Magyar Szó, 1995. május (52. évfolyam, 100-124. szám)
1995-05-06 / 103. szám
10 MŰKEDVELŐK Mindennapi küzdelem a szépért A zrenjanini Petőfi ME 50 éve Fennállásának 50. évfordulóját ünnepli az idén a zrenjanini Petőfi, a második világháború utáni Vajdaság első magyar művelődési egyesülete. Az idei évad a ritka jubileum jegyében telik, a központi ünnepséget pedig szombaton tartották. A modern képtárban alkalmi kiállítás nyílt az egyesület munkájáról, a Népszínház nagytermében pedig díszülés és gálaest volt. A jelentősforduló jó alkalom arra, hogy a műkedvelők visszatekintsenek az elmúlt öt évtizedben történtekre, de ilyenkor szokták fölmérni a jelent és a kilátásokat is. Vajdasági Magyar Művelődési Közösség néven 1945. május 6-án alakult meg az első magyar művelődési egyesület Vajdaságban. Az alapító közgyűlésre mintegy ezren gyűltek össze a Dunderski-féle palota nagytermében. Az alapító közgyűlés elnöke dr. Várady Imre volt, az egyesület első elnökévé pedig Marócsi Györgyöt, a cukorgyár munkáját választották meg. Az egyesület feladatai közé tartozott a vajdasági magyarság művelődési életének a megszervezése mellett az írástudatlanság fölszámolása is. De munkát vállaltak a magyar gyerekek anyanyelvi iskoláztatásának a megszervezésében is. Az egyesület mai székházába 1948-ban költöztek, a Petőfi Művelődési Egyesület nevet pedig 1957 óta viseli. A Petőfi 12 szakosztályának munkájában mintegy 800 amatőr vett részt. Egyes szakosztályok munkájukkal túlnőtték az egyesület kereteit A Petőfiből lettek önálló művelődési intézményekké a Városi Filharmonikusok Zenekara (1946), a Madách Színház (1952), a Városi bábszínház (1956) és az Amatőr Képzőművészek Egyesülete (1985). Itt kezdte munkáját a városi zeneiskola is. Ezek a kiválások azonban nem okoztak törést az egyesület munkájában. A folyamatos tevékenység eredményeként pedig sorakoztak a föllépések a szemléken, a vendéglátások, irodalmi estek, önálló föllépések. Erről a gazdag munkáról ezentúl egy monográfia is tanúskodik, amelynek szerzője a megboldogult Stocker Eduard, az egyesület sokévi titkára és Hegyi József újságíró. - Az ötvenéves munkáról készült könyv egyfajta számadás is, amely véleményem szerint arról tanúskodik, hogy egyesületünk küldetése teljesült. Csak példaként említem, hogy 500 fiatal tanulta meg itt népi táncainkat, hogy Vajdaságban szinte nincs nagyobb helység, ahol nem léptünk fel. A szerteágazó tevékenység egyik mutatója lehet az is, hogy a monográfiában több mint 1100 név szerepel - mondja Hegyi József. Vastag Miklós, az egyesület eddigi elnöke szerint nagy eredménynek számít, hogy a zrenjanini magyar műkedvelők munkája mindmáig folytatódott. A mostani nehéz megpróbáltatások közepette is több mint 200 aktív tagjuk van. A Játszóház beindításával pedig már az óvodáskor előtti korosztályt is bevonták a munkába. A Petőfiben jelenleg a középkorosztályhoz tartozók számát kellene növelni Az ünneplés után természetesen vissza kell térni a hétköznapokba, és folytatni a mindennapi küzdelmet a szépért és nem utolsósorban a fennmaradásért. A Petőfiben természetesen szeretnének megmaradni a város egyik legtevékenyebb amatőr egyesületének, de ha lehet, bővíteni is a tevékenységet. Az utóbbi négy évben azonban támogatás nélkül csaknem teljesen önmagukra vannak utalva. -Tavaly egyesületünk megalakította a magyar kultúrhagyományok megőrzését segítő alapot. Ezúttal