Magyar Szó, 1998. december (55. évfolyam, 285-309. szám)

1998-12-02 / 285. szám

1998. december 2., szerda MAGYAR KÖZÉLET Megépül az elválasztó híd Torgyánék visszavonulóban - Lapok sorsa (Tudósítónktól) Budapest, december 1. Maratonira sikeredik a magyar parlament költségvetési vitája, a javas­lathoz ugyanis 48 módosító indítvány érkezett. A vita fókuszába a Postabank konszolidációja került, a sokat vitatott adórendőrség felállításáról szóló el­képzelés pedig várhatóan csak a jövő héten kerül a honatyák elé. Viszont­ elkezdődött a külföldiek magyarországi munkavállalásával kapcsolatos ér­tekezés a letelepedési jogra vonatkozóan, úgyszintén az is tudni való: január elsejétől 15 százalékkal emelkedik a vasúti közlekedés díjszabása. Az ország­­­gyűlés ülésén élénk vita pattant ki Torgyán József mezőgazdasági és vidék­­fejlesztési miniszter rokonainak előnyös helyezkedéseiről. Nos, a bejelentés szerint menye és annak anyja visszaléptek a Malévnál, illetve a Szerencse­­játék Rt. felügyelőbizottságánál felajánlott tisztségektől. A menyként meg­ismert Hingyi Beatrix ugyanakkor közölte: „Méltatlan és etikátlan sajtótá­madások közepette szakmai munkát végezni nem lehetséges.” A németek a második világháború végén robbantották fel az Esztergo­mot és Párkányt összekötő hidat, amely azóta sem épült fel. Időközben oly sok kezdeményezés történt, s nemzetközi hitelek is esedékesek, a Szlovákia és Magyarország között a Dunán átívelő csonka híd azonban egyszersmind amolyan szimbólumává vált a két ország különbözőségének. E tekintetben remélhető most áttörés, hiszen Gabriel Palacka szlovák közlekedési és táv­közlési miniszter - Katona Kálmán magyar partnerével találkozva - közölte, országa csatlakozik a Mária Valéria híd újjáépítésének finanszírozásáról szó­ló nemzetközi memorandumhoz. Ezt immár a két ország együttműködési jegyzőkönyve is tartalmazza. Támogatás hiányában leállt az egyszer megszüntetett, majd újraindított Új Pest Megyei Hírlap. A napilap valamennyi munkatársát elbocsátották, ők azonban perrel fenyegetőznek, mondván, érvényes szerződés van a kiadó és az önkormányzat között. Megszűnése esetén Magyarország megyéi közül egyedül Pest megye maradna saját lapja nélkül. Felfejlődésben viszont a Mai Nap c. napilap, amely - úgymond előzetes karácsonyi ajándékként - novem­ber 30-ától színes küllemben lép az olvasók elé. A bulvárlap címoldalán Hor­váth Éva, a Miss World Hungary első helyezettje látható, hasonlóképpen meg­­tudhatjuk, hogy Gálvölgyi János már nagyban készül az RTL Klub szilveszteri show-jára, Pokrivcsák Mónika, a Meri vagy nem meri? műsorvezetője pedig a Danubius Rádióval kokettál. Ők ebben látják az érvényesülést. SINKOVITS Péter Alkudozás a színfalak mögött? Egyre terebélyesedik a Pinochet-ügy A chilei kormány pillanatnyilag nem tervezi, hogy bűnvádi feljelentést tegyen Pinochet tábornok ellen, aki el­len már 14 keresetet nyújtottak be a chilei hatóságokhoz - jelentette ki John Riehl, a santiagói elnöki hivatal főtitkára. Augusto Pinochet ellen a diktatúra áldozatai és politikai pártok nyújtották be az említett kereseteket, amelyeket Chilében jelenleg Juan Guzman Tapia bíró vizsgál. José Miguel Insulza chilei külügy­miniszter pénteken kampányba kez­dett, hogy nyomásgyakorlással rábír­ja Londont és Madridot: engedjék hazatérni az október 16-án London­ban