Magyar Szó, 1997. december (54. évfolyam, 282-307. szám)

1997-12-02 / 282. szám

2 KÜLPOLITIKA A NAGY POLGÁRJOGI VEZETŐ MEGGYILKOLÁSA ELŐTT Martin Luther Kinget (is) figyelte a hadsereg Új dokumentumok kerülnek napvilágra Washington, december 1. Az Egyesült Államok polgárai na­gyon fontosnak tartják, hogy állandó betekintésük legyen az állam és az ál­lami tisztségviselők munkájába, de időről időre arra is fény derül, hogy az állam milyen módon nyer „betekin­tést” az állampolgárok életébe. Egy újabb keletű törvény szerint minden­kinek joga van saját rendőrségi dossziéjának megtekintésére, de abból a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) fe­kete festékkel kihúzhat minden olyan adatot, amelyet „érzékenynek” tart. Az állami okmányoknak azonban van le­­járási idejük is, s olyankor meglepeté­sek sorozata lát napvilágot. Ez történt a minap Martin Luther King prédikátor és polgárjogi harcos ügyében is, akit 1968. április 4-én gyil­koltak meg Memphisben. Az amerikai fegyveres erők hírszerző csoportjának egykori feljegyzései szerint Martin Luther King nyilvános fellépéseit fi­gyelemmel követték. King, mint isme­retes, az állampolgári jogaik nagy többségétől gyakorlatilag megfosztott fekete bőrű amerikaiak szabadságáért küzdött sajátos módszerekkel: Mahat­ma Gandhitól tanulva csak a békés el­lenállást fogadta el, és annak gyakor­lására­ szólította fel színes bőrű sorstár­sait. Az akkori tárgyalás a fehér bőrű Ja­mes Earl Ray első vallomására alapult, aki beismerte, hogy ő ölte­ meg Kinget. Ray azonban még az ítélethirdetés el­őtt visszavonta vallomását, és azóta is (Tudósítónktól)­­ kitart ártatlansága mellett, mondván, hogy a rendőrök kikényszerítették be­lőle a beismerést. Ray életfogytiglani büntetését tölti már 29 éve. Most ha­lálos májbeteg, és még King családja is megkegyelmezését kérte. Számos amerikai továbbra is úgy tartja, hogy a nagy polgárjogi harcos tulajdonképpen egy összeesküvés ál­dozata lett, amelyben valamilyen mó­don esetleg az állami­ szervek is részt vettek. A most közzétett dokumentumok­ban nem is Rayról van szó, hanem ar­ról, hogy az említett katonai hírszer­zők a tragikus év elején már követték Martin Luther Kinget. No nem a ma­gánéletében, mert „arra sohasem kap­tak parancsot, hogy Kinget kövessék”, hanem csak azért, hogy idejében tudo­mást szerezzenek arról, ha King beszé­dei és nyilvános fellépései valamiféle zendüléshez vagy rendbontáshoz ve­zetnének. Érdemes megjegyezni, hogy King mindig is az erőszak ellen volt, és szí­vesen hagyta magát letartóztatni, ha úgy érezte, hogy személyes jogaiban sértik meg. A memphisi szemétkihor­­dók sztrájkja, amelyet a fekete bőrű la­kosság nagy meneteléssel támogatott, mégis zavargáshoz vezetett 1968. már­cius 28-án, alig egy héttel King meg­gyilkolása előtt. A katonai hírszerzőcsoport lega­lább négy ügynököt küldött Atlantából Memphisbe, hogy vizsgálják ki a hely­zetet. Információikat arra használták fel, hogy a katonai vezetés eldönthesse, kell-e katonaságot küldeni az esetleg lázadni merészelő tömegek ellen. Jimmie Kicke, a hírszerző küldetés vezetője azt állítja, hogy nem King ér­dekelte őket „különösebben”, hanem az, hogy személyes jelenléte esetleg „valamiféle események katalizátora” lehet. Tudták, hogy mikor érkezik és mikor utazik el, tudták, hogy mikor és hol fog beszélni, és hogy személyesen is részt vesz a