Magyar Szó, 1998. január (55. évfolyam, 4-28. szám)
1998-01-08 / 8. szám
Magyar Szó 12 PEDAGÓGUSNAPLÓ Függetlenül, de együttes fellépéssel Vajdasági magyar oktatási tanács alakul A VMPSZ jövő pénteken tartja tisztújító közgyűlését A VMPSZ 1997 decemberében elnökségi ülést tartott, amelynek első napirendi pontja az oly régen óhajtott vajdasági magyar oktatási tanács megalakulása volt. Az ülésen az elnökségi tagokon kívül néhány meghívott is részt vett: dr. Ribár Béla, dr. Ágoston Mihály egyetemi tanár, Kucsera Géza a VMSZ, Balassa Júlia a VMDP oktatási bizottsága részéről és mások. Az oktatási tanács nem civil szervezet lenne, hanem tanács, az oktatással foglalkozó szervezetek csúcsszerve. Összehangolná a részt vevő szervezetek munkáját, azzal, hogy minden tag megtartaná az önállóságát, függetlenségét, ugyanakkor biztosítaná az oktatás kérdéseiben az együttes fellépést A VMPSZ levélben kérte az oktatási kérdésekben érdekelt magyar szervezeteket, hogy képviseltessék magukat a tanácsban. A levelet a következő szervezeteknek küldtük el: Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület, Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, Vajdasági Magyar Szövetség, Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség, Vajdasági Magyar Kereszténydemokrata Párt, Vajdasági Magyar Polgárpárt, Vajdasági Magyar Diákszövetség, VIFO, Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület - Szabadka, Kosztolányi Dezső Diáksegélyező Egyesület - Zenta, Temerini Diáksegélyező Egyesület, Zrenjanini Diáksegélyező Egyesület, Vajdasági Magyar Könyvbarátok Köre, Vajdasági Magyar Tankönyvtanács, Vajdasági Módszertani Központ- Szabadka, Vajdasági Módszertani Központ - Zenta, Vajdasági Módszertani Központ - Pancsova, Határon Túli Magyar Ösztöndíjtanács Vajdasági Alkuratóriuma, Magyarságkutató Tudományos Társaság, a Római Katolikus Egyház bácskai és bánáti püspöksége, a Jugoszláviai Magyar Református Keresztyén Egyház. A 26 tagú tanács egyelőre ideiglenes jelleggel működne, a nagy taglétszám biztosítaná a munka demokratikus jellegét. Alakuló ülését hamarosan, várhatólag az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben tartja. A VMPSZ évi, tisztújító közgyűlése január 16-án 11 órakor lesz az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben. A közgyűlés napirendi pontjai: beszámoló az 1997. évi munkáról, az 1998. évi munka terve, tisztújítás, a VMPSZ javaslatainak megfogalmazása az újabb oktatási reformmal kapcsolatban. NAGY Margit Paradigmaváltás Életünk folyása ritka kivételtől eltekintve sajátságos kettősségen alapszik. Éljük hagyományos, megszokott életünket, tudatunkban pontosan rögzítve, hol, mit, hogyan prezentáljunk, s mi az, amit csak belsőnkben hordozunk, mert ha nyíltan elmondjuk vagy leírjuk, következményekkel jár. Szűkebb-tágabb értelemben, de általában így van. Társadalmi életünkben sok, egymástól eltérő célkitűzés feszül egymásnak. Az ezek alapjául szolgáló élettér, amellett, hogy állandóan reprodukálja önmagát, akaratlanul is integrál olyan ellentmondásokat, amelyek felhalmozódása elengedhetetlenné teszi az eredeti kiindulópontok átértékelését, újragondolását. A kiindulópont 1993, a VMPSZ megalakulása. Elsődleges feladata az anyanyelvápolás, a szórványmagyarság felkarolása. Kivitelezői a területi tagcsoport (módszertani központok): Észak-Bácska, Dél-Bácska és Bánát lelkiismerettel és identitástudattal rendelkező pedagógusai, akik zokszó