Magyar Szó, 2001.május (58. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-25 / 119. szám

10 MŰVELŐDÉS Az Oscar-díjasok tovább élnek? Hosszabb életűek az Oscar-díjasok - erre a következtetésre jutott egy ame­rikai és kanadai kutatókból álló cso­port, megállapítva, hogy átlag négy év­vel élik túl azokat a színész kollégáikat, akik nem részesültek ebben a hőn óhajtott kitüntetésben. Mi több, a kétszeres Oscar-díjasok - mint például Meryl Streep vagy Tom Hanks - életük hat évvel való meg­hosszabbítására számíthatnak. A kutatócsoport kedden hozta nyil­vánosságra a sztárok élettartamát fel­mérő és összehasonlító tanulmányát. A jelenség fő okát Donald A. Reelmei­­er, a torontói egyetem professzora — az Annals of Internal Medicine című amerikai szaklap által közölt írásában - abban látja, hogy „az Oscar-díj elnye­rése mélységes belső béke és beteljesü­lés érzését” kelti a kitüntetettben. Egyi­dejűleg pedig alapvetően megváltoz­tatja azt a módot, ahogyan az emberi szervezet a stresszel és a feszültséggel megbirkózik. Ez az állapot gyakran egész életen át fennmarad. „Nagyon boldog vagyok, hogy ezt hallhatom, mert azt jelenti, hogy megé­rem a 94. évemet” - jelentette ki a 86 esztendős, életművészként és a nők nagy tisztelő­jeként ismert Anthony Quinn, aki 1953-ban kapta az első Os­­car-díjat (a Viva Zapata című filmért), és négy évre rá a másodikat A nap sze­relmese (Lust for Life) című filmjéért. Tanulmányuk elkészítéséhez a több egyetemen dolgozó kutatók át­böngészték annak a 762 színésznőnek és színésznek az életrajzát, akiket a ta­valyi évig bezárólag Oscar-díj­ra jelöl­tek a legjobb férfi vagy női főszerep, il­letve mellékszerep kategóriában. A névsort azután összehasonlították azoknak a színésznőknek és színészek­nek életrajzával, akik ugyanazokban a filmekben játszottak, mint ők, de nem kaptak Oscar-díjat. Az összes vonatkozó adat betáplálá­sa után a komputerek jelezték: „Az Os­­car-díjasok átlagéletkora 79,7 eszten­dő. Azoké pedig, akik nem nyerték el az Oscar-díjat, 75,8 év”. Figyelemre méltó, hogy a magasabb életkor csak azoknál mutatható ki, akik valóban el is nyerték az Oscar-díjat, a jelölésnek nem volt életkor-meghosszabbító hatá­sa. Kirívóan magas életkort - csak­nem száz évet - ért meg az 1996-ban elhunyt George Burns, akit 1976-ban tüntettek ki Oscar-díjjal. Hollywood­ban most természetesen azt kérdezik, vajon kinek van a legjobb kilátása arra, hogy megdöntse Burns rekord­ját? Biztosan köztük lehet Jack Nicholson, aki 1937-ben született, ed­dig három Oscar-díjat kapott és híres a nyugalmáról. De mi a helyzet például Kirk Douglas esetében, a híres hollywoodi Spartacusszal, aki 84 éve ellenére még ma is kitűnő formában van? Ellentét­ben viszont fiával, Michaellel, az idő­sebb Douglas eddig még nem kapott Oscar-díjat. Megvan azonban erre is a maga receptje: „Szeretném, ha a gyer­mekeim sikeresebbek lennének ná­lam, mert ez is a halhatatlanság egyik módja” - olvasható a dpa jelentésé­ben. Jack Nicholson Meryl Streep A szlovéniai kisebbség oktatásügyéről A szlovéniai nemzeti kisebbség oktatásügyének problémája lesz a témá­ja annak a holnapi megbeszélésnek, melyet a Multikulturális Központ szer­vez a Tartományi Művelődési, Oktatási és Tudományügyi