menetelésben. A megszólaltatott egykori hírszer­zők elvetik az összeesküvési elméletek gyártóinak feltételezését, hogy a titkos művelet előkészítése volt Martin Lu­ther King meggyilkolásának. Az ügy­nökök cáfolják, hogy követték volna Kinget, hogy lehallgatták volna tele­fonbeszélgetéseit és hotelszobáit. Azt meg egyenesen nevetségesnek tartják, hogy a fegyveres erők különleges osz­tagokat, „zöldsapkás kommandókat” is küldtek volna Memphisbe King el­len. A szenátus 1971-ben kivizsgálta azokat a katonai programokat, ame­lyeket Lyndon B. Johnson elnök ideje alatt hoztak létre az 1965-ös Los Ange­­les-i és az 1967-es detroiti még newar­­ki zavargások után. A programnak az volt a feladata, hogy figyelemmel kí­sérje az egyes veszélyes helyeken a fej­leményeket, és információkkal segít­sen eldönteni, szükség van-e szövetsé­gi fegyveres erők bevetésére az ameri­kai nagyvárosokban. Mint ismeretes, Kennedy elnök fel­használt szövetségi csapatokat helyi hatóságok ellen, amikor azok nem en­gedték a vegyes iskolákba belépni a fe­kete gyermekeket. PURGER Tibor Környezeti katasztrófával fenyegetnek az ártalmas gázok Világértekezlet Kiotóban a Föld levegőszennyezéséről A világ valamennyi országának fe­lelősségét, és egy „világméretű straté­gia” elfogadásának szükségességét hangsúlyozta a környezeti katasztrófa elkerülése érdekében Oki Hirosi, a ja­pán Környezetvédelmi Hivatal vezér­­igazgatója, aki tegnap hivatalosan is megnyitotta a Föld levegőszennyezé­sével foglalkozó kiotói világértekezle­tet. Közel 170 ország mintegy 1500 képviselője vesz részt a december 10- éig tartó értekezleten, amelyen a Föld általános felmelegedését okozó gázok kibocsátásának csökkentésére kötelező normákat kívánnak a nemzetek elfo­gadni. „Nemcsak az évszázad utolsó nagy vitájának, hanem az eddigi legfonto­sabb környezetvédelmi tanácskozás­nak” - minősítette az értekezletet a Greenpeace szervezet egyik illetékese, hiszen Kiotóban eldőlhet, milyen mér­tékben emelkedik majd az óceánok vízszintje és kerülnek világszerte a part menti területek víz alá, vagy hogy milyen ütemben folytatódik a Föld el­­sivatagodása. A hétvégi utolsó szakmai egyezteté­sek során, a hírek szerint, nem köze­ledtek egymáshoz a légszennyezésért kétharmad részben felelős ipari álla­mok, Japán, az Egyesült Államok és az Európai Unió tagországainak állás­pontjai. Három fő vitapontban kellene kompromisszumra jutniuk: abban - hogy az ezredforduló utáni évek­ben milyen mértékben csökkentsék az országok a légtérbe kerülő szennyező anyagok kibocsátásának mennyiségét,­­ hogy milyen gázokra terjedjen ki a megállapodás, három vagy hat szennyező anyagra,­­ hogy a fejlődő országok is vállal­janak-e kötelezettségeket. (MTI) » (FoNet/AP-telefotó) Helmut Kohl szerint az orosz és a francia elnök, illetve a német kancellár csúcstalálkozójára május-júniusban kerülhet sor az uráli Jekatyerinburg­­ban. Ezt a német politikus vasárnap este a vnukovói kormányrepülőtéren je­lentette ki hazautazása előtt adott nyilatkozatában. A Moszkva melletti Zavi­­dovóban Borisz Jelcin orosz államfővel tartott megbeszélése után nyilatkozó német kancellár közölte azt is, hogy a következő orosz-német csúcstalálko­zót valószínűleg Bonnban rendezik meg tavasszal. A képen: Jelcin és Kohl az orosz elnök moszkvai rezidenciája előtt Magyar Szó A megszokott kegyetlenséggel gyilkoltak Huszonkilenc embert