Magyar Szó, 1998. január (55. évfolyam, 4-28. szám)

1998-01-08 / 8. szám

Magyar Szó 12 PEDAGÓGUSNAPLÓ Függetlenül, de együttes fellépéssel Vajdasági magyar oktatási tanács alakul­­ A VMPSZ jövő pénteken tartja tisztújító közgyűlését A VMPSZ 1997 decemberében elnökségi ülést tartott, amelynek első na­pirendi pontja az oly régen óhajtott vajdasági magyar oktatási tanács meg­alakulása volt. Az ülésen az elnökségi tagokon kívül néhány meghívott is részt vett: dr. Ribár Béla, dr. Ágoston Mihály egyetemi tanár, Kucsera Géza a VMSZ, Balassa Júlia a VMDP oktatási bizottsága részéről és mások. Az oktatási tanács nem civil szervezet lenne, hanem tanács, az oktatással foglalkozó szervezetek csúcsszerve. Összehangolná a részt vevő szervezetek munkáját, azzal, hogy minden tag megtartaná az önállóságát, függetlenségét, ugyanakkor biztosítaná az oktatás kérdéseiben az együttes fellépést A VMPSZ levélben kérte az oktatási kérdésekben érdekelt magyar szervezete­ket, hogy képviseltessék magukat a tanácsban. A levelet a következő szerve­zeteknek küldtük el: Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Moz­galom, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség, Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Párt, Vajdasági Magyar Polgárpárt, Vajdasági Magyar Diákszövetség, VIFO, Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület - Szabadka, Kosztolá­nyi Dezső Diáksegélyező Egyesület - Zenta, Temerini Diáksegélyező Egye­sület, Zrenjanini Diáksegélyező Egyesület, Vajdasági Magyar Könyvbarátok Köre, Vajdasági Magyar Tankönyvtanács, Vajdasági Módszertani Központ- Szabadka, Vajdasági Módszertani Központ - Zenta, Vajdasági Módszertani Központ - Pancsova, Határon Túli Magyar Ösztöndíjtanács Vajdasági Alku­­ratóriuma, Magyarságkutató Tudományos Társaság, a Római Katolikus Egy­ház bácskai és bánáti püspöksége, a Jugoszláviai Magyar Református Keresz­tyén Egyház. A 26 tagú tanács egyelőre ideiglenes jelleggel működne, a nagy taglétszám biztosítaná a munka demokratikus jellegét. Alakuló ülését hamarosan, vár­hatólag az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben tartja. A VMPSZ évi, tisztújító közgyűlése január 16-án 11 órakor lesz az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben. A közgyűlés napirendi pontjai: beszámoló az 1997. évi munkáról, az 1998. évi munka terve, tiszt­újítás, a VMPSZ javaslatainak megfogalmazása az újabb oktatási reformmal kapcsolatban. NAGY Margit Paradigmaváltás Életünk folyása ritka kivételtől elte­kintve sajátságos kettősségen alapszik. Éljük hagyományos, megszokott éle­tünket, tudatunkban pontosan rögzít­ve, hol, mit, hogyan prezentáljunk, s mi az, amit csak belsőnkben hordo­zunk, mert ha nyíltan elmondjuk vagy leírjuk, következményekkel jár. Szű­­kebb-tágabb értelemben, de általában így van. Társadalmi életünkben sok, egy­mástól eltérő célkitűzés feszül egymás­nak. Az ezek alapjául szolgáló élettér, amellett, hogy állandóan reprodukálja önmagát, akaratlanul is integrál olyan ellentmondásokat, amelyek felhalmo­zódása elengedhetetlenné teszi az ere­deti kiindulópontok átértékelését, új­ragondolását. A kiindulópont 1993, a VMPSZ megalakulása. Elsődleges feladata az anyanyelvápolás, a szórványmagyar­ság felkarolása. Kivitelezői a területi tagcsoport (módszertani központok): Észak-Bácska, Dél-Bácska és Bánát lel­kiismerettel és identitástudattal ren­delkező pedagógusai, akik zokszó és kifogáskeresés nélkül vállalták ennek minden velejáróját, igyekeztek