Magyar Szó, 2002. június (59. évfolyam, 126-151. szám)
2002-06-01 / 126. szám
2002. június 1., szombat SZABADKÁN MA FILM ZVEZDA: Kikötői hírek, amerikai, (17, 19, 21) MUNKÁS: Kikötői hírek, amerikai (18, 20, 22), VÁROSI MÚZEUM: A múzeum 2000-2002 között vásárolt tárgyainak kiállítása - ma a múzeum délután 4 óráig tart nyitva KÉPZŐMŰVÉSZETI TALÁLKOZÓ GALÉRIA: Szegedi és szabadkai művészek tárlata valamint Milan Marinkovic kiállítása ALFA STÚDIÓ: Gyurkovics Hunor alkotásainak állandó kiállítása ÜGYELETES Orvos: A Petőfi Sándor utcai mentőállomáson este 7-től reggel 7 óráig (terepi szolgálat), tel.: 94 vagy 551- 373. Járóbeteg-szolgálat: a Zmaj Jova utcai rendelőben * Gyermekgyógyászati rendelő, Duro Dakovic utca 14., tel.: 553-559 * Iskolai rendelő, tel.: 553- 627 * Nőgyógyászati rendelő,tel.: 552-543 * Gyógyszertár: a Városháza épületében, tel.: 552-499 * Városi kórház, tel.: 555-222.* Mentők: 551-373. Fontosabb telefonszámok Szabadkai magyar főkonzulátus 554- 811; * Szabadkai horvát főkonzulátus 557-793; A Népszínház jegypénztára: 557-438; S. O. S.: lelkisegély-nyújtó szolgálat: 553-000; Suboticatrans: 555- 566; * Vasútállomás: 555-606; * Hotel-Patria 554-500; Elektrovojvodina (diszpécserek): 44-336; Távfűtő művek (hibabejelentés): 548-383; Vízművek (hibabejelentés): 557-711; Taxi: Halo Taxi (Városháza alatt) 9766; SU-taxi (vasútállomásnál) 9784; Eko taxi 970; Expres taxi 9787; Korner taxi 9785; Kéményseprők: 553-072; Belvárosi Trgopromet üzlet (0-tól 24 óráig) 23-334, Funero 554-433 és Corpus 757-121 (temetkezési vállalatok) Mindent a drogról Táborozással egybekötött ingyenes felkészítő tanfolyam a vajdasági fiataloknak a Balatonon Az idén februárban a VMI és a budapesti Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány által a Vajdaságban első alkalommal megrendezett Köztes átmenetek - kiállítás a drogról elnevezésű rendezvény nagy sikert aratott. Nem véletlenül, hisz a Délvidéken gyakorlatilag nincsenek szakemberek és önkéntesek, akik ezzel a társadalmunkra is nagy veszélyt jelentő kórral szemben felvennék a versenyt. A gyerekekben sokszor fogalmazódott meg az igény, hogy szeretnének segíteni bajba jutott társaikon. Ezért született meg az ötlet, hogy egy kortárssegítő program keretében tizenöt középiskolás és két egyetemista képzését kezdik meg az idén nyáron első alkalommal a Balatonon. Fő cél, hogy a képzés keretében a résztvevőket megismertessék mindazzal, amit a kábítószerekről, illetve a mások megsegítéséről tudni kell. Az augusztus 26 és 31-e között Zamárdiban megrendezésre kerülő táborban az önismeret fejlesztésre, a konkrét szituációk feldolgozására, a drogismeretre fektetik a hangsúlyt, de a résztvevők többek között egy rehabilitációs központtal is megismerkednek majd. A táborozásra minden érdeklődő, bajba jutott társain segíteni akaró fiatal jelentkezését örömmel várják Vajdaság egész területéről. Bővebb információt illetve a táborba való jelentkezési lapot a VMI központi irodájában (24000 Szabadka, Aga Mamuzic utca 13-as szám) alatt lehet kérni vagy a 0244-553-801-es telefonszámon és a vmi@tipnnet.co.yu e-mail címen jelentkezni. Határidő augusztus elseje. A címer elkészült A csókai katolikusok ügybuzgóbbjai idejekorán megkezdték az előkészületet a június 23-án sorra kerülő Ezüstcsengő találkozó kórusszemle ünnepélyesebbé tételére. A már nyugalmazott fémipari dolgozó, Báló Piroska a „medvés” Marczibányi-címert (a földgömbön egy 7 medve áll görbe karddal a mancsaiban - ősi totemállat, az erő kifejezője fölötte ötágú korona látható, azt