Magyar Szó, 1995. május (52. évfolyam, 100-124. szám)

1995-05-06 / 103. szám

10 MŰKEDVELŐK Mindennapi küzdelem a szépért A zrenjanini Petőfi ME 50 éve Fennállásának 50. évfordulóját ün­nepli az idén a zrenjanini Petőfi, a má­sodik világháború utáni Vajdaság első magyar művelődési egyesülete. Az idei évad a ritka jubileum jegyében telik, a központi ünnepséget pedig szomba­ton tartották. A modern képtárban al­kalmi kiállítás nyílt az egyesület mun­kájáról, a Népszínház nagytermében pedig díszülés és gálaest volt. A jelen­tős­­forduló jó alkalom arra, hogy a műkedvelők visszatekintsenek az el­múlt öt évtizedben történtekre, de ilyenkor szokták fölmérni a jelent és a kilátásokat is. Vajdasági Magyar Művelődési Kö­zösség néven 1945. május 6-án alakult meg az első magyar művelődési egye­sület Vajdaságban. Az alapító közgyű­lésre mintegy ezren gyűltek össze a Dunderski-féle palota nagytermében. Az alapító közgyűlés elnöke dr. Vá­­rady Imre volt, az egyesület első elnö­kévé pedig Marócsi Györgyöt, a cu­korgyár munkáját választották meg. Az egyesület feladatai közé tartozott a vajdasági magyarság művelődési életé­nek a megszervezése mellett az írástu­datlanság fölszámolása is. De munkát vállaltak a magyar gyerekek anyanyel­vi iskoláztatásának a megszervezésé­ben is. Az egyesület mai székházába 1948-ban költöztek, a Petőfi Művelő­dési Egyesület nevet pedig 1957 óta viseli. A Petőfi 12 szakosztályának mun­kájában mintegy 800 amatőr vett részt. Egyes szakosztályok munkájuk­kal túlnőtték az egyesület kereteit A Petőfiből lettek önálló művelődési in­tézményekké a Városi Filharmoniku­sok Zenekara (1946), a Madách Szín­ház (1952), a Városi bábszínház (1956) és az Amatőr Képzőművészek Egyesü­lete (1985). Itt kezdte munkáját a vá­rosi zeneiskola is. Ezek a kiválások azonban nem okoztak törést az egye­sület munkájában. A folyamatos tevé­kenység eredményeként pedig sora­koztak a föllépések a szemléken, a ven­déglátások, irodalmi estek, önálló föl­lépések. Erről a gazdag munkáról ezentúl egy monográfia is tanúskodik, amelynek szerzője a megboldogult Stocker Eduard, az egyesület sokévi titkára és Hegyi József újságíró. - Az ötvenéves munkáról készült könyv egyfajta számadás is, amely vé­leményem szerint arról tanúskodik, hogy egyesületünk küldetése teljesült. Csak példaként említem, hogy 500 fia­tal tanulta meg itt népi táncainkat, hogy Vajdaságban szinte nincs na­gyobb helység, ahol nem léptünk fel. A szerteágazó tevékenység egyik mu­tatója lehet az is, hogy a monográfiá­ban több mint 1100 név szerepel - mondja Hegyi József. Vastag Miklós, az egyesület eddigi elnöke szerint nagy eredménynek számít, hogy a zrenjanini magyar műkedvelők mun­kája mindmáig folytatódott. A mostani nehéz megpróbáltatások közepette is több mint 200 aktív tagjuk van. A Ját­szóház beindításával pedig már az óvo­dáskor előtti korosztályt is bevonták a munkába. A Petőfiben jelenleg a kö­zépkorosztályhoz tartozók számát kel­lene növelni Az ünneplés után természetesen vissza kell térni a hétköznapokba, és folytatni a mindennapi küzdelmet a szépért és nem utolsósorban a fenn­maradásért. A Petőfiben termé­szetesen szeretnének megmaradni a város egyik legtevékenyebb amatőr egyesületének, de ha lehet, bővíteni is a tevékenységet. Az utóbbi négy évben azonban támogatás nélkül csaknem teljesen önmagukra vannak utalva. -Tavaly egyesületünk megalakítot­ta a magyar kultúrhagyományok meg­őrzését