őrizetbe vett Pinochet táborno­kot. Az AFP jelentése szerint a kül­ügyminiszter értésre adta, hogy a volt diktátort Chilében is bíróság elé állíthatják. A brit sajtó - a hivatalos cáfolatok ellenére - rögtön olyan következtetés­re jutott, hogy alkudozás vehette kez­detét London és Santiago között, amely a közeljövőben elvezethet Pino­chet szabadlábra helyezéséhez, ha Chi­lében valóban komoly jogi eljárás kez­dődik a tábornok ellen. A brit lordok háza szerdán nem is­merte el a chilei „örökös szenátor” mentelmi jogát, megnyitva az utat az előtt, hogy esetleg kiadják Spanyolor­szágnak. A konzervatív madridi kor­mány november eleje óta követeli Pi­nochet kiadatását Baltasar Garzon bí­ró kérése alapján. Garzon a volt diktá­tor ellen népirtás, terrorizmus és kín­vallatás bűntettében emelt vádat. Halálos fenyegetések baloldaliak ellen Halálos fenyegetést kapott Chilé­­ban Carmen Soria, annak a spanyol ENSZ-alkalmazottnak, Carmelo Soriá­nak a lánya, aki a Pinochet-diktatúra idején Chilében tűnt el, és akinek az ügyében a Pinochet elleni madridi el­járás megkezdődött - jelentette a spa­nyol El País keddi száma, amely rész­letesen beszámolt a Salvador Allende lánya elleni halálos fenyegetésekről is. Az újság Santiago de Chile-i tudó­sítója jelentette, hogy az európai kör­útról vasárnap hazatért Isabel Allende telefonos üzenetrögzítője és internetes postafiókja tele van halálos fenyegeté­sekkel, amelyeket nyilván Pinochet tá­mogatói küldtek neki. Halálos fenyegetést kapott két má­sik szocialista párti parlamenti képvi­selő is Juan Pablo Letier és Juan Bus­tos), valamint Jorge Montealegre ügy­véd és a Chilei Kommunista Párt több vezetője. Az ő értesüléseik szerint újjá­szervezés alatt áll a Pinochet-diktatúra két katonai kémszervezete, a DINA és a CNI, melyek az elnyomás legfőbb eszközei voltak. Az El País arról is be­számolt, hogy az érintettek nem kíván­ják túldramatizálni a halálos fenyege­tések ügyét, Isabel Allende például nem is kérelmezte a kabinet által fel­ajánlott testőri védelmet. (MTI) Holocaust-konferencia Washingtonban Stuart Eizenstat amerikai külügyi ál­lamtitkár beszédével kezdődött meg hét­főn este Washingtonban az a négynapos nemzetközi értekezlet, amelyen 44 or­szág és 13 kormányon kívüli szervezet (NGO) képviselői vitatják meg a holoca­ust időszakában a nácik által elrabolt va­gyonok sorsával összefüggő kérdéseket. Míg az egy évvel ezelőtt London­ban tartott tanácskozás tárgya főként az elrabolt arany volt, ezúttal - az ame­rikai külügyminisztérium és a was­hingtoni Holocaust Emlékmúzeum szervezésében - a műkincseknek, a zsi­dó vallási közösségektől elvett javak­nak, illetve a holocaust-áldozatok élet­­biztosítási kötvényeinek a sorsa áll a fi­gyelem homlokterében. Mint Eizenstat fogalmazott, ez a ta­nácskozás jelentheti az utolsó lehetősé­get a nemzetközi közösség számára, hogy megírja a végső fejezetet minden idők legnagyobb emberi tragédiájához. A nácik által megkaparintott javak ügyét 50 éven át figyelmen kívül hagy­ták. A vészkorszak túlélői lassan kihal­nak, a munka tehát sürgető, mert a ho­locaustot átélt embereket meg kell sza­badítani a nyomorgástól és a félelem­től - mondta az amerikai államtitkár. Az eszmecsere tárgyát képező mű­kincsek számát nagyon hozzávetőlege­sen több tízezerre teszik. Mintegy tíz­ezer lehet a vagyonuktól megfosztott