Magyar Szó, 1997. december (54. évfolyam, 282-307. szám)
1997-12-02 / 282. szám
2 KÜLPOLITIKA A NAGY POLGÁRJOGI VEZETŐ MEGGYILKOLÁSA ELŐTT Martin Luther Kinget (is) figyelte a hadsereg Új dokumentumok kerülnek napvilágra Washington, december 1. Az Egyesült Államok polgárai nagyon fontosnak tartják, hogy állandó betekintésük legyen az állam és az állami tisztségviselők munkájába, de időről időre arra is fény derül, hogy az állam milyen módon nyer „betekintést” az állampolgárok életébe. Egy újabb keletű törvény szerint mindenkinek joga van saját rendőrségi dossziéjának megtekintésére, de abból a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) fekete festékkel kihúzhat minden olyan adatot, amelyet „érzékenynek” tart. Az állami okmányoknak azonban van lejárási idejük is, s olyankor meglepetések sorozata lát napvilágot. Ez történt a minap Martin Luther King prédikátor és polgárjogi harcos ügyében is, akit 1968. április 4-én gyilkoltak meg Memphisben. Az amerikai fegyveres erők hírszerző csoportjának egykori feljegyzései szerint Martin Luther King nyilvános fellépéseit figyelemmel követték. King, mint ismeretes, az állampolgári jogaik nagy többségétől gyakorlatilag megfosztott fekete bőrű amerikaiak szabadságáért küzdött sajátos módszerekkel: Mahatma Gandhitól tanulva csak a békés ellenállást fogadta el, és annak gyakorlására szólította fel színes bőrű sorstársait. Az akkori tárgyalás a fehér bőrű James Earl Ray első vallomására alapult, aki beismerte, hogy ő ölte meg Kinget. Ray azonban még az ítélethirdetés előtt visszavonta vallomását, és azóta is (Tudósítónktól) kitart ártatlansága mellett, mondván, hogy a rendőrök kikényszerítették belőle a beismerést. Ray életfogytiglani büntetését tölti már 29 éve. Most halálos májbeteg, és még King családja is megkegyelmezését kérte. Számos amerikai továbbra is úgy tartja, hogy a nagy polgárjogi harcos tulajdonképpen egy összeesküvés áldozata lett, amelyben valamilyen módon esetleg az állami szervek is részt vettek. A most közzétett dokumentumokban nem is Rayról van szó, hanem arról, hogy az említett katonai hírszerzők a tragikus év elején már követték Martin Luther Kinget. No nem a magánéletében, mert „arra sohasem kaptak parancsot, hogy Kinget kövessék”, hanem csak azért, hogy idejében tudomást szerezzenek arról, ha King beszédei és nyilvános fellépései valamiféle zendüléshez vagy rendbontáshoz vezetnének. Érdemes megjegyezni, hogy King mindig is az erőszak ellen volt, és szívesen hagyta magát letartóztatni, ha úgy érezte, hogy személyes jogaiban sértik meg. A memphisi szemétkihordók sztrájkja, amelyet a fekete bőrű lakosság nagy meneteléssel támogatott, mégis zavargáshoz vezetett 1968. március 28-án, alig egy héttel King meggyilkolása előtt. A katonai hírszerzőcsoport legalább négy ügynököt küldött Atlantából Memphisbe, hogy vizsgálják ki a helyzetet. Információikat arra használták fel, hogy a katonai vezetés eldönthesse, kell-e katonaságot küldeni az esetleg lázadni merészelő tömegek ellen. Jimmie Kicke, a hírszerző küldetés vezetője azt állítja, hogy nem King érdekelte őket „különösebben”, hanem az, hogy személyes jelenléte esetleg „valamiféle események katalizátora” lehet. Tudták, hogy mikor érkezik és mikor utazik el, tudták, hogy mikor és hol fog beszélni, és hogy személyesen is részt vesz a menetelésben. A megszólaltatott egykori hírszerzők elvetik az összeesküvési elméletek gyártóinak feltételezését, hogy a titkos művelet előkészítése volt Martin Luther King meggyilkolásának. Az ügynökök cáfolják, hogy követték volna Kinget, hogy lehallgatták volna telefonbeszélgetéseit és hotelszobáit. Azt meg egyenesen nevetségesnek tartják, hogy a fegyveres erők különleges osztagokat, „zöldsapkás kommandókat” is küldtek volna Memphisbe King ellen. A szenátus 1971-ben kivizsgálta azokat a katonai programokat, amelyeket Lyndon B. Johnson elnök ideje alatt hoztak létre az 1965-ös Los Angeles-i és az 1967-es detroiti még newarki zavargások után. A programnak az volt a feladata, hogy figyelemmel kísérje az egyes veszélyes helyeken a fejleményeket, és információkkal segítsen eldönteni, szükség van-e szövetségi fegyveres erők bevetésére az amerikai nagyvárosokban. Mint ismeretes, Kennedy elnök felhasznált szövetségi csapatokat helyi hatóságok ellen, amikor azok nem engedték a vegyes iskolákba belépni a fekete gyermekeket. PURGER Tibor Környezeti katasztrófával fenyegetnek az ártalmas gázok Világértekezlet