Magyar Szó, 2001. november (58. évfolyam, 252-277. szám)
2001-11-14 / 263. szám
14 Több száz kiló pontyot adott a palicsi tőzeg! A tél már kopogtat az ajtón, de a palicsi tőzegen még mindig tart a pontyszezon. Egy hónap alatt három jelentős versenyt rendeztek ezen a kiváló új vízen. Sorrendben az első nagyobb megmérettetésre október 28-án került sor a palicsi Saran horgászegyesület kupája keretében. A versenyben 12 négytagú csapat vett részt. Az ötórás horgászaton 50-60 testes potyka akadt horogra, 260 kg összsúlyban. Az első helyen a hajdisjárási Gold végzett, főleg a magyarországi válogatott Erdei Attila jóvoltából. Attila 23 db 49 kilós pontyot fogott, 110 kilogramm körüli súlyban, csapattársai, Stevan Beslic és Nagy Farkas Sándor pedig egy-egy hallal járultak hozzá a sikerhez. A Gold negyedik tagja Orgonás Gyula volt. A második helyet a Voks csapata szerezte meg, 9 ponttyal (34,3 kg). A csapattagok Goran Gubic, Zlatko Savlic, Szöllősi László és Mészáros János voltak. A harmadik helyért járó serleget a Hőbb csapata nyerte 23 kg-os teljesítménnyel. Az öt darab pontyot a Palkovics József, Vastag Zsolt, Márton Zoltán és Bencsik Géza összeállítású csapat fogta. A hirtelen lehűlő vízen kitűnő eredmények születtek, és mindössze egyetlen csapat nem fogott pontyot. A főpróba sikerült, tehát jöhetett a régen várt rangos profi verseny, az első jugoszláviai Carp-kupa. A 48 órás horgászat november 2- án, pénteken délután 4 órakor kezdődött, és vasárnap délután négykor fejeződött be. A szabadon választott fenekező horgászatban a kéttagú csapatok 3-3 bottal vettek részt. Összesen 24 páros jelentkezett, közülük három együttes nem fogott pontyot. A pontozás a pontyfogóversenyek szabályzata alapján történt, így az öt kiló feletti halak többletpontokat jelentettek. A győztes csapat, a Jagodina Tim 92,85 kilót fogott (104,85 p.), második az ubi MD Bast páros 76,35 kilóval és 94,34 ponttal, harmadik pedig az újvidéki Blue Carp csapata lett 92,15 ponttal (86,15 kg). A versenyzők összesen 169 darab pontyot fogtak (660,3 kiló, az átlag 3,91 kg). Ebből 19 darab volt nagyobb 5 kilósnál. A legnagyobb hal 8,40 kg-ot nyomott. A pontyok annak ellenére jól kaptak, hogy szombat reggel 2, vasárnap pedig 5 fok hideg volt. Versenyen kívül a résztvevők három csukát is akasztottak (1,7, 2,3 és 4,7 kg-ost), ami azt bizonyítja, hogy rablóhalban is igen gazdag ez a víz. A hét végén, vasárnap tartották az idei utolsó pontyfogóversenyt a Tőzegtavon. Az eléggé hűvös időben 15 kéttagú csapat ült a stégeken. A fogások már a szezon végét bizonyították, mert csak 16 pontyot fogtak (ennyit máshol idényben is nehéz), és kilenc csapat maradt hal nélkül. Az első helyen a Német Gábor és Damir Sabic szabadkai páros végzett 26,84 kg-os fogással (8 db), második lett a Márton Rudolf és Danilo Vukovic alkotta csapat 7,98 kg hallal (2 db), harmadikak a nagyfényi Föstös Ljubisa és Marko Dulic lettek 6,48 kilóval (2 db), a negyedik díjazott pedig az adai Szollár Károly és Ranzik Csaba páros lett 6,45 kg ponttyal (2 db). A sikeres pontyfogókupák után a Saran horgászegyesület rablóhalas versenyek megrendezését is tervezi. A vízben láthatóan jól mozognak a csukák, a pontyozás közben véletlenül megfogott példányok nagyon biztatóan hatnak. HUZSVÁR József BECSAPOTT UDVARLÓK Erik Petersson és Torbjörn Järvi svéd halbiológusok érdekes