Magyar Szó, 2001. február (58. évfolyam, 25-48. szám)

2001-02-01 / 25. szám

10 MŰVELŐDÉS Megmaradásunk záloga: a magyar­­ iskolahálózat Az óvodától a posztgraduális képzésig legyen alkalmuk gyerekeinknek anyanyelvükön tanulni­ ­ A vajdasági iskoláskor előtti intéz­ményekben csak 1500 magyar kisgye­rek jár anyanyelvén működő csopor­tokba, 1000 kétnyelvű csoportba és 2500 szerb óvodába. Az elmúlt 10 év adatai szerint 100 iskolaérett kisgye­rek közül 80-at íratnak be magyar ál­talános iskolai tagozatra, s ennek el­végzése után mindössze 36-an iratkoz­nak be olyan vajdasági középiskolába, ahol anyanyelvükön tanulhatnak. Ta­nulságos az is, hogy közülük is mind­össze 18-an választják a 4 éves szakot, de közülük csak 9 a gimnáziumot. Az Újvidéki Egyetemen a magyar hallga­tók száma háromszor kisebb a lakosság részarányát tekintve, mint a többségi nemzet esetében — nem először szem­besülünk ezekkel az elkeserítő adatok­kal, amelyek elhangzottak az Aracs Társadalmi Szervezet és az Értelmiségi Mozgalom szombati szabadkai tanács­kozásán. A különbség csak az, hogy most remény, esély is van arra, hogy végre változások induljanak el a ma­gyar nyelvű oktatás terén. Dr. Gubás Jenő, az Aracs elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy csakis az önálló magyar iskolarendszer szava­tolhatja a magyarként való megmara­dásunkat. Ezt kell megértetnünk a ha­talommal és a szülőkkel is. Ez a cél azonban nem valósulhat meg egyik napról a másikra, de addig is vannak tennivalók: sok nyolcadikos a középis­kolai felvételi vizsga miatt nem mer vállalkozni, hogy megpróbálkozzon a főiskolai egyetemi továbbtanulásra fel­jogosító négyéves középiskolába való bejutásra. Segíteni kellene nekik a fel­készülésben. Király Veronka, az észak-bácskai pedagógus-egyesület elnöke arról szólt, hogy a hétvégére tervezett sza­badkai összejövetelükön épp arról tár­gyalnak majd, hogyan lehet hatni a családokra, hogy magyar óvodába, magyar első osztályba írassák gyereke­iket. Emlékeztetett arra, hogy a tan­tervmódosításokkal kapcsolatban a szervezetük már megtette javaslatait. Régi igazság az, hogy ha a környéken nincs magyar iskola, akkor a szülő a legközelebbi szerb tagozatos iskolába íratja be gyerekét, s onnan nehezen íratja át másikba. Kerekes László ki­­kindai tanár példával is tud szolgálni: volt olyan magyar diák, aki a szerb óvoda után egy hónapig járt magyar osztályba, s mivel ott nem találta fel magát, átíratták a szerb tagozatra. Szí­vesi Rezső, a szabadkai községi társa­­dalmitevékenység-ügyi osztály mun­katársa elmondta: a kilencvenes évek közepén már elkészült az iskolahálózat ésszerűsítési terve, amely során kijelöl­ték, hogy melyek lennének a magyar iskolaközpontok, de az oktatási mi­nisztérium ezt elutasította. Az 1990/91-es és 1997/98-as adatokkal tá­masztotta alá, hogy a jelenleg is ér­vényben levő, 1992-ben meghozott oktatási törvény káros hatására ho­gyan csökken a magyar nemzetiségű szaktanárok aránya az iskolákban. Ku­­csera Géza szabadkai oktatásügyi tit­kár nagyon fontosnak tartja, hogy lét­rejöjjön egy pedagógiai kar, ahol az óvó-, tanító- és általános iskolai tanár­képzés egységesen folyna. Mivel e pe­dagógusképzéshez nincs elegendő magyar ajkú szakember, szükség len­ne a külföldi előadók alkalmazására is. Mimics Károly szociológus arra fi­gyelmeztetett, vannak, akik a multi­­kulturalizmus örve alatt tagadják a nemzeti kultúrát, a nemzeti indenti­­tástudat szükségességét. Azzal számol­ni kell, hogy közelharc folyik majd minden egyes diákért a szerb és ma­gyar tagozatok között, mert a szerb ta­nárok érdeke az, hogy elegendő diák