jelképezi, hogy a címeres cím viselője ősi nemesi családból származik) varrta ki 21 cm széles és 30 cm hosszú napszövetre. A koronát óarany fonallal, a pajzsot fekete szegéllyel, a háttért kékkel varrta ki, a medve fekete-fehér, a kard ezüst színű, a földgömb pedig zöld a kiválóan kézimunkázó asszony keze nyomán, aki a néhány gombolyag selyemcérnát Szegeden vásárolta, ott talált ui. kedvére valót, azaz a célnak megfelelőt. Bevallása szerint megszámlálhatatlan öltés és egy hónapig tartó tüsténkedés eredménye ez a figyelmet fölkeltő címer, a csókai Szentháromság templomot is fölépíttette Marczibányi család címere. Említésre méltó, hogy a település déli bejáratánál látható templomot 1803-ban kezdték építeni (a följegyzések szerint 1803. október 15-én Szuló János uradalmi igazgató felügyeletével új templom építését kezdték meg, az uradalmi és lelkészlak közvetlen szomszédságában). A templom 1809-ben készült el. Főbejárata fölött a Marczibányi-címer elmosódott állapotban van, tehát alig vonja magára a figyelmet. Minden bizonnyal föl kellene újítani, éppen úgy, mint az egész templomot is, mert hát a két évszázad nem múlt el nyomtalanul fölötte, nagyon megviselte. Nézegetjük a tetszetős címert, sőt meg is simogatjuk. Ügyes kéznek a munkája. Egy hónapja naponta néhány óra hosszát ezzel bíbelődtem, szívesen tettem, hasznos ajándék lesz. Az Ezüstcsengő találkozóra sokfelől, még Erdélyből is jönnek, ennélfogva több ajándékra is szükség lesz. Rajtam kívül még tizenhárom asszony készíti a Marczibányi-címereket. (Ez a család vetette meg a mai Csóka alapját... ennélfogva szorosan hozzátartoznak az általuk már mezővárossá lett Csóka történelméhez, s úgy látszik elérkezett az idő, amikor az itteniek érdemesnek tartják a puchói és csókái Marczibányiak címeréről letörölni a port.) Azt hisszük, hogy a közelgő Ezüstcsengő találkozó hatására „divatba gyütt” itt az említett címer, hiszen Báló Piroskánál már többen is rendeltek „medvés” Marczibányi-címert, de természetesen családjának is akar készíteni legalább egyet. is. NYÁRKÜSZÖBI MAZSOLÁK Mesteremberek a tükör előtt... - Ugyan-ugyan, mi a frászkarikáért bolondítanak egyre-másra bennünket ezek a drágalatos sajtótermékek ? - bosszankodik, morgolódik a jócskán tarfejű borbély mester zsebkendőjés műhelyének előterében, a szélesvásznú körtükör előtt. - Ugyan mire gondolsz, te birkanyíró? - fészkelődik forgószékben az immáron élemedett, kockafejű, vérbő kútfúrómester. - Igen jól beszélsz, sőt, jó is hallhatni a szövegedet! - csattogtatja ollóját igen-igen bőszen a tarfejű. - Különösen akkor mondod ki a szót, amikor azt állítod, hogy: birkanyíró! Hallod, ha reádpillantok, akkor... - Ugyan, add már ki a méregfogadat, vagy kihúzzam? Hallgass reá, te hebehurgya figaró! - Tudhatod til is nagyon jól, hogy arról cikkeztünk mostanában, hogy mennyire, de mennyire káros szervezetünkre a szesz, meg a cigaretta... - Hát nem jól tudjuk, nem jól írják a firkászok ? - Hogyan higgyek a betűknek vajon, amikor pár lappal odébb öles reklámplakátok hirdetik rámenősen, hogy az ilyen-olyan cigik meg-avagy meg nem-drágulnak, és a többi ördögülep-büdösségű, sátánfüvesből sodorintott, szívdöglesztő vérünk lesz, kísér kísér az elövendőktelen üdökben is?! Csak vegyék, vásárolják, fogyasszák továbbra is „egészséggel”, hiszen ezüstérmét, vagy mi a frászkarikát arattak anno dacumál itt, meg ott... Nemhogy rápingálnák minden egyes cigisdobozra azt a bizonyos, elrettentő halálfejet! - okoskodik, fejti ki őszinte véleményét a cimbora. - Miért, akkor