Magyar Szó, 2001. április (58. évfolyam, 76-99. szám)
2001-04-01 / 76. szám
2 KÜLPOLITIKA AZ ARAB CSÚCS UTÁN Félsiker Ammanban Az arab liga sohasem volt a töretlen egység példaképe. Ha mégis olykor ez volt a látszat, akkor ez az Izraellel szemben álló véd- és dacszövetségnek köszönhető. Valójában ez mutatkozott meg a huszonkét arab országot tömörítő szervezet Ammanban megtartott csúcsértekezletén is. A találkozó annyiban emelkedett ki az utóbbi évtized hasonló tanácskozásai közül, hogy az öbölháború óta ez volt az első rendes csúcsértekezlet és hogy a szokottnál több állam-, illetve kormányfő vett részt rajta. A 22 tagország közül 14 képviseltette magát legmagasabb szinten, a többi küldöttséget miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter, elnöki megbízott stb. vezette. Így volt ez Irak és Kuvait esetében is, pedig a konferencia két fő témája közül az egyik éppen a két ország között változatlanul fennálló ellentétek elsimítása volt. Szaddam Husszein távolmaradása egyáltalán nem meglepő; köztudott, hogy az iraki vezető, aki a nem éppen jóindulatú külföldi vélemények szerint otthon is gyakran hasonmása képében jelenik meg a nyilvánosság előtt, sohasem utazik külföldre, még az arab országokba sem. Az őt képviselő Szat Ibrahim megpróbált egy olyan határozati javaslatot elfogadtatni az arab csúcs részvevőivel, amely kimondta volna, hogy az arab országok, ellentétben a nemzetközi közösség és az ENSZ Biztonsági Tanácsának állásfoglalásával, egyoldalúan feloldanak minden Irakkal szembeni embargót, oly módon is erősítve az Izrael elleni frontot. Erre azonban nem került sor, mint ahogy az Egyiptom, Algéria és Jemen által beterjesztett javaslat elfogadására sem, amelyben a két ország (Irak és Kuvait) kölcsönösen elismerte volna egymás határainak sérthetetlenségét. Ez egyet jelentett volna azzal, hogy Irak egyszer s mindenkorra lemond déli szomszédjával szentben támasztott minden területi igényéről. Az iraki-kuvaiti konfliktus ügyében tehát az ammani csúcs teljes kudarcot vallott. Maradt tehát a másik fő téma, a közel-keleti konfliktus lényegét képező arab-izraeli viszály kezelése. Miként az ilyen fontos diplomáciai események idején történni szokott, éppen a konferencia megtartásával egyidejűleg éleződött ki ismét a helyzet a Nyugati Parton és a Gázai övezetben. Beigazolódott az a borúlátó jóslat is, hogy az Ariel Saron vezette jobboldali, bár valójában nemzeti egységkormány hatalomra jutásával lényegesen csökkennek az arab-izraeli megbékélés esélyei. Az ammani csúcs mintegy „kísérőzenéjeként” újból emberáldozatokat követelő sorozatos robbantásokra, kamikaze-akciókra, ezt követően pedig az Arafat testőrségének létesítményeit sem kímélő izraeli ellencsapásokra került sor. Arafat minden békeszándéka ellenére saját szélsőségeseinek túsza lett, és azt próbálja most kihasználni az izraeli kormányzat, hangoztatván, hogy addig szó sem lehet a tárgyalások felújításáról, amíg meg nem szűnnek a terrorcselekmények. Míg a kormányba bevont és mérsékelt politikusnak számító Simon Peresz izraeli külügyminiszter is hangsúlyozza, hogy „bár változatlanul partnernek tekinti Arafatot, tény, hogy a PFSZ vezetője súlyos hibákat követ el”. Arafat válasza pedig minderre az, hogy a palesztinok mindaddig nem szüntetik meg szabadságharcukat, amíg Jeruzsálem fölött ki nem tűzik lobogójukat”. Hogy mennyire érzékeny probléma mindkét