Magyar Szó, 1998. december (55. évfolyam, 285-309. szám)

1998-12-02 / 285. szám

Kérdezni szabad? Nem nagyon tudok hazudni (kü­lönben sem látom értelmét), úgyhogy jobb, ha nem is tagadom: többnapos állami ünnep ide, bejelentett javítási szándék oda, értékes szerkesztőségi ajándék amoda, továbbra is mélyen a „begyemben” van az érvényben levő tájékoztatási törvény. (Persze nemcsak az.) Ez utóbbinál, vagyis annál a mű­szaki felszerelésnél maradva, amelyet a tartományi kormány adott a Ma­gyar Szó szerkesztőségének, kétségtele­nül dicséretes és üdvözlendő az, hogy az állam legalább időnként igyekszik eleget tenni alkotmányban is vállalt kötelezettségének, mely szerint gondot visel a kisebbségeire, így annak tájé­koztatására is, de ez még nem semlege­síti azt, hogy ugyanakkor ugyanez az állam cenzúrára és öncenzúrára akar­ja kényszeríteni ugyanezt a tájékozta­tást. A kettő (ajándék és tájékoztatási törvény) így együtt ugyanis óhatatla­nul azt a képzetet kelti, hogy a hata­lom ad tollat a kisebbségi újságíró ke­zébe, amivel aztán az azt írhat, amit csak... szabad. Vagyis lassan már lesz mivel írni, de lassan már nem lesz mit. Ez a sajtószabadság és az állami jóin­dulat specifikus szerbiai keveréke, a balkáni 22-es csapdája. Annak a sajtónak és annak az új­ságírónak, amelyik és aki tiszteletben akarja tartani a tájékoztatási tör­vényt, bizony alaposan meg kell gon­dolnia, hogy mit mond. A törvény ügyes alkotói fogalmaztak annyira ál­talánosan és homályosan, hogy szinte minden olyan állítás büntethető le­gyen, amelyik nem tetszik az ajándéko­zónak. Én egyetlen rést fedeztem fel eb­ben a drákói szigorban, ez pedig az, hogy az állítást büntetheti, de sehol nem említi azt, hogy a kérdésfeltevés is büntethető. Úgyhogy a továbbiakban ezzel a lehetőséggel szeretnék élni. Előre mondom, akinek nem inge, ne vegye magára. Elkerülhető lett volna-e három környékbeli rendőr, a 26 éves kanizsai Igor Bui, a szintén 26 éves kikindai Zoran Vrbaški és a 45 éves zentai Csizmadia János nemrégi kosovói ha­lála? Gyilkosaikon kívül tehet-e más is a halálukról? Felelősségre vontak-e bárkit is feletteseik közül beosztottjaik halála miatt, egyáltalán folytattak-e vizsgálatot az ügyben? Megtett-e a fe­lelős politikai vezetés minden lehetsé­ges lépést annak érdekében, hogy a ko­sovói válságot tárgyalásos úton ren­dezze, hogy Kosovóban se rendőr, se katona, se civil, se albán, se szerb, se magyar nemzetiségű állampolgár ne haljon meg, sőt, egyáltalán ne folyjon vér? Tudott-e a szerbiai titkosszolgá­lat arról, hogy Kosovóban már évek óta erőteljes fegyverkezés folyik? Ha igen, miért nem akadályozta meg, ha nem, minek van? Felelősségre vontak-e emiatt bárkit is? Mennyibe került ed­dig Szerbiának a kosovói háború, és honnan rá a pénz? Hová folyik el az adófizető polgárok pénze? Igazak-e a ciprusi bankszámlákról szóló pletykák, vagy sem, és mi akár az egyikre, akár a másikra a bizonyíték? Miért áll ez az ország hadban kétmillió állampol­gárával? Miért késnek a nyugdíjak, a fizetések, a szociális juttatások, miért mennek tönkre az állami vállalatok, miért nincs privatizáció, miért zárták ki az országot szinte minden európai folyamatból és szervezetből, miért van még mindig határátlépési illeték, áramhoz kötött tévéelőfizetés és hadi­adó? Miért nem kell felelnie Slobodan Miloševićnek az alkotmány megsértése miatt? A nemrég lebonyolított referen­dumon az ország lakossága döntő többséggel megszavazta, hogy nincs szükség külföldi közvetítőkre Kosovo ügyében, Milosevic viszont több héten keresztül tárgyalt egy külföldi közvetí­tővel, név szerint Richard Holbrooke­­kal, tehát megsértette az alkotmány egyik legszentebb rendelkezését, a nép akaratát. Miért nem vonják ezért fe­lelősségre? És végül: büntetendő-e a kérdezés? KÓKAI Péter A közös európai fizetőeszköz érték­­állóságát szavatoló egyezményt Bonn és Párizs foglalkoztatási egyezménnyel kívánja kiegészíteni, hogy ezáltal is az európai politika középpontjába állítsa a munkanélküliség elleni harcot - szö­gezi le a két ország vezető politikusai­nak potsdami konzultációjáról kiadott zárónyilatkozat. Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök a két­napos tárgyalásokon egyetértett ab­ban, hogy az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kell helyezni az európai in­tegráció szociális dimenziójára. Ennek érdekében a „szociális partnereknek” - azaz a kormányoknak, a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveinek - Európa-szerte olyan megállapodásokra kell jutniuk, ame­lyek előrelépést jelentenek a dolgozók számára. Párizs és Bonn ezen a téren is jó példával kíván szolgálni, hogy lét­rejöhessen az „európai szociális mo­dell”. A két államférfi új lendületet kíván adni a német-francia kapcsolatoknak, amelyek az európai integráció motor­jaként minden korábbinál nagyobb je­lentőséggel bírnak. Egyetértettek ab­ban, hogy az Európai Unió december közepén tartandó bécsi csúcsértekezle­tén döntő lépést kell tenni az Agenda 2000 elnevezésű EU-reformcsomagról való megállapodás felé, s azt az 1999 januárjában kezdődő német EU-el­­nökség alatt tető alá kell hozni. Párizs és Bonn egyeztetni kíván annak érde­kében, hogy közös álláspontra jussa­nak az unió bővítésével kapcsolatban. Egyúttal szorgalmazzák a tagjelölt ál­lamokkal megkezdett csatlakozási tár­gyalások gyors ütemű folytatását. A Potsdamban hétfőn este kezdő­dött volt a 72. német-francia csúcsta­lálkozó, amely egyben új fejezetet is nyit a két ország kapcsolataiban: 16 év óta ez az első alkalom, hogy a fran­cia elnök nem Helmut Kohllal, ha­nem annak szociáldemokrata utódjá­val, Gerhard Schröderrel ült le tár­gyalni. (Folytatása a 3. oldalon) POTSDAMI CSÚCS Új lendületet a kapcsolatoknak Német-francia közös nyilatkozat Chirac és Schröder (foNet-telefotó) Kosovóba szánt fegyverek lefoglalása A h­orvát rendőrség által szomba­ton Šibenikben lefoglalt nagy mennyi­ségű fegyvert Kosovóba szánták - kö­zölte vasárnap Ivan Penić belügymi­niszter, akit a közszolgálati televízió idézett. A miniszter szerint a fegyvereken található jelzések, illetve a minisztéri­um rendelkezésére álló információk szerint a lefoglalt fegyverek Bosznia- Hercegovinából - a boszniai Szerb Köztársaságból és a horvát-muzulmán föderációból - származnak. Az AFP jelentése szerint a šibeniki rendőrség előzőleg bejelentette, hogy kiterjedt fegyvercsempész-hálózatot göngyölítettek fel, miután nagy mennyiségű fegyverre bukkantak két raktárban és egy boszniai kamionban. A rendőrség által lefoglalt fegyverek között föld-levegő rakéták, rakétave­tők, harckocsi-elhárító lövedékek, több száz puska, jelentős mennyiségű lőszer és több mint 500 golyóálló mel­lény volt. Az ügy öt gyanúsítottját, négy bosz­niai állampolgárt és egy šibeniki lakost letartóztattak. A rendőrség két további személy - közöttük egy albán - után folytatja a nyomozást. „Milosevic nem a stabilitás tényezője Az USA élesen bírálta a jugoszláv elnököt­­ A nyugati sajtó spekulációi a belgrádi hatalom sorsáról Az amerikai kormány jó szemmel nézné, ha Slobodan Milošević jugo­szláv elnök távozna a hatalomból, mi­vel szerinte ő a balkáni stabilitás egyik akadálya - derült ki James Rubin ame­rikai külügyi szóvivő hétfőn újságírók előtt tett