megfigyeléseket végeztek a sebes pisztrángok ívásával kapcsolatban. Megállapították, hogy a nőstény egyedek nagyon megválogatják „partnereiket”, mielőtt leívnának. Ha nemkívánatos egyedek közelítenek, azokkal csak, úgymond, eljátsszák az ívást: izgatottan remegnek, vonaglanak, de egyetlen ikraszem sem hagyja el szervezetüket. A rászedett hímek mindezt „készpénznek veszik”. Tényleges ívásra csak és kizárólag a megfelelő társakkal kerül sor. A két kutató akváriumi megfigyelése szerint 117 aktusból csupán 69 volt valódi és sikeres írás! JÚNIUS A LEGJOBB A SÜLLŐZÉSHEZ! Sebastian Schlott 7 év fogassüllő-fogási módszereit, eredményeit hasonlította össze a Fisch und Fang című folyóiratban megjelent korábbi adatok alapján. Összesen 622 fogassüllő „adatlapja” került a tanulmányba. A legfontosabb megállapítások a következők voltak: a kifogott hvak 62 százaléka folyókból, 31 százaléka tavakból, 5 százaléka kanálisokból és 2 százaléka kikötőkből származott. A folyók tekintetében a legjobb a Rajna volt, itt 105 példányt sikerült zsákmányolni, a legkevesebb - mindössze 10 egyed - a Lahn folyóban akadt horogra. Ami pedig a csalikat illeti, a természetes (hal)csalikra 62, a műcsalikra csupán 38 százalék kapott. A fogassüllők becserkészéséhez egyértelműen a június bizonyult a legjobbnak, de kedvezőnek számít még az október is. Gyatra kapást rögzítettek február és április között, vagyis az ívás előtti és alatti időszakban. ADJUNK ESÉLYT A HALAKNAK! Artur Kalmarczyk megszívlelendő felhívással fordult horgásztársaihoz. Azt kéri mindenkitől, hogy ne csak a saját, hanem a halak „fejével” is gondolkozzon. Napjainkban ugyanis már annyi csodacsali, horgászfelszerelés stb. kapható, hogy a halaknak alig akad menekülési, túlélési lehetőségük. Ráadásul úton-útfélen könnyen beszerezhetők a halkereső műszerek (vagyis a halradarok, echolotok) is, amelyek végképp végveszélybe juttatják a víz mélyén élő, bujkáló pontyokat, keszegeket és társaikat. Kalmarczyk szerint egy igazi - nemes lelkű - sporthorgász nem veti be teljes eszköztárát a halak kifogásához! Mindig kell hagyni egy „kiskaput” a meneküléshez, a túléléshez. Akkor is, ha csupán egy halról van szó... SVÁJCI HALFOGYASZTÁS A legfrissebb statisztikai adatok szerint az alpesi országban évente mintegy 46 000 tonna halat adnak el. Ez azt jelenti, hogy a svájciak évente fejenként 6,5 kiló halat esznek, ami heti 125 gramm hal elfogyasztásával egyenlő. A forgalomba kerülő halmennyiség kétharmada tengeri, egyhamada édesvízi. Mindösze 3200 tonna hal származik Svájcból (2000 tonna a természetes vizekből, 1200 tonna a tógazdaságokból - főleg a pisztrángos akvakultúrákból - kerül a piacra). A svájciak évente átlag 5000 tonna lazacot fogyasztanak, amelynek fele a norvég akvakultúrákból kerül az országba. Magyar Szó 2001. november 14., szerda ÍRÓK, művészek, HADVEZÉREK A VADÁSZATBAN (3.) Török idők jeles magyar vadászai A vadászatnak évszázadok óta nagy hagyománya van égtájunkon. Sok neves ember: író, művész, király, hadvezér hódolt az emberiség legősibb foglalkozásának. Ezt igyekszik bemutatni e sorozatunk, amelyben magyar vadászati és szépirodalmi írásokból közlünk részleteket, Törköly Istvánnak, e rovat egykori szerkesztőjének válogatásában. Történt az 1420-as években, hogy Zsigmond király meghívást kapott Rácországba, ahol István vajda vendége volt. A