Magyar Szó, 1995. december (52. évfolyam, 279-303. szám)
1995-12-01 / 279. szám
2 KÜLPOLITIKA Amerika uszályában Az Egyesült Államok nem a világ csendőre, de el kell ismernie önmagának is, hogy az első számú szuperhatalom, amelynek szerteágazó kötelezettségei vannak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, illetve megteremtése szempontjából — jelentette ki a brit parlament mindkét háza előtt mondott beszédében Bill Clinton amerikai elnök. Nagy-britanniai látogatása jó alkalom arra is, hogy tájékoztassa nyugat-európai partnereit az Egyesült Államok itteni politikai érdekeltségének részleteiről, és megnyerje további támogatásukat az elnök világpolitikai elképzeléseinek. Voltaképpen folytatódik az USA politikai doktrínája, amelyet az új világrend néven a 90-es évek elején jelentett be. Ebben a világrendben az Egyesült Államok úgymond elkészítette az új nemzetközi szereposztást, amelynek lényege, hogy a világ különféle pontjain egy-egy politikailag és gazdaságilag befolyásos ország elvégezze a rábízott feladatokat. így került sor arra, hogy a legsúlyosabb európai válság, a balkáni rendezése céljából külön szerep illette meg Nagy-Britanniát, Franciaországot, Oroszországot és Németországot, ezek az államok a maguk módján és tehetsége szerint igyekeztek érdemben rendezni az egykori Jugoszlávia területén kirobbant háborút. Mi tagadás, nem kezelték túl ügyesen és hozzáértően a válságot, sőt, a világszervezet bevonása ellenére,sem tudtak végérvényesen pontot tenni a polgárháború végére. Most már világos, hogy az Egyesült Államok közvetlen részvétele nélkül ez a válság még mindig elhúzódna, bár így sem tudni, hogy mely időpontban oldódik meg. A daytoni békeszerződés becikkelyezése után kiviláglott, hogy az új világrend elgondolásainak érvényre juttatása céljából az Egyesült Államok ismét mozgósítani kívánja szövetségeseit, persze nem csupán méltányosságból és humánus indíttatással. A választási kampány előestéjén igen előnyös Clinton elnök számára, hogy komoly külpolitikai sikereket könyvelhet el magának. Az arab-izraeli konfliktus fokozatos fölszámolása, a jugoszláviai válság rendezése után az európai térségben az elnök személyes tekintélyét is latba vetve tovább lépet: a jelekből ítélve tető alá hozta Nyugat-Európa negyed évszázados helyi válságának zárómegbeszéléseit. John Major brit és John Bruton írországi kormányfővel, valamint az IRA szervezet politikai szárnyának, illetve az ulsteri unionisták abban, hogy újabb lendületet adnak a a brit kormány és a Sinn Fein között megtorpant béketárgyalásoknak. : ■_* Emlékezetes, hogy a Sinn Fein, az IRA politikai szárnya egy évvel ezelőtt tűzszünetet hirdetett, és elhatározta, hogy 25 évi erőszakpolitika után békepolitikát kínál föl az észak-írországi protestánsoknak valamint a londoni kormányzatnak. A megkönnyebbülés napjait azonban ismét az aggodalom hónapjai követték, mert negyed évszázad rombolása és erőszakkampánya után nehéz volt helyreállítani a bizalmat és a politikai megértést a szemben álló felek között. A legtöbb gondot az okozta, hogy sem a protestáns, sem a katolikus milíciák nem akarták beszolgáltatni fegyvereiket, mert várták a pártközi politikai eszmecsere megkezdését Ez pedig késett, mert a Sinn Feint az észak-írországi meg a brit politikai pártok nem hajlandók politikai tényezőként egyenrangúan kezelni. Más szóval a Sinn Fein vezetője, Gerry Adams az angolok szemében nem úgynevezett alkotmányos politikus. A huzavona miatt már-már bekövetkezett a legrosszabb: a terror kiújulása. A válságban közvetítő ír Köztársaság nem angazsálhatja magát túlzottan az ügyben, mert politikailag kitűnően együttműködik a londoni kormányzattal, gazdaságilag meg igencsak függ Nagy-Britanniától. Hatása mégis kifejezett az ulzteri folyamatokban, és ezért is jelentős Brutton meg Major kormányfők rendszeres kontaktusa. A változást most kétségtelenül az eredményezte, hogy az amerikai elnök - képletesen