segítő alapot. Ezúttal szeret­ném fölkérni mindazokat a közép-bá­nátiakat, akik szívügyüknek tartják a magyarság fönnmaradását ezen a vi­déken, hogy lehetőségük szerint nyújtsanak támogatást. Nem feltétle­nül pénzbeli segélyre számítunk. A se­gélynyújtás bármelyik formáját szíve­sen fogadjuk - mondja dr. Tordély László, az 50 éves zrenjanini Petőfi ME új elnöke. KECSKÉS István ZRENJANINBAN MA Ünnepel a Petőfi A fennállásának 50. évfordu­lóját ünneplő zrenjanini Petőfi ME ma tartja a központi ünnep­séget. A Modern képtárban tíz órakor nyílik meg a Petőfi öt év­tizedes munkásságát felölelő kiál­lítás (festők, kézimunkázók, gyűj­tők). A díszülés 11 órakor kezdő­dik a Népszínházban. Csuka Má­ria, a szervezőbizottság elnöke el­mondta, meghívták Magyaror­szág belgrádi nagykövetségének képviselőit, és jelen lesznek a bé­késcsabai, leskovaci, budapesti és más helységekből érkező vendé­gek is. Az ünnepségen beszámol­nak az elmúlt ötven év munkájá­ról, az alkalmi műsorban pedig föllépnek a zeneiskola tanulói és a Koca Kolarov kórus. A gálaest, amelynek rendezője Szelle Ká­roly, 19 órakor kezdődik a Nép­színház nagytermében. A rendez­vényen föllép az egyesület min­den korosztálya, kezdve a Játszó­ház csöppségeitől a Petőfi egykori tagjaiig. K. I. Magyar Szó Jubileumi műsor őszre A temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület négy évtizede Az idén lesz kereken negyven éves a temerini Szirmai Károly Mű­velődési Egyesület. Akkor alakult meg, amikor 1955-ben állami utasí­tásra községenként egy kalap alá kellett hozni a már létező drámai csoportokat, tánccsoportokat, zene­karokat. Temerinben az Ady Endre ME-ból és a TSK színjátszó csoport­jából alakult a felső utasításra tömö­rített új szervezet, mely az akkori politikai légkörnek megfelelően a Testvériség-egység nevet kapta. A négy évtized alatt már-már ösz­­szeszámolni sem lehet, hány amatőr fordult meg az egyesület berkeiben akár színészként, táncosként, éne­kesként, zenészként... Az azonban bizonyos, hogy nagyon sokan, szá­muk több százra tehető. Kevesen vannak viszont olyanok, akik a negyven év alatt végig aktívan kivet­ték volna részüket a munkából. Ezen kevesek közé tartozik Szabó Péter, aki mindenesként, majd szí­nészként, rendezőként, az egyesület vezetőjeként, tehát különféle minő­sítésben mindig jelen volt. - Induláskor azt a feladatot kap­tuk, hogy ápoljuk a faluban élők művelődési hagyományait - emlé­kezik vissza Szabó Péter. - A drámai csoportnak Az elhagyott szerető cí­mű színmű volt az első előadása, nem sokkal később a néhai Skrabán Endre vezetésével megalakult a tánccsoport is. Kampányszerű mun­ka folyt - és még ha ma már furcsán is hat -, akkoriban az operett volt a legkedveltebb műfaj. Mókát, táncot, éneket kért a közönség. Akkor is, később is a közönségünk igényeit tartottuk a legfontosabbnak, és ah­hoz igazodtunk. Az ötvenes években a feltételek még nem voltak olyanok, hogy az egyesületek gyakran vendégszere­pelhessenek vidéken, így Temerin­ben is aránylag kevés vajdasági együttes mutatkozott be. A helybeli­eket tehát elsősorban falubelijeik szórakoztatták. A közönség hálás volt. Szabó Péter megállapítása sze­rint: örökre elmúltak azok az idők, amikor a közönség egy-egy előadást kétszer-háromszor is megnézett. Az ötvenes, hatvanas években virágko­rát élte az egyesület, majd 1972-től Szirmai Károlyra változtatta nevét, és ekkoriban már könnyebb volt vi­dékre is eljutnia. - Ha