Magyar Szó, 1998. február (55. évfolyam, 29-52. szám)

1998-02-01 / 29. szám

2 KÜLPOLITIKA ŰRKUTATÁS Kedvező hírek a Mir űrállomásról „A borúlátók jóslata szerencsére nem vált be, a Miren a szokásos munka ismét zavartalanul folyik!” - jelentette ki Jurij Koptyev, az RKA orosz űrügynökség igazgatója. Már a minapi nyolcadik amerikai-orosz űrrandevú előkészületeinél sokkal kellemesebb hangulat uralkodott, mint korábban. A Miren történt balesetek, meghibásodások sorozata ugyanis régebben sok aggodalomra adott okot. Még az amerikai kongresszusban is szóba került, hogy az asztronauták biztonságának érdekében talán fel is kellene függeszteni a közös űrprogramot. „Úgy tűnik, most már minden a legnagyobb rendben van — jelentette ki a minap a NASA egyik magas rangú vezetője is. — A Mir fedélzetén sokban javult a helyzet, a biztonsági és létfenntartó berendezések a követelményeknek megfelelően működnek. Minden lehetőség megvan arra, hogy az amerikai űrrepülőgép és az orosz űrállomás biztonságosan együttműködjön.” A napokban végrehajtott sikeres Endeavour-Mir űrrandevú során az amerikaiak az élelmen és vízen kívül több ezer kilogramm új alkatrészt és felszerelést vittek a Mirre, hogy a legénység továbbra is zavartalanul végezze a hátramaradt javítási és karbantartási munkákat, és folytassa a tervezett tudományos kísérleteket. Mindamellett, hogy az űrállomás állapotáról kedvező jelentések érkeztek, Valerii Riumin, az űrkutatási ügynökség szakértője személyesen is meg akar győződni erről. Májusban, a következő űrrandevú alkalmával ő is az űrgép fedélzetén lesz. A kiváló űrkutatási szakértő véleményére azért is szükség van, mivel Jurij Koptyevnek, az RKA orosz űrügynökség igazgatójának szavai szerint már tárgyalások folynak arról, hogy az Alpha nemzetközi űrállomás felépítéséig a Mir tudományos moduljait fogják használni a különböző kísérletek és megfigyelések elvégzésére. Ezek szerint az orosz űrállomás még legalább két évig működőképes marad, legalább addig, amíg az orosz űrkutatók nem költözhetnek át az új űrállomás orosz részlegébe. Ezután a Mir még 9-10 hónapig fog keringeni Föld körüli pályán, majd 3-4 teherűrhajó alacsonyabb pályára viszi a „kiszolgált” orbitert, ahonnan később „végső nyugalomra” az óceánba süllyesztik. Tekintet nélkül a kedvezően alakult helyzetre az űrállomáson, az „űrördög” ezúttal sem aludt. Amikor Andrew Thomas asztronauta, akinek David Wolf helyét kell elfoglalnia a Miren, felpróbálta az orosz szkafandert, kiderült, hogy az űrruha mell- és karbősége nem megfelelő, vagyis túl szűk a számára. Mármár úgy tűnt, hogy emiatt vissza kell térnie a Földre, ugyanis a biztonsági szabályok szerint megfelelő szkafander nélkül űrhajós nem dolgozhat a Miren. Az ausztráliai születésű amerikai mérnöknek azonban végül is sikerült „átszabni” az űröltönyt, tehát átveheti Wolf helyét, akinek - szavai szerint - most már egyetlen vágya, hogy otthonában egy jó pizzát fogyasszon el. Thomasnak az űrruhával kapcsolatos panaszai állítólag „felingerelték” az orosz űrkutatókat. Meg is kérdőjelezték, hogy volt-e valóban oka panaszkodni, és attól tartanak, hogy később még más nehézségeik is lesznek vele az űrben töltendő hónapok alatt. Andrew Thomas azonban hangsúlyozta, hogy a problémája valódi volt, a szűk öltözet nem tette volna lehetővé a számára, hogy beszálljon az orosz Szojuz űrhajóba, ha a Mirt végszükség esetében el kellett volna hagyni. A közbejött kis zavaró mozzanat ellenére az amerikai űrhajós a kedd esti tv-interjúban derűsen kijelentette, hogy