és kifogáskeresés nélkül vállalták ennek minden velejáróját, igyekeztek gyermekeink javára fordítani mindazt, ami arra fordítható. Nem rekedtek meg egy szinten, hanem keresték az ÖSZSZESZÖVŐDÉS lehetőségét: határokon innen és túl. Elméleti célkitűzései ma is időszerűek, módszertani eszköztára azonban megteremtette az új paradigmák bevezetésének lehetőségét. Gyakorlói szemmel tapasztalom a szövetség egyik legjellemzőbb és leginkább szembeötlő sajátosságát, hogy a pedagógia különféle összetartozó szintjét és tartományait a gyakorlatban mechanikusan összekapcsolódó „szerkezetnek” tekinti. Általánosságban ez volna a pedagógia egydimenziós volta. A funkcionálisan összetartozó szinteket a gyakorlatban strukturálisan kellene szétkapcsolni: biológiára, anyanyelvre, képzőművészetre, zenére stb. A tantárgyak szerinti területek halmazai alkotnák a pedagógusszövetség szféráját - amint ezt induláskor is elterveztük. Egészében szemlélve a négy év eredményeit - táborok, versenyek, szemináriumok megszervezése, a tankönyvtanács munkája, a szabadkai Nyári Akadémia sokoldalú és összetett tevékenység körvonalai bontakoznak ki előttünk. Ha azonban tantárgy-területenként tennénk mérlegre elvégzett munkánkat, a mutató hol feljebb, hol lejjebb billenne. Sok szempontból egyenetlen képet mutatna. Ez a részemről javasolt jövőorientáltság nem jelenti a hagyományoktól való elfordulást, s az is természetes, hogy a szövetség kinőtte kezdeti fázisát. És ez természetes, ez a jó. A paradigmaváltás annak a jele, hogy dolgoztunk, tevékenykedtünk, s képesek vagyunk a hagyományos szakmai sovinizmusok fölé emelkedni. A vélekedésmód megértésének és a szóértésnek adjunk teret. A VMPSZ-nek, ha lehet, együttműködve a Szerbiai Oktatási Minisztériummal átfogóbb tevékenységet kell kifejtenie a jövőben, a vajdasági magyar iskolaügy motorjának kell lennie, vonzáskörében kellene tartania a szakembereket, a tanulni vágyó tehetséges fiataljainkat. Tudatosítania, hogy létezünk, hogy párton kívüli civil szervezetekről van szó, s elsődleges célja a segítségnyújtás magyar nyelven tanuló gyermekeinknek. Szervezetei révén folyamatos és hathatós kapcsolatban lenni oktatási intézményeinkkel. A mai vajdasági pedagógustársadalomnak aligha van fontosabb feladata, mint összehangoltan, pártoskodástól függetlenül, félelem nélkül végezni feladatát. Mindenekelőtt azonban ki kell alakítania türelmes, érzékeny figyelmét a társadalom iránt. SZŐKE Anna Segíteni a magyar nyelven tanulókat 1998. január 8., csütörtök Quo vadis, VaMaDiSz?! A megfogalmazott igények alátámasztották a Vajdasági Magyar Diákszövetség létjogosultságát A vajdasági magyar egyetemi hallgatók és diákok életében az 1997. esztendő vége egy sokak által régen várt fordulatot hozott. Történt ugyanis, hogy november elején a budapesti AGORA közhasznú társaság, amely a Kárpát-medencében tanuló magyar egyetemi hallgatók tájékoztatását hivatott végezni, látogatást tett Újvidéken. Ez a társaság, a többi magyarlakta régióhoz hasonlóan, Vajdaság területére is ki szeretné terjeszteni a tevékenységét, ehhez azonban egy itt működő diákszövetségre lenne szükség. Ez volt tehát a gondolatindító, ami néhány vállalkozó szellemű fiatalt annyira felcsigázott, hogy magukra vállalták a Vajdasági Magyar Diákszövetség életre keltését. A tucatnyi kezdeményező lelkesedésének és lendületes munkájának ellenére a Diákszövetség nem jöhetett volna létre, ha - az eddigi tapasztalatokat