Magyar Szó, 1996. augusztus (53. évfolyam, 180-206. szám)
1996-08-25 / 201. szám
1996. augusztus 25., vasárnap KORKOSTOLÓ Két osztás között A strand keresztmetszete is lehet barométer, a társadalom barométere. Lakmuszpapír, melynek színe - miután belemártottuk a társadalomba - egyből elárulja a gazdaság állapotát, az emberek szociális helyzetét, a közerkölcsök terén jelentkező csuszamlásokat, a... És mindez lebontható arra, milyen mentalitás itt nálunk most a domináns, majd megfordítva: maga a mentalitás miként alakítja a fentebb említett összképet. Már a strand autóparkolója is sok mindent elárul. Nélkülöz a társadalom nagyobb hányada, az ott veszteglő gépkocsik zöme, 80-85 százaléka viszont méregdrága nyugati autó. Ami nem is szúrna szemet - hiszen százszor jobbak, mint a Zastava Művek termékei, ha egyáltalán gyártanak még Zastava kocsit —, amennyiben összhangban lenne a gazdasági állapotokkal, melynek minősítésére talán nincs is megfelelő kifejezés gazdag szókinccsel rendelkező anyanyelvünkben. Persze a strandolók összetétele is szakasztott olyan, mint az autóparkolóé: a márkás kocsiból „márkás emberek” szállnak ki, és ilyenként járnakkelnek vízben és szárazon. Az augusztus végén is a júniusi fizetésre várók meg a nyugdíjasok viszont - már aki kimerészkedik közülük a strandra - távol emezek megvető pillantásától, a kerítés mentén sütkéreznek, szemükben rémület, a kétségbeejtő jelen és a még bizonytalanabb jövő lakmuszpapírjaként. Közülük való egy beljebb, a strand közepe felé merészkedő asztaltársaság is - félig napon, félig árnyékban. Kártyáznak. A kibicekkel együtt annyian vannak, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt önálló trász t (társultmunka-alapszervezetet) alakíthattak volna. Ki is mondom ezt jó hangosan, hadd hallja meg a Társadalmi Könyvviteli Szolgálat egykori vajdasági igazgatója, aki éppen keveri a lapokat. Ha valóban ezt vallod - emeli rám tekintetét -, akkor tartunk egy kis szünetet, s ez alatt „tető alá hozzuk” a kártyások tmaszát. A helyeslés nyugdíjaserejű moraja után az egykori igazgató egyből rátér a tárgyra: - Az történt - kezdi nyugdíjashoz illő mérsékelt gesztikuláció kíséretében -, hogy hetvenkettőben Kardely magához kéretett. Nem egyedül jelentem meg a színe előtt, persze, hanem a szolgálat országos igazgatójának a társaságában. A beszélgetés tárgya: miért támadom én a sajtón keresztül a tmaszok létjogosultságát. - Oszt mit válaszoltál? - szögezi mellének a kérdést a kibicek közül a legkíváncsibb természetű atyafi. - Mondom neki, Kardelj elvtárs, az egész világ a tőke koncentrációját szorgalmazza, mi pedig atomjaira akarjuk bontani amúgy is laza szerkezetű gazdaságunkat... - Mire ő? - kérdezek rá most már én is. „Szó sincs a gazdaság felaprózásáról” - csapott alig észrevehetően az asztalra az öreg - „intézkedésünk azt célozza, hogy termelési, technológiai, áruértékesítési egységek láncolata képezze a gazdaságot. Tudnunk kell, hol dolgoznak eredményesen és hol ráfizetéssel.” No, gondoltam magamban, ez most már nem más, mint rövid kurzus az 1974-es alkotmány előkészítésének vitájából itt, a strand árnyas fái alatt. És biztosra vettem, csakhamar megcsappan a hallgatóság, ha a volt igazgató így folytatja. Tévedtem. Mintha meg lettek