Magyar Szó, 2001. március (58. évfolyam, 49-75. szám)

2001-03-01 / 49. szám

KÜLPOLITIKA Magyar Sió A román belpolitika legújabb - lát­ványos, de nem túlságosan váratlan - fejleményeként a súlyos belső válság­gal küzdő román Demokrata Párt (PD) hazafias alapon szövetségre lépett a parlamentben a szélsőségesen nacio­nalista Nagy-Románia Párttal (PRM). A keddi román sajtó beszámolói szerint az akkreditációs törvény java­solt módosítása hozta össze a furcsa szövetséget. A PRM a törvényt olyan értelemben szeretné módosítani, hogy Romániában ezentúl csak akkor kap­hasson akkreditálást (végleges műkö­dési engedélyt) egy új felsőfokú tanin­tézet, ha annak legalább egy szakán román nyelven folyik az oktatás. A PRM módosító javaslata két év­vel ezelőtt akkor látott napvilágot, amikor ismertté vált, hogy Magyaror­szág kész anyagi támogatást nyújtani egy erdélyi magyar magánegyetem létrehozásához. A módosítási kezdeményezést 1999-ben, az akkor hatalmon lévő ko­alíció elutasította. A PRM mindenképpen szeretné az új törvényhozás napirendjére tűzetni javaslatát, de ez eddig nem sikerült, mert a kormányon lévő Szociális De­mokrácia Romániai Pártja (PDSR) és a Romániai Magyar Demokrata Szövet­ség (RMDSZ) képviselői az illetékes parlamenti bizottságban meghiúsítot­ták a kérdés megvitatását. Mostanáig a PRM csak egyedül pa­naszkodott a PDSR és az RMDSZ boj­kottja miatt, de kedden a PD egyik képviselője bejelentette, hogy a de­mokraták támogatják a PRM kezde­ményezését. A PD szerint ebben a kér­désben a PDSR kétszínű magatartást tanúsított, mivel 1999-ben - akkor el­lenzékben - még támogatta az akkre­ditációs törvény módosítását. A tavaly novemberi­­ választások után a Petre Roman vezette Demokra­ta Párt még annak szükségességéről beszélt, hogy a hatalomból kiesett volt koalíciós pártok - a PD, a Nemzeti Li­berális Párt (PNL) és az RMDSZ - „de­mokratikus ellenzékként” határolják el magukat a szintén ellenzékben lévő, de igen nagy mértékben megerősö­dött Nagy-Románia Párttól. A „demokratikus ellenzéki szövet­ség” gondolatát a másik két érintett párt udvarias formában visszautasította ugyan, de egyáltalán nem titkolta, hogy a kormánykoalíció négy éve alatt mi­lyen kellemetlen tapasztalatokat szer­zett a PD-vel való együttműködésről. A PD nagyon nagy önbizalommal indult neki a novemberi választások­nak, de azokon mélyen saját várakozá­sain alul szerepelt. A demokraták gya­korlatilag azonos eredményt értek el a törvényhozási választáson a liberáli­sokkal és az RMDSZ-szel, ám az állam­fői posztért harcba szálló Petre Roman pártelnök a szavazatok három százalé­kát sem szerezte meg, feleannyian voksoltak rá, mint Frunda Györgyre, az RMDSZ elnökjelöltjére. A választási fiaskó óta a PD sikerte­lenül keresi helyét az átrendeződött politikai színtéren. A román sajtónak eddig csak a PD belharcai adtak témát, mivel a párt energiáit elsősorban az köti le, hogy valamilyen formában megszabaduljon a kényelmetlenné vált pártelnöktől. Romániai politikai színtér A magyarellenesség hozta össze őket PD-PRM együttműködés NEMZETKÖZI A NATO-t aggasztja a dél-szerbiai helyzet A hivatalos Belgrádnak a biztonsági övezettel kapcsolatban tett engedmények a kiéleződés megakadályozására hivatottak - A szerb tankok támadó pozícióban várakoznak A tegnapi The New York Times arról értesítette ol­vasóit, hogy Colin Powell amerikai külügyminiszter