meghazudtolva - az újvidéki magyar egyetemi hallgatók nem mutattak volna élénk érdeklődést, és nem fejezték volna ki igényüket az első vajdasági magyar diákérdekképviseleti szervezet megalakulását illetően. Hál’ istennek, így történt! Az alakuló közgyűlés és az alapítói okirat megszerkesztése után, december elején nyolcvan-egynéhány taggal, sok jó ötlettel és merész tervvel a fejünkben, meg egy, a Belügyminisztériumba beadott bejegyzési kérvénnyel a kezünkben ott álltunk az első nehéz kérdés előtt: hogyan tovább? Anyagi támogatás nélkül megalakítani is nehéz egy szervezetet, de működtetni szinte lehetetlen. Az egyre növekvő érdeklődés és az egyetemisták mindjobban körülírt és megfogalmazott igényei viszont kétségtelenül alátámasztották a VaMaDiSz létjogosultságát. A frissen választott vezetőség a tagok széles körű bevonásával (!) lázas munkába kezdett az első konkrét tervek megvalósítása céljából. Megindult a diákszövetség vezetőségét alkotó, egy-egy munkaterület köré szerveződő koordinációs csoportok működése. Tapasztalatlanságunk ellenére és anyagi nehézségeink dacára az eredmények önmagukért beszélnek: a tájékoztatásért felelős koordintációs csoport december folyamán megjelentette szervezetünk hivatalos információs röplapjának két számát, amely, kezdetleges formája ellenére szívélyes fogadtatásra talált a diákság körében. Egy másik munkacsoportunk, amely a szabadidőprogramok szervezését végzi, beindította csütörtöki klubestjeinket, valamint egy karácsonyi koncertet szervezett a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben. Mind az ismerekedést szolgáló klubestek, mind pedig a karácsonyi koncert nagyon jó légkörben és oldott hangulatban telt el. A belföldi kapcsolatokat fenntartó csoportunk megkezdte a párbeszédet az újvidéki Egyetemista Unióval (Studentska Unija), és megtartott egy bemutatkozó estet Szabadkán. Ez utóbbi olyan jól sikerült, hogy két hétre rá, karácsony előtt már a szabadkai helyi szervezet is megalakult. A szabadkai kollégák lelkesedése azt igazolta, hogy a diákszövetség nem csak helyi jellegű igény: minden magyar egyetemista szükségét érzi egy apolitikus érdekképviseleti szervezet működésének Vajdaságban. A hazai tevékenységeken kívül a VaMaDiSz hivatalosan is bemutatkozott az anyaország néhány intézményének és szervezetének. Felvettük a kapcsolatot a magyarországi Művelődési és Közoktási Minisztérium Határon túli magyarok főosztályával, a Magyarok Világszövetségével, a Hallgatói Önkormányzatok Országos és a Doktoranduszok Országos Szövetségével. Minden fenn említett intézményben és szervezetben nagy lelkesedéssel fogadták a kezdeményezést, biztatást kaptunk, és segítségükről, eszmei támogatásukról, valamint jövőbeli együttműködésünkről biztosítottak bennünket. Erre az ösztönzésre komoly szükségünk is van, mert az olyan nagy tervek, mint pl. a magyar szaknyelv elsajátításának segítése, a középiskolások tájékoztatása a továbbtanulási lehetőségekről, a diákcsere-programok megszervezése, a Tudományos Diákköri Konferenciákon való részvétel lehetővé tétele a hallgatók számára, a vajdasági magyar diákság tömörítése és az egyetemisták általános informáltságának javítása, a folyóiratunk (röplapunk) és klubestjeink rendszeresítése Újvidéken és Szabadkán stb., minden téren felelősséget és nagy terhet rónak a diákszövetségre. Ezek a nemes és merész célok, a lelkes tagság és vezetőség odaadó munkája ellenére is csak megvalósulatlan álmok