kijelentéséből, közölte az MTI hírügynökség. A Miloševićet éle­sen bíráló kijelentésében a szóvivő hangsúlyozta: az Egyesült Államok de­mokratikus J­ugoszláv Szövetségi Köz­társaságot kíván, és ebben az esetben hozzájárulna a Belgrádot sújtó utolsó büntetőintézkedések feloldásához. Rubin szerint a Milosevic által a jugo­szláv apparátusban nemrégiben vég­rehajtott tisztogatások összevisszaság­ról és bizalmatlanságról tanúskodnak. A jugoszláv elnök tíz év óta vala­mennyi balkáni válság középpontjá­ban állt - mutatott rá az AFP és a Re­uters jelentése szerint az amerikai kül­ügyi szóvivő, majd hozzátette: „ő nem egyszerűen csak a probléma része, ő maga a probléma”. Rubin elutasította azt a gondolatot, hogy Milosevic egy­fajta stabilitást garantálna Kosovóban, mondván, hogy hatalma - éppen el­lenkezőleg - a balkáni stabilitás nega­tív tényezője. A hír értelmében az amerikai külügyi szóvivő ígéretet tett arra, hogy az USA a jövőben is együtt­működik a szerbiai ellenzékkel és a MiloSevictyel szemben álló Crna Gora- i reformpártiakkal. Megérkeztek az ezüstfiúk A tokiói világbajnokságon ezüstérmet nyert jugoszláv röplabda-válogatott tagjait tegnap Belgrádban, a Szövetségi Képviselőház előtti téren több tízezren fogadták. Az ezüstfiúkat az este az újvidéki szurkolók is üdvözölhették. A zömmel jelenlegi és volt Vojvodina-játékosok alkotta válogatott a városi sportközpont előtti térre a késő esti órákban érkezett meg KARÁCSONYI TÁRGYSORSJÁTÉKUNK A nyertesek listája a 7. oldalon HIRDESSEN AfoffiWMban SZABADKA Jovan Nenad cár tér 3. tel/fax: 024/552-458 HIRDESSEN AfMBWMban ÚJVIDÉK Vojvode Mišića 1. tel/fax: 021/57-633 telefon: 021/57-505 ___________ A DEMOKR­ATI K US KÖZVÉ L E M Il N­Y M­ A P M_ APJA LV. évf., 285. (18 214.) szám , Újvidék, 1998. december 2., szerda Ára 3 dinár Megépül az elválasztó híd A Javuló magyar-szlovák kapcsolatok jelképe lesz a Mária Valéria híd? - 3. oldal Szorgalmazzák a Vajdasági Magyar Tanács létrehozását Öt vajdasági magyar párt levelet Intézett Szerbia elnökéhez - 4. oldal „CLINTON TITKOS TERVE” AJSZK-beli fejleményekkel egyéb­ként az elmúlt napokban igen részle­tesen foglalkozott a nyugati sajtó. A csak vasárnap megjelenő londoni Observer azt írta, hogy „az amerikai elnök zöld fényt adott a Milošević re­­zsimjének megdöntését célzó és a szö­vetségi Jugoszlávia maradékának a szétverésére irányuló titkos tervnek”. (Folytatása a 3. oldalon) A „szerb Adolf’ pere Hágában A hágai nemzetközi törvény­szék egyik legnagyobb érdeklő­déssel várt perének tárgyalása kezdődött meg hétfőn az önma­gát „boszniai szerb Adolf’-nak nevező Gorán Jelaié ügyében. A volt jugoszláviai háborús bűnök kivizsgálására hivatott bí­róság 56 személy ellen emelt vá­dat az évtized elején lezajlott boszniai háborúban elkövetett tetteiért Jelišić a második, akit népirtással is vádolnak: az első ilyen pert Milan Kovačević ellen folytatták, ő azonban hágai cellá­jában öngyilkos lett. Jelišić - akit az idén január­ban vett őrizetbe a boszniai NA­­TO-erő -nem érzi magára jogos­nak a népirtás vádját, mert ahhoz szerinte a bosnyákok módszeres gyilkolását célzó terv végrehajtá­sában kellett volna részt vennie, márpedig ilyen nem létezett. „Adolf­ ezzel szemben elismer­te, hogy legalább 12 horvát és muzulmán személyt meggyilkolt - csak ez utóbbiakért életfogytig tartó börtönbüntetésre számít­hat. Jelišić 1992-ben egy Brčko melletti fogolytábor vezetője volt. Muzulmánok és horvátok meggyilkolásával és kínzásával is vádolják, bűntetteinek száma a vád szerint meghatározhatatlan. Ő maga a tucatnyi gyilkosság mellett négy kínzást ismert el.

Next