nagy örömmel tekint az előtte álló négy hónapos - szavai szerint - űrkalandra. Az űrprogram szerint a következő napokban már hatan lesznek a Mir űrállomáson. Anatolij Szolovjov és Pavel Vinogradov kozmonautákat Talgad Muszabajev és Nyikolaj Budarin űrhajósok váltják le, akikkel együtt a Mirre egy francia vendég űrhajós is érkezik. UMEK Miklós I Az első űrrandevú két részvevője (Thomas Stafford és Alekszej Leonov) Levált a teherűrhajó is Nagy a forgalom a Miren A Mir űrállomásról pénteken - közép-európai idő szerint 13 óra 53 perckor - leválasztották a Progressz M-37 jelzésű teherűrhajót. A manővereket az automatika irányította. Előző nap az Endeavour amerikai űrsikló búcsúzott el az orosz űrbázistól, s ezzel egyidőben startolt a kazahsztáni Bajkonurból a Szojuz TM-27 jelzésű űrhajó, amely szombat este kötött ki a Miren az orosz-francia űrhármassal. A Progressz sorsáról nem született még végleges döntés, egyelőre „szabad repülésben” marad, s nem irányítják a légkörbe, tehát egyelőre nem semmisítik meg. Viktor Blagov orosz repülésirányító szerint nincs kizárva, hogy a későbbiekben ismét összekapcsolják a Mirrel, hogy e manőverek során a dokkolás monitoros, kézi vezérlését ellenőrizzék. Újabb teherűrhajó startját egyébként márciusra tervezik a bajkonuri űrközpontból. Budapesti látogatását közvetlenül követően, csütörtökre virradóra Constantinescu elnöknek több mint ötórás tárgyaláson sem sikerült összebékítenie a parasztpárti-demokrata ellentéteket, így - bár vezetői berkekben finomabban fogalmaznak - megbukott a koalíció, s jelenleg Romániában a kabinet több miniszter díjával kormányoz. A Demokrata Párt többszöri halasztás után úgy döntött, hogy január 29-én, csütörtökön reggel 8 órától visszahívja minisztereit, amennyiben Victor Ciorbea miniszterelnök nem mond le. A választásokon győztes (de nem abszolút többséggel) Demokratikus Konvenció azonban az alkotó pártokkal és az RMDSZ-szel együtt kiállt a miniszterelnök mellett, nem engedett a zsarolásnak az utolsó pillanatban, az elnöki egyeztetési kísérlet során sem, így aztán csütörtökön éjszaka Constantinescu elnök tévényilatkozatában jelentette be, hogy a Demokrata Párt kilépett a kormányból, a keserű pirula édesítésére már arról is tudatott, hogy a demokraták egyezséget írtak alá a konvencióval, miszerint ezután is a kormányt támogatják a parlamentben, ez azonban döglött le patkója, a Ciorbea-kabinet megkezdte a kisebbségi kormányzást. Innen pedig egyenes út vezet az előrehozott választásokhoz. Ezzel pedig véget ért egy újabb romantikus álom arról, hogy Romániában végre a demokratikus, felvilágosult erők kerültek az ország élére, s ezután méltányosabb lesz a viszony ember - közte pedig a kisebbségi - és a hatalom között. A politika azonban nem ismeri a méltányosság fogalmát, hanem az érdekek szerint alakítja a viszonyokat. A helyzet pedig továbbra is olyan kusza marad, mint amilyenek az érdekviszonyok. Máris megkezdődött az alkudozás a gyenge kormány bőrére, több ajánlkozó is akadt a támogatásra - többek között a volt kormánypárt, Iliescuék is -, ezek azonban feltételeket szabnak. S nem is akármilyeneket. Itt van a kutya eltemetve. Az „igénylista” roppant terjedelmes, kezdve attól, hogy a volt nómenklatúra társadalmi demokratákká átvedlett farizeusai (Iliescu pártja) követeli a restitutio in integrum azonnali megszüntetését, az elkobzott-államosított tulajdonok ügyének felülvizsgálását és újraszabályozását. Nyilván úgy, ahogyan majd ők diktálnák, hogy az elrabolt vagyonok továbbra is az