Magyar Szó, 2002. szeptember (59. évfolyam, 205-229. szám)

2002-09-01 / 205. szám

2 KÜLPOLITIKA FÖLD-CSÚCS Tüntetések a globalizáció ellen A globalizáció ellen tüntetők ezrei vonultak tegnap Johannesburg utcái­ra, hogy kifejezzék ellenérzésüket a Föld-csúcstalálkozónak szerintük az igazi problémákat kikerülő döntései­vel szemben. Az első felvonuláson mintegy 3000 dél-afrikai és külföldi vett részt szom­bat reggel Johannesburg külvárosá­ban, Sandtonban, közel az ENSZ-ta­­nácskozás színhelyéhez. A vörös trikó­ba öltözött tüntetők Afrika kiárusítása, a fogyasztói társadalom környezetpusz­títása ellen tiltakoztak, de transzparen­seiken láthatóak voltak az Irak elleni esetleges támadást elítélő, illetve Tha­bo Mbeki dél-afrikai elnököt bíráló jel­szavak is. A rendőrség megerősítette a csúcs­­találkozónak otthont adó konferencia­központ körüli kordont, az utcákra páncélos járműveket vezényeltek. A dél-afrikai rendőrség láthatóan min­den előkészületet megtett, hogy mege­lőzze a Seattle-ben és Genovában tör­téntekhez hasonló összetűzéseket. Mintegy ezer ember gyűlt össze a város egy másik pontján, hogy kifejez­ze támogatását a dél-afrikai kormány­zat, illetve a konferencia mottójául szolgáló fenntartható fejlődés iránt. A gyűlésen Mbeki elnök mond majd be­szédet. Alexandria külvárosban szintén el­kezdődött az előre bejelentett globali­zációellenes tüntetés, amelyre a szerve­zők 20 ezer embert várnak. A tüntetés vezetői követeléseiket a konferencia­­központ előtt akarják átnyújtani a csúcsra érkező vezető politikusoknak. Rendhagyó tiltakozás a globalizáció ellen Tü­ntetenek a dél-afrikai zuluk a nehéz életkörülményeik miatt A túszok szabadon A macedóniai albán lázadók szabadon engedték civil foglyaikat (Folytatás az 1. oldalról) A szkopjei belügyminisztérium nem tett említést az albán emberrab­lók sorsáról. Ezek Zerovjane falu kö­zelében állítottak meg eg­y autóbuszt, és ejtették túszul annak utasait - ere­detileg hetet, de kettőt később elen­gedtek. A falut a macedón rendőrség kü­lönleges egységei zárták körül, és a nemzetközi vöröskereszt égisze alatt tárgyalások zajlottak az emberrablók­kal. Az emberrablást Macedónia albán pártjai is elítélték. Borisz Trajkovszki elnök felszólította az albán fegyverese­ket az elrabolt polgári személyek azon­nali elengedésére. A NATO főtitkára, George Robert­son szintén elítélte a szeparatisták akci­óját, amelynek célja a fogva tartott al­bán nacionalisták szabadon bocsátásá­nak kikényszerítése volt. AP-telefotó A macedón rendőrség egyik páncélozott terepjárója Magyarázó NÉMETORSZÁGI VÁLASZTÁSI KAMPÁNY Lesz-e váltás Berlinben? A választók hangulata viszonylag stabil - Az idő a kihívónak dolgozik A német Bundestag a héten rendkí­vüli ülésszakon tárgyalt az árvízká­rok megtérítésének lehetőségeiről. Gerhard Schröder kancellár, akinek a népszerűsége állítólag megnövekedett a természeti csapás idején foganatosí­tott határozott intézkedéseinek hála, bevezetőjében azt mondta, hogy a há­ború óta nem érte ekkora kár Néme­tországot. A segélyek kifizetésének ér­dekében elnapolják az adóreformot A kereszténypártok kancellárjelöltje, Ed­mund Stoiber kihasználta az alkalmat, azonnal replikázott, és közölte, hogy győzelmének esetén nem napolják el az adóreformot, hanem az állami adós­ság törlesztése helyett a Bundesbank nyereségéből fizetik ki az árvízsegélyt. De addig természetesen nem akadé­koskodnak, és nem blokkolják a kor­mány erőfeszítéseit, nem akarják az „áldozatok hátán” folytatni a választási hadjáratot. Közeleg szeptember 22., a parla­menti választások napja, ezért érthető­en „fokozódik” a politikai helyzet Né­metországban, és a különféle közvéle­ménykutató intézetek naponta közlik felméréseik eredményeit. A számok ennek megfelelően naponta változ­nak, de a tendencia jól nyomon követ­hető: az év eleje óta folyamatosan nö­vekszik azoknak a száma, akik nem ér­tenek egyet Schröder politikájával, és akik kormányváltást szeretnének. Úgy­szintén