Magyar Szó, 2002. július (59. évfolyam, 153-177. szám)

2002-07-30 / 176. szám

2002. július 30., kedd PEPSI SZIGET 2002 Egy hét buli Gerendai Károly, a fesztivál egyik szellemi atyja az idei Szigetről Mindössze egy nap van hátra, és au­gusztus 1 jétól újra elözönlik a Hajógyá­ri-szigetet a világ legkülönbözőbb tájai­ról érkező fiatalok. Az idei tizedik jubi­leumi fesztivál a megszokott programo­kon túl sok újdonsággal is szolgál, ám Gerendai Károlyt, a fesztivál egyik szel­lemi atyját most mégsem a programok­ról, hanem arról kérdeztük, hogyan is lett a Diákszigetből Európa egyik legna­gyobb fesztiválja. • Amikor 1993-ban megrendezték az első Diákszigetet, már megfogalma­zódott, hogy jó lenne hagyományt te­remteni belőle, vagy egyszerűen csak egy jó bulit szerettek volna csinálni? - Már a kezdet kezdetén abban gondolkodtunk, hogy a fesztivál remél­hetőleg többször is megismétlődik, de nem voltak merev elképzeléseink ar­ról, hogy hogyan tovább. Az első Diák­sziget inkább arra volt jó, hogy fel tud­tuk mérni a fiatalok igényeit. Akkori­ban persze egészen más volt a helyze­tünk, hiszen nem volt egy cég a hátunk mögött, csupán a Sziámi zenekar, és valójában Müller Péterrel és néhány barátunkkal - tapasztalatok nélkül­­ álltunk neki megszervezni egy igazi nagy bulit. • A helyszínt illetően hogyan esett a választás a Hajógyári-szigetre? - Amikor a fővárosi önkormányzat­nál beszélgettünk arról, hogy szeret­nénk egy többnapos fesztivált rendez­ni, megtetszett nekik az ötlet, segítet­tek, és lehetséges helyszínként felaján­lották a Hajógyári-szigetet. Tehát a fő­város már 1993. óta támogat bennün­ket. • Az első Diáksziget - ha gazdasági szempontból nem is - nagy sikert ara­tott a fiatalok körében, a második Eu­­rowoodstockon pedig már külföldi sz­tárok is felléptek. Anyagilag nem volt ez túl nagy ugrás? - De igen. A költségvetéssel eléggé elszámoltuk magunkat, rengeteg adós­ságot halmoztunk fel, és onnantól kezdve kényszerpályára kellett áll­nunk. Tehát annak ellenére, hogy alapjában véve sikeres rendezvényt hoztunk létre, anyagilag nagyon meg­terhelt bennünket. Majdnem 19 millió forint tartozásunk keletkezett, és ah­hoz, hogy ezt vissza tudjuk fizetni, más­hogy kellett szerveznünk a következő évi fesztivált. Ki kellett termelnünk a veszteséget Ezért én 1994 óta lényegé­ben csak a Szigettel foglalkozom. • Nem érzi úgy, hogy ezzel valójában egyre inkább háttérbe szorult a fesztivál eredeti, úgymond közösségi szellemisé­ge, és a pénz kezdett diktálni?­­ Ez nagyon ambivalens dolog, hi­szen ha visszaemlékszünk az első fesztiválra, a legtöbb támadás - azon túl, hogy drogsziget­­ azért ért ben­nünket, hogy túlságosan amatőr, amit csinálunk. Nincs elég vécé, nincsenek profi módon megszervezve a progra­mok, ami valójában szerintem adott egyfajta bajt a rendezvénynek. Legú­jabban pedig éppen a dolog természe­tességét sírják vissza legtöbben. Én azonban úgy gondolom, hogy a Sziget valódi sikerének nem az volt a titka, hogy természetesebb környezetben bulizhattak a fiatalok, és kevesebb rek­lámmal találkozhattak, hanem hogy volt egy olyan világ, ahol - miután át­keltél egy hídon -, egészen más játék­­szabályok működtek, mint máshol. Rengeteg fiatal nyaralhatott együtt, miközben sokszínű kulturális progra­mokon vehettek részt. Ha megnézzük, ez ma is pontosan ugyanígy működik. Sőt, a kínálat és a szolgáltatások évről évre folyamatosan javulnak. • A fesztivál mégis elvesztette szub­kulturális jellegét, és egy tömegrendez­vénnyé, szinte plazává nőtte ki magát.