hitközségek, zsinagógák, egyházi isko­lák és temetők száma. Még nagyjából sem lehet egyelőre felmérni, hány olyan életbiztosítás köttetett, amelynek kedvezményezettje a holocaust áldoza­tává vált, de leszármazottai soha nem kaptak biztosítási összeget. A találkozó voltaképpeni tárgya, hogy megvitas­sák, miként lehet nemzetközi egyetér­tés mellett igazságot tenni ezekben a bonyolult kérdésekben. A szerteágazó téma egyik szála a műkincsek esetében a jóhiszemű szer­zés jogi problémája. Ennek mintegy il­lusztrációjaként a washingtoni tanács­kozás kezdő napján jelentette be a bos­toni szépművészeti múzeum, hogy a birtokában levő Monet-kép eredetileg bizonyára egy zsidó családé volt, és a nácik kobozták el. (MTI) Magyar Szó KÜLPOLITIKA 3 „Milošević nem a stabilitás tényezője” Az USA élesen bírálta a jugoszláv elnököt . A nyugati sajtó spekulációi a belgrádi hatalom sorsáról (Folytatás az 1. oldalról) „A Miloševićtyel szembeni aktív be­avatkozást különböző körök kezdemé­nyezték, közöttük a Fehér Ház is, ahol a Milošević-rezsim megsemmisítéséről Clinton nemzetbiztonsági tanácsadó cso­portja tárgyalt, ideértve a CIA-t és an­nak a véderőminisztériumbeli testvér­szervezetét, a DIA-t is" - állította a lon­doni lap. A CIA egykori magas rangú tisztségviselője, aki néhány évig foglal­kozott a Balkánon történő események­kel, kijelentette az Observernek: „Az utóbbi napokban napirendre került a Milošević hatalmának megdöntésére irá­nyuló politika aktivizálása.” Az újság más, meg nem nevezett forrásai közöl­ték, hogy az utóbbi napokban megbe­szélést tartottak, amelyen részletesen megvitatták a jugoszláv válságot gyorsan megoldani hivatott politikát, amely vál­ság „egyértelmű megoldása Milosevic karrierjének a vége lenne”. Egy fehér házbeli forrás kijelentette a londoni lapnak, hogy a figyelem kö­zéppontjába azok az erőfeszítések kerül­tek, amelyekkel segítenének Crna Gorá­nak abban, hogy önállósuljon Belgrád­­dal szemben, valamint támogatást nyúj­tanának a szerbiai ellenzéknek. Az Ob­server azt is tudni véli, hogy Clinton a múlt heti megbeszélések során feltette a kérdést: „működne-e a független Koso­vo?”, amit az újság úgy kommentál, hogy egy ilyen lépő támogatása „drá­mai fordulatot jelentene, mivel az eddigi diplomáciai erőfeszítések Milošević ha­talmának a fenntartására irányultak, és semmibe vették a kosovói függetlenségi követeléseket”. Az amerikai külügyminisztérium tisztségviselői közölték, az új politika legfőbb szószólója Robert Gelbard, az el­nök balkáni különmegbízottja, aki ma­gánbeszélgetések során állítólag kijelen­tette: „Itt az ideje, hogy az USA segítsen Milošević megdöntésében.” Az amerikai külügyminisztérium tisztségviselői úgy értékelik, Momčilo Perišić leváltása a ve­zérkari főnök posztjáról összefüggésben áll a ténnyel, hogy „Perišić közölte Mi­­losevittyel, nem fog részt venni a Crna Gora-i függetlenségi törekvések elleni bármilyen rendőri vagy katonai akció­ban”. Az Observer egyébként tudni véli, hogy „egyes jelek szerint Periáré Crna Gora lehetséges elszakadásáról tárgyalt amerikai diplomatákkal". A cikk értel­mében a CIA a volt és a jelenlegi Jugo­szlávia területén az elmúlt hetekben is­mét felerősítette „elemző struktúráit", a CIA-t pedig az a félelem mozgatja, hogy Milošević hatalmon maradása meghatá­rozatlan időre meghosszabbítaná az amerikai jelenlétet a