Magyar Szó, 2002. augusztus (59. évfolyam, 178-204. szám)
2002-08-02 / 179. szám
12 NAPSUGÁR A mi csatornapartunk Olvastam egy verset, amely nagyon megragadta a figyelmemet. József Attila költeményének a címe Perc. Ez a vers azért nyerte meg a tetszésemet, mert a nyárról szól, és nekem rögtön a szünidő jutott az eszembe. A költő egy kisfiút említ, aki valamiért lefutott a folyó partjára, közben nagyon kimelegedett. A közelben lévő árnyékos fa alá ledőlt. Amint itt pihent, hallgatta a madarak fütyörészését, a fák lombjainak susogását, a folyó morajlását. Nyáron én is sűrűn lemegyek a csatornapartra horgászni. A parttól nem messze épült fel a posztógyár. A szemközti oldalon egy nagy malom emelkedik. A mi csatornapartunk elég kopár, és a part mentén fölhalmozódik a szemét, amit a víz odasodor. Ez elszomorító látvány. Nemrég hatalmas gépekkel a nádast is letarolták. Bizony, odalett sok vízimadár fészke. A nádas helyét és a partot feltöltötték sárgaföldes, téglás törmelékkel. Ettől olyan üres lett az egész környék. Pedig érdekes volt bebújni a susogó nádasba, és jó messzire behajítani a horgot. Ahogy visszaemlékszek, a gyár és a malom zúgásától én bizony egy madár dalát sem hallom. A közeli Bőgő szaga elnyomja a víz és a természet illatát. Szeretnék olyan vízparton horgászni, ahol nádas van, tele élettel, hanggal, illattal és a parton fű és virágok nőnek. A nap égető sugarai elől pedig bármikor behúzódhatnék egy nagy, lombos fa árnyékába. DOROGHÁZI Róbert, 5/1, Petőfi brigád iskola, Kula VÉLEMÉNYEZTE: VUKOVICS GÉZA - DAGI Kedves Robi! „Dalol a madársereg, / Hogy az erdő zeng belé. / Maszatos parasztgyerek / Inal a folyó felé. ” Te, témádnak megfelelően, átmesélted József Attila versét, én megidéztem belőle, s mindhárman a természet mellett tettünk hitet. Amellett a természet mellett, amely szavaid szerint „szomorú látvány ”. Ékesebben, kifejezőbben nem is lehet szólni a természetvédelemről, mint ahogy azt te saját tapasztalatod, meglátásod alapján tetted. Minden szavad vád azok ellen, akik így tönkretették csatornapartotokat, még ha a jó szándék örve alatt tették is azt. Mert mit is ér az állítólagos fejlődés, ha kárt tesz az állat- és növényvilágban. Jóllehet csupán azt a vágyadat fejezted ki, hogy olyan vízparton horgásszál, ahol nádas van, tele élettel, hanggal, illattal, egyúttal igazi természetbarátnak bizonyultál, aki ezt meggyőzően szavakban is ki tudta fejezni. Horgásztam BOHATA Csaba, 2. c, Jovan J. Zmaj iskola, Kanizsa Tükör előtt Lakásunkban több tükör is van, de én eddig alig vettem őket észre. Mostanában azonban bármelyik tükör előtt haladok el, akaratlanul is megállok, és farkasszemet nézek magammal. Úgy látszik, én is abba a korba léptem, mint bátyám, akit számtalanszor rajtakaptam, hogy nézegeti magát. Nem tudom őt mi tartotta a tükör előtt, de engem többnyire azok a testrészeim, amelyek nem tetszenek, túl gömbölyűk. A szemeim is elég aprók, a szemöldökön pedig túl színtelen. Az orrom elég tűrhető, csak az a néhány szeplő ne volna rajta. A füleimmel nincs baj, jól hallok velük. A számmal is elégedett vagyok. Lefelé haladva tekintetem a hasamon áll meg. Láthatóan van egy kis pocakom. Valószínűleg a sok csokievést csökkenteni kellene. Többször gondoltam már a fogyókúrára, de ilyenkor mindig anyám szavai jutnak eszembe, hogy így vagyok a legszebb. Ezt persze könnyen elhiszem és nyugodtan nézek valami édesség után. Ilyennek látom magam a tükör előtt állva. Szerintem azonban sokkal fontosabb az, hogy belül milyenek