Kiotóban a Föld levegőszennyezéséről A világ valamennyi országának felelősségét, és egy „világméretű stratégia” elfogadásának szükségességét hangsúlyozta a környezeti katasztrófa elkerülése érdekében Oki Hirosi, a japán Környezetvédelmi Hivatal vezérigazgatója, aki tegnap hivatalosan is megnyitotta a Föld levegőszennyezésével foglalkozó kiotói világértekezletet. Közel 170 ország mintegy 1500 képviselője vesz részt a december 10- éig tartó értekezleten, amelyen a Föld általános felmelegedését okozó gázok kibocsátásának csökkentésére kötelező normákat kívánnak a nemzetek elfogadni. „Nemcsak az évszázad utolsó nagy vitájának, hanem az eddigi legfontosabb környezetvédelmi tanácskozásnak” - minősítette az értekezletet a Greenpeace szervezet egyik illetékese, hiszen Kiotóban eldőlhet, milyen mértékben emelkedik majd az óceánok vízszintje és kerülnek világszerte a part menti területek víz alá, vagy hogy milyen ütemben folytatódik a Föld elsivatagodása. A hétvégi utolsó szakmai egyeztetések során, a hírek szerint, nem közeledtek egymáshoz a légszennyezésért kétharmad részben felelős ipari államok, Japán, az Egyesült Államok és az Európai Unió tagországainak álláspontjai. Három fő vitapontban kellene kompromisszumra jutniuk: abban - hogy az ezredforduló utáni években milyen mértékben csökkentsék az országok a légtérbe kerülő szennyező anyagok kibocsátásának mennyiségét, hogy milyen gázokra terjedjen ki a megállapodás, három vagy hat szennyező anyagra, hogy a fejlődő országok is vállaljanak-e kötelezettségeket. (MTI) » (FoNet/AP-telefotó) Helmut Kohl szerint az orosz és a francia elnök, illetve a német kancellár csúcstalálkozójára május-júniusban kerülhet sor az uráli Jekatyerinburgban. Ezt a német politikus vasárnap este a vnukovói kormányrepülőtéren jelentette ki hazautazása előtt adott nyilatkozatában. A Moszkva melletti Zavidovóban Borisz Jelcin orosz államfővel tartott megbeszélése után nyilatkozó német kancellár közölte azt is, hogy a következő orosz-német csúcstalálkozót valószínűleg Bonnban rendezik meg tavasszal. A képen: Jelcin és Kohl az orosz elnök moszkvai rezidenciája előtt Magyar Szó A megszokott kegyetlenséggel gyilkoltak Huszonkilenc embert mészároltak le a hét végén Algériában Újabb 29 személy vált az algériai tömegmészárlások áldozatává. Ezúttal az ország déli részén, az Algírtól 400 kilométerre levő Szaida közelében találtak rá az áldozatokra vasárnapra virradóra. A mintegy hatvanfős fegyveres csoport tagjai a megszokott kegyetlenséggel hajtották végre tettüket: elvágták a helybeliek torkát - írták a tegnapi algériai újságok. Az AFP által idézett sajtójelentések szerint az áldozatok,többsége asszony, gyermek és idős ember volt. Három személy megsebesült a fegyveresek támadása során, két asszonyt pedig magukkal vittek a tettesek. A támadók a holttesteket megcsonkították és a falu házait felgyújtották, majd elmenekültek. A szemtanúk szerint a fegyveresek az Iszlám Üdvfront nevű feloszlatott szélsőséges szervezet egykori harcosai. (MTI) 1997. december 2., kedd Viharos tüntetések a miniszterelnöki rezidencia előtt Az izraeli szélsőségesek és a telepesek tiltakoznak a hadsereg tervbe vett részleges kivonása ellen a Jordán folyó nyugati partvidékéről Több mint két év óta először viharos tüntetések zajlanak az izraeli miniszterelnök rezidenciája előtt. A jobboldali szélsőségesek és zsidó telepesek azon bőszültek fel, hogy a kormány tervbe vette a hadsereg részleges kivonását a Jordán folyó nyugati partján megszállt palesztin területekről. A helyzet a Jichak Rabin korábbi kormányfő meggyilkolása előtti hetekre emlékeztet - írta hírmagyarázatában az APA osztrák hírügynökség. A tüntetők transzparenseiken a lakosság félrevezetésével, becsapásával, sőt hazaárulással vádolják Benjamin Netanjahut. Feltűnt egy olyan fotómontázs is, amely a miniszterelnököt fején kefijával, palesztin kendővel ábrázolja, s alatta a felirat: „Hazug.” Hajszálra ugyanilyen plakáttal sértegették meggyilkolása előtt Jichak Rabint is. A palesztinokkal kötött úgynevezett hebroni megállapodás három szakaszban történő csapatkivonást írt elő Izrael számára, mielőtt lezárnák a nyugati Jordán-vidék, a Gázai övezet és Kelet-Jeruzsálem végleges státusára vonatkozó tárgyalásokat. Netanjahu a most megvalósítandó, a heves tüntetéseket kiváltó második kivonási lépcsőben a Jordán folyó megszállt nyugati partján fekvő területek 6-8 százalékának kiürítését javasolja. Az