Magyar Szó, 1998. szeptember (55. évfolyam, 208-233. szám)
1998-09-09 / 215. szám
14 Ornitológusok, botanikusok, néprajzosok és természetféirkészek Ludason Szikes, szürkére színeződött földesút vezet a Ludasi-tó északi csücskén idillikusan meghúzódó kis odúhoz. Ez a bázis szolgált kánikulában, esőben és szélben egyaránt sok-sok fiatal ambiciózus természetbarátnak a tókörnyéki élet megismeréséhez. Ez alkalommal „a madarászok munkáját" méltatnám egy-két mondat erejéig. Július 19-én vertek sátrat a már bejáródott, hálókifeszítésre alkalmas terepen az igen nagy tapasztalattal rendelkező „tollászok”. Különböző típusú madárkák röppennek be leigazolás céljából a hálóba, ahonnan aztán óvatos hozzáértő kezek könnyed gyűrűkkel látják el vékonyka bal lábukat Szemtanúja voltam ezen érdekes munkák egyikének, amikor is Gergely József lemerte és bediktálta az egyik befogott cserregő nádiposzáta komplett adatait az egyik fiatalabb munkatársának. Ezen művelet hozzávetőlegesen így fest: a hálózsebekbe beröppent madárkák bekerülnek egy fehér vászontasakba, onnan pedig a kunyhóban részletes elemzésnek vetik őket alá. Nem fárasztanám az olvasót mind a húsz művelettel, mindössze a legfontosabbakat említeném meg. Az ornitológus a mutató és középső ujjai közé fogja gyengéden a nemsokára hosszú útra induló aprócska szárnyas fejét, úgyhogy a testrész a tenyerében fekszik. A tollazat szétfúvásával megállapítja a zsírréteg vastagságát, amely biztosítja majd a madárka hozzávetőlegesen 4000 kilométeres útját, az afrikai kontinensre való megérkezését a vonuláskor. Lemérik aztán a testsúlyt, következik a talpazat és az evezőtoll-regisztrálás, mindezen műveletek nem sínylik meg az aprócska szárnyasok testi épségét, hiszen az idén is beröppent a hálóba a távoli Finnországból a Ludasi-tavat megkívánó foltos nádi poszáta. Ezen szárnyas gyűrűcskéje elárulja, hogy nemegyszer felkereste már a ludasi rétet. Ha az időjárás kedvez az ornitológusoknak, e hó végéig folytatják ezt a nemes munkát. Sok sikert kívánunk hozzá. SZLOVJÁK István ĐERDAPI ARANY KUTTYOGATÓ Kevesebb volt a harcsa Ez volt már a tizenötödik nyár, amikor a tekrjai sporthorgászok megszervezték a Derdap Arany Kuttyogatója elnevezésű versenyt. A neve mindent elárul, a versenyzők kuttyogatással csalják fel a mélyből a nagybajuszúakat és igyekeznek zsákmányul ejteni. Kéttagú csapatok, és egyének vetélkedője ez. Az idén 41 csónakban 68 versenyző kuttyogatott rendületlenül két napon át. A harcsák „idegesítésében” egyéniben legnagyobb sikerrel Zivojin Keserovic hazai versenyző járt, aki 18,5 kilós zsákmányával megszerezte az első helyet, mindössze fél kilóval hagyta maga mögött a második helyezett klubtársát. A csapatoknál is a hazaiak sikerével végződött a verseny, összesen 41,9 kilós eredménnyel. A két nap alatt összesen 317,3 kiló harcsát sikerült a partra vinni a mérlegeléshez. Ez azonban egy gyenge eredménynek számít, hisz például 1986-ban csak egy versenynap alatt 386 kiló harcsa esett áldozatul. A győztes csapat zsákmányával Kihal a halfogyasztás? Azt mondja a szalonnán nevelkedett síksági ember, hogy megette a fene azt az ételt, amelynél többet kell köpködni, mint nyelni. A halnál viszont éppenséggel ez a helyzet és nem kell csodálkozni, hogy errefelé inkább szeretik a karajt, mint a halat. A halászlét és a halpaprikást