Titkárság támoga­tásával. A tribün szombaton 10 órakor kezdődik a Tartományi Képviselőház nagytermében. Vitaindítót Bunyik Zoltán oktatásügyi titkár mond, azt köve­tően dr. Jakov Kisjuhas tanácsadó, iskolai tanfelügyelő a ruszin nyelvű okta­tásról tart beszámolót. Alenka Pavlovec a Ljubljanai Oktatási és Tudomá­­nyügyi Minisztérium tanácsosa a szlovéniai kisebbségi iskolarendszerről be­szél. Vera Klopcic mgr., a ljubljanai Kisebbségügyi Intézet kutatója a szlové­niai nemzeti kisebbségek oktatásügyéről, Loredeana Sabaz matematika- és fizikatanár, a nemzetközi tanítói aktivitások európai koordinátora pedig az olasz iskola kiváló módszereiről tart beszámolót. Prisnyák Mária magyarta­nár, lendvai oktatásügyi tanácsos a szlovéniai magyarok oktatásügyéről be­szél. МмшЗД 2001. május 25., péntek A legjobb énekesek és muzsikusok A II. AMV zenei kategóriáinak díjazott versenyzői Szabadkán hétfőn kezdődött az általános iskolások sor­rendben második művészeti vetélkedője. A ma végződő, egész Vajdaságot átölelő rendezvényen a diákok százai ver­sengenek a legjobbaknak járó elismerésért, díjakért. Az énekes kategória: 1. és 2. osztályosok korcsoportjában csak egy harmadik díjat osztottak ki, melyet Cselenánk Zsolt (Zombor) tanuló érdemelt ki. A 3. és 4. osztályosok közül az első díjat Kovács Birkás Tamara (Szabadka) kapta, másodi­kak Zsidai Lívia és Szerda Balázs (Becse) lettek, a harmadik pedig Mamuzic Éva (Szabadka). Az 5. és 6. osztályosok közül is csak első díjat osztottak, melyet Bíró Lídia és Dani Eliza­betta (Székelykeve) diákok vihettek haza. A 7. és 8. osztály legeredményesebb pacsirtái az első díjas Bencsik Tamara (Szabadka), a második díjas Dér Henrietta (Csantavér) és a harmadik díjas Orosz Annamária (Zenta). Az AMV nívódí­jasai Korcsik Anikó-Nyeres Novák Angéla (Becse), valamint a Gyöngyvirág énekcsoport Bajmokról. A hangszeres muzsika kategóriájában az 1. és 2. osztályo­sok közül csak második díjat osztottak ki, melyet a Jovan Mi­kic Általános Iskola (Szabadka) kiszenekara érdemelt ki. A 3. és 4. osztályosok között két első díjat osztottak ki, melyet Stampfer Ingrid (Szabadka) és a Varga Imola-Török Ádám kettős kapott meg. A második az adai kisegyüt­tes, a harmadik díj pedig a temerini furulyacso­port birtokába jutott. Az 5. és 6. osztályosok leg­jobbjai az első díjas Kasza Bálint (Szabadka), a második díjas Szegedi Mihály (Szabadka) és a harmadik díjas Ökrész Viktor (Temerin). A 7. és 8. osztályosok közül az első díj a Márton Mi­­nea-Görög Enikő (Szabadka) párosnak, a má­sodik díj Berec Katinkának (Kanizsa) jutott, a harmadik díjat pedig az Ivó Lola Ribar Általá­nos Iskola citerazenekara (Szabadka) érdemel­te ki. Az AMV hangszeres nívódíjasai: Utasi No­émi (Szabadka), Szabó Anita-Márki Anna (Baj­­mok), a Pacsirta citerazenkar (Bajmok), a Bümböske citerazenekar (Oromhegyes) és a Kramer szintetizátor-zenekar (Kanizsa). Sajnálatos elírás folytán keddi számunkból kimaradt három AMV-nívódíjas kisdiák neve. A próza- és mesemondók kategóriájában, a 3. és 4. osztályosok mezőnyében Balassa Gábor, Pé­ter Erika és Ágó Krisztina, mindhárman sza­badkaiak, kaptak nívódíjat. (VUKOVICS Béla felvétele) Az adai kisegyüttes a második díjat érdemelte ki Moliére - szandálban