legyen az ő tagozataikon is. Madarász Mária újvidéki pedagógus nem ért egyet az olyan nézettel, miszerint a magyar oktatás megerősítése érdeké­ben a korábbi négy általános iskola he­lyett kettőbe kellene összpontosítani a magyar nyelvű oktatást, a diákállo­mányt, a tanári kart. Ennek káros ha­tása a korábbi tagozatösszevonások al­kalmával megmutatkozott, különösen a zrenjanini példa beszél magáért, ahol az ilyen „racionalizáció” eredmé­nyeként három-négy év alatt egyne­gyedére csökkent a magyar tagozato­kon a diákok létszáma. Pál Károly, a kishegyesi végrehajtó bizottság elnöke szerint nem szabad a minimumban gondolkodni, magasra kell a lécet emelni, kérni kell mindazt, amire szükség van, ami jár. Jó példaként kell szolgálnia a maradéki iskola esetének, ahol ősztől magyar nyelvű óvoda és magyar első osztály indul. A szórvány- és peremmagyarság területén fel kell térképezni, hogy hol lehet magyar óvodai és iskolai tagozatokat, magyar tannyelvű iskolákat nyitni. Ehhez kell kapcsolódniuk a középiskolai közpon­tok létesítésének is. Wilhelm József szerint a pedagógusok sajnos nem me­rik a magyar szellemiséget vállalni. Ehhez az is hozzájárul, hogy a közép- és valamivel idősebb generáció a test­vériség-egység égisze alatt nőtt föl és töltötte el pedagógusi pályája java ré­szét. A gyerekek magyar szellemiségű neveléséért a pedagógusok és a szülők csakis együttesen tehetnek valamit. Szloboda János zentai nyugalmazott pedagógus szerint a szülőket csakis úgy lehetne meggyőzni, hogy magyar tagozatra írassák gyereküket, ha bizto­sak lehetnének benne, hogy óvodától az egyetemig, sőt még a posztgraduális képzés keretében is végig anyanyelven tanulhat gyerekük. Fontos érdekeltté tenni őket jól szervezett iskolabuszjá­ratokkal, kollégiumokkal. Utasi Jenő tódifalusi plébános a magán- és egyhá­zi iskolák létrehozását tartja jó megol­dásnak az alapképzéstől a felsőbb szin­tekig. Miocs József, a Paulinum rekto­ra arról beszélt, a volt Paulinum épü­letét szeretnék visszakapni, hogy egy katolikus gimnáziumot nyithassanak, külön magyar és külön horvát tagozat­tal. Marcsek Vilma zrenjanini ma­gyartanár az oktatás minden szintjén fontosnak tartja, hogy külhoni peda­gógusok is katedrára állhassanak a magyar tagozatokon. Nagyon lénye­ges, hogy létszámtól függetlenül meg­nyílhasson mind az általános, mind a középiskolában a magyar tagozat, te­hát töröljék a feltételül szabott tizen­­ötös létszámot. A magyar ajkú abszol­vensek élvezzenek előnyt a szerb taná­rokkal szemben a magyar tagozatokra való felvételnél. Cabaly Ágnes zentai magyar szakos tanár felajánlotta, hogy bármely bánáti közösségnek ingyen segítségére lenne, ahol igénylik ta­pasztalatát a gyerekek anyanyelvi kép­zése terén. A tanácskozás részvevői üdvözölték dr. Szalma József elküldött felszólalá­sát a Vajdasági Magyar Egyetem meg­alakításával kapcsolatban. Zsoldos Fe­renc, Budapesten tanuló egyetemista elmondta: 1600 vajdasági fiatal ma­gyarországi, 2800 pedig a vajdasági felsőoktatási intézményekben tanul. Nem lehet ennek az intézménynek a létrehozását tovább halogatni, s a ma­gyar kormányzat minden valószínűség szerint támogatná anyagilag is, ha egy ilyen intézmény létrejönne. Vinczer Attila csantavéri tanár a diákönkor­mányzatok létrehozását tartja fontos­nak, hogy a fiatalok maguk képviseljék érdekeiket. Balassa Julianna pancsovai peda­gógus szerint fontos eldönteni, ki le­gyen az iskolák alapítója. Ha az önkor­mányzatok lesznek, ennek buktatója, hogy kevés magyar tagozatról dönthet magyar közösség, ezért a szórványma­gyarság e téren fokozott veszélynek van kitéve. A perszonális