fél számára Jeruzsálem ügye, bizonyítja az is, hogy az arabok félelemmel teli elutasítással fogadják azt a megújított amerikai bejelentést, hogy az Egyesült Államok hamarosan Jeruzsálembe költözteti át izraeli nagykövetségét. Legalábbis ilyen visszatetszést keltett az arab világban az is, hogy az USA a Biztonsági Tanácsban megvétózta azt a határozati javaslatot. Izraeli katonák kórházi források szerint legalább tíz palesztint - köztük két kislányt - sebesítettek meg lőfegyvereikkel tegnap három különböző helyszínen. Időközben tovább tart a palesztin biztonsági erők hadgyakorlata a Gáza-övezetben, megelőzendő az izraeli hadsereg támadását az autonóm területeken. Egész Izrael legitim célponttá lesz harcosaink számára, ha Izrael megtámad bennünket - jelentette ki a Fatah szervezet főtitkára, Ahmad Helis. Ugyanakkor az összes főbb palesztin mozgalom az Intifáda folytatására szólított fel: az Intifáda az izraeli megszállás végéig, a palesztin állam megalakulásáig (Jeruzsálem fővárossal) és a palesztin menekültek visszatéréséig folytatódik - jelentették ki a mozgalmak szombati közös nyilatkozatukban. Szombaton a ciszjordániai Nábluszban és Rámalláhban eltemették azt a hat palesztint, akiket - az idei év eddig legsúlyosabb összecsapásban - pénteken öltek meg izraeli katonák. Bosszúért kiáltva több ezer gyászoló vonult fel Nábluszban, ahol öt palesztint temettek el. A hatodik áldozatot, egy 21 éves fiút, Rámalláhban helyezték nyugalomra, amelynek értelmében ENSZ-megfigyelőket küldtek volna ki a még mindig megszállás alatt levő ciszjordániai területre. A palesztinok iránti általános arab elkötelezettség ezúttal is a nekik feljánlott segélyben nyilvánult meg. Ammanban 240 millió dollárt kínáltak fel a következő fél évre a zárlat alatt levő palesztin településeknek. A konferencia előtt még egy milliárdról beszéltek, igaz, annak megjelölése nélkül, hogy az ilyen összegű segélynyújtás mekkora időtartamra szólna. Úgy tűnik, hogy a palesztinok ügye iránti támogatás hangsúlyozott előtérbe helyezése inkább Izrael várható még agresszívabb fellépésének kilátásával magyarázható, semmint azzal, hogy az arab országokmérsékeltek és szélsőségesek) áthidalták volna mindig létező nézeteltéréseiket, amelyeket, mint az iraki-kuvaiti példa is tanúsítja, ezúttal sem tudtak a szőnyeg alá söpörni. MADARÁSZ Árpád MACEDÓNIA-KOSOVO Kisebb harcok a határon Kisebb összecsapások voltak szombaton hajnalban a macedóniai-kosovói határon és lövöldözéseket lehetett hallani Szkopje közelében is. A szembenálló erők aknavetőkkel és kézifegyverekkel lőtték egymást Szkopjétól néhány kilométerre. Macedón oldalon nem voltak sérültjei az összetűzéseknek, az albán fegyveresek közül egy életét vesztette. A boszniai horvát letartóztatása A horvát rendőrség letartóztatott egy boszniai horvátot, akit a hágai nemzetközi törvényszék a muzulmánok ellen 1993-ban elkövetett atrocitásokkal és gyilkosságokkal vádol. A rendőrségi szóvivő közlése szerint Miroslav Anicot - akinek vádiratát könnyebb letartóztatása végett titokban tartották - Splitben tartják őrizetben. Az új amerikai elnökről hívei és ellenfelei valószínűleg sok, egymásnak ellentmondó véleményt tudnának elmondani. Egyben azonban valószínűleg egyetértenek: George W. Bush nem ért a külpolitikához. Saját bevallása szerint is ez ügyben kénytelen a legjelentősebb tanácsadóinak segítségére támaszkodni. Kiszivárgott