maradnak, ha a diákszövetség rövidesen nem talál megfelelő megoldást a pénzügyi gondjaira. Ígéreteket kaptunk, ötleteink is vannak, de a megvalósítás, sajnos még várat magára. Ezek volnánk mi, ez volna a VaMaDiSz. A történetünk, az eredményeink, a céljaink, a gondjaink. Lelkesedésünk és a jövőbe vetett hitünk nem lankad, és reméljük, hogy sikerült megalapoznunk egy olyan apolitikus egyetemista érdekképviseleti szervezetet, amely új törekvéseknek, ötleteknek adhat teret, és amely hosszú távon tudja majd képviselni a vajdasági magyar diákok igényeit. HORVÁTH András elnök , SZOMBATON TOPOLYÁN Megalakul a VMPSZ helyi tagozata Január 10-én, szombaton 10 órai kezdettel a topolyai községi képviselőtestület üléstermében alakuló közgyűlést tart a Vajdasági Magyar Pedagógusok Szövetsége helyi tagozata megalakulását kezdeményező bizottság. Az ülésre meghívták Nagy Margitot a szervezet elnökét és Király Veronát a szabadkai tagozat elnökét, valamint azokat a községbeli pedagógusokat, akik - mintegy 40-en - már tagjai a vajdasági szervezetnek. Az ülésen ismertetik a szövetség alapszabályzatát, megvitatásra és elfogadásra javasolják, majd megválasztják a 9 tagú tanácsot és annak soraiból az elnököt. Az alakuló közgyűlésen a jelenlevők aláírhatják a belépési nyilatkozatot, és tagjai lehetnek a helyi szervezetnek. A szervezők minden pedagógust, illetve érdeklődőt várnak a közgyűlésre. N. K. Kitartás a déli végeken Hagyományápolás Ürményházán Az Ürményházi Hagyományápoló Kör nem tekinthet vissza hosszú múltra. Ebben az iskolaévben alakult, a VMPSZ Népzenei Szakosztályának keretében. Tagjai főleg az ürményházi általános iskola tanulói. Munkatervünk tartalmazza a magyarlakta vidékek hagyományainak megismerését és a saját, helyi hagyományaink ápolását. Találkozóinkat a téli ünnepkör hagyományainak megismerésével, ápolásával kezdtük. Már október közepe táján a VMPSZ közvetítésével - mint a többi hagyományápoló szervezet - mi is megkaptuk a Magyar Művelődési Intézet (Budapest) fölhívását a VII. Országos Betlehemes Találkozón való részvételre. Ugyanebben az időben a Moholi Római Katolikus Plébániahivatal Hagyományápoló Köre is megjelentette fölhívását hetilapjainkban a Betlehemesek III. Moholi Találkozójára. Az idő aránylag rövid volt a felkészülésre, de a helybeli élő népszokások nem okoztak gondot a kis hagyományápolóknak. A lányok két kántáló csoportot alkottak: öten, illetve négyen adták elő a faluban szokásos karácsonyi köszöntőket. Ők maguk választották ki a kántálandó énekeket is. A fiúk „kecskéztek”, ami szintén élő hagyomány a faluban. A kifordított bundákban és korommal arcukat feketére mázoló fiúk karácsony böjtjén sötétedés után járják a falut. Ahol szívesen látják őket, ott előadnak egy rövid történetet: vevő és eladó párbeszédét az eladandó kecske áráról, amiben nem tudnak megegyezni, ezért a vevő láncos botjával fejbe kólintja a kecskét, amelyet az „orvos” éleszt föl, furulyaszóval. Énekkel köszönnek be, és áldást mondanak a házra és lakóira távozáskor. Játékukért ajándékot idősebb fiúk esetében bort is- kapnak. E két élő helybeli szokást december hónap folyamán három helyen mutatták be. Először Moholon, december elején. A bemutatott betlehemes játékokat, karácsonyköszöntőket, névnapköszöntőket és a többi előadott szokást néprajzi, zenei és nyelvi szempontból véleményezte a háromtagú szakmai zsűri (dr. Burány Béla, Bodor Anikó és dr. Papp György), hogy ezzel is