szeretném fölkérni mindazokat a közép-bánátiakat, akik szívügyüknek tartják a magyarság fönnmaradását ezen a vidéken, hogy lehetőségük szerint nyújtsanak támogatást. Nem feltétlenül pénzbeli segélyre számítunk. A segélynyújtás bármelyik formáját szívesen fogadjuk - mondja dr. Tordély László, az 50 éves zrenjanini Petőfi ME új elnöke. KECSKÉS István ZRENJANINBAN MA Ünnepel a Petőfi A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő zrenjanini Petőfi ME ma tartja a központi ünnepséget. A Modern képtárban tíz órakor nyílik meg a Petőfi öt évtizedes munkásságát felölelő kiállítás (festők, kézimunkázók, gyűjtők). A díszülés 11 órakor kezdődik a Népszínházban. Csuka Mária, a szervezőbizottság elnöke elmondta, meghívták Magyarország belgrádi nagykövetségének képviselőit, és jelen lesznek a békéscsabai, leskovaci, budapesti és más helységekből érkező vendégek is. Az ünnepségen beszámolnak az elmúlt ötven év munkájáról, az alkalmi műsorban pedig föllépnek a zeneiskola tanulói és a Koca Kolarov kórus. A gálaest, amelynek rendezője Szelle Károly, 19 órakor kezdődik a Népszínház nagytermében. A rendezvényen föllép az egyesület minden korosztálya, kezdve a Játszóház csöppségeitől a Petőfi egykori tagjaiig. K. I. Magyar Szó Jubileumi műsor őszre A temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület négy évtizede Az idén lesz kereken negyven éves a temerini Szirmai Károly Művelődési Egyesület. Akkor alakult meg, amikor 1955-ben állami utasításra községenként egy kalap alá kellett hozni a már létező drámai csoportokat, tánccsoportokat, zenekarokat. Temerinben az Ady Endre ME-ból és a TSK színjátszó csoportjából alakult a felső utasításra tömörített új szervezet, mely az akkori politikai légkörnek megfelelően a Testvériség-egység nevet kapta. A négy évtized alatt már-már öszszeszámolni sem lehet, hány amatőr fordult meg az egyesület berkeiben akár színészként, táncosként, énekesként, zenészként... Az azonban bizonyos, hogy nagyon sokan, számuk több százra tehető. Kevesen vannak viszont olyanok, akik a negyven év alatt végig aktívan kivették volna részüket a munkából. Ezen kevesek közé tartozik Szabó Péter, aki mindenesként, majd színészként, rendezőként, az egyesület vezetőjeként, tehát különféle minősítésben mindig jelen volt. - Induláskor azt a feladatot kaptuk, hogy ápoljuk a faluban élők művelődési hagyományait - emlékezik vissza Szabó Péter. - A drámai csoportnak Az elhagyott szerető című színmű volt az első előadása, nem sokkal később a néhai Skrabán Endre vezetésével megalakult a tánccsoport is. Kampányszerű munka folyt - és még ha ma már furcsán is hat -, akkoriban az operett volt a legkedveltebb műfaj. Mókát, táncot, éneket kért a közönség. Akkor is, később is a közönségünk igényeit tartottuk a legfontosabbnak, és ahhoz igazodtunk. Az ötvenes években a feltételek még nem voltak olyanok, hogy az egyesületek gyakran vendégszerepelhessenek vidéken, így Temerinben is aránylag kevés vajdasági együttes mutatkozott be. A helybelieket tehát elsősorban falubelijeik szórakoztatták. A közönség hálás volt. Szabó Péter megállapítása szerint: örökre elmúltak azok az idők, amikor a közönség egy-egy előadást kétszer-háromszor is megnézett. Az ötvenes, hatvanas években virágkorát élte az egyesület, majd 1972-től Szirmai Károlyra változtatta nevét, és ekkoriban már könnyebb volt vidékre is eljutnia. - Ha