Magyar Szó, 2002. szeptember (59. évfolyam, 205-229. szám)
2002-09-01 / 205. szám
2 KÜLPOLITIKA FÖLD-CSÚCS Tüntetések a globalizáció ellen A globalizáció ellen tüntetők ezrei vonultak tegnap Johannesburg utcáira, hogy kifejezzék ellenérzésüket a Föld-csúcstalálkozónak szerintük az igazi problémákat kikerülő döntéseivel szemben. Az első felvonuláson mintegy 3000 dél-afrikai és külföldi vett részt szombat reggel Johannesburg külvárosában, Sandtonban, közel az ENSZ-tanácskozás színhelyéhez. A vörös trikóba öltözött tüntetők Afrika kiárusítása, a fogyasztói társadalom környezetpusztítása ellen tiltakoztak, de transzparenseiken láthatóak voltak az Irak elleni esetleges támadást elítélő, illetve Thabo Mbeki dél-afrikai elnököt bíráló jelszavak is. A rendőrség megerősítette a csúcstalálkozónak otthont adó konferenciaközpont körüli kordont, az utcákra páncélos járműveket vezényeltek. A dél-afrikai rendőrség láthatóan minden előkészületet megtett, hogy megelőzze a Seattle-ben és Genovában történtekhez hasonló összetűzéseket. Mintegy ezer ember gyűlt össze a város egy másik pontján, hogy kifejezze támogatását a dél-afrikai kormányzat, illetve a konferencia mottójául szolgáló fenntartható fejlődés iránt. A gyűlésen Mbeki elnök mond majd beszédet. Alexandria külvárosban szintén elkezdődött az előre bejelentett globalizációellenes tüntetés, amelyre a szervezők 20 ezer embert várnak. A tüntetés vezetői követeléseiket a konferenciaközpont előtt akarják átnyújtani a csúcsra érkező vezető politikusoknak. Rendhagyó tiltakozás a globalizáció ellen Tüntetenek a dél-afrikai zuluk a nehéz életkörülményeik miatt A túszok szabadon A macedóniai albán lázadók szabadon engedték civil foglyaikat (Folytatás az 1. oldalról) A szkopjei belügyminisztérium nem tett említést az albán emberrablók sorsáról. Ezek Zerovjane falu közelében állítottak meg egy autóbuszt, és ejtették túszul annak utasait - eredetileg hetet, de kettőt később elengedtek. A falut a macedón rendőrség különleges egységei zárták körül, és a nemzetközi vöröskereszt égisze alatt tárgyalások zajlottak az emberrablókkal. Az emberrablást Macedónia albán pártjai is elítélték. Borisz Trajkovszki elnök felszólította az albán fegyvereseket az elrabolt polgári személyek azonnali elengedésére. A NATO főtitkára, George Robertson szintén elítélte a szeparatisták akcióját, amelynek célja a fogva tartott albán nacionalisták szabadon bocsátásának kikényszerítése volt. AP-telefotó A macedón rendőrség egyik páncélozott terepjárója Magyarázó NÉMETORSZÁGI VÁLASZTÁSI KAMPÁNY Lesz-e váltás Berlinben? A választók hangulata viszonylag stabil - Az idő a kihívónak dolgozik A német Bundestag a héten rendkívüli ülésszakon tárgyalt az árvízkárok megtérítésének lehetőségeiről. Gerhard Schröder kancellár, akinek a népszerűsége állítólag megnövekedett a természeti csapás idején foganatosított határozott intézkedéseinek hála, bevezetőjében azt mondta, hogy a háború óta nem érte ekkora kár Németországot. A segélyek kifizetésének érdekében elnapolják az adóreformot A kereszténypártok kancellárjelöltje, Edmund Stoiber kihasználta az alkalmat, azonnal replikázott, és közölte, hogy győzelmének esetén nem napolják el az adóreformot, hanem az állami adósság törlesztése helyett a Bundesbank nyereségéből fizetik ki az árvízsegélyt. De addig természetesen nem akadékoskodnak, és nem blokkolják a kormány erőfeszítéseit, nem akarják az „áldozatok hátán” folytatni a választási hadjáratot. Közeleg szeptember 22., a parlamenti választások napja, ezért érthetően „fokozódik” a politikai helyzet Németországban, és a különféle közvéleménykutató intézetek naponta közlik felméréseik eredményeit. A számok ennek megfelelően naponta változnak, de a tendencia jól nyomon követhető: az év eleje óta folyamatosan növekszik azoknak a száma, akik nem értenek egyet Schröder politikájával, és akik kormányváltást