újgazdagok kezén maradjanak. S hogy az egykori erdélyi nagybirtokok, ingatlanok (amelyek nagyrészt magyaroké, magyar egyházaké) fölött továbbra is a jelenlegi bitorlók, s a román állam rendelkezzen. A Románok Nemzeti Egységpártja egyenesen azt szabta meg támogatása feltételéül, hogy távolítsák el a magyarokat a kormányból. Nos, ilyen körülmények között meddig és hogyan kormányozhat egy Demokratikus Konvenció- RMDSZ koalíció? Pedig az előrehozott választások senkinek sem érdeke. Az ellenzéknek sem, hogy újra a nyakába vegyen egy ilyen csődtömeget, amelyet nagy nehezen lepasszolt anélkül, hogy a reformokat véghezvitte volna. Továbbá egy választási cirkusz újabb fél évvel visszavetné a reformok menetét, amire a rogyadozó román gazdaságnak az idejéből aligha futja. A politikai bizonytalanság pedig nyomban megmutatkozik a mozgótőke elbizonytalanodásán, ami ugyancsak a legkevésbé érdeke Romániának. Az ország annyi gonddal és energiával újra festett nemzetközi megítélése nyilván nem Románia előnyére módosul ezekben a napokban egy ilyen belpolitikai felindulás nyomán. Holnap, hétfőn reggel új felállásban, új miniszterekkel kezdi a kormányzást a Ciorbea-kabinet. Úgy tűnik, a távozó demokraták helyett már jó előre gondoskodtak emberekről, továbbra is gondosan ügyelve a méltányos elosztásra a pártok között. Az RMDSZ valószínűleg a távozó, rövid, de dicstelen múltú kormányfőtitkár, Remus Opris (ő irányította a csereháti apácák másodszori erőszakos beköltöztetését) helyére nevez jelöltet. A rohamos elszegényedés, a tanügy és az egészségügy egyre halmozódó gondjai, a munkanélküliség riasztó növekedése, a közbiztonság leromlása, a létbizonytalanság - mindmind a hamu alatt izzó parázs, amely akármelyik pillanatban fellángolhat. A miniszterelnök, aki kormányfői kinevezése előtt szakszervezeti vezér volt, most alkudozik a szakszervezetekkel. Társadalmi alkut ajánlott, amelynek során a munkás érdekképviseletek összegezzék követeléseiket, az legyen a tárgyalási alapja egy olyan megegyezésnek, amely szerint eltekintenek a tavaszra beígért országos tiltakozási akcióktól. A szakszervezetek vonakodnak, sőt egyesek bejelentették, hogy már februárban az utcára vonulnak tiltakozni a romló életfeltételek, a kormány tehetetlensége ellen. Vajon egy tiltakozási hullámot túlél-e a kisebbségi kormány? Az elmúlt héten meghosszabbították egy halódó kormánykoalíció agóniáját. ORBÁN Ferenc HOLNAPTÓL KISEBBSÉGI KORMÁNY ROMÁNIÁBAN A koalíció meghosszabbított agóniája (Kolozsvári tudósítónktól) Magyar Szó 1998. február 1 vasárnap Kísért az öbölháború Bagdad kihívása túllépte a tűréshatárt Az Egyesült Államok sajnálhatja és bizonyára sajnálja is, hogy hét évvel ezelőtt, az 1991. január-februári öbölháborúban nem mért végső csapást a bagdadi rezsimre, amivel elsöpörhette volna Szaddám Huszeint, és mentesíthette volna a térséget az iraki diktátor meg-megújuló fenyegetéseitől. A lehetőség adva volt, a szövetségesek támogatása is megvolt hozzá (még a mérsékelt arab országoké is). A Sivatagi Vihart mégis leállították még a főváros, Bagdad előtt, megelégedtek az iraki légtér zárlatával, az Irakra kimondott szigorú gazdasági zárlattal és a fegyverzetellenőrzés mechanizmusának megteremtésével. Mostanra azonban kiderült, hogy éppen ez a fegyverzetellenőrzés jutott zsákutcába, mert Bagdad időhúzással, különféle taktkai manőverekkel, a bizottság legnagyobb szakértelemmel rendelkező, főként amerikai tagjainak kiutasításával lehetetlenné teszi az ENSZ vonatkozó határozatainak teljesítését, nevezetesen