Magyar Szó, 2002. július (59. évfolyam, 153-177. szám)
2002-07-21 / 169. szám
2002. július 21., vasárnap T „Kis lak áll a nagy Duna mentében, Oh, mi drága e lakocska nékem. Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája!” (Petőfi Sándor)ávolból; Fa leszek, ha.... Befordultam a konyhára - ezek a megzenésített Petőfi-versek tetszettek a legjobban a gyerekeknek, a VI. Anyanyelvápolási Tábor résztvevőinek Maradékán, ebben a szerémségi kis faluban, amelyet ezúttal is a református parókián tartottak. Az idei, immár hagyományosnak számító tábort többnyire a Petőfi-versek jegyében tartották, mondta Béres Fényszárosi Irénke, a tábor vezetője. A helybeli teleházban, a tábor keretében megszervezett számítógépes foglalkozáson is, az alapismeretek elsajátítása mellett az anyanyelvápolásra törekedtek, így az énekórán megtanult verseket „pötyögtették” be a számítógépekkel ismerkedő kispajtások. Az egyhetes foglalkozáson ezúttal is jórészt a helybeli óvodások és az általános iskolások vettek részt. Biztató, hogy a szomszédos kis falvakból is érdeklődnek a tábor iránt, és hogy ezúttal hat dobradói gyerek a maradéki családok vendége lehetett. Rajtuk kívül még Újvidékről és Kátyról érkezett egy kis csoport. A szervezők sajnálják, hogy elfoglaltság miatt Magyarországról, Dunavarsányból, a testvérgyülekezetből nem tudtak megérkezni a gyerekek. Valamennyi eddigi táborban ugyanazok a nevelők, foglalkozásvezetők, pedagógusok foglalkoztak a gyerekekkel. Látják a különbséget, a fejlődést, ugyanakkor azt is, hol lehetne javítani, hol vannak a buktatók. Mert vannak, és jó lenne mielőbb megoldást találni. A folytonosság fontosságát szinte mindegyik kiemelte. Éppen ez hiányzik a legjobban. Az, hogy ennek ellenére észlelhető a kimozdulás, jelzi, hogy van értelme annak, amit csinálnak. Jó lenne, ha ezt azok is tudomásul vennék, akik tehetnének az anyanyelvtanulás intézményesítéséért, akiken múlik az óvodák, az iskolák megnyitása a szórványtelepüléseken. Ha a „magját” nézem az anyanyelvápolásnak, akkor azt kell mondanom, van eredménye - mondta egy kis elgondolkodás után Krekity Olga újságíró, aki az anyanyelvápolási nyelvi játékokat tanította az elmúlt héten, csakúgy, mint a korábbi években. - Mondhatom, a visszajáró gyerekek között vannak nagyon tehetségesek, öt-hat hetedikes-nyolcadikos gyerekkel a legszívesebben külön is foglalkoztam volna, ha erre lett volna mód. Náluk látszik meg a legjobban az eddigi táborok eredménye, pontosabban kisugárzása, hiszen évközben is olvasgattak, annak ellenére, hogy az iskolában mindent szerbül tanulnak. Az idén egy nyolcadikat végzett diák magyar középiskolába iratkozott. Itt mérhető fel a foglalkozás értelme és üzenete a jövőre nézve. A részükre bizonyos értelemben, hátrányt jelentett a most induló elsősök felzárkózása, mert velük természetszerűen elölről kellett kezdeni mindent. A korosztályok közötti különbség miatt nehéz volt megszervezni a foglalkozást, a csapatmunkát viszonyítva eddig is eljuthatunk. Édes anyanyelvünk újratanulásától eljutottunk a nyelvi fejtörőkig, hogy értik a gyerekek a Lúdas Malett szabad foglalkozás alatt a népi hímzéssel is próbálkoztunk, közben népdalokat, magyar nótákat énekeltünk. - Előre sajnáljuk, hogy Fánn Brigitta, akivel most még együtt foglalkoztunk az ovisokkal, őszre már nem taníthat Maradékon, mert Piroson kezd az óvodában dolgozni - mondta Berta Júlia feketicsi nyugdíjas óvónő, aki szintén rendszeresen foglalkozik nyaranta a gyerekekkel. - Jó lenne, ha helyette új óvó néni jönne, és tovább tudná építeni megkezdett „kisházunkat”, édes anyanyelvünket. - Mindenképpen kellene - teszi hozzá Ali István feketicsi néptáncoktató, aki ezúttal rábaközi dús táncokat tanított be eredményesen. Az esti előadáson ezt mindenki minden korosztály igazolta. A lelkes közönség, többnyire a szülők és a nagyszülők is pedig tapssal köszöntötték, bátorították őket. Az óvodások Az ovisokkal, Mikulinac Melanival, Ipacs Annamáriával, Tasi Melittával, Ipacs Edvarddal, Radvány Brigittával, Varga Krisztiánnal, Varga Kornéliával, Mikulinac