szeretnének. Úgyszintén növekszik azoknak a tábora, akik egységesnek tartják az uniópártokat (CDU/CSU), és azoké is, akik úgy vélekednek, hogy a szociáldemokraták sorai ziláltak. A helyzet kuriózuma - Németországban talán első ízben -, hogy Schröder kancellár személyesen jóval népszerűbb a pártjánál, és egyelőre megelőzi kihívóját is, de a távolság kettőjük között egyre csökken. Áprilisban Schröder még 41 százalékot kapott Stoiber 26 százalékával szemben, ma viszont 38:34 az arány. És még egy kuriózum: a kereszténypártok hívei lényegesen aktívabbak, optimistábbak és harciasabbak a szociáldemokraták híveinél. Ez is egy véleménykutatás során derült ki, amikor arról faggatták a megkérdezetteket, hogy az utóbbi időben megpróbálta-e valaki befolyásolni, véleményük megváltoztatására bírni őket és mire lennének hajlandók a pártjuk érdekében. Lehetséges válasz volt: plakátot ragasztani, utcai propagandát folytatni, pártgyűlésen részt venni, telefonon hívogatni vadidegeneket és pártjuk nagyszerűségét bizonygatni. A GDU/GSU hívei sokkal nagyobb lelkesedésről tettek tanúbizonyságot, mint a szociáldemokraták... Mivel a választási hadjárat gyakorlatilag január óta tart, amikor a CDU és a CSU megállapodott abban, hogy ezúttal a kisebbik uniópárt, a Bajor Keresztényszociális Unió (teljes nevében a „Bajor” is benne foglaltnk) állít kancellárjelöltet, és felgyorsult kommunikációs világunkban nehéz folyamatosan éberen tartani a választók figyelmét - a szakértők kitalálták, hogy újításként meg kellene Németországban is honosítani egy amerikai választási „specialitást”, a jelöltek tévépárbaját. Az esemény a múlt vasárnap este volt, de amekkora érdeklődéssel várták, olyan kiábrándulást okozott. Kiderült, pontosabban csak még egyszer beigazolódott, hogy az óceán két partján bizony nagyon különbözik a mentalitás és mindaz, amiben megnyilvánul. Hogy ne mondjuk: Amerikában mindenből cirkuszt csinálnak, mert a pillanatnyi hatás a fontos, s ehhez mérten a dolgokat leegyszerűsítve, tehát felületesen tálalják, hogy a hallgatóság „meg tudja emészteni”. (Nyugat-)Európa más. A német közönség politikai érdeklődése összehasonlíthatatlanul nagyobb az amerikaiénál és nem is személyekhez kötődik, hanem pártokhoz. Schröder és Stoiber „párbaja" ezért egyhangúra, hogy ne mondjuk, unalmasra sikeredett. Két kifogástalan úriember állt egymással szemben, nem gyalázták egymást, nem hadonásztak vérbenforgó szemmel, minden kérdésre szakszerűen kivágták a választ, egyik sem mondott semmi újat.. Ezért elmélkedett a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója arról, hogy tulajdonképpen milyen műfajba is sorolható a kancellárjelöltek tévészereplése. Politikai informatív műsor nem volt, mivel mindaz, ami elhangzott, már köztudott volt; szórakoztatásnak semmiképpen sem nevezhető, mert semmi feszültség, semmi értelem, szenvedélyességről nem is beszélve, semmi humor vagy rafináltság nem volt benne; s még csak reklám sem volt, mert ugyan mit akart „eladni” a két úriember? Ezért azt jósolta, hogy a második tévépárbaj jóval kisebb érdeklődést fog kelteni, mint az első. A német választókat nem az érdekli, mennyire „schlagfertig”, milyen gyors az észjárása a jelöltnek. Ha talpraesett, azt elismerik neki, de véleményt elsősorban a tettei alapján formálnak róla. Gerhard Schröder is olyasmit nyilatkozott a tévépárbaj után, hogy nem az ő dolga megítélni, milyen volt a szereplése, meg attól még, hogy valaki „schlagfertig”, nem biztos, hogy jó kancellár lesz belőle. A német választót a politkai tartalom érdekli és erősen kötődik egy párthoz. Vannak természetesen bizonytalanok is, akik az utolsó pillanatban döntik el, kire szavazzanak és egyáltalán szavazzanak-e, de a két nagy néppártnak állandó választótestülete van, és ez a fontos. Egy kritikus szerint ugyanis jócskán eltúlozzák az ingatagok szerepét. Megmondja azt is, miért: a közvéleménykutatásokat olyan