intézkedést azonban olyan palesztin kötelezettségvállalásokhoz kötné, amelyeket David Levi külügyminiszter a kormányülésen a palesztinok számára elfogadhatatlanoknak nevezett. Netanjahu ugyanis a kivonulás előtt több, az oslói és hebroni megállapodásban rögzített előírás teljesítését várja el a palesztin autonómiatanácstól: például a terror hatékony leküzdése és infrastruktúrájának szétverése, az (Izrael állam megsemmisítéséről szóló) „palesztin charta” hatályon kívül helyezése és azonnali tárgyalások megkezdése a nyugati Jordánvidék, a Gázai övezet, valamint Kelet-Jeruzsálem helyzetének tartós rendezéséről, továbbá lemondás a ciszjordániai csapatkivonás harmadik szakaszáról. Washington a megszállt területek 15 százalékáról követeli az izraeli csapatok kivonását. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke határozottan elutasította az izraeli kormány feltételeit, és az oslói, valamint hebroni megállapodás megsértésével vádolta meg az izraeli kormányfőt, aki szerinte kísérletet próbál tenni arra, hogy kivonja magát a fenti szerződések teljesítésének kötelezettsége alól. Az Izraeli Munkapárt és a baloldali ellenzék félrevezetőnek minősítette a kormányhatározatot, amely tovább fékezi a békefolyamatot. Jóllehet Netanjahunak sikerült elérnie, hogy a kormány csaknem egyhangúlag döntött a csapatkivonás mellett, a parlament jobboldali szélsőséges és vallásos képviselőinek ellenállását azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. (MTI) (FoNet/AP-telefotó) Az OPEC olajminiszterei szombaton Jakartában arról döntöttek, hogy a szervezet olajtermelését 9,9 százalékkal növelik a jövő év első hat hónapjában. Szakértők között nincs egyetértés arról, hogy ez miként hat majd a nyersanyag árára. A legtöbben csökkenést várnak - közölték a hírügynökségek. A szakminiszterek állagú szervezet napi termelését 27,5 millió hordóra (1 hordó , 159 liter) emelték a négy éve folyamatosan fenntartott 25,033 millió hordóról. Az OPEC döntése azért is igen fontos, mert a szervezet adja a világ olajtermelésének 40 százalékát. A képen: az algériai, a líbiai, a szaúdi, a katari miniszter és az OPEC nigériai főtitkára Náciarany-konferencia Londonban A hitleri Németország az 1945-ben érvényes árakon 850 millió dollár értékű mennyiséget rabolt a megszállt országoktól és magánszemélyektől, közölte a Zsidó Világkongresszus igazgatója A náci Németország a II. világháború alatt, 1945-ben érvényes árakon 850 millió dollárnyi aranyat lopott a megszállt országoktól és az üldözött magánszemélyektől - közölte tegnap Londonban a Zsidó Világkongresszus (WJC) igazgatója a szervezet kutatási eredményeit ismertetve. Elan Steinberg, aki a ma kezdődő, nagyszabású nemzetközi nádiaranykonferencia előtt nyilatkozott, kijelentette: mai áron számolva ez a mennyiség legalább 8,5 milliárd dollárt érne. Az MTI kérdésére, hogy ebből mennyi lehet az úgynevezett nem monetáris, vagyis az üldözött magánszemélyektől, főleg zsidóktól elrabolt hányad, Steinberg közölte: a teljes mennyiségnek több mint 30 százaléka, mai árakon számolva mintegy 2,9 milliárd dollárnyi ez a rész. A WJC vezető tisztviselője szerint Svájc, amelyet a zsidó és egyéb, a kérdésben kutatásokat folytató nemzetközi szervezetek a náci aranykincs első számú forgatójának és kezelőjének tartanak, a hitleri Németországból külföldre küldött aranymennyiség 85 százalékát vette át a háború idején. Steinberg kijelentette: a háború után aranyukat visszakövetelő országok benyújtott igényeiknek csak 60-65 százalékát kapták vissza, ami felveti a kérdést, hogy mi lett a többivel. Thomas Borer, a londoni konferencián Svájcot képviselő küldöttség vezetője hétfőn azonban gyakorlatilag megválaszolta a felvetett kérdést, kijelentve: annak az aranynak a nagyobb része, amelyet Svájc a német Reichsbanktól - a birodalom jegybankjától - átvett, nem maradt az országban, hanem más, általa meg nem nevezett európai országokba került a svájci import ellentételezése gyanánt vagy „azért, mert ezek az országok aranyra kívánták váltani a németek által nekik svájci frankban folyósított összegeket". Borer egyébként - aki szintén hétfőn Londonban, jóllehet nem Steinberggel együtt nyilatkozott - vehemensen országa védelmére kelt, kijelentve: Svájc helyzete a II. világháborúban teljesen különbözött a többi semleges és nem hadviselő országétól, mivel Németország és szövetségesei vették körül, s puszta megélhetése függött a német hatalom jóindulatától. (MTI)