gyer­mekeink javára fordítani mindazt, ami arra fordítható. Nem rekedtek meg egy szinten, hanem keresték az ÖSZ­­SZESZÖVŐDÉS lehetőségét: határo­kon innen és túl. Elméleti célkitűzései ma is idősze­rűek, módszertani eszköztára azonban megteremtette az új paradigmák beve­zetésének lehetőségét. Gyakorlói szemmel tapasztalom a szövetség egyik legjellemzőbb és leginkább szembeötlő sajátosságát, hogy a pedagógia külön­féle összetartozó szintjét és tartomá­nyait a gyakorlatban mechanikusan összekapcsolódó „szerkezetnek” tekin­ti. Általánosságban ez volna a pedagó­gia egydimenziós volta. A funkcionáli­san összetartozó szinteket a gyakorlat­ban strukturálisan kellene szétkapcsol­ni: biológiára, anyanyelvre, képzőmű­vészetre, zenére stb. A tantárgyak sze­rinti területek halmazai alkotnák a pe­dagógusszövetség szféráját - amint ezt induláskor is elterveztük. Egészében szemlélve a négy év eredményeit - táborok, versenyek, szemináriumok megszervezése, a tan­­könyvtanács munkája, a szabadkai Nyári Akadémia sokoldalú és összetett tevékenység körvonalai bontakoznak ki előttünk. Ha azonban tantárgy-te­rületenként tennénk mérlegre elvég­zett munkánkat, a mutató hol feljebb, hol lejjebb billenne. Sok szempontból egyenetlen képet mutatna. Ez a ré­szemről javasolt jövőorientáltság nem jelenti a hagyományoktól való elfordu­lást, s az is természetes, hogy a szövet­ség kinőtte kezdeti fázisát. És ez ter­mészetes, ez a jó. A paradigmaváltás annak a jele, hogy dolgoztunk, tevé­kenykedtünk, s képesek vagyunk a ha­gyományos szakmai sovinizmusok fölé emelkedni. A vélekedésmód megérté­sének és a szóértésnek adjunk teret. A VMPSZ-nek, ha lehet, együttmű­ködve a Szerbiai Oktatási Minisztéri­ummal átfogóbb tevékenységet kell ki­fejtenie a jövőben, a vajdasági magyar iskolaügy motorjának kell lennie, von­záskörében kellene tartania a szakem­bereket, a tanulni vágyó tehetséges fia­taljainkat. Tudatosítania, hogy léte­zünk, hogy párton kívüli civil szerve­zetekről van szó, s elsődleges célja a segítségnyújtás magyar nyelven tanu­ló gyermekeinknek. Szervezetei révén folyamatos és hathatós kapcsolatban lenni oktatási intézményeinkkel. A mai vajdasági pedagógustársadalom­nak aligha van fontosabb feladata, mint összehangoltan, pártoskodástól függetlenül, félelem nélkül végezni feladatát. Mindenekelőtt azonban ki kell alakítania türelmes, érzékeny fi­gyelmét a társadalom iránt. SZŐKE Anna Segíteni a magyar nyelven tanulókat 1998. január 8., csütörtök Quo vadis, VaMaDiSz?! A megfogalmazott igények alátámasztották a Vajdasági Magyar Diákszövetség létjogosultságát A vajdasági magyar egyetemi hall­gatók és diákok életében az 1997. esz­tendő vége egy sokak által régen várt fordulatot hozott. Történt ugyanis, hogy november elején a budapesti AGORA közhasznú társaság, amely a Kárpát-medencében tanuló magyar egyetemi hallgatók tájékoztatását hiva­tott végezni, látogatást tett Újvidéken. Ez a társaság, a többi magyarlakta ré­gióhoz hasonlóan, Vajdaság területére is ki szeretné terjeszteni a tevékenysé­gét, ehhez azonban egy itt működő diákszövetségre lenne szükség. Ez volt tehát a gondolatindító, ami néhány vállalkozó szellemű fiatalt annyira felcsigázott, hogy magukra vállalták a Vajdasági Magyar Diákszö­vetség életre keltését. A tucatnyi kez­deményező lelkesedésének és lendüle­tes munkájának ellenére a Diákszövet­ség nem jöhetett volna létre, ha - az eddigi tapasztalatokat meghazudtolva - az újvidéki magyar egyetemi hallga­tók