a Sztálin című film, majd egy románc, vagy minek is nevezzük, mindenesetre Nagyezsda volt a főhőse. A budapesti Rockszínház társulata nemrégiben színre vitte az Anna Karenina musicalváltozatát, a közeljövőben német és angol nyelven is bemutatják Európa zenés színpadain, az angolok most forgatnak filmet Variam Salamon Kolimájából. No- ZM lünk pedig nemrég Limonov vendégeskedett, nyilván a már említett JL JL divathullám hatására, annak idején a tévében is látható volt, hogy tarackágyúból kilőtt néhány lövedéket Szarajevóra, széles mosollyal, mintha ez éppen egy íróhoz méltó tett volna. KONTRA Ferenc