Magyar Szó, 1996. május (53. évfolyam, 103-127. szám)

1996-05-12 / 111. szám

6 KÉPRIPORT Holdbéli kihalt táj, az 50 km-es szakaszon egy buszt láttunk csak, az is itt letért Semberijába. Félnek és emlékeznek még az emberek Indonéz, norvég és jordániai ENSZ-katona a Horvátországot jelző tábla tövében. Kérdeztem, hogy vannak? A norvég röviden válaszolt: fuckin’ highway. Ez nyilván az egész küldetésére vonatkozhatott A senki földje, a hat sáv itt egybefolyik a betömött lyukakkal, tócsákkal Azt mondták, hogy mer haha, én meg nekik azt, hogy szia. Nem ártott ne­kik a tűző nap, sivataghoz szoktak Maga a határátkelő Magyar Szó Megtört a jég C­sak kevesen emlékeznek már ar­ra, hogy az egykor a Testvéri­ség- egység nevet viselő, 1167 kilomé­ter hosszú autópálya első „áldozata” Stevo Mirjanic szövetségi mezőgazda­­sági miniszter volt, akit akkor, 1991 tavaszán a szlavóniai útszakaszon a horvát nemzeti gárda tagjai kegyetle­­nül elvertek. (Parasztjaink némi vá­gyakozással kérdezhetnék most, hogy a jelenlegi garnitúra nem akar-e vé­letlenül arrafelé autózgatni...) 1991 végén már az E-70-es autópályán Zág­ráb és Szlavónbród között teljesen szünetelt a forgalom, Novska, Jaseno­­vac, Okučani, Gradiška, Županja és Orašje környékén már lezárták, sőt le is rombolták a hidakat. Csak Milan Panic, az optimista bicikliző miniszter­­elnök állította 1992 júliusában, hogy egy kis jóakarat meg egy óra munka kell és ismét járható lesz a Nyugatot és Keletet összekötő legrövidebb eu­rópai út. Az UNPROFOR-nak azon­ban már akkor keserű tapasztalatai voltak a több tízezer taposóaknával, tankakadállyal. Az év szeptemberében Panic, Vance és Owen mégis közle­ményt írtak alá, amelyben bejelentet­ték az autópálya végleges megnyitá­sát Semmi sem lett belőle, továbbra is csak az ENSZ járművei közlekedtek nagy óvatossággal. 1994 decemberé­ben Akasi a végleges megnyitó napját és óráját is bejelentette, december 21- én Okucaninál és Nova Gradiskánál ünnepségeket is tartottak, még Tud­­man is végigment az útszakaszon. A civakodás azonban ismét beindult, a horvátok azt állították, hogy az autó­pálya mentén nem létező államot (Krajinát) jelző táblák állnak. Tavaly május elsején a Villám fedőnevű had­járatban Horvátország végleg ellenőr­zése alá vette az egész szakaszt Zág­rábtól Lipovácig. Veréssel kezdődött, kézfogással végződött. Salamoni megoldás: minek kínozná magát a két fél, egymás pol­gárait úgysem engedik be, de a külföl­diek miért ne fizetnének vastagon sza­kaszonként. Mitrovicától Lipovácig 25 márka az úthasználati díj személyko­csira, kamionok biztos, hogy ennek a tízszeresét fizetik. Az első utas egy magyar volt, Seres Attila, a pesti Népszabadság újságíró­ja, aki több száz külföldi újságíró közül talán egyetlenként jugoszláv oldalról érkezett a keddi megnyitóra. Opeljét a jugoszláv parkolóban hagyta, majd a ceremónia után Horvátországból visszasétált velünk. Tízperces magya­rázkodás után szabályos vámvizsgálat, felnyílt előtte a sorompó és már inte­getett is nekünk a senki földjéről, a kéksisakos jordániaiak közül. Remé­lem, azóta már hazaért. A jég megtört. Mire kikecmeregtünk a parkolóból, és visszafordultunk, már néhány olasz kocsi ott várakozott a sorompónál. Ke­rül, amibe kerül, de nem kell megke­rülniük fél Európát. Belgrádban