Irak vegyi, biológiai és egyéb tömegpusztító fegyvereinek feltárását és megsemmisítését. Márpedig ez a feltétele annak, hogy feloldják a gazdasági zárlatot. A pattanásig feszült helyzetet még inkább kiélezte Richard Butlernek, a bizottság ausztráliai elnökének a The New York Times számára adott kijelentése, hogy Irak máris olyan jellegű és mennyiségű biológiai fegyverrel rendelkezik, amivel akár Tel-Avivot is megsemmisíthetné. Bagdadban sátáni hazugságnak minősítették a vádat, az ENSZ illetékesei pedig azon hördültek föl, hogy Butler ezt nem a Biztonsági Tanácsnak küldött jelentésében fejtette ki, hanem egy sajtóinterjúban. Az Egyesült Államok, amely felelősséget és elhivatottságot érez a térség, nem utolsósorban szövetségeseinek biztonságáért, úgy ítélte meg, hogy Irak magatartása a fegyverzetellenőrzés ügyében túllépte a tűréshatárt, és ennek megfelelő intézkedésekkel meg kell leckéztetni a Szaddám-rezsimet. Pénteken este a muzulmán böjti hónap, a ramadán végén lejárt az a megjelölt határidő, ameddig Bagdadnak kielégítő választ kellett volna adnia a nemzetközi közösség, az ENSZ és az Egyesült Államok elvárásaira. Ennek hiányában megkezdődött a viszszaszámlálás, vagyis a felkészülés az Irak elleni csapásmérésre, amire amerikai lapértesülések szerint február közepén kerülhet sor. A Perzsa-öbölben máris két amerikai és egy brit repülőgéphordozó áll készenlétben, legalább 300 repülőgép az anyahajókon, továbbá a szaúd-arábiai, bahreini és Diego Garcia-i támaszpontokon, valamint 30 000 katona az esetleges szárazföldi bevetésre. Az öbölháború óta nem volt ekkora erőkoncentráció a térségben. Az akkori háború kirobbanása előtti helyzethez viszonyítva lényeges különbség az, hogy ebben a fegyvercsörtető politikában az USA-t jószerével most csak Nagy-Britannia támogatja, míg Franciaország Oroszországhoz csatlakozva inkább a diplomáciai próbálkozásokat részesítené előnyben. Moszkva magas rangú diplomatát küldött Bagdadba, hogy a legrosszabb elkerülése végett jobb belátásra bírja Szaddám Huszeint, Madeleine Albright, az amerikai diplomácia vezetője pedig nyugat-európai körúton van a szövetségesek meggyőzése céljából, miközben Madridban nyélbe ütöttek egy találkozót Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszterrel is. Amikor e sorok íródnak, még nem rajzolódtak ki ezeknek a diplomáciai erőfeszítéseknek az eredményei. Az USA elszántságára vall, hogy kudarc esetén akár egymaga is megindítja a támadást Irak ellen (esetleg brit támogatással), mert a Biztonsági Tanács korábbi határozatai úgymond felhatalmazást adnak erre. Clinton elnök a körülötte kerekedett szexbotrány ellenére ebben a tekintetben maga mögött tudhatja a kongresszus, mind a demokraták, mind a republikánusok támogatását, mi több, a közvélemény többségének helyeslését is. Bagdadban ezekben a háborúval fenyegető napokban röppentették fel a hírt, hogy felépítik a világ legnagyobb, több mint 40 000 hívő befogadására alkalmas mecsetét. Egy a gazdasági embargó miatt éhező ország vezetésének ez a célszerűtlen túlköltekezése külföldön aligha kelthet rokonszenvet Szaddám Huszein iránt. De legalább nem veszélyeztetnek vele másokat, egy egész térség biztonságát, miként azt a biológiai és egyéb tömegpusztító fegyverekkel felszerelhető rakétákkal teszik. Az öbölháború újbóli kirobbanásának kísértése, legalábbis ez idő szerint, reális lehetőség, amire az Egyesült Államok készül, és amit Szaddám Huszeinnek be kell látnia. Rajta múlik, hogyan védi ki ezt a fenyegetést. MADARÁSZ Árpád