Magyar Szó, 1996. február (53. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-01 / 26. szám

2 KÜLPOLITIKA Lázadások Oroszföldön Az oroszországi fejleményekből arra lehet következtetni, hogy még nem fejeződött be az egykori szovjet térség szétforgácsolása. Az Orosz Föderáció mint az egykori Szovjet­unió vezető ereje, ennek széthullása után pedig a megmaradt kompakt egység a belső ellentétek, politikai csatározások és gazdasági megtor­panás miatt nehéz napokat él át, egysége csak erőszakkal tartható fenn. Emlékezzünk vissza: a Szovjet­unió gyengülése az afganisztáni vál­sággal kezdődött. Vesztes háború volt, mely azért robbant ki, mert el­képzelhetetlennek látszott elfogadni egyes összetevő elemek önállósulási törekvéseit. A fegyveres intervenció azonban csak elodázta a végső ki­bontakozást, kudarca erkölcsi válsá­got eredményezett az egész ország területén, nem szólva a Nyugat szankcióiról. A nyolcévi pangás nö­velte a belső politikai széthúzást, serkentette a szabadelvű törekvések megvalósulását, a peresztrojka meg­hozta eredményeit, de amíg az or­szág egységes maradt, a nyugati tá­mogatás jószerével csak szavakban nyilvánult meg. A kilencvenes évek elején meg­történt a különválás, a Független Ál­lamok Közösségének létrejötte, másrészt pedig az Orosz Föderáció egészének megőrzése. Ez a föderá­ció a régi struktúrát folytatta, de Jel­cin elnök reformtörekvéseivel, ám mi tagadás, az állami erőszak alkal­mazásával is. A kormányban tapasz­talt széthúzás, a parlamenti ellenzék visszahúzó ereje miatt Jelcin a had­erőt is bevetette, hogy az előreho­zott választások révén a saját re­formtörekvéseinek híveit juttassa előnyhöz. Az új parlamenttel azon­ban éppúgy törököt fogott, mint a mostani választások hozta összeté­tellel is. Megerősödtek ugyanis a szélsőséges elemek, egyrészt a múlt politikai szószólói, másrészt a nacio­nalizmus hívei. Ezzel párosul a belső bomlasztás, az autonomizmus vagy ahogy ők nevezik, a szeparatizmus előretörése, aminek élő bizonyítéka Csecsenföld, Dagesztán és általában a Kaukázus térségének nyugtalan légköre. Az orosz alkotmány azonban nem engedélyezi a kiválást, és „sze­paratizmusról" lévén szó, a Nyugat sem támogatja az elszakadás harco­sait, főleg azért, mert a terror eszkö­zeihez folyamodtak. De ugyanúgy nem tolerálja az államhatalmi erő­szak alkalmazását sem, aminek most szemtanúi vagyunk. Jelcin politikája abban kereste a belső támogatottságot, hogy a leg­utóbbi alkotmánymódosításkor megerősítették az elnöki rendszert, tehát a parlament és a kormány ténykedése az elnöknek van aláren­delve. A legújabb választások kime­netele azonban nem hagyhatja kö­zömbösen az elnököt, főleg a mosta­ni elnökválasztási kampány meneté­ben, ezért is próbál megegyezni a győztes kommunistákkal és a máso­dik győztes nacionalistákkal. Való­színű azonban, hogy ezek támogatá­sát nehezen szerezhetné meg, de ha ez sikerülne is neki, korábban elfo­gadott reformterveit nem folytat­hatná töretlenül. Akkor azonban szembekerül a nyugati szövetsége­sekkel, amelyek hibát követtek el ugyan, hogy jószerivel csak szóban támogatják évek óta az említett re­formokat, és ily módon hatalmas belső politikai, gazdasági meg erköl­csi válságot idéztek elő Oroszország­ban. Ez­ azonban aligha aggasztja őket, s ha Oroszországban esetleg a visszarendeződés avagy a szélsősé­ges nacionalizmus jelei dominálnak majd, könnyedén szembefordulhat­nak az orosz, partnerrel. A hideghá­ború szele amúgy is érződik már kettejük viszonyában. Nagy kérdés az is, hogy a képletes vasfüggönyt fölhúzták-e már, vagy csak beszéltek róla. Ha valamely országban kiéle­ződnek a belső viszonyok, óhatatla­nul