autonómiá­ban látja a megoldást. Mimics Zsuzsa, a Jó Pajtás és Mézeskalács szabadkai szerkesztője arról szólt, az utóbbi idő­ben többb alkalommal szóba került, hogy 6 éves kortól induljanak a gyere­kek iskolába. Ez a megoldás Európa­­szerte mindenütt bevált, attól sem kell félteni a gyermekeket, hogy nem fog­nak eleget játszani. A baj az, hogy ná­lunk leginkább alapos előkészület nél­kül folyik minden. A 6 éves kortól való beiskolázáshoz pedagógiai módszere­ket kell kidolgozni, a pedagógusokat fel kell készíteni erre, s ez bizony időt vesz igénybe. Nagyon fontos, hogy ilyen lényeges kérdésekben elsősor­ban a gyakorló pedagógusokat kér­dezzék meg. Szőke Anna, a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Szerveze­tének elnöke arról szólt: el kell érni, hogy gyerekeink leküzdjék végre ki­sebbségi érzésüket, hogy nagyobb ön­bizalomra tegyenek szert. Ágoston Mihály nyugalmazott egyetemi tanár az önálló magyar okta­tási rendszer kiépítése végett fontos­nak tartja az általános iskolákban, a középiskolákban és a felsőoktatási in­tézményekben is az anyanyelvűsítést. Ez felöleli minden tantárgyból az anyanyelvű oktatást, az anyanyelven készített tankönyveket, atlaszokat, fali­térképeket, kézikönyveket, az anya­­nyelvesítés főbb tényezői közé tartozik továbbá, hogy ezekben az intézmé­nyekben, tantestületekben magyar le­gyen az iskolaigazgató, az iskolapeda­gógus és pszichológus. Magába foglal­ja a magyar nyelvű pedagógusképzést és továbbképzést, valamint az anya­nyelvű diákversenyeket, felvételi és zá­róvizsgákat. MIHÁLYI Katalin A fiatalok és a tudományos élet vérkeringése A doktoranduszok és fiatal kutatók szervezete szombaton konkretizálja a tennivalókat A doktoranduszok és fiatal kutatók szervezete - a megalakulás után egy héttel - szombaton 10 órai kezdettel a szabadkai Módszertani Központban megtartja első olyan ülését, amelyen a konkrét feladatokról lesz szó. Minden olyan érdeklődőt szívesen látnak, aki aktív szerepet kíván vállalni a szerve­zetben. - Szombaton pontosítjuk az egyes szakcsoportok feladatait, továbbá te­rületi képviselőket nevezünk ki Vajdaság minden olyan részére, ahol ez még nem történt meg. Azon dolgozunk, hogy sikerüljön olyan irodahelyi­séget találnunk, ahol majd az érdeklődők számítógépen elolvashatják a szaklapokat, hozzájuthatnak a szakkönyvekhez. Lesz egy olyan munkatár­sunk is, aki figyelemmel kíséri a különböző projektumok, kutatások támo­gatására kiírt pályázatokat. Minden szakcsoportnak lesz hazai, illetve ma­gyarországi egyetemi tanár mentora, így a fiatalok operatív feladatokat vállalhatnak a kutatásokban. S az sem mellékes, hogy az egyes karok is megismerik azokat a fiatal magyar ajkú szakembereket, akiket tanársegéd­ként alkalmazni tudnának - hallottuk Cigler Mónikától, a szervezet veze­tőségi tagjától, az Itthon 2000 projektum vezetőjétől. A leendő magiszterek, a tudományok jövendő doktorai és minden más tudományos érdeklődésű fiatal és szakember, a Módszertani Központ 024/554-184-es telefonszámán jelentkezhet. m. k. Magyar Szó A Tartományi Művelődési, Oktatási és Tudományügyi Titkárság nyilatkozata Vesna Beljin tartományi oktatásügyi segédtitkár nyilatkozatával kapcsolatban­­ a Dnevnik napilap ez év január 25-i számában jelent meg, Kivétel nélkül le­váltják az igazgatókat (Smena direktora bez izuzetka) címmel­­ értesítjük a köz­véleményt és minden érintettet, hogy a cikkben leírt álláspont nem tükrözi a Tartományi Művelődési, Oktatási és Tu­dományügyi Titkárság álláspontját. A Titkárság állásfoglalása szerint nem kell „kivétel nélkül leváltani az­ igazgatókat", hanem