Igorral, Dobosi Martinával, Báró Attilával és Fáin Adellával Berta Júlia és Fáin Brigitta óvónők foglalkoztak. A teleházban a rögtönzött egyhetes számítógépes tanfolyamon ifj. Béres Károly, ifj. Junger Ferenc és Szanyó Gábor egyetemisták foglalkoztak a gyerekekkel. Közülük sokan először fogták meg az egeret, ültek a számítógép elé. Néhányukat még bátorítani is kellett: attól féltek, hogy elrontják a gépet. Aztán nagyon megörültek, amikor a nyomtatókból előbújtak az első kis rajzocskáik, próbálkozásaik, vagy Petőfi begépelt versei... Nagy meglepetést jelentett a tábor résztvevőinek ezúttal is Vukosavljev Nagy Iván vendégszereplése Mátyás király igazságával. Pénteken délután nagy volt a sürgés-forgás a református parókián. Egy csoport a kiállítást rendezte, a másik a lebonyolított versenyek eredményeit összegezte. Megérte, mert a szülők, a vendégek meglepetése ezúttal sem maradt el. Egy hét gazdag termése: rajzok, kézimunkák, gyurmák, terménykollázsok várták őket. Este pedig tábortűz mellett nézték végig a gyerekek és nevelőik alkalmi műsorát, amelyet ezúttal a parókia udvarán épülő Petőfi Sándor Kultúrotthon nyitott színpadán mutattak be. Egyben ez volt az első, igaz, nem hivatalos felszentelése is. z előadás keretében Béres Fényszárosi Irénke átadta az első magyarigazolványokat Maradékon az Urbán családnak, Veronkának és Józsefnek és leányuknak, Angélának. Ezt követően megköszönte a maradéki gyülekezetnek, az újvidéki Ökumenikus Szeretetszolgálatnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatást. Tájékoztatóul elmondta, hogy viszonylag sokan igényeltek magyarigazolványt Maradékon, és hogy jó részük meg is érkezett. Ezekben a napokban az érdekeltek átvehetik a parókián. STANYÓ TÓTH Gizela „Kis lak áll...” A Petőfi-versek jegyében tartották meg Maradékon a VI. Anyanyelvápolási Tábort tyit, és hogy mit jelent deresre húzni... Éppen ezért kellene most továbblépni, korrigálni azt, amit lehet. Ha másként nem megy, legalább a hétvégi óvodát, esetleg anyanyelvápolást is jó lenne megszervezni. A néptánc tanulása mellett erre is nagyobb súlyt kellene fektetni. A népdalt, a magyar nótát, a néptáncot megszerették a gyerekek. De nem csak ez jelenti az anyanyelvet. Erre rá kellene most építeni a tartalmat, a lényeget, ami szavatolná a folytonosságot az identitás megőrzésében. Gyönyörű könyvtár van itt a parókián, jó lenne, ha ezt jobban látogatnák a gyerekek. Sokat jelent az is, hogy a kábeltévé révén most már többen nézik a műholdas adásokat: a Duna Televíziót, a magyar kettest. Egyetértenek ezzel a helybeliek, a szülők is. Érződik a gyerekek kiejtésén is a fejlődés. Szebben hangzik most már az ének is, mondta Danyi Zsuzsanna énektanárnő. Az első táborra emlékezve Olga - A mostani táborban Petőfi megyefontosnak tartotta kiemelni: nősített verseire összpontosítot- Álmodni sem mertem volna tánk. Többnyire ismerték is már 1997-ben, hogy a körülményekhez ezeket a verseket a gyerekek. Emeli Mátyás király igazságát hallgatják a gyerekek Vukosavljev Nagy Iván előadásában .Jövőre is eljövünk” - üzenik a tábor résztvevői „Fa leszek, ha fának vagy virága” - énekelték a lányok virághímzés közben. A háttérben látszik az épülő Petőfi Sándor Kultúrotthon A jól felszerelt teleházban, csapatmunkával minden könnyebben ment. Az alapismeretek elsajátítása mellett játék közben lehet a legjobban megbarátkozni a billentyűkkel és az egérrel... Gyümölcs, állat, virág A legtöbb pontot a Gyümölcs csoport érte el. Tagjai: Túri Viktor, Romoda Ferenc, Koller Renáta, Hajnal Tibor, Danyi Endre, Répási Viktória, Danyi Dávid és Detelin Tibor. Kevéssel maradt le az Állat csapat, ők lettek a másodikak: Skrivány Lídia, Urbán Angéla, Szalács József, Báró András, Putica Leonard, Hajnal Anita és Papp Róbert. Nyomukban volt a harmadik helyezést elért Virág csapat: Koroknai István, Koroknai Tibor, Putica Elizabetta, Ipacs Róbert, Birinyi Szilvia és Radvány Gabriella. Valamennyien jelképes jutalmat, könyveket, zsírkrétát, csokoládét, cukorkát és más apróságokat kaptak. Magyar Sió RIPORT 11