volna babonázva, úgy lesték az alkalmi előadó szavait, kártyások és kibicek egyaránt. - És akkor mondott egy példát - folytatta a szónok: „Nem titok - emelte fel hangját a pártideológus -, hogy a nagy vállalatok jelentős része meg a kisebbek is szállodát építenek a tengeren. Ott nyaral a helyi politikai bürokrácia minden családostul - potom pénzért, így aztán mi sem természetesebb, mint hogy a szálloda veszteséges, amit az anyavállalat, a termelés suttyomban fedez. Ez megengedhetetlen. Legyen a szálloda külön trasz, tudódjon ki, hogy veszteséges, és mint olyat, vagy a saját erejéből talpra kell állítani, vagy pedig fel kell számolni”. Kardelj akkor a hetven felé közeledett, a vajdasági igazgató pedig még negyven esztendős sem volt. Mégis vett magának annyi bátorságot, hogy Vn7nlip a n^rf spirfAKK irlé»r»lAcni«ávs»l* Vajdaságban kidobják a pártból annak a vállalatnak az igazgatóját, ahol a dolgozók száma meghaladja a kétszázat, vagyis: pártfeladat az ötven-hatvan dolgozóból álló tmaszok létesítése. Az öreg kategorikus volt: „Ilyesmit az alkotmányfüggelékek nem irányoznak elő. Más kérdés, hogy maguknál mindenki igazgató szeretne lenni titkárnővel és személygépkocsival. Ez mentalitás kérdése, amit én nem tudok megváltoztatni. Vigasztalódjon, hogy Szerbiában még lesújtóbb a helyzet, mint maguknál, Vajdaságban. Ott szögesdrótot húznak ki a triaszok egymás között. S nevezhetnénk ezt szögesdrót-mentalitásnak, mely nem épít, ellenkezőleg, rombol”. A vajdasági fiatalember - most már egy kicsivel a hatvanon túl - bevallotta ott, a strand fái alatt, ahogy Belgrádból hazaért, az volt az első dolga, hogy utánanézzen, hogyan is fest adatszerűen a tmaszosítás az ország különböző régióiban. Kiderült: a Jesenicai Vasművek, amely 22 000 dolgozót foglalkoztatott akkor, egyetlenegy tmaszba tömörült. Ezzel szemben az újvidéki Agrovojvodina 12 tmasz-ra esett szét, valamennyi élén igazgató állt, és a közös szolgálat mellett komplett saját adminisztrációval rendelkezett. Ebből a statisztikából derült ki egyébként: igazgatósofőrök országa lettünk a tmaszok eluralkodásával. Csaknem négyezer ilyen igazgatót kocsikáztató gépkocsi tette „gazdagabbá” az autóforgalmat az ország közutain. Később személyes tapasztalatai alapján végezhetett összevetést a már említett újvidéki Agrovojvodina és a ljubljanai Astra kül- és belkereskedelmi vállalatok között. Nagyságrend tekintetében nagyjából egyforma munkaszervezetek voltak ezek akkor; az előbbi autóparkja 120 gépkocsit számlált, az utóbbié egyetlenegyet.. Egyébként a személyes tapasztalat is ahhoz a bizonyos, Kardeljnál folytatott beszélgetéshez kapcsolódik. Kártyásunk így emlékszik vissza rá: - Ifjonti hévvel azt is bátorkodtam közölni az öreggel, hogy a traszokban született döntések nem ritkán súrolják a gazdasági bűnözés határát: gépkocsit, színes tévét és egyéb értékes dolgot ajándékoznak a vállalatok a politikusoknak... „Tanácsolom - vágott a szavamba az öreg -, hogy ebbe véletlenül se avatkozzon bele a Társadalmi Könyvviteli Szolgálat, mert akkor maga csakhamar az utcára kerül. Olyan gyorsan és váratlanul teszik ki a szüret, hogy mire segítségért hozzám fordulhatna, már késő lesz, én sem tudok semmit sem tenni az érdekében.” Martinek Antal mégis