Magyar Szó,1997. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1997-05-17 / 114. szám

1997. május 17., szombat Kitartanak ! Tovább tart a sztrájk az egészségügyben Nem történt előrelépés a fehér­­köpenyesek követeléseit illetően, így Szabadkán is tovább tart az egész­ségügyi és szociális védelmi intéz­mények dolgozóinak sztrájkja. Az egészségügyi intézményekben, így a kórházban is, csakis az életveszélyes, sürgős eseteket vállalják. A körzeti rendelők közül kizárólag az ötös egészségház (J. J. Zmaj utca 29) van nyitva, amelyik vasárnap, illetve ün­nepnapokon is fogadja a betegeket, éspedig reggel 7 és 14 óra között. Napi huszonnégy órás ügyeletet tart a Đuro Đaković utcai Gyermek- és Anyavédelmi Központ és a mentőál­lomás a Petőfi Sándor utcában. A szociális intézmények, így a Ge­rontológiai Központ, a Kolevka Gyermekmenhely és a Szociális Vé­delmi Központ dolgozói továbbra is csak elvben támogatják az ágazati szakszervezeti bizottság követeléseit. Munkájukat megszakítás nélkül végzik, arra hivatkozva, hogy a ki­szolgáltatott helyzetben levő pácien­seikre, támogatottjaikra való tekin­tettel nem állhatnak le a munkával. Nem zártak be a gyógyszertárak sem, azok is a szokásos munkaidő szerint tartanak nyitva. Ez utóbbiak azzal indokolták döntésüket, hogy a vényre kapható gyógyszerekből egyébként is elenyésző mennyiség érkezik. Elesnének viszont attól a jö­vedelemtől, amelyet a piaci áron forgalomba hozott gyógyszerekből valósítanak meg, s így nem tudnák fedezni rezsiköltségeiket. A kórházban székelő sztrájkbi­zottság 24 órán át ügyeleteskedik. Elnökétől, Momir Stevanovictól megtudtuk, hogy sikeresnek ítélik meg a csütörtökön Belgárdban megtartott tiltakozó gyűlést, amely­re több mint 120 szabadkai egész­ségügyi dolgozó utazott el. Elmond­ta, hogy kitartanak követeléseik mellett, nem lehet őket semmilyen engedményre rábírni. A Békefáklya Szabadkán Vasárnap érkezik városunkba a Nemzetközi Békefutam Békefáklyá­­ja, amelynek kétévente fellobbanó lángja az emberiség békevágyát jel­képezi. Az 1987 óta immár hatodíz­ben megrendezett, a világon egye­dülálló olimpiai szellemű futam több mint nyolcvan országon halad át; hagyományosan az ENSZ New York-i palotája elől indul útjára, majd a Föld kerületének többszörö­sét megtéve, ugyanoda tér vissza. Nemzetközi szinten az egyesült álla­mokbeli Peace Run International, hazánkban pedig a Jugoszlávia Bé­kefutama elnevezésű társulat, a Ju­goszláviai Békeliga, valamint Jugo­szlávia Atlétikai Szövetsége szervezi a nálunk hivatalosan június 1-jéig tartó akciót, amelyhez mindenki csatlakozhat, aki őszintén óhajtja a békét. Kezébe veheti a fáklyát, illet­ve az alkalmi kulturális műsorok, kí­sérőrendezvények résztvevője lehet, gyarapíthatja a tényt, hogy az erő­teljesebben világítsa be a még előt­tünk álló hosszú és göröngyös utat. A Szabadság téren holnap 18.45 órakor veszi kezdetét az ünnepélyes fogadtatás másfél órás műsora, amelynek keretében a községi kép­viselő-testület alelnöke, Mirko Bajic és Kern Imre, a végrehajtó bizottság elnöke köszönti beszédében a Béke­fáklyát, amely Horgos felől érkezik, és hétfőn délután 1 órakor indul to­vább Topolya felé, útba ejtve Mi­­sicevót, Bajmokot, Pacsért stb. kt SZABADKÁN MA FILM ZVEZDA: Dante pokla, brit (16, 19, 21) MUNKÁS: A Birodalom vissza­vág, amerikai (16, 18, 20), (19.30) GYERMEKSZÍNHÁZ: A szere­lem novellája a podgoricai gyer­mekszínház előadása (20) ÜGYELETES Orvos: A Petőfi Sándor utcai mentőállomáson este 7-től reggel 7 óráig (terepi szolgálat) tel.: 94 vagy 551- 373; járóbeteg-szolgálat: a Zmaj Jova utcai rendelőben * Gyermek­gyógyászati rendelő: Đuro Đaković utca 14., tel.: 553-559 * Iskolai ren­delő, tel.: 553-627 * Nőgyógyászati rendelő, tel.: 552-543 * Gyógyszer­­tár: a Városháza