vendéglátó István vajda mindent megtett a magas rangú vendég tiszteletére. Volt ott minden a nagy vendégnek és a vendéget kísérő uraknak, szolgáknak. Nagy vigazság, eszem-iszom, közben zene, tánc, majd bajvívás. István vajda tudott Zsigmond király vadászszenvedélyéről, hiszen gyakran vadászott a Szepességben, Zemplénben, amíg a köszvénye engedte. Többnapi mulatság után István vajda nagy vadászatot rendezett a király tiszteletére, erdőn, mezőn, berken át. Szólt a tülök, és hajtott a pórnép gyalogosan és lovon. Zúgott az erdő a nagy vadhajtásban. Mindenki vetélkedett, legyen az magyar vagy szerb hajtó, csak hogy a király kegyeit elnyelje. Köztük volt István vajda apródja is, aki a hajtásban észrevette, hogy a bozótból visszatér a nagy „csikasz” vad, a farkas. Szól a vajda: „Hallod-e, Jankó! Kerítsd meg azt a farkast, élve vagy halva, királyodnak!” Ugrik Jankó, az apród, és űzi, hajtja a vadat árkon-bokron át, először lóháton, majd a sűrű szövevény miatt gyalogosan. A vad csikasz vicsorít és hőköl, de az apród nem ijed meg tőle, és tovább űzi. - Ki ez a kemény fiú, ez az apródod? - kérdezi a király - Hiszen ez még gyermek! -Jankó Szibinyáni, az én apródom, Erdély szülötte - felelte a vajda. A nagy hajtásban Jankó végig nyomon maradt, és egy jó mozdulattal leterítette a nagy ordast, majd a király elé vitte. A bátor tett láttán a király megkérte a vajdát, hogy a fiút engedje át az udvarába. így került Jankó Szibinyáni a dicső Hunyadi János Zsigmond király udvarába. És íme egy nyolcsoros gyönyörű vers, amelyben Arany János megénekli Mátyás király édesapjának, Hunyadi Jánosnak (aki 1456-ban döntő csapást mért a törökre Nándorfehérvárnál) csatában és vadászatban mutatott bátorságát: „Ott idővel karral s fővel Isten után vitte sokra. Másszor is még, többször is még járt vadászni farkasokra: Mint védője a keresztnek, Megrontója büszke tarnak, Idegen nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak. ” NIMROD a vadászok rovata Beszámoló Rendszerváltás utáni demokratikus vízben élők szerbiai üléséről Helyszín: az Al-Duna. Elnököl: Keszeg elvtárs (akarom mondani, volt elvtárs, most már úr), helyettese: Réka kisasszony az ellenpártból. Az ellenzékből jelen van még: Rák vajda, Sikló elvtárs (ő még mindig elvtárs) meg sokan mások. Többek között egy rozsdás biciklikerék küllőstül, egy másik biciklikerék küllők nélkül (a kormány még mindig nem merült el teljesen), egy vadonatúj gumibocskor ala „pirocanac”, harisnya nélkül, ha jól nézem, balos. A párja, ha jól látom, az is balos, harisnyástól 30 méterre a tömegtől vidáman olvassa a Víztükröt. (Úgy látszik, valaki Újvidéken a Dunába dobta a Magyar Szót.) Aztán itt van még egy munkáját végezetlenül hagyott lomahaiak rakéta. A kormánypártból itt van Harcsa király, Ponty vitéz, Süllő báró, Csuka miniszterelnök, a Törpeharcsa, Kecsege tisztaságfelügyelő, Dévér úr meg a piros szárnyú Keszeg, akiről nem tudni, melyik párthoz sorolja az ember. Első felszólaló Harcsa király: Adva van nekünk, illetve kiharcoltunk itt egy új demokratikus rendszert, amelyben nyugodtan úszkálhatunk fölfelé vagy lefelé, most már senki sem tarthat itt bennünket erőszakkal. Én a halak nevében ünnepélyesen kijelentem, hogy közöttünk megvan az egyetértés, a közös cél, mi úszni fogunk, méghozzá Európa felé, ha mindjárt horogra akadunk is. A tömegből Sikló elvtárs: Az