régióban. A londo­ni lap végül meg nem nevezett belgrádi megfigyelőket idéz, akik Pek­ásé és Stam­­­ásé, az egykori szerbiai állambiztonsági főnök következő lépéseire várnak, mivel a gyenge és egymással veszekedő belgrá­di ellenzéki politikusoktól eltérően ne­kik reális befolyásuk van. Ezenkívül mindketten jó viszonyban állnak Duka­­novic Crna Gora-i elnökkel, akiről az a vélemény alakult ki, hogy Nyugat-párti, és Milosevic lehetséges utódjának számít - tudósít az Observer írásáról a Beta hír­ügynökség. „A GYENGESÉG JELE” A The New York Times vasárnapi számában belgrádi és washingtoni elem­zők véleményét közli, mely szerint a „Milosevic közvetlen munkatársai köré­ben elvégzett legújabb tisztogatás a gyengeség jele, és a jugoszláv elnök meg felesége hatalma végének a kezdetét jel­zi”. Az amerikai napilap tudósítója Belg­­rádból azt jelentette: „az elmúlt egy hó­nap alatt Milosevic egykori munkatársai észrevették, hogy szemmel láthatóan bi­zonytalan, mivel a kosovói helyzet kicsú­szik ellenőrzése alól, a legyengült gazda­ságnak pedig egyre rosszabb a helyze­te". A The New York Times úgy értéke­li, a jugoszláv elnök „elkezdett eleget tenni a nagy politikai hatalommal ren­delkező felesége követeléseinek, és saját apparatcsikjait az ő kommunistáival vált­ja föl". Az amerikai napilap szerint Mi­losevic bukása jelentős következmények­kel járna az Egyesült Államok számára. A Clinton-kormányzat a boszniai béke őreként és a Kosovóval kapcsolatos tár­gyalópartnerként viszonyul a jugoszláv elnökhöz — véli a lap. A tudósító szerint „a legközelebbi munkatársak körében végzett tisztogatás” azután kezdődött meg, hogy Milosevic megállapodott Holbrooke-kal a kosovói megfigyelőket illetően, a leváltások után pedig függet­len médiumokat tiltottak be és megkez­dődött a Belgrádi Egyetem professzorai­nak üldözése. A The New York Times megállapít­ja: a gyenge szerbiai ellenzék, amely szétesett az 1996/97-es tüntetések után, ismét gyülekezni kezdett. Ennek kap­csán idézi Nebojša Čovićot, a Szövetség a változásokért jelenlegi koordinátorát, aki úgy véli: „Csak idő kérdése, hogy a nép egyre nagyobb elégedetlensége mi­kor ömlik ki az utcákra.” Čović szavai szerint ez esetben döntő szerepe lesz a 90 ezer fős rendőrségnek, amely jelen­leg Milosevic szerbiai hatalmának a fő tartópillére. Az ellenzéki politikus a The New York Timesnak kijelentette: a rend­őrség egyre inkább kész Milosevic ellen fordulni, de biztos akar lenni abban, hogy a győztes oldalon fog állni - jelen­tette a Beta. A tegnapi The Daily Telegraph is úgy véli, a legutóbbi belgrádi „tisztoga­tások” találgatásokra adtak okot, melyek szerint Milosevic „rezsimje” sohasem volt bizonytalanabb. Meg nem nevezett diplomaták a londoni lapnak elmond­ták, egyelőre nem úgy tűnik, hogy a ha­talom a végnapjait élné, de „a hozzá nem értése az elbocsátásokkal csak foko­zódott”. Az újság szerint London és Washington továbbra sem rendelkezik összefüggő stratégiával a régióban, és a két fővárosban nem örülnének Szerbia további destabilizációjának. Milosevic le­hetséges utódja az ultranacionalista Še­­selj lenne, aki „még rosszabb". Ha azon­ban Milosevic marad, rövid időn belül konfliktusba kerülhet Crna Gorával, vagy pedig a szerbiai muzulmánokkal, vagy magyarokkal - értékeli a lap. (m­árton) POTSDAMI CSÚCS Új lendületet a kapcsolatoknak Német-francia