vagyunk. Vagyis az, hogy az emberi, jó tulajdonságok megvannak-e bennünk. TÓTH Tamás, 7/3, Samu Mihály iskola, Péterréve • • Önéletrajz Nevem Szabolcski Donald, nemsokára betöltöm a tizenötödik életévemet. A nyolcadik osztályt fejezem. Barna a szemem, és barna hajam van. Középmagas vagyok, a negyedik helyen állok a tornasorban. Az utóbbi időben súlyfelesleggel küszködöm. Ez azért van, mert nagyon szeretek enni, legfőképpen csokoládét. Apukám mindig mondja, hogy ne egyek annyit, mert a lányok majd felém se néznek. Kreol a bőröm, még télen is, de nyáron, mikor napozhatok, úgy nézek ki én is, mint a csokoládé. Ami a belső tulajdonságaimat illeti, az első helyen említeném, hogy nagyon keményfejű és akaratos vagyok. Ha valamit a fejembe veszek, azt senki, de senki sem tudja megváltoztatni. Jellemző még rám a nyugtalan természet. Nem tudok még öt percet sem ülni, vagy állni egy helyben. Ezért a tanárok nagyon mérgesek rám, és mindig árulkodnak az osztályfőnökömnek... Szeretem, ha a barátaimmal együtt lehetek, és jókat szórakozunk. A szabad időmben leginkább motorozok. A házimunkához nemigen fűlik a fogam, de a műhelyben szívesen segítek. Célom az, hogy beiratkozzak egy mezőgazdasági középiskolába, és azt sikeresen befejezzem. SZABOLCSKI Donald, 8. c, Petőfi Sándor iskola, Becse Magyar Szó 2002. augusztus 2., péntek Újvidéki gyermek egy napja Reggel az óra hat órakor csörög. Szülei álmos fejjel szaladnak a fürdőszobába. Mosdanak, öltözködnek és sietnek a munkába. Ilyenkor van a házban a legnagyobb zűrzavar. Apa nem találja a szemüvegtartóját, anya pedig a lakáskulcsot. Anyának az utolsó pillanatban jut eszébe, hogy gyermekét is fölkeltse. Akármennyire is siet a buszra, mindig van ideje egy meleg puszira meg egy arcsimogatásra. Az újvidéki gyermek hét órakor bújik ki az ágyból. Reggelizik, megeteti a kutyát, készülődik és elsétál az iskolába. Az iskolában általában végtelen hat órát tölt. Órák után siet haza, mert nagyon éhes. Megmelegíti az ebédet, ebédel és elmosogat. Ha jó kedve van, még a szemetet is kidobja! Ebéd után teát főz, mert tudja, hogy az édesanyja majd megint alig áll a lábán mire hazaér. Nagyon idegesíti a buszvárás, a tömeg, a bevásárlás, a sorbanállás. Egy csésze citromos tea mindig fölfrissíti. Közben apja is megérkezik a munkából. Egy kicsit beszélgetnek, elmesélik egymásnak az iskolai történeteket, mi újság a munkahelyen. Sajnos, a gyermek nem lehet sokáig a beszélgetés részvevője, mert vár rá a tanulás. Közelednek a dolgozatok és az ellenőrzők, a puskákat pedig idejében el kell hogy készítse. Mivel az agyat is kell néha szellőztetni, apjával mindig egy sétát tesz vacsora előtt. Vacsora után segít anyjának elmosni az edényt, tévét néz majd fürdik. Már mélyen alszik, mint a bunda, mikor anyja, mint egy álombéli tündér odamegy az ágyához, betakarja és puszit nyom az arcára, megsimogatja az újvidéki gyermeket meleg kezével és nyugodalmas jó éjszakát kíván neki. SZAJKÓ Gabriella, 7. József Attila iskola, Újvidék Jovan J. Zmaj iskola, Kanizsa Borsószem hercegkisasszony IGAZ Tímea, 2. c. A legjobb barátnőm A legjobb barátnőmet Bicskei Andreának hívják. Barna hajú, barna szemű aranyos kislány. Nagy kerek szemeivel kíváncsian szemléli a világot. Hosszú hajából szebbnél szebb frizurákat fésül. Nagyon kedves, mert amikor valamit hiányzik, ő mindig szívesen ad kölcsön. Andi okos és szorgalmas, mert rengeteget tanul, velem ellentétben. Intelligens, jólnevelt és jószívű, mivel példásan viselkedik, szívesen segít és nem