nem mutattak volna élénk érdek­lődést, és nem fejezték volna ki igé­nyüket az első vajdasági magyar diák­érdekképviseleti szervezet megalaku­lását illetően. Hál’ istennek, így tör­tént! Az alakuló közgyűlés és az alapí­tói okirat megszerkesztése után, de­cember elején nyolcvan-egynéhány taggal, sok jó ötlettel és merész tervvel a fejünkben, meg egy, a Belügyminisz­tériumba beadott bejegyzési kér­vénnyel a kezünkben ott álltunk az el­ső nehéz kérdés előtt: hogyan tovább? Anyagi támogatás nélkül megalakí­tani is nehéz egy szervezetet, de mű­ködtetni szinte lehetetlen. Az egyre növekvő érdeklődés és az egyetemis­ták mindjobban körülírt és megfogal­mazott igényei viszont kétségtelenül alátámasztották a VaMaDiSz létjogo­sultságát. A frissen választott vezetőség a tagok széles körű bevonásával (!) lá­zas munkába kezdett az első konkrét tervek megvalósítása céljából. Megin­dult a diákszövetség vezetőségét alko­tó, egy-egy munkaterület köré szerve­ződő koordinációs csoportok működé­se. Tapasztalatlanságunk ellenére és anyagi nehézségeink dacára az ered­mények önmagukért beszélnek: a tájé­koztatásért felelős koordintációs cso­port december folyamán megjelentet­te szervezetünk hivatalos információs röplapjának két számát, amely, kez­detleges formája ellenére szívélyes fo­gadtatásra talált a diákság körében. Egy másik munkacsoportunk, amely a szabadidőprogramok szervezését vég­zi, beindította csütörtöki klubestjein­ket, valamint egy karácsonyi koncertet szervezett a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben. Mind az is­­merekedést szolgáló klubestek, mind pedig a karácsonyi koncert nagyon jó légkörben és oldott hangulatban telt el. A belföldi kapcsolatokat fenntartó csoportunk megkezdte a párbeszédet az újvidéki Egyetemista Unióval (Stu­­dentska Unija), és megtartott egy be­mutatkozó estet Szabadkán. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy két hétre rá, karácsony előtt már a szabadkai helyi szervezet is megalakult. A szabadkai kollégák lelkesedése azt igazolta, hogy a diákszövetség nem csak helyi jellegű igény: minden magyar egyetemista szükségét érzi egy apolitikus érdek­­képviseleti szervezet működésének Vajdaságban. A hazai tevékenységeken kívül a VaMaDiSz hivatalosan is bemutatko­zott az anyaország néhány intézmé­nyének és szervezetének. Felvettük a kapcsolatot a magyarországi Művelő­dési és Közoktási Minisztérium Hatá­ron túli magyarok főosztályával, a Ma­gyarok Világszövetségével, a Hallgatói Önkormányzatok Országos és a Dok­­toranduszok Országos Szövetségével. Minden fenn említett intézményben és szervezetben nagy lelkesedéssel fo­gadták a kezdeményezést, biztatást kaptunk, és segítségükről, eszmei tá­mogatásukról, valamint jövőbeli együttműködésünkről biztosítottak bennünket. Erre az ösztönzésre ko­moly szükségünk is van, mert az olyan nagy tervek, mint pl. a magyar szak­nyelv elsajátításának segítése, a közép­­iskolások tájékoztatása a továbbtanulá­si lehetőségekről, a diákcsere-progra­mok megszervezése, a Tudományos Diákköri Konferenciákon való részvé­tel lehetővé tétele a hallgatók számára, a vajdasági magyar diákság tömörítése és az egyetemisták általános informált­ságának javítása, a folyóiratunk (röp­lapunk) és klubestjeink rendszeresíté­se Újvidéken és Szabadkán stb., min­den téren felelősséget és nagy terhet rónak a diákszövetségre. Ezek a nemes és merész célok, a lel­kes tagság és vezetőség odaadó mun­kája ellenére is csak megvalósulatlan álmok