következetesen, tiszteletben tart­va szakmai tudásukat és eddigi munká­juk eredményét kell dönteni a hivataluk­ból való felmentésükről és kinevezésük­ről. A Titkárság nem tartja elfogadható­nak egyes pártok abbéli törekvését sem, hogy - az iskolákat a pártok közt feloszt­va - az igazgatókat a pártok javasolják. Ez a régi gyakorlat visszatérését jelente­né, az iskolák elpolitizálását, ami össze­­egyeztethetetlen a mostani hatalom által építendő demokratikus társadalommal. Nézetük szerint az általános iskolák igaz­gatóinak kinevezésekor döntő szóval az iskola kollektívájának és a helyi önkor­mányzatnak kell rendelkeznie. ÉRTESZTÉS A vajdasági magyar színjátszó együtteseknek Március 29. és április 8. között Kikindán tartják meg a találkozót A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Elnökségének határozata értelmében a vajdasági magyar amatőr színjátszó együttesek VI. találkozóját 2001. március 29. és április 8. között rendezzük meg Kikindán, az Egység MME szervezésében. A talál­kozón minden felnőtt és ifjúsági amatőr színjátszó együttes részt vehet, amely legké­sőbb február 20-ig elküldi benevezését a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség címére levélben (24 000 Subotica, Z. Zrenjanin u. 11.), vagy a 024/551-822-es telefa­xon. A benevezésnek tartalmaznia kell a csoportot működtető szervezet (egyesület, intézmény) nevét, címét, telefonszámát, a bemutatásra kerülő darab színlapját (pla­kátját) és a játékidő tartamát, valamint a kapcsolattartással megbízott személy nevét, ímét és telefonon való elérhetőségét. A határidőn túl érkezett benevezéseket a szervezők nem tudják figyelembe venni! Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Szabadka 2001. február 1csütörtök TILTAKOZUNK Mélységes csalódással és megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Szer­bia Alkotmánybírósága ez év január 25-én döntésével megtiltotta a magyar helységnevek hivatalos és közéleti használatát. Az ilyen hozzáállás és viszonyulás ellen tiltakozásunknak kell hangot adnunk, annál is inkább, mert a Barcelonai Nyilatkozat szerint - amelyet pedig a JSZK is aláírt - minden nyelvközösségnek erre elidegeníthetetlen joga van. Ez­ azért is furcsa, mert a JSZK ez év január 24-én­ megfigyelői státust kapott az Európa Tanácsban, abban a nemzetközi szervezetben, amely A kisebbségi nyelvek európai chartájában a tagországok számára kötelező ér­vénnyel szögezte le a kisebbségi nyelvhasználat széles körű jogait. Ugyan­akkor a korábbi jugoszláv kormány aláírta az Európa Tanács kisebbségi keretegyezményét. Az ilyen merev álláspont nyelvészeti, nyelvpolitikai szempontból is tart­hatatlan, mert egyrészt a név nem egyenlő a területi hovatartozással, más­részt a nyelvnek és a nyelvi azonosságtudatnak elválaszthatatlan, szerves része. Újvidék, 2001. jan. 31. A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék Vajdasági Petőfi Társaság alakul A Petőfi Sándor nevét viselő művelődési egyesületek a tava­lyi első után, az idén is megszer­vezik találkozójukat, és az eddi­g­inél szerteágazóbb együttmű­­ödést kívánnak kialakítani egy­mással, külön figyelmet szentel­ve a szórványban tevékenykedő művelődési egyesületeknek. Tavaly a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és elnöke, Szőke Anna kezdeményezésére megszervez­ték a Petőfi nevét viselő vajdasági mű­velődési egyesületek találkozóját. Ezen több művelődési egyesületből mintegy 350 résztvevő jelent meg. Az igencsak maratonira sikeredett, de ennek elle­nére mégis tartalmas és felemelő han­gulatú műsor mintegy keresztmetsze­tét adta a tartomány különböző vidé­kein, eltérő