is jobbára az utána következő fröccs miatt szeretjük, a halászléfőzést viszont sporttá fejlesztettük: versenyeket tartunk, melyeken nem a versenyzőknek kell megenni saját főztsüket, hanem a bírálóbizottságnak. Azzal védekezünk, hogy a halban sok a csont és szálka, ami igaz is. És ezért kell többet köpködni, mint nyelni. Természetesen nem minden hal egyformán nagyon szálkás, mert vannak még szálkásabbak is. Ne mosolyogjunk most rajtuk, de a ráérő tudósok nem átallották megszámlálni, hogy melyik halfajtának hány csontja, illetve szálkája van. Értékelésük szerint a legkevésbé szálkás halak közé azok tartoznak, melyeknek 35-nél kevesebb csontjuk-szálkájuk van. Ide tartozik a süllő 33, vagy a durbincs 25 csonttal. Úgyszintén a kevésbé köpködős halfajták közé sorolják azokat, melyeknek 65-80 szálkája és csontja van. Például a kárász 79 csonttal. A középosztályba tartoznak még azok a halak is, melyeknél a csontok száma 90 és 115 között van. Mondjuk a csuka 105 csonttal, a vörösszárnyú 100, a cigányhal, vagyis a compó 97, vagy a bodorka úgyszintén 97 csonttal-szálkával. Mondani sem kell, hogy a nagyon szálkás halak csontjainak száma jóval 115 felett van. A jászkeszegnek például 118, az amúrnak 120, a dévérnek 129, a rekorder ballinnak pedig 143 csontja és szálkája van. Tessék ezt elosztani 8-10 falatra. Szóval valószínűleg ezért nem csípjük mi túlzottan a halat, meg talán azért is, mert a ponty olyan drága, mint a sertéscomb. Pedig az amerikai tudósok újabban kimutatták, hogy a halban olyan anyagok vannak, melyek szinte egyenlőek a gyógyszerrel, ezért ajánlatos hetente akár kétszer-háromszor is halat fogyasztani. Az amerikai tudósok csodálkoznak is azon, hogy miként élhet az 85-90 évig, aki évente csak kétszer-háromszor eszik halat. Ellenpélda erre viszont, hogy a kis halakkal táplálkozó nagy halak nagyszerűen élnek. A mi rendszerünk nagy ellentmondása, hogy megengedi a hal magas árát, mert ebből az következne, hogy ezek szerint nem akarja, hogy egészséges adófizető polgárai legyenek. Ez nagy tévedés, hiszen ha olcsóbb lenne, akkor többet fogyasztanánk, és a hal szálkáit köpködnénk - nem a rendszert. A konzerv szardíniát viszont nem ajánljuk az igényesebbeknek, mert ez a legbutább hal: bezárkózik a konzervdobozba, a kulcsot pedig kívül hagyja! NAGY Nándor Magyar Szó a vadászok rovata HONFOGLALÁSUNK MADARA Turulmadár, melyik az? A magyar vadászati szakirodalom - főként a Nimród, a legismertebb magyar vadászati folyóirat - két éve igen behatóan foglalkozott egy érdekes madártani kérdéssel, a hősi énekünkben is előforduló turulmadárral. Nem véletlenül került éppen a Millecentenárium időszakában napirendre, hiszen honfoglalóink madarának tartják. Majd mint később látni fogjuk, úgyszólván behatárolta őseink letelepülési területét - legalábbis a sámánizmus szerint. Mi is az, hogy turulmadár, melyik madarunk viseli (viselte?) ezt a félnek is oly szépen hangzó ősi nevet? Nos, erről megoszlanak a vélemények, s két elméletet állítottak fel róla. A nézetkülönbségben két sólyomfaj neve szerepel, s csak úgy mellesleg szólva: egyik sem felel meg a képzőművészek által alkotott méteres szárnyú, nagy ragadozó madárnak. Az egyik a havasi vadászsólyom, más néven altáji sólyom (Falco rusticolus altaicus), a másik a kerecsensólyom (Falco cherrug). Az előbbi mellett kiállók lényegében azt igyekeznek bizonyítani, hogy azért a havasi sólyom a turulmadár, mert Ázsiában az Altáj-hegységben és környékén honos, amerről őseink vándoroltak az új hazába. Ezzel vadásztak régi hónukban, és vándorútukon is végig kísérte őket. A másik elmélet vallói (ezek vannak többen) földrajzi és természetrajzi ismérvek alapján cálfolják ezt: az Altáj-hegység 3000 km hosszú hegyrendszer, és 400 km-re van az Uraitól, vagyis Európa és Ázsia határától. Nem valószínű, hogy a sólyomnak ez az alfaja ilyen messzire elterjed. Ezzel szemben a kerecsen inkább síkvidéki madár. „A népvándorlásnak az a része, amelyről már írás tanúskodik, körülbelül 2000 évig tartott, vagyis Kr. e. 400-tól a szkíták megjelenésétől Kr. után a 13. századig, vagyis a kunok betelepedéséig. Ezek az állattartó lovas népek az életük és vonulásuk folyamán mindig elkerülték a hegyvidéket, amely nem kedvezett sem az állatok legeltetésének, sem a lovas harcnak, amit ők alkalmaztak. A mi vándorló őseink is nap mint nap találkoztak a fönn a levegőben vadászó vagy éppen játszadozó kerecsensólyommal” - - áll a másik fél indoklásában. A vitázók egyébként mind neves ornitológusok és solymászok: dr. Sterbecz István, Gyenge László, Tóth József és Bogyai Frigyes. A lapszerkesztő Gyenge László a folyóiratban egész oldalon igyekszik megvilágítani a turulmadár-kérdést. Ám több helyen maga is feltételes módban beszél. „Talán ő a legendák turulmadara”, mondja egy helyütt a kerecsensólyomról, amelyhez mérten történelmünkben egyetlen madárfaj sem kapott oly kitüntetett szerepet. Régente ráró volt a neve. „Tárgyi emlék bizonyítja, hogy időszámításunk előtt már 1200 évvel vadásztak vele. Számos adat utal arra, hogy a honfoglalás előtt a sztyeppék magyar nomádjai között szép számban voltak lovas solymászok. Később több királyunk állt híres solymász hírében. Ezt jegyezték fel II. Endréről, IV. Béláról és természetesen Mátyás királyról” - folytatja a szerkesztő. Rendkívül érdekes Tóth József vitacikkének befejező része a kerecsenről a Nimród tavalyi márciusi számában: „Az Attila és az Árpád nemzetségnek egyaránt a turul volt a címermadara. A turulmonda pedig, amit a sámánok, táltosok hirdettek, így szólt: „Kerekedjen föl a nemzetség, a törzs, a törzsszövetség, és kövesse a szent madarat, aki előtte és fölötte fog járni, mutatva az utat az új haza felé. Addig kövessék a turult, a szent madarat, amíg az meg nem állapodik, és nem mutatja az utat az ő népének tovább, ott az új haza, vagyis Attila öröksége”. Tulajdonképpen itt le is zárhatnánk a turulmonda ismertetését a kerecsensólyom „javára”. A valóság pedig az, hogy - amint a cikkíró is mondja - ez a madár, vagyis a kerecsen a nagy ázsiai pusztáktól egészen a Kárpát-medence nyugati széléig terjedt el. Ma is ez a madár legnyugatibb költésterülete. Nyugatabbra már csak elvétve találkozunk vele. Az ottani életfeltételek már nem felelnek meg a madár életkörülményeinek. Ezért nem vezette hát a szent madár, a turul őseinket a Kárpát-medencénél tovább nyugatra. Érdemes még megemlíteni, hogy a mi vidékünk legismertebb solymásza hosszú évek óta a zentai Búza Tibor, akinek tenyészetében éppen a turulmadár, vagyis a kerecsensólyom dominál. Mivel az idén módosított vadásztörvény sólyommal is engedélyezi a vadászatot, még több külföldi vendégre számíthat, akik sólyommal szándékoznak nálunk tollasvadra vadászni. TÖRKÖLY István Marénabébik (A maréna igen mély vizű alpesi tavak lakója. - A szerk.) A maréna régóta az ifihorgászok „kenyérhala” a Bodeni-tóban. De még inkább valós ez az elnevezés a hivatásos halászok esetében, akik évente 500-1000 tonnát fognak belőle, különlegesen jó évben akár többet is. Számukra az egzisztencia-alap, ezért egyesült erővel mozdítják elő a maréna-utánpótlást. Szaporodásának ideje november végére, december elejére esik. Amikor a vízhőmérséklet már alkalmasnak látszik, próbahalászattal 25-30 méter mélyről vonnak vizsgálatra halakat. Kellő időben telefonon riasztják a halászokat a tenyészhalak - tilalmi időben, de hatósági engedéllyel történő - - befogására. E munka addig tart, amíg a tó körüli haltenyésztő telepek keltetőberendezései meg nem telnek az azonnal megtermékenyített ikrával. A nagyobb intézmények ilyenkor milliószámra keltetik az ikrát az ún. cuger üvegekben.Ezeket - más halak ikrájának érlelésére is - Európaszerte használják. A nagy, fordítva elhelyezett folyadéküvegekben alulról, a nyakuknál betáplált vízáram forgatja az ikrát, biztosítva annak oxigénellátását. Az üvegedény talpa hiányzik, annak helyén folyik ki az áramoltatott víz.,A szerk.) így az ikra termékenyülési aránya sokkal kedvezőbb, mint a természetben. A hideg tápvíz késielten a kelést. Az ivadék akkor kerül majd a tóba, amikor ott az időjárás melegedése folyán kedvezőbb táplálkozási lehetőség várja. 1998. szeptember 9., szerda Melyik a nagyobb? Az Európa madarai című könyv leírása szerint az altáji sólyom 50-55 cm magas, tollazata világosbarna, az idősebb példányoké palaszürke. Élőhelye elhagyott, nyílt sziklás tájak, tengerpartok és szigetek. A meredek sziklapatkányokat kedveli, s az itt lelhető hollófészekbe, vagy ennek híján sziklarepedésbe rakja tojásait. Se Magyarországon, se nálunk nem fordul elő. Szélsebes röptű madár. A kerecsensólyom 45 cm magas, világosabb színezetű. Valamikor igen elterjedt volt a Kárpát-medencében. A nagymérvű környezetváltozás mármár a kiveszés szélére sodorta, de általános európai szigorlattal betiltották vadászatát, fészkének háborgatását. Fiatal egyedek befogását is külön kell kérvényezni. Németországban a betanulatlan egyed értéke 15 000, a betanítotté pedig 20-30 ezer márka. Magyarországon a legújabb számlálások szerint közel 130 fészkelő párt jegyeztek, s ott egy példány eszmei értéke 500 000 forint. A faj fő táplálékát a rágcsálók képezik, főleg az ürge és a hörcsög. Az ürge megfogyatkozásával azonban egyre több madarat zsákmányol. Legtöbbször varjúfélék, galambok, sirályok, verebek esnek áldozatul, de néha lecsap a fácánra is. A Kárpát-medencétől Mongóliáig a kontinentális sztyeppzóna lakója. A kelet területeken gyakoribb, mint nyugaton. Sziklás hegyoldalakon, hegyvidéki erdőkben, néha a folyók árterein telepszik meg. Költőhelyéül leggyakrabban déli kitettségű sziklafalat választ. Fán is fészkel, más ragadozó madarak, esetleg vetési varjú, szürke varjú, gólya magasan épített, előző évi fészkét foglalja el. Ő maga sohasem épít fészket, és az elfoglaltat sem tatarozza. Ha tönkrement, újat keres magának. Jugoszláviai számbavételről nincs tudomásunk. A Vajdaságban azonban nyilvántartanak néhány fészkelő párt. Nálunk értékét 30 000 dinárra taksálják. Búza Tibor kerecsensólyma