talán kelendőbb lenne? - acsarkodik a másik. - Azt éppen nem hinném pillanatra se! — állítja határozottan a borbélymester, és bősz mozdulatokkal, módszeresen megtekeri aznapi sokadik cigijét... MOLNÁR CS. Attila Magyar Szó SZABADKA/TISZAVIDÉK 11 Mától életbe lépett az új gyógyszervényekre vonatkozó rendelet, amellyel az egészségügyre, ezen belül is a gyógyszerellátásra szánt szűkös eszközök gazdaságosabb, ésszerűbb felhasználását reméli a tárca. A Köztársasági Betegbiztosító Intézet még februárban hozott döntése értelmében a pozitív listán szereplő gyógyszerre kiírt recept egyfajta értékpapírrá minősül át, amellyel el kell tudnia számolni az egészségügyi intézménynek, a betegnek, az állami gyógyszertárnak egyaránt. Annak útja ugyanis kísérhető lesz kiírása pillanatától a betegsegélyzőben történő számítógépes nyilvántartásáig. A városban már elterjedt annak a híre, hogy a körzeti rendelőkben ezentúl csak harminc beteget fogadnak, sőt, hogy csak korlátolt mennyiségben írnak ki gyógyszert az orvosok. Szigorú ellenőrzés alá esik, hogy melyik orvos, kinek, milyen betegség esetén, mennyi orvosságot ír ki - mondja dr. Bojana Visnjic, az egészségházak hálózatának igazgatója, aki szerint a pénztelenség tette indokolttá a rendelet megszületését. Tény azonban, hogy az új receptek kiírása több időt vesz majd igénybe az orvosoktól, így óhatatlanul megnő a várakozási idő a rendelőkben. Annyiban igyekeztek segíteni a körzeti rendelőkben dolgozó orvosoknak, hogy elkészítették a gyógyszerek „személyi” számával ellátott jegyzék rövidített (leggyakrabban kiírásra kerülő medikamentumok) változatát, éspedig abc szerinti sorrendben, hogy az orvosok gyorsabban feltalálják magukat, a lehető legrövidebb idő alatt töltsék ki az egyébként új rovatokkal bővült recepteket. Mától csak a pontosan kitöltött, olvashatóan kiírt és két hétnél nem régebbi vényeket fogadnak el a patikákban, mert csak ezeket tudják majd megfizettetni a betegbiztosítóval. Mint megtudtuk, az orvos a heveny megbetegedések esetén egy hétre szóló mennyiséget, az idült megbetegedések esetében pedig két héttől egy hónapig terjedő időszakra szóló mennyiséget írhat ki. Várhatóan növelni fogja a várakozási időt az is, hogy mintegy felére csökkent azoknak az orvosoknak a száma, akik ezentúl gyógyszerkiírásra jogosultak. Kevés kivétellel ezek az általános orvosok, de egyes gondozókban - mint a cukorbetegeké, a bőrgyógyászaté, az onkológiai dolgozó szakorvosok is. Szabadkán erre ezentúl csak 184 orvos lett felhatalmazva. Közülük többen is tiltakoztak egyébként amiatt, hogy cirill betűkkel kell kitölteni a vényeket. Ezzel kapcsolatban az igazgatóorvos elmondta, hogy sajnos erre nem volt ráhatásuk, a Hivatalos Lapban ezt úja elő a rendelet, a vényeket Belgrádból kapják. Kardos Tibor magiszter, az Állami Gyógyszertárak igazgatója, bizonyos fenntartásokkal fogadta a határozatot. Szerinte ugyanis emiatt a gyógyszerészek gyakran kerülnek majd kényes helyzetbe. Ha ugyanis nem fogadják el a helytelenül kitöltött recepteket, akkor újabb tortúrának vetik alá a beteget, ha viszont, a beteg érdekeit védve, kiadják az orvosságot - mondjuk az éjjeli ügyelet során - akkor maguknak okoznak anyagi kárt. Mert az ilyen receptet nem fogják tudni megfizettetni a betegsegélyezővel, vagyis ez azt jelenti, hogy ennek anyagi terhét az Állami Gyógyszertár viseli. Az igazgató szerint egyébként megengedhetetlen, hogy a betegek, bizonyos korlátozások miatt, ne kapják meg a szükséges gyógyszert. Ez végzetes hiba lenne, amelynek következményeit