ár ellen a folyamon fölfelé, az hülyeség. Harcsa király: Ön nem is úszhat fölfelé, mert a szemét mindig lefelé úszik. Második felszólaló a Törpeharcsa: Mert, ami azt illeti, a dolog nem éppen olyan egyszerű, mint ahogy a Harcsa kolléga be szeretné mutatni. Éntőlem úszkálhat ki merre akar,de mi van az én státusommal? Nem így szólt az egyezség. Mi van az én farkammal ? Úgy ígérték, hogy én is viselhetem azt függőlegesen, nem pedig vízszintesen. Réka kisasszony: Azt hiszem, Törpe úr, a farkával kapcsolatos problémái nem tartoznak az ülésre. Törpe úr: Kegyed könnyen beszél, hiszen nincsen farka. A tömegből Rák vajda: Majd mi adunk neki. Sikló elvtárs adhat neki, hiszen ő csupa farok. (Általános zűrzavar, röhögés, Béka kisasszony zátogva belevörösödik.) Süllő báró méltóságteljesen bugyborékol, jelezvén, hogy szólni akar. Maga, Réka kisasszony, ne tátogjon itten, mint a varangyos öreganyja. Csináljanak rendet. Kérem. Rák vajda, Süllő uram, jobb, ha te hallgatsz, rólad mindenki tudja, ki vagy. Te a Habsburgok asztalára vágysz, azért úsznál fölfelé. Te pedig, Törpécském, mit vagy oda annyira a farkaddal? Azokban a kis lokális pocsolyákban, ahol élsz, nagyon jól van az úgy is. Törpe úr: Éppen azt szeretném kérni, hogy adják meg nekem az autonómiát azokon a holt vizeken, és hadd viseljem én ott a farkamat, ahogyan tetszik. A kormány és az ellenpártok egyhangúan: Malo morgen. Ponty vitéz: Én amondó vagyok, menjünk Európába, Nyugatra. Önöknek fogalmuk sincs, mekkora lóbogarak élnek ott. Itt, nálunk, már ló sem nagyon van. Csuka miniszterelnök úr: Nem tudom felfogni, minek a lóbogárhoz ló ? A tömegből Rák vajda: Szarnak. Keszeg elnök úr: Ez sértegetés, ön sértegeti a tisztelt képviselő urakat (Sikló a tömegből, és elvtársakat). Rák vajda: Azt akarom megmagyarázni Csuka miniszterelnöknek, aki örökké a zavarosban halászik, hogy a bogárhoz lóürülék is kell. S ha már itt tartok, kijelentem, hogy nem fogok fölfelé úszni, az szent. Ponty vitéz: Nem, mert attól fél, hogy Hágáiig talál felúszni. Réka kisasszony: Kérem, uraim, eltértek a témától. Gumibocskor úr, mi az ön véleménye erről az úszásról: lefelé vagy fölfelé. Bocskor úr: Én itt maradok, nem megyek én sem jobbra, sem balra, itt legalább senki sem tapos belém. Harcsa úr: Talán azt hiszi, hogy Európában taposnak ! Bocskor úr: Hát nem tudom, azoktól minden kitelik. Keszeg úr: S önök, Kerék uramék ? Kerekek: Nem tudjuk. Valami rendesebb kormánnyal meg lehetne próbálni akármerre, de nekünk semmilyen kormányunk sincs. Kecsege tisztaságfelügyelő úr: Elhiszem, hogy süllő báró Európába vágyik, hiszen ő nemes, meg Harcsa király úr is vágyik a kövér lóbogarakra, Ponty uram is. Rák uram lefelé vágyik a hozzá közelebb álló testvérek felé, és sohasem fog arra úszni, mint a többi. Mindig hátrafelé igyekszik. Sikló elvtársról nem lehet tudni, merre fog elsiklani vagy kisiklani. Nekem sosem volt könnyű dolgom, mindig ezeket a nagy folyókat kellett tisztogatnom, és bizony itt elég sok a szenny. Hogy Európában milyen a helyzet, azt nem tudom. Talán miszter Tomahawk szolgálhatna egy kis felvilágosítással. Egyszerre ugrik fel a kormány és az ellenpárt valamennyi tagja. Végre egy pont felett megszületik az egyetértés: nem, nem, jobb, ha miszter Tomahawk hallgat. Az ülésről szóló jegyzőkönyvet összeállította és a vízből kiszűrte a Tintatoll. KOSZO Sándor