szükség van az ellenségképre is. Kozirjev külügyminiszter távozásá­nak magyarázatában benne foglalta­tott például, hogy túlságosan hajlott a Nyugat felé, s az euroatlanti gon­dolat nem felel meg az orosz érde­keknek, az­ eddigi orosz külpolitika eladta Oroszországot a nyugatiak­nak... Mindennek tudatában indokolt az aggodalom, hogy a nyugati stra­tégia távlati céljával állunk szemben: a Szovjetunió fölbomlásával. Még nem ért véget az egész egykori szo­cialista térség bomlasztása, e belső problémák hangsúlyozása mindig a legjobb módszer az adott ország vagy térség politikai létének megin­gatásához. S mi tagadás, az egykori szocialista államokban, főleg a Szov­jetunió tagjai között még nagy lehe­tőségek vannak a belső ellentétek szítására, mert a múlt hagyatékával még maguk sem számoltak le. JAKOBSZ István Visszavonulnak a csatahajók Amerikai közvetítéssel egyezségre jutott a görög és a török kormány a szigetvitában (Tudósítónktól) Szkopje, január 31. Ma reggel hat órakor Görögor­szág és Törökország megkezdte ha­dihajóinak kivonását az Égei-tenger keleti vizeiről, miután Richard Holbrooke amerikai külügyi titkár­helyettes egész éjszaka telefonkap­csolatot tartott az­ athéni és az anka­rai véderőminisztériumokkal. Demir­ Baykal török véderőmi­niszter külön hangsúlyozta a Reuter hírügynökség tudósítójának, hogy a két ország kormánya nem egymás­sal jutott egyezségre, hanem mind­egyik külön-külön állapodott meg Holbrooke-éval. Azt is kijelentette, hogy Törökország nem hajt végre katonai akciót a Kálim­nész sziget körüli színeken, de elvárja, hogy az­ ügy tisztázásáig Görögország elvi­gye onnan zászlaját. Megfigyelők szerint a már több­ször is torzsalkodó görögök és törö­kök még soha nem voltak ilyen kö­zel a fegyveres konfliktushoz, mint most, és hadihajóik nem lőtávolság­ban, hanem fizikai közelségben vol­tak. Holbrooke ezért a közeljövő­ben megpróbálja rendezni a két kormánnyal az állandóan felmerülő területi kérdést. SZEGEDI Mária Magyar Szó Szférák zenéje Már a szó olyan fellengzősen üres, olyan gyanús, falnak tudnék menni tőle: szféra. Eredetileg gömb, gömbfelület, ilyesmi, de minálunk már semmit sem jelent, azaz­ mindent. Minden szféra, kulturális szféra van, meg szociális és persze vállalkozói. Szfé­rikus ügyekben normál esetben Bo­lyaihoz fordulna az ember, de itt már minden politikusnak, hivatal­noknak megvan a maga szférája, bikkfanyelvileg. Tehát: Vállalkozói Szféra Estélye. Óriási buli. Szombaton az­ Operában. Még az Amanda Lear is ott lesz, ha a fellépésig nem betegszik meg... Az­ ő korában már jobb óvatosnak lenni. (A nyolcvanas évek közepén elvirágzott Amanda azért jelentős előrelépés a ta­valyi Rita Pavonéhoz képest, akit már­­az 1969-es poplexikonok is kifutó sztárként regisztráltak.) Jelentős szmokingos kolbászolás lesz, nyilván, gondolom indulás előtt, és már szentségesek is, mert nyakkendőt nem nagyon tűrök ma­gamon, ami a kisebbik baj lenne, de semmi ilyen felszereléssel nem ren­delkezem,­­amivel vállalkozónak tűnhetnék. Még zizegős melegítőm sincs. A fatertól kérődik kölcsön egy középkorú, úgy harmincéves szo­­moking nadrágja, hozzá valami kis­dobos stílusú, de aránylag fehér ing, egy bőrmellény és egy nyakkendő, úgyhogy külcsínre sikerült előállíta­ni magamból egy albán mésznagy­­kereskedőt. (Fehér frottírzoknit se­hol sem találtam, és az egész család­ban nem akadt makkos cipő.) Az Opera bejáratánál kisebb ma­gánhadsereg feszít, borot­yált fejű egyenruhás őrző-védők, némelyik stukkerrel, hátha le kell lőni egy vál­lalkozót, aztán szolidabb kinézetű, de érezhetően profibb magas fiúk, akiknek a fülébe telefondrót megy, és