épületében, tel.: 552- 499 KIÁLLÍTÁS VÁROSI MÚZEUM: Állandó ki­állítás: * A Ludasi-tó természeti rit­kaságai fénykép- és dokumentum­­kiállítás VÁROSI KÖNYVTÁR: Dragan Nešić képeinek kiállítása PF­RČIĆ KÉPTÁR: Állandó kiállí­tás (kedd: 10-12; csütörtök: 17-19) KÉPZŐMŰVÉSZETI GALÉ­RIA: Válogatás a miskolci XVIII. Grafikai Biennálé anyagából; Au­gustin Juriga fotókiállítása LEONARDO GALÉRIA Máté Vuksanovic olajfestményeinek kiállítása BUCKA-GANYÓ GALÉRIA: Vladimir Spasic, zombori festőmű­vész kiállítása ZVEZDA MOZI: Miroslav Jo­­vančić képeinek kiállítása FRANZER GALÉRIA: Edita Ka­­diric festőművész kiállítása NÉPKÖR: OLÁH SÁNDOR KÖRGALÉRIA: Törőcsik István amatőr festő képeinek kiállítása AL­FA STÚDIÓ: Gyurkovics Hunor al­kotásainak állandó kiállítása ART CAFFÉ: Nikola Lukač ké­peinek kiállítása SPEAK EASY CLUB: Bibliai applikációk című kiállítás Magyar Szó KÖZÉRDEKŰ 555-222-re változott a kórház központi száma Az észak-bácskai postafor­galmi vállalat új digitális tele­fonközpontjának üzembe he­lyezésével megváltozott a sza­badkai kórház központi tele­fonszáma is. Ezentúl az intéz­mény a (korábbi 24-130-as szá­ma helyett) az 555-222-es tele­­fonszámon hívható. ská MA Ballagnak a gimnazisták Ma ballagnak a gimnázium vég­zős tanulói. A kilenc tagozat diákjai 9.45 órától 11 óráig sétát tesznek a városközpontban. Ezt követően kez­dődik meg az iskolában az ünnepé­lyes búcsúztató. Fülbemászó dallamok A Rancs Country Club szombat esti vendége a belgrádi BIS rockegyüttes Holnap este a belgrádi BIS rock­együttes és Ivana Kuzmanovic éne­kes lép föl a népszerű Rancs Co­untry Clubban, ahol ezúttal ismert fülbemászó dallamokkal szórakoz­tatják a vendégeket. A műsor este tíz órakor kezdődik. A belépés díj­talan. ska Limbus a korzón Új antikvárium nyílt városunk központjában Napjaink értékvesztett világá­ban, amikor egész Közép-Kelet- Eu­rópában a minimumra csökkent a könyv iránti érdeklődés, kevés az olyan merész vállalkozó, mint Rüli István, aki nemrégiben antikváriu­mot nyitott a szabadkai korzón, a Bucka-Gányó Művésztelep galériá­jának emeleti részében. -A jelenlegi helyzetben, józan ésszel átgondolva, aki egy ilyen vállalkozásban hisz, az nem tekinthető teljesen normális­nak. Én mégis szeretettel végzem ezt a kötéltáncot, talán mert hajla­mos vagyok az önsanyargatásra - mondja ő, aki 1994 elején jegyeztet­te be Limbus nevű kultúrkereske­­delmi vállalatát, megfelelő árusító­helyhez azonban csak most sikerült jutnia. Egyelőre mintegy másfél ezer kötetet számláló állomány fog­lal helyet a bolt polcain, tematikai elosztásban.­­ Ma már ritkaságnak számító több mű is megtalálható itt, magya­rul és szerbül, valamint néhány vi­lágnyelven... - A céltudatos gyűjtést 94-ben kezdtem, amikor ugyan a betévő fa­latra is alig futotta néha. Nem tud­tam ellenállni egyes kiadványoknak. Az itt látható könyvek egy része saját házikönyvtáramból származik, más része pedig néhány tekintélyes pol­gárcsalád adománya. Jómagam nem teszek különbséget új könyv és régi könyv között, viszont jól meg kell gondolnom, érdemes-e új cím­szavakat vásároln­ik, amikor egy B­uha fedelű kiadvány ára is megha­­ldja a 100 dinárt. ■ Milyen vevőkörre számít? - A polgármestertől kezdve a munkanélküliekig mindenkire egyaránt, hiszem azt, hogy minden­ki megtalálja a saját könyvét, mind árban, mind témakörben. Szabad­kán és környékén felbecsülhetetlen értékű kiadványok lapulnak, illetve hihetetlen sebességgel vándorolnak az országhatárokon túlra. Egyelőre korlátoznom kell a felajánlott köte­tek felvásárlását, de azon leszek, hogy itteni könyvértékek ne kerülje­nek idegen kézbe. Van rá kilátás, hogy a jövőben egyes magángyűjte­mények is idekerüljenek, de a for­gótőkémet nemcsak választékbőví­tésre szeretném felhasználni, ha­nem könyvvel