szer­dán közölte: az Egyesült Államok kész megengedni a „szerbiai katonák” visszatérését a kosovói határ melletti három mérföld szélességű elválasztó övezetbe. A brüsszeli tudósító megállapítja, a zónában az utóbbi időben kifejezetten aktívak voltak az albán fegyveresek. Egy ilyen engedmény lenne az első olyan lépés, amely a NATO által a jugoszláv hadsereggel szemben beveze­tett szigorú korlátozások enyhítését jelentené. Ezeket a korlátozásokat az észak-atlanti szövetség az 1999. évi bombázás után léptette életbe. A szárazföldi biztonsági övezetnek, amely a határnak a szerbek által ellenőrzött részén terül el, az volt a célja, hogy elszigetelje egymástól a szerbiai csapatokat az albán fegyveresektől a kosovói háború után, miközben Slobo­dan Milosevic még hatalmon volt. A zónába csupán könnyen felfegyverzett rendőri egységek mehetnek be jelenleg. Az övezet egyik része, a Presevo-völgy azonban a ko­sovói albán gerillák menedékhelyévé vált. Úgy tűnik, az a céljuk, hogy a területet hozzácsatolják a majdani füg­getlen Kosovóhoz. A NATO-t egyre inkább aggasztja a konfliktus kiéleződésének veszélye, de mindeddig nem volt hajlandó csapatait oda küldeni. Szerdán Lord Robertson, a NATO főtitkára, Powell mellett állva, kijelentette, hogy a NATO kész arra, hogy „fokozatosan és folyamatosan csökkentse a szárazföldi biztonsági övezetet”, és hogy visszaadja a zónát a szerbiai hatóságoknak. Robertson azonban nem szolgált további részletekkel, hozzátéve, a NATO-nak „további katonai ta­nácsokra” van szüksége annak érdekében, hogy végre­hajtsa ezt a tervet. A NATO február 28-ára jelentette be, hogy közölni fogja, miként viszonyul majd az albán lázadókhoz. A múlt héten azonban a Bush-kormányzat nem tudta pontosíta­ni, hogy a szövetség csapatai, ideértve az amerikai kato­nákat is, hogyan tudnák csillapítani a helyzetet. Ez egy különösen kényes kérdés Washington számá­ra, mivel a PreSevo-völgy határos Kosovónak azzal a ré­szével, ahol amerikai csapatok állomásoznak. Powell nem mondott pontos időrendi sorrendet a jugoszláv csapatok visszatérésére. Az amerikai külügyi tárcavezető elmondta, hogy a visszatérés feltételekhez van kötve. Ezzel Nebojsa Covicnak, az új szerbiai kormány egyik alelnökének a tervére utalt. A dokumentum értelmében a belgrádi ha­tóságok engedményeket kínálnak fel a feszültség csök­kentése érdekében. Covic javaslatai között szerepel az is, hogy egyes albá­nokat integrálni kell a helyi szerbiai rendőri erőkbe a Presevo-völgyben. A terület lakosságát 90 százalékban al­bánok alkotják. A NATO által támasztott feltételek között van az is, hogy azok a „szerbiai katonák és rendőrtisztek”, akik an­nak idején „részt vettek a kosovói albánok elleni táma­dásokban”, ne legyenek azok között, akik visszatérnek majd a biztonsági övezetbe. Lord Robertson kedden Brüsszelben találkozott Carla del Pontéval, a hágai törvényszék főügyészével. A talál­kozóról nem szivárogtattak ki részleteket. A The New York Times tudósítója ezek után arról számol be, hogy az utóbbi időben az albán fegyveresek a „határövezetben” szerb polgárokat öltek meg, ami a NA­TO berkeiben aggodalmat váltott ki a harcok esetleges kiújulása miatt. Egy amerikai tisztségviselő szavai szerint, ,A szerb tankok nagyon-nagyon agresszív pozíciókat fog­laltak el. Ha akarnák, lerohanhatnák az övezetet.” Egye­lőre, tette hozzá, a szerbiai hatóságok visszafogottságot