visszapillantunk az elmúlt négy évtizedünkre, műfajilag te­kintve, mindenképp azt kell mon­danom, hogy a közönség a vígjáté­kot kedveli a leginkább. A tánc min­dig attraktív volt, táncegyütteseink fellépését szinte kivétel nélkül siker koronázta akár Hering István, akár Lukács Imre vagy más vezette őket. A zenekarok számos iskoláskorú gyereket megmozgattak, a citera különösen a nyolcvanas években vált közkedveltté Hévízi István munkájának köszönhetően. A szín­játszók (is) mindig erős csoporttal rendelkeztek. A hetvenes években különösen, hiszen ekkoriban évente 4-5 bemutatót is tartottunk. Ez nem kis teljesítmény műkedvelők eseté­ben, főleg, ha a krónikusan rossz munkafeltételekre gondolunk. A nyolcvanas években némileg meg­csappant a közönség, egészen az utóbbi egy-két évig, amikor sikerült újra visszacsalogatni a nézőket a színházterembe. A vajdasági közönség jól ismeri a temerini amatőröket. Ha ezt mond­juk, elsősorban a színjátszókra gon­dolunk, de nagyon igazságtalanok lennénk, hiszen a zenekarok, a tánc­­együttesek is több tucatnyi alkalom­mal bizonyítottak. A temeriniek leg­többször Zomborban, Szabadkán, Szenttamáson, Kikindán, Kisoro­­szon... fordultak meg. Az utóbbi egy-két évben a drámai csoport a Szexbogyóval és a Három me­nyasszonnyal járta a tartományt, a hírek szerint nem kis sikerrel. Még nem ismeretes a jubileumi műsor pontos dátuma, Pál Tibor, az egyesület jelenlegi elnöke szerint azonban minden bizonnyal október­ben, esetleg november elején tartják meg. A műsorban felvonulnak mindazok, akik valamikor lelkes tagjai voltak az egyesület színjátszó, népzenei, illetve tánccsoportjának. A többórás műsorban részleteket mutatnak be az 1985 és 1995 közötti sikeresebb előadásokból, bemutat­koznak a valamikori színészek, éne­kesek, táncosok. A műsor összekötő zenei anyagát azokra a helybeli együttesekre bízzák, akik a közel­múltban a kabarékban, m­ás előadá­sokban felléptek: a 3 + 2, az ANT és a The End együttesekre. Fellép a tamburazenekar, a fityulás tánccso­port és még sokan mások. N­a Az akarat mozgat mindent Négyszemközt Győrfi Sándorral, a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportjának vezetőjével Nem múlik el mostanság hét, hogy ne értesülnénk a sajtó vagy a rádió útján a zombori Petőfi Sándor ME szín­játszó csoportjának újabb és újabb vendégjátékáról a tarto­mányban. Zomborban „örömszínház” működik. Győrfi Sándor és Klára vezetésével a műkedvelők csöndben munkához lát­tak. Egymást követték a sikeres bemutató előadások, után­pótlást is neveltek. A fiatalok is felhasználják a színházi for­ma nyújtott lehetőségeket, s az alkotó- alakító részvételi igé­nyétől hajtva újabb és újabb munkafeladatokra vállalkoz­nak. - Néhány évvel ezelőtt elhatároztuk - mondja Győrfi Sándor, a társulat vezetője, színésze, rendezője, „mindene­se” -, hogy színházat teremtünk a semmiből. Elképzelése­inket közöltük a vezetőkkel, s mivel senki sem ellenezte a tevékenység megkezdését, összehívtuk a régi műkedvelő­ket, de ugyanakkor azokat is berendeltük az első olvasópró­­bára, akikről „lerítt”, hogy színpadra születtek. Nincsenek misztikus titkaink, de ha nem hinnénk abban, ahogy az amatőr színház is nyújthat szépet, érdemlegeset - néha ér­dekesebbet, mint a hivatásos -, akkor rövid ideig csak a szemfényvesztő szerepében tetszeleghettünk volna a nyilvá­nosság előtt . Dolgotok most ennyi a világon? - Ennyi. Felmentünk a színpadra. Hosszú