visszapillantunk az elmúlt négy évtizedünkre, műfajilag tekintve, mindenképp azt kell mondanom, hogy a közönség a vígjátékot kedveli a leginkább. A tánc mindig attraktív volt, táncegyütteseink fellépését szinte kivétel nélkül siker koronázta akár Hering István, akár Lukács Imre vagy más vezette őket. A zenekarok számos iskoláskorú gyereket megmozgattak, a citera különösen a nyolcvanas években vált közkedveltté Hévízi István munkájának köszönhetően. A színjátszók (is) mindig erős csoporttal rendelkeztek. A hetvenes években különösen, hiszen ekkoriban évente 4-5 bemutatót is tartottunk. Ez nem kis teljesítmény műkedvelők esetében, főleg, ha a krónikusan rossz munkafeltételekre gondolunk. A nyolcvanas években némileg megcsappant a közönség, egészen az utóbbi egy-két évig, amikor sikerült újra visszacsalogatni a nézőket a színházterembe. A vajdasági közönség jól ismeri a temerini amatőröket. Ha ezt mondjuk, elsősorban a színjátszókra gondolunk, de nagyon igazságtalanok lennénk, hiszen a zenekarok, a táncegyüttesek is több tucatnyi alkalommal bizonyítottak. A temeriniek legtöbbször Zomborban, Szabadkán, Szenttamáson, Kikindán, Kisoroszon... fordultak meg. Az utóbbi egy-két évben a drámai csoport a Szexbogyóval és a Három menyasszonnyal járta a tartományt, a hírek szerint nem kis sikerrel. Még nem ismeretes a jubileumi műsor pontos dátuma, Pál Tibor, az egyesület jelenlegi elnöke szerint azonban minden bizonnyal októberben, esetleg november elején tartják meg. A műsorban felvonulnak mindazok, akik valamikor lelkes tagjai voltak az egyesület színjátszó, népzenei, illetve tánccsoportjának. A többórás műsorban részleteket mutatnak be az 1985 és 1995 közötti sikeresebb előadásokból, bemutatkoznak a valamikori színészek, énekesek, táncosok. A műsor összekötő zenei anyagát azokra a helybeli együttesekre bízzák, akik a közelmúltban a kabarékban, más előadásokban felléptek: a 3 + 2, az ANT és a The End együttesekre. Fellép a tamburazenekar, a fityulás tánccsoport és még sokan mások. Na Az akarat mozgat mindent Négyszemközt Győrfi Sándorral, a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportjának vezetőjével Nem múlik el mostanság hét, hogy ne értesülnénk a sajtó vagy a rádió útján a zombori Petőfi Sándor ME színjátszó csoportjának újabb és újabb vendégjátékáról a tartományban. Zomborban „örömszínház” működik. Győrfi Sándor és Klára vezetésével a műkedvelők csöndben munkához láttak. Egymást követték a sikeres bemutató előadások, utánpótlást is neveltek. A fiatalok is felhasználják a színházi forma nyújtott lehetőségeket, s az alkotó- alakító részvételi igényétől hajtva újabb és újabb munkafeladatokra vállalkoznak. - Néhány évvel ezelőtt elhatároztuk - mondja Győrfi Sándor, a társulat vezetője, színésze, rendezője, „mindenese” -, hogy színházat teremtünk a semmiből. Elképzeléseinket közöltük a vezetőkkel, s mivel senki sem ellenezte a tevékenység megkezdését, összehívtuk a régi műkedvelőket, de ugyanakkor azokat is berendeltük az első olvasópróbára, akikről „lerítt”, hogy színpadra születtek. Nincsenek misztikus titkaink, de ha nem hinnénk abban, ahogy az amatőr színház is nyújthat szépet, érdemlegeset - néha érdekesebbet, mint a hivatásos -, akkor rövid ideig csak a szemfényvesztő szerepében tetszeleghettünk volna a nyilvánosság előtt . Dolgotok most ennyi a világon? - Ennyi. Felmentünk a színpadra. Hosszú évek során