mészároltak le a hét végén Algériában Újabb 29 személy vált az algériai tö­megmészárlások áldozatává. Ezúttal az ország déli részén, az Algírtól 400 ki­lométerre levő Szaida közelében talál­tak rá az áldozatokra vasárnapra vir­radóra. A mintegy hatvanfős fegyveres csoport tagjai a megszokott kegyetlen­séggel hajtották végre tettüket: elvág­ták a helybeliek torkát - írták a tegnapi algériai újságok. Az AFP által idézett sajtójelentések szerint az áldozatok,többsége asszony, gyermek és idős ember volt. Három személy megsebesült a fegyveresek tá­madása során, két asszonyt pedig ma­gukkal vittek a tettesek. A támadók a holttesteket megcsonkították és a falu házait felgyújtották, majd elmenekül­tek. A szemtanúk szerint a fegyveresek az Iszlám Üdvfront nevű feloszlatott szélsőséges szervezet egykori harcosai. (MTI) 1997. december 2., kedd Viharos tüntetések a miniszterelnöki rezidencia előtt Az izraeli szélsőségesek és a telepesek tiltakoznak a hadsereg tervbe vett részleges kivonása ellen a Jordán folyó nyugati partvidékéről Több mint két év óta először viharos tüntetések zajlanak az izraeli miniszterelnök reziden­ciája előtt. A jobboldali szélső­ségesek és zsidó telepesek azon bőszültek fel, hogy a kor­mány tervbe vette a hadsereg részleges kivonását a Jordán folyó nyugati partján meg­szállt palesztin területekről. A helyzet a Jichak Rabin korábbi kormányfő meggyilkolása el­őtti hetekre emlékeztet - írta hírmagyarázatában az APA osztrák hírügynökség. A tüntetők transzparenseiken a lakosság félrevezetésével, becsapásá­val, sőt hazaárulással vádolják Ben­jamin Netanjahut. Feltűnt egy olyan fotómontázs is, amely a miniszterel­nököt fején kefijával, palesztin ken­dővel ábrázolja, s alatta a felirat: „Hazug.” Hajszálra ugyanilyen pla­káttal sértegették meggyilkolása el­őtt Jichak Rabint is. A palesztinokkal kötött úgyneve­zett hebroni megállapodás három szakaszban történő csapatkivonást írt elő Izrael számára, mielőtt lezár­nák a nyugati Jordán-vidék, a Gázai övezet és Kelet-Jeruzsálem végleges státusára vonatkozó tárgyalásokat. Netanjahu a most megvalósítan­dó, a heves tüntetéseket kiváltó má­sodik kivonási lépcsőben a Jordán folyó megszállt nyugati partján fek­vő területek 6-8 százalékának kiürí­tését javasolja. Az intézkedést azon­ban olyan palesztin kötelezettségvál­lalásokhoz kötné, amelyeket David Levi külügyminiszter a kormány­ülésen a palesztinok számára elfo­­gadhatatlanoknak nevezett. Netan­jahu ugyanis a kivonulás előtt több, az oslói és hebroni megállapodás­ban rögzített előírás teljesítését várja el a palesztin autonómiatanácstól: például a terror hatékony leküzdése és infrastruktúrájának szétverése, az (Izrael állam megsemmisítéséről szóló) „palesztin charta” hatályon kívül helyezése és azonnali tárgyalá­sok megkezdése a nyugati Jordán­­vidék, a Gázai övezet, valamint Ke­let-Jeruzsálem helyzetének tartós rendezéséről, továbbá lemondás a ciszjordániai csapatkivonás harma­dik szakaszáról. Washington a megszállt terüle­tek 15 százalékáról követeli az izra­eli csapatok kivonását. Jasszer Ara­fat, a PFSZ elnöke határozottan el­utasította az izraeli kormány feltéte­leit, és az oslói, valamint hebroni megállapodás megsértésével vádol­ta meg az izraeli kormányfőt, aki szerinte kísérletet próbál tenni arra, hogy kivonja magát a fenti szerző­dések teljesítésének kötelezettsége alól. Az Izraeli Munkapárt