információk azonban arra utalnak, a tanácsadók tábora nem egységes, egymással vetélkedő szakértők és döntéshozók alkotják. Bush eddig nem váltotta be a balkáni Amerika-ellenes politikusok hozzá fűzött reményeit, azaz nem vonta még ki az Egyesült Államok katonáit a „délszláv térségből”. Condoleezza Rice új nemzetbiztonsági tanácsadó kijelentései, melyek szerint az USA-nak nincsenek túlságosan fontos érdekei a régióban, tehát nem is érdemes ott holmi békefenntartó műveletekkel lefoglalni az amerikai csapatokat, feszültségeket keltettek az USA és európai szövetségesei között. Igaz, mindez az elnökválasztási kampány során és az új kormányzat első napjaiban hangzott el, tehát elvileg igazuk lehetne azoknak, akik a „könnyebb ellenzékiként ígéreteket tenni, mint kormányozni” örök igazságot hoznak fel magyarázatként. Hiszen William J. Clinton is az izolacionizmust hirdette 1991/92-es kampánya során, majd pedig az egyik „legaktívabb” külpolitikát folytatta, gyakran bombázók bevetésével is... Colin Powell külügyminiszter viszont még akkor, frissiben, válaszolt Rice-nak, mondván, hogy az Egyesült Államok NATO-szövetségeseivel együtt vonult be a Balkánra, és csakis ugyanígy vonulhat ki onnan. Powellt azonban elsősorban nem is a nemzetbiztonsági tanácsadóval állítják szembe a „vájtfülűek”, hanem a védelmi miniszterrel. Az amerikai sajtó ugyanis tudni véli, hogy szinte ideológiai különbségekről lehet beszélni a Pentagon és a State Department között. Rice még nem vallott színt, nem tudni, melyik tárca felé húz. Igaz, ettől még nem tekinthető kevésbé befolyásosnak Bush vonatkozásában. Donald Rumsfeld védelmi tárcavezető keményvonalas konzervatívokat gyűjtött össze a Pentagonban. Velük szemben áll, több kérdésben is, a külügyminisztérium, amely kevésbé híve az egyoldalú lépéseknek, és hajlamosabb a szövetségesekkel való együttműködésre. Powell ugyan tábornok volt, sőt az 1991-es öbölháborúban szerzett hírnevet, de mindig is mérsékeltként jellemezték. Most hivatásos külpolitikai szakértőkkel vette magát körül. Végül Cheney alelnök játszhatná el a döntőbíró szerepét. Ő is, alelnökökre nem jellemzően, erős külpolitikai tanácsadói csapatot mondhat a magáénak, és a State Departmentban úgy ítélik meg, a modern, amerikai „Rózsák háborújában” inkább Pentagon-pártinak nevezhető. Egyesek szerint, külpolitikai téren, az ifjabb Bush elnökösködése inkább Reagan napjaira emlékeztet, mint a „nagy előd”, apja négyéves mandátumára. Az idősebb Bush tábora ugyanis egységes volt, míg Reagannek nagy gondokat okozott Caspar Weinberger védelmi és George Schultz külügyminiszter személyes és politikai ellentéte. Igaz, a The New York Timesnak nyilatkozó bennfentesek azt állítják, a három jelenlegi főszereplő - Powell, Rumsfeld és Rice - már régóta szívélyes viszonyt ápol egymással, most is minden reggel telefonon egyeztetnek. A konfliktusok viszont nehezen elkerülhetőek. Powellék az Irak elleni szankciók reformját akarják, magyarán a népet sújtó gazdasági büntetőintézkedések enyhítését és a Szaddámot érintő pénzügyi és katonai blokád fokozását. A Pentagon szerint azonban az ilyen módszerek nem járhatnak sikerrel. Rumsfeld és Cheney emberei inkább az iraki diktátor megdöntésére koncentrálnak, ideértve az iraki ellenzéki csoportok felfegyverzését is. Kína és Oroszország esetében is vannak különbségek a mérsékelt és a konzervatív vonal között, azzal, hogy