ígértek, de nem egyértelmű, meddig tart majd az ilyen hozzáállásuk. Powell tábornok a Lord Robertsonnal együtt megtar­tott sajtóértekezleten kijelentette, hogy a problémát úgy kell megoldani, hogy ne teremtődjön az eddiginél szöve­vényesebb helyzet, és itt elsősorban a szerbiai erőkre való tekintettel beszélt. Lord Robertson közölte, a NATO erői az elválasztó övezet mentén intézkedéseket foganatosítottak az ellen­őrzés szigorítása érdekében és abból a célból, hogy „le­számoljanak a szélsőségesekkel”. A NATO-nak mintegy 43 000 katonája van Kosovó­­ban, közülük körülbelül 5700 amerikai. Egyébként kedden Belgrádból érkezett a hír, mely­nek értelmében a jugoszláv kormány jelezte, hogy üd­vözli a NATO-nak a probléma megoldására tett erőfeszí­téseit Zoran Zivkovic belügyminiszter üdvözölte az észak-at­lanti szövetség bejelentését. Szavai szerint ez az új jugo­szláv kormányzat politikai sikere, mivel „most már min­denki számára egyértelművé vált, hogy a szárazföldi biz­tonsági övezet volt a legkevésbé biztos hely Európában”. Cedomir Jovanovic, a hatalmi ko­aíció frakcióvezetője a szerbiai parlamentben elmondta, üdvözli a NATO dön­tését, de arra is figyelmeztetett, hogy a szerbiai erők, ha szükség mutatkozik rá, maguk oldják meg a kérdést. A The New York Times brüsszeli tudósítója ezek után beszámol arról, hogy a NATO külügyminiszteri értekez­letén más témákról is szó volt. Powell tábornok, aki elő­ször jelent meg az Észak-atlanti Tanács ülésén, közölte, hogy elmagyarázta a Bush-kormányzat politikáját a ra­kétavédelmi rendszerre és a tervezett európai gyorsrea­gálású erőre vonatkozóan. A tervek szerint ennek az egy­ségnek 60 000 fősnek kellene lennie. Powell elmondta kollégáinak, hogy a hivatalos Washington konzultálni fog szövetségeseivel, amint konkretizálódnak majd a rakéta­védelmi rendszerről szóló tervek. Powell megismételte Bush elnök múlt heti nyilatko­zatát, mely szerint az Egyesült Államok üdvözli a gyors­­reagálású erők felállítását. Ennek a különítménynek az lenne a célja, hogy európai katonák olyan válságos öve­zetekben vállaljanak szerepet, ahol a NATO nem anga­­zsálta magát. MÁRTON Attila e W­­AP-fotó Powell külügyminiszter Brüsszelben igyekezett megnyugtatni az európai szövetségeseket 2001. március 1csütörtök ENSZ-jelentés a világ népességéről Hányan leszünk? Milyen arányú a népességnövekedés?­­ Magyarország lakossága 25 százalékkal csökken Az ENSZ szerdán New Yorkban nyilvánosságra hozott jelentése szerint 2050-re 9,3 milliárd em­ber fogja benépesíteni a Földet, noha csökken a születések ará­nya, sőt helyenként elmarad az elhalálozások mögött. Magyaror­szág lakossága 25 százalékkal csökken. A jelentés azt jövendöli, hogy a szá­zad közepére 3,2 milliárd emberrel, azaz több mint 50 százalékkal nő a vi­lág népessége. Az ENSZ adatai szerint jelenleg évente 1,2 százalékkal, vagyis 77 millió újszülöttel gyarapodik az emberiség. Ennek az évi növekedésnek mintegy a felét hat ország adja: India 21 száza­lékkal, Kína 12 százalékkal, Pakisztán 5, Nigéria és Banglades 4-4, Indonézia pedig 3 százalékkal járul hozzá. A fejlett ipari országok lakóinak száma jelenleg 1,2 milliárd. Ez a szám a változatlan születési arányok miatt 2050-ig csupán jelentéktelen mérték­ben módosul - áll a Világnépesség elő­rejelzésének 2000-es felülvizsgálata cí­mű ENSZ-jelentésben. Olaszország és Magyarország