és a bal­oldali ellenzék félrevezetőnek minő­sítette a kormányhatározatot, amely tovább fékezi a békefolyamatot. Jóllehet Netanjahunak sikerült elérnie, hogy a kormány csaknem egyhangúlag döntött a csapatkivo­nás mellett, a parlament jobboldali szélsőséges és vallásos képviselőinek ellenállását azonban nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. (MTI) (FoNet/AP-telefotó) Az OPEC olajminiszterei szombaton Jakartában arról döntöttek, hogy a szer­vezet olajtermelését 9,9 százalékkal növelik a jövő év első hat hónapjában. Szakértők között nincs egyetértés arról, hogy ez miként hat majd a nyers­anyag árára. A legtöbben csökkenést várnak - közölték a hírügynökségek. A szakminiszterek áll­­agú szervezet napi termelését 27,5 millió hordóra (1 hordó , 159 liter) emelték a négy éve folyamatosan fenntartott 25,033 mil­lió hordóról. Az OPEC döntése azért is igen fontos, mert a szervezet adja a világ olajtermelésének 40 százalékát. A képen: az algériai, a líbiai, a szaúdi, a katari miniszter és az OPEC nigériai főtitkára Náciarany-konferencia Londonban A hitleri Németország az 1945-ben érvényes árakon 850 millió dollár értékű mennyiséget rabolt a megszállt országoktól és magánszemélyektől, közölte a Zsidó Világkongresszus igazgatója A náci Németország a II. világhá­ború alatt, 1945-ben érvényes árakon 850 millió dollárnyi aranyat lopott a megszállt országoktól és az üldözött magánszemélyektől - közölte tegnap Londonban a Zsidó Világkongresszus (WJC) igazgatója a szervezet kutatási eredményeit ismertetve. Elan Steinberg, aki a ma kezdődő, nagyszabású nemzetközi nádiarany­­konferencia előtt nyilatkozott, kijelen­tette: mai áron számolva ez a mennyi­ség legalább 8,5 milliárd dollárt érne. Az MTI kérdésére, hogy ebből mennyi lehet az úgynevezett nem monetáris, vagyis az üldözött magánszemélyektől, főleg zsidóktól elrabolt hányad, Stein­berg közölte: a teljes mennyiségnek több mint 30 százaléka, mai árakon számolva mintegy 2,9 milliárd dollár­nyi ez a rész. A WJC vezető tisztviselője szerint Svájc, amelyet a zsidó és egyéb, a kér­désben kutatásokat folytató nemzetkö­zi szervezetek a náci aranykincs első számú forgatójának és kezelőjének tartanak, a hitleri Németországból külföldre küldött aranymennyiség 85 százalékát vette át a háború idején. Steinberg kijelentette: a háború után aranyukat visszakövetelő országok be­nyújtott igényeiknek csak 60-65 száza­lékát kapták vissza, ami felveti a kér­dést, hogy mi lett a többivel. Thomas Borer, a londoni konfe­rencián Svájcot képviselő küldöttség vezetője hétfőn azonban gyakorlatilag megválaszolta a felvetett kérdést, kije­lentve: annak az aranynak a nagyobb része, amelyet Svájc a német Reichs­­banktól - a birodalom jegybankjától - átvett, nem maradt az országban, ha­nem más, általa meg nem nevezett eu­rópai országokba került a svájci im­port ellentételezése gyanánt vagy „azért, mert ezek az országok aranyra kívánták váltani a németek által nekik svájci frankban folyósított összegeket". Borer egyébként - aki szintén hétfőn Londonban, jóllehet nem Steinberg­­gel együtt nyilatkozott - vehemensen országa védelmére kelt, kijelentve: Svájc helyzete a II. világháborúban teljesen különbözött a többi semleges és nem hadviselő országétól, mivel Né­metország és szövetségesei vették kö­rül, s puszta megélhetése függött a né­met hatalom jóindulatától. (MTI)

Next