irigykedik. Barátnőm visszahúzódott, zárkózott egyéniség. Amikor az első osztályban megismerkedtünk, nem gondoltuk, hogy ilyen jó barátok leszünk. Később, amikor már jobban megismerkedtünk, nagyon jól összehangolódtunk. Remélem, hogy ez a megértés és összetartás még sokáig megmarad. Alig várom a szabad időt, hogy játszhassunk Andreával, mert olyankor mindig jókat nevetünk és szórakozunk. Legkedvesebb barátnőmet nem cserélném el a világ összes kincséért sem. NYERS BAKÓ Sarolta, 4. d, J. J. Zmaj iskola, Kanizsa Kalózkodás Egy hétvégi csónakkirándulás után kalandos álmom volt. Kalózkapitány voltam a Tengeri farkas nevű hajón, mely az óceánon hajózott. - Egy sziget, Kampókapitány! - kiáltott Nagyszakáll az árbocról. A hajót lehorgonyoztuk, és egy csónakkal kieveztünk a partra. A szigetet sűrűn benőtték a pálmafák, csak kisebb ösvényeken át kerestük a gyümölcsöket és vadásztunk, a közepén pedig egy gyönyörű kastély volt. Nagyszakáll, Bátor Ed és én elhatároztuk, hogy bejutunk valahogy és megnézzük, ki rejtőzik odabenn. A várat oroszlánfejű, de embertestű őrök őrizték. A főajtó őrének a figyelmét magára vonta Ed, és egy hatalmas ütéssel a földre terítette. Bejutottunk a várba. A várban hatalmas aranyhegyek voltak, s az egyiken egy boszorkány ült. - Ki merészelte megzavarni az álmomat? - kérdezte. - Kampókapitány és két társa - válaszoltam bátran. - Őrök, elfogni őket! Teleraktam a tarisznyámat arannyal és felkiáltottam: - Futás! De a kapuk egy szempillantás alatt bezárultak és az oroszlánfejű őrök fogságba ejtettek bennünket. - Mi a büntetésük, felség? - kérdezték nevetve. - Halál! Hívjátok a hóhért! Megjött hatalmas pallossal a kezében. - A halálpadra velük - mondta a királynő. Épp a fejem felé tartott a gyilkos fegyver, mikor felriadtam. - Huh! - ezt megúsztam és újra elaludtam. VOLFORD Tibor, 5. b, Cseh Károly iskola, Ada Kirándulás Amikor Igalón, a tengerparton voltunk nyáron a szüleimmel és a nagynénémékkel, elhatároztuk, hogy teszünk egy hajókirándulást. Aznap sietve indultunk a kikötőbe. Már jócskán késésben voltunk, de az utolsó pillanatban mégis odaértünk a hajóhoz. A kapitány azt mondta: - Menjenek oda előre és üljenek le, mert mindjárt indulunk, így is lett. Hamar elindultunk. Az úticél a nyílt tengeren levő sziget volt. Amikor odaértünk a szigetre, kikötött a hajó és mi elkezdtünk lepakolni a cuccainkat. Jót úszkáltunk és még azt is észrevettük, hogy itt még hidegebb és sósabb volt a víz, mint Igalón. Utána jött a hajókirándulás fő része. Fölszálltunk a hajóra és elindultunk a tenger belseje felé. Félórai hajózás után láttunk egy nyílást, amely egy hegy belsejébe vezetett. Amikor közel értünk, a hajóskapitány mindenkit figyelmeztetett, hogy ne álljon fel, mert a barlang nagyon alacsony, és féltette az utasokat, nehogy valaki megsérüljön. Mikor kikötöttünk a barlangban, szép látványban volt részünk. A víz kéken ragyogott és amikor beleugrottunk, elállt a szavunk, annyira hideg volt a tenger vize. Ezért csak tíz percre engedélyezték a fürdést, és már indultunk is ki a kék barlangból. A nyílt tengeren is megálltunk és ott is lubickolhattunk a vízben. Én megkérdeztem apukámat: - Apu, itt vannak cápák? Apukám azt válaszolta: - Itt nincsenek cápák! Ezután bátran beleugrottam a vízbe. Sokáig jókat fürödtünk és én még többször el szeretnék menni oda. Amikor esteledett, megindult a hajó vissza Igaló felé. Remélem, még sokszor lesz részem ilyen csodálatos élményben a családom körében. FEHÉR Emil, 5. b, Cseh Károly iskola, Ada