és bőrnadrágban A Kolozsvári Állami Magyar Színház újvidéki vendégszereplésének első estjéről Szerb Antal írja: „A komikum általában kevésbé időálló, mint a tragikum; a francia klasszikus tragédiákat ma mégis igen kevesen élvezik hazájukon kívül, míg a klasszikus francia vígjáték mindmáig él valamennyi nemzet színpadán. Ez a víg­játék egy név: Moliere. Nem lehet véletlen, hogy a Kolozsvári Ál­lami Magyar Színház is, a XXI. század hajnalán éppen Moliè­­re-t, s annak is éppen az oly sokak által - többek között Voltaire, Rousseau és Goethe is rajongott érte­­ legjobbnak tar­tott művét, A mizantrópot tűzte műsorára és választotta vajda­sági körútja egyik előadásának is, amelyekből én az újvidékit láttam május 22-én. Pedig A mizantróp (másként: az Ember­gyűlölő) kemény dió, színész- és közönségpróbáló műremek. Is­mét Szerb Antalt idézzük: „Egy bizonyos: a Mizantróp még a XVII. század utolérhetetlen kultúrájú közönségének is magas volt, és azóta sem tudott igazán népszerűvé lenni. Ebben a da­rabban a legerősebb ugyanis az, ami Moliére magasrendű víg­játékait általában olyan problematikussá teszi: olyan nagysze­rűek, hogy már nem is igazán mulatságosak. Nevetni csak azon lehet bennük, amit szereplői mellesleg, a vígjátéki hatás kedvé­ért mondanak vagy tesznek — lényegük maga sosem mulatsá­gos. .. Sőt inkább a tragikus lejtő felé közelít. ” Tompa Gábor rendező egy aktualizált, korszerű olvasatban láttatja a művet. Szabó Lőrinc közismert, korhű fordítása he­lyett Petri Györgynek a már megcélzó, a mai hétköznapi ember beszéd- és gondolatvilágába természetesen belesimuló remek for­dításában hangzanak el a jól ismert tépelődő gondolatok és szi­porkázó riposztok. Korhű jelmezek és díszletek helyett Dobre-Kót­­hay Judit eklektikus díszletében (ő az előadtás jelmeztervezője is), amelyben vaságy és romantikusan sercegő (csepegő gyertyák, csillárok jól megférnek egymás mellett, kőrnadrágban, szandál­ban) vastagtalpú cipőben, tarkavirágos ingben, nyakkendősen és kortalan női ruhákban a színészek: Bogdán Zsolt, Kardos M. Róbert, Bács Miklós, Gajzágó Zsuzsa, Kali Andrea, Varga Csil­la, Dimény Áron, Laczkó Vass Róbert, Bandi András Zsolt, Sa­lat Lehel és Nagy Dezső - egy máról (is) szóló Molière-t játsza­nak. A rendező és Visky András dramaturg jóvoltából az erősen meghúzott szöveg (az eredeti öt felvonásos!) a lényegre koncent­rál: egy romlott, korrupt társadalom egymás ellen intrikáló, egy­mást úton-útfélen megcsaló, átverő, kihasználó szépelgőn kétszí­nű tagjait örökíti meg, amint éppen a köztük egyetlen igaznak bizonyuló tragikus hőst - az igazáért és hozzá nem méltó szerel­méért, Céliméne-ért küzdő Alceste-el - igyekeznek lehetetlenné tenni, mindenüvé elérő polipkarjaikkal megfojtani. Jól megkom­ponált, határozott egyéni ecsetvonásokkal rögzített, új utakat, megoldási formákat kereső előadás a kolozsváriaké, amelyben csak egy-egy rezdülés, egy-egy éppen csak feltarajzó, s máris visszasimuló hullámocska erejéig került disszonáns hang: az empátiával a mába ágyazott fordításon/rendezésen egy-egy vil­lanásnyira átsejlenek/tükröződnek a Moliere-kor elvarratlan szálai, a mába nyúló megoldatlan részproblémái. Moliere vígjátékai köztudottan jellemvígjátékok, amelyeknek komikumát