senki sem viselte gondját a színházteremnek, s már a Kaszinó híres velencei tükrei megkoptak, ráfért a nagytakarítás az otthonukra. Zsilli Gizella, Vaci István, Kasza Lajos és a többiek seprővel, lapáttal a hónuk alatt azt vallották akkor, hogy a színház az ember legnagyobb, legtisztább szerelme, legyen ez az érzelem most tartós. Egyetlen díszletünk sem volt. Se szögünk, se kampónk, se függönyünk. Az első bemutató előadáshoz - egy spanyol szerző, Alfonso Paso Nem vagyunk angyalok cimű krimiparódiáját vittük színre - hazulról hoztuk a takarókat, párnákat, függönyöket, festményeket a falra és egyéb csecsebecséket az asztalra. Mindenki a legszebb, legünnepibb ruhájában szerepelt. Mégis a nézők mondták — a színpad vonzónak tűnt, érdekesnek, s a szereplésünkkel mindenki elégedett volt. Megindultunk, együtt maradtunk. ■ A társulat önellátó? - Az. Az anyagi gond bénítólag hathat minden együttes felkészülésre, további munkájára, s a kezdeti fellendülés után sok helyütt - ha elmarad az anyagi támogatás - gyorsan lelakatolják az ajtókat. Mi úgy határoztunk, hogy magunk gazdái leszünk. A szponzorok dinárját, a bevételt gondosan beosztjuk. Nekünk senki sem mondhatja, parancsolhat, hogy csináljatok mindent másként, mert az érdekünk most azt diktálja. Morzsákból élünk, igaz, csupán a létünkért küzdünk, de vannak barátaink majmokról, ruhákat és díszletlépeket, kellékeket kaptunk kölcsönbe... ■ Eleget teszlek a meghívásoknak. Vendégszerepeltek Muzslyán, Szabadkán, Barátokon, Bácskertesen, Telicskán, Nemesmiliticsen, Doroszlón, Szilágyin, Bezdánban, Temerinben, Topolyán, Szenttamáson, Becsén, Magyarországon... - Nem tolmácsolunk szélsőséges, zavaros gondolatokat A népszínházi eszményt választottuk, az egyszerű nézőhöz szólunk. Végeredményben ehhez értünk. A nézők viszszajelzései alapján az a meggyőződésünk, hogy a választott út a helyes, számunkra a leginkább járható. ■ Távolabbi tervek, elképzelések? -Az Óz, a nagy varázsló és a Jegygyűrű a mellényzsebbe című előadásainkat beneveztük az amatőr színjátszók vetélkedőjére. Az évad végén zsúfolt a műsornaptár. Nemcsak a dohányzásból lesz szenvedély a színpadi szereplésből is. Most már nem léphetünk vissza. Nem engedik a fiataljaink — Kiskároly Erika, Székely Beáta, Kollár Béla, Kőműves Zoltán és a többiek -, akik már megtanulták a színjátszás ábécéjét. B. Z. *Újból elindultunk Beszélgetés Péter Róberttel, a kishegyesi amatőr színjátszó csoport vezetőjével Kishegyesen nagy hagyománya van az amatőr színjátszásnak, de szinte mindig az történt, hogy amikor kiöregedett egy nemzedék, évekre elhalt a színjátszás is, legutóbb a nyolcvanas évek közepén Kovács Éva vezetésével az Ifjúsági Tribün keretében próbálkoztunk, de akkor is az történt, hogy egyszer előadták a darabot, aztán hárman elmentek. Azt hiszem, most kedvező időpontot választottunk. Egyrészt határozat született a helyi Petőfi Sándor ME-ben, hogy fel kell újítani a szakosztály munkáját, a másik kedvező körülmény, hogy környezetünkben, Bácskában és Bánátban az utóbbi időben lendületet kapott az amatőr színjátszás - mondja Péter Róbert, aki nemcsak a csoport vezetője, hanem rendezője és szereplője is egy személyben. A csoport januárban alakult és rövid időn belül felvette a kapcsolatot a Vajdasági Amatőr Színjátszók I. Találkozójának zentai szervezőivel. Oda meg is hívták őket, s ott adták elő Nádassy, Rejtő és Molnár Ferenc