valakinek viselnie kell. A rendelettel csakis az orvosilag indokolatlan gyógyszerkiadást szabad megakadályozni! S. KÁ. MÁTÓL Új vények érvényesek A gyógyszertámogatásra szánt szűkös eszközök indokolták a szigorú ellenőrzést Mindez ne történjen azonban a betegek kárára! MA BÁCSSZŐLŐSÖN Kórusok fellépése a templomban A budapesti Kicsinyek kórusa alsó tagozatos kisdiákokból áll. Fazekas Mara karnagy irányításával ma este fél hétkor ők, valamint a Tolnai Ilona által irányított helybeli vegyes kar és a Vinea Regis gyermekkórus adnak közös hangversenyt a bácsszőlősi templomban. Ez a koncert is része az immár 26 éve megrendezett, és azóta már Kárpátmedencei seregszemlévé duzzadt Bárdos Lajos népzenei heteknek, amely statisztikája szerint eddig több mint 15 ezer ember énekelt a változatos helyszínek valamelyikén. Tíz éve Vajdaságban is rendeznek ilyen hangversenyeket, idén Adán, Zentán, Újvidéken, s díszhangverseny lesz holnap Temerinben, ahol 8 kórus áll közönség elé, köztük a Vinea Regis is. Mint Tolnai Ilonától megtudtuk, a bácsszőlősi gyermekkórus a Pesti Vigadóban is bemutatkozik június 5-én, s akkor is a Kodály-tanítvány, Bárdos Lajos műveiből énekelnek majd. m. k. • • Ov, papucs, sisak... Néhány hónappal ezelőtt még automatikusan kikapcsoltam a biztonsági övét, amikor bekanyarodtam a Zenta melletti kis falumba, mert olyankor már otthon éreztem magam. Most viszont hazaérkezvén kiszállok a bejárat előtt kinyitni a kaput, s ahogy ismét az autóba ülök, időnként az övkapocsért nyúlok, becsatolni! Persze, nem teszem meg, inkább önmagamon mosolygok, mert ha véletlenül mégis telibe találnám a kapufélfát vagy az udvaromban valamelyik fát, cselekedetemet talán már nem bünteti a rendőr. Mégis jobb óvatosnak lenni, mint megijedni! Mert egyik közeli ismerősömnek legkevesebb egy napi bérébe került az az aprócska figyelmetlenség, amikor háza felé közeledve röpke megbeszélésre beugrott egy ismerőshöz, s utána nem védte övvel életbiztonságát. Igaz, mindössze néhány száz méter választotta el a házától, mely távon a húsz esztendőt megélt autó olyan mértékben sem gyorsul föl, hogy akkora csapást mérjen rá koccanás esetén, mint amit kitesz egy tisztességes pofon ereje, de „ugrott” hatszáz dinár. Mert a bozótos helyről kinyúlt elé a lapát. A pozitív szemlélettel megáldott utas ilyenkor azt mondja: ezer (avagy hatszáz) szerencse, hogy a mellettem ülő feleségem is nem szállt ki; a negatív gondolkodású mást mond, de az ő megjegyzését erkölcsi és vallási okok miatt nem közölhetjük. S míg én más alkalommal papucsban biciklizem haza a határból, egy-egy bukósisakos, ufós kinézetű motorkerékpáros int felém, azaz köszön. Faluhelyen ez még divat. Visszaköszönök, de hogy kinek, az talán a jövőben derül ki, ha majd fölismerem a kemény fejfedők — kék, zöld, tarka — alatt megbúvó embereket. Mostanság már az is acélfejet ölt, aki a faluszélről indul a határba, hogy megnézze, kikelt-e a vetés. Valóban: elcsúszhat a nagy porban, a minapi áldásos eső után pedig a sárban. De hogy ne tekintsük mellékes közlekedésbiztonsági tényezőnek a papucsot sem, nem térhetek ki alóla. Azon oknál fogva, hogy a rend őre a faluban terjengő hírek szerint - pénzt kér bizony a törvénynek ellenszegülő lábbeli viselőjétől, ha az lábával együtt a kerékpár pedáljára helyezi azt, s karikázni indul. Például a három házzal távolabbi boltba, esetleg éppen tejet szállít a szövetkezetbe kétkerekűjének a csomagtartójában. Mert a parasztember, nem éppen tiszta csizmájából kilép fejés után, de nem keres cipőt, hanem papucsot