­­ A Sziget jelentőségét felismerte az üzleti világ, ami a kezdet kezdetén nem volt jellemző. Igaz, a legelső fesz­tiválon is voltak támogatók, akkor is voltak reklámfeliratok, persze nem ilyen nagyságrendben. A dolog másik oldala az, hogy akik kezdetben együtt buliztak a Szigeten, azóta már időseb­bek lettek, másfajta igényeik vannak, mint a mai fiataloknak, vagyis a jelen­legi célközönségünknek. Persze nincs értelme tagadni, hogy a Sziget sok szempontból valóban megváltozott, csakhogy ezzel párhuzamosan a világ is más lett. Új zenei trendek születtek, ezeknek is megpróbáljuk megmutatni mindenféle stílusát. Csak egy példa erre: míg 1993-ban itthon nem is léte­zett a technozene, addig mára a Tilos Rádió sátorban a Cinetrip Labirintus­ban és a Fényár-Hangárban műfajilag ugyanarra a zenére bulizhatnak a fiata­lok, de míg az előbbiek inkább az un­derground vonalat képviselik, addig az utóbbi a populárisabb irányt célozza meg. Tehát nem tűntek el az underg­round irányzatok, sőt kibővültek, de a programok kiegészültek populárisabb műfajokkal is. • Ennek elsősorban gazdasági okai vannak?­­ Leginkább az a célunk, hogy olyan fesztivált szervezzünk, ahol a leg­különfélébb érdeklődésű emberek is megtalálják a maguk szórakozását. Természetesen gazdasági oldalról is meg lehet közelíteni a kérdést, hiszen abból a bevételből, ami a mainstream, vagyis a nagyobb tömegeket vonzó programokból befolyik, be tudunk for­gatni bizonyos százalékot az undergro­und vagy alternatív programokba. Mert ha megnézzük, valóban nőtt a populáris programok száma a Szige­ten, ám ezzel párhuzamosan a másik oldal még többet színesedett. • Meddig bővíthető még a Sziget?­­ Már nincs értelme bővíteni, hi­szen így is túlkínálat van. Szerintem a fiataloknak sincs igényük több prog­ramra. Másrészt pedig számszerűen is a határához ért a Sziget befogadóké­pessége, bár idén ötezer fővel mege­meltük a maximális létszámot, ami az új helyszíneknek köszönhető. • A külföldi kapcsolatoknak van va­lami köze ahhoz, hogy az 1998-ban ala­kult Európai Zenei Fesztiválszövetség, a Yourope alapító tagjai közé kerültek, vagy ez csupán presztízsértékű gesztus volt? - Jelenleg a szövetség inkább for­mális, de később remélhetőleg a gya­korlatban is kamatoztatni tudjuk a kapcsolatainkat. • A választások kapcsán kialakult politikai helyzet miatt nem fél attól, hogy a politika megjelenik a Szigeten is? - Ez a lehetséges probléma ben­nünk is felmerült, de bízunk abban, hogy - mivel a fesztiválon eddig soha nem jelent meg a politika -, a fiatalok most sem azért jönnek, hogy ellentéte­ket szítsanak egymás között csak azért, mert másféle nézeteket vallanak. A fesztivál idén is, mint minden évben, arról szól majd, hogy a világ legkülön­bözőbb pontjáról érkező fiatalok egy hétig együtt nyaralnak és buliznak, a külvilágot pedig a hídon túl hagyják. (Népszabadság) Gerendai Károly Magyar Sió EGYETEMI IRATKOZÁS Még 1711-en sze­rezhetnek inde­xet az Újvidéki Egyetemen Az Újvidéki Egyetemen szep­tember 2-a és 20-a között bonyolít­ják le a második pályázati idősza­kot. A jelentkezési időpont a leg­több karon szeptember 2. és 3. kö­zött lesz. A Művészeti Akadémiára szeptember 2-án, a Tanítóképzőbe szeptember 2. és 4. között adhat­ják át pályázati okmányaikat a diá­kok. A Bölcsészettudományi, a Technológiai, az Orvosi, az Építé­szeti és a nagybecskereki Műszaki Karon szeptember 5-én, a Mező­­gazdasági Karon szeptember 6-án tartják a felvételi vizsgákat. A Mű­szaki Tudományok és a Termé­szettudományi-matematikai Ka­ron 5-én és 6-án szervezik a minő­sítővizsgákat, míg a Művészet Aka­démián a képességvizsgák miatt ez több időt vesz igénybe, így 3. és 11. között vizsgázhatnak a jövendőbe­li hallgatók. Az iratkozási időszak karon­ként eltérő. A Műszaki Tudomá­nyok Karán szeptember 9-én és 10-én, a Technológiai Karon 9-11- e között, a Természettudományi Matematikai Karon 10-13-a kö­zött, a Tanítóképzőbe 10. és 17. között, a Mihailo Pupin Műszaki Karon 11. és 15. között, az Építő­mérnökin 12-én, a Bölcsészettudo­mányin 12-én 13-án, a Művészet Akadémián 13-án, a mezőgazdasá­gin 