Magyar Szó, 2001. október (58. évfolyam, 225-251. szám)

2001-10-09 / 232. szám

2001. október 9., kedd X Szentelekyre emlékezve A hétvégén Szivácon gyűltek össze a vajdasági írók­­ A Szenteleky­­-napok keretében átadták az irodalmi és műfordítói díjat Idén, a megszokottnál korábban, a meleg őszi na­pokat kihasználva október 6-án és 7-én jöttek össze Szivácon az írók, költők és irodalombarátok, hogy is­mételten betekintsenek a Szenteleky- emlékszobába, ahol nemcsak emlékezni lehet. És amint már hagyo­mánnyá vált, a vendégsze­retetükről ismert helybeli­ekkel együtt az emlékna­pok díszülésén ünnepélyes keretek között átadták az elismerést az idei díjazot­taknak. A Szenteleky-napok szombati műsorát megelő­zően az irodalombarátok Verbászon is megálltak, ahol a helybeli temetőben megkoszorúzták a 111 év­vel ezelőtt született Szirmai Károly sírját. Az író remél­hetőleg a továbbiakban már háborgatásoktól mentes végső nyughelyé­nél Bordás Győző mondott beszédet. A már hagyományos Szenteleky-napok műso­ra idén a sziváci származású grafikus, Molnár Imre tárlatának megnyitásával kezdődött. A kiál­lított természet ihlette színes miniatűr grafiká­kat, valamint a művész eddigi munkásságát Boros György méltatta. A Szenteleky-napok taná­csának díszülésén Gerold László elnök köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Zeljko Dvorakot, Kúla községi elnö­két és Bertalan Tamást, a ma­gyar nagykövetség első titkárát. Október hatodika lévén, Ge­rold László Arany János alka­lomhoz illő versével emléke­zett meg az aradi vértanúkról, majd ismertette a bírálóbizott­ság döntését, mely szerint Vu­­kovics Gézának ítélték oda a 2001. évi Szenteleky Kornél Irodalmi Díjat, a Bazsalikom Műfordítói Díjat pedig Rajsli Emese kapta. A Szenteleky- és a Bazsali­kom-díj bírálóbizottságának elnöke, Kalapis Zoltán, Vuko­vics Gézát méltatva elmondta: " Szellemi életünk napszámosa, máig aktív BUKSZban, az Élet és Irodalomban, az Ex Sym­­munkása előtt hajtott fejet a Szenteleky Irodalmi postonban, a Gondolatjelben, az Irodalmi Szem­lében, a jelenkorban, a Kal­­ligramban, a Magyar Lettre Internationalban, a Magyar Naplóban, a Magyar Na­rancsban, a Pompejiben, a Tekintetben. De fordított szerbre is, a Poljában és a Rukovetben. A fordított szerzők között találjuk pél­dául Filip David, Danilo Kis, David Albahari, Antun Soljan, Jovica Acin, Judita Salgo, Bosko Krstic, Dub­­ravka Ugresic, Slavenka Drakulic, Vuk Krnjevic, Slavko Matkovic, Radoslav Petkovic, Svetlana Slapsak, Milko Valent, a művészet­­történész Béla Durand­, a fi­lozófus Mihajlo Duric és Ni­kola Milosevic, a filmrende­ző Dusan Makavejev, a szín­házi rendező, Haris Pasovic nevét... A díszoklevelek és az emlékplakettek átadását követően Utasi Csaba olvas­ta fel Szenteleky Kornél és Németh László kapcsolatait boncolgató dolgozatát, Hó­­zsa Éva pedig Szente­­leky-Németh László-Csuka Zoltán kapcsolathálózatá­nak távlatos aspektusáról értekezett. A díjazottak tisz­teletére az Újvidéki Színház Színes Szilánkok Diákszín­padának tagjai adták elő a Mennék haza, de otthon va­gyok című versösszeállítás­ra épülő műsorukat. Ábra­hám Irén rendezésében színre vitt előadással ismét remekeltek a fiatalok. Ezt követően az irodalombarátok és a résztvevők megkoszorúzták Szenteleky Kornél emléktáblá­ját és sírját. A megemlékezés virágait az idei díja­zottak, Szenteleky tisztelői, a magyar nagykövet­ség nevében pedig Bertalan Tamás elsőtitkár he­lyezte a sírra. A Szenteleky-napok keretében Szivácon va­sárnap a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét vitte színre. Díj zsűrije idei döntésével, a sokoldalú publicis­ta, a művelt esszéíró, az irodalmi és gyorsfordító, a körültekintő és avatott szerkesztő, Vukovics Géza előtt... A zsűri, jellegénél fogva, e gazdag életpályának csak egy szegmentumára irányítja most a figyelmet: negyven évvel ezelőtt, 1961. december 3-án, Vukovics Géza kapott megbíza­tást a Magyar Szó Kilátó című heti irodalmi és művelődési mellékletének beindítására, arcula­tának kialakítására. Hat éven át becsülettel vé­gezte dolgát: óvta, öntözgette, nyesegette a cse­­mléktábla Szenteleky egykori otthonán meze magasba szökő ága­it, hogy aztán egy egés­zséges élőfát adjon át utódainak... Sokan szer­kesztették a mellékletet igen kiválóan, még töb­ben közreműködtek ben­ne hétről hétre, hónap­ról hónapra, mint ahogy az a készülő bibliográfiá­ból ki fog majd derülni, de a kilátót mégis, még napjainkban is, Vukovics Géza testesíti meg, ő a védjegy, a márkajel, a cégjelzés - mondta Kala­pis Zoltán. A Bazsalikom Műfor­dítói Díjas Rajsli Emese munkásságát méltatva Kalapis Zoltántól meg­tudhattuk: - Az újvidéki szárma­zású, 1992-től Magyaror­szágon élő szabadfoglal­kozású tolmács, fordító, újságíró, majd középiskolai tanár, Rajsli Emese mintegy tíz éve fordít szerbről, horvátról, mace­dónról és szlovénről szépprózát, esszét, publi­cisztikát, filozófiai tanulmányt, ritkábban verset. Fordításait olvashattuk a Hídban, az Üzenetben, az Új Symposionban, az Átváltozásokban, a MOLNÁR Eleonóra (Aleksandar JOVANOVIC felvételei) A verbászi temetőben megkoszorúzták Szirmai Károly sírját Kristály Klára gratulál a Szenteleky-díjas Vukovics Gézának Rajsli Emese átveszi a Bazsalikom-díjat Kalapis Zoltántól Magyarna Holnap ismét Képes Ifi Minden fiatal (két) hetilapja, a Képes Ifjúság, holnap jelenik meg ismét. A 16 oldalas mellék­lettel bővített lapszám vezércikkében Klemm Jó­zsef a „kora-intelligenciájú politikai kuruzslók­­ról” és az általuk kevert kártyákról írt... Mivel legújabb számunkban igen nagy te­ret szenteltünk a párbeszédnek, kedvcsináló­ként most ezek közül emelünk ki néhányat: a világ háborúra készülődik, ám nem mindenki helyesli ezt: munkatársunk Riczó Júliával, a Humanista Mozgalom tagjával, a béketünteté­sek egyik szervezőjével beszélgetett..., Thomas Röhl, a Young Voices nemzetközi ifjúsági szer­vezet berlini tagja nyilatkozik..., a kanizsai Caesában folyó tanfolyamokról, átképzésekről és gyorstalpalókról Ladányi Attila oktatás- és művelő­désszervező számol be..., Sztárportré című soroza­tunkban ezúttal Puskás Zol­tánnak, az Újvidéki Színház művészének magánéletébe nyerhettek bepillantást, és ő látható számunk hátlapján is..., bemutató volt a szabad­kai Népszínházban, Kovács Frigyes és Mess Attila szavait jegyezte fel munkatársunk..., Léner Péter, a budapesti Jó­zsef Attila Színház igazgatója arról nyilatkozott lapunk­nak, miért maradt el az idén az általa vezetett intézmény­ben a hagyományos drámaí­róverseny..., Fenyő Miklós, a rock and roll örökifjú sztárja önéletrajzi ihletésű musicaljének bemutatója kapcsán nyilatkozott. A terrortámadásokkal foglalkoznak mun­katársaink, Észak-Bácska és Észak-Bánát köz­ségeinek elvi megállapodásáról olvashattok elemzést, valamint a fiatalok állítólagos igénytelenségéről is szó esik a lapban. Irodal­mi rovatunkban szakemberek véleményezik olvasóink beküldött verseit. A színházi rovat­ban méltatást közlünk a szabadkai Népszín­ház Tóték című előadásáról, s ugyancsak eh­hez a rovathoz kapcsolódva, 16 oldalas mel­lékletünkben elolvashatjátok az Újvidéki Színházban megrendezett I. Vajdasági Ma­gyar Drámaíróverseny három versenydarab­ját. A filmrovatban mindent megtudhattok a legfrisebb filmsikerekről is. Ezen felül a magyar filmvilág híreiből külön összeállítást közlünk. A zenei rovatban kiemelt helyet kapott a Jamiroquai, de találhattok itt lemezis­mertetőket, buli- és kon­certbeszámolókat, valamint a népszerű állandó rovata­ink sem maradnak el: Lelki Boncasztal, Fizimiska, Teli­hold, horoszkóp és a Szájté­pőzár. Mindezt, így egy helyen, csak a Képes Ifjúságban talál­hatod meg... Szerdán reggel jusson ez eszedbe! V­ MŰVELŐDÉS 11 Az óvodában a gyermek jövőjét alapozzuk meg Az anyanyelvi oktatás többnyelvű környezetben - ez volt a témája az óvodapedagógusok Budapesten megtartott nemzetközi konferenciájának - A te anyanyelved a legszebb a világon! — hirdeti a cirill betűs felirat a budapesti szerb óvod­a egyik termében, ahova az intéz­mény vezetőinek invitálására láto­gattak el az I. Nemzetközi Óvoda­­pedagógiai Konferencia vajdasági, horvátországi és szlovéniai részve­vői. E sorok írója számára példaér­tékű a felirat, amely már kicsi ko­rától azt sugallja a gyereknek - ha többségi, ha kisebbségi sorsban él -, hogy legyen nagyon büszke anyanyelvére. Első alkalommal rendezték meg a múlt pénteken és szomba­ton Budapesten, a Magyar Nyelvi Intézetben a nemzetközi óvodape­dagógiai konferenciát, s az ott lá­tottak, hallottak alapján nagyon bízunk abban, hogy rendszeressé válnak ezek a találkozók. Nemcsak a Kárpát-medence magyar ajkú óvónői képvisletették magukat a Vajdasági Magyar Óvodapedagó­gusok Egyesülete által szervezett összejövetelen, hanem a Magyarországon működő szerb óvodák dolgozói közül is néhányan bekapcsolódtak az Anyanyelvi oktatás többnemzetiségű környezet­ben elnevezésű konferencia munkájába.­­ A tanácskozásra a Magyar Oktatási Miniszté­rium támogatásával került sor, ahol ráéreztek arra, hogy az óvodapedagógia az oktató-nevelő munkán belül egy méltánytalanul elhanyagolt te­rület - hallottuk Szőke Annától, a Vajdasági Ma­gyar Óvodapedagógusok Egyesületének elnöké­től. - Az óvodai élet, az óvodai nevelés az első lé­pés, amikor a gyerek elszakad a családjától, s az itt kapott indítás komoly kihatással van a gyermek jövőjére, pályája alakulására. Egy néprajzkutató úgy fogalmazott, hogy minden az óvónőkön, az óvodai életen áll, vagy bukik. Mi is azt valljuk, hogy az óvodai életet az anyanyelv szellemiségé­nek kell uralnia, áthatnia, és büszkén kell vállal­nunk hagyományainkat. Nagyon fontos, hogy az óvodai foglalkozás (is) anyanyelven történjen. A gyereknek jól el kell sajátítania anyanyelvét, s csak ezt követően ajánlatos a környezet nyelvét tanul­nia. Nem szabad iskolai módszereket alkalmazni­­ — még az általános iskola alsó tagozatán sem­­, ha­nem kis mondókákkal, játékosan kell ezt elkezde­ni, hogy hallják a másik nyelv hangzását, ritmusát, ütemét - mondta Szőke Anna. - Még a tanítók, tanárok sem tudják, hogy mi­lyen fontos munkát végzünk, milyen komplex ne­velői tevékenység folyik az óvodákban. A pedagó­gustársadalom legalsóbb szintjén állóként va­gyunk kezelve - hallottuk Tóth Harsányi Éva szé­kelyudvarhelyi vezető óvónőtől (aki Egerben szociálpedagógia szakon végzett, ezt követően pedig - mivel diplomáját nem akarták elismer­ni - a Bolyai egyetem pedagógiai-pszichológia tanszékén szerzett oklevelet). Ő azt vallja, örül­ni kell, hogy az anyanyelvét szépen elsajátítja a gyerek, s az óvodai környezet- illetve ide­­gennyelv-tanulással kapcsolatban nagyon igaz az a tapasztalat, hogy ami nem szabadon vá­lasztható, ami plusztevékenységet jelent, az mindig nehéz, s ez a kicsinyeknél hatványozot­tan így van. A marosvásárhelyi Győrfi Éva óvó­nő arról beszélt, hogy gyerekeink életéből hi­ányzik az a - családinál tágabb - közeg, ahol meg­élhetik magyarságukat. A játszóház az, ahol úgy hozzák össze közösségbe a gyerekeket, ahol szóra­koznak, barátkoznak, közben népdalokat énekel­nek, elsajátítják az egyes kézműves mesterségek alapjait, a magyar néphagyományokat. Vankó Terézia, a Szlovákiai Óvodapedagógiai Társaság elnöke elmondta: a kilencvenes évek kö­zepén minden harmadik magyar ajkú kicsiny szlo­vák óvodába járt, s minden ötödik magyar gyerek szlovák nyelvű első osztályba indult. Nagyon ko­moly felvilágosító munkába kezdtek a szülők kö­rében. Szakemberek érveltek a magyar óvoda, va­lamint az anyanyelven való tanulás fontossága mellett, és bizonygatták, hogy 8 és 18 éves kor között az iskolai magyar tagozaton az állam­nyelvet is van alkalma a gyereknek, fiatalnak el­sajátítania. Plakátot nyomtattak, a szülőket olyan képeslapon hívták meg az iskolába való ünnepélyes beiratkozásra, amelyen 12 pontban sorolták fel a magyar iskola melletti érveket. Más kiadványok is kikerültek alkotóműhelyük­ből — tájegységük magyar mondókái, népi gyer­mekjátékai, amelyek jól hasznosíthatók a kicsi­nyekkel való foglalkozások alkalmával, de olyan kiadvány is készült, amelyben az iskolába irat­­kozók szüleinek adnak hasznos pedagógiai ta­nácsokat. A szlovákiai magyar óvodapedagógu­sok emellett egy babamúzeumot is létrehoztak - a felvidéki tájegységek viseletébe öltöztették e bábukat, amelyek még a hannoveri világkiállí­tásra is eljutottak, s most vándorkiállítások ke­retében mutatják be ezeket a viseleteket. A konferencia részvevőit Király Annamária, a magyar oktatási minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztályának osztályvezetője és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigaz­gatója is üdvözölte, a szentendrei óvónők Fili­­bili hagyományőrző népdalkórusa és Fuszuly­­ka mesejátszóköre is fellépett a tiszteletükre. A határon túli régiókból érkezett óvónők még színházba is eljutottak: Brecht A szecsuáni jó­lélek című művét nézték meg a Vígszínház­ban. MIHÁLYI Katalin A tanácskozás részvevői érdekes előadásokat hallgattak

Next