nem a véletlenek és a szellemes bemondások képezik, hanem a XVII. század nagy felfedezése, a pszichológia felhaszná­lásával megrajzolt embertípus-ábrázolások. Fokozoltan jellemző ez az író legkitűnőbb jellemvígjátékára, A mizantrópra, amelynek hőse egy, vígjátékokban szokatlanul összetett, bonyokolt egyéni­ség. Ezért is, no meg azért is, mert a Moliére-vígjátékok, mint már említettük, lényegüket tekintve egyébként sem túlságosan mulatságosak, nem kellene meglepődnünk azon, hogy a kolozs­vári előadásban az Alceste-et alakító Bogdán Zsolt egy ízig-vérig tragikus hőst alakít mély átéléssel és lobogással. Mégis meglepő­dünk. Hiszen Moliere Alceste-jének főbb kontúrjaiban tragikus­ra formált alakjában azért komikus vonások is felsejlenek, Bog­dán azonban ezeket a minimálisra csökkentette, szinte kiiktatta. Szikár, minden szót, replikát komolyra fordító alakítása úgy vá­lik el színésztársai komikusabbra formált játékától, mint sós az édestől. Méltó párja Gajzágó Zsuzsa, aki árnyaltan és erős eroti­kus kisugárzással játssza el a gyönyörű, szexepiles, mindenkit magába bolondító vígözvegy, Céliméne szerepét, úgy láttatva őt, ahogyan talán alkotója is megálmodta: lelke mélyén szereti ugyan a mélyérzésű Alceste-et, ám szórakozni, vigadni, hódítani vágyó könnyelmű kis lénye nem tud ellenállni a kihívásoknak, a lehetőségeknek, csípős nyelve pedig, egy hazug kor neveltjeként és kiszolgálójaként kíméletlen szellemességgel bele-belecsíp és már mindenkibe, aki csak felbukkan körülötte, még azokban is, aki­ket szeret. Kiemelkedő alakítást nyújtott még Bács Miklós Oron­­te szerepében. Egy tökéletesen, aprólékosan kidolgozott jellemvíg­játéki figurát játszott egyetlen percre ki nem zökkenve tenyérbe mászóra, felfuvalkodottra és bosszúállóra, erősen karikírozottra, rajzolt szerepéből. Kár hogy Alceste és Oronte közös jelenetei a kü­­lön-külön nagyszerűen felépített alakmások ellenére, az annyira eltérő szerepfelfogások okán, némileg felemásra sikeredtek. Annál hatásosabbak és „vérre menőbbek" Alceste és Céliméne páros jele­netei, teljes fejlődésgörbével és kulminációval. Zavaros mondata­­lakítású, „hadarásra vett” korunkban külön figyelmet érdemel a főszereplő kifejező, gyönyörű színpadi beszéde. Mindent összevetve: élmény volt látni a kolozsvári színház remekbe formált Moliére-előadását. Vörösmarty-olvasatukról az elkövetkezőkben írunk. JÓDAL Rózsa Bemutatták a rendszerváltás utáni legdrágább, leglátványosabb cseh filmet Sötétkék világ a címe az 1989-es rendszerváltás utáni legdrágább, állítólag leglátványosabb, de mindenképpen a legnagyobb reklámkampánnyal kísért cseh játékfilmnek, amelynek szerda este volt az ünnepélyes díszbemutatója Prágában. A film rendezője Jan Sverák, aki édesapja, Zdenek Sverák forgatókönyvét vitte vászonra. Ez a nevezetes páros 1996-ban Kolja című alkotá­sáért Oscar-díjat kapott. Azok a filmkritikusok, akik már látták a Sötétkék világot, egybehangzóan azt ál­lítják: új alkotásuk szintén esélyes az Oscar-díjra. A második világháború idején az angol hadse­reg kötelékeiben szolgáló legendás cseh repülősök életét és kalandjait megelevenítő alkotás prágai premierjén Václav Havel államfő és színésznő fele­sége, Dagmar is megjelent. A prágai premierrel