húz. Szabálytalan, kérem, nyilván amiatt, mert lecsúszhat, beakadhat, és kész a baleset! A papucs tönkremegy, a tej meg szétfolyik. Mindez megengedhetetlen. A már nem is nagyon új közlekedésbiztonsági törvény szándéka szerint - gondolom én - a biztonságosabb közlekedést, a balesetek csökkentését igyekszik szolgálni. Részben sikerrel, mert biztonsági övet sohasem csatoltunk be olyan reflexszel, mint mostanában. A rendőr pedig negyedszázados autóvezetői pályafutásom során csak néhány héttel ezelőtt fújatott első alkalommal alkoholos állapotomat vizsgálva. „Alulfújásom” biztos tudatában, mégis zavartan, azt is elfeledtem ellenőrizni, hogy cserélt-e fúvókát. Biztosan, mert az tagadhatatlan, hogy jobbára ifjú őrzőink kultúráltak, nem is csak ilyen higiéniai tekintetben, hanem fellépésükben is. A közös nyelv megtalálásával ugyan akad még némi gond - az egyik fél nemegyszer a szerbbel, a másik a magyarral áll hadilábon, a „világangol” pedig alighanem mindkét oldalon döcög, a lényeget mégis kölcsönösen megértik, bár szinte mindig jókora nézetkülönbség áll fenn az egyenruhás és a civil között. Ez utóbbi a véleményét különben sem a helyszínen szokta kinyilvánítani. Kételyeim mégis gyülemlenek. Nem amiatt, mert beszélik az emberek, hogy a szép új rendőrkocsik árát valahogyan meg kell keresnie a rendőrségnek, ha másként nem, hát a biciklis papucsosokon; azt sem hiszem el, hogy azért terjeszkedtek ki biztonságunk őrei a békés falura, mert a paraszt még képes fizetni, a munkás már nem. Kétkedve fogadom azokat a kósza híreket is, hogy faluja válogatja a rendőrt, avagy fordítva. A cél ugyanis a köz- és a közlekedésbiztonság fokozása. Azon okból vannak kétségeim, hogy nem tudom, bárki fölmérte volna, hány baleset származott falumban papucsos biciklisek, be nem kötött biztonsági övek, papucsok és hasonló okok miatt. Gondolom, nem sok. Esetleg olyan jelentéktelen következménnyel járt egy papucs, a határban körülnéző gazda otthon hagyott sisakja, a harminc-negyven kilométeres sebességgel vezető autós be nem csatolt öve, hogy az eset el sem jutott hivatalos helyre. Ha én lennék a biztonság felett őrködő angyal, akkor alighanem először is inkább a „fekete pontok”-at keresném, a falu urbanizálásához pedig más irányból futnék neki, bár számos esetben hatásosnak látszik a büntetés pedagógiai módszere. Minek a sok beszéd, amikor hatszáz vagy ezerötszáz dinár olyan pofont jelent, minek kapcsán azonnal meghajol a neveletlen felnőtt még a bürokratikus törvény előtt is. Igaz, olyasmit is mesélnek az emberek, hogy rendőrünk csak figyelmeztette a papucsos pedálozót, aki úgy nyilatkozott, hogy nem telik neki cipőre. Másnap mégis elrongyolódott, mégsem papucsnak nevezhető lábbeliben szállt a kétkerekűjének a nyergébe. Külföldi ismerősök az ilyesféle szabályon csak nevettek, s azt mondták, vicckönyvet kellene összeállítanunk a szabályainkról. Vagy, mondjuk, körülnézni a milliárdnyi kerékpárral megáldott Kínában. Igaz, ott még kommunizmus uralkodik. Azt is jó volna tudni: egyenruhást látva érdemes-e lerúgni papucsomat, és mezítláb nyomni a pedált. Mert a büntetés összegéért két pár papucsot biztosan vehetek. Ettől függetlenül cipőben biciklizem mostanában; ha valaki kaput nyit nekem, akkor már a garázsban becsatolom az övét, a rendőrgyanús helyeken pedig tolom a szerencsétlen rozogát. S olykor a veszélyre fölhívó (át)kiabálási kényszer fog el Zentán, amikor azt látom, hogy idős néni a kerékpárút mellett papucsban karikázva bekanyarodik az egyirányú utcába a forgalommal szemben. Fr.