ír származására hivatkozva - ellátogatott őshazájába, és úgy látszik, a politikai nyomás eszközeivel - fölhasználva a közel-keleti és a balkáni tapasztalatokat - kieszközölte, hogy az észak-írországi válság alkotó elemei jövő februárban megkezdjék a pártközi tárgyalásokat, aminek következménye az lesz, hogy Észak-Írországban lefegyverzik a félkatonai alakulatokat, illetve helyreállítják az alkotmányos rendet- Nagy-Britannnia akkor hazarendeli ott állomásozó rendfenntartó csapatait, és az egész válságot nemzetközi ellenérzés alatt diplomáciailag rendezik. Európa vitás kérdéseit tehát Amerika oldja most meg- Nem önzetlenül: saját céljainak figyelembevételével. De végső soron az eredmény a fontos. JAKOBSZ István Magyar Szó 1995. december 1., péntek GLOBÁLIS ÖKUMENIKUS TANÁCSKOZÁS ETIÓPIÁBAN (3.) m •• • 1 • * a Tövises kiút a szegénységből Az egyház prófétai küldetése és felelőssége az erőszakkal kitelepítettekért Addisz-Abebában általánosra sikeredett a nemzetközi konferencia Addisz-Abebában, Etiópia fővárosában november elején egyhetes nemzetközi tanácskozást tartottak Az egyház prófétai küldetéséről és felelősségéről az erőszakkal kitelepítettekért. A Jugoszláv Református Keresztyén Egyházat Béres Károly, az újvidéki Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója képviselte. Élményeit útibeszámoló formájában teszi közzé a Magyar Szó hasábjain. Szerdán délután (november 8-án) városnézés és egy menekülttábor meglátogatása volt tervben. Először a város közelében lévő sátortáborba látogattunk. A táborban most ezernél is több ember lalyk sátorokban. Mindegyikben 15-20 személy, gyakran idegenek, akik itt ismerkedtek meg. Négy évvel ezelőtt még 4500 menekült élt itt, de azóta nagy részük állami segéllyel és külföldi adományokból szerzett magának tetőt a feje fölé. Érkezésünkre összesereglettek a gyerekek, majd a felnőttek is, és a tábor vezetője rövid ismertetőt tartott. Elpanaszolta, hogy nem elegendő a segély, amit kapnak, csak az egyházak segítenek, s az kevés. Nincs víz, orvos, munkalehetőség... A külvárosban már száz dollárból lehet deszkából, pálmalevélből, sárból, bádogból egy kis hajlékot építeni, de számukra ez is elérhetetlen. Az a kevés, amit a férfiak alkalmi munkával, a gyerekek koldulással megkeresnek, még élelmezésre sem elegendő. A táborban feltűnően sok a gyerek. Kíváncsian vesznek bennünket körül, nagy szemeik ragyognak, ruhájuk szakadozott, nagyon piszkos, cipő vagy papucs csak némelyiknek a lábán van. Nagyon barátkozóak. Amíg a táborvezető beszélt, egy 4-5 éves fiúcska mellém állt és megfogta a kezem, rám meresztette szemeit, amelyekből azt olvastam ki: „Ne lökj el magadtól.” Mikor leguggoltam és megsimogattam a fejét, hátrafordult és a nővérét hívta, aki a hátán cipelte kisebb testvérét. Tehetetlenül néztem őket, a táskámban lévő cukorkát nem vehettem elő, mert útvezetőink ettől eltanácsoltak. (Úgy sincs elég, és akkor sokaknak csak fájdalmat okozunk.) A kellemetlen helyzetet a kislányka oldotta fel, rámutatott a fényképezőgépre, jelezve, hogy készítsek róluk felvételt Elérzékenyülésemből felocsúdva vettem a gépet és elkattintottam, de már jöttek a többiek is, hiszen mindannyian a képen szerettek volna lenni. Kattogtak a gépek, az ott levő 60-70 vendég mindegyikének volt fényképezőgépe. Sokáig foglalkoztatott a gondolat, mennyire tövises a kürt a szegénységnek egy bizonyos határa alól. A létminimum Afrikában nagyon alacsony, nálunk magasabb, de a talpra állás mindenütt végtelenül nehéz, mert mások a körülmények. Bolygónkon talán százmillióra becsülhető azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek, bár megvan a joguk a boldog gyermekkorra, mégsincs részük benne. Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában és itt Európában... Közvetlenül a tábor mellett épül egy település, amelynek házai főleg kőből és betonból készülnek. Mivel sokáig dolgoztam az építőipariján, nagy érdeklődéssel szemléltem a dolgozó munkásokat. A férfiak követ törtek és rakosgatták, a betonvasat igazgatták és ácsmunkát is végeztek, néhány nő betont hordott, amelyet előbb a férfiakkal együtt kevertek. Betonkeverő, talicska sehol. A kézzel bekevert betont két párhuzamos farúd közé erősített bádoglemezre rakják, majd ezt az alkalmatosságot két nő megfogja és rendeltetési helyére cipeli. (Ilyen cipelő szerszámon hordozták, vallomásaik szerint, Goli özökön a köveket a rabok.) Az építkezők a függőónt ismerik, de nem hiszem, hogy vízmértéket használnak, hiszen ez szabad szemmel biztosra vehető. A házak alapterülete nem nagyobb 5x5 méternél és általában kétszintesek. Ezen az építőhelyen láttam egy érdekes épületet, amelyre csak később figyeltem fel. Ugyanis érdeklődésemet egy kb. 2x2 mm területű földdarab kötötte le, amely fel volt ásva, a föld összeaprítva, jól megnedvesítve és letépett fűvel vastagon betakarva. Első látásra gilisztatenyészetre hasonlított. Felemeltem a füvet, de csak a nedves föld volt alatta. Vendéglátóim mondták el, ez a tradicionális házépítés egyik fázisának része. Ugyanis a talaj nagyon agyagos, s nem issza magába a vizet. A jól porhanyósított földet így bőven meglocsolják, de még így is néhány nap kell, hogy egészen átnedvesedjen. Hogy közben a tetejét a nap ne szárítsa ki, fűvel borítják be. Amikor elázott a földben minden göröngy, a munkások lábbal jól összedolgozzák, a füvet nem szedik le, az marad kötőelemnek, amely csökkent a száradás utáni repedezést. Ezt a sarat malterozásra használják a hagyományos építkezésnél. Az építés pedig a következőképpen történik. Faoszlopokat ásnak le a földbe az épület sarkaként, ezekre keresztben spárgával félbe hasított gerendákat kötöznek lent és fönt. Ezekre a vízszintes gerendákra szintén spárgával rákötöznek függőleges fadarabokat, amelyeket hosszant hasítással készítenek gerendákból. (A gerenda körülbelül 10-15 centi átmérőjű, azon a vidéken termő egyenes, csomómentes fa.) A „lécek” között 2—3 centiméter távolság van. Az így nyert felületeket azután előbb belül, majd kívül néhány centiméter vastagon bemalterozzák az említett földmasszával. Száradás után a falat kívülről, belülről bemeszelik. A mész óvja a falat az elázástól az esős időszakban, egyben az erős napfénytől is. Az ilyen házak szinte kivétel nélkül bádogfedelűek, csak a nagyon szegények kombinálnak pálmalevelet, gallyakat, nejlont. A városban ezrével van ilyen módon épült elárusítóhely, „kioszk”, melyek alapfelülete nem haladja meg az 1- 3 m?-t, több mindent árulnak bennük: kenyeret, péksüteményeket, fűszert, húsféléket, gyümölcsöt, italt stb. A menekülttáborból utunk a hegyekbe vezetett, ahol Addisz-Abeba a múlt században létrejött. Az egykori királyi város egy hegy tetején volt, körülbelül 300 méterre a mostani fölött. Onnan a század elején költözött le a város, de megmaradt a templom és a királyi palota a vendégházakkal, amelyek mind a fent leírt tradíciónál is módszerrel, fából és sárból készültek. A templom sajnos zárva volt, így csak a mellette lévő múzeumban csodálhattuk meg a régi könyveket, kegyszereket, liturgikus ruhákat. Könyvekről lévén szó meg kell említeni, hogy nyelvük és írásuk egészen különleges, és egy jelenlevő svájci teológiatanár azt bizonygatta, hogy ez a beszéd és az írásmód a legrégibb, még az előkultúrák közé tartozik a világon. BÉRES Károly (A befejező rész holnapi számunkban) Minden gyerek fényképezkedni szeretett volna a menekülttáborban Félig kész ház A kisebbségi kérdés rendezéséhez érkezett a békefolyamat Ágoston András levele Horn Gyula magyar kormányfőhöz December 14-én Párizsban aláírják a jugoszláv békeszerződést. A meghívottak között ott van Magyarország is. Ebből az alkalomból közzétesszük Ágoston Andrásnak a VMDK Tanácsa nevében Horn Gyulához írt levelét. Nagyra becsült Miniszterelnök Úr! A VMDK Tanácsa 1995. november 25-i ülésén megvitatta a boszniai békeegyezmény után előállt helyzetet. Megállapította, hogy a békefolyamat elérkezett a kisebbségek kérdésének rendezéséhez. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy e folyamatnak szomszéd államként, megfelelő formában, Magyarország is részese lehet. Négyévi küzdelem után a vajdasági magyarság most reménykedhet először abban, hogy autonómiájának ügye megfelelő súllyal kerül a nemzetközi közösség asztalára. A VMDK mindent megtesz, hogy az általa képviselt politikailag legitim autonómiamodell felkeltse a békefolyamat irányítóinak érdeklődését. Ez azonban nem elég. Arra lenne szükség, hogy a magyar kormány is vállalja ennek a modellnek a hatékony, széles körű nemzetközi képviseletét Ha a magyar kormány hajlandó segíteni autonómiatörekvéseit, a vajdasági magyarság önálló politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségi közösséggé válhat, s hozzájárulhat a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjához. A VMDK az európai demokrácia mércéivel mérhető, a békefolyamat irányítóival is ismertetett autonómiakoncepciójának részeként a perszonális autonómia modellje: felöleli a tömb-, a sziget- és a szórványmagyarságot is, s ezzel a vajdasági magyarság egészét politikai szubjektummá teszi, - kiterjed az oktatásra, a művelődésre és a tájékoztatásra, azokra a tevékenységekre tehát, amelyek közvetlenül kihatnak a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzésére, olyan választási mechanizmust irányoz elő, amely lehetővé teszi a többpártrendszer elveinek érvényesítését a vajdasági magyarságon belül. Mindez lehetővé teszi, hogy a vajdasági magyarok ügyeit olyan politikusok intézzék, akik neki, nem pedig a szerb hatalomnak tartoznak politikai felelősséggel. Ebből kifolyólag a perszonális autonómia szervei politikailag hitelesen feltárják, kifejezik és képviselik a vajdasági magyarság legáltalánosabb érdekeit. A perszonális autonómia megvalósítása nélkülözhetetlen, de nem jelenti azt, hogy a magyar többségű községek számára nincs szükség területi autonómiára. A VMDK autonómiakoncepciójának a területi autonómiát felölelő modellje: - lehetőséget ad a magyar többségű, különleges státusú községek összevonására, a Magyar Autonóm Körzet létrehozatalára, - a nem magyar többségű községekben és az ezekhez tartozó településeken biztosítja a nyelvhasználat jogát és a közigazgatásban, valamint az igazságszolgáltatásban való arányos részvételt, megoldást ad a magyarok és más nemzetiségek együttes döntéshozatalára az önkormányzatokban, valamint a Magyar Autonóm Körzet szerveiben. A VMDK autonómiakoncepciója nem sérti a szerb államérdekeket. Miniszterelnök Úr annak idején csak egy, a magyar politikai szervezetek által egységesen támogatott autonómiamodell képviseletét vállalta. Azóta a helyzet megváltozott. A Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom nyíltan megmondta, az autonómia nem szerepel politikai célkitűzései között. A Vajdasági Magyar Szövetségnek azóta sincs a szervezet legfőbb testülete által is hitelesített autonómiakoncepciója. Nincs tehát mit egyeztetni. Nagyra becsült Miniszterelnök Úr! A békekötés után előállt új helyzet, valamint a vajdasági magyarság érdeke viszont egyértelmű, határozott politikai tevékenységet tesz szükségessé. Ha a magyar kormány továbbra sem lenne hajlandó egyetlen legitim autonómiamodellünk képviseletére, ezzel lényegesen gyengítené a vajdasági magyarság autonómiaesélyeit. A VMDK Tanácsa természetesen a saját autonómiamodelljét kívánja életre kelteni. De ha a magyar kormány más konkrét autonómiamodellt tartana alkalmasabbnak, a VMDK azt is megvitatja. Egy dolog a fontos: az, hogy a vajdasági magyarság ebben a döntő történelmi időpontban ne maradjon nemzetközileg is képviselt autonómiamodell nélkül. Abban a reményben, hogy a magyar kormány ebben a történelmi pillanatban konkrét támogatásban tudja részesíteni a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit, a VMDK Tanácsának nevében nagyrabecsüléssel: ÁGOSTON András elnök