Magyar Szó, 1999. augusztus (56. évfolyam, 170-188. szám)
1999-08-13 / 180. szám
A Magyar Szó gyermekrovata 1999. augusztus 13. THOMAS STEARNS ELIOT A macska neve A macska nevét kiszemelni felette nehéz, nem aféle vasárnapi könnyű mulatság, és én kijelentem - de ezért le ne nézz -, hogy HÁROM NEVET is követel meg a macskád. Egy, amelyen hívogatja naponta a ház, mint: Aladár, Jonatán, Kari, Dénes, mint: Péter, Salamon, Gyuri és Atanáz - mind csupa egyszerű, köznapi név ez. Cifrábbakat is lelsz, ha nagyon keresel (mást, ha uraké s ha kisasszonyoké lesz): Platón, Ardzsuna, Perszefoné, Demeter - mégis, csupa egyszerű, köznapi név ez. Ám tudd meg, a macska különbet is óhajt, büszkébb nevet is, mely övé egyedid, másképp hogy is űzi a spájzban a tolvajt, holdlepte tetőn hogyan is hegedül? Ily neveket ha kívánsz, nosza hosszú a listám: Csimbalabumm, Tyafogány, Kalapetty, Kraxima, Dzsellifalónia, Bombaturisztán - mit soha nem hord több egerész, csakis egy. Mégse reméld, hogy ezekkel a macska betelne: még egy neve van - hanem ezt ne kutasd, mert nem fedi fel soha emberi elme — ám TUDJA A MACSKA, s a titka marad. S olykor ha merengve csak ül s eltéved a macskád, nos, annak okát is elárulom én: mámoros eszmék töltik a csöppnyi agyacskát, úgy töpreng, meditál csalafinta nevén: rejtett, egyszeri, titkos, rejtszeri-titkos, agyafúrt, csalafinta Nevén TÓTHFALUSI István fordítása (CSERNIK Attila illusztrációi) - Sajnálom, anyukám nincs itthon, apukám meg vele együtt bújt el. A NYÚL ÉS A FAGYI A nyúl elment a fagylaltoshoz: -Jó napot kívánok, van sárgarépafagyi? - Nincs. Másnap ismét elment a nyúl a fagylaltoshoz: -Jó napot kívánok, van már sárgarépafagyi? - Nincsen, nyuszika. Harmadnap újra elment a nyúl a fagylaltoshoz, és feltette a már ismert kérdést. A fagylaltos örömmel mondta neki: - Nyuszika! Csináltam neked sárgarépafagylaltot! Mire a nyúl: - Pfuj! Rettenetesen utálom!... A Balázs bácsi arany óraláncán egy régi, vörösre kopott, vaskos négykrajcáros fityegett. Vajon miért viseli ezt a kétgarasost? Egy szép nyári estén letelepedtünk körülötte és mesélt. Szegény mesterember volt az én apám, tisztességes asztalosmester. Sokat dolgozott, keveset keresett. Nem is jártunk kackiásan, mezítláb szaladgáltunk nyaranta a jó meleg porban. Pirosak voltunk, erősek, de holmi nyalánkságra, cukorra, csemegére sohase kaptunk egy fillért se. Én bizony, mi tűrés-tagadás, nem voltam megelégedve a sorsommal. Roppant szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit akarok. Egyszer nagy dolog történt. Édesapám egyszer egy zsebkendő pénzt hozott haza. Valami nagy fizetést kapott meg, éspedig csupa négykrajcárosban. Kiöntötte az asztalra. Még ma is látom, milyen nagy rakás volt. A testvéreim nem voltak odahaza, ezért megengedte most az egyszer édesapám, hogy a pénzzel játsszam. Szétraktam egymás mellé, beborítva vele az asztalt. Hosszú sorban áhítottam fel egymással szemben, mintha katonák volnának, csillagot, falut, tornyot csináltam belőlük. Végre rám szólt édesapám, hogy seperjem egy zacskóba mind. Bele is raktam, hanem az utolsó darab a markomban maradt, onnan a zsebembe csúszott... Egyenesen a boltba vágtattam. Az úton folyvást rajta tartottam a kezem a zsebemen, és egyre tapogattam. Minden gondolkodás nélkül toppantam be a boltba. Ott sokan voltak, és én félreálltam, hogy míg várakoznom kell, kiválasztom, amit akarok. Míg várakoztam, azalatt csoda történt. A négykrajcáros a markomban eleinte csak meghúzta magát - hanem aztán elkezdett roppant nehéz lenni. Minél tovább gondolkoztam, az arcom annál jobban égett, s annál nehezebb lett a kétgarasos. Már fájt a kezem, a karom, a vállam, a hátam, a fejem, de kivált a szívem. Végre rám került volna a sor. Már csak egy leány volt előttem. Hanem akkor aztán úgy megijedtem, hogy az ugyé! Ki a boltból. Meg sem álltam hazáig. Berontottam a szobába, odarohantam édesapámhoz, és sírva tettem a tenyerébe a borzasztóan nehéz kétgarasost. Nem tudtam egy szót se szólni, de ő kitalált mindent. - Miért hoztad vissza? - kérdezte komolyan. - Mert nagyon nehéz... - zokogtam. Ekkor aztán így szólt hozzám az édesapám: - Ez a kétgarasos a tied lesz, őrizd n meg, és emlékezzél a mai napra, és jusson eszedbe, hogy milyen nehéz az ilyen kétgarasos. - Hát fiaim - végezte beszédét Balázs bácsi -, így jutott hozzám a kétgarasos, hogy örökre nyomja a lelkemet. MÓRICZ ZSIGMOND A nehéz kétgarasos Ugye, tudod a választ? 