körülmények között tevé­kenykedő egyesületek munkájának. Már ott a hegyesi találkozón megfogal­mazódott, hogy jó lenne szorosabbá tenni az egyesületek közötti kapcsola­tot, állandósítani a találkozót, felvenni a kapcsolatot az Országos Petőfi Tár­sasággal. Az akkor megbeszéltek alapán a héten az újvidéki Forum klubjában is­mét találkoztak egymással a Petőfi ne­vét viselő művelődési egyesületek kép­viselői. Jelenleg 19 ilyen egyesület van a tartományban, de további három van alakulóban, míg egy, a verted, va­lószínűleg a város nagy írószülöttjé­nek, Herczeg Ferencnek a nevét veszi fel. A megjelent 14 egyesület képvise­lői egy emberként karolták fel a kez­deményezést, hogy ezután minden év­ben más-más helyen tartsák meg a Pe­tőfi Művelődési Egyesületek találkozó­ját, amelynek gála jellege lesz. Vala­mennyi résztvevő 10-10 perces műsor­ral szerepel, de ugyanakkor kapcsolat­­teremtéssel, műsorcserékkel teszik le­hetővé egymás jobb megismerését, a művelődési élet fellendítését. A második találkozó megszervezé­sét a muzslyai Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesület vállalta, időpontja szep­tember második felében lesz. Megbe­szélték, hogy előkészületeket tesznek a Vajdasági Petőfi Társaság létrehozásá­ra, amely a tartományban lévő, Petőfi nevét viselő művelődési egyesületek tagságát öleli fel. Ennek megvalósítá­sára öttagú bizottságot neveztek ki Szőke Anna, Tápai János, Csuka Jó­zsef, Mészáros Ilona és Gajda Irén személyében. Az alakuló közgyűlést e­­lőreláthatólag március folyamán Be­csén tartják meg. A jelenlévők megbeszélték, hogy mindennemű támogatást megadnak az újvidéki és a maradéki egyesületek abbéli törekvéséhez, hogy Szerémség­­ben, illetve Dél- és Közép-Bácska né­hány helységében (Dobrado, Latrinca, Bácspalánka, Budiszava, Verbász), to­vábbá Dél- és Közép-Bánát kis falvai­ban ismét megalakuljanak a magyar művelődési egyesületek, amelyeknek nemcsak a művelődési élet újraterem­tésében, hanem a magyarság megtar­tásában is jelentős szerepük lesz. 1- 20­ Az Újvidéki Színház februári műsora CSÜTÖRTÖK, február 1. Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, rendező: László Sándor, 19.30 KEDD, február 6. Slawomir Mrozek: Emigránsok, rendező: László Sándor, 19.30, kisterem SZERDA február 7. Borislav Pekic: Zlatno runo, rendező: Nebojsa Bradic: A G17 Plusz Színház vendégjátéka, 19.30 CSÜTÖRTÖK, február 8. Az én Karádym, Karády Katalin élete és dalai Krizsán Szilvia előadásában, 19.30, kisterem PÉNTEK, február 9. Mennék haza, de otthon vagyok, a SZÍNES SZILÁN­KOK diákszínpad előadása, 19.30 KEDD, február 13. Slawomir Mrozek: Emigránsok, rendező: László Sándor, 19.30, kisterem CSÜTÖRTÖK, február 15. Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, rendező: László Sándor, 19.30 PÉNTEK, február 16. M. Maleckij-A. Slawinsky-G. Gershwin: Ó meg Ó, a szabadkai Népszínház vendégjátéka, 19.30 KEDD, február 20. Az én Karádym, 19.30, kisterem CSÜTÖRTÖK, február 22. Az én Karádym, 19.30, kisterem VASÁRNAP, február 25. Az én Karádym, Karády Katalin élete és dalai Kri­zsán Szilvia előadásában. Vendégjáték Kanizsán, 19.30 KEDD, február 27. Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, 19.30 SZERDA, február 28. Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos, rendező: László Sán­dor. Vendégjáték Szabadkán, 19.30 Jegyek az Újvidéki Színház pénztáránál válthatók 14.00-19.30 óráig, illetve előjegyezhetők a 25-552 vagy a 622-592-es telefonszámon. http://www.uvszinhaz.co.yu e-mail:office@uvszinhaz.co.yu FEBRUÁR 1-JÉN, ÚJVIDÉK VÁROS NAPJÁN AZ ELŐADÁSRA A BELÉ­PÉS DÍJTALAN AZ ÚJVIDÉKIEKNEK.

Next