növekszik azoknak a tábora, akik egységesnek tartják az uniópárto­kat (CDU/CSU), és azoké is, akik úgy vélekednek, hogy a szociáldemokraták sorai ziláltak. A helyzet kuriózuma - Németországban talán első ízben -, hogy Schröder kancellár személyesen jóval népszerűbb a pártjánál, és egyelő­re megelőzi kihívóját is, de a távolság kettőjük között egyre csökken. Április­ban Schröder még 41 százalékot ka­pott Stoiber 26 százalékával szemben, ma viszont 38:34 az arány. És még egy kuriózum: a keresztény­­pártok hívei lényegesen aktívabbak, optimistábbak és harciasabbak a szoci­­álde­mokraták híveinél. Ez is egy véle­ménykutatás során derült ki, amikor arról faggatták a megkérdezetteket, hogy az utóbbi időben megpróbálta-e valaki befolyásolni, véleményük meg­változtatására bírni őket és mire lenné­nek hajlandók a p­ártjuk érdekében. Lehetséges válasz volt: plakátot ragasz­tani, utcai propagandát folytatni, párt­gyűlésen részt venni, telefonon hívo­gatni vadidegeneket és pártjuk nagy­­szerűségét bizonygatni. A GDU/GSU hívei sokkal nagyobb lelkesedésről tet­tek tanúbizonyságot, mint a szociálde­mokraták... M­ivel a választási hadjárat gyakorla­tilag január óta tart, amikor a CDU és a CSU megállapodott abban, hogy ezúttal a kisebbik uniópárt, a Ba­jor Keresztényszociális Unió (teljes ne­vében a „Bajor” is benne foglaltn­k) ál­lít kancellárjelöltet, és felgyorsult kom­munikációs világunkban nehéz folya­matosan éberen tartani a választók fi­gyelmét - a szakértők kitalálták, hogy újításként meg kellene Németország­ban is honosítani egy amerikai válasz­tási „specialitást”, a jelöltek tévépárba­ját. Az esemény a múlt vasárnap este volt, de amekkora érdeklődéssel vár­ták, olyan kiábrándulást okozott. Kide­rült, pontosabban csak még egyszer be­igazolódott, hogy az óceán két partján bizony nagyon különbözik a mentali­tás és mindaz, amiben megnyilvánul. Hogy ne mondjuk: Amerikában min­denből cirkuszt csinálnak, mert a pilla­natnyi hatás a fontos, s ehhez mérten a dolgokat leegyszerűsítve, tehát felüle­tesen tálalják, hogy a hallgatóság „meg tudja emészteni”. (Nyugat-)Európa más. A német kö­zönség politikai érdeklődése összeha­sonlíthatatlanul nagyobb az amerikaié­nál és nem is személyekhez kötődik, hanem pártokhoz. Schröder és Stoiber „párbaja" ezért egyhangúra, hogy ne mondjuk, unalmasra sikeredett. Két ki­fogástalan úriember állt egymással szemben, nem gyalázták egymást, nem hadonásztak vérbenforgó szemmel, minden kérdésre szakszerűen kivágták a választ, egyik sem mondott semmi újat.. Ezért elmélkedett a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója arról, hogy tulajdonképpen milyen műfajba is sorolható a kancellárjelöltek tévésze­replése. Politikai informatív műsor nem volt, mivel mindaz, ami elhang­zott, már köztudott volt; szórakoztatás­nak semmiképpen sem nevezhető, mert semmi feszültség, semmi érte­lem, szenvedélyességről nem is beszél­ve, semmi humor vagy rafináltság nem volt benne; s még csak reklám sem volt, mert ugyan mit akart „eladni” a két úriember? Ezért azt jósolta, hogy a második tévépárbaj jóval kisebb érdek­lődést fog kelteni, mint az első. A német választókat nem az érdek­li, mennyire „schlagfertig”, milyen gyors az észjárása a jelöltnek. Ha talp­raesett, azt elismerik neki, de véle­ményt elsősorban a tettei alapján for­málnak róla. Gerhard Schröder is olyasmit nyilatkozott a tévépárbaj után, hogy nem az ő dolga megítélni, milyen volt a szereplése, meg attól még, hogy valaki „schlagfertig”, nem biztos, hogy jó kancellár lesz belőle. A német választót a politkai tartalom ér­dekli és erősen kötődik egy párthoz. Vannak természetesen bizonytalanok is, akik az utolsó pillanatban döntik el, kire szavazzanak és egyáltalán szavazza­nak-e, de a két nagy néppártnak állan­dó választótestülete van, és ez a fontos. Egy kritikus szerint ugyanis jócskán el­túlozzák az ingatagok szerepét. Meg­mondja azt is, miért: a közvéleményku­tatásokat olyan