közös nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) A német kancellár Brandenburg tar­tomány székhelyén katonai tiszteletadás­sal fogadta francia vendégeit: Jacques Chirac államfőt és Lionel Jospin minisz­terelnököt A ceremónia után Schröder és Chirac megkezdte első, négyszemközti eszmecseréjét, míg a két ország pénzügy­­miniszterei, Oskar Lafontaine és Domi­nique Strauss-Kahn a pénzügyi és az adó­politika összehangolásáról kezdtek meg­beszélést Gerhard Schröder és Lionel Jospin megbeszélésének középpontjában az Európai Unióval, az integráció elmélyí­tésével összefüggő kérdések álltak. Szó­ba került a mezőgazdasági termelőknek fizetett brüsszeli szubvenció éppúgy, mint az a bonni óhaj, hogy találjanak módot a közös EU-kasszába fizetett né­met nettó befizetés (évi 22 milliárd már­ka) lefaragására. A két szociáldemokrata politikus megvitatta Schrödernek azt az elképzelését is, hogy az uniós tagálla­mok összehangolt foglalkoztatási politi­ka kidolgozásával próbálják meg vissza­szorítani a közös gondot jelentő munka­nélküliséget A kormányfői megbeszélés után ke­rült sor Schröder és Jacques Chirac francia elnök vezetésével a német-fran­cia védelmi bizottság ülésére. A testület­nek tagjai a védelmi és a külügyminisz­terek, valamint a két vezérkari főnök is. A konzultáción, amelyen szinte minden német minisztérium vezetője megismer­hette francia kollégáját, a németek elfo­gadták a franciák kérését a brit-német légiközlekedési és űrjárműipari tandem hármas együttműködéssé alakítására, így a német Dasa és a British Aerospace mellett a francia Aérospatiale is bekap­csolódhat a repülőgépek és műholdak közös fejlesztésébe és gyártásába. A német-francia védelmi bizottság­ban szóba került Bosznia is. A felek azon a véleményen voltak, hogy a balkáni or­szágnak nyújtott nemzetközi segítség „túljutott a csúcson", mértékét a jövő­ben fokozatosan csökkenteni kell, ha a decemberben Madridban összeülő bal­káni békekonferencia is úgy határoz. ÖCALAN-ÜGY A kézenfekvő megoldás Az alig egy hónapja hivatalba lépett új német kormány nem kapott száz nap türelmi időt: adóreform-elképzelései heves belpolitikai vitákat váltottak ki (még a koalíción belül is), külpolitikai síkon pedig Joschka Fischer külügyminisz­ternek a NATO nukleáris stratégiáját megkérdőjelező nyi­latkozata okozott homlokráncolást és enyhe megütközést Washingtontól Londonon át Párizsig. Mindennek a tetejébe november közepén Rómában őrizetbe vették Abdullah Öca­­lant, a Kurd Munkáspárt (PKK) vezetőjét, akinek további sorsa lehűtötte a német-olasz viszonyt, Ankara és Róma kapcsolatát pedig megmérgezte. A PKK vezére ellen jó néhány éve volt érvényben elfo­gatóparancs Németországban; ennek alapja az Öcalan meg­bízásából német földön elkövetett gyújtogatások és egyes „áruló” PKK-tagok meggyilkolása volt. A németek azonban maguk sem gondolták komolyan, hogy Öcalant valaha is kézre kerítik. Amikor aztán az olasz hatóságok - éppen a német körözés alapján - elfogták a kurd politikust, akinek mozgalma önálló Kurdisztánt kíván létrehozni a népe által lakott török, iraki, iráni és Szíriai területekből, Bonn kínos helyzetbe került. A kormány illetékesei némi köntörfalazás után közölték: nem kérik Rómától Öcalan kiadatását Előbb arra hivatkoz­tak, hogy az ellene felhozott vádak gyenge bizonyítékokra épülnek, s azok alapján