Magyar Szó, 1997. március (54. évfolyam, 50-75. szám)
1997-03-27 / 72. szám
1997. március 27., csütörtök Strip-tease, a gyöngyszem Ma van a színházi világnap Minden évben elolvassuk, mit üzennek világnapjuk alkalmából a színházi alkotók. Évről évre kiállnak az alkotói szabadságért, a béke és a biztonság társadalmáért, amelyben kiteljesedhet a színházi munka is, ahol megadatott annak a lehetősége, hogy a lélek mélyének csodálatos világát - az örömök és szenvedések okozóját - mutassák fel, mutassák be a színpadon. Gondolataik az összesben problémákat célozzák meg, egyetemes mondanivalójuk pedig azt sugallja, hogy ha a nagy kérdésekre nincs megoldás, akkor a színpad deszkái el is korhadhatnak, azok cseréjére csak a világot érintő gondok megoldását követően kerülhet sor. Ez persze így igaz. Tíz évre visszamenően lapozva az újságban a színház világnapja alkalmából látom, hogy ilyen jellegű üzenetek jelentek meg, nem is lehet ez másként, hiszen a színházi alkotóknak is - miként minden művésznek - a lelkiismeretük érzékenyebb, átélőképességük mélyebb, problémaérzékenységük kifinomultabb. De a két évvel ezelőttiben, amelyet Umberto Orsini venezulai író és rendező fogalmazott meg, volt egy olyan mondat, amely másként tapintott a lényegre: „Felhívom a földkerekség színházi alkotóit, adják vissza a színháznak a szórakoztatás és lélekemelés csodálatos képességét és azt a hatalmat, mely lehetővé teszi neki, hogy felrázza a szunnyadó lelkiismeretet, s rádöbbentse azokra a szörnyű megkülönböztetésekre, melyek közepette bolygónk lakói élnek, és tegye képessé arra, hogy megfékezze a hódítók dühét”. Másként, mondom, mert ha a mondat második fele a fentebb leírtak szerinti is, az első része mégiscsak más, mert ott a szó: „adják vissza” - és itt a színházi alkotókra magukra gondol, függetlenül a nagyvilágban zajló eseményektől, mindentől... Visszaadni a szórakoztatás és lélekemelés csodálatos képességét pedig előadásokkal lehet. Eképpen a színházi világnapot leginkább méltóképpen megünnepelni is ott lehet, a színházban, előadáson ülve. Ezért - most már csak a város színházáról beszélve, amely hétköznapi elégedettségünktől vagy elégedetlenkedésünktől függetlenül a része és ünnepeltje a világ színházainak és a színház világának előadásokról szólunk. Külön is felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy ma este színházba menni különös dolog, gesztusértékű cselekedet. A színház világnapja alkalmából Szabadkán a Strip-tease című előadásról kell szólni, amit objektív körülmények miatt, hiszen egyik szereplő éppen katonaidejét tölti, vagy már leszerelt, viszont a rendező berukkolt - ritkán láthat a közönség. Fiatal, szinte még frissen végzettnek nevezhető színházi alkotók remeke ez az előadás: maga a darabválasztás is gyöngyként csillog a szabadkai repertoárban, merészséget, következetes szellemiséget jelent, azt, hogy fiatal színészeink tanultak, megtanultak valamit iskoláztatásuk során abból, amit a „visszaadni” fogalma jelöl. Káló Béla rendezése elüt színészi magatartásától, hányaveti tévés nyilatkozataitól, nemcsak jobb, mélyebb, de másmilyen, következetes és gondolatiságot tükröző felfedezés. Ahogyan rendezésbeli kiindulópontja kötődik a tőle megszokott „formá”-hoz - „az ember legfélelmetesebb ellensége saját idegrendszere” -, azt mutatja, hogy Káló nem irányt