16-án és 17-én lehet beiratkoz­ni, míg az Orvosi Karon szeptem­ber 20-ig várják az iratkozóka. A második pályázati időszak­ban még 1711-en szerezhetnek in­dexet, ebből 327-en közköltségen, 1384-en pedig önköltségen tanul­hatnak majd. A Jogi, az Orvosi és a Testnevelési Karon már az előző időszakban betelt minden szabad hely, a Technológiai Karon is csak 182 önköltséges szabad hely ma­radt, a többin mindkét kategóriá­ban. Mint ismeretes, ebben az irat­kozási időszakban várják a külföl­dön érettségizett diákok jelentke­zését is, akik a közköltséges lét­szám felett nyerhetnek felvételt. M. E. MŰVELŐDÉS 11 KULTURÁLIS FIGYELŐ Botrány Dubrovnikban A dubrovniki egyházi hatóságok megtiltották, hogy Goranka Vrus Murtic kiállítását a Szent Klára kolostorhoz tartozó Klarisa galériában Branko Sbutega kotori plébános, Goranka és Edo Murtic régi barátja, egyébként a művészet kiváló értője, nyissa meg. A dubrovniki Szent Klá­ra kolostor igazgatója, aki ilyen határozatot aligha hozhatott Zelimir Pu­lic dubrovniki püspök belee­gyezése nélkül, a galéria veze­tőjéhez intézett levelében kifej­ti, hogy dán Sbutega nem te­heti be a lábát a kolostor kere­tében működő képtárba a ka­tolikus egyház és papság hábo­rús szereplésére vonatkozó ki­jelentése és a B92 Rádiónak adott interjúja miatt, amelyben „hízelgett a belgrádi közönség­nek”, s azzal vádolta meg a horvát papokat, hogy buzdításukra tódult ki százezres tömeg a spliti sétányra a háborús bűncselekménnyel vádolt No­­rac tábornok védelmére. A dubrovniki egyházi hatóságok döntése felhá­borodást váltott ki Horvátország demokratikus közvéleményében. A dubrovnikiak egy csoportja is tiltakozott. A kiállítást végül is Bozidar Gagro művészettörténész, Horvátország párizsi nagykövete nyitotta meg. Csak hat film a verseny­­műsorban Az augusztus 5-e és 8-e között megrendezésre kerü­lő herceg­ novi jugoszláv filmfesztivál versenyműsorá­ban csak hat hazai játékfilm szerepel, ennyi alkotás ké­szült el ugyanis egy év alatt az országban. Két külföldi filmet, egy macedón és egy szlovén produkciót verse­nyen kívül mutatnak be. Dragán Marinkovic Bume­rángja nyitja a hazai filmek 16. seregszemléjét. Jeremy Irons és Serbedzija Crna Gorában forgat Nina Mimica, a horvát filmművészet klasszikusának, Vatroslav Mimi­­cának a lánya augusztus végén Crna Gorában forgatja Matilda című film­jét, amelynek főszereplői Jeremy Irons és Rade Serbedzija, valamint Jenny More és Cecilia Roth. Piero Amati producer, akinek ez már a ne­gyedik játékfilmje, amelyet Crna Gorában forgat, már Budvában tartóz­kodik, de még nem jelölte ki a forgatás lokációját. Jeremy Irons érkezé­se augusztus 20-ára várható. Sveti Stefa­­non fog megszállni abban az apartman­ban, ahol annak ide­jén Elizabeth Taylor és Richard Burton, Sophia Loren és Car­lo Ponti, Sylvester Stallone és más vi­lágsztárok is laktak, s ahol a napi panzió je­lenleg 1500 euró. -rl- Vendégszereplések egész nyáron Erdélybe készülnek a topolyai néptáncosok Igen mozgalmas a nyár a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ szakosztályai számára, hisz egymást kö­­vetik a fellépések, vendégszereplések, versenyek. Közben csak néhány napig tartózkodnak itthon, és máris készülnek a kö­vetkező rendezvényre, ezúttal Erdélybe, Topolya testvérváro­sába, a gyergyószentmiklósi népzenei fesztiválra. Erről beszél­gettünk Kelemen Gáborral, a központ alelnökével. - A rendezvények sora már hosszabb ideje tart, hisz a szokásokhoz híven idén is részt vettünk a Keketáncon, Gyöngyösbokrétán, Durindón, és a római tartományi szem­lén, ahol a Cirkálom tánccsoport aranyérmet kapott, csak­úgy, mint a másik topolyai egyesület, a Vuk Karadzic tánco­sai. Emellett május végén, június elején központunk tagjai három napig a Magyarországon, Topolya testvérvárosában, Szentesen tartózkodtak