le­hettek, amikor a rádióban hallották, hogy megnyílt az autópálya, veni, vi­di és vici. Mi Zágrábot még mindig csak Pesten keresztül érhetjük el, oda kell felutazni vízumért, onnan meg Lipovac több mint ötszáz kilométerre van... SZELI Miklós Klein úr fenyeget-e vagy buzdít-e? Mindenesetre most sem tudom felfog­ni, hogy mit keres itt a hársfaerdő közepén ő meg a fél világ, a szerecse­­nek, az oroszok, a norvégek M-16-osokkal vállukon, épp itt, ezen a szaka­szon, ahol egykor és nem is olyan régen mindig erősebben ráléptem a gázpedálra, mert itt kezdődött a simább, szélesebb út, itt már éreztem a cédrusok illatát, holott a tengerig még kétszer kellett tankolni. Most csak önjáró lövegek gumijának bűzét, fegyverolaj szagát, enyhe nosztalgi­át és erősebb szégyent érzek ezek az idegenek előtt Lehet itt valami baj, ha ilyen hor­vát vámtisztek kezelik az embert? (Oros András felvételei) 1996. május 12., vasárnap Továbbra is sztrájkolnak Zomborban A pedagógusok nem tettek eleget a községi vezetőség követelésének Mint hét közben jelentettük, Zom­­bor község végrehajtó bizottsága köve­telte, hogy a pedagógusok azonnal szüntessék be a sztrájkot, mert az tör­vényellenes, és senkinek se tesz jót, el­sősorban az érettségizők isszák meg a levét az egyébként indokolt fölháboro­­dásnak, mert a tanárok tényleg nem lehetnek elégedettek keresetükkel. Persze nem ők az egyetlenek, akik töb­bet érdemelnének, arra azonban a je­lek szerint aligha számítottak a községi vezetőségben, hogy éppen a zombori község pedagógusai lesznek azok, akik nem 30 perces órákat tartanak tiltako­zásuk jeléül, hanem a teljes munkabe­szüntetés mellett döntöttek, míg más­utt ilyesmire - legalábbis egyelőre -, nincs példa. Vajdaság más iskoláiban azzal is megelégedtek, hogy rövidített órákat tartanak a sztrájktörvénnyel összhangban. Nos, a zombori község pedagógu­sainak egy része továbbra is sztrájkol, nem tett eleget a végrehajtó bizottság egyértelmű követelésének, sőt még növekedett is a munkabeszüntetők száma: pénteken már 20 iskolában szünetelt a tanítás és összesen 945 fog­lalkoztatott sztrájkolt. Nem csoda te­hát, hogy a községi képviselő-testület is ezzel a kérdéssel foglalkozott legtöb­bet tegnapi ülésén. Két órán át tartott a vita, és mint várható volt, a tanács­nokok többsége támogatta a községi kormány határozatait, amelyek szerint véget kell vetni a sztrájknak és hétfőtől újra folytatni a tanítást mind a húsz iskolában. Egyelőre bizonytalan, hogy eleget tesznek-e ennek az újabb köve­telésnek a pedagógusok, az viszont vi­lágos, hogy szilárd a tiltakozók eltö­kéltsége, hogy kitartanak mindaddig, míg nem tesznek eleget követeléseik­nek. Azzal még véletlenül se elégedtek meg, hogy csütörtökön megkapták márciusi fizetésük második részét, ha­nem kivárják azt is, hogy kifizessék áp­rilisi járandóságukat és addig nem ve­szik föl a munkát, amíg ez nem törté­nik most. Teenag még legalábbis emel­lett foglaltak állást a tiltakozó pedagó­gusok... Dragomir Milic, a sztrájkbizottság elnöke is hivatalos volt a képviselő-tes­tületi ülésre. Mint elmondta, a korábbi tapasztalataik alapján a pedagógusok rájöttek arra, semmi értelme nincs a rövidített órák megtartásának. Főleg azok után erősödött bennük az elhatá­rozás, miután az oktatásügyi miniszter nem állta szavát, és nem teljesítette ígéretét a járandóságok kifizetésével kapcsolatban.