né­pessége az ENSZ népességkutatói sze­rint az elkövetkező ötven évben a ne­g­yedével, Németország és Japán la­­kssága pedig 14-14 százalékkal csök­ken. Oroszország, Grúzia és Ukrajna 28 és 40 százalék közötti lélekszám­­visszaeséssel számolhat. A magasabb, akkorra 82 éves vár­ható élettartam következtében Német­országban és más európai országok­ban 2050-re két öreg fog jutni egy 14 évesnél nem idősebb gyerekre. Jelen­leg az emberek várható életkora a Föld északi féltekéjén 75, a délin pedig 63 év. Ötven év múlva Afrika, Ázsia és Dél-Amerika szegényebb országai is el fogják érni a 75 éves átlagéletkort. Míg jelenleg a Föld északi felén a nyugdíjasok részaránya 20 százalék körül van, ez a szám az elkövetkező 50 évben 33 százalékra emelkedik - áll a jelentésben. De még a fejlődő orszá­gokban is a jelenlegi 8 százalékról jó 20 százalékra fog nőni a 60 év feletti­ek aránya. A fejlett ipari világ 1,2 milliárdos stagnáló népességszáma mellett a je­lenlegi 4,9-ről - csaknem megkettő­ződve - 8,2 milliárdra fog növekedni a harmadik világ lakossága. Ez az elő­rejelzés azonban csak akkor igaz, ha a születések aránya a várakozásoknak megfelelően csökkenni fog. Ha ez el­marad, a harmadik világ lakóinak szá­ma elérheti akár a 11,9 milliárdot is. Az ENSZ demográfusai a legna­gyobb népességnövekedést a világ 48 legkevésbé fejlett országában várják, amelyek együttes lakossága az elkövet­kező 50 év alatt csaknem meghárom­szorozódik, a jelenlegi 658 millióról 1,8 milliárdra fog növekedni. Mindezen még az AIDS-járvány sem változtat, bár 2005-ig legalább 15,5 millió fertőződöttet ragad el a ha­lálos betegség. A szerzett immunhiá­nyos betegség által leginkább sújtott országok lakossága is erőteljesen - 86- 148 százalékkal - fog növekedni 2050- ig, köztük olyan országoké is, mint Botswana, ahol a lakosság 36 százaléka fertőzött, vagy Szváziföld és Zimbab­we, ahol a fertőzöttek aránya 25 száza­lék. Csecsenföldi háború Elkerülhetetlenek a tárgyalások így gondolja Aszlan Maszhadov csecsen vezető elkerülhetetlennek tartja, hogy Moszkva tárgyalóasztalhoz üljön a szemben álló féllel, vagyis a csecsen ellenállókkal. A csecsen elnök a Nyezaviszimaja Gazetában szerdán megjelent interjú­jában - amelynek magnófelvételét Ba­kun keresztül juttatták el a Borisz Be­­rezovszkij orosz-izraeli sajtócár tulaj­­donában lévő moszkvai lap szerkesztő­ségébe - újólag azt hangoztatta, hogy a háborúknak csakis tárgyalásokkal le­het véget vetni, s kizárólag ő lehet Moszkva partnere a békemegállapo­dások tekintetében. Mint hangoztatta, mindenekelőtt véget kell vetni a vér­ontásnak és békeszerződést kell aláír­ni, majd pedig rendezett, jószomszédi, civilizált kapcsolatokat kell kiépíteni az Oroszországi Föderáció és Icskeria csecsen köztársaság között. E kapcso­latok rendezetlensége a viszály fő oka, amely független a vezetők személyé­től. Csecsenföldön mindaddig nem le­het szó stabilitásról, amíg nem sikerül rendezni a kapcsolatokat a kiszámítha­tatlan Oroszországgal. Ellenkező eset­ Maszhadov is­ ben az orosz héják újabb háborút ké­szítenek elő, újabb bűncselekménye­ket, emberrablásokat követnek el, gaz­dasági diverziókat szerveznek. Maszhadov azt hangoztatta, hogy a csecsen ellenállás az ő irányítása alatt szerveződik, s vezérkarának utasításait az osztagparancsnokok - köztük a hír­hedt Sámil Bászájev és Hattab is - vég­rehajtják. A csecsen elnök