maradnak, ha a diákszövetség rövidesen nem talál megfelelő megol­dást a pénzügyi gondjaira. Ígéreteket kaptunk, ötleteink is vannak, de a megvalósítás, sajnos még várat magá­ra. Ezek volnánk mi, ez volna a VaMa­DiSz. A történetünk, az eredménye­ink, a céljaink, a gondjaink. Lelkese­désünk és a jövőbe vetett hitünk nem lankad, és reméljük, hogy sikerült megalapoznunk egy olyan apolitikus egyetemista érdekképviseleti szerveze­tet, amely új törekvéseknek, ötletek­nek adhat teret, és amely hosszú távon tudja majd képviselni a vajdasági ma­gyar diákok igényeit. HORVÁTH András elnök , SZOMBATON TOPOLYÁN Megalakul a VMPSZ helyi tagozata Január 10-én, szombaton 10 órai kezdettel a topolyai községi képviselő­­testület üléstermében alakuló közgyűlést tart a Vajdasági Magyar Pedagógu­sok Szövetsége helyi tagozata megalakulását kezdeményező bizottság. Az ülésre meghívták Nagy Margitot a szervezet elnökét és Király Veronát a szabadkai tagozat elnökét, valamint azokat a községbeli pedagógusokat, akik - mintegy 40-en - már tagjai a vajdasági szervezetnek. Az ülésen ismertetik a szövetség alapszabályzatát, megvitatásra és elfogadásra javasolják, majd megválasztják a 9 tagú tanácsot és annak soraiból az elnököt. Az alakuló közgyűlésen a jelenlevők aláírhatják a belépési nyilatkozatot, és tagjai lehet­nek a helyi szervezetnek. A szervezők minden pedagógust, illetve érdeklődőt várnak a közgyűlésre. N. K. Kitartás a déli végeken Hagyományápolás Ürményházán Az Ürményházi Hagyományápoló Kör nem tekinthet vissza hosszú múltra. Ebben az iskolaévben alakult, a VMPSZ Népzenei Szakosztályának keretében. Tagjai főleg az ürményházi általános iskola tanulói. Munkatervünk tar­talmazza a magyarlakta vidékek hagyományainak megis­merését és a saját, helyi hagyományaink ápolását. Találko­zóinkat a téli ünnepkör hagyományainak megismerésével, ápolásával kezdtük. Már október közepe táján a VMPSZ közvetítésével - mint a többi hagyományápoló szervezet - mi is megkaptuk a Magyar Művelődési Intézet (Budapest) fölhívását a VII. Országos Betlehemes Találkozón való részvételre. Ugyan­ebben az időben a Moholi Római Katolikus Plébániahivatal Hagyományápoló Köre is megjelentette fölhívását hetilap­jainkban a Betlehemesek III. Moholi Találkozójára. Az idő aránylag rövid volt a felkészülésre, de a helybeli élő nép­szokások nem okoztak gondot a kis hagyományápolóknak. A lányok két kántáló csoportot alkottak: öten, illetve négyen adták elő a faluban szokásos karácsonyi köszöntőket. Ők maguk választották ki a kántálandó énekeket is. A fiúk „kecskéztek”, ami szintén élő hagyomány a faluban. A ki­fordított bundákban és korommal arcukat feketére mázoló fiúk karácsony böjtjén sötétedés után járják a falut. Ahol szívesen látják őket, ott előadnak egy rövid történetet: vevő és eladó párbeszédét az eladandó kecske áráról, amiben nem tudnak megegyezni, ezért a vevő láncos botjával fejbe­­ kólintja a kecskét, amelyet az „orvos” éleszt föl, furulyaszó­val. Énekkel köszönnek be, és áldást mondanak a házra és lakóira távozáskor. Játékukért ajándékot­­ idősebb fiúk ese­tében bort is­­- kapnak. E két élő helybeli szokást december hónap folyamán há­rom helyen mutatták be. Először Moholon, december ele­jén. A bemutatott betlehemes játékokat, karácsonyköszön­tőket, névnapköszöntőket és a többi előadott szokást nép­rajzi, zenei és nyelvi szempontból véleményezte a három­tagú szakmai zsűri (dr. Burány Béla, Bodor Anikó és dr. Papp György), hogy ezzel is segítsék