megpróbálkozott a lehetetlennel, Kardeljnek pedig igaza lett: a politikai bürokrácia szép csendesen elejtette, így került a ljubljanai Astrába. Onnan meg nyugdíjba. De hagyjuk, ne háborgassuk tovább, hiszen ő van osztáson. CSORBA István ■ Hogyan ad az emiháért? ' képző Főiskola népzenei szakán. Jdneg ez az egyetlen Édesanyám, aki tanítónő vezette a saját diákjait az olyan iskola Magyarországon, ahol népzenei szak van. Szólj, síp, szólj vetélkedőre. Aztán 1991 januárjában meg- I KDKUKfcr PEPSI SZIGET '96 át kapotszatta szomszéd horkolása . ” Egy» kista»,harí -i Baiá muLvé után van még Rabén, száz zalaihásty lakos fa könyvből mám derül fa, vngy mennyi, részmst Engi Lésdó alapm névjegyzéidből leitjhatlj.uk, fagy a harmincmsémkién mnttegy ékek m fahaban, s kétzzmzkdemc szeméh, alkotja « névsorát, edUcrSL tudják, hagy innen származtok ) (és kell egy-két Igazából nagyon nehéz lenne összefoglalót írni a Szagéria történtekről, hiszen az egy hét alatt kábé ötven koncerten és ötven mőv rendezvényen vettettünk részt — de csak azért ilyen kevesen, mert többre egyszerűen nem juthattunk, nem lehettünk egyszerre két vagy több helyen, sajnos. A legszűkszavúbb összefoglalóként tulajdonképpen a Sziget programját nevezhetnénk meg, amelyik már előzetesen is nyolc oldal felett volt, nem is beszélve akkor még arról, hogy egyes lapok teljes kakmszámokat szenteltek már a műsor közlésének is. A teljes végre törekedni tehát ezúttal lehetetlenség, hacsak nem tolsztop méreteket öltő könyvben gondolkodunk. A Sziget-ezúttal Pepó-egyre nagyobb, egyre teljesebb, egyre áttekinthetetlenebb ahhoz képest, ahogyan néhány ével ezelőtt útjára indulk. Nem egy egyszerű zenei fesztivál, hiszen a képzőművészeti, színházi, sport-, film-, videóés egyéb programok is szerves részét képezik, szabadiskola formájában elméleti stúdiumok folynak, a különféleóval szervezetek (ML Alba Kör, Magyarországi Tibetet Segítő Társas Alapítvány stb. külön sátrakban fogadják az érdeklődőket, író-olvasó találkozók, élő újságok,tudományos előadások tarkítják a programot, gyermekmegőrző működik... A Szigetnek az idén már két napilapja is volt: a Sziget Lan és az I Land Továbbá csak este az egy hétre létesített napi huszonnégy órás rádióműsor, mozgóképes Sziget- híradó. Még csak egy ilyen feltorolásba is belegabalyodik az ember lépten-nyomon az az érzése támad, hogy valamit kifelejt. Egy teljes kis város épült fel erre az egy hélre az Óbuda, Hajógyári Szigeten, ahol megtaláltaa ta vök minden, amire egy több tízezer lakosú településnek szüksége van. A nyilvános zuhanyozók és alkanhelyek ezek listáján még csak apróságnak számítanak, hiszen a „bevásárlóközpontoktól” az ollcsó szajárdákig mindennek helyet szólítottak ezen az amúgy nem is túl nagy alapterületű dunai szigeten. együttlét (I.) És természetesen, ha valamihez a Pepsa adja a nevét, ott a Coca-Cola-provokáció is a program részének tekinthető. A két mamutcég viaskodása persze senkit sem lepett meg tulajdonképpen előre számítani is lehetett rá, s ráadásul még az időzítés is tökéletes volt. A szemezők nagyon ügyesen a hétvégére, szombatra és vasárnapra időzhették a két legnagyobb sztár, Iggy Pop és a Paxfigy fellépését, a Coca-Cola provokátorai pedig épp ezekre a napokra időzhették akciójukat, amikor a legtöbb ember sereglett össze a Szigeten. A felháborodás persze csak a Pepsi részéről volt enzinre (ha ugyan nem tekintik ezt már ők is természetes dolognak, ha dán játékszabálynak), a szervezők közbenáétsül adtak ki, mások viszont vagy csak konstatálták, hogy igen, megtörtént, ezúttal sem feledkeztek meg róla, ezúttal sem maradhatott ki, vagy csak jót derültek a Pepe és a Coca- Cola végdádugatlan viaskodásinak legújabb felvonásáé.. A provokációval pedig épp azok jártak a legjobban, alól miatt ez az egész Sziget létrejött: agyerekek, a diákok... A Pepsa egyébként is olcsóbb volt, s ráadásul a Coca- Colát ingyen osztogatták - amíg le nem füselték az aktistákat. .„Augusztus 17-én, szombaton reggel ,sajnálatos módon a Pepsi Sziget bejáratánál, sőt magán a szigeten is megjelentek a konkurens Coca- Cola -cég ügynökei — felsület vezetők kíséretében —„ és ingyesa kezdték el osztogatni cégük termékeit fadítőket, pólókat, matricákat táskákat, lufikat, kulcstartókat stb.). Tették ezt néhány órával a Pepsi által rendezent extrém sportbemutató megnyitós előtt, amelyen megjelenik a cég teljes vezérkara” — írta Gerendai Károly a Pepsi Sziget főszervezője sajtóközleménystgl.. A Sziget nevének ráadása nemártott osztatlan szert a fellépő zenészek soraiban sem, de erre még majd visszatérünk. SZABÓ PAUUCZ Attila I Engi — a falu ciA, mami Mobilár Rizsa h — szocagimfiátt írt fahéjáról. Amut megirt, magyalaptmággal tette a szaka teremdezésétből a tnyimkitnym timjrrtrmng, avagy a paprikatermesztettől a Pestem végzett tentítőnő wmgmrajátdkáeg. Sajmm, az időpomiak-időszakok nem ma máig egyértelműek (a könyvbe gyűjtött tóéba a Hatás esetében sem). Pedig ami a szerzőnek vagy a szerkesztőnek magától értetődő, az óhmsámA. mem madig. S ez a könyv (a zenini Dudás Gyula Múzeuma és Ismékésben.ótok Kön adta ki, és a tátkfaluá Lugas Grafikám Műhelyben. nyomtaXtdkj némely lAmémy szarni túlik a tokit, amelynek álmédajára készült. Az ilyem vemény a könyvet áráén (tudem együtt),s a falut félti - é nemcsak esi az egyet ismerni ,ahogyan a kátéikén közölt írásai is. A féltéssel asonyéra a félelem is társul, mert kukáikén tolóm, még tíz étet vártok vadasa vele-- 3 Félelem és iszonyúan erős szagatrktból érződik ki a kömnysi majdnem minden vér ■sábőL Molnár Rózsa ezt írja a készülődésben: „Hogy érezzem a frissem meszelt fidak szagát. Hogy végigfarultikoka tufámmal a kertet, farkas és piszkos legyem a lábam. Hogy a légfrissítőtől iratozó lakószobám helyett a felszánított fidd külömös illatát _ ■szívjam magamba. Mert ormok itmént nem lehet ha kényszerít guggolnom, ahogy a markomba fogjam apró rögét. Nézem, mézem, és érzem az ízét, azt ,a hasmatat- Lem ízt, amit kislány korom emlékei dobnak fű tudatom felszínén, amikor még nem bébiszittenk vigyáztak a család naprajára, hanem vitt Magával édesanyánk a mezei munkálatokkat is. Bokor alá vagy kukorica szárához ültetett, és vahamié el kellett foglalnunk magunkat így került sor a ferewésane is. Mókán tömtem magamba az anyaládat, mintha márakkor zigerembe lett mává programozza, a jövő: tedd magadévá,amennyire csak Met, mert egyszer űimnek majd, á ekeszak tőled, Kakukkmodorok módjára repülnek fészkemébe, hegy tšđkgnmM marét...A szend» nyállal, kómái, verejtékei épített fészke aMdL.,”’ Persze, idézhetnénk Sz. Karcyo Leona és Rata fórum írásaiból is, és a könyvet záró régi fényképek előtt közölt anekdotákból. A könyv hangulatát maumbm az .adomák neutagen fordítják más arányba, marit ,ahogyan ... .Snota a hátán Tor és menyegző tárna riportjának részlete sem:Szerette a nép a zenét,az sáregebbje is eljárt e párosbálba. Ha valakit „elkapott a gépszáj”és lakodalimét cérnált, ,akkor igyekezett ,azt a nagy előkészület után, végigcsónálta. Megesett például, hogy rémkor megérkeztünk a lakodalmas házhoz, az „ürömanya”fül mit Mumnk Éfaki. A párját vesztett gazda, szólt, hogy kísérjük ki a megboldogultat a temetőbe, utána meg húzzuk a násznépnek... “ "Nem vidám könyv ez sem helyismereti-szubagráfiai táncekred, sem versemel, sem publicisztikai prózájával, sőt adóméival együtt sem. inkáib fohász, és nem is csak egy faluért FODOR István Magyar Szó SORSOK, EMBEREK 9 Kiszolgáltatott helyzetben Illetéktelen kezekbe kerültek a boszniai választásokkal kapcsolatos jelentkezési ívek - Zentán a turistaként nyilvántartott közgazdász is munkahelyet kapott - Rácz Szabó László menekültügyi megbízott nyilatkozik A zentaiak békepártiak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy éppen ebben a Tisza-parti városban volt 1991-ben az első és az egyik legtömegesebb béketüntetés. Azok, akik annak idején a háborúra uszítottak, most meg a békegalamb szerepében tetszelegnek, tudatosan megfeledkeznek arról, hogy jó néhány zentai polgárt azok közül, akik a béke érdekében tüntettek, meghurcoltak. Voltak közöttük olyanok, akiket a szabálysértési bíróságra idéztek, de voltak olyanok is, akiket katonai bíróságra. Rácz Szabó László, a zentai képviselő-testület által kinevezett menekültügyi megbízott közölte a következőket: - Amikor az első menekültek Zentára érkeztek, lehetőségeinkhez mérten támogattuk őket, és most is támogatjuk, mert mi valóban együttérzünk azokkal a szerencsétlen emberekkel, akiket elkényszerítettek szülőföldjükről. Humánusan viszonyulunk mindenkihez, senkinek sem firtatjuk a nemzetiségi hovatartozását. Az ezzel kapcsolatos teendők azonban nem mennek simán, egyrészt azért, mert rendkívül érzékeny és bonyolult a kérdés, másrészt pedig azért nem, mert az államhatalmi szervek is akadályt gördítenek elénk. Jó példa erre a rövidesen sorra kerülő boszniai választásokra való felkészülés. ■ Mik ezek az akadályok? A következők: ismeretes, hogy éppen az esztelen polgárháború miatt vidékünk lakossága is a végtelenségig elszegényedett. Egyre kifejezettebb a munkanélküliség, a szociális feszültség, a nincstelenség. S még ilyen körülmények között is az itt megvalósított anyagi javak zöme a köztársasági központi kasszába kerül. Példaként említem, hogy az általunk befizetett összegnek csupán a 14 százaléka kerül vissza Zentára. Minket, mármint a zentaiakat, a most hatalmon levő politikai struktúra sem erkölcsileg, sem pedig anyagilag nem támogat, ami egyben azt jelenti, hogy a községi vezetőségnek nincs meg a megfelelő háttere arra, hogy megnyugtatóan rendezze egyrészt az itt élő őshonos lakosság, másrészt pedig a menekültek anyagi helyzetét. Meg kell azonban mondanom azt is, hogy most már nemcsak a menekültek anyagi helyzetéről van szó, hanem másról is, példának okáért napjainkban a boszniai választások előkészítéséről. ÖNKÉNYES INTÉZKEDÉSEK ? Ezen a téren milyen problémák merültek fel? - Igen súlyosak, de mielőtt rátérnék ezekre, mindenképpen közölnöm kell, hogy mi évek óta nyíltan hangoztatjuk a fentebb említett gondokat, s ezt az illetékeseknek is megmondtuk. Ennek ellenére a helyzet nem változik, sőt megfenyegettek bennünket. Tudni kell ugyanis a következőket: amikor kimondtuk, hogy képtelenek vagyunk nagyobb számú menekültet fogadni, elhelyezni és ellátni, egyszerűen azért, mert erre nincsenek meg az alapvető feltételek, a Szerb Szocialista Párt helyi szervezetének a védőszárnya alatt egy olyan illegális községi törzskart alakítottak, amely önkényesen intézkedik, a törvénytelen eljárások szankcionálása azonban elmarad. Való igaz ugyanis, hogy miközben egyre több a munkanélküli az itt élő őshonos lakosság körében, egyre több olyan menekült érkezik városunkba, akit az említett illegális törzskar jóvoltából — munkahely vár. Ezzelkapcsolatban csak egyetlen példát említek, a legfrissebbet: Belgrádból a Jugoszláv Nemzeti Bank zentai fiókintézetébe erőszakkal helyeztek ide egy közgazdászt, akinek nincs meg a menekültstátusa, tehát valójában turista, mégis állandó munkahelyet kapott, mintha Zentán nem lenne elég olyan közgazdász, aki elhelyezkedésre vár.A jelekből ítélve a Szerbiai Szocialista Párt illetékesei - talán mondanom sem kell - illetéktelenül egy másik érzékeny dologba, a közeljövőben esedékes boszniai választásokba is beleavatkoznak. Néhány hónappal ezelőtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága összeírást szervezett Zentán is, s ebből kiderült, hogy városunkban háromszáz menekült tartózkodik, s közülük 110-nek van papírja arról, hogy jelentkezett az illetékes hatóságnál. Ennek az összeírásnak is az volt az egyik alapvető célja, hogy felkészüljünk az említett boszniai választásokra, amelyekkel kapcsolatban tudni kell azt is, hogy ezeken a választásokon azok a menekültek vehetnek részt, akik Boszniából érkeztek, függetlenül attól, hogy van-e menekültstátusuk vagy nincs. Nos, a fentebb említett összeírás alapján megállapítottuk, hogy Zentán 98 olyan boszniai menekült van, aki részt vehet a szeptemberi választásokon. Nem véletlenül mondom, hogy részt vehet, a szavazásra ugyanis senkit sem szabadna kényszeríteni. Ezeket, vagyis a szavazásra jogosultakat annak rendje és módja szerint értesítettük, hogy jelentkezzenek az illetékes szervnél, vagyis a zentai városházán, a menekültek ügyével foglalkozó hivatalos személynél.Az előre meghatározott időpontig nálunk 21 olyan menekült jelentkezett, akik részt óhajtanak venni a szavazáson, és akik kitöltötték és aláírták az erre vonatkozó jelentkezési ívet. Időközben két személy meggondolta magát, és visszavonta jelentkezési szándékát. Tehát maradt összesen tizenkilenc. Azt, hogy a Szerbiai Szocialista Párt aktivistái törvénytszegő módon és igen komolyan beleavatkoznak a választások előkészítésébe, valójában az érintettektől, vagyis a menekültektől tudtuk meg, akik most enyhén szólva azt sem tudják, hogy álljanak vagy szaladjanak, mert közülük egyesek két tűz közé kerültek. HOGYAN LETT A TIZENKILENCBŐL SZÁZÖTVEN? ■ Miért? - Arról van szó, hogy a jelentkezési íveket három példányban kellett kitölteni, s ezeket eljuttattuk a kikindai körzeti központba. A legális és természetesen a becsületes eljárás szerint, miután ezeket a papírokat Kikindán hitelesítették, két példányt vissza kell küldeni Zentára, s ebből az egyiket átadjuk az érintett menekültnek, aki valójában ezzel igazolja, hogy jogosult a szavazásra. Egy példány pedig a zentai hivatalban marad. Eddig talán rendjén is vannak a dolgok. A bajok ott kezdődtek, s ezek jogosan háborítják fel a menekülteket és természetesen minket is, akik hatáskörünknél fogva foglalkozunk az előkészületekkel, hogy a menekültekre vonatkozó hivatalos dokumentumok illetéktelen kezekbe, egy párt tulajdonába is eljutottak, akik ezzel vissza is élhetnek, s mint az alábbiakból kiderül, ezt meg is tették. - Mi, a hivatalos szerv, Kikindáról még mindig nem kaptuk vissza annak a 19 menekültnek a jelentkezési ívét, akik szavazni szeretnének. Éppen ezért igencsak elcsodálkoztunk azon, hogy ezeket az íveket mások kapták meg: a zentai hivatalunkban ugyanis elkezdtek jelentkezni ezek a menekültek, és követelték az ív második példányát. Arra hivatkoztak, hogy a harmadikat már megkapták, nem mástól, mint a Szerbiai Szocialista Párt zentai aktivistáitól. Az ezzel kapcsolatos zűrzavart még inkább fokozza, hogy az eddigi összegezések szerint Zentán mintegy 150 menekült kapta meg azt az ívet, amelyet állítólag ő töltött ki. Felvetődik a kérdés, hogyan lett a Kikindára eljuttatott 19 jelentkezési ívből 150. És természetesen az is, hogy ha korábban Zentán az összeírás alapján 98 boszniai menekült volt, hogyan lett abból 150. Kik és hogyan jutottak hozzá ezekhez az adatokhoz? Véleményünk szerint rendkívül veszélyes ez a zavarkeltés, hiszen a menekültekkel kapcsolatos adatok eljutottak az SZSZP kezébe, így eljuthatnak más párt birtokába is. Nem véletlen tehát, hogy ilyen körülmények között, amelyeket nem a zentai helyi önkormányzat, a menekültügyekkel foglalkozó legális községi törzskar, hanem egy párt idézett, illetve idéz elő, hogy a menekültek a szó szoros értelmében szorítóba kerültek. Félelmük, bizalmatlanságuk nem véletlen, mert jól tudják most már azt is, hogy éppen azok, akik ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítették őket, nehéz helyzetükből most ismét politikai tőkét igyekeznek kovácsolni - hallottuk Rácz Szabó Lászlótól. PERTICS Péter Koalíció Vajdaságért? Néhány párt kezdeményezi egy vajdasági tömörülés megteremtését Augusztus 28-án kerekasztal-megbeszélés a tartomány autonómiájáról A beavatottak szerint Vajdaságban egyre többen úgy vélik, hogy a soron következő választásokon az itt tevékenykedő pártoknak egy közös vajdasági listával kell fellépniük. Ezzel kapcsolatban az utóbbi időben többször hallani lehetett, hogy néhány politikai párt kezdeményezni fogja egy vajdasági blokk megteremtését. Ez növelné annak lehetőségét, hogy a szóban forgó pártok képviselői bejussanak a szövetségi parlamentbe, és ezzel együtt nagyobbak lennének az esélyek, hogy a jövőben Vajdaság a jelenleginél szélesebb körű autonómiával rendelkezzen. Hogy mindez nem puszta mendemonda, bizonyítja a tény, hogy augusztus 28-án Mitrovicán kerekasztal-beszélgetést szerveznek, melyen Vajdaság autonómiája szerepel napirenden. Azoknak a