évek során senki sem viselte gondját a színházteremnek, s már a Ka­szinó híres velencei tükrei megkoptak, ráfért a nagytakarí­tás az otthonukra. Zsilli Gizella, Vaci István, Kasza Lajos és a többiek seprővel, lapáttal a hónuk alatt azt vallották akkor, hogy a színház az ember legnagyobb, legtisztább szerelme, legyen ez az érzelem most tartós. Egyetlen díszletünk sem volt. Se szögünk, se kampónk, se függönyünk. Az első be­mutató előadáshoz - egy spanyol szerző, Alfonso Paso Nem vagyunk angyalok cimű krimiparódiáját vittük színre - ha­zulról hoztuk a takarókat, párnákat, függönyöket, festmé­nyeket a falra és egyéb csecsebecséket az asztalra. Mindenki a legszebb, legünnepibb ruhájában szerepelt. Mégis­­ a né­zők mondták — a színpad vonzónak tűnt, érdekesnek, s a szereplésünkkel mindenki elégedett volt. Megindultunk, együtt maradtunk. ■ A társulat önellátó? - Az. Az anyagi gond bénítólag hathat minden együttes felkészülésre, további munkájára, s a kezdeti fellendülés után sok helyütt - ha elmarad az anyagi támogatás - gyor­san lelakatolják az ajtókat. Mi úgy határoztunk, hogy ma­gunk gazdái leszünk. A szponzorok dinárját, a bevételt gon­dosan beosztjuk. Nekünk senki sem mondhatja, parancsol­hat, hogy csináljatok mindent másként, mert az érdekünk most azt diktálja. Morzsákból élünk, igaz, csupán a létün­kért küzdünk, de vannak barátaink majmokról, ruhákat és díszletlépeket, kellékeket kaptunk kölcsönbe... ■ Eleget teszlek a meghívásoknak. Vendégszerepeltek Muzslyán, Szabadkán, Barátokon, Bácskertesen, Telics­­kán, Nemesmiliticsen, Doroszlón, Szilágyin, Bezdánban, Temerinben, Topolyán, Szenttamáson, Becsén, Magyar­­országon... - Nem tolmácsolunk szélsőséges, zavaros gondolatokat A népszínházi eszményt választottuk, az egyszerű nézőhöz szólunk. Végeredményben­­ ehhez értünk. A nézők visz­­szajelzései alapján az a meggyőződésünk, hogy a választott út a helyes, számunkra a leginkább járható. ■ Távolabbi tervek, elképzelések? -Az Óz, a nagy varázsló és a Jegygyűrű a mellényzsebbe című előadásainkat beneveztük az amatőr színjátszók vetél­kedőjére. Az évad végén zsúfolt a műsornaptár. Nemcsak a dohányzásból lesz szenvedély­­ a színpadi szereplésből is. Most már nem léphetünk vissza. Nem engedik a fiataljaink — Kiskároly Erika, Székely Beáta, Kollár Béla, Kőműves Zoltán és a többiek -, akik már megtanulták a színjátszás ábécéjét. B. Z. *Újból elindultunk Beszélgetés Péter Róberttel, a kishegyesi amatőr színjátszó csoport vezetőjével Kishegyesen nagy hagyománya van az amatőr színjátszásnak, de szinte mindig az történt, hogy amikor kiöre­gedett egy nemzedék, évekre elhalt a színjátszás is,­­ legutóbb a nyolcvanas évek kö­zepén Kovács Éva vezetésével az Ifjú­sági Tribün keretében próbálkoztunk, de akkor is az történt, hogy egyszer előadták a darabot, aztán hárman el­mentek. Azt hiszem, most kedvező időpontot választottunk. Egyrészt ha­tározat született a helyi Petőfi Sándor ME-ben, hogy­ fel kell újítani a szakosz­tály munkáját, a másik kedvező körül­mény, hogy környezetünkben, Bács­kában és Bánátban az utóbbi időben lendületet kapott az amatőr színjátszás - mondja Péter Róbert, aki nemcsak a csoport vezetője, hanem rendezője és szereplője is egy személyben. A csoport januárban alakult és rö­vid időn belül felvette a kapcsolatot a Vajdasági Amatőr Színjátszók I. Talál­kozójának zentai szervezőivel. Oda meg is hívták őket, s ott adták elő Ná­­dassy, Rejtő és Molnár Ferenc kabaré­jeleneteit először, három hónappal a megalakulás után, egy kezdő csoport­tal. A társulat játéka nem volt rossz, fő­leg, ha figyelembe vesszük, hogy kez­dő, nem összeszokott csoportról van szó. A találkozóra azonban meghívtak két magyarországi szakembert (egy színikritikust és egy színiakadémiai ta­nárt), akik bizony kertelés nélkül rá­mutattak mindenkinek a hiányossága­ira. - Mi is sok bírálatot kaptunk - mondja Péter Róbert - Először is azt magyarázták meg, hogy nem kabaré­val kellett volna kezdenie egy most ala­kult csoportnak. A kabaré ugyanis rendkívül nehéz műfaj. Először is rö­vid, ezért azonnal tisztában kell lennie a nézőnek az alapvető szituációval. Eh­hez természetesen igen-igen jó díszle­tekkel és ruhatárral kell rendelkezni. Másodszor szintén a rövidség miatt a szereplőknek maximálisan kell teljesí­teniük, a dialógusoknak peregniük kell. A hosszabb színműveknél lehető­ség van arra, mivel a cselekmény fo­lyamatosan ível, hogy egyik-másik jó színészi teljesítmény „kihúzza” a dara­bot A kabaré esetében ez nem érvé­nyes, vagyis sokkal kevésbé. Azt pedig nyilván mondanom sem kell, hogy a díszleteinket, jelmezeinket innen-on­­nan szedtük össze. Végül termé­szetesen mi is beleestünk a szokásos hi­bákba, mint amilyen a kivárás (hogy a másik befejezze mondókáját) vagy, ahogyan a kritikusok fogalmaztak, a látszatcselekményekbe, a hümmögé­­sekbe, bólogatásokba ott, ahol ara nem volt különösebb szükség. A társulat a májusi ünnepek előtt Kishegyesen is bemutatta a 3 kabaré­jelenetet, és szép sikert arattak. - Úgy érzem, ez az előadás már jobb volt, mint a zentai. Okulunk a bí­rálatokból. Hamarosan ismét bemutat­juk Zentán az amatőr színházak szem­léjén, május végén Szenttamáson is színre lépünk és valószínűleg Feketi­­csen is. Nem szeretnénk most leállni. Szeretnénk a szemlén is helytállni és természetesen megtartani a csoportot. Valójában ez a legfontosabb, hogy ne essünk ugyanabba a hibába, mint ko­rábban. Most 13-an vagyunk, s ez a társaság komoly munkával alapja, magja lehet egy állandó társulatnak. Tudatosítani kell a faluval is persze, hogy létezünk, és hogy igényeljük a tá­mogatást. Ez utóbbira is óriási szüksé­günk van, hisz semmilyen kellékeink nincsenek. Remélem, hogy egy-két éven belül így olyan csoporttal rendel­kezünk, amellyel bárhová el tudunk menni. Volt szó arról is, hogy néha jó lenne egy-egy szakembert elhívni, megnézetni a darabot, segítene színre vinni, segítene a megfelelő darabok ki­választásában. Rendkívül fontosak a vendégszereplések is, állandóan kap­csolatot kell tartani a körülöttünk le­vőkkel. Ez is egy biztosíték arra, hogy nem jutunk a korábbi társulatok sor­sára. Ha ugyanis bezárkózunk, akkor menthetetlenül az­ lenne a következ­mény. Mindehhez viszont igen-igen sok pénzre, támogatásra lenne szük­ség. P.S. Péter Róbert TOPOLYA Népzenei találkozó Ma este fél nyolckor a topolyai színházban Három csillag jár az égen címmel népzenei találkozót tartanak. A hangszeres népzene, magyar népdalok és néptáncok előadói a budapesti Tükrös együttes, az újvidéki Kormos Banda, a Kiskormos együttes és a Petőfi Sándor Művelődési Egye­sület tagjai, valamint a topolyai Kodály Zoltán Művelődési Egye­sület tagjai, illetve Cirkálom tánc­­együttese és Csalóka zenekara. A rendezvényre a belépődíj három dinár. A műsor után táncház lesz a Kodály Zoltán Egyesület Ottho­nában. N.K. 1995. május 6., szombat

Next