1. Múzeumokban láthatjuk, de a pék a tükörben is látja. Mi az? 2. Melyik az a szín, amely minden más színt elnyel, sőt, még egy mezőgazdasági eszközt is? 3. Mándy Iván hőse, illetve amivel a lovát ledörzsöli. Ki lehet az, mi lehet az? 4. Ki Áts Feri ellenfele? Mi a regény címe és ki írta? 5. „Fájó sebet akar anyján ostoba beszédével ejteni” A mondatban egy költő neve rejtőzik. Ki a költő? 6. Kinek a sírfelirata lehetne: „Leszúrta az ország beánja, De ezt az ország nem bánja.” 7. Melyik ország az, ahol sok a láma, s még a fővárosa is Lima? Legalább három feleletet várunk. Aszparanta A bűvös rács azonos számozású soraiba ugyanaz a csupa A magánhangzójú szó írandó. Meghatározások: 1. Karimás fejfedő. 2. A keserű anyagok gyógyszerészeti neve (AMARA) 3. Függőzár. 4. Nagy testű papagáj. 5. Kisebb vízfolyás. 6. Számszerű tény. 7. Őrlemény. 8. Érett gabonát vág. 9. Szerb apa. Fekete, fehér, igen, nem Dorka és Máté együtt játszottak. Dorkánál voltak a fehér, Máténál a fekete építőkockák. Hasonlítsd össze a játszótársak építőelemeit! Melyik betűvel jelölt fehér építőkockának melyik számmal jelölt fekete építőkocka felel meg? Mindegyiknek lesz párja? Írd meg címünkre az összetartozó betűszám párokat. REJTVÉNYFEJTŐK FIGYELMÉBE Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése: Ikrek: A két Lotti címmel Erich Kästner írt regényt róluk. Lóugrásban: Hófehérke és a hét törpe. Egy kis matek: Könyvjutalmat nyert: Liscsevics Laura 24220 Csantavér, József Attila u. 11. Mindenki figyelmébe ajánljuk címünket: Magyar Szó szerkesztősége, 24000 Subotica, Treslobode 2. TÖRTÉNELMÜNK LAPJAIRÓL A vérszerződés ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak új hazát keresni. Ötszáz esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak Szittyaországban, s bizony annak földje már nem volt elegendő számukra. Állataiknak kevés volt a legelő, a nép pedig zajongott, türelmetlenkedett, mivel kenyérben és táplálékban szűkölködött. A magyarok elég erősnek érezték magukat arra, hogy Attila örökét meghódítsák. Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép öregei, vezérei, táltosai összeültek tanácskozásra. Hét törzsből állt akkor a magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére, és egyik sem avatkozott a másik dolgába. Bizony ez nem volt jó olyan népnek, amely harccal, háborúval akart új hazát szerezni. - A darumadarak is vezért választanak maguknak, mikor útra kelnek - mondták a nép bölcsei -, nekünk is egy fejedelem kell, akinek mindenki szót fogadjon. A hét törzs hét vezére Álmos fiát, Árpádot választotta meg a magyarok fejének, így szóltak Árpádhoz: „Ettől a naptól fogva téged ismerünk vezérünknek. Ahová szerencséd vezetni fog, oda követünk! Azután ősi szokás szerint fölmetszették karjukat, és az omló vért egy edényben fogták fel, s mindegyik vezér kardja hegyét a vérbe mártva elmondta az esküt. Megesküdtek, hogy amíg tart életük, nekik és utódaiknak, mindig Álmos nemzetségéből legyen a vezér, amit munkájukkal közösen szereznek, abból mindnyájan közösen részesüljenek; azok a fejedelmi személyek, akik Árpádot szabad akarattal urukká választották, se maguk, se fiaik ki ne legyenek zárva a vezér tanácsából. És midőn az omló vér az edénybe folyt, mindnyájan e szavakat mondták: „így folyjon utolsó csepp vére annak, aki hűtlen lesz a vezérhez, vagy viszályt támaszt a vezér és rokonai között. így folyjon a fejedelem vére is, ha valaha meg akarná szegni a szent esküt!” így kötötte meg a hét vezér a vérszerződést annak jeléül, hogy amire fogadalmat tettek, azt vérükkel, életükkel is megvédik. Azután elindultak, és el is jutottak hegyeken, vizeken, ellenséges országokon keresztül, egészen addig a földig, amely Attiláé volt valaha. MÓRA Ferenc nyomán Tudod-e? A dél-afrikai Tengerkutató Intézet munkatársai cápariasztót fejlesztettek ki. A búvárok felcsatolják a 90 voltos teleppel működtetett készüléket, és ezután hetvenöt percig biztonságban érezhetik magukat a veszedelmes vízi ragadozóktól. Szólásainkból, közmondásainkból keresztbe viszi a lajtorját az erdőn. Csizmaszárába szállott az esze. Nem találta fel a puskaport. Rostával méri a vizet. Csengős macska nem fog egeret. Eszed előbb járjon nyelvednél, tettednél! Könnyebb a mákot elszórni, mint összekaparni. Harangszóval megy nyulászni.