a kulturális fesztiválon, ahol egy szo­­boravatón, majd fotókiállításon léptek fel az Auróra nyelv­művelő és beszédművészeti szakosztály szavalói, a haláris asszonykórus, a topolyai zeneiskola tanárainak harmonika kvartettje, valamint a moravicai fúvószenekar. A kiállítás szerzője a topolyai Rind István fényképész volt, aki fotóin megörökítette az egykori és mai Topolyát. Ezt követte a Ha­táron Túli Magyarok Művészeti Találkozója Budapesten, ahol jelen voltak az észtországi, lettországi, ukrajnai, csehor­szági, romániai, horvátországi, szlovéniai stb. magyarok is, valamint mi és a zentai művelődési ház táncosai. Az egyhe­tes fesztivál keretében a Petőfi Sportcsarnokban és a Népli­getben léptünk közönség elé, közben pedig eleget tettünk egy másik meghívásnak is, és a Jánoshalmi Napok alkalmá­ból egész estét betöltő műsort adtunk. Magyarországi ven­dégszereplésünk ideje alatt öt táncosunk felvételizett a bu­dapesti Népművészeti Főiskola néptánc szakán, sikeresen, mindannyian felvételt nyertek. Időközben a központ ver­senytáncosai Szentesen egyhetes táborban vettek részt, az Auróra tagjai pedig számos versenyen, megmérettetésen igen kimagasló eredménnyel szerepeltek. A Szép magyar beszéd elnevezésű versenyről, Győrből Kazinczy-éremmel tért haza Beretka Katinka, Szekszárdról pedig egy hasonló versenyről Babits-díjjal Varmuzsa Ildikó, míg felkészítő ta­náruk, Vass Borsodi Borbála Zs. Szabó László-díjat érde­melt ki. Emellett részt vettek Veresegyházán az Anyám feke­te rózsa elnevezésű versenyen, a topolyai versíró és szövegil­lusztráló táborban és a napokban Kishegyesen a Dudás Kál­mán szavalóversenyen. - A táncosok vendégszereplése is folytatódott, így július közepén a németországi Bad Schönburgban, Kiskunmajsa testvérvárosában vendégszerepeltünk a majsaiakkal együtt. A fellépések mellett kirándulásokat is szerveztek számunkra vendéglátóink, többek között a Mercedes egyik részlegébe, Heidelbergbe stb. Az útra elkísértek bennünket az önkor­mányzat vezetői is, a polgármester és a végrehajtó bizottság elnöke, akik tárgyaltak az ottani vezetőkkel a két város kö­zötti kapcsolat alakításáról. Szakcsoportaink jelenleg tábor­ban vannak, vagy szorgalmasan próbálnak, hisz holnap éjjel utazunk erdélyi testvérvárosunkba, Gyergyószentmiklósra egy népzenei fesztiválra, ami augusztus 5-ig tart - Nem szóltunk még a Csalóka zenekarról, mely a Tanya­színház idei előadásának zenei anyagát állította össze, és amelynek megjelent az első CD-je is. Ennek bemutatója a Dombos Feszt keretében volt, augusztus 18-án pedig Pali­­cson lesz, és őszre Topolyán. Augusztus 20-án ismét Szentes­re utazunk, a Szent István-napi központi ünnepségre, majd 29-én a szanki nemzetközi népzenei fesztiválra, szeptember elején pedig a Majsai Napok elnevezésű rendezvényre. Köz­ben lesz egy hét pihenő, ugyanitt, ahol központunk 40 tag­jának biztosítottunk egyhetes nyaralást.­­ Anyagilag persze nem könnyű mindezt fedezni, rész­ben az önkormányzat segít, részben pedig magyarországi alapítványok támogatásával. A Nemzetközi Kulturális Alap­program, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Illyés Közalapítvány rendszeres támogatónk, de besegít a to­polyai helyi közösség, és akadnak szponzorok is, mint a ver­síró tábor alkalmával a Csáki Lajos iskola, továbbá a műve­lődési otthon, Topiko, csantavéri szövetkezet. Minden segít­séget ezúttal is hálásan köszönünk. Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy szeptember elsejétől várjuk az új tagokat, akik szeretnének bekapcsolód­ni valamely szakosztályunk munkájába. A központ kereté­ben énekelhetnek, zenélhetnek, táncolhatnak, szavalhat­nak, kerámiával foglalkozhatnak, tehát mindenki megtalál­hatja a számára legközelebb álló tevékenységet korától és ér­deklődési körétől függően. NAGY Klára

Next