kapcsolatos más tevé­kenységekre is. Szabadkán mindössze három ki­mondottan könyvet árusító üzlet működik. Ezek közül régi könyve­ket melléktevékenységként árusít a Deus és a Kairos, így már a Limbus lett az egyedüli antikvárium. Hét­köznapokon reggel 8-tól este 8-ig, szombaton 8-tól délután 3-ig várja az érdeklődő vásárlókat. KABÁT Gábor (Hevér Miklós felvétele) Kis helyen sok értékes könyv vár vásárlóra SZABADKA 7 „A minőségért meg kell dolgozni” A Fidelinka és a Tejgyár az Újvidéki Vásár díjazottjai között A 64. újvidéki mezőgazdasági vá­sáron a szabadkai Fidelinka malo­mipari vállalatot a „minőség abszo­lút bajnokának” kiáltották ki az ága­zatban, a gyár képviselői pedig átve­hették a díjjal együtt járó kristály­­serleget. A Fidelinka ezzel már ne­gyedik egymást követő évben része­sült magas elismerésben az újvidéki vásáron, amelyen az idén mind a 32 hazai malomipari gyár képviseltette magát. Ebben a mezőnyben a sza­badkai vállalat 62 benevezett termé­ke közül mindegyik díjat kapott - 48 arany-, 8 ezüst- és 6 bronzérem az idei „termés”. A vásár bírálóbizottsá­g­a nagy aranyéremmel díjazta a sza­­adkai fehér kenyeret, a tésztát, a 400-as liszt grízes és lágy változatát, a kenyérlisztet és a szabadkai bure­­kot.­­ A­ Fidelinka hagyományosan nagy figyelmet fordít termékei mi­nőségére. A kollektíva dolgozói a minőség állandó javítására töreksze­nek, annak tudatában, hogy a válla­lat piaci helyzete elsősorban ettől függ. Árpolitikánk, folyamatosan bővülő eladási hálózatunk és mun­kaszervezésünk is ezt a célt szolgálja. A minőség ellenőrzését végző osztá­lyunk önállóan működik és folya­matosan végzi a belső felügyeletet. Többéves munkánk eredménye a mostani díjözön is - nyilatkozta Slo­bodan Vujačić, a Fidelinka vezéri­gazgatója, aki elmondta azt is, hogy szeptember 15-e körül várható, hogy a gyár megkapja az ISO 9000 nemzetközi szabványrendszer mindkét - hazai és külföldi - minő­ségi tanúsítványát. A szabadkai Tejgyár is magas el­ismerésben részesült a kiállításon, megkapták a második helyért járó ezüstserleget „a tejtermékek több éven át megtartott kiváló minőségé­ért”. Összesen négy nagy aranyér­met, négy arany- és három ezüstér­met hoztak haza Újvidékről. Nagy aranyérmet az AB joghurt, a tejpor és a kávéba való tejpor (kétféle cso­magolásban) érdemelt ki.­­ Az ezüstserleget a teljes ter­mékskálánkért kaptuk egy olyan mezőnyben, ahol az összes hazai tej­gyár versengett egymással. Évek óta dolgozunk a nyersanyag minőségén és a technológiai folyamat fejleszté­sén, ennek eredménye a kiállításon elért mostani sikerünk is - mondta Korhecz Gizella, a szabadkai Tej­gyár műszaki igazgatója. M.R. A mi világunk a képzelet Holnap kezdődik a IV. Oton Tomanić Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál Ezzel a cimmel tartják meg vasár­nap, május 18-án délelőtt fél tizen­egykor a főtéren a sorrendben ne­gyedik alkalommal megrendezésre kerülő Oton Tomanic Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál látvá­nyos nyitóműsorát, amelyet a televí­zió is élőben közvetít. A műsor for­gatókönyvét Pero Zubac írta, a ren­dezés pedig Jovan Ristic munkája. Fellép Tomo Kuruzovic belgrádi színész, Árokszállási Márta, Buda­nov Márta és Boško Boškov, a sza­badkai Gyermekszínház művészei, Kopasz Andor, a Zeneiskola növen­déke, a Zeneiskola Bambi gyermek­kara Krizsák Irén vezényletével, a Mladost Művelődési Egyesület ba­lettkara Mirjana Peresc vezényleté­vel. Már aznap délután folytatódnak a rendezvények (a versenyrész pe­dig már ma este 8 órakor megkez­dődik a podgoricai Gyermekszín­háznak A szerelem novellája című előadásával), délután hat órakor a Képzőművészeti Találkozóban meg­nyitják a belgrádi Iparművészeti Fő­iskola hallgatóinak jelmezkiállítását. A műveket a kar