Magyar Szó, 2001. október (58. évfolyam, 225-251. szám)
2001-10-09 / 232. szám
2001. október 9., kedd X Szentelekyre emlékezve A hétvégén Szivácon gyűltek össze a vajdasági írók A Szenteleky-napok keretében átadták az irodalmi és műfordítói díjat Idén, a megszokottnál korábban, a meleg őszi napokat kihasználva október 6-án és 7-én jöttek össze Szivácon az írók, költők és irodalombarátok, hogy ismételten betekintsenek a Szenteleky- emlékszobába, ahol nemcsak emlékezni lehet. És amint már hagyománnyá vált, a vendégszeretetükről ismert helybeliekkel együtt az emléknapok díszülésén ünnepélyes keretek között átadták az elismerést az idei díjazottaknak. A Szenteleky-napok szombati műsorát megelőzően az irodalombarátok Verbászon is megálltak, ahol a helybeli temetőben megkoszorúzták a 111 évvel ezelőtt született Szirmai Károly sírját. Az író remélhetőleg a továbbiakban már háborgatásoktól mentes végső nyughelyénél Bordás Győző mondott beszédet. A már hagyományos Szenteleky-napok műsora idén a sziváci származású grafikus, Molnár Imre tárlatának megnyitásával kezdődött. A kiállított természet ihlette színes miniatűr grafikákat, valamint a művész eddigi munkásságát Boros György méltatta. A Szenteleky-napok tanácsának díszülésén Gerold László elnök köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Zeljko Dvorakot, Kúla községi elnökét és Bertalan Tamást, a magyar nagykövetség első titkárát. Október hatodika lévén, Gerold László Arany János alkalomhoz illő versével emlékezett meg az aradi vértanúkról, majd ismertette a bírálóbizottság döntését, mely szerint Vukovics Gézának ítélték oda a 2001. évi Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, a Bazsalikom Műfordítói Díjat pedig Rajsli Emese kapta. A Szenteleky- és a Bazsalikom-díj bírálóbizottságának elnöke, Kalapis Zoltán, Vukovics Gézát méltatva elmondta: " Szellemi életünk napszámosa, máig aktív BUKSZban, az Élet és Irodalomban, az Ex Symmunkása előtt hajtott fejet a Szenteleky Irodalmi postonban, a Gondolatjelben, az Irodalmi Szemlében, a jelenkorban, a Kalligramban, a Magyar Lettre Internationalban, a Magyar Naplóban, a Magyar Narancsban, a Pompejiben, a Tekintetben. De fordított szerbre is, a Poljában és a Rukovetben. A fordított szerzők között találjuk például Filip David, Danilo Kis, David Albahari, Antun Soljan, Jovica Acin, Judita Salgo, Bosko Krstic, Dubravka Ugresic, Slavenka Drakulic, Vuk Krnjevic, Slavko Matkovic, Radoslav Petkovic, Svetlana Slapsak, Milko Valent, a művészettörténész Béla Durand, a filozófus Mihajlo Duric és Nikola Milosevic, a filmrendező Dusan Makavejev, a színházi rendező, Haris Pasovic nevét... A díszoklevelek és az emlékplakettek átadását követően Utasi Csaba olvasta fel Szenteleky Kornél és Németh László kapcsolatait boncolgató dolgozatát, Hózsa Éva pedig Szenteleky-Németh László-Csuka Zoltán kapcsolathálózatának távlatos aspektusáról értekezett. A díjazottak tiszteletére az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszínpadának tagjai adták elő a Mennék haza, de otthon vagyok című versösszeállításra épülő műsorukat. Ábrahám Irén rendezésében színre vitt előadással ismét remekeltek a fiatalok. Ezt követően az irodalombarátok és a résztvevők megkoszorúzták Szenteleky Kornél emléktábláját és sírját. A megemlékezés virágait az idei díjazottak, Szenteleky tisztelői, a magyar nagykövetség nevében pedig Bertalan Tamás elsőtitkár helyezte a sírra. A Szenteleky-napok keretében Szivácon vasárnap a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét vitte színre. Díj zsűrije idei döntésével, a sokoldalú publicista, a művelt esszéíró, az irodalmi és gyorsfordító, a körültekintő és avatott szerkesztő, Vukovics Géza előtt... A zsűri, jellegénél fogva, e gazdag életpályának csak egy szegmentumára irányítja most a figyelmet: negyven évvel ezelőtt, 1961. december 3-án, Vukovics Géza kapott megbízatást a Magyar Szó Kilátó című heti irodalmi és művelődési mellékletének beindítására, arculatának kialakítására. Hat éven át becsülettel végezte dolgát: óvta, öntözgette, nyesegette a csemléktábla Szenteleky egykori otthonán meze magasba szökő ágait, hogy aztán egy egészséges élőfát adjon át utódainak... Sokan szerkesztették a mellékletet igen kiválóan, még többen közreműködtek benne hétről hétre, hónapról hónapra, mint ahogy az a készülő bibliográfiából ki fog majd derülni, de a kilátót mégis, még napjainkban is, Vukovics Géza testesíti meg, ő a védjegy, a márkajel, a cégjelzés - mondta Kalapis Zoltán. A Bazsalikom Műfordítói Díjas Rajsli Emese munkásságát méltatva Kalapis Zoltántól megtudhattuk: - Az újvidéki származású, 1992-től Magyarországon élő szabadfoglalkozású tolmács, fordító, újságíró, majd középiskolai tanár, Rajsli Emese mintegy tíz éve fordít szerbről, horvátról, macedónról és szlovénről szépprózát, esszét, publicisztikát, filozófiai tanulmányt, ritkábban verset. Fordításait olvashattuk a Hídban, az Üzenetben, az Új Symposionban, az Átváltozásokban, a MOLNÁR Eleonóra (Aleksandar JOVANOVIC felvételei) A verbászi temetőben megkoszorúzták Szirmai Károly sírját Kristály Klára gratulál a Szenteleky-díjas Vukovics Gézának Rajsli Emese átveszi a Bazsalikom-díjat Kalapis Zoltántól Magyarna Holnap ismét Képes Ifi Minden fiatal (két) hetilapja, a Képes Ifjúság, holnap jelenik meg ismét. A 16 oldalas melléklettel bővített lapszám vezércikkében Klemm József a „kora-intelligenciájú politikai kuruzslókról” és az általuk kevert kártyákról írt... Mivel legújabb számunkban igen nagy teret szenteltünk a párbeszédnek, kedvcsinálóként most ezek közül emelünk ki néhányat: a világ háborúra készülődik, ám nem mindenki helyesli ezt: munkatársunk Riczó Júliával, a Humanista Mozgalom tagjával, a béketüntetések egyik szervezőjével beszélgetett..., Thomas Röhl, a Young Voices nemzetközi ifjúsági szervezet berlini tagja nyilatkozik..., a kanizsai Caesában folyó tanfolyamokról, átképzésekről és gyorstalpalókról Ladányi Attila oktatás- és művelődésszervező számol be..., Sztárportré című sorozatunkban ezúttal Puskás Zoltánnak, az Újvidéki Színház művészének magánéletébe nyerhettek bepillantást, és ő látható számunk hátlapján is..., bemutató volt a szabadkai Népszínházban, Kovács Frigyes és Mess Attila szavait jegyezte fel munkatársunk..., Léner Péter, a budapesti József Attila Színház igazgatója arról nyilatkozott lapunknak, miért maradt el az idén az általa vezetett intézményben a hagyományos drámaíróverseny..., Fenyő Miklós, a rock and roll örökifjú sztárja önéletrajzi ihletésű musicaljének bemutatója kapcsán nyilatkozott. A terrortámadásokkal foglalkoznak munkatársaink, Észak-Bácska és Észak-Bánát községeinek elvi megállapodásáról olvashattok elemzést, valamint a fiatalok állítólagos igénytelenségéről is szó esik a lapban. Irodalmi rovatunkban szakemberek véleményezik olvasóink beküldött verseit. A színházi rovatban méltatást közlünk a szabadkai Népszínház Tóték című előadásáról, s ugyancsak ehhez a rovathoz kapcsolódva, 16 oldalas mellékletünkben elolvashatjátok az Újvidéki Színházban megrendezett I. Vajdasági Magyar Drámaíróverseny három versenydarabját. A filmrovatban mindent megtudhattok a legfrisebb filmsikerekről is. Ezen felül a magyar filmvilág híreiből külön összeállítást közlünk. A zenei rovatban kiemelt helyet kapott a Jamiroquai, de találhattok itt lemezismertetőket, buli- és koncertbeszámolókat, valamint a népszerű állandó rovataink sem maradnak el: Lelki Boncasztal, Fizimiska, Telihold, horoszkóp és a Szájtépőzár. Mindezt, így egy helyen, csak a Képes Ifjúságban találhatod meg... Szerdán reggel jusson ez eszedbe! V MŰVELŐDÉS 11 Az óvodában a gyermek jövőjét alapozzuk meg Az anyanyelvi oktatás többnyelvű környezetben - ez volt a témája az óvodapedagógusok Budapesten megtartott nemzetközi konferenciájának - A te anyanyelved a legszebb a világon! — hirdeti a cirill betűs felirat a budapesti szerb óvoda egyik termében, ahova az intézmény vezetőinek invitálására látogattak el az I. Nemzetközi Óvodapedagógiai Konferencia vajdasági, horvátországi és szlovéniai részvevői. E sorok írója számára példaértékű a felirat, amely már kicsi korától azt sugallja a gyereknek - ha többségi, ha kisebbségi sorsban él -, hogy legyen nagyon büszke anyanyelvére. Első alkalommal rendezték meg a múlt pénteken és szombaton Budapesten, a Magyar Nyelvi Intézetben a nemzetközi óvodapedagógiai konferenciát, s az ott látottak, hallottak alapján nagyon bízunk abban, hogy rendszeressé válnak ezek a találkozók. Nemcsak a Kárpát-medence magyar ajkú óvónői képvisletették magukat a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete által szervezett összejövetelen, hanem a Magyarországon működő szerb óvodák dolgozói közül is néhányan bekapcsolódtak az Anyanyelvi oktatás többnemzetiségű környezetben elnevezésű konferencia munkájába. A tanácskozásra a Magyar Oktatási Minisztérium támogatásával került sor, ahol ráéreztek arra, hogy az óvodapedagógia az oktató-nevelő munkán belül egy méltánytalanul elhanyagolt terület - hallottuk Szőke Annától, a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnökétől. - Az óvodai élet, az óvodai nevelés az első lépés, amikor a gyerek elszakad a családjától, s az itt kapott indítás komoly kihatással van a gyermek jövőjére, pályája alakulására. Egy néprajzkutató úgy fogalmazott, hogy minden az óvónőkön, az óvodai életen áll, vagy bukik. Mi is azt valljuk, hogy az óvodai életet az anyanyelv szellemiségének kell uralnia, áthatnia, és büszkén kell vállalnunk hagyományainkat. Nagyon fontos, hogy az óvodai foglalkozás (is) anyanyelven történjen. A gyereknek jól el kell sajátítania anyanyelvét, s csak ezt követően ajánlatos a környezet nyelvét tanulnia. Nem szabad iskolai módszereket alkalmazni — még az általános iskola alsó tagozatán sem, hanem kis mondókákkal, játékosan kell ezt elkezdeni, hogy hallják a másik nyelv hangzását, ritmusát, ütemét - mondta Szőke Anna. - Még a tanítók, tanárok sem tudják, hogy milyen fontos munkát végzünk, milyen komplex nevelői tevékenység folyik az óvodákban. A pedagógustársadalom legalsóbb szintjén állóként vagyunk kezelve - hallottuk Tóth Harsányi Éva székelyudvarhelyi vezető óvónőtől (aki Egerben szociálpedagógia szakon végzett, ezt követően pedig - mivel diplomáját nem akarták elismerni - a Bolyai egyetem pedagógiai-pszichológia tanszékén szerzett oklevelet). Ő azt vallja, örülni kell, hogy az anyanyelvét szépen elsajátítja a gyerek, s az óvodai környezet- illetve idegennyelv-tanulással kapcsolatban nagyon igaz az a tapasztalat, hogy ami nem szabadon választható, ami plusztevékenységet jelent, az mindig nehéz, s ez a kicsinyeknél hatványozottan így van. A marosvásárhelyi Győrfi Éva óvónő arról beszélt, hogy gyerekeink életéből hiányzik az a - családinál tágabb - közeg, ahol megélhetik magyarságukat. A játszóház az, ahol úgy hozzák össze közösségbe a gyerekeket, ahol szórakoznak, barátkoznak, közben népdalokat énekelnek, elsajátítják az egyes kézműves mesterségek alapjait, a magyar néphagyományokat. Vankó Terézia, a Szlovákiai Óvodapedagógiai Társaság elnöke elmondta: a kilencvenes évek közepén minden harmadik magyar ajkú kicsiny szlovák óvodába járt, s minden ötödik magyar gyerek szlovák nyelvű első osztályba indult. Nagyon komoly felvilágosító munkába kezdtek a szülők körében. Szakemberek érveltek a magyar óvoda, valamint az anyanyelven való tanulás fontossága mellett, és bizonygatták, hogy 8 és 18 éves kor között az iskolai magyar tagozaton az államnyelvet is van alkalma a gyereknek, fiatalnak elsajátítania. Plakátot nyomtattak, a szülőket olyan képeslapon hívták meg az iskolába való ünnepélyes beiratkozásra, amelyen 12 pontban sorolták fel a magyar iskola melletti érveket. Más kiadványok is kikerültek alkotóműhelyükből — tájegységük magyar mondókái, népi gyermekjátékai, amelyek jól hasznosíthatók a kicsinyekkel való foglalkozások alkalmával, de olyan kiadvány is készült, amelyben az iskolába iratkozók szüleinek adnak hasznos pedagógiai tanácsokat. A szlovákiai magyar óvodapedagógusok emellett egy babamúzeumot is létrehoztak - a felvidéki tájegységek viseletébe öltöztették e bábukat, amelyek még a hannoveri világkiállításra is eljutottak, s most vándorkiállítások keretében mutatják be ezeket a viseleteket. A konferencia részvevőit Király Annamária, a magyar oktatási minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztályának osztályvezetője és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója is üdvözölte, a szentendrei óvónők Filibili hagyományőrző népdalkórusa és Fuszulyka mesejátszóköre is fellépett a tiszteletükre. A határon túli régiókból érkezett óvónők még színházba is eljutottak: Brecht A szecsuáni jólélek című művét nézték meg a Vígszínházban. MIHÁLYI Katalin A tanácskozás részvevői érdekes előadásokat hallgattak