az előbbiek közelebb állnak az európai szövetségesek álláspontjához. Az Európai Unió védelmi tervei is ütközőpontot jelentenek Washingtonban: Rumsfeld a NATO gyengítésétől tart. A védelmi miniszter helyettese pedig az „ellenfelet lejáratva” arra figyelmezteti az európai diplomatákat, ne bízzanak Powell számukra sokkal kedvezőbb nyilvános kijelentéseiben. A kormányzaton belül egyesek azt állítják, George W. Bushnak végül is el kell majd határoznia, milyen külpolitikát akar. Ez elvileg igaznak tűnik, de kérdés, hogy képes lesz-e az önálló döntésre. Mindenesetre könnyebb dolga lett volna, ha a belső kvalitás és az alapvető különbségek nem kerültek volna nyilvánosságra. MÁRTON Attila NEM EGYSÉGES AZ USA KÜLPOLITIKAI STRATÉGIÁJA Rózsák háborúja Washingtonban Rumsfeld védelmi miniszter Mywax Szó ZÁMOLYIAK STRASBOURGBAN (1.) Cigányok ideje Kérdőjeles az orosz hírszerző szervek szerepe A menekült státust elismerő ideiglenes igazolvány halványsárga papírdarab, Krasznai András és családja számára azonban a Francia Köztársaság címerével díszített okmány jóval többet, szavaik szerint egy új, félelem nélküli élet kezdetét jelenti. Dr. Christine Mengus, a zámolyiak jogi képviseletét ellátó három strasbourgi ügyvéd egyike nagy győzelemnek tartja, hogy tizenvalahány személynek már megadatott ez a státus. Franciaországban körülbelül huszonöt-harmincezer menedékkérelmet nyújtanak be évente, de ebből 1999-ben mindössze 4659-et, 1998-ban 4342-t, még egy esztendővel korábban pedig 4112-t fogadtak el, ami a beadott kérelmek alig ötöde, illetve hatoda. A menedékjogot kérők többnyire kambodzsaiak, kínaiak, vietnamiak, az egykori Szovjetunió kisnemzetei, de vannak közöttük kosovói albánok, szerbek, majd afrikaiak, irakiak és kurdok is. Most a zámolyi romák is helyet kaptak ebben a tarkabarka, színes nemzetközi társaságban. EGY GYILKOSSÁG ÁRNYÉKA De hogyan is kezdődött kálváriájuk, amelynek mostanság mind komolyabbak a hullámverései a magyarországi politikai közéletben? A kronológiát nem könnyű visszapergetni. Amennyire kikövetkeztethető, az első fontos dátum 1997. október 30-a: ezen a napon a Zámoly fölött tomboló vihar megrongálta a néhány roma család által közösen lakott ház tetőszerkezetét. Az érintettek 18 millió forint kártérítést követeltek, a keresetet azonban a Fejér Megyei Bíróság elutasította. A családokat az akkori polgármester a kultúrházba költöztette, a házat pedig - megkérdezésük nélkül - lebontatta, mivel a szakértők életveszélyesnek minősítették. Jogi értelmezés szerint egyébként az említett roma családokkal szükségtelen volt konzultálni, mivel azok „önkényes jogcím nélküli lakáshasználók voltak”. 1999 augusztusában már súlyos tragédia történt Zámolyban: a helybeli romák közül néhányan úgy elintézték Monostory Attila csákvári fiatalembert, hogy az kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe. Az orvosszakértői vélemény szerint Monostoryt a módszeres verés következtében legalább öt halálos ütés érte. Az emberöléssel a húszéves Krasznai Krisztiánt (a zámolyiak szóvivőjeként megismert Krasznai József unokaöccsét) vádolják, szemtanúk szerint azonban társtettesei is voltak; ők jelenleg Franciaországban, a zámolyi romák csoportjában rejtőzködnek. (A magyar igazságügy-minisztérium máris kérte a francia hatóságoktól a harmad-, illetve ötödrendű vádlottak kiadatását.) A zámolyi romák elvándorlása tavaly júliusban