intézetek készítik, ame­lyek a választók állítólagos ingatagságá­ból élnek; az eredményeket a média közli, amelynek jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy mindent eldramati­zál, kiélez és­­ szórakoztat, és az egé­szet választási menedzserek rendelik, akiknek bizonyítani kell a létjogosult­ságukat, mármint azt, hogy a szolgála­taikra óriási szükség van. Ha ez is túlzás egy kissé, azért van benne igazság. Eddig csak a két nagy pártról volt szó, de a Bundestagban most is képvi­selve van és valószínűleg a következő összetételben is képviselve lesz még há­rom kis párt is: a Szövetség 90/Zöldek, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) és a Demokratikus Szocializmus Pártja. Utóbbinak a nyugati országrészekben nincs esélye, de az egykori NDK-ban még mindig jelentős támogatásra szá­míthat, így erre is összpontosítja erőfe­szítéseit. A Szövetség 90/Zöldek tucat­nyi polgári és környezetvédő csoporto­sulásból és békemozgalomból kovácso­­lódott össze és fejlődött fel kormányzó­párttá, de ez megtépázta a népszerűsé­gét, mert a szociáldemokraták oldalán a négy év alatt egész sornyi kompro­m­isszum­ba kellett belemennie — példá­ul az afganisztáni katonai akcióban való részvételbe ami kiábrándította a híveit. Azok, akiket négy évvel ezelőtt elhódított a liberálisoktól, valószínűleg visszatérnek „első szerelmükhöz”, a már-már leírt FDP-t ugyanis Genscher utódja, Guido Westerwelle ismét me­gerősítette. É­s mit mond Helmut Schmidt volt kancellár, a német politika és szoci­áldemokrácia nagy öregje? A hambur­gi Die Zeitban megjelent terjedelmes írásában azt jósolja, hogy 2002 őszén egy pártnak sem sikerül abszolút több­séget szereznie, két vagy­ három frakció lesz kénytelen szövetkezni, hogy­ kor­mányt alakíthasson. Minden választó, aki a három kis párt valamelyikére sza­vaz, csak erősít ezt a kényszert, és még inkább vonatkozik a figyelmeztetés a jelentéktelen, esélytelen pártok szava­zóira. A lényeg az, hogy melyik nagy néppárt adhatja a kancellárt és alakít­hat kormányt: ettől függ a német de­mokrácia stabil működőképessége. A kis pártok ugyanis bizonytalan partne­rek, az FDP ezt többször is bizonyította — Helmut Schmidt bizonyára nem tud­ja elfelejteni Hans-Dietrich Genscher­­nek, a „rókák rókájának”, hogy 1982- ben a koalíció felbontásával és az FDP- nek az uniópártokhoz való átállásával Schmidt bukását okozta —, de a Zöldek is e rövid pályafutásuk alatt. Csak a szo­cialista utódpártnak nem volt még al­kalma bizonyítani, de Schmidt vélemé­nye szerint még nem is alkalmas a kor­mányzásra. A tapasztalt politikus kü­lönben az egész választási hadjáratot felületesnek, a pártok programjait túl általánosnak tartja, de csak a két nagy pártban lát erőt, hogy végrehajtsa a — szerinte — öt legfontosabb feladatot, amely a közeljövőben Németországra vár. Ezek pedig: a nagyarányú munka­nélküliség csökkentése, a keleti tarto­mányok gazdasági fellendítésének gyorsítása, a gazdasági növekedés ser­kentése, a bevándorlás rendezése és a továbbiakban szigorú korlátozása és a német-francia „tengely” helyreállítása, ez volt ugyanis 1974 és 1989 között az európai integráció motorja, de a né­met újraegyesülés óta nem működik, és ez az EU fejlődésének és megrefor­málásának egyik legfőbb akadálya. De ez már más téma. PÁLICS Márta HAJÓSZERENCSÉTLENSÉG INDIÁBAN Félszáz áldozat India keleti részében hajósze­rencsétlenség következtében szombaton életét vesztette ötven ember, nagy többségük gyermek. Az Orissza állambeli Baj­tárán folyón elsüllyedt vízi jármű fedél­zetén 85-en utaztak. Harminc utas­nak sikerült kiúszni a partra az ör­vénylő vízből, a többit azonban el­ragadta az utóbbi napok heves eső­zéseitől megáradt folyó rendkívül erős sodrása. A mért tőalakulatok most a folyón lefelé haladva kutat­nak túlélők után. A monszun idején minden év­ben megáradnak a folyók Orisszá­­ban. Az állam több tucatnyi folyója torkollik a Bengáli-öbölbe. 2002. szeptember 1., vasárnap

Next