változtatott, hanem az általa választott út kikövezéséhez fogott hozzá. Vukosavljev Ivánt (is) a Tanyaszínházból ismerjük, még régről, jelenléte a színpadon egyre súlyosabb, úgy tűnik, ő az a fajta színész, aki nem berobban, hanem begyalogol a szakmába és a nézők tudatába, biztos utat taposva tehetségének és kitartó erejének. Nem véletlenül említettük a Tanyaszínházat, akaratlanul is ez jutott eszünkbe abból, amit mond: „Eljött a pillanat, amikor egykori főiskolai osztálytársaimmal közösen készíthettük egy kőszínházi előadást”. A közönség és a színészek egymásratalálásának egyik fontos pontja ez. Mezei Zoltán alakításai régről ismerősek, a nagyon jó és kapkodó között mozognak, a biztos csak az volt az évek folyamán mindig is, hogy tehetséges. De most már azt kell mondanunk, hogy a tehetségesből színésszé lett, de ezen túlmenően is felfedezés, nem a színpadon, hanem azért, amit mond: „Úgy érzem, egy kicsit sikerült átlépni saját korlátainkat - félretéve a hivatásunkból eredő, de ki nem mondott rivalizálásunkat, személyes, eddig megtörtént kisebb-nagyobb sérelmeinket (...) nagyon szeretném, ha nagyjaink és volt nagyjaink hasonlóképpen tudnának lépni és gondolkodni”. Ehhez semmit nem kell és nem szabad hozzáfűzni. Ha volna helyi üzenet a színház világnapja alkalmából, akkor ennek kellene lennie. LOVAS Ildikó SZABADKÁN MA FILM ZVEZDA: Támad a Mars, amerikai (17, 19, 21) MUNKÁS: Emma, angol (18, 20, 22) SZÍNHÁZ NÉPSZÍNHÁZ: Lakatos Menyhért-Fátyol Tivadar: Átok és szerelem, magyar nyelvű előadás (19,30) ÜGYELETES Orvos: A Petőfi Sándor utcai mentőállomáson, este 7-től reggel 7 óráig (terepi szolgálat) tel.: 94 vagy 51-373; járóbeteg-szolgálat: a Zmaj Jóva utcai rendelőben * Gyermekgyógyászati rendelő: Đuro Đaković utca 14., tel.: 53-559 * Iskolai rendelő, tel.: 53-627 * Nőgyógyászati rendelő, tel.: 52-543 * Gyógyszertár: a Városháza épületében, tel.: 52-499 KIÁLLÍTÁS VÁROSI MÚZEUM: Állandó kiállítás: Ima a hegyekben, gerendatemplomok Szerbiában, kiállítás A VÁROSHÁZA ELŐCSARNOKA: Húsvéti tojások és szalmaképek, a LUSA tagjainak tárlata PERČIC KÉPTÁR: Állandó kiállítás (kedd: 10-12; csütörtök: 17-19) LEONARDO GALÉRIA: Mité Vuksanovic olajfestményeinek kiállítása BUCKA-GÁNYÓ GALÉRIA: Vladimir Spasić zombori festőművész kiállítása ZVEZDA MOZI: Miroslav Jovančić képeinek kiállítása FRANZER GALÉRIA: Edita Kadiric festőművész kiállítása NÉPKÖR KÖRGALÉRIÁJA: Szabadka a szabadságharcban - fotó- és dokumentumkiállítás NÉPKÖR ELŐCSARNOKA: húsvéti alkalmi kiállítás ALFA STÚDIÓ: Gyurkovics Hunor alkotásainak állandó kiállítása Raksányi Gellért (Kutya) Szabadkán? A budapesti tévé közkedvelt Szomszédok című tévésorozatának egyik szereplője, a vajdasági magyar nézők előtt is jól ismert Raksányi Gellért (Kutya), a szimpatikus házigondnok, április 16-án, szerdán fellép a szabadkai Népkörben. A jótékony célú műsoros délutánt a szabadkai Kosztolányi Dezső Diákseszélyező Egyesület szervezi. Magyar Szó KÖZÉRDEKŰ Változik 3000 telefonszám A Postaforgalmi Közvállalat értesíti az előfizetőket, hogy a szabadkai, új, digitális telefonközpont üzembe helyezését követően megváltoznak az 51-gyel, 52-vel és 53-mal kezdődő szabadkai telefonszámok, oly módon, hogy e számok előtt még egy 5-öst kell tárcsázni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például az eddigi 51-235-ös telefonszám