Magyar Szó, 1999. augusztus (56. évfolyam, 170-188. szám)

1999-08-13 / 180. szám

A Magyar Szó gyermekrovata 1999. augusztus 13. THOMAS STEARNS ELIOT A macska neve A macska nevét kiszemelni felette nehéz, nem aféle vasárnapi könnyű mulatság, és én kijelentem - de ezért le ne nézz -, hogy HÁROM NEVET is követel meg a macskád. Egy, amelyen hívogatja naponta a ház, mint: Aladár, Jonatán, Kari, Dénes, mint: Péter, Salamon, Gyuri és Atanáz - mind csupa egyszerű, köznapi név ez. Cifrábbakat is lelsz, ha nagyon keresel (mást, ha uraké s ha kisasszonyoké lesz): Platón, Ardzsuna, Perszefoné, Demeter - mégis, csupa egyszerű, köznapi név ez. Ám tudd meg, a macska különbet is óhajt, büszkébb nevet is, mely övé egyedid, másképp hogy is űzi a spájzban a tolvajt, holdlepte tetőn hogyan is hegedül? Ily neveket ha kívánsz, nosza hosszú a listám: Csimbalabumm, Tyafogány, Kalapetty, Kraxima, Dzsellifalónia, Bombaturisztán - mit soha nem hord több egerész, csakis egy. Mégse reméld, hogy ezekkel a macska betelne: még egy neve van - hanem ezt ne kutasd, mert nem fedi fel soha emberi elme — ám TUDJA A MACSKA, s a titka marad. S olykor ha merengve csak ül s eltéved a macskád, nos, annak okát is elárulom én: mámoros eszmék töltik a csöppnyi agyacskát, úgy töpreng, meditál csalafinta nevén: rejtett, egyszeri, titkos, rejtszeri-titkos, agyafúrt, csalafinta Nevén­ TÓTHFALUSI István fordítása (CSERNIK Attila illusztrációi) - Sajnálom, anyukám nincs itthon, apukám meg vele együtt bújt el. A NYÚL ÉS A FAGYI A nyúl elment a fagylaltoshoz: -Jó napot kívánok, van sárgarépafagyi? - Nincs. Másnap ismét elment a nyúl a fagylaltos­­hoz: -Jó napot kívánok, van már sárgarépafa­gyi? - Nincsen, nyuszika. Harmadnap újra elment a nyúl a fagylal­toshoz, és feltette a már ismert kérdést. A fagylaltos örömmel mondta neki: - Nyuszika! Csináltam neked sárgarépa­­fagylaltot! Mire a nyúl: - Pfuj! Rettenetesen utálom!... A Balázs bácsi arany óraláncán egy régi, vörösre kopott, vaskos négykrajcáros fi­tyegett. Vajon miért viseli ezt a kétgarasost? Egy szép nyári estén letelepedtünk körü­lötte és mesélt. Szegény mesterember volt az én apám, tisztességes asztalosmester. Sokat dolgozott, keveset keresett. Nem is jártunk kackiásan, mezítláb szaladgáltunk nyaranta a jó meleg porban. Pirosak voltunk, erősek, de holmi nyalánkságra, cukorra, csemegére sohase kaptunk egy fillért se. Én bi­zony, mi tűrés-tagadás, nem voltam megelégedve a sor­sommal. Roppant szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit aka­rok. Egyszer nagy dolog tör­tént. Édesapám egyszer egy zsebkendő pénzt hozott ha­za. Valami nagy fizetést ka­pott meg, éspedig csupa négykrajcárosban. Kiöntöt­te az asztalra. Még ma is lá­tom, milyen nagy rakás volt. A testvéreim nem voltak odahaza, ezért megengedte most az egyszer édesapám, hogy a pénzzel játsszam. Szétraktam egymás mellé, beborítva vele az asztalt. Hosszú sorban áhí­tottam fel egymással szemben, mintha kato­nák volnának, csillagot, falut, tornyot csinál­tam belőlük. Végre rám szólt édesapám, hogy seperjem egy zacskóba mind. Bele is raktam, hanem az utolsó darab a markomban maradt, onnan a zsebembe csúszott... Egyenesen a boltba vágtattam. Az úton folyvást rajta tartottam a kezem a zsebemen, és egyre tapogattam. Minden gondolkodás nélkül toppantam be a boltba. Ott sokan voltak, és én félreálltam, hogy míg várakoznom kell, kiválasztom, amit akarok. Míg várakoztam, azalatt csoda történt. A négykrajcáros a markomban eleinte csak meghúzta magát - hanem aztán elkezdett roppant nehéz lenni. Minél tovább gondolkoztam, az arcom an­nál jobban égett, s annál nehezebb lett a két­garasos. Már fájt a kezem, a karom, a vállam, a hátam, a fejem, de kivált a szívem. Végre rám került volna a sor. Már csak egy leány volt előttem. Hanem akkor aztán úgy megijedtem, hogy az ugyé! Ki a boltból. Meg sem álltam hazáig. Berontottam a szobába, odarohantam édesapámhoz, és sírva tettem a tenyerébe a borzasztóan nehéz kétgarasost. Nem tudtam egy szót se szólni, de ő kitalált mindent. - Miért hoztad vissza? - kérdezte komo­lyan. - Mert nagyon nehéz... - zokogtam. Ekkor aztán így szólt hozzám az édesapám: - Ez a kétgarasos a tied lesz, őrizd n meg, és emlékezzél a mai napra, és jusson eszedbe, hogy milyen nehéz az ilyen kétgarasos. - Hát fiaim - végezte beszédét Balázs bácsi -, így jutott hozzám a kétgarasos, hogy örökre nyomja a lelkemet. MÓRICZ ZSIGMOND A nehéz kétgarasos Ugye, tudod a választ? 