időnként a gallérjukkal beszélget­nek. Hiába, a vállalkozói szféra már csak ilyen. A­z Európa legjobban biztosított bálja. Biztos idevárják Jasszer Arafatot. Tovább. Az ajtó mellett, belül, ALFA Ro­meo parkol. Fölnyitott motorházta­­tó. Pont itt robbant le? Nem, nem, csak az egyik szponzor, a most tá­bort verő ALFA-képviselet gondolta úgy, hogy jót tesz­ a cégnek, ha kul­turáltan becipelnek az Operaház elő­terébe egy kocsit. Na. A sorfalba még igen szép hostesskisasszonyok is beépültek, és köszöntik az érkező vállalkozókat. Egy sajtófelelős vállalkozótól ka­pok jelentős papírt, amelyből kide­rül, hogy a polgárosodó Magyaror­szág legjelentősebb szakmai rendez­vényén vagyok. Öt éve megy a do­log Budapesten és vidéken, eddig 39 szférázás volt, összesen tizenhét­ezer vállalkozó részvételével. Szá­molok. Ez rendezvényenként uszk­­ve 435,897 vállalkozót jelent. Én lettem a legrosszabbul öltö­zött vállalkozó, persze. Durvábbnál durvább estélyiébe szorított vállal­kozófeleségek, -lányok,­­macák és szmokingos-frakkos vállalkozók kö­zött lépdelek a ruhatárba, egy száza­sért elhagyom a kabátot. Én vagyok az egyetlen, aki ingujj­ban feszít, csak Bródy János vállalko­zó lazább énnálam: piros ingéhez és fekete mellényéhez odakomponált egy jelentős original gázálarctatyát, paxpeace jelvénnyel. Egy igazi hip­pi. Csak elhagyta az alföldi papucsát. Tehát egy szál ingujjban (+ bőr­­mellény) vegyülök észrevétlenül, fel­tűnés nélkül a szmokingrengetegben, mint John Smith fekete CIA- ügynök a tajgai muzsikák között. A program legérdekesebb részé­ről, a fürdőruhás vállalkozólányok igen jelentős felvonulásáról lema­radtam, sőt Gál Zoltán vállalkozó megnyitóbeszédéről, és arról is, hogy Lukács Sándor vállalkozó megnyitotta a Szulák Andrea éne­­kes-műsorvezető-vállalkozó festmé­nyeiből összeállított jelentős kiállí­tást. A színpadon éppen Papp Endre, a népszerű tévés vállalkozó (Ablak­ban utazott) kapja meg a szót, igen jelentős bajusszal. Szponzorok járul­nak a mikrofonhoz, mondanak kö­szönetet, szólnak néhány szót: szer­ves részét képezi; tevékenységünk során; működési terület; kis ha­zánkban szakmai elismerést kivívni; megfelelni a kihívásoknak; érték­rend; üzleti filozófiánk. Jelentős szóröpködés. Az úttörők tizenkét pontján nevelkedett mar­ketingistenek. Rövid szakmai bemutató követke­zik, mondja Papp vállalkozó, és a je­lentős videoprojektorokon lezúdul egy uszkve tizenöt másodperces okta­tófilm a telefonkártya használatáról. Szakmailag rendben vagyunk, jöhet a talkshow. Ilyen még nem volt! Hat politikus beszélget egy mű­sorvezetővel! Illetve csak öt, mert a KDNP-ből senki sem jött. (Már megint a keresztények jártak jól.) Torgyán József vállalkozót nem le­het lelőni, persze, Varga Mihály fide­­szes vállalkozó szinte meg sem szólal, Szabó Iván vállalkozó oszt jobbra is, balra is, Szekeres Imre vállalkozó pró­bál torgyánian alpári lenni, Kuncze vállalkozó időnként vicceseket dör­­mög. Végül Torgyán vállalkozó a po­én kedvéért tegező viszonyban tolva­­jozza Szekereséket, Szekeres meg nem átall elsütni egy ezeréves katona­anekdotát mint saját sztorit. Politikailag is rendben volnánk. Következik a versenyfutás a svéd­asztalokhoz. Nagy a tömeg, fej fölött egyensúlyozott tálcák, nagyestélyi­ken landoló pörköltdarabok, dekol­tázsba csúszó töltött káposzta, csoki­­nyaki-díszítő hátszínszaft. A kaja elég jó, az italokat szidják. Kaiser a sör, ennyit elég róla mon­dani, a kimért borokra van panasz, a kommersz, barackra is, az Unicum gyorsan elfogy (Hol van Bródy?). Tavaly jobb volt, mondják a jelentő­sebb vállalkozók. De ők már csak ilyen panaszkodósak. Figyelem tehát a vállalkozókat­­,hol jön Szűcs Géza határon túli vállalkozó. Aztán Horváth Béla, kisgazdává lett vál­lalkozó. Szenes Andrea önjelölt tévés vállalkozó és öltözködőbajnok, míni­­umfestékkel kezelt frizurával. Som La­jos vállalkozó szmokingban, na­­gyot, jelentős gyűrűkkel. És persze Vállasné, Dekoltázs Edina vállalkozó, az estélyiből kitü­­remkedő ház mérete alapján ping­­pongasztal-kereskedőnek gondolná az ember. És persze jön a Bundesliga-frizu­­rás, lila nadrágos, bordó zakós, aranyfülbevalós is, előkapja kis au­tomata fényképezőgépét és lefotóz­­tatja magát, amint éppen jelentős Kai­­ser-sört csapol. Az evést kissé akadályozzák a folyton nyüzsgő biztonsági embe­rek, még vagy hat egyenruhás rendőr is végigcsörtet a lépcsőn, mintha va­lami készülődne, esetleg elvisznek valakit, így adóbe­vallás előtt, de hát semmi, csak mo­solygás. Kezdődik a je­lentős gálaműsor, abszolút nemzetkö­zi színvonalon, már amennyire nemzet­közileg léteznek le­robbant vidéki kul­­túrházak. Gergely Róbert vállalkozó és társai le play backelnek egy dalt (kassza!), aztán Szulák Andrea fes­tőm­űvész-vállalko­zó vezeti elő némi füst kíséretében a Lion King főcím­dalát DAT-magnó­­ról. Az ötéves Uborka is nyomat egy kis live báb-show-t. A hangokat előre fölvették, viszont a poénokat elfelejtették előre megírni, mert hogy egyetlenegy sem volt a vicces negyedórában. A Pyro-Technik tű­zijáték-bemutató keretében komoly veszélybe került Papp Endre vállal­kozó frizurája. Amanda Lear vállalkozó mint fő­­műsorszám lépett elő, és korához képest elképesztően feszített a test­hezállóban, bár az ultraszexisnek szánt seggrázások már nem mennek neki annyira. Négy vagy öt szám, play back, aztán kassza. Végül a Táncművészeti és Vállal­kozói Főiskola növendékei nyomat­nak egy nyitókeringőt. Az­ egy óra alatt ledarált hakni­programot jelentős díjátadás követi. A vállalkozói szféra régi vágyát telje­sítve, a történelmi szükségszerűsé­get felismerve, a Szféra Kft. három díjat alapított. A Díj a magyar váll­alkozókért nevezetűt dr. Szívós Ist­ván Fradi- elnök-vállalkozó kapta, ő sem tudja, miért. Az év vállalkozója Straub Elek lett, Matáv, amit én, a vidékiesített telefonó budaörsiek nevében külön köszönök. A Szféra Globus Díj (mustár?) pedig szoros versenyben Hans-Dietrich Gen­scher német vállalkozóé lett, aki ot­tan helyben, nagy tapsviharba keve­redve, át is vette. Eztán tánc következett, ami kissé nehezen indult, mert a miniszterek és a körülöttük idegesen rohangá­­szó több ezer biztonsági ember el­foglalta a színpadot. De aztán Kunc­­ze vállalkozó kihámozta magát, és feleségével együtt vad rokizásba kezdett. A zenét szállító vállalkozói ven­déglátós csoport nyomatta a báli slá­gereket a Mariah Careytől Little Ri­­chardig. És én még jelentős keringőkre, rendes bálra készültem. Van egy ősi bölcsesség, nem tu­dom már, melyik történész, esztéta vagy filozófus találta ki, miszerint mindegyik uralkodó osztály az előt­te uralkodott osztályt kultúrailag majmolja, egyszersmind devalvál. Minálunk aztán különösen megka­varva ez a helyzet. Mit tudom én. Talán el kellett volna hoznom Nagyzoli barátomat, aki tényleg vál­lalkozó, de hát ő nem nagyon ér rá, reggel ötkor kel, hatra kinn van az üzletben. Nem is igazán jelentős vál­lalkozó. (Népszabadság) Politikailag is rendben volnánk (Vujkov Valéria felvétele) Tegnap a Magyar Szó szerkesztőségében járt Pandúr József (jobbról), a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének sajtóattaséja, és Bálint Sándor főszerkesztővel a vajdasági magyarság és a Magyar Szó helyzeté­ről, valamint a honfoglalás millecentenáriumi rendezvényeiről tárgyalt 1996. február 1., csütörtök

Next