a csoportok további munkáját. Kántáló csoportjaink osztatlan sikert arattak a betlehe­mesek moholi találkozóján. Az elhangzott értékelésből idé­zem: Szent és gyönyörűséges áhitat, amit ezek a gyermekek művelnek... Kecskézőink egyedülálló szokást mutattak be, szintén nagyon sikeresen. A harminckét csoport egyébként egész napos műsort adott. Voltak betlehemesek Adáról, Szenttamásról, Zentá­ról, Temerinből, Kishegyesről, Kikindáról, Oromhegyes­ről, Szabadkáról, Doroszlóról, Csantavérről, Mohosról, Ma­radékról, Horgosról, Újvidékről és Székelykevéről. A fölé­­pek betlehemjeit a vasárnapi mise után valamennyien meg­csodálhattuk. A karácsony- és újévköszöntőket, valamint az István- és János-köszöntőket is szívesen hallgattuk. A föllépők a moholi plébánia, az általános iskola és a helybeliek vendégszeretetét élvezték két napon át. Budapestre sikerélményekkel föltöltődve mentünk, az ottani fesztiválon mutatkoztunk be, igaz, anyagi és egyéb okok miatt kicsit megfogyatkozva. A találkozó színhelye az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház volt, ahol „a távoli magyar vidékekről” fölléptek még Erdélyből, Felvidékről és Kárpátaljáról érkező csoportok, Jugoszláviából pedig az ürményháziakon kívül, csantavériek bábtáncoltatóval, kis­­hegyesiek, szenttamásiak, temeriniek és doroszlóiak külön­féle bácskai pásztorjátékokkal, a székelykevei hagyomány­­őrző csoport viszont sokszemélyes katonajátékkal. A részt­vevők külső helyszíneken is fölléptek: a környező templo­mokban, szociális színhelyeken és utcán. Az ürményházi csoportok (egy kántáló és egy kecskéző) a Gyermekházban zajló találkozó műsorán kívül a Magyar Néprajzi Múzeum­ban és egy idősek klubjában léptek föl. Az előadások után sokan kerestek meg bennünket az öltözőkben; elismerésü­ket fejezték ki az élő hagyományok ápolásáért; érdeklődtek a kevésbé ismert kecskézés néprajzi részletei után (még csak egyetlen csoport volt jelen kecskézéssel Magyarországról!). Marosi Julianna saját gyűjtésű régi magyar adventi és ka­rácsonyi népénekeket adott ajándékba (könyvet és hang­szalagot) azért a szép élményért, amely könnyekig megha­totta. Tömöry Mártára, Szász Zsoltra és vendéglátóinkra az Angyalföldi Gyermekházban sokáig emlékezni fogunk a szí­ves fogadtatásért, segítőkészségért. Székelykevén december 27-én tartották a dél-bánáti betlehemesek első találkozóját. Nyolc dél-bánáti község mutatta be karácsonyi műsorát. Voltak karácsonyi szoká­sok, betlehemes játékok, mesedramatizációk, jelenetek, versek... A Zarko Zrenjanin Általános Iskola sportcsarnoka az utolsó ülőhelyig megtelt nézőkkel. A rohamosan fogyó dél-bánáti magyarság adott itt egymásnak találkozót. Eljöt­tek a koviniak, pancsovaiak, sándoregyháziak és verseciek is, olyan gyerekekkel, akik már nem tanulnak anyanyelvü­kön, mert helységükben nincs magyar nyelvű oktatás. Né­hány lelkes pedagógus foglalkozik a legfiatalabbakkal, akik­nek „kitartását a déli végeken” (ahogy fogalmazott egy bu­dapesti kedves vendéglátónk) csak dicsérni lehet. Dicsérni lehet a székelykevei találkozó szervezőit is, a dél-bánáti római katolikus esperesi hivatal és a Žarko Zre­njanin Általános Iskola példamutató együttműködését. (Sajnos, az Ürményházi Hagyományápoló Kör nem mű­ködhet ilyen szerencsés körülmények között.) Reméljük, hogy a moholiakról példát véve Bánátban is rendszeressé válnak a szaporodó hagyományápoló körök összejövetelei és a székelykeveihez hasonló betlehemes ta­lálkozók. VIOLA Lujza

Next