segítsék a csoportok további munkáját. Kántáló csoportjaink osztatlan sikert arattak a betlehemesek moholi találkozóján. Az elhangzott értékelésből idézem: Szent és gyönyörűséges áhitat, amit ezek a gyermekek művelnek... Kecskézőink egyedülálló szokást mutattak be, szintén nagyon sikeresen. A harminckét csoport egyébként egész napos műsort adott. Voltak betlehemesek Adáról, Szenttamásról, Zentáról, Temerinből, Kishegyesről, Kikindáról, Oromhegyesről, Szabadkáról, Doroszlóról, Csantavérről, Mohosról, Maradékról, Horgosról, Újvidékről és Székelykevéről. A fölépek betlehemjeit a vasárnapi mise után valamennyien megcsodálhattuk. A karácsony- és újévköszöntőket, valamint az István- és János-köszöntőket is szívesen hallgattuk. A föllépők a moholi plébánia, az általános iskola és a helybeliek vendégszeretetét élvezték két napon át. Budapestre sikerélményekkel föltöltődve mentünk, az ottani fesztiválon mutatkoztunk be, igaz, anyagi és egyéb okok miatt kicsit megfogyatkozva. A találkozó színhelye az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház volt, ahol „a távoli magyar vidékekről” fölléptek még Erdélyből, Felvidékről és Kárpátaljáról érkező csoportok, Jugoszláviából pedig az ürményháziakon kívül, csantavériek bábtáncoltatóval, kishegyesiek, szenttamásiak, temeriniek és doroszlóiak különféle bácskai pásztorjátékokkal, a székelykevei hagyományőrző csoport viszont sokszemélyes katonajátékkal. A résztvevők külső helyszíneken is fölléptek: a környező templomokban, szociális színhelyeken és utcán. Az ürményházi csoportok (egy kántáló és egy kecskéző) a Gyermekházban zajló találkozó műsorán kívül a Magyar Néprajzi Múzeumban és egy idősek klubjában léptek föl. Az előadások után sokan kerestek meg bennünket az öltözőkben; elismerésüket fejezték ki az élő hagyományok ápolásáért; érdeklődtek a kevésbé ismert kecskézés néprajzi részletei után (még csak egyetlen csoport volt jelen kecskézéssel Magyarországról!). Marosi Julianna saját gyűjtésű régi magyar adventi és karácsonyi népénekeket adott ajándékba (könyvet és hangszalagot) azért a szép élményért, amely könnyekig meghatotta. Tömöry Mártára, Szász Zsoltra és vendéglátóinkra az Angyalföldi Gyermekházban sokáig emlékezni fogunk a szíves fogadtatásért, segítőkészségért. Székelykevén december 27-én tartották a dél-bánáti betlehemesek első találkozóját. Nyolc dél-bánáti község mutatta be karácsonyi műsorát. Voltak karácsonyi szokások, betlehemes játékok, mesedramatizációk, jelenetek, versek... A Zarko Zrenjanin Általános Iskola sportcsarnoka az utolsó ülőhelyig megtelt nézőkkel. A rohamosan fogyó dél-bánáti magyarság adott itt egymásnak találkozót. Eljöttek a koviniak, pancsovaiak, sándoregyháziak és verseciek is, olyan gyerekekkel, akik már nem tanulnak anyanyelvükön, mert helységükben nincs magyar nyelvű oktatás. Néhány lelkes pedagógus foglalkozik a legfiatalabbakkal, akiknek „kitartását a déli végeken” (ahogy fogalmazott egy budapesti kedves vendéglátónk) csak dicsérni lehet. Dicsérni lehet a székelykevei találkozó szervezőit is, a dél-bánáti római katolikus esperesi hivatal és a Žarko Zrenjanin Általános Iskola példamutató együttműködését. (Sajnos, az Ürményházi Hagyományápoló Kör nem működhet ilyen szerencsés körülmények között.) Reméljük, hogy a moholiakról példát véve Bánátban is rendszeressé válnak a szaporodó hagyományápoló körök összejövetelei és a székelykeveihez hasonló betlehemes találkozók. VIOLA Lujza