kabaréjeleneteit először, három hónappal a megalakulás után, egy kezdő csoporttal. A társulat játéka nem volt rossz, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy kezdő, nem összeszokott csoportról van szó. A találkozóra azonban meghívtak két magyarországi szakembert (egy színikritikust és egy színiakadémiai tanárt), akik bizony kertelés nélkül rámutattak mindenkinek a hiányosságaira. - Mi is sok bírálatot kaptunk - mondja Péter Róbert - Először is azt magyarázták meg, hogy nem kabaréval kellett volna kezdenie egy most alakult csoportnak. A kabaré ugyanis rendkívül nehéz műfaj. Először is rövid, ezért azonnal tisztában kell lennie a nézőnek az alapvető szituációval. Ehhez természetesen igen-igen jó díszletekkel és ruhatárral kell rendelkezni. Másodszor szintén a rövidség miatt a szereplőknek maximálisan kell teljesíteniük, a dialógusoknak peregniük kell. A hosszabb színműveknél lehetőség van arra, mivel a cselekmény folyamatosan ível, hogy egyik-másik jó színészi teljesítmény „kihúzza” a darabot A kabaré esetében ez nem érvényes, vagyis sokkal kevésbé. Azt pedig nyilván mondanom sem kell, hogy a díszleteinket, jelmezeinket innen-onnan szedtük össze. Végül természetesen mi is beleestünk a szokásos hibákba, mint amilyen a kivárás (hogy a másik befejezze mondókáját) vagy, ahogyan a kritikusok fogalmaztak, a látszatcselekményekbe, a hümmögésekbe, bólogatásokba ott, ahol ara nem volt különösebb szükség. A társulat a májusi ünnepek előtt Kishegyesen is bemutatta a 3 kabaréjelenetet, és szép sikert arattak. - Úgy érzem, ez az előadás már jobb volt, mint a zentai. Okulunk a bírálatokból. Hamarosan ismét bemutatjuk Zentán az amatőr színházak szemléjén, május végén Szenttamáson is színre lépünk és valószínűleg Feketicsen is. Nem szeretnénk most leállni. Szeretnénk a szemlén is helytállni és természetesen megtartani a csoportot. Valójában ez a legfontosabb, hogy ne essünk ugyanabba a hibába, mint korábban. Most 13-an vagyunk, s ez a társaság komoly munkával alapja, magja lehet egy állandó társulatnak. Tudatosítani kell a faluval is persze, hogy létezünk, és hogy igényeljük a támogatást. Ez utóbbira is óriási szükségünk van, hisz semmilyen kellékeink nincsenek. Remélem, hogy egy-két éven belül így olyan csoporttal rendelkezünk, amellyel bárhová el tudunk menni. Volt szó arról is, hogy néha jó lenne egy-egy szakembert elhívni, megnézetni a darabot, segítene színre vinni, segítene a megfelelő darabok kiválasztásában. Rendkívül fontosak a vendégszereplések is, állandóan kapcsolatot kell tartani a körülöttünk levőkkel. Ez is egy biztosíték arra, hogy nem jutunk a korábbi társulatok sorsára. Ha ugyanis bezárkózunk, akkor menthetetlenül az lenne a következmény. Mindehhez viszont igen-igen sok pénzre, támogatásra lenne szükség. P.S. Péter Róbert TOPOLYA Népzenei találkozó Ma este fél nyolckor a topolyai színházban Három csillag jár az égen címmel népzenei találkozót tartanak. A hangszeres népzene, magyar népdalok és néptáncok előadói a budapesti Tükrös együttes, az újvidéki Kormos Banda, a Kiskormos együttes és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tagjai, valamint a topolyai Kodály Zoltán Művelődési Egyesület tagjai, illetve Cirkálom táncegyüttese és Csalóka zenekara. A rendezvényre a belépődíj három dinár. A műsor után táncház lesz a Kodály Zoltán Egyesület Otthonában. N.K. 1995. május 6., szombat