intézetek készítik, amelyek a választók állítólagos ingatagságából élnek; az eredményeket a média közli, amelynek jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy mindent eldramatizál, kiélez és szórakoztat, és az egészet választási menedzserek rendelik, akiknek bizonyítani kell a létjogosultságukat, mármint azt, hogy a szolgálataikra óriási szükség van. Ha ez is túlzás egy kissé, azért van benne igazság. Eddig csak a két nagy pártról volt szó, de a Bundestagban most is képviselve van és valószínűleg a következő összetételben is képviselve lesz még három kis párt is: a Szövetség 90/Zöldek, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) és a Demokratikus Szocializmus Pártja. Utóbbinak a nyugati országrészekben nincs esélye, de az egykori NDK-ban még mindig jelentős támogatásra számíthat, így erre is összpontosítja erőfeszítéseit. A Szövetség 90/Zöldek tucatnyi polgári és környezetvédő csoportosulásból és békemozgalomból kovácsolódott össze és fejlődött fel kormányzópárttá, de ez megtépázta a népszerűségét, mert a szociáldemokraták oldalán a négy év alatt egész sornyi kompromisszumba kellett belemennie — például az afganisztáni katonai akcióban való részvételbe ami kiábrándította a híveit. Azok, akiket négy évvel ezelőtt elhódított a liberálisoktól, valószínűleg visszatérnek „első szerelmükhöz”, a már-már leírt FDP-t ugyanis Genscher utódja, Guido Westerwelle ismét megerősítette. És mit mond Helmut Schmidt volt kancellár, a német politika és szociáldemokrácia nagy öregje? A hamburgi Die Zeitban megjelent terjedelmes írásában azt jósolja, hogy 2002 őszén egy pártnak sem sikerül abszolút többséget szereznie, két vagy három frakció lesz kénytelen szövetkezni, hogy kormányt alakíthasson. Minden választó, aki a három kis párt valamelyikére szavaz, csak erősít ezt a kényszert, és még inkább vonatkozik a figyelmeztetés a jelentéktelen, esélytelen pártok szavazóira. A lényeg az, hogy melyik nagy néppárt adhatja a kancellárt és alakíthat kormányt: ettől függ a német demokrácia stabil működőképessége. A kis pártok ugyanis bizonytalan partnerek, az FDP ezt többször is bizonyította — Helmut Schmidt bizonyára nem tudja elfelejteni Hans-Dietrich Genschernek, a „rókák rókájának”, hogy 1982- ben a koalíció felbontásával és az FDP- nek az uniópártokhoz való átállásával Schmidt bukását okozta —, de a Zöldek is e rövid pályafutásuk alatt. Csak a szocialista utódpártnak nem volt még alkalma bizonyítani, de Schmidt véleménye szerint még nem is alkalmas a kormányzásra. A tapasztalt politikus különben az egész választási hadjáratot felületesnek, a pártok programjait túl általánosnak tartja, de csak a két nagy pártban lát erőt, hogy végrehajtsa a — szerinte — öt legfontosabb feladatot, amely a közeljövőben Németországra vár. Ezek pedig: a nagyarányú munkanélküliség csökkentése, a keleti tartományok gazdasági fellendítésének gyorsítása, a gazdasági növekedés serkentése, a bevándorlás rendezése és a továbbiakban szigorú korlátozása és a német-francia „tengely” helyreállítása, ez volt ugyanis 1974 és 1989 között az európai integráció motorja, de a német újraegyesülés óta nem működik, és ez az EU fejlődésének és megreformálásának egyik legfőbb akadálya. De ez már más téma. PÁLICS Márta HAJÓSZERENCSÉTLENSÉG INDIÁBAN Félszáz áldozat India keleti részében hajószerencsétlenség következtében szombaton életét vesztette ötven ember, nagy többségük gyermek. Az Orissza állambeli Bajtárán folyón elsüllyedt vízi jármű fedélzetén 85-en utaztak. Harminc utasnak sikerült kiúszni a partra az örvénylő vízből, a többit azonban elragadta az utóbbi napok heves esőzéseitől megáradt folyó rendkívül erős sodrása. A mért tőalakulatok most a folyón lefelé haladva kutatnak túlélők után. A monszun idején minden évben megáradnak a folyók Orisszában. Az állam több tucatnyi folyója torkollik a Bengáli-öbölbe. 2002. szeptember 1., vasárnap