elutasította ugyanakkor az iszlám szélsőséges, a muzulmán hívők táborát megosztó áramlatait, s emlékeztetett arra, hogy a vahabbizmus is Oroszországból, Da­­gesztánból érkezett Csecsenföldre, az első orosz-csecsen háborút követően. A csecsen elnök hangsúlyozta, hogy funkciójából adódóan ő irányítja az el­lenállást, s ő felel minden egyes, a szö­vetségi erők ellen elkövetett akcióért. Tudomása van minden egyes táma­dásról, jelentést kap minden harcjár­mű felrobbantásáról. Ugyanakkor cá­folta, hogy katonáinak bármi köze len­ne az orosz városokban elkövetett ter­rorcselekményekhez, a házrobbantá­sokhoz és a metróállomásokon végre­hajtott pokolgépes akciókhoz. Irak és az ENSZ folytatja a párbeszédet Bagdad leostobázta az amerikai külügyminiszter nyilatkozatát Mohamed Szaid asz-Szahaf iraki kül­ügyminiszter kedden az ENSZ-központ­­ban bejelentette, hogy Kofi Annan főtit­kárral megegyezett „egy második meg­beszélés-sorozatban”, amelyet „néhány héten belül” tartanak meg, valószínűleg szintén New Yorkban. Asz-Szahaf mindenesetre nehezmé­nyezte, hogy az Irakra kirótt szankciók még mindig érvényben vannak, noha szerinte Bagdad már eleget tett a tiltott fegyvereinek felszámolására vonatkozó EN­SZ-k­övetelmény­ekn­ek. „ Propagan­­­daízű badarságnak" nevezte Colin Po­well amerikai külügyminiszternek azt a javaslatát, hogy enyhítsék a polgári javak iraki importjának korlátozását és szigo­rítsák katonai szférával összefüggő im­port ellenőrzését. „Ostoba nyilatkozato­kat hallunk az Amerikai Egyesült Álla­mok külügyminiszterétől, aki okos szankciókról beszél, mintha csak az 1990 óta fennállók mind ostobák lettek volna” - dohogott. Asz-Szahaf és Annan kétnapos tár­gyalása mégis két éve az első érdemi esz­mecsere volt a világszervezet és Irak kö­zött a Bagdadra kivetett szankciók és az iraki leszerelés ellenőrzése körüli patt­helyzetről. Annan szerda délután tájé­koztatta róla a Biztonsági Tanácsot. A Reuters által idézett diplomaták szerint az újabb tárgyalásra a március 27-én Jor­dániában esedékes arab csúcs után kerül majd sor. Nagy-Britannia Súlyos vasúti baleset Yorknál Legkevesebb 15 halott h­al York közelében. Harminc sérült álla­pota súlyos. Az első jelentések szerint a York kö­zeli Selby település közelében futó vasút­vonal fölött átvezető közúti hídon kora reggel megcsúszott egy terepjáró, és át­törve a korlátot a vasúti pályára zuhant. Egy arra haladó szénszállító tehervonat belerohant a személygépkocsiba. A New­­castle-ból Londonba tartó gyorsvonat a vágányokon fekvő szerelvénybe ütkö­zött, és kilenc vasúti kocsija kisiklott. Több mint százharminc mentő és tű­zoltóautó, a légierő helikopterei vesznek részt a mentésben. A gyorsvonaton kö­rülbelül 150 utas tartózkodott. A közle­kedésrendészet közlése szerint legkeve­sebb 15 személy életét vesztette, több mint száz megsérült. Az áldozatok száma még több lehet, mivel legalább ötvenen bennrekedtek a kisiklott vasúti kocsik­ban. A terepjáró vezetőjének nem esett baja, még az ütközés előtt ki tudott me­nekülni az autóból. A mentőegységek nagyon lassan fér­nek hozzá az összetorlódott roncsokhoz. A baleset, amely a szigetország keleti fő­vonalán történt, teljesen megbénította a Londonból északra vezető vasúti közle­kedést a keleti parton. Legkevesebb 15 személy életét vesz­tette, több mint száz megsérült egy vasúti szerencsétlenségben az északkelet-ang­

Next