kezdődött el, a Francia Hivatal a Menekültekért és Hontalanokért (OFPRA) elnevezésű párizsi hatóság néhányuknak már megadta a menedékjogot, melynek alapján megkezdhetik franciaországi életvitelük kialakítását: munkát vállalhatnak, útlevelet és juttatásokat kaphatnak, s idővel a francia állampolgárságot is elnyerhetik. VIHAR EGY CIKK MIATT Jane’s Intelligence Digest: így hívják a brit biztonságpolitikai kutatóintézet folyóiratát, amely februári számában azt állította: az orosz hírszerző szervek operatív akciójának eredménye, hogy a zámolyi romák politikai menedékjogot kérnek Strasbourgban, azt állítván, üldöztetésnek vannak kitéve. Az írás heves indulatokat és ellentétes véleményeket váltott ki magyarországi körökben. Alex Standish, az említett folyóirat főszerkesztője budapesti tájékoztatási eszközöknek nyilatkozva kifejtette: olyan kolléga írásáról van szó, aki már régóta és rendszeresen dolgozik nekik, és munkájának szakmai színvonalához nem fér kétség. Úgyszintén minden elemzőjüktől megkövetelik, hogy beszélje az adott ország nyelvét, ám ez nem jelenti azt, hogy az illető állam valamelyik nemzetiségéhez kell tartoznia. Elmondta továbbá, hogy Jane’s Intelligence Digest igen érzékeny hírszerzési ügyekkel foglalkozik, ezért nem nevezheti meg forrásait. A főszerkesztő végül úgy ítélte meg, hogy a zámolyi romák párizsi és strasbourgi támogatóinak egyike a Francia Kommunista Párt, amelynek a múltban szoros kapcsolata volt a KGB-vel. Magyar hírmagyarázók általában komoly fenntartásokkal fogadják a brit lap állításait. Stier Gábor a Magyar Nemzetben teljes oldalon, Sz. Bíró Zoltán történész a Népszabadságban fél oldalon foglalkozva a témával arra hívják fel a figyelmet, hogy a nevezett írás pusztán közvetett bizonyítékokkal igyekszik szolgálni (például az orosz Gazprom magyarországi terjeszkedése), s igencsak kérdőjeles az a tétel is, miszerint a súlyos gazdasági problémákkal küszködő Moszkva a zámolyi romák kétes kimenetelű kálváriája által akarná lefékezni Magyarország uniós csatlakozási folyamatát vagy aláásni a közép-európai országok Nyugat-barát törekvéseit. Oroszország mindinkább tényként fogadja el az EU bővülését, ezért nem a térség euroatlanti integrációjának blokkolásával foglalkozik, hanem azzal, hogyan alkalmazkodjon minél hatékonyabban a rövid időn belül kialakuló új helyzethez. KRASZNAI VÁDOL Maguk a zámolyi romák egyenesen megsértődtek a brit lap közlése miatt, azt be kívánják perelni, szóvivőjük, Krasznai József pedig a Nemzetbiztonsági Hivatalt, illetve egy, a kormányhoz közel álló lapott hozott gyanúba, mondván, ötmillió forintot szántak arra, hogy a cikk megjelenjen. E feltételezést Alex Standish a leghatározottabban visszautasította. Az esettel foglalkozott a magyar parlament nemzetbiztonsági bizottsága is, de a kérdés nyitva maradt. Demeter Ervin, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatot irányító tárca nélküli miniszter az orosz titkosszolgálatok esetleges zámolyi szerepvállalásával kapcsolatban egyébként kijelentette, azt „sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánja”. Keleti György, a nemzetbiztonsági bizottság szocialista elnöke ezt úgy kommentálta, hogy „az illető tud a dologról, de nem kíván róla szólni”. SINKOVITS Péter (Befejező része keddi számunkban) Krasznai András családjával, s a menekült státust elismerő igazolványokkal 2001. április 1., vasárnap