prodékánja, dr. Miodrag Bajic méltatja. Este 7 órai kezdettel pedig a vendéglátó szín­ház Liba a Holdon című előadását mutatják be a fesztivál versenyrészé­ben. K.M. Művelődésiélet-sirató Bevallom, amikor középiskolába kerültem, akárcsak osztálytársaim többségé­nek, eszem ágában sem volt, hogy komolyzenei hangversenyre menjek. A zene­tanárunk azonban céltudatos nevelői szándékkal-e vagy egyfajta kényelemből, ma sem tudom, jó módszert talált ki, hogy becsalogasson bennünket a koncert­terembe. Meghatározott számú hangversenylátogatás ugyanis egy-egy ötöst eredményezett a naplóban. Könnyű ötös, gondoltuk annak idején, hisz tanulni nem kellett érte. Eleinte természetesen nehezünkre esett végigülni a hangver­senyt, szegtünk-mozogtunk, lesve, hogy mikor léphetünk le, de a tanár többnyi­re ott őrködött a közelben. Aztán valahogy megszoktuk, s néhányan közülünk minden külön zenei képzettség hiánya ellenére is megszerettük. Mindez kedden este, az Európa-hírű zongoraművész, Szabados György szabadkai koncertjén jutott eszembe a Városháza dísztermének foghíjas sorait nézve. Alig hatvanan jöttünk ugyanis össze, ami a kétszáz férőhelyes teremben nem is számítana rossz eredménynek, ha figyelembe vesszük, hogy néhány nappal korábban Ratomir Martinovic újvidéki végzős akadémista állítólag mindössze egy tucat ember előtt játszott. Hol van az évtizedek óta h­íres szabadkai zenekedvelő közönség, hol vannak az ismert zenepedagógusok, hol a több száz zeneiskolás? A Szabados­hangversenyen összegyűlt mintegy hatvan ember között is két tucat felnőtt volt, a többi a jelek szerint odarendelt iskolás. Nem is lenne ez utóbbiakkal probléma, még többen is lehettek volna, hisz hely bőven akadt. Sajnos, kevés tanár vette magának a fáradságot, hogy maga is eljöjjön és jelenlétével a koncerthallgatás és -élvezés kultúrájára is nevelje tanítványait. Nehezen várhatjuk el a fiataloktól, hogy megszeretik a komolyzenét, ha az idősebbek nem mutatnak példát. És milyen közönségre számíthat egy-egy hangverseny, ha a városban élő és működő valószínűleg közel száz zenepedagógus és zenész sem jön el meghallgatni. És még csak nem is szervezési hibáról vagy pénzhiányról van szó, hisz a kiállítások­kal sem sokkal jobb a helyzet. Bennünket annak idején rendszeresen elvezetett tanárunk a Képzőművészeti Találkozóba, hogy megvitassunk egy-egy tárlatot. Kezdetben többségünk borzadt attól, hogy éppen neki szegezi az ironikus kér­dést: Na, szerinted mit ábrázol ez a kép? Majd esetlenségünket, zavarunkat látva cinikus megjegyzéseivel addig provokált, míg szavakba nem tudtuk önteni a modern alkotások kiváltotta, nemegyszer kellemetlen érzéseket. Régen, tíz-egy­­néhány évvel ezelőtt valahogy így próbálták meg a tanárok a másfajta zene, irodalom, képzőművészet iránti érdeklődésünket felkelteni, megtanítani ben­nünket a művészetek befogadására, még akkor is, ha az a megszokottól nemcsak gyökeresen eltért, hanem viszolygást is keltett bennünk. Fokozatosan tanultuk meg elfogadni, megkísérelni megérteni, tolerálni - még ha nem is szeretni. Ez a tolerancia aztán az élet más területein is érvényre jutott. Úgy látszik, ma kevés idő jut ilyesmire. A minap az ürességtől tátongott a Képzőművészeti Találkozó, ahol Augustin Juriga festményei és a miskolci grafikai biennálé anyaga tekint­hető meg egy összevont rajz- vagy irodalom-, netán osztályfőnöki óra keretében. Ilyenkor, a tanév vége felé ritkák a diáklátogatások - mondja az igazgatónő. Nem tudom, miért vannak ilyen kevesen, hisz egy csomó ingyenjegyet szétosz­tottam - panaszolja a hangverseny szervezője. Megcsömörlöttünk, elfásultunk volna? Milyen jövő vár így Szabadka gazdag, de egy-egy rendezvényen öncélú­nak tűnő művelődési életére, amelyre mindannyian olyan büszkék voltunk és vagyunk r­ ­.

Next