1. Múzeumokban láthatjuk, de a pék a tü­körben is látja. Mi az? 2. Melyik az a szín, amely minden más színt elnyel, sőt, még egy mezőgazdasági eszközt is? 3. Mándy Iván hőse, illetve amivel a lovát ledörzsöli. Ki lehet az, mi lehet az? 4. Ki Áts Feri ellenfele? Mi a regény címe és ki írta? 5. „Fájó sebet akar anyján ostoba beszédé­vel ejteni”­­ A mondatban egy költő neve rej­tőzik. Ki a költő? 6. Kinek a sírfelirata lehetne: „Leszúrta az ország beánja, De ezt az ország nem bánja.” 7. Melyik ország az, ahol sok a láma, s még a fővárosa is Lima? Legalább három feleletet várunk. Aszparanta A bűvös rács azonos számozású soraiba ugyanaz a csupa A magánhangzójú szó íran­dó. Meghatározások: 1. Karimás fejfedő. 2. A keserű anyagok gyógyszerészeti neve (AMA­­RA) 3. Függőzár. 4. Nagy testű papagáj. 5. Kisebb vízfolyás. 6. Számszerű tény. 7. Őrle­mény. 8. Érett gabonát vág. 9. Szerb apa. Fekete, fehér, igen, nem Dorka és Máté együtt játszottak. Dorkánál voltak a fehér, Máténál a fekete építőkockák. Hasonlítsd össze a ját­szótársak építőeleme­it! Melyik betűvel je­lölt fehér építőkocká­nak melyik számmal jelölt fekete építőkoc­ka felel meg? Mind­egyiknek lesz párja? Írd meg címün­kre az összetartozó betűszám párokat. REJTVÉNYFEJTŐK FIGYELMÉBE Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése: Ikrek: A két Lotti címmel Erich Kästner írt regényt róluk. Lóugrásban: Hófehérke és a hét törpe. Egy kis matek: Könyvjutalmat nyert: Liscsevics Laura 24220 Csanta­­vér, József Attila u. 11. Mindenki figyelmébe ajánljuk cí­münket: Magyar Szó szerkesztősége, 24000 Subotica, Tre­slobode 2. TÖRTÉNELMÜNK LAPJAIRÓL A vérszerződés ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak új hazát keresni. Ötszáz esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak Szittyaországban, s bizony annak földje már nem volt elegendő számuk­ra. Állataiknak kevés volt a legelő, a nép pedig zajongott, türelmetlenkedett, mivel kenyér­ben és táplálékban szűkölködött. A magyarok elég erősnek érezték magukat arra, hogy At­tila örökét meghódítsák. Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép öregei, vezérei, táltosai összeültek tanácsko­zásra. Hét törzsből állt akkor a magyarság. Mind­egyiknek megvolt a maga külön vezére, és egyik sem avatkozott a másik dolgába. Bizony ez nem volt jó olyan népnek, amely harccal, háborúval akart új hazát szerezni. - A darumadarak is vezért választanak ma­guknak, mikor útra kelnek - mondták a nép bölcsei -, nekünk is egy fejedelem kell, akinek mindenki szót fogadjon. A hét törzs hét vezére Álmos fiát, Árpádot választotta meg a magya­rok fejének, így szóltak Árpádhoz: „Ettől a naptól fogva téged ismerünk vezérünknek. Ahová szerencséd vezetni fog, oda követünk! Azután ősi szokás szerint fölmetszették kar­jukat, és az omló vért egy edényben fogták fel, s mindegyik vezér kardja hegyét a vérbe márt­va elmondta az esküt. Megesküdtek, hogy amíg tart életük, nekik és utódaiknak, mindig Álmos nemzetségéből legyen a vezér, amit munkájukkal közösen szereznek, abból mind­nyájan közösen részesüljenek; azok a fejedel­mi személyek, akik Árpádot szabad akarattal urukká választották, se maguk, se fiaik ki ne legyenek zárva a vezér tanácsából. És midőn az omló vér az edénybe folyt, mindnyájan e szavakat mondták: „így folyjon utolsó csepp vére annak, aki hűtlen lesz a vezérhez, vagy viszályt támaszt a vezér és rokonai között. így folyjon a fejedelem vére is, ha valaha meg akarná szegni a szent esküt!” így kötötte meg a hét vezér a vérszerződést annak jeléül, hogy amire fogadalmat tettek, azt vérükkel, életük­kel is megvédik. Azután elindultak, és el is jutottak hegye­ken, vizeken, ellenséges országokon keresztül, egészen addig a földig, amely Attiláé volt va­laha. MÓRA Ferenc nyomán Tudod-e? A dél-afrikai Tengerkutató Intézet munka­társai cápariasztót fejlesztettek ki. A búvárok felcsatolják a 90 voltos teleppel működtetett készüléket, és ezután hetvenöt percig bizton­ságban érezhetik magukat a veszedelmes vízi ragadozóktól. Szólásainkból, közmondásainkból keresztbe viszi a lajtorját az erdőn. Csizmaszárába szállott az esze. Nem találta fel a puskaport. Rostával méri a vizet. Csengős macska nem fog egeret. Eszed előbb járjon nyelvednél, tettednél! Könnyebb a mákot elszórni, mint összekaparni. Harangszóval megy nyulászni.

Next