egyidejűleg az ország tíz helyén láthatta még a nagyközönség a filmet, s mindenütt már jó előre telt ház volt. Sverákék filmje, amelyben a népszerű és elis­mert cseh színészek legjobbjai amatőrökkel együtt játszanak, a nyilvánosságra hozott adatok szerint több mint 230 millió koronába került. Összehason­lításul: az utóbbi években egy-egy cseh játékfilm költségvetése átlagban 10-15 millió koronát tett ki. Csehországban a rendszerváltás óta - 1990-től 2001 májusáig, beleértve a Sötétkék világot is - 277 játékfilm készült. Ezeket a filmeket összesen több mint 30 millió néző látta a hazai mozikban. A filmforgalmazók szerint a cseh filmek többsége népszerű hazájában, s néhány alkotás komoly nemzetközi sikert ért el. A csúcsot Kolja Oscar­­díja jelentette. A rendszerváltás után készített filmek közül ed­dig a legnagyobb sikerrel a Tankzászlóalj (Tankovy prapov) dicsekedhet. Ezt a Josef Skvorecky regé­nye alapján készült, az ötvenes évek csehszlovák hadseregében játszódó filmet a mozikban már több mint kétmillió ember látta Csehországban. (A regény magyarul Pléhkatonák címmel jelent meg.) A Kolja 1,5 millió nézővel a harmadik legnépsze­rűbb mozifilm. Visszaszolgáltatják Klimt-képeit Gustav Klimt neves osztrák festő Hölgy ka­lappal és tollboával, valamint Ház nyírfákkal című festményeit az osztrák állam visszaszolgál­tatja az eredeti tulajdonosok, Lasus és Hermine Danilowatz örököseinek. Elisabeth Gehrer oktatási, tudományügyi és kulturális miniszter csütörtökön aláírta és el­küldte az erre vonatkozó kiadatási utasítást az Osztrák Galériának, ahol a képeket őrzik. Gehrer az ilyen igényeket vizsgáló bizottság októberben, illetve novemberben hozott hatá­rozata után nyomban meghozta a döntést a ké­pek visszaadásáról, de a galériának eddig nem küldte el a szükséges utasítást. A bizottság azon az alapon döntött a képek visszaadása mellett, hogy egy történész egyértel­műen bebizonyította a két képről: jogos tulaj­donosai kényszer alatt adták el 1938-ban. A Hölgy kalappal és tollboával című fest­mény mindig is az osztrák szecesszió nagy mes­terének ismert alkotásai között volt, de amióta szerepelt az Osztrák Galéria tavaly kezdett és idén véget ért Klimt-kiállításának plakátján, il­letve a katalógus címlapján, egyenesen világhí­rűvé lett. Szakértők szerint ez a kép ma 300-500 millió schillingért kelhetne el, míg a kevésbé is­mert másik alkotás mintegy 80-120 millió schil­ling­­ér. A magas érték miatt azt osztrák állam nem mutat érdeklődést a képek megvásárlása iránt: az állam nem tudja rendelkezésre bocsátani az összeget, egy adományokra alapozó nemzeti alapítvány vagy egy szerencsejáték-akció pedig feltehetőleg nem tudna ennyi pénzt előterem­teni. A Felső Belvedere Palotában lévő Osztrák Galériában a fentieken kívül még két olyan ké­pet őriznek, amelynek visszaadásáról már dön­tött tavaly októberben az illetékes bizottság. Nora Stiasny örököseit illetik az Almafa II. és a Vidéki ház az Afterseenél című alkotások, de ezekre nézve a múzeum igazgatója, Gerbert Frodl még nem kapott utasítást. Mindezeken kívül a múzeumban több más olyan Klimt-kép is található, amelyet az eredeti tulajdonosok örökösei peres úton követelnek vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék