Magyar Szó, 2001. november (58. évfolyam, 252-277. szám)

2001-11-14 / 263. szám

14 Több száz kiló pontyot adott a palicsi tőzeg! A tél már kopogtat az ajtón, de a palicsi tőzegen még mindig tart a pontyszezon. Egy hónap alatt három jelentős versenyt rendez­tek ezen a kiváló új vízen. Sorrendben az első nagyobb megmérette­tésre október 28-án került sor a palicsi Saran horgászegyesület kupája keretében. A ver­senyben 12 négytagú csapat vett részt. Az ötó­rás horgászaton 50-60 testes potyka akadt ho­rogra, 260 kg összsúlyban. Az első helyen a hajdisjárási Gold végzett, főleg a magyarorszá­gi válogatott Erdei Attila jóvoltából. Attila 23 db 4­9 kilós pontyot fogott, 110 kilogramm körüli súlyban, csapattársai, Stevan Beslic és Nagy Farkas Sándor pedig egy-egy hallal járul­tak hozzá a sikerhez. A Gold negyedik tagja Orgonás Gyula volt. A második helyet a Voks csapata szerezte meg, 9 ponttyal (34,3 kg). A csapattagok Go­ran Gubic, Zlatko Savlic, Szöllősi László és Mészáros János voltak. A harmadik helyért járó serleget a Hőbb csapata nyerte 23 kg-os teljesítménnyel. Az öt darab pontyot a Palkovics József, Vastag Zsolt, Márton Zoltán és Bencsik Géza összeállítású csapat fogta. A hirtelen lehűlő vízen kitűnő eredmények születtek, és mindössze egyetlen csapat nem fogott pontyot. A főpróba sikerült, tehát jöhetett a régen várt rangos profi verseny, az első jugoszláviai Carp-kupa. A 48 órás horgászat november 2- án, pénteken délután 4 órakor kezdődött, és vasárnap délután négykor fejeződött be. A szabadon választott fenekező horgászatban a kéttagú csapatok 3-3 bottal vettek részt. Összesen 24 páros jelentkezett, közülük há­rom együttes nem fogott pontyot. A pontozás a pontyfogóversenyek szabályzata alapján tör­tént, így az öt kiló feletti halak többletponto­kat jelentettek. A győztes csapat, a Jagodina Tim 92,85 kilót fogott (104,85 p.), második az ubi MD Bast páros 76,35 kilóval és 94,34 pont­tal, harmadik pedig az újvidéki Blue Carp csa­pata lett 92,15 ponttal (86,15 kg). A verseny­zők összesen 169 darab pontyot fogtak (660,3 kiló, az átlag 3,91 kg). Ebből 19 darab volt na­gyobb 5 kilósnál. A legnagyobb hal 8,40 kg-ot nyomott. A pontyok annak ellenére jól kap­tak, hogy szombat reggel 2, vasárnap pedig 5 fok hideg volt. Versenyen kívül a résztvevők három csukát is akasztottak (1,7, 2,3 és 4,7 kg-ost), ami azt bizonyítja, hogy rablóhalban is igen gazdag ez a víz. A hét végén, va­sárnap tartották az idei utolsó pontyfo­góversenyt a Tőzeg­tavon. Az eléggé hű­vös időben 15 kétta­gú csapat ült a stége­ken. A fogások már a szezon végét bizonyí­tották, mert csak 16 pontyot fogtak (ennyit máshol idényben is nehéz), és kilenc csapat ma­radt hal nélkül. Az első helyen a Német Gábor és Da­mir Sabic szabadkai páros végzett 26,84 kg-os fogással (8 db), második lett a Már­ton Rudolf és Danilo Vukovic alkotta csapat 7,98 kg hallal (2 db), harmadikak a nagyfényi Föstös Ljubisa és Marko Dulic lettek 6,48 kiló­val (2 db), a negyedik díjazott pedig az adai Szollár Károly és Ranzik Csaba páros lett 6,45 kg ponttyal (2 db). A sikeres pontyfogókupák után a Saran hor­gászegyesület rablóhalas versenyek megrende­zését is tervezi. A vízben láthatóan jól mozognak a csukák, a pontyozás közben véletlenül megfo­gott példányok nagyon biztatóan hatnak. HUZSVÁR József BECSAPOTT UDVARLÓK Erik Petersson és Torbjörn Järvi svéd halbiológusok érdekes megfigyeléseket végeztek a sebes pisztrángok ívásával kapcsolatban. Megállapították, hogy a nőstény egyedek nagyon megválogatják „partnereiket”, mielőtt leívnának. Ha nemkívánatos egyedek közelítenek, azokkal csak, úgymond, eljátsszák az ívást: izgatottan remegnek, vonaglanak, de egyetlen ik­raszem sem hagyja el szervezetüket. A rászedett hímek mindezt „készpénznek veszik”. Tény­leges ívásra csak és kizárólag a megfelelő társakkal kerül sor. A két kutató akváriumi meg­figyelése szerint 117 aktusból csupán 69 volt valódi és sikeres írás! JÚNIUS A LEGJOBB A SÜLLŐZÉSHEZ! Sebastian Schlott 7 év fogassüllő-fogási módszereit, eredményeit hasonlította össze a Fisch und Fang című folyóiratban megjelent korábbi adatok alapján. Összesen 622 fogas­süllő „adatlapja” került a tanulmányba. A legfontosabb megállapítások a következők voltak: a kifogott hvak 62 százaléka folyókból, 31 százaléka tavakból, 5 százaléka kanálisokból és 2 százaléka kikötőkből származott. A folyók tekintetében a legjobb a Rajna volt, itt 105 pél­dányt sikerült zsákmányolni, a legkevesebb - mindössze 10 egyed - a Lahn folyóban akadt horogra. Ami pedig a csalikat illeti, a természetes (hal)csalikra 62, a műcsalikra csupán 38 százalék kapott. A fogassüllők becserkészéséhez egyértelműen a június bizonyult a legjobb­nak, de kedvezőnek számít még az október is. Gyatra kapást rögzítettek február és április között, vagyis az ívás előtti és alatti időszakban. ADJUNK ESÉLYT A HALAKNAK! Artur Kalmarczyk megszívlelendő felhívással fordult horgásztársaihoz. Azt kéri minden­kitől, hogy ne csak a saját, hanem a halak „fejével” is gondolkozzon. Napjainkban ugyanis már annyi csodacsali, horgászfelszerelés stb. kapható, hogy a halaknak alig akad menekü­lési, túlélési lehetőségük. Ráadásul úton-útfélen könnyen beszerezhetők a halkereső műsze­rek (vagyis a halradarok, echolotok) is, amelyek végképp végveszélybe juttatják a víz mélyén élő, bujkáló pontyokat, keszegeket és társaikat. Kalmarczyk szerint egy igazi - nemes lelkű - sporthorgász nem veti be teljes eszköztárát a halak kifogásához! Mindig kell hagyni egy „kiskaput” a meneküléshez, a túléléshez. Akkor is, ha csupán egy halról van szó... SVÁJCI HALFOGYASZTÁS A legfrissebb statisztikai adatok szerint az alpesi országban évente mintegy 46 000 tonna halat adnak el. Ez azt jelenti, hogy a svájciak évente fejenként 6,5 kiló halat esznek, ami heti 125 gramm hal elfogyasztásával egyenlő. A forgalomba kerülő halmennyiség kétharmada tengeri, egyham­ada édesvízi. Mindösze 3200 tonna hal származik Svájcból (2000 tonna a természetes vizekből, 1200 tonna a tógazdaságokból - főleg a pisztrángos akvakultúrákból - kerül a piacra). A svájciak évente átlag 5000 tonna lazacot fogyasztanak, amelynek fele a norvég akvakultúrákból kerül az országba. Magyar Szó 2001. november 14., szerda ÍRÓK, művészek, HADVEZÉREK A VADÁSZATBAN (3.) Török idők jeles magyar vadászai A vadászatnak évszázadok óta nagy hagyománya van égtá­junkon. Sok neves ember: író, művész, király, hadvezér hódolt az emberiség legősibb foglalkozásának. Ezt igyek­szik bemutatni e sorozatunk, amelyben magyar vadászati és szépirodalmi írásokból közlünk részleteket, Törköly Istvánnak, e rovat egykori szerkesztőjének válogatásában. Történt az 1420-as években, hogy Zsigmond király meghívást kapott Rácországba, ahol István vajda vendége volt. A vendéglátó István vajda mindent megtett a magas rangú vendég tiszteletére. Volt ott min­den a nagy vendégnek és a ven­déget kísérő uraknak, szolgák­nak. Nagy vigazság, eszem-iszom, közben zene, tánc, majd bajví­vás. István vajda tudott Zsig­mond király vadászszenvedélyé­ről, hiszen gyakran vadászott a Szepességben, Zemplénben, amíg a köszvénye engedte. Többnapi mulatság után Ist­ván vajda nagy vadászatot rende­zett a király tiszteletére, erdőn, mezőn, berken át. Szólt a tülök, és hajtott a pórnép gyalogosan és lovon. Zúgott az erdő a nagy vadhaj­tásban. Mindenki vetélkedett, legyen az magyar vagy szerb hajtó, csak hogy a király kegyeit elnyelje. Köztük volt István vajda apródja is, aki a hajtásban észrevette, hogy a bozótból visszatér a nagy „csikasz” vad, a farkas. Szól a vaj­da: „Hallod-e, Jankó! Kerítsd meg azt a farkast, élve vagy halva, királyodnak!” Ugrik Jankó, az apród, és űzi, hajtja a vadat árkon-bokron át, először lóháton, majd a sűrű szö­vevény miatt gyalogosan. A vad csikasz vicsorít és hőköl, de az apród nem ijed meg tőle, és to­vább űzi. - Ki ez a kemény fiú, ez az ap­­ródod? - kérdezi a király - Hi­szen ez még gyermek! -Jankó Szibinyáni, az én ap­­ródom, Erdély szülötte - felelte a vajda. A nagy hajtásban Jankó végig nyomon maradt, és egy jó moz­dulattal leterítette a nagy ordast, majd a király elé vitte. A bátor tett láttán a király megkérte a vajdát, hogy a fiút engedje át az udvarába. így került Jankó Szibi­nyáni­­ a dicső Hunyadi János­­ Zsigmond király udvarába. És íme egy nyolcsoros gyö­nyörű vers, amelyben Arany Já­nos megénekli Mátyás király édesapjának, Hunyadi Jánosnak (aki 1456-ban döntő csapást mért a törökre Nándorfehérvár­nál) csatában és vadászatban mutatott bátorságát: „Ott idővel karral s fővel Isten után vitte sokra. Másszor is még, többször is még járt vadászni farkasokra: Mint védője a keresztnek, Megrontója büszke tarnak, Idegen nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak. ” NIMROD a vadászok rovata Beszámoló Rendszerváltás utáni demokratikus vízben élők szerbiai üléséről Helyszín: az Al-Duna. Elnököl: Keszeg elvtárs (akarom mondani, volt elvtárs, most már úr), helyet­tese: Réka kisasszony az ellenpártból. Az ellenzékből jelen van még: Rák vajda, Sikló elvtárs (ő még mindig elvtárs) meg sokan mások. Többek között egy rozsdás biciklikerék küllőstül, egy másik biciklikerék küllők nélkül (a kormány még min­dig nem merült el teljesen), egy vadonatúj gumibocs­­kor ala „pirocanac”, harisnya nélkül, ha jól nézem, balos. A párja, ha jól látom, az is balos, harisnyástól 30 méterre a tömegtől vidáman olvassa a Víztükröt. (Úgy látszik, valaki Újvidéken a Dunába dobta a Magyar Szót.) Aztán itt van még egy munkáját vége­zetlenül hagyott lomahaiak rakéta. A kormánypártból itt van Harcsa király, Ponty vitéz, Süllő báró, Csuka miniszterelnök, a Törpeharcsa, Kecsege tisztaságfelü­gyelő, Dévér úr meg a piros szárnyú Keszeg, akiről nem tudni, melyik párthoz sorolja az ember. Első felszólaló Harcsa király: Adva van nekünk, illetve kiharcoltunk itt egy új demokratikus rendszert, amelyben nyugodtan úszkálhatunk fölfelé vagy lefelé, most már senki sem tarthat itt bennünket erőszakkal. Én a halak nevében ünnepélyesen kijelentem, hogy közöttünk megvan az egyetértés, a közös cél, mi úszni fogunk, méghozzá Európa felé, ha mindjárt horogra akadunk is. A tömegből Sikló elvtárs: Az ár ellen a folyamon fölfelé, az hülyeség. Harcsa király: Ön nem is úszhat fölfelé, mert a szemét mindig lefelé úszik. Második felszólaló a Törpeharcsa: Mert, ami azt illeti, a dolog nem éppen olyan egyszerű, mint ahogy a Harcsa kolléga be szeretné mutatni. Éntőlem úsz­kálhat ki merre akar,­­de mi van az én státusommal? Nem így szólt az egyezség. Mi van az én farkammal ? Úgy ígérték, hogy én is viselhetem azt függőlegesen, nem pedig vízszintesen. Réka kisasszony: Azt hiszem, Törpe úr, a farkával kapcsolatos problémái nem tartoznak az ülésre. Törpe úr: Kegyed könnyen beszél, hiszen nincsen farka. A tömegből Rák vajda: Majd mi adunk neki. Sik­ló elvtárs adhat neki, hiszen ő csupa farok. (Általá­nos zűrzavar, röhögés, Béka kisasszony zátogva bele­­vörösödik.) Süllő báró méltóságteljesen bugyborékol, jelezvén, hogy szólni akar. Maga, Réka kisasszony, ne tátogjon itten, mint a varangyos öreganyja. Csináljanak ren­det. Kérem. Rák vajda, Süllő uram, jobb, ha te hallgatsz, ró­lad mindenki tudja, ki vagy. Te a Habsburgok aszta­lára vágysz, azért úsznál fölfelé. Te pedig, Törpécs­­kém, mit vagy oda annyira a farkaddal? Azokban a kis lokális pocsolyákban, ahol élsz, nagyon jól van az úgy is. Törpe úr: Éppen azt szeretném kérni, hogy adják meg nekem az autonómiát azokon a holt vizeken, és hadd viseljem én ott a farkamat, ahogyan tetszik. A kormány és az ellenpártok egyhangúan: Malo morgen. Ponty vitéz: Én amondó vagyok, menjünk Euró­pába, Nyugatra. Önöknek fogalmuk sincs, mekkora lóbogarak élnek ott. Itt, nálunk, már ló sem nagyon van. Csuka miniszterelnök úr: Nem tudom felfogni, mi­nek a lóbogárhoz ló ? A tömegből Rák vajda: Szarnak. Keszeg elnök úr: Ez sértegetés, ön sértegeti a tisztelt képviselő urakat (Sikló a tömegből, és elvtársakat). Rák vajda: Azt akarom megmagyarázni Csuka miniszterelnöknek, aki örökké a zavarosban halászik, hogy a bogárhoz lóürülék is kell. S ha már itt tartok, kijelentem, hogy nem fogok fölfelé úszni, az szent. Ponty vitéz: Nem, mert attól fél, hogy Hágáiig ta­lál felúszni. Réka kisasszony: Kérem, uraim, eltértek a témától. Gumibocskor úr, mi az ön véleménye erről az úszás­ról: lefelé vagy fölfelé. Bocskor úr: Én itt maradok, nem megyek én sem jobbra, sem balra, itt legalább senki sem tapos belém. Harcsa úr: Talán azt hiszi, hogy Európában ta­posnak ! Bocskor úr: Hát nem tudom, azoktól minden kite­lik. Keszeg úr: S önök, Kerék uramék ? Kerekek: Nem tudjuk. Valami rendesebb kor­mánnyal meg lehetne próbálni akármerre, de nekünk semmilyen kormányunk sincs. Kecsege tisztaságfelügyelő úr: Elhiszem, hogy süllő báró Európába vágyik, hiszen ő nemes, meg Harcsa király úr is vágyik a kövér lóbogarakra, Ponty uram is. Rák uram lefelé vágyik a hozzá közelebb álló test­vérek felé, és sohasem fog arra úszni, mint a többi. Mindig hátrafelé igyekszik. Sikló elvtársról nem lehet tudni, merre fog elsiklani vagy kisiklani. Nekem so­sem volt könnyű dolgom, mindig ezeket a nagy folyó­kat kellett tisztogatnom, és bizony itt elég sok a szenny. Hogy Európában milyen a helyzet, azt nem tudom. Talán miszter Tomahawk szolgálhatna egy kis felvilágosítással. Egyszerre ugrik fel a kormány és az ellenpárt vala­mennyi tagja. Végre egy pont felett megszületik az egyetértés: nem, nem, jobb, ha miszter Tomahawk hallgat. Az ülésről szóló jegyzőkönyvet összeállította és a vízből kiszűrte a Tintatoll. KOSZO Sándor

Next