politikai pártoknak az összejövetele lesz ez, melyek meghozták a tartomány autonómiájára vonatkozó dokumentumukat. A kerekasztal-megbeszélés szervezői a Vajdasági Klub, valamint a következő pártok körzeti és községi bizottságai: a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a Vajdasági Demokratikus Reformpárt, a Szerbiai Polgári Szövetség, az Újdemokrácia Mozgalom Mitrovicáért, és lehetséges, hogy a Szerb Megújhodási Mozgalom. A részvevők a pártdokumentumok, a köztársasági alkotmány és a gyakorlat szemszögéből tárgyalnak Vajdaság autonómiájának kérdéséről. Ezenkívül megvitatják a Vajdaság autonómiáját szorgalmazó koalíciós tanács megalakítására vonatkozó kezdeményezést, ami első lépés lenne a vajdasági blokk, illetve koalíció megalakításában. Duško Radosavljević, a VDRP végrehajtó bizottságának tagja elmondta, hogy e téren már folytattak megbeszéléseket, és megkezdték az együttműködést. A mitrovicai összejövetelen egy olyan dokumentum meghozatalát is tervezik, amely a tartomány autonómiájára vonatkozó egységes álláspontokat foglalja magában. Ez utóbbit a politikai pártok dokumentumainak elemzése alapján dolgozták ki: a Vajdasági Szociáldemokrata Liga memoranduma, a VDRP deklarációja, a Vajdasági Össznépi Front tézisei, a Vajdasági Klub kiáltványa, melyet 17 párt és szervezet írt alá, az SZMM deklarációja, valamint az Újdemokrácia program célkitűzései. A kerekasztalmegbeszélésre a Szerbiai Szocialista Párt, az Egyesült Baloldal és a Szerb Radikális Párt képviselőit is meghívták, mert Radosavljevic úr szerint, bár ezek a pártok nem hozták meg a Vajdaságra vonatkozó dokumentumaikat, lehet, hogy szembesíteni kívánják nézeteiket. A meghívottak között van a VMDK, a VMSZ és a VHDSZ is. Az effajta összejövetelt feltehetőleg néhány közvélemény-kutatás eredményei is igazolják, melyekből kiderül, hogy az utóbbi időben egyre többen úgy vélik, hogy Vajdaságnak a jelenleginél magasabb szintű autonómiával kell rendelkeznie. Mind többen belátják, hogy a tartományt évek óta kizsákmányolják, a túlzott központosítás folytán Vajdaság elszegényedett és megalázott helyzetben van. Ilyen nézetekre utal a Vajdasági Klub legutóbbi közlönyében közzétett közvélemény-kutatás is. A Sonda ügynökség telefonos közvélemény-kutatást végzett Vajdaságban. Tizenöt város és tizennyolc kisebb-nagyobb helység ötszáz telefonelőfizetőjének tették fel a kérdést, vajon Vajdaságnak a jelenleginél nagyobb autonómiával kell-e rendelkeznie. A legtöbben igennel válaszoltak, sőt egyesek már a nagyobb autonómiával sem lennének elégedettek. A megkérdezettek 22 százaléka szerint Vajdaságnak külön köztársaságnak kell lennie, 6 százalékuknak mindegy, hogy a tartomány külön köztársaság lesz-e Szerbián vagy Jugoszlávián belül, 11 százalék úgy véli, hogy Vajdaságnak mégis a föderális Szerbián belül van a helye, 5 százalék pedig azt szeretné, ha Vajdaság köztársaság lenne a JSZK-n belül, amely egyenrangú Szerbiával, Kosovóval és Crna Gorával. A megkérdezett vajdaságiak legtöbbje elsősorban gazdasági téren követel nagyobb fokú autonómiát, hangsúlyozván, hogy az itt megteremtett javakról és pénzről itt kell dönteni, míg a monetáris politikát, a honvédelmet és a külpolitikát a JSZK szintjén egységesen kell szabályozni. OROSZ Klára