nem lehetne jogerősen elítélni egy perben. Ez a „lufi” hamarosan kipukkadt, amikor az ügyész­ség közölte: a vádpontok kellően megalapozottak, Öcalan nem úszná meg a pert több évi börtön nélkül. Ekkor Schrö­­derék taktikát változtattak, és a belső béke megőrzésére hivat­kozva hagyták az olaszok nyakán a kurd politikust Massimo d’Alema olasz kormányfővel tárgyalva a német kancellár már ezt az érvet hangoztatta, emlékeztetve vendé­gét arra, hogy német földön kétmillió török és mintegy fél­millió kurd él. Egy Öcalan-per már önmagában is jókora gyújtóanyagot szolgáltatna a szemben álló két tábornak, az ítélet pedig minden bizonnyal heves összecsapásokhoz, vé­res merényletekhez vezetne. Az utóbbi napok bonni, berli­ni, hamburgi tüntetésein ugyanis egyértelműen kitűnt: tö­rök részről csak Öcalan halálra ítélése számíthat egyetértés­re, míg a kurdok csak egy felmentő ítéletet fogadnának be­lenyugvással. Hogy mégse maradjon végleg Róma kezében a bajuszos kurd népvezér, Schröder és d’Alema salamoni megoldást talált ki: Öcalant nemzetközi bíróság elé kell állítani, annak összetételét az Európai Unió tagállamai fogják meghatároz­ni. Addig is maradjon Öcalan Rómában. A németek fölél­­­eztek, az olaszok fogcsikorgatva jó képet vágtak a dolog­­oz, a törökök viszont bőszen tiltakoztak a kilógó lóláb lát­tán. A nemzetközi bíróság ugyanis ma még csupán fikció­ el­vi alapjának meghatározásához, összetételének és székhe­lyének eldöntéséhez évekre lesz szükség. A perre optimális esetben is csak 4-5 év múlva kerülhet sor - az ítéletre pedig további éveket kellene várni. Gúnyos kommentátorok sze­rint Öcalannak nagyobb az esélye arra, hogy végelgyengü­lésben hunyja le a szemét, mint hogy megérje az ellene in­dított per jogerős lezárását. Ami biztató, az a kurdkérdés előtérbe kerülése. A német és az olasz kormányfő javaslatában ugyanis helyet kapott az a kitétel, amely szerint az Európai Unió tanácskozást kezde­ményez a kurdkérdés politikai eszközökkel való megoldásá­ra. A múltban mind Németország, mind az EU szemérme­sen elfordította a fejét, s illetéktelen voltát hangoztatta, ami­kor egy-egy (ráadásul német fegyverekkel folyó) török irtó­hadjárat kapcsán a figyelem homlokterébe került a kurdok sorsa. A bonni és a brüsszeli dossziékból csak akkor került elő az emberi és kisebbségi jogok törökországi megsértése, amikor le kellett söpörni az asztalról Ankara soron követke­ző kérelmét az EU-felvételhez vezető tárgyalásokra vonat­kozóan. Azután pedig villámgyorsan homály borult az em­beri jogokra, midőn arról folytak tárgyalások, hogyan lehet­ne csökkenteni az Európába áramló kurd menekültek szá­mát. Az EU illetékesei ekkor a török kormány képviselőivel ültek tárgyalóasztalhoz, hogy eldöntsék: miként lehetne megakadályozni, hogy az üldözöttek külföldre menekülje­nek... Akadna egy kézenfekvő megoldás: be kellene szüntetni az üldözésüket, házaik felgyújtását, falvaik lerombolását. Az EU-nak erre kell rábírnia Ankarát, amivel esetleg két legyet üthetnének egy csapásra: kevesebb kurd menekülne kül­földre Kelet-Anatóliából, Ankara bizonyítványa viszont biz­tosan javulna a majdani EU-csatlakozás szempontjából. Brüsszel részéről, a jelek szerint, megvan végre a hajlandó­ság a kurd probléma megvitatására és egy politikai rende­zés előmozdítására. A labda immár a török térfélen van. (MTI)

Next