­­ Megkaptuk ugyan tegnap a már­ciusi második részt, ám ezzel nem va­gyunk elégedettek. Követeljük áprilisi fizetésünket is, és csak akkor hagyunk föl a sztrájkkal, ha ezt is kifizetik. A tanárok eltökéltsége akkora, hogy ki­tartanak követeléseik mellett, még ak­kor is, ha netán fölmondással büntet­nek meg bennünket. Tudjuk jól, hogy vannak akik a pedagógusoknál is sok­kal rosszabb anyagi helyzetben van­nak, de az is nyilvánvaló, hogy már évek óta várjuk a javulást, de hiába, és elérkezett az ideje annak, hogy ily mó­don is kinyilvánítsuk elégedetlensé­günket, még akkor is, ha ezt egyesek törvényellenesnek tekintik. Mi va­gyunk az egyetlen olyan intézmény a községben, akik százszázalékosnál is nagyobb kapacitással dolgoztunk az el­múlt öt esztendőben, 400 menekült középiskolásunk van, megfeszített tempóban dolgoztunk és az ígérgeté­sekből már elegünk van. Hogy mikor fejeződik be a sztrájk, arra nem tudok válaszolni - mondta a sztrájkbizottság elnöke, majd következett az időnként igen heves vita a zombori „különleges­ség”, hiszen másutt nem „vetemedtek” arra, hogy teljes munkabeszüntetést vezessenek be, legföljebb félórára kor­látozták a tanítást 45 perc helyett. Tomislav Drvar, a Demokrata Párt tanácsnoka úgy vélekedett, hogy Zom­­bornak egyáltalán nincs mit szégyen­keznie a sztrájk miatt, sőt éppen ellen­kezőleg. Mesebeszéd, hogy nincs pénz ebben az országban, de inkább a lu­xusautókra meg egyebekre költik, mintsem hogy kifizessék például a pe­dagógusokat. Kabók István (VMDK) nem értett egyet az előtte fölszólaló Vukašin Vu­­kičević független tanácsnokkal, akinek az a meggyőződése, hogy „valamiféle pártok manipulálnak a pedagógusok­kal" és aki nem akar dolgozni, annak föl kell azonnal mondani, hiszen sokan alig várják, hogy munkába álljanak. Kabók kijelentette, végső ideje már, hogy fölhagyjanak a pedagógusok zsa­rolásával, mert kevés kivétellel becsü­letesen elvégzik munkájukat és joguk van a tisztességes bérre. Paja Vujko radikális tanácsnok igen konkrét volt. Azt mondta, nem­csak Dragoslav Mladenovic oktatás­ügyi miniszter volt az, aki mellébeszélt­­, ami jócskán hozzájárult a sztrájk ki­robbanásához­­, hanem a többi mi­niszter is félrevezeti a népet, így tett például Jovan Zebić is, aki a családi pótlék rendszeres kifizetését ígérgette, de nem lett semmi abból se... Többen is fölrótták a pedagógu­soknak, hogy rendkívül kellemetlen helyzetbe hozták az érettségizőket, hi­szen ha a sztrájk folytatódik, a zombori középiskolások végzősei nem pályáz­hatnak majd az egyetemekre. A közép­iskolák közül egyébként csupán a Me­zőgazdasági Középiskolában folyama­tos továbbra is a munka. Mir­a Lončarević, a gimnázium igazgatónője szerint a pedagógusok követelései maximálisak, beérhetnek kevesebbel is, és nagy felelősség terheli őket, ha továbbra is ragaszkodnak a törvénytelen munkabeszüntetéshez. - Összehívtam a gimnázium taná­rait és megmondtam nekik, hogy hét­főn folytatjuk a munkát. Fölhívok minden pedagógust, hogy hagyják ab­ba a sztrájkot a tanárok, a diákok és az állam érdekében is! - mondta az­ igaz­gatónő, a községi végrehajtó bizottság tagja. Hogy a fölhívásnak lesz-e foga­­natja, hétfőn ki fog derülni... HÁTNÁL Árpád

Next