a jövőben 551-235-ös lesz. Az átállításra április 4-én 14 órától április 7-én 7 óráig kerül sor. Ebben az időszakban lehetnek fennakadások a kapcsolatteremtésben. A postavállalat kéri az előfizetőket, hogy a telefonszolgálat javulásának reményében tanúsítsanak megértést az esetleges nehézségek miatt. Bővebb felvilágosítást a 988-as telefonszámon lehet kapni. (v) Az ünnepi istentiszteletek rendje a református templomban Nagypénteken, március 28-án, Jézus Krisztus megváltói halálának emlékezetére istentiszteletet tartanak délelőtt 9.30 órakor, valamint délután 5 órától. Vasárnap, március 30-án, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén istentisztelet lesz 9.30 órától, úrvacsorával Hétfőn, március 31-én, húsvét másnapján istentisztelet lesz, szintén 9.30 órától. A szolgálatok végzésében a helyi lelkész mellett részt vesz Orosz Attila kolozsvári teológiai hallgató legátusként. Kérjük, vegyék figyelembe az érintettek a nyári időszámítás kezdetét. Az úrvacsorán más vallású testvéreink is részt vehetnek, ha hisznek Krisztusban, és velünk kívánnak élni a jóval. KEDDEN A NÉPKÖRBEN Az aranygenerációsok találkozója Kedden délután 4 órakor az egykori népkörösök összejövetelt tartanak a művelődési egyesület Garay-termében. Mint Vujkovné Lippay Etelka elmondta, nemcsak az aranygeneráció tagjait várják, hanem momén népköröst. Klubéletet szeretnének kialakíta- SZABADKA 9 A nagyfőnök beintett Milan Marjanović (?) New Dealje mögött Branislav Ivkovic köztársasági építésügyi miniszter - a kormány eddigi munkáját magasztaló dicshimnuszokhoz csatlakozva - az autóút megkezdett (folytatott) kiépítésének jelentőségét ecsetelte vasárnap Szabadkán, a megnyitót követő sajtótájékoztatón. Azt eddig is tudtuk, hogy a hatalom emlékezete igen hiányos (különösen ha a felelősségét firtatja valaki a háborúért vagy az autóút építésének leállásáért), de arra talán még képes, hogy az egy évvel ezelőtti eseményeket felidézze. Mert ha nem, végül a kollektív amnézia következtében "azt is elfeledjük, hogy néhány napja itt valami országos ünnepség volt... A „gólyafészek” alatt Marko Marjanovic kormányfő meghirdette a szerbiai „New Deal”-t (Roosevelt amerikai elnök programja a nagy gazdasági válságból való kilábalás céljából, a közműn kilátók olyan csomagját, amely a gazdaság fellendülésének és az életszínvonal emelkedésének a folyamatát indítja el. Tegyük most félre az elnök által bejelentett reformokkal szembeni fenntartásainkat, és ne kételkedjünk az autóút kiépítésének hasznosságában. Ha a beruházás ilyen jelentős, vajon miért nem került rá előbb sor? A kérdés, amit Ivkovic miniszternek is feltettünk, abból a tényből indul ki, ami a kormánytagok szerint is a legfontosabb előfeltétele a projektum kivitelezésének: sikerült önerőből pénzt előteremteni a munkálatokhoz, méghozzá a kormány decemberi rendelete nyomán, amellyel 50 párás külön úthasználati díjjal terheli literenként az üzemanyag eladási árát. Ezt a rendeletet azonban módjában lett volna egy évvel korábban meghozni, amikor a szankciók felfüggesztését követően a kőolajszármazékok forgalmazása visszakerült az állam felügyelete alá, a törvényes eladási hálózatba. A literenkénti 50 párás térítményből már tavaly elkészülhetett volna az autóút, fellendülhetett volna a gazdaság és az életszínvonal! De Ivkovic miniszternél ez nem megy ilyen egyszerűen. A késedelmet azzal magyarázta, hogy akkoriban a gazdaság fellendítése volt az elsődleges cél, így nem terhelhették meg azt a magasabb üzemanyagárakkal. A lakosság életszínvonala pedig lecsökkent a szankciók következtében, így az sem tudta volna elviselni a külön terheket. (Hogy mennyire törődik velünk ez a kormány!) Ha összevetjük a kiemelt részeket a Marjanovic és miniszterei által ugyanaznap elmondottakkal, nyilvánvaló az ellentmondás. A most meghirdetett célok tavaly is érvényben voltak, az eszköz pedig rendelkezésre állt. Ivkovic miniszter érvelése csak akkor lenne helytálló, ha az elmúlt egy évben valóban megerősödött volna a gazdaság, és nőtt volna az életszínvonalunk. Hogy az, ellenkezője történt, és most még nehezebb elviselni a terheket, azt mindennap a saját bőrünkön érezhetjük. Ivkovic úr egy konkrétummal is alátámasztotta érvelését - a kínai üzletre volt szükség ahhoz, hogy az Európában legalacsonyabbnak számító áron tudjuk árusítani az üzemanyagot, még a szóban forgó 50 párát is beleszámítva sem terhelve meg nagyobb mértékben a gazdaságot és a polgárokat. Csakhogy ha az emlékezetünk nem csal, a szankciók felfüggesztését követően is már egy márka alatt árusították a töltőállomásokon a szuperbenzint! Tehát akkor sem jelentett volna a jelenleginél nagyobb megterhelést a külön úthasználati díj. Ivkovic miniszter csúsztatása nyilvánvaló. Mindehhez tegyük hozzá azt is, hogy több gazdasági szakember állítja azt, hogy a kínai benzint nem fizettük ki tavaly, hanem az idei búzatermésből kell törlesztenünk az adósságunkat! Arra jobb nem is gondolni, hogy akkor miből is akarják kifizetni az idei termést a parasztnak... De azt is fenntartással kell fogadnunk, hogy a rendelet nyomán összejön az évi egymilliárd dinár. Szintén közgazdászok rebesgetik, hogy az üzemanyag-forgalom nagyobb része most is az állam háta mögött folyik, elsősorban a magánkézben levő benzinkutakon. Márpedig ha a forgalmazó feketén adja el a benzint, a gázolajat, akkor az úthasználati díjat sem fizeti be az államnak. A miniszter úr arrogáns válaszában a késedelem objektív okainak nyoma sincs. A hiteles magyarázatot Dejan Kovačević tárca nélküli miniszter szájából hallhattuk: az autóutak építésének folytatását Slobodan Milošević kezdeményezte nemrég, egy nála megtartott összejövetelen. Az időzítésnek tehát tisztán politikai okai vannak - a nagyfőnök beintett, erre megindultunk a fejlődés útján. Hogy miért nem lendítette előbb a karját... Ezek után engedtessék meg nekünk, hogy kételkedjünk a szerbiai „New Deal" hitelességében és sikerében. MIHÓK Rudolf Az 1944-es események a történész szemével A Magyarok Vajdaságban 1941 és 1946 között című könyvet mutatták be a VMDP keddi Nyitott ajtó tribünjén Dr. Aleksandar Kasaš Magyarok Vajdaságban 1941 és 1946 között című könyvének lényeges mozzanata, hogy áttekintést ad arról, milyen kedvezőtlen volt a a magyarok helyzete a két világháború közötti időszakban az SZDSZ Királyságban. Ezek a tények is szükségesek az 1941 és 1946 közötti történések megértéséhez. Az 1941— 1945-ös események feldolgozásakor történész kollégám szigorúan a történelmi tényekre - dokumentumokra, névsorokra - alapoz. Nyíltan beszél a háború végén történtekről is - hallottuk dr. Ranko Koncár tanszékvezető egyetemi tanártól, a könyv recenzensétől a VMDP kedd esti Nyitott ajtó tribünjén. A szerző elmondta, hogy mindössze 500 példányban megjelent könyve doktori disszertációként készült. Fontosnak tartotta az olyan érzékeny téma feldolgozását is, mint ami az itteni magyar lakossággal történt 1944 őszén. Tudja jól, ez csak az első lépés, e tények feltárása további munkát igényel .Egyébként a szerző magyarázattal kezdte hozzászólását: néhány éve e témáról már szólnia kellett volna Szabadkán, s akkor azért nem tett eleget a meghívásnak, mert még nem készült el munkájával.) - Több mint fél évszázad után megértük, hogy magyarul és szerbül szabadon beszélhetünk az 1944-es eseményekről. Ez valamiféle elégtételül szolgál. Amikor elkezdtem gyűjteni az anyagot A megtorlás napjaihoz, a közhangulat olyan volt, hogy még a szenvedő alanyok is felháborodtak, miért nyúlunk e témához, hiszen a sebek behegedtek. Az itteni magyarok 1941-et felszabadulásként élték meg, hisz a korábbi rezsim hatalomra kerülésekor még szavazati jogot sem adott nekik. 1944-ben több ezrüket kiirtották, ami létében veszélyztette a magyarságot, s nekünk e tényről hozsannákat kellett zengeni; ez a történelemtanítás lelki nyomort váltott ki bennünk! - hallottuk Matuska Márton publicistától. A hallgatóság kérdéseire válaszolva Kasaš szólt arról, hogy könyvében 400 szabadkai kivégzettről szól; az akkori katonai dokumentumokban olyan egy-két szavas indokok szerepeltek, hogy „besúgó volt”, vagy egy spanyol harcost, aki szorosabb kapcsolatot akart a bácskai és a budapesti kommunisták között, azért lőttek agyon, mert „elárulta társait”. Egy kérdésre válaszolva Ranko Končar kifejtette, fia nem lettek volna az 1942-es események, nem került volna sor az 1944- ben történtekre sem. Ezt azzal támasztotta alá, hogy a bánáti és a szerémségi magyarok nem voltak olyan megtorlásnak kitéve, mint a bácskaiak. De ami 1942-t illeti, nem a magyar kisebbség kollektív felelősségéről van szó, hanem a magyar államhataloméról. Az 1944-es események viszont nem a jugoszláv politikát, hanem a helyi és a vajdasági politikát tükrözték. Matuska Márton viszont arról szólt, hogy a 44- es eseményekért Titót is személyes felelősség terheli. Elmondta azt is, hogy amikor a vajdasági magyarok 50 év után elkezdtek foglalkozni e fájó dolgokkal, nem kaptak támogatást a más nemzetiségűektől, a szerb nyelvű média nem tájékoztatott erről. Az 1942-re való utalás kapcsán pedig kiemelte, hogy ez már feltárt dolog. Mint fogalmazott, nekünk is el kell mondanunk mindazt, amiért a népünkhöz tartozókat terheli felelősség, de ugyanígy más is mondja ki azt, amiért az ő népéhez tartozók felelősek! A más nemzetiségűek gyászszertartásain, megemlékezésein mi, magyarok, ott vagyunk, de ez egyoldalú dolog. Pintér József hozzászólásában szólt arról, hogy Cseres Tibor a Hideg napok című művével tulajdonképpen bocsánatot kért a szerb néptől. Elvárható, hogy ezt egy szerb író vagy történész is megtegye az 1944-es eseményekért. Nagyra becsüli Kasaš könyvét, de ő sem írja le, hogy háborús bűnös-e az a 16 éves lány, akit azért végeztek ki, mert a nyilaskeresztes párt tagja volt. Mint Pál Tibor magiszter - aki a beszélgetést vezette - összefoglalójában elmondta: e